Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-07-27 / 30. szám

1952. Július '27. 3 Meg nem alkuvó küzdelemmel vissza lehet szorítani a háború erőit André Stil elvtárc szabad ! Párizs, július 18. (MTI) Az „AFP” jelenti, hogy a párizsi vádtanács elrendelte André Stílnek, a „l’Humanité” jó­­szerkesztőjének szabadlábrahelyezését. Nyugati hírügynökségek további jelentései közlik: a francia vádtanács megállapítása szerint Stil kihallgatásának és a vizsgálati eljárásnak eredménye „nem mutatja szük­ségesnek további fogvatartását”. Az „ADN” jelenti, hogy André Stil pénteken este elhagyta a Santé-börtönt. Amerikában egyre nő az elégedetlenség Az „U. S. News and World Report” című amerikai hetilap, a befolyásos üzleti körök lapja egyik legutóbbi számában,,, Miért nyug­talanok az emberek?” címmel a következőket írja: „Szerte az országban az emberek elége­detlenek és boldogtalanok a dolgok menete miatt. Nem szeretik a kóreai háborút és a magas árakat. Zúgolódnak a más nemzetek­nek nyújtott kölcsönök miatt. Nem szívlelik a katonai behívásokat és a különböző ellen­őrző intézkedéseket... A legnagyobb nyug­talanság az üzletek miatt van. A farmereket a választás évében ismét az emelkedő költ­ségek és az alacsonyan tartott mezőgazdasági árak nyrmják. Nem szeretik ezt és nem is olyan szemérmesek, hogy hallgatnának. Az északnyugati szarvasmarhatenyésztő vidéken az általános vélemény az, hogy a jelenlegi helyzet nem folytatódhat túl soká. A síkvi­déken fekvő államokban a legnagyobb zúgo­lódás az árak miatt van. A kereskedők nyug­talanok az üzletkötési kilátások csökkenése miatt. Sokkal kevesebb üzletet kötöttek az idén, mint egy évvel ezelőtt.. A kóreai há­ború nagyon népszerűtlen, de nem látszik senki alkalmasnak arra, hogy ezt a kérdést megoldja. Ennek az eredményeként az az ér­zés kezd úrrá lenni, hogy a nemzet vezetői eltévesztették a helyes utat. A háború befe­jezésének bármilyen elfogadható tervét rend­kívül lelkesen üdvözölnék. A keleti iparvidé­ken a panaszok ugyanazok: magas árak„ ma­gas költségek, sokat költ a kormány, ered­ménytelen vezetés és üzleti bizonytalanság. A nép hajlamos arra, hogy kigúnyolja Was­hington jelentéseit a „virágzó üzleti életről”. A munkások zúgolódnak amiatt, hogy bé­reikből alig tudják fedezni napi kiadásaikat. A nem hadiipari üzletemberek szomorúan várnak valami csodára, hogy az egyre szű­külő megrendelések és üzletkötések terén kedvező változás álljon be”. Franciaország amerikai kormányzói immár második vereségüket szenvedik abban a had­járatban, amelyet a Francia Kommunista Párt, a francia munkásosztály, a francia ha­zafias erők ellen' indítottak. A békéért és függetlenségért küzdő néptömegek ereje, amely kivívta Jacques Duclos szabadonbo­­csátását, most kikényszerítette André Stíl szabadlábrahelyezését is. Valamennyi francia demokrata és az egész nemzetközi béketábor újabb jelentős, lelkesítő sikere ez. André Stil letartóztatása előjátéka volt an­nak a kommunistaellenes „boszorkányüldö­zésnek”, amelybe Ridgway érkezésekor és egyenes intésére a hatalom jelenlegi francia­­országi birtokosai belekezdtek — de már ez az első merénylet is magán viselte e boszor­kányüldözés egész törvénytelenségének, egész népellenességének bélyegét. Stil elvtársat, a „l’Humanité” főszerkesztőjét, a Sztálin-díjas írót mondvacsinált vádak alapján — valójá­ban a „l’Humanité”-ba írt bátor, harcos, kö­vetkezetesen hazafias cikkei miatt tartóztatták le. Elhurcolása — miként Duclos elvtársé is — a fennálló törvények és a legelemibb de­mokratikus szabadságjogok, mindenekelőtt a szólásszabadság szemérmetlen félrerúgásával