Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-08-10 / 32. szám

augusztus 10. 7 Férmészetkutatás méhészetben Ores mákfefek felvásárlása A szetben a népi természetku­tatás ata az egyénileg és közösen felfec — szerzett ismeretek, fel­­találémódszerek stb. közös alapon való ie s ezek ellenőrzése. A ku­tatás — a méhészkedés újabb, jobb,aságosabb útjának kitartó kereszok beigazolása és hasznos­­ságárvitele a legszélesebb méhész töme| méhész üzemekre. A méhész — mint Máéért méhész típus még az embeiő, nem közlékeny, rosszin­­dulatierek csoportja. Az ilyenek mindüátkot csinálnak, hogy a ta­­pasztaokat bámulatba ejtsék. Tudjury a praktikus méhészetben nincselyan titkok, amilyenre az átlagolsz, aki odahaza érzi magát a méhelméletében és gyakorlatá­ban ma kielégítően és helyesen megfelEllenkezőleg, a jóindulatú méhés ismereteit és tapasztalatait készsé közli környezetével, aki tud se és jó tanáccsal ellátni s szűkkí nem fél, hogy ezáltal megrö s kisebb terméshozama lesz, —s környezetére, de a méhé­­. szetrelppen az ilyen jóindulatú, készséibertípus, új utakat és is­­meretereső méhész lehet segítsé­gére a kutatás tökéletes és erős megalának. Az ^munkája mit sem ér, ha nem i a köz javára. Mily értéke lenne '.ámunkra Dzierdzon, Pro­­kopovlruska, Mehring, Krámer, Zandemég Micsurin kutató mun­­jának tapasztalataikat maguknák hagytina? Nagyságuk és értékük a kö.'ozott érdemükben rejlik. Öröm ncsak a jól végzett munka kSvethye volt, hanem az a tény, hogy :zésük eredményét közöl­ték a nossággal s ezáltal új utat mutatt haladás után sóvárgó mé­hész \k. Tulajdonképpen ők a népi k elődei, mivel munkájuk mindeolt, úgy a méhészeké, mint az egéé. Méh* soraiban sokan vannak, akik é munkatársak, tapasztala­taikat ;n közük és jó tanácsaik­kal ne/énvkednek. Pl. a helyes röpnyigoldásának kérdése a fia­­sítás eése, a primitív, meg nem Ezáltal a népi természetkutatás kö­vetkezetességében nemcsak a termelő méhészkedésérti mozgalom megtestesí­tője, hanem jelentős segítség az ötéves terv keretében a méhészet nemzetgaz­dasági feladatainak és tervének teljesí­tésében, a jobb és nyűgödtabb holnap kiépítésében. természet búvár felelő kaptárak modern kaptárakkal való helyettesítése. Ezek mind a népi kutatás meggyőződött úttörői önzetlen munkájának eredményei. Milyen feladatok várnak a népi ter­mészet kutatásra? Sok megoldatlan probléma van és sok meg nem felelt kérdés. Ha a méhé­szek találkoznaK, ott nemesek nézeteik egyértelműsége, de különbsége is bebi­zonyosodik. A vitás kérdések közül csak néhányat említünk, mint pl. a kaptár kérdés, — álló vagy fekvő kap­tár, — rajzási képesség, anya nevelés módszerei, a családok szaporításának helyes módszere, anya beadás, csalá­dok egyesítése, az egy anyás és több anyás méhészkedési rendszer, „felhő­karcolás“ különféle módszerrel, kétré­szes méhészkedés, nagyobb és termelé­kenyebb méhek kitenyésztése, az ú. n. telivérű anyák és herék párosítása ter­mékenyítő segítségével s anélkül, eset­leg mesterségesen, új telelési módsze­rek, a viasztermelés emelése, a micsu­­rini-lysenkói agrobiológia eredményei­nek alkalmazása a méhészetben stb. Természetesen még sok nevezetlen kér­dés létezik, amelyek megoldásra vár­nak, széleskörű kisérletekkel-kutatá­­sokkal. A kutatók közösségének (kollektívjé­­nek) elsősorban azokra a kérdésekre kell súlyt helyezni, amelyek a terv tel­jesítése érdekében a legfontosabbak, hogy a kutatók munkája segítségére legyen a haladó méhészet kiszélesítésé­hez. Méhészeti kutató intézeteink pél­dáját követve, velük együttműködve, inkább kevesebb kérdéssel kell foglal­kozni, de azokat tömegesen alkalmazni és ellenőrizni. Az így nyert megbízható eredményeket azután alkalmazhatnánk a méhészeti nagyüzemekben, az állami birtokokon, az állami