Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1952-07-20 / 29. szám
A másodnövények vetésével kiszélesítjük takarmányalapunkat Ha azt akarjuk, hogy több húst termelhessünk, hogy az állatállomány hasz nosságát állandóan feltétlenül szükséges, hogy e cél érdekében bebiztosítsuk a megfelelő takarmányalapot. Mert csakis elegendő mennyiségű és ióminőségű takarmányozás által érhetünk el magasabb súlynövekedést, jó minőséget és magasabb hasznosságot. Megfelelő mennyiségű értékes takarmányt úgy biztosíthatunk állatállományunk számára, ha az összes takarmányféléket minél gazdaságosabban kihasználjuk, gondosan ápoljuk és megtesszük a megfelelő intézkedéseket a takarmányalap kiszélesítésére, pl. a másodnövények vetésével. A másodnövények tulajdonképpen a második termést jelentik számunkra és ezért mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a másodnövényeket bebiztosítsuk. Legfőbb ideje, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk, mert hiszen teljes ütemben megindult az aratás és nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az aratást nyomban tarlóhántás, a tarlóhántást pedig másodnövények vetése követi. Vannak olyan földműveseink, akik azt állítják, hogy nálunk a másodnövények termesztése nem jár kellő sikerrel. Ez igaz, de csak abban az esetben, ha a tarlót két háromheti késéssel szántjuk fel, amikor már kipárolgott a föld nedvessége és természetes, hogy a kiszikkadt talajban nem alakul kedvezően a másodnövények fejlődése. Az azonban semmiesetre sem felel meg a valóságnak, hogy a másodnövények vetése nem fizetődnék ki. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a tarlóhántást nyomban az aratás után végezzük és a felszántott területet ugyancsak haladéktalanul bevessük, míg a szántóföld megfelelő mennyiségű nedvességgel bír. Ha így járunk el, biztosak lehetünk, hogy igen jó termésünk lesz másodnövényekből is. Fontos az is, hogy nagy figyelmet szenteljünk annak is, milyen fajtájú takarmányféléket akarunk vetni másodnövényeknek. A legmegfelelőbb takarmánykeverékek a következők: kukorica napraforgóval; kukorica borsóval, tavaszi zab vagy árpa nyári bükkönnyel, nyári bükköny napraforgóval vagy kölessel és cirokkal stb. Ha ezeket a keverékeket mindjárt az aratás után elvetjük, szeptember közepéig igen szép termést hozhatnak. Ugyancsak vethetünk még kapástakarmányféléket is, mint pl. takarmánykáposztát, amelyből egy hektárnyi területre kb. 4—5 kg-nyi vetőmagot használunk s mintegy 30 cm-es sortávolságra vetjük. A káposzta kikelése után mintegy 25—30 cm távolságra kiegyeljük és abban az esetben, ha a vetésterület gazosodni kezd, legalább egyszer kigyomláljuk. E takarmányfajta növése hosszabb időszakú és kitart késő őszig, mert még a 10 fokos hideget is kibírja. Megvan még az az előnye is, hogy felhasználhatjuk, mint zöldtakarmányt s ezenkíyül éppen úgy felhasználhatjuk silótakarmánynak is, mint a többi másodnövényeket. Nagy hibát követtünk el, ha másodnövényekként csak egyféle növényt vetettünk, úgymint napraforgót vagy kukoricát és azt is csak későn, az aratás és sokszor a cséplés után. Természetes, hogy a későn elvetett másodnövény, különösen abban az esetben, ha nem hullott rá megfelelő mennyiségű csapadék, nem hozta meg a kívánt eredményt, így munkánk kárbaveszett. A másik hiba meg az volt, hogy amikor a másodnövény kikelt, c^ak igenigen kevés esetben trágyáztuk meg. Igen fontos ezeknek a takarmányféléknek a műtrágyázása, — ha kielégítő eredményt akarunk elérni. Hogyan szervezzük meg a másodnövények vetését? