Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1952-08-17 / 33. szám
2 1952. augusztus 17. Még jobban gyorsítsuk meg a csépiést és a felvásárlást Jo2ef Lietavec, a Belügyi megbízotti Hivatal vezetője A cséplés és a felvásárlás teljes ütemben folyik. Hála a szövetkezeti tagok közös műnkájának, kis- és középföldműveseinknek, a szovjet-kombájnok és a gépek segítségének, amelyeket gyáraink munkásai bocsátottak dolgozóink rendelkezésére, az aratás a nyitrai és a pozsonyi kerületekben már hetekkel ezelőtt befejeződött. Kis- és középparasztjainknak ezrei, sőt tízezrei az aratás folyamán személyesen győződtek meg a közös gazdálkodás nagy előnyeiről. Szövetkezeteink tagjai a gépek segítsége és jobb kihasználása révén, a modern szovjet agrotechnikai eljárások szerint, sokkal kisebb fáradsággal, eddig nem tapasztalt hektárhozamokat értek el. Ezt bizonyítják a tanyi, csicsói, perbetei és a többi EFSz-eink tagjai, akik jóval a határidő lejárta előtt teljesítették beszolgáltatási kötelezettségüket. A rohovcei EFSz-ben ez évben 20 vagonnal több gabonát szolgáltatott be, mint azelőtt az egész község, amikor még egyéni gazdálkodás folyt. A somorjai járás pedig, ahol a mezőgazdasági földterület 98 százaléka szocialista szektor tulajdonában van, felvásárlási tervét az egész köztársaságban másodiknak teljesítette. Kis- és középparasztjaink tömegesen lépnek be a szövetkezetekbe. Az idei aratás tartama alatt, több mint 30.000 dolgozó paraszt lépett be az EFSz-ekbe, - amiáltal 150.000 hektárnyi területtel bővült az EFSz-ek földje. Ugyanezen idő alatt a kassai járásban 25 szövetkezet alakult. A Szolnyicska nevű községben minden dolgozó paraszt belépett a szövetkezetbe, csupán 4 kulók maradt a szövetkezeten kívül, mert a dolgozó parasztok nem fogadták soraikba. E téren ezidőszerint a tagtoborzás legsikeresebben az eperjesi, azután a kassai és a besztercebányai kerületekben folyik. Milyen munkamódszerekkel érték el ezeket az eredményeket? A kassai járást az aratás alatt 23 körzetre osztották, minden körzetbe 3 község tartozott. Minden községben állandó oktató működött. A közét vezetője öntudatos és politikailag ' fejlett elvtárs, aki falvainkon képes helyesen szervezni és irányítani a munkát. Mielőtt az agitátorokat kiküldték volna a falvakra, elsősorban alaposan előkészítették őket. Jelenlétükben végrehajtották minden község elemzését, miután az agitátorok még ezelőtt, mielőtt meglátogatták volna egyegy parasztot, tervet készítettek, amelyben meghatározták, ki kit látogat meg és hogyan igyekszik azt majd megnyerni a szövetkezeti gazdálkodásnak. A Nemzeti Bizottságtól minden agitátor konkrét agitációs anyagot kapott, továbbá minden földműves számára fe III. típusú szövetkezetek szabályzatát és belépési lapot Az agitátorok egyben személyesen nyilvános gyűlésekre hívták pieg a dolgozó parasztjainkat. A nyilvános gyűlések után azonban nem álltak meg a munkában, hanem tovább és még kitartóbban folytatták a felvilágosítást. A munkanapokn 3—4 tagból álló csoportok az esti órákban látogatták meg a földműveseket s ha szükség volt rá, ellátogattak háromszor-négyszer is, mindaddig, mig meg nem nyerték a szövetkezet számára. A Nemzeti Bizottság osztályai minden alkalommal hathatós segítséget nyújtottak és főfeladataikat összhangba hozták dolgozó parasztjaink feladataival, úgy az aratásban, cséplésben, mint a felvásárlásban. Igen sikeresen járnak el a nagykaposi, a nagymihályí, királyhelmeci, szepsi, kékkői és más járásokban is. A füleki járásban nagyon jól beváltak dolgozó parasztjaink tanulmányútjai egyes magasabb típusú EFSz-ekbe. A gömöri EFSz látogatása után, a nagydaróci EFSz-be 61 dolgozó paraszt lépett be. A