Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1952-08-24 / 34. szám
1952. augusztus 24. 7 Mik a méhész teendői augusztus hónapban ? Augusztus hónap a méhészeti év első hónapja. A sikeres méhészkedés titka e hónap előkészítő munkájában rejlik. Most van alkalmunk méhcsaládjainkat előkészíteni a következő naptári év főhordásához, ami pedig a gondos feletetésen és serkentésen múlik. Az a méhész, aki méhcsaládjával augusztus hónapban nem foglalkozik, a későbbi hónapokban az előkészítést már nem tudja utőlérni. Mért éppen az augusztus hónaptól függ a méhcsalád következő naptárévi eredménye? Azért, mert az augusztus hóban kikelt és ebben a hónapban lerakott petéből kelt méh már áttelel. A következő najstárév tavaszán ezektől az augusztusi méhektől függ a méhcsalád fejlődése és rajtuk múlik a méhcsalád hozama. Az augusztus hóban kelt méhek már nem dolgozzák le magukat, továbbá nem használják el tápnyál képződésüket, mert nincs mire, (az anya szeptember hóban rendszerint beszünteti a fiasítást). Az augusztusi méhek tápnyál elhasználásának elhúzódása természetes folyamat, amely aztán a tavaszi hónapokban van kihasználva, mikor erre a legnagyobb szükség van, mivel ez biztosítja méhcsaládjaink gyors fejlődését. Továbbá az olyan méhcsalád, amely augusztus hónapban jól kifejlődött, nagy csoportban könynyebben tudja tartani a téli hőmérsékletet és tavasszal a 34—35 fokos meleget, mely a fiasítás fejlődéséhez szükséges. A jó népes méhcsalád aránylag kevesebb élelemet fogyaszt. Sokat jelent még az is, hogy az ilyen jól fejlődött méhcsalád kellőképpen kihasználja az őszi hímporhozambt, ami szintén fontos tényező a méhek tavaszi fejlődésénél. A méhcsalád gondozása augusztus hónapban Augusztus első hetében átnézzük méhcsaládjainkat és becslés útján megállapítjuk ezek mézkészletét. A mézkészletnek egy családnál 10—12 kgnak kell lennie, ha ez nincs meg, akkor ezt a készletet nagy adagos etetéssel kiegésztíjük. Ne számítsuk azonban a cukorhoz vagy mézhez kevert vizet eleségnek, csupán a cukrot vagy mézet. Például megállapítottuk, hogy 5 családunknak nincs csak 3 kg méze, ezt 7 kg cukorral kell kiegészítenünk. Az augusztusi feletetésnél 1 kg cukorba 3/4 liter vizet adunk, egy kilogramm mézhez pedig V? liter vizet, ezt keverjük össze. A beteleléshez azért készítünk sűrűbb szirupot, hogy méheink ne végezzenek fölösleges munkát a víz elpárolgatásával. Végezzük pontosan a serkentő etetést Amikor már minden méhcsalád mézkészletét kiegészítettük, megkezdjük a 14 napos serkentő etetést. A serkentő etetést kis adagokban végezzük. Naponta 2—3 dl szirupot adunk családonként. A serkentő etetésre szánt szirupot azonban ritkára csináljuk, éspedig 1 kg cukorhoz 2 liter vizet adjunk. Ezt azért tesszük, hogy a méhcsalád serkentés idején kevesebb vizet hordjon a kaptárba, ezáltal megkíméljük méheinket a fölösleges elhasználódástól. A serkentéssel való etetés csak akkor lesz sikeres, ha családjainkat a hónap elején kellőképpen feletetjük, mert az anya ösztönszerúen csak akkor rak sok petét, amikor az élelem mennyisége kielégítő. Őszi hordás esetén a serkentő etetés felesleges. A feletetés és felserkentés után augusztus végén ismét átnézzük méhcsaládjainkat, mindig egy hűvösebb éjszaka után, a reggeli órákban. Ahány keretet fed a családunk, egy hűvösebb augusztusi reggelen, annyi kereten teleltetjük családunkat. Azokat a kereteket, melyek üresen vannak, a fészekből eltávoltíjuk és a családot deszkafallal leszűkítjük. Az üres helyet pedig jó, szigetelő anyaggal kitömjük (szalma, moha, stb.). A felesleges kereteket, melyeket a fészekből eltávolítottunk, lekénezzük és a kénezést 14 naponként ismételjük mindaddig, míg nincsenek hideg éjszakák. \ mézúri keretek eltávolítását és a méhcsalád télire való letakarását csak a későbbi hónapokban végezzük. Méhészet a mezőgazdaságban A méhészetnek a