Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1952-08-17 / 33. szám
4 1952. augusztus 17. gazdálkodó dolgozó parasztoké. S ez elegendő ok volt arra, hogy újabb ötvenkét magángazdálkodó ott hagyja a régimódi földművelést és áttérjen a szövetkezeti közösgazdálkodásra. Most a falu gazdálkodóinak már 960/0-a tagja a szövetkezetnek. Ez azután 12 nap megtakarítás a cséplésnél Ilyen jó minőségű búzát kaptak az idén is természetbeni járandóság fejéber a szövetkezeti tagok. És ez a gabona megint nem volt kevés, mert hiszen Pálfi József, szövetkezeti tag is 13.50 q gabonát kapott félévi juttatásakor s a gabona másik fele még hátra van, amit évvégén fog megkapni. Hogy mit jelent ez a gabonamennyiség Pálfi szövetkezeti tag számára, azt akkor látjuk legjobban, ha tudjuk, hogy évi fejadag szükséglete családjával együtt nem haladja meg a tíz mázsát. Alig hisszük, hogy a múltban maradt volna annyi gabona egy középparaszt kamrájában, amennyi most marad akármelyik tagnak Aranyoson. De a tagok meg is érdemlik sorsuk jobbrafordulását, hiszen jó munkájukkal maguk járultak hozzá a jó eredményekhez. A két Kis területen milliós jövedelem Még mielőtt a szövetkezet további fejlődésének egyik legfontosabb tényezőjére térnénk át, vessünk legalább rövid pillantást a kertészetre, amely a szövetkezet évi költségvetésének több mint 370/0-át teszi ki, annak ellenére, hogy a kertészet a szövetkezeti földterületnek csupán 4.3% alkotja. Csak egynéhány példát említünk meg. így 80 árnyi korai kalerábéért 396.000'Ttoronát, 60 ár területen termesztett korai káposztáért 304.000 koronát, 24 folyó méter melegágyi uborkáért pedig a tervezett 60.000 korona Az alapok bebiztosítására a szövetkezet további fejlődéséért mindent megmagyaráz. Mert azok a dolgozó parasztok, akiket a szövetkezet jó eredményei győzték meg a szövetkezeti nagytermelés előnyéről, szívügyüknek tekintették a szövetkezet fejlődését. A munkacsoportokban kitünően dolgoztak. Tavasszal nagy gonddal végezték a gabonaneműek ápolását s ezáltal a kevés csapadék ellenére mégis, újból 4—5 mázsával értek el magasabb hektárhozamokat, mint az a kevés egyéni gazdálkodó, aki még mindig nem szakított a régi, fáradtságos földműveléssel. A búza minősége 84—86 fajsúly között mozgott, úgyhogy amint azt Both elvtárs, szövetkezeti tag mondja —■ alig tudták lemérni a Raktárszövetkezetben. mezei csoport fej-fej mellett haladt a betakarítási munkálatokban. Fazekas Sándor csoportjának 17 tagja július 16-án pld. egy nap alatt 28 hektárnyi gabonát hordott össze és rakott keresztekbe. A cséplést pontosan egy hónapra tervezték, de 12 nappal hamarább fejezték be, pedig 360 hektárnyi gabona betakarításáról és csépléséről volt szó. Igaz, egy pár napig két kombájn is aratott és csépelt, melyeknek munkáját a szövetkezeti tagok nem győzték eléggé dicsérni. Már hogyis ne dicsérték volna, amikor egyegy kombájn naponta 160—190 q gabonát csépelt ki. Ki is számították a tagok, hogyha az összes gabonájukat kombájnok aratták és csépelték volna, akkor éppen 132.000 koronával került volna kevesebbe a termés betakarítása. helyett 132.000 koronát kapott a szövetkezet Ez a kis szemelvény is fényesen bizonyítja, hogy a kertészeti csoport éppen úgy, mint a többi csoportok is, nagyszerűen végzi feladatát. Eddigi beszámolónkban azonban csak részben mutattunk rá azokra a tényezőkre, melyek valóban élénk bizonyítékul szolgálnak arra nézve, hogy a csallóközaranyosi dolgozó parasztok rátérve a szövetkezeti nagytermelés útjára, valóban öröm teljessé tették életüket Azt mondtuk mindjárt az elején, hogy három év nem nagy idő. Ez szent igaz. S mégis nyugodtan állíthatjuk, hogy ez idő alatt Csallóközaranyosor. annyit előre lendült az élet, amennyit a múltban évtizedek alatt sem. Hogyan is juthatott volna előre a dolgozó paraszt a múltban, amikor se igája, se szerszámja nem volt elegendő Hiába volt az apáktól átvett tapasztalat és a munkához való jóakarat, amikor ezernyi veszedelem leselkedett