pozsonyi, nyitrai és zsolnai kerületekben, egyes járásokban szintén jól végzik ezt a munkát. így pl. a trencséni járásban, a párkányi járásban és másutt. Ez azt bizonyítja, hogy ezekben a kerületekben is kedvezők a feltételek a jobb eredmények elérésére is. Mindent egybevetve már szép és értékes eredményeket értünk el EFSz-eink megszilárdításában és továbbfejlesztésében, úgymint az aratási, cséplési és felvásárlási feladatok teljesítésében. Vannak azonban hibák is. Miben észlelhetők a hiányosságok pl. a nyitrai kerület egyes Nemzeti Bizottságainál? Kis- és középparasztjaink okai ezeknek a hiányosságoknak? Távolról sem. A nyitrai kerületben sincsenek olyan kis- és középparasztok, akik neakarnák megkönynvíteni munkájukat és ne szeretnének olyan gazdagok lenni, mint a tanyi, rohovcei és más EFSz-ek tagjai, továbbá ne rzeretnének örömtelibb és szebb életet elérni az EFSz alte.. A hibákat egyes funkcionáriusok munkaszervezésében és munkamódszereiben kell keresni, valamint a Nemzeti Bizottság dolgozóinál is. Elsősorban is az a hiba, hogy napi feladataikat az aratásban, cséplésben és felvásárlásban nem kapcsolják egybe az EFSz-ek megszilárdításáról és továbbfejlesztéséről szóló Párt és kormányhatározatban megjelölt feladatok teljesítésével. A HNB munkairányítása általános és egyáltalán nem nevezhető konkrétnak. Már az előkészítő munkálatoknál is kitűnt, hogy az általános közigazgatási módszerek miatt az érdekeltek nem szereztek időben tudomást arról, hogy milyen konkrét feladatok hárulnak minden egyénre a Párt és kormányhatározatból kifolyólag. így pl. Csadaricén és több helyen, még az aratás megkezdésékor sem tudtak arról dolgozó parasztjaink, hogy az aratással kapcsolatban létezik e valamilyen határozat. A NB-k vezető dolgozóinak a legrövidebb időn belül el kell sajátítaniok az irányítás helyes módszereit^ és meg kell tanulniok a vezetést s gyakorlatban kell megmutatniok, hogy alkalmas képviselői és végrehajtói a dolgozó nép akaratának. Ehhez szükséges, hogy "naponta összeköttetésben álljanak a dolgozókkal, hogy tanítsák őket és tanulhassanak tőlük, hogy példákon magyarázzák meg a feladatokat s hogy így aztán felkeltsék bennük az érdeklődést, fellelkesítsék őket e feladatok harcos teljesítésére, sőt túl-' teljesítésére is. Ehhez szükséges, hogy a Nemzeti Bizottságok vezetői és tagjai pontos terv szerint dolgozzanak, feladataikat világosan határozzák meg és osszák szét egymás között, hogy e feladatok végrehajtásában segítkezzenek, s egyben ezek végrehajtását ellenőrizzék is. Semmiképpen sem helyes, ha a Nemzeti Bizottságok csak egy dologra irányítják figyelmüket s a többi feladatokat elhanyagolják. Egyes Nemzeti Bizottságok elhanyagolták a többi feladatokat és mindenkit például az aratás, cséplés vagy felvásárlás megszervezésére küldtek ki. így történt ez a kassai pénzügyi osztályon is, amely a fentemlített helytelen munkabeosztás miatt elhanyagolta a pénzbeli adósságok behajtását a falu kukkjaitól. A besztercebányai VIII. ügyosztály pedig nem biztosítja be a téglatermelés tervét stb. Ezért szükséges, hogy a Nemzeti Bizottságok alapos felkészültséggel biztosítsák be minden feladatuk teljesítését, amit helyes vezetéssel és pontos ellenőrzéssel érhetnek el. Még többet kell tanulniok a szovjetek munkamódszereiből, hogy sokkal jobban és hathatósabban használják ki a példás Járási Nemzeti Bizottságok tapasztalatait. A Nemzeti Bizottságok munkájának hiányosságai, főképpen a közös cséplés és a felvásárlásban nyilvánultak meg s annak ellenére, hogy a galántai, somorjai, dunaszerdahelyi, pozsonyvárosi járások büszkén jelentették köztársaságunk elnökének a gabonái beszolgáltatás időelőtti