történt. Bebörtönzése — miként Duclos elv­társé is — a francia reakció újabb csapása akart lenni a béke, a demokrácia és a füg­getlenség erőire. A terrornak ezzel a brutális alkalmazásá­val Amerika franciaországi helytartói meg A „Daily Worker” ezzel kapcsolatban ezt írja: „A kormány tagjai kényszeríteni akar­ták a helynököt, hogy egy szót se szóljon amerikai gazdáik kóreiai tetteiről. Utasítot­ták jogászaikat, keressenek olyan törvényt, amelyet fel lehet használni Johnson ellen. Eddig azonban eredménytelenek maradtak a kísérletek. Amíg nem találnak megfelelő ala­pot, addig is készek messze menni, hogy meg­szabaduljanak ettől az „izgága paptól”, ahogy Johnsont a parlamentben az összes konzerva­tívok és a jobboldali munkáspárti képviselők nevezik.” A „Daily Worker” és a „Daily Express” je­lentést közölt, mely szerint a Keresztyén Egy­házak Nemzetközi Tanácsának amerikai el­nöke táviratot intézett az angol királynőhöz, amelyben lényegében követeli, tegyenek in­tézkedéseket Hewlett Johnson a baktérium-Eugénie Cotton asszony, a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség elnöke beszámolót tartott a szövetség végrehajtó bizottságának július 18-i ülésén. Cotton asszony beszédében rámutatott a Béke-Világtanács berlini ülésszakának jelen­tőségére. Beszámolt arról, hogy a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tekintélye egyre szilárdul, egyre több újabb nőszervezet kéri felvételét a szövetségbe. Ezután az amerikaiak koreai baktérium­háborújáról beszélt. A Hófehérkéről és a hét törpéről szóló gyermekmese egyik szereplője, a gonosz királyné újra meg újra megkéri tükrét: mutassa meg neki, ki a legszebb a vilá­gon. És mindannyiszor tehetetlen düh lesz úrrá rajta, mert a tükör sohasem az ő képét mutatja. Hasonlóan érezhetik magukat a Wall­street milliomosai is, akik időről-időre „közvéleménykutatást” rendeztetnek lap­jaikkal az „Egyesült Államok népszerűsé­géről” azokban az országokban, amelyeket amerikai csapatok tartanak megszállva. A „New-York Herald Tribune” tokiói tudósítója a lap július 7-i számában azzal foglalkozik: „milyennek látja Japán az ^amerikai megszállást”. A tudósító megírja, hogy az „Asahi” című japán hetilap kör­kérdést intézett 26 japán személyiséghez: üzletemberekhez, írókhoz, újságírókhoz, politikusokhoz, egyetemi tanárokhoz és szakszervezeti vezetőkhöz az amerikai csa­patok japáni tartózkodásával kapcsolatban és közöl néhányat e nyilatkozatokból. „Egy nap — idézi a „New-York Herald Tribune" az egyik megkérdezett japán személyiséget — három részeg amerikai katona szállt fel a villamosra, amelyiken utaztam. Egyikük egy üvegből valami fe­hér folyadékot öntött az utasok ölébe. Az egyik, utas panaszkodni kezdett emiatt, mire a katona öklével az afcába vágott, úgy, hogy vérezni kezdett. Ugyanez a ka­tona azután körülment a kocsiban és ütle­gelte az utasok fejét”. „Egy alkalommal — közli a „New-York akarták tiltani sokmillió francia hazafinak, hogy elítélje a szovjetellenes háborús előké­születeiket, a mind korlátlanabbá váló ame­rikai megszállást, a náci-hóhérok felfegy­verzését és azt az egész politikát, amely újabb katasztrófába döntheti a francia nem­zetet. André Stil szabadlábrahelyezése: újabb bizonyítéka annak, hogy e törekvésükben — a francia nép megfélemlítését, elnémítását célzó törekvésükben — a francia reakció és amerikai gazdái csúfos kudarcot vallottak. Nem a francia nép hátrált meg előttük, ha­nem ők a francia nép előtt Stil elvtárs szabadonbocsátását a független­sége és békéje védelmében harcrakelt francia munkásosztály, a megtiport szabadságjogok védelmében szót emelő francia