a dolgozó parasztok munkájának gyümölcsére és bizony legtöbbször nem az vitte haza a termést, aki elvetette, mert « sokat Ígérő gabonaszemek még csak a félúton voltak a kövéredés felé, amikor a végrehajtó már rátette a kezét. De talán annak sem volt sokkal kedvezőbb a helyzete, akinek megmaradt valamicske gabonája, mert sokszor alig talált rá vevőt, ha pedig talált, az eladásra szánt gabonáért olyan árat kapott, amilyet a spekuláns szabott meg érte. Hej, de nehéz volt úgy elosztani a pénzt, hogy legalább a legfontosabb dolgokra jusson és bizony ezért jártak olyan sokan szakadt ruhában és mezítláb a falvakon. Bizony sok szövetkezeti tagnak eszébe jutott ez az áldatlan állapot, különösen pedig akkor, amikor egyre jobban kidomborodott a régi és új élet közötti különbség. Ez pedig a tavalyi elszámolásnál jutott először alaposan kifejezésre, amikor például a 62 éves Horváth György egészévi jutalmazáson kívül még 18.490 koronát, Krivánek László 26.680 koronát, Aranyosi István 24.031 koronát, özv. Károlyi Rozália, — aki csak május óta dolgozott, — 10.103 koronát, Horváth Ilona 11.678 koronát kapott s ezen kívül gabona alatt roskadoztak a megrakott szekerek, amelyek a pénzjutalmon kívül, a természetbeni járadóságot szállították haza minden szövetkezeti tagnak. Ez tavaly volt — mondhatnák a kétkedők. De mi megnyugtatjuk őket, hogy ma még jobban van, annak ellenére, hogy május óta egy csöpp eső sem esett az aranyosi földekre A szövetkezet még július 17-én több mint száz százalékra teljesítette beszolgáltatási tervét, az összes gabonaneműekben. Mégpedig búzában 104%-ra, árpában 1000/0-ra, zabban 136%-ra. A sertéshúst 35 q-val teljesítették túl az első félévben, míg a második félévre nemcsak hogy biztosították a beadásra szánt darabok tartalékolását, de az állatállományt 1200/0-ra emelik fel. A tejbeszolgáltatást 7000 literrel lépték túl az első félévben, holott tavaly még nem dicsekedhettek ezen a téren ilyen sikerrel. Ugyanúgy a tojásbeszolgáltatásnak is eleget tettek. — Ámde időzzünk még egy kicsit a teheneknél. Itt határozottan nagy sikert értek el a szarvasmarhaállomány gondozói. Meg kell azonban keresnünk e siker okát is, ami persze egyáltalán nem titok Mindössze annyi I történt, hogy alapos gondolkodás után, a tehenek gondozói áttértek a napi háromszori fejésre és a tejhozam szerinti jutalmazásra. A gondozók egyre behatóbban alkalmazzák a szovjet módszereket, úgy a tehenek takarmányozásánál, mint a gondozásnál és a fejesnél. Miért is ne tennék, hiszen minden 100 liter tej után 1 és fél munkaegység többletet kapnak, míg minden felnevelt borjú után 8 és fél munkaegységgel gyarapodnak, a rendes normák szerinti teljesítményen kívül. Mindennek az lett az eredménye, hogy a gondozók a régi 5 liter tej helyett, ma napi 10.7 litert érnek el átlagosan tehenenként Ez az eredmény továbbá erőteljesen kifejezésre jut a gondozók kereseténél is, akik csak előlegképpen 5—6}00 koronát kapnak havonta. A jó eredmények meggyőző ereje Bizonyára több olvasónk arra is vár feleletet, hogyan lehetséges az, hogy bár Aranyoson olyan kevés eső esett, mégis tudták teljesíteni a beszolgáltatási kötelezettségüket, sőt még túl is teljesíteni. Itt még el kell árulnunk annyit, hogy a szövetkezet tavaly 2180/0-ban tett eleget beszolgáltatási kötelezettségének. Ezt azért tehette, mert 4—5 mázsával volt jobb a termése, mint az egyénileg A királyhelmeci járásban levő Boly község dolgozó parasztjai egyenesen a cséplőgéptől 'szolgáltatják be a gabonát. Molnár János 2 és jél ha földről 16 q gabonát szolgáltatott be Ha valami jót elértünk, sosem szabad megfeledkeznünk ennek a jónak a bebiztosításáról sem és bizony nem lett volna helyes, ha a szövetkezet először a javak szétosztását kezdte volna és csak azután gondoskodott volna, — ha erre ugyan mód lett volna — a legfontosabb alapok biztosításáról. No, a szövetkezet vezetősége elsősorban eleget tett hazafias kötelességének, amikor nyomban a cséplőgéptől