teljesítését, az ógyallai járás és még több járás a nyitrai kerületben nagyon lemaradt. Mi az oka a lemaradásnak a felvásárlásban ? Az időbeni felvásárlás kérdése a cséplésnél dől el. Sok kis- és középföldmüvesünk győződött meg a közös cséplés előnyeiről, ugyancsak rombadölt a kulákok és spekulánsok hazug tevékenysége, amellyel félre akarták vezetni dolgozó parasztjainkat, hogy a közös cséplésnél kicsépelt összes gabonájukat elszedik tőlük. Egyes járásokban azonban nem tudták megszervezni a közös csépiést időre, éspedig nem azért, mintha kis- és középparasztjaink nem akartak volna közösen csépelni, de azért, mert dolgozó parasztjainknak nem fejtették ki helyesen a közös cséplés jelentőségét és a felvilágosító munkát adminisztratív intézkedésekkel helyettesítették. így pl. Marcelházán, az ógyallai járásban az egyénileg gazdálkodó parasztoknak egyenesen megtiltották, hogy máshová vigyék gabonájukat, mint a közös cséplőhelyre, ahelyett, hogy igyekeztek volna meggyőzni dolgozó parasztjainkat, hogy milyen előnyt jelent számukra a közös cséplés. Ugyancsak a kassai járásban is plakátok útján közölték, a közösszérűn kívüli cséplési tilalmat. Hibájukat azonban igyekeznek jóvá tenni. A galántai járás idő előtt azért nem teljesítette a felvásárlási tervét, mert a gabona cséplését két műszakban szervezte meg és éppen az éjszakai műszakok megszervezésénél bizonyították be a járás Helyi Nemzeti Bizottságai szervező képességüket. így a galántai járás HNB-i egyes szervezési hiányosságok ellenére sikeresen tették le államvizsgájukat. Ne lanyhuljunk a felvásárlásban A Nemzeti Bizottságok teljes mértékben felelősek azért, hogy az összes földművesek a meghatározott időpontig teljesítsék beszoígáltatási kötelességüket, mégpedig az összes gabonából, ugyancsak felelősek azért is, hogy a kulákoknak ne legyen alkalma megkárosítani az állam érdekeit.. A Nemzeti Bizottságok segítsége a felvásárlási meghatalmazottaknak A poprádi elvtársak nem értelmezték helyesen a meghatalmazottak hatáskörét, amikor a felvásárlásért minden felelősséget a meghatalmazotti apparátusra akartak hárítani. A Nemzeti Bizottságoknak kötelességük a meghatalmazottakat munkájukban hatható-» san támogatni. A Nemzeti Bizottságok elnökei a felvásárlással kapcsolatban felelősséggel tartoznak a magasabb fokú Nemzeti Bizottságok elnökeinek és kormányunk elnökének. Nagy elismeréssel kell megemlékeznünk a komáromi járás Helyi Nemzeti Bizottságainak a felvásárlási meghatalmazot(Folytatás a 6-ik oldalon) A második világháborúban a fasiszta ' talmak szétzúzásában döntő szerepe vo Szovjetuniónak. A dolgozó lakosság azc az országokban, amelyekben a fasisztái rózdálkodtak, forró hálával és örömm fogadta a felszabadító Szovjethadsereget Magyarországot is a Szovjetunió hősi hadserege szabadította fel a német fasiszták és a magyar csatlósaik rabsága alól s ezzel a magyar nép számára is megnyitotta a demokratikus fejlődés útját. A magyar nép élt a számára nyújtott lehetőségekkel s a felszabadulás után megalakult új demokratikus kormány, a néptömegekre támaszkodva rövid idő alatt haladó, demokratikus reformokat hajtott végre. Ezeknek a reformoknak a kezdeményezői minden esetben a magyar kommunisták voltak, akik előljárva a fasizmus elleni könyörtelen harcban és az ország újjáépítésében, meg tudták teremteni a dolgozó nép legszélesebb rétegeinek igazi nemzeti egységét s a munkában és küzdelemben tanúsított példamutatásukkal rendkívüli népszerűségre tettek szert a dolgozó tömegek előtt. Az Alkotmány mindenekelőtt kimondja, hogy „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé”, amely a legfőbb hatalmat az általános, titkos szavazással választott egykamarás