erdőknél és az EFSz-ekben. A gyógyszerek gyártásának egyik alap és nélkülözhetetlen nyersanyaga; az üres mákfejek. A felvásárló szervek feladata, az üres mákfejek legmaga­sabb felvásárlása által bebiztosítani hazánkban az 1952-ik évre az elegendő nyersanyag alapot. A Kerületi Szövet­kezeti Tanácsoknak, Jednotáknak és Járási Fogyasztási Szövetkezeteknek mindent meg kell tenni az üres mákfe­jek legmagasabb felvásárlása érdeké­ben, hogy a gyógyszergyártás részére bebiztosíthassák ezen nagyfontosságú nyersanyagot, amiáltal értékes devizá­kat, (külföldi valutákat) takaríthatunk meg s ezáltal lehetővé válik más fontos nyersanyag behozatala, mindnyájunk életszínvonalának emelésére. A felvásárlás szervezése Ez évben a máktermelők a beadási kötelezettség szerint kötelesek az üres mákfejeket beadni a legközelebbi fel­vásárló raktárnak, — a Földműves Raktár Szövetkezetnek. Azon terme­lőktől, akik nem kötelesek mákot be­adni, a Jednota vásárolja fel a mákfe­jeket, — JFSz. Az esetben, ha a FRSz­­ek rendkívül el lennének foglalva a gabona felvásárlásával és nem lenne elegendő rakterületük, megbízzák a legközelebbi Jednotát, JFSz-t a mákfe­jek felvásárlásával az olyan termelők­től is, akik a beadási kötelezettség alá tartoznak. Ilyen esetekben a Jednoták és a JFSz-ek kötelesek az összes mák­fejeket felvásárolni és ellenőrzés céljá­ból az FRSz-nek jelentéseket tenni a felvásárolt mennyiségről — az égy es köteles beadásokból. A Felvásárlási Minisztérium és az Egészségügyi Mi­nisztérium 26.4 számú felhívásában el­rendeli a máktermelőknek, hogy a .mákfejeket, mint gyógynövényeket, rendesen szedjék össze a mezőről, azo­kat fejtsék ki és az egész mennyiséget adják át a FRSz-t felvásárlójának vagy a JFSz-nek. Az ellenőrzés az ötéves terv teljesítésének előírásai alapján történik. A Jednoták és JFSz-ek köte­lesek átvenni a termelőktől a csekély mennyiségű mákfejeket is. Hogy a JFSz-ek minél sikeresebben végezhessék az üres mákfejek felvásár­lását fontos: 1. Ellátni kellő utasításokkal a JFSz­­ek felvásárlóit. 2. Az iskolai ifjúság, CsISz, EFSz­­tagok, helyi felügyelő bizottság, vala­mint az összes JFSz-ek tagjai segítsé­gével megszervezni a járásban az üres mákfejek gyűjtésének rendszeres vég­rehajtását. 3. A felvásárlókra bízni, hogy a máktermés begyűjtésével egyidejűleg bebiztosítsák az üres mákfejek beadá­sát is. 4. Kiterjeszteni a mákfejek felvásár­lását, szocialista versenyt fejleszteni a járás legsikeresebb felvásárlójáért. (Galgócon a Slovakofarma plakátokkal szolgál). 5. Az üres mákfejek felvásárlását hetenként rendszeresen kiértékelni, a többi földműves termékekkel, a jelen­téseket rendszeresen beküldeni a Ke­rületi Szövetkezeti Tanácsnak. 6. Az üres mákfejek a JFSz-ek rak­táraiba való elszállításának sürgős megszervezése, vágón szállítmány ösz­­szeállítása. Ha ilyen raktárak nincse­nek, vagy nincs előfeltétel a vagon szállítmány összeállítására gondoskod­ni, hogy a felvásárolt üres mákfejeket mint darab szállítmányt küldjék to­vább' Galgócrg, a Slovakofarma n.v.-ba. Minőség Az érett mákfejek a következőkép­pen gyűjthetők a legcélszerűbben: a) törik, késsel vagy sarlóval vágják 5—cm hosszú szárral, a mákot „ki­­kopögják* vagy kicsépelik belőle. b) kaszálják, esetleg tövestől kitépik, kévékbe kötik, éspedig úgy, hogy a mákfejek egyenlő magasságban legye­nek. Cséplés előtt levágják 5—15 cm hosszú szárral. A mákfejeknek egészsé­geseknek, szárazaknak, penésztelennek, levél nélkülieknek, a kipergetés után egésznek, a cséplés után pedig szét­­morzsoltnak kell lenniök. A felvásár­lóknak a szétmorzsolt mákfejeknél fi­gyelemmel kell lenniök, hogy a szétzú­zott mákfejek arányban legyenek az 5-15 cm hosszú mákszárakkal. A mák­fejeket a szárak hosszúsága szerint, 5 cm-ig és 5—15 cm-ig