értelmiség, s mindazoknak az egysége vívta ki, akik a Francia Kommunista Párt hívását és saját lelkiismeretük szavát követve felemelték til­takozó hangjukat az amerikaiak által diktált brutális önkény, a fasizmus jólismert mód­szereinek felújítása ellen. A francia népnek ehhez a harcához hatalmas segítséget nyújtott a béketábor szolidaritása — azoknak a száz- és százmillióknak a szolidaritása, akik tuda­tában vannak annak, hogy a béke és a sza­badság ügye egy és oszthatatlan. Ez a győzelem is megerősíti a világ népeit abban a meggyőződésükben, hogy állhatatos meg nem alkuvó küzdelemmel visszavonu­lásra lehet kényszeríteni a háború erőit. f|Éyver alkalmazására vonatkozóan Kínából hozott, annyira meggyőzőek és megcáfolha­­tatlanok, hogy az angol hatóságok szemmel lathátóan lehetetlennek tartják a hivatalos vizsgálat további folytatását. A „Reuter” jelentése szerint július 15-én a kormány elvetette azt a parlamentben beter­jesztett javaslatot, hogy létesítsenek különle­ges törvényszéket a „vörös helynökként” is­mert Hewlett Johnson canterbury-i érseki helynök cselekményeinek kivizsgálására. Az angol burzsoá lapok behatóan ismerte­tik azokat a rosszakaratú támadásokat, ame­lyeket a canterbury-i érsek és a Lordok Há­zának többi tagja július 15-én Hewlett John­son ellen intézett, de ugyanakkor elhallgat­ják, hogy neves szakszervezeti vezetők és más személyiségek nyilatkozataikban elutasítják ezeket a támadásokat. Március 8-a óta, amikor a nemzetközi nő­napra jelentés érkezett arról, hogy az ameri­kaiak baktériumfegyvert alkalmaznak — a nők tevékenyen kiveszik részüket a bakté­riumháború ellen folytatott harcból — mon­dotta. — Jól tudjuk — hangsúlyozta, — hogy nem lehet szó gyermekvédelemről, az asszonyok jo­gainak, a demokráciának és a békének vé­delméről a legszélesebbkörű egység megte­remtése nélkül. Herald Tribune” egy másik megkérdezett nyilatkozatát — egy munkást láttam, aki egy erősen megrakott kocsit tolt. Közvet­lenül mögötte egy amerikai katonai gép­kocsi haladt. A kocsit vezető amerikai ka­tona tülkölt, de a terher olyan nehéz volt, hogy a munkás nem tudott azonnal kitérni. Erre az amerikai katona kiugrott a gép­kocsiból, odament a munkáshoz és le­ütötte.” A „New-York Herald Tribune” tudósító­ja még több hasonló nyilatkozatot ismer­tet, majd megírja: a megkérdezettek amit att is panaszkodtak, hogy „az amerikaiak meg akarják semmisíteni‘ a régi japán ha­gyományokat”. A továbbiakban a tudósító így folytatja: „A huszonhat közül hárman azt válaszolták, hogy szeretnék, ha az amerikaiak elhagynák az országot. A többi válasz lényege pedig ez volt: „Szeretném, ha kevesebb lenne Japánban az amerikai zászló". „Szeretném, ha az amerikaiak sa­ját országukból hoznák a lányokat.” Befejezésül ezeket írja a „New-York Herald Tribune:” „A megkérdezettek kö­zül egyetlenegy sem említette meg a de­mokráciát, amelyet amerikai körökben hat éven keresztül olyan pozitív amerikai erénynek tekintettek, amelyre Japánnak feltétlenül fel kell figyelnie.” Ebben nem lehet egyetérteni a „New-York Herald Tribune”-nal. Ha a megkérdezettek nem is említették a demokrácia szót, egyébről sem beszéltek, mint arról, ahogyan az „amerikai demokrácia” a gyakorlatban megvalósul. A szovjet nép határtalan örömmel készül a Lenin-csatorna ünnepélyes megnyitására Sztálingrád, a hős város az ünnepi iz­galom lázában él. A mérhetetlen Szoviet­­ország minden tájáról jönnek a nagy népi ünnep boldog résztvevői. A turisták és a sportolók gépkocsin, motorkerékpáron, csónakon, vitorláshajón érkeznek. A moszkvai iskolások egy csoportja is gép­kocsin és motorkerékpáron tette meg