országgyűlés útján gyakorolja. Az államhatalom helyi szervei a Tanácsok, amelyek a dolgozó nép, a lakosság legszélesebb rétegeire támaszkodnak munkájuk közben. Magyarországon 3217 helyi Tanács működik, a nép soraiból választott 220.000 tanácstag közül 23.016 ipari munkás, 103.638 dolgozó paraszt, 11.116 értelmiségi és többezer kisiparos, kiskereskedő. A magyar alkotmány szerint „a termelési eszközök zöme társadalmi tulajdonként az állam, a közületek vagy szövetkezetek tulajdonában van.” A szocialista állami szektorhoz tartozik a magyar gyáripar, közlekedés, nagykereskedelem, külkereskedelem és bankszervezet száz százaléka. A kisipar és a kiskereskedelem jelentős része az önkéntes társulás alapján létrejött szövetkezetek útján bonyolódik le. A kisipari termelőszövetkezetek termelése 1951-ben az előző évinek több mint i, két és félszeresére emelkedett. Az állami és a szövetkezeti kiskereskedelem együttesen már a 82 százalékát bonyolítja le a kiskereskedelmi forgalomnak. Egyre nagyobb a szocialista termelési formák térhódítása a mezőgazdaságban is, ahol 1952 tavaszán az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek együttesen a művelés alá vont területnek már 28 százalékát tették ki, ebből mintegy 10 százalék az állami gazdaságok és 18 százalék a termelőszövetkezetek művelése alatt áll. A tervgazdálkodás és a munkához való jog Az alkotmány leszögezi, hogy „A Magyar Népköztársaság gazdasági életét állami gazdasági terv határozza meg”. A tervszerű gazdálkodás eredményeként, az ipari termelésnek növekedése és a jó terrtiés következtében, 1951 decemberében megszüntették a jegyrendszert. Jelentős mértékben felemelték a dolgozók munkabérét és egymásután rendezték azoknak a kategóriáknak (pedagógusok, a Tanács dolgozói, vasutasok, postások, stb.) fizetését, amelyeknél a többiekhez viszonyítva aránytalanságok mutatkoztak. Az árúbőség következtében csökkentek az élelmiszerek piáéi árai. Budapesten például 1952 márciusában — az előző havi árakhoz képest — 31 százalékkal olcsóbodott a vaj, 38 százalékkal a szalonna. Emelkedett a munkabéralap — az utolsó évben 22.4 százalékkal — és a dolgozók életszínvonala. A jegyrendszer megszüntetése lehetővé tette a mezőgazdasátermekek szabad forgalmat s ezzel a dolgozó parasztság is megszabadult a korlátozásoktól, szabadon értékesíthette terményeit, növekedett bevétele az árúbőség következtében ő is hozzájuthatott a számára szükséges iparcikkekhez. A magyar alkotmány biztosítja a Népköztársaság polgárai számára „a munkához való jogot és a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazást.” Az ötéves terv kezdete óta Magyarországon nincs munkanélküliség, sőt egyes iparokban szakmunkáshiány jelenkezik. Egy év alatt, 1951-ben, 109.000 fővel szaporodott csak a gyáriparban és az építőiparban foglalkoztatott munkások» és alkalmazottak létszáma. A magyar dolgozók egyre szélesebb körében tért hódító szocialista versenyek, önkéntes felajánlások és kötelezettségvállalások, valamint a gazdagon jutalmazott újítások, mind gyakrabban eredményeznek kimagasló munkateljesítményeket. Az 1952 májusában üzembe helyezett diósgyőri nagykohó építése például mindössze 8 és* fél hónapig tartott, míg a régi Magyarországon hosszú évekig építettek egy-egy kohót 1951 második felében, júniustól decemberig, csaknem megkétszereződött a kitüntetett vagy jutalmazott gyáripari dolgozók száma. 