mezőgazdaságban nagy jelentősége van, különösen a mesterséges takarmányok virágjainak termékenyítésénél. Minél közelebb van a méhészet a magra hagyott takarmányhoz, annál nagyobb az eredmény a mag termelésénél. Alapjában véve a méhészkedés jövedelme 90 százalékban a mezőgazdasági termények megtermékenyítésénél mutatható ki és csak 10 szá-MAGYAR FÖLDMŰVES! tried dolgozik lapunk, naked írja minden sorát. Egy hét minden mezőgazdasággal összefüggő hírét megtalálod lapunkban Kiváló szakemberek adnak minden héten aktuális tanácsokat Évi 100'— boronáért minden héten bekopogtat hozzád a tfő'idfnumó zaléka az a jövedelem, melyet a méhek mézben hoznak a méhésznek. Ennek alapján, pl. ha egy méhcsalád átlagos hozama évente 10 kg méz, melynek értéke kb. 1000 koronát tesz ki, de ugyanakkor a mezőgazdasági termények termékenyítésénél ez a család 9000 korona jövedelmet hozott. A fenti adatokból kitűnik, hogy a mezőgazdaság szorosan összefügg a méhészkedéssel. Tehát minden nagyobb mezőgazdaságban méhészetnek is kellene lenni. A nagy mezőgazdaságok rendszerint a községeken kívül terülnek el, ahová a méhek már csak kis százalékban jutnak el, a nagy távolság miatt. Ezáltal mezőgazdaságunk csorbát szenved és a mézgyüjtés sincs kellőképpen kihasználva országunk területén. Kevés méhállománnyal rendelkeznek még az EFSz-ek és az állami birtokok. Az állami erdők a szocializmus építésében elsőnek láttak hozzá a méhészkedéshez és ma már tekintélyes méhállománnyal rendelkeznek. Szükséges, hogy az EFSz-ek és az állami birtokok nagyobb súlyt fektessenek a méhészkedésre, mert csak így lehet kiegyensúlyozni a hiányos mesterséges takarmányok termelését, amitől állattenyésztésünk függ. * Sinkovics Béla A sikeres anyagi és műszaki ellátásért 1953. évben A kormányhatározat által bevezetett új tervezési módszertan, némely tervezési ágazatban lényeges változást jelent, nemkülönben az anyagellátásban is. Az 1953-ik év tervében már nem beszélünk „az anyagi ellátás tervéről”, de más .megfelelőbb kifejezést, meghatározást használjunk, éspedig „anyagi és műszaki ellátás”-t. Ezzel az új meghatározással nemcsak a fél- és készárúk, de az üzem minden anyagi szükségletét, ami a műszaki tökéletesedést, valamint az üzem beruházási kiépítését szolgálja, kifejezésre hozzuk. A tervezés eddigi módszertanát azért kellett megváltoztatni, mivel az üzemek alapterveiben nem volt behatóbban megokolva és normákkal alátámasztva az anyag-ellátás tervének egyes követelménye. Ez vonta azután maga után, hogy nem volt áttekinthető, melyik termelési cikk részére vagy milyen célra volt anyag kérve. Ez két egészségtelen jelenséghez vezetett: alacsony anyagellátás tervezéséhez, s ezáltal anyaghiányhoz, ellenkező esetben pedig pazarláshoz. Mindkét eset lelkiismeretlen és valószínűtlen tervezésről tanúskodott. Ezeket a hiányosságokat az új tervezési módszer kiküszöböli, amely főleg az anyagi és műszaki ellátás terén megköveteli a szükséges normák igénylésének megokolását. Ezáltal a különféle igénylések áttekinthetökké válnak. A szükséges normák kidolgozásának nagy jelentősége van az anyag megtakarítás akciójánál, ami lehetővé teszi a progresszív, fokozatosan emelkedő normák kidolgozását, amely megakadályozza az anyagpazarlást és a kiosztott anyag takarékos kihasználására nevel. Az ipari és termelési szövetkezetek követelményei az anyagellátás tervében nagyon sok esetben alaptalanul magasak voltak az 1952-ik évben. Ezzel szemben sok szövetkezet anyaghiánynyal küzdött, mivel a kiosztott anyagot nem tudták gazdaságosan kihasználni. A terv előkészítésénél igen fontos az együttműködés Az új tervezési módszer természetesen az ipari és termelő szövetkezetekre is vonatkozik. A szövetkezeteknek tehát az 1953-ik évre világosan ki kell dolgozniok a szükséges normákat, amelyek egyrészről pontosan meghatározzák az igénylendő anyagot, mésrészről