a nagy utat, a szovjet fővárosból Sztálin hős városáig. A Lenin-csatorna mentén Sztálingrád felé tart a krasznodoni Oleg Kosevoj iskola éltanulóinak egy csoportja is. Jelena Nyikolajevna. Oleg Koseyoj édesanyja és Anasztaszia Ivanovna, Ványa Zemnuhov édesanyja hős gyermekeik ké­pét küldik Sztálingrádba a krasznodoni fiatalokkal, hogy adják át a csatorna leg­jobb építőinek. Néhány nap múlva a szov­jet főváros legjobb művészeinek két cso­portja indul el a nagy mű építőihez. Kö­zöttük lesznek Mihajlov, Kozlovszkij, Raj­zen, Makszakova és más híres énekesek, művészek. Moszkva és más városok botanikus kertjeiből vasúton, gőzhajón, repülőgépen érkeznek virágpalánták Sztálingrádba. Vi­rágszőnyeg borítja már a teret J. V. Sztá­lin monumentális szobra körül. Fásítják a Volga-partot, a zsilipek, a gátak és a töltések lejtőjét. Az egész ország boldogan készül a Le­nin-csatorna megnyitásának méltó meg­ünneplésére. A szovjet nép büszke a csa­torna építőinek sikereire. Tizenötéves a Moszkva-csatorna Tizenöt évvel ezelőttr 1937 július 15-én nyílt meg a Moszkva—Volga-csatorna, ame­lyet a Szovjetunió fővárosáról neveztek el. A csatorna a Moszkva-folyót köti össze a Volgával. Megépítésével hajózhatóvá vált a Moszkva-folyó. A Szovjetunió fővárosából így a Volgán keresztül víziút vezet a Kaspi­­tengerhez, a tengeri csatornarendszeren ke­resztül pedig a Balti- és a Fehér-tengerhez. Az elmúlt 15 esztendő alatt sokszázezer hajó és tutaj haladt keresztül és hatalmas mennyi­ségű terhet szállítottak. — A 128 kilométer hosszú csatorna meg­oldotta az évszázadokig vízhiányban szenvedő Moszkva vízgazdasági problémáit. A Szovjet­unió fővárosa olyan mennyiségű Volgái víz­hez jutott, amely teljes mértékben kielégíti a város rohamosan növekvő ipari és ívóvíz­szükségletét. A csatornán több vizierőművet építettek, amelyek olcsó energiát szolgáltat­nak az ipar és a mezőgazdaság számára. A csatorna hidrotechnikai berendezéseit auto­matikusan irányítják. Széles körben alkal­mazzák a távirányítást. — A Moszkva-csatorna fennállásának 15-ik évfordulója egybeesik korunk leghatalmasabb hidrotechnikai építményének, a V. I. Lenin Volga—Don-csatornának elkészültével. A Volga—Don-csatorna üzembehelyezésével méginkább megnő a Moszkva-csatorna jelen­tősége. Moszkva öt tenger kikötője lett. Jú­lius 27-én nyílik meg a Moszkva—Rosztov közvetlen víziút. Azok a hajók, amelyek ezen a több mint 3000 kilométer hosszú víziúton közlekednek, két hajózható csatornán halad­nak keresztül és négy mesterséges tengert szelnek át. Szabadonbocsátották Colombini elvtársat Marius Colombini elvtársat, a Fran­cia Kommunista Párt Központi Bizott­ságának tagját, a CGT bouches-du rohne-megyei titkárát, akit Roth, toulo­­ni vizsgálóbíró rendeletére letartóztat­tak, július 19-én, az esti órákban ideig­lenesen szabadon bocsátották. Colombini elvtárs szabadonbocsátása a békéért és a szabadságért harcoló erők újabb jelentős győzelme. Megalakult Romániában a Nápl Demokratikus Front Bukarest, július 19. (Agerpres) Gheorghiu-Dej elnökletével pénteken tartotta alakuló ülését a Román Nép­­köztársaság Népi Demokratikus Front­jának központi tanácsa. Résztvettek az ülésen a Román Munkáspárt Központi Bizottságának tagjai, a szakszerveze­tek, a női szervezetek és az Ekésfront vezetősége, a nemzetiségi bizottságok és szervezetek vezetői, valamint más kulturális, szövetkezeti és tudományos szervezetek vezetői. A tanácsnak 43 tagja van. A közpon­ti tanács elnökévé egyhangúlag Gheor­­ghe Gheorghiu-Dejt választották. Tit­károk: Josif Chisinevschi és Alexandru Moghioros. A vezetőség tagjai közt van Petru Groza, az