kell felvásárolni, raktározni, szállítani és osztályozni. Az idén az árak jóval magasabbak, a FM 1952. április 19-én a 97 számú rendele­té alapján, amelya ug. 1-én lépett ér­vén vhe A népi természetkutató munka szervezésének módia kezdeményezők támogatására s ezáltal azok bevonásával a javító és újító moz­galomban. A népi természetkutatók köre szo­ros együttműködésben lennének a mé­hészeti kutató intézetekkel, továbbá az országos méhészeti szervezetekkel és azok tagozataival. Az így megszerve­zett kezdeményező tevékeny méhészek eredményes munkájukkal a méhészet­ben eddig nem sejtett haladás megala­pozóivá válnak, ami pár év múlva je­lentékenyen megmutatkozik. A ntató közösség intézményét meg kpítani, rendezni és szer­vezni. Továkutató intézetekkel együtt­­müködntelenül követni a terve­ket, arat állandóan igazolni és ellenőrll, folytonos összeköttetés­ben le kezdeményező, újító és normalszabályozó) méhészekkel s terveikjstromozni. A terv telje­­sítéséregfontosabbat, esetleg né­mely k sürgős jelentőségű prob­léma kit kiválasztani és tömeg igazolárasolni. Mincsgálandó kérdés mellé ki­­dolgozritatás feltételeinek megfe­lelően ka-eljárás pontos módját, felosztrutatási időt. és a kutatás végreh ellenőrizni. Egyeató feladatokat önkéntes kutatóliosztani, önkéntes írásbeli kötelezállalásra, hogy a kutató betartslőírt munkamódszert s a közössétőségének rendszeres je­lentést kutatás eredményeiről Ilymgyes népi természetkuta­tók keryezése egyáltalán nem lenne lenné téve, ellenkezőleg, a a vers'.hívások lehetőségéi, — vagyis enyzés egyáltalán, külön­féle ketyezők és javítók, a szak­in hcsílönböző ágazataiból, — legjobbsítékai lennének egyes MAGYAR FÖLDMŰVES! firlnrl dolgozik lapunk. neked írja minden sarát. Egy hét minden mezőgazdasággal összefüggő hírét megtalálod lapunkban Kiváló szakemberek adnak minden hálán aktuális tanácsok; t Évi 100— boronáért minden héten bekopogtat hozzád a J.<2.a&ad fráidtnüv.&S A JFSz-ek segítenek az EFSz-nek módon este 18 órától, éjjel 2 óráig el­végezték a munkát. Más községekből is jönnek jelentések a JFSz-be, hogy az üzletvezetők is segítenek az EFSz-nek. Például Kútníkon Bíró Etel elvtársnő, vendéglő vezető, kötelezettséget vál­lalt, hogy az EFSz-ben ledolgozik 80 munkaegységet —, főleg az aratás és cséplés alatt. Szabó Terézia elvtársnő, aki a tányi 065 elárusítóhely vezetője, asszonyok­ból álló brigádot szervezett és reggel 2 órától 6-ig segítettek az EFSz-nek az aratásnál, hogy az elárusítót idejében kinyithassa. Több ehhez hasonló eset van. A JFSz dolgozói máé munkálatoknál is segítettek az Et’Sz-nek, mint a do­hány kapálásánál, a lucerna forgatásá­nál és gereblyézésénél stb. Mindez bizonyíték, hogy a JFSz dol­gozói magukévá tették az EFSz-ek megerősítésének jelentőségét s falvain­­kon a szocializmus kiépítését, amely dolgozóink jobb életéhez vezet. A JFSz-ek dolgozói Dunaszerdahe­­lyen 1952. július 8.-án értesültek arról, hogy a dunaszerdahelyi EFSz mezőin az aratás teljes áramban folyik. A traktoristák és önkötözők feladataikat teljesítik, azonban az EFSz munkaerő hiányban van s ezért a learatott gabo­na a földeken hever. Ezt a problémát a JFSz dolgozói a röpgyűlésen azonnal megtárgyalták s egyhangúlag elhatározták, hogy még aznap résztvesznek az EFSz békearatá­sán, hogy az aratást minél előbb befe­jezhessék. A röpgyűlés után azonnal elment egy háromtagú brigád, amely 22 ha­­on körülkaszálta a búzát, este pedig minden egészséges és munkaképes ad­minisztratív dolgozó, némelyek pedig a dunaszerdahelyi elárusítókból is, össze­sen 30-an elmentek segíteni a 22 ha búzatáblára és a kévék hordásához, majd azok keresztekbe rakásához lát­tak. Három csoportot alakítottak, ame­lyek versenyeztek egymás között. Ily-

Next

/
Thumbnails
Contents