teljesített^ a beszolgáltatást, majd több mint 4 vagon kiváló minőségű vetőmagot tartalékolt, melyet a szövetkezet nemesített magból saját maga termelt ki. Azután bebiztosította a takarmányalapot tavaszig, majd a szociális és szűkesztendő esetére bizonyos mennyiségű tartalék alapot is létesített. Mindemellett még az évvégi természetbeni juttatásokra is jutott elegendő gabona. Foglaljuk tehát egybe a sikereket a jövő Papp József, 6 hektáros páldi középgazda, szíve, már tavaly is a közös gazdálkodás felé húzott. De akkor még igen efös volt benne egy másik jellemvonása is — a mi mindig visszahúzta. Így aztán fél megoldást keresett. Jobb lesz még most csak így féllábbal, hogy szükség esetén visszaléphessek — gondolta magában és csatlakozott az előkészítő bizottsághoz. Ismert, jó neve van Papp Józsefnek a faluban, akadt is 19 követője, akik őt választották az előkészítő bizottság elnökévé. Több, mint egy esztendő telt el azóta s bizony sok víz lefolyt a Garamon. Ezidő alatt Papp József sokat gondolkozott, sokat járt kíváncsiskodva a szövetkezetbe s egyre erősebb lett benne a közös gazdálkodás iránti vonzalom. Sokat osztott és sokat szorzott, de az eredmény mindig a szövetkezet javára billent. Végül is Papp József elhatározta, hogy már tovább nem tétovázik. Egyedül azonban semmit sem tehet. Meg kell győzni a többieket is — gondolta és munkához látott. Nem ment könnyen a meggyőző munka, mert a gazdálkodók csak nehezen • akarták megérteni, hogy a közös gazdálkodás által nagyobb darab kenyér jut mindnyájuk asztalára, munkájuk könnyebb lesz s termésük nagyobb. Papp József munkáját végül mégis siker koronázta, amikor is kezdeményezésére meglátogatták a búcsi szövetkezetei, hogy megtekintsék a közös munka eredményeit. Még a szövetkezet földjeire is kimentek. És ha már megnézték a határt, lehetetlen volt észre nem venni, hogy a búcsiaknak különösképpen a kukorica és a cukorrépa, nagyon jó termést igér. Az meg már ismeretes, biztosításával és mindjárt látjuk, hogy e kettőből tevődött össze a jövő sikereinek és biztonságának arany-alapja, merthiszen jóleső érzéssel tölthet el minden tagot az a tudat, hogy a szövetkezet a jó gazdálkodás következtében jól áll és azonkívül, hogy ig-yekszik minél több kenyeret, húst, tojást és tejet adni összes dolgozóink szamára, nyugodt életet biztosít tagjai részére. Ugye nagy különbség van ya kapitalista múlt és a jelen között, mert míg a múlt teli volt reménytelenséggel es végeszakadatlan küszködéssel, a jelen hála munkásosztályunk győzelmének telítve van a becsületes munka örömteli sikereivel és a jövő ragyogó távlataival. No, Aranyoson jól tudják, hogy mindezt éppenúgy jó munkával lehet megtartani, mint ahogyan azt elérték. hogy a gabonanemüekböl is több, mint 20 mázsát takarítottak be hektáronként. Herman Péter, 2 hektáros páldi kisgazda meg is jegyezte — na, látjátok, itt is csak annyi eset, mint nálunk, mégis milyen szép az ültetvényesük — ezen megállapításon mindnyájan elgondolkoztak. Sokan némán bólintottak Herman szavaira. Amióta a páldiak megtekintették a búcsi szövetkezetei, lépten-nyomon csak arról beszélnek, hogy bizony náluk sem ártana ilyen szövetkezet létesítése. Ezért nem régen beszélgetésre hívták össze a falu valamennyi gazdálkodóját, hogy megvitassák velük a kérdést. Hadd szűnjön meg a százéves robot, hiszen a közös munka által jobban ki lehet használni a falu természeti lehetőségeit. — Azonban a gyűlésen voltak olyanok is, akik nem azért jöttek el, hogy segítsék a nagyszerű ügyet, hanem azért, hogy megtévesszék a szövetkezni akaró kisparasztságot. Ezek voltak a falu zsírosai, akik az épületen kívül, az ablakok alatt vagy kint az ajtónál, a folyosón helyezkedtek el és ott súgtak-búgtak. Nem álltak ki nyíltan, nehogy a kis- és a középparasztság lássa ellenséges magatartásukat. Még sem tudták megállani szó nélkül s később, amikor látták, hogy a dolgozó parasztok komolyan veszik a szövetkezetét, már levetették álarcukat