50 000 fizikai és szellemi dolgozó szerzett sztahanovista oklevelet. A Szovjetunió élenjáró dolgozóinak példája nyomán, Magyarországon is mind gyakoribbak az egy-egy iparágra, vagy az egész országra kiterjedő szocialista termelési mozgalmak, kezdeményezések. Ezek az újfajta kezdeményezések lényegükben is, formájukban is különböznek az eddigi munkamozgalmaktól. Első ízben fordult elő, hogy több üzem, több vállalat közösen és együttesen tett fogadalmat s kollektiven vállalt felelősséget annak teljesítéséért. De a borsodi kohászok és sztálinvárosi építők is példát mutattak, hogy nemcsak a ménnyiségi előirányzatok túlteljesítését fogadták meg, hanem pontosan meghatározott kötelezettséget vállaltak olyan feladatok jobb megoldására is, mint pl. az anyagtakarékosság, a minőség megjavítása, a termelés tervszerűsége. Ezenkívül 1951-ben új társadalombiztosítási szabályzatot dolgoztak ki, eszerint mintegy 20 százalékkal felemelték a táppénzek összegét. A fokozott gondozás és a magasabb életszínvonal eredményeként 1951-ben 20 százalékkal csökkent a tbc- megbetegedések száma. Míg a legtöbb tőkés államban a nők rjgm dolgozhatnak a férfiakéval egyenlő munkafeltételek mellett, sőt a kenyérkereső foglalkozások egyrésze el is van zárva a nők elől, addig Magyarországon a nő, ha a férfival azonos munkát végez, ugyanazt a bért vagy fizetést kapja, mint a férfi és az érvényesülés lehetősége minden pályán teljesen szabad a nők számára. Magyarországon az összes munkások és alkalmazottak 32.2 százaléka nő. A női sztahanovisták arányszáma 21.7 százalék. A termelőszövetkezetek elnökeinek 30 százaléka dolgozó parasztasszony. A városi, községi és megyei Tanácsokban 60.000 női tanácstag működik. Az alkotmány biztosítja a dolgozóknak a művelődéshez való jogát. Az 1951-52-es tanévben a munkás- és parasztszármazású tanulók aránya a közékiskolákban 65, az egyetemeken és a főiskolákon 58 százalék volt. Az egyetemi és főiskolai hallgatók létszáma egy év alatt több, mint 7.500-al növekedett. Az utolsó tanévben 300 különféle tankönyv jelent meg, összesen 7 millió példányban. Mit» gyarország útban van afelé, hogy nem csupán vas és acél, hanem a könyvek országává váljék. A vezércikk befejezése Folytatás az l._sö oM'aliól egyes tenyészetek szerint és amikor minden tenyészet részére állandó munkacsoportot állítunk össze, amelynek 2—3 éven át gondjaira bízzuk az állatokat, semilyen körülmények között nem engedhetjük meg, hogy a gondozót közé kulákok férkőzhessenek be. Ott tehát nem lehet az EFSz megszilárdításáról beszélni, ahol befészkelödtek a kulákok. Ezért szükséges, hogy a falusi gazdagokat hajtsuk ki az EFSz-bői és óvjuk meg tőlük közös állattenyésztésünket is. Az állatállomány összpontosítása nem azt jelenti, hogy a közös tartásba beadjuk az utolsó szarvasmarhánkat és disznónkat, mert a szövetkezeti szabályzat szerint minden szövetkezeti tag háztáji gazdálkodása mellé meghagyhat magának egy fejőstehenet, borjút, egy anyakocát és 3 hizlalásra szánt malacot. Ugyanúgy megtarthat magának néhány juhot, kecskét és szabadon tenyészthet aprójószágot, nyulakat, sőt méhészkedhét is. A szövetkezeti szabályzat törvény s éppen ezért tiszteletben kell tartani a szövetkezeti tagoknak a háztáji gazdálkodásra való jogát, a hozzátartozó állatállomány tartásával együtt. A szükséges terület biztosítása az állatállomány számára, egyidőben a barázdák felszántásával annyit jelent, hogy lerakjuk a jólét alapjait minden szövetkezeti tagunk számára és biztosítjuk, hogy a szövetkezet teljesíteni tudja kötelezettségét az állammal és a dolgozókkal szemben, „merthiszen a közellátási nehézségek állandó megszüntetése érdekében — mondja Gottwald elvtárs — mezőgazdasági termelésünknek lényegesen emelkednie kell s ez csak a mezőgazdasági szocialista nagytermelés és a falu szocializálásának alapján történhetik meg.” Az állam érdeke így szorosan összefügg az egyének érdekeivel. A magyar nép augusztus 20-án ünnepli új alkotmá ának évfordulóját