pedig hathatós eszköz lesz az anyag gazdaságos felhasználásának ellenőrzésére. Lehetetlen, hogy a szövetkezeti szervek, főleg a Szlovákiai Szövetkezeti Központi Tanács Ipari Termelőszövetkezetei, valamint ezek Kerületi titkársága képesek lennének e feladatok teljesítésére, a szövetkezeti dolgozók közreműködése nélkül. Éspedig azért, mert az ipari- és a termelőszövetkezetek termelése különféle és a legkülönbözőbb termelési ágazatokat tartalmazza. A szövetkezeti dolgozók együttműködése az 1953 évi terv előkészítésénél különféle módon történik. Mindenekelőtt fontos az ipari- és termelőszövetkezetek tervezőinek és dolgozóinak közvetlen együttműködése. Nem tagadjuk, hogy az ipari- és termelőszövetkezetek nagy többsége jelenleg még minősített adminisztratív dolgozók, főleg tervezők hiányában szenved, de bízunk, hogy akadnak olyan szövetkezeti dolgozók, akik úgy osszák be munkájukat, hogy átmenetileg dolgozhassanak a Szlovákiai Szövetkezeti Központ Tanácsán, vagy annak Kerületi Titkárságán. Hasonlóképpen hisszük, hogy a szövetkezetek igazgatósága is megértéssel lesz e munkák fontossága iránt és átmenetileg, — néhány napra, kéthárom hétre vagy hónapra — rendelkezésükre bocsájtják alkalmazottait, amiáltal lehetővé teszi a szövetkezetek munkájának sikeres elvégzését. Nem lebecsülendők azok a tapasztalatok sem. amelyeket e különféle munkáknál nyernek a szövetkezeti dolgozók. Az együttműködés másik módja még fontosabb és ez kötelessége minden ipari- és termelőszövetkezetnek. Itt az 1953. évi terv kidolgozásához szükséges adatokról és alapfeltételekről van szó. A Szlovákiai Szövetkezeti Központi Tanács Ipari Termelőszövetkezeteinek osztályai és szakosztályainak referátjai, valamint a Kerületi Titkárságok az utóbbi időben több ízben fordultak az ipari- és termelőszövetkezetekhez kérelemmel, az 1953. évi terv kidolgozásához szükséges kimutatások és jegyzékek kiállításáért. Sajnos azonban, meg kell állapítanunk, hogy a szövetkezetek jelerttős része nem vette komolyan a rájuk rótt feladatokat. A szövetkezetek nagy részénél a határidők be nem tartása krónikussá válik, aminek természetes következménye a befutott anyag kései feldolgozása, amiáltal főleg a szövetkezetek szenvednek kárt. Használjunk helyes kifejezéseket Több szövetkezet viszont helytelen, hiányosan kidolgozott jelentéseket és kimutatásokat ad. Nem egyszer olyan anyagot küldenek az ipari- és termelőszövetkezetek, amelyet vagy vissza kell adni, vagy teljesen átdolgozni, ami fölösleges időpazarlás. Az irányelvek és útmutatások néha nem egészen világosak szakember számára sem, annál kevésbbé nem szakembernek. Azonban vannak olyan alapkövetelmények, amelyek teljesítése semilyen szak- vagy más ismereteket nem kíván. Ide tartozik például egyes nyersanyagok, árúk vagy félárúk számokkal való jelzése, amelyek az ú. n. tervezési csoportokat fejezik ki. Pl. a fonalakat rendszeresen a következő jelzésekkel, ezen egység mennyiséggel kapjuk: tonna, kilogramm, méter, kilométer, doboz, orsó, csomag, tucat, gombolyag. Ezeket a mennyiségeket közös egységmennyiségben kell kifejezni: tonnákban. Az biztos, hogy nem mindig könnyű ez az átszámítás, de bizonyos, hogy nagyobb lehetőség van erre a szövetkezetekben, mint az íróasztal mellett. Igyekezni kell, a helyes adatok elérésére. Ennél legfontosabb a becsületesen végzett munka. Még gyakran előfordulnak hasonló rendellenességek a jelentések beadásánál. Szinte hihetetlen, sajnos igaz, hogy előfordulnak olyan szövetkezeti dolgozók és tervezők is, akik hanyag nemtörődömségükben annyira mennek, hogy egyszerűen kigondolják a tervezőcsoport számjait (amelyek gyakran nem is léteznek). Reméljük, hogy a jövőben hasonló esetek már nem fordulnak elő, különben le vonnánk a következményeket. Az ipari- és termelőszövetkezet dolgozóitól nem kívánunk erejüket, tehetségüket és tudásukat meghaladó munkát.