és.szinte túlkiabálták a gyűlést. Mit kiabáltok — szólt közbe Kiss Márton 5 hektáros középgazdálkodó. Ne gondoljátok, hogy örökké fog tartani hatalmatok Mi nagyon jól tudjuk, hogy ti mindig a 16 hektár földjeiteken keresztül néztetek az életre, míg nekünk erősen meg kellett küzdenünk a A szovjet kombájnok Szlovákia hegyvidékén is nagy segítséget nyújtanak a szövetkezetek tagjainak Hercz Olga elvtársnő, a Mártoni EFSz tagja vidáman kezeli a szalmát a kombájn után A köbölkúti EFSz teljesíti a Párt és kormányhatározatát. A szövetkezeti tagok még az elmúlt hónapban, az egyik taggyűlésükön elhatározták, hogy a szövetkezetben megbújt kulákokat, akik gáncsolták a szövetkezet fejlődését, kizárják soraikból. Határozatukat tett követte, amelynek során 16 falusi gazdagot és spekulánst távolítottak el a szövetkezetből. A falu zsírosai magángazdálkodást folytattak és nem volt Ínyükre a közös munka, amelyből egyetlen egy esetben sem vették ki részüket. A nagykiterjedésű földterületüket pedig minden felszerelés és állatállomány nélkül adták a közös gazdálkodásba. * A nyitragerencséri EFSz az állatállomány kiszélesítése céljából 200 férőhelyes sertéshizlalda fölépítését vette tervbe. Az anyagkiszállítási munkálatokat már meg is kezdték és a tervek szerint saját erejükből építik fel a kizlaldát és az ősszel átadják rendeltetésének. mindennapi kenyérért. Jobb lesz, ha eltakarodtok, mert rátok itt nincs szükség. Felzúgott a taps Kiss Márton szavaira, telezve, hogy a becsületes gazdálkodók egyetértenek vele, hiszen mindnyájan ismerik Berec Péter, 16 hektáros kulákot és Szabó Ferdinánd spekulánst. — Ezek nem a mi embereink — mondogatták — s nem valók közénk — állapították meg a jelenlevők. Amint lassanként a külákok és a gyűlés megrontói eloldalogtak, úgy a jelenlevő becsületes gazdálkodók is beszélgetésbe melegedtek. — Hej, de jó lenne nálunk is az állattenyésztés — szólt közbe egy munkában megörgedett, idősebb gazdálkodó — Az hozná a pénzt. A csatai szövetkezetben is láttam szép állatállományt, no pieg a kertészetük és a rizstelepük is nagyon szép. Micsoda kertészetet lehetne minálunk is csinálni vagy rizstelepet, hiszen a csataiaktól is úgy hallottam, hogy egy hektárról 50 mázsa rizstermést várnak. Azt gondolom polgártársak, nálunk még jobb talaja van mindezeknek, mint Csatán, fogjunk már egyszer össze, mert a környékbeli falvak, mindjobban elhagynak bennünket. — Nagyot sóhajtott az öreg, megtörülte a bajuszát és tekintetével szelíden végigmérte a jelenlevőket. így jön lassan felszínre a páldi gazdálkodók akarata s ezen keresztül látják, hogy csakugyan kellene valamit tenni. De mit? A kérdésre a választ Papp József adta meg. — „Alakítsuk meg a szövetkezetei, ezáltal elérjük terveinket, lesz rizstelepünk, sőt még a villanyt is behúzzák a házainkba. Csak bátran fogjunk hozzá.” Es azóta már egyre közeledik a páldi földművesek életében az a nap, amikor összehívják a közgyűlést és egyöntetűen kimondják: Jöjjön az új élet, 111. típusú szövetkezeti gazdálkodást kívánunk. (Szombatit—) Miklya János Púidon is győzedelmeskedett a szövetkezeti gondolat A csallóközaranyosi EFSz biztosístja a tagság jólétet A szövetkezeti alapok biztosításával a további sikerek felé Három év nem nagy idő, s a csallóközaranyosi szövetkezet alapítói még jól emlékeznek azokra az első lépésekre, amelyekkel 1949-ben elindultak a szövetkezeti úton, hogy dolgozó parasztjaink Aranyoson is kilábalhassanak az örökös nincstelenségből, az elmaradottságból. Az első lépések még bátortalanok voltak s a kezdeményezés is az első típus szűk határai közé szorult egy kis időre. Mint mondottuk, csak kis időre, mert dolgozó parasztjaink, akik el tudtak szakadni a maradi múlttól, csakhamar felismerték a szövetkezeti közös gazdálkodásban feszülő nagy erőt és nagy lehetőségeket s ezért 1950-ben már felszántották a barázdákat, összpontosították az állatállományt és egyik napról a másikra lerakták egy erős, III típusú szövetkezet alapjait.