Ekésfront elnöke, Mi­hail Sadoveanu akadémikus, az írószö­vetség elnöke és Traian Savulescu, a Román Népköztársaság tudományos akadémiájának elnöke. Az angol reakciós körök vad hajszája Hewlett Johnson ellen Az angol reakciós körök folytatják a hajszát Hewlett Johnson canterbury-i érseki hely­nök ellen, mert elmondta az igazságot az amerikaiak baktériumháborújáról. Az angol re­akciósok dühükben követelik, hogy távolítsák el Johnsont papi tisztségéből s ennek érde­kében a parlamentben javasolták, hogy alakítsanak különleges törvényszéket Johnson ül­dözésére. A nők a baktériumháború elleni harcban Az amerikaiaknak nem kedvez a csodatükör A monarchofasisla görög kormány új gaztettre készii A „Daily Worker” börtönbe zárt görög ha­zafiak segélytkérő felhívását közli. A felhí­vás elmondja, hogy a monarchofasiszta gö­rög kormány húszezer politikai foglyot át akar szállítani a juraszigeti koncentrációs tá­borba. „Jura-szigeten elpusztulunk az éhségtől, a kínzásoktól, kivégeznek minket és senki sem hallja meg kiáltásunkat” — Írják a gö­­röe hazafiak. Növekszik az infláció Jugoszláviában A „Napred”, a jugoszláv forradalmi emig­ránsok Szófiában megjelenő lapja rámutat ar­ra, hogy a Tito-fasiszták által a múlt év vé­gén végrehajtott devalváció nem állította meg a dinár értékének további csökkenését. A lap rámutat, hogy a devalvációkor 300:1 arány­ban megállapított dinár-dollár árfolyammal szemben ma már a dollárt 700—800 dinárral cserélik. Mivel titóék képtelenek véget vetni az inflációnak és a dinárt stabilizálni, egyre több bankjegyet bocsátanak forgalomba. Míg 1938 júliusában 6 milliárd 760.990.937 dinár volt a bankjegyforgalom összege, addig 1951 júliuséban 56.990.000.000 dinár értékű bank­jegy volt forgalomban. Ma, fél évvel a dinár leértékelése után, a bankjegyforgalom meg­haladja a 100 milliárd dinárt. Ennek az óriási pénzösszegnek azonban sem arany, >em árú­fedezete nincs. Franciaország 650.000 lexli'munkásából 500.000-et érint a teljes vagy részleges munkanélküliség Eduard Aubert. a francia textilipari szak­szervezeti szövetség főtitkára a „l’Humanité” munkatársának adott nyilatkozatában rámu­tat arra, hogy az ország 650.000 textilmunká­sa közül ma már 500.000-et érint a teljes vagy részleges munkanélküliség. Franciaor­szág főbb textilközpontjaiban a heti munka­órák száma 32-re, 24-re, sőt gyakran még en­nél is kevesebbre csökkent és igen sok szö­vőüzemet egy vagy két hónapra teljesen be­zártak Romlik a svéd lakosság anyagi helyzete A „Svenska Dagbladet” című konzervatív syéd lap vezércikkben foglalkozik Sköld svéd pénzügyminiszter legutóbbi beszédével, amelyben a kormány pénzügyi politikájáról nyilatkozott. A „pénzügyminiszter azt pró­bálta bebizonyítani, hogy a bérmunkások, a földművesek, iparosok és kereskedők gaz­dasági helyzete Svédországban megjavult. — Ilyen cinikus és arcátlan kijelentést eddig svéd miniszter még sohasem tett” — állapítja meg a lap. Majd így folytatja: „A kormány intézkedései következtében a nép széles ré­tegeinek helyzete jelentősen rosszabb lett. Elég, ha figyelembevesszük a nyugdíjasok helyzetét, akiknek öregségükre tapasztalnak kell, hogyan zsugorodik össze egy élet mun­kája során megszerzett vagyonkájuk. A bér­munkások többsége számára a névleges bé­res emelkedése nem jelentette a reálbérek növekedését, minthogy az árak sokkal gyor­sabban emelkedtek a béreknél”. Befejezésül a lap kiemeli: „Sem az iparo­sok, sem a kereskedők nem vezethetők félre, hiszen tudják, hogy az infláció felemésztette megtakarított pénzük nagy részét és csök­kentette a beruházási lehetőséget”.

Next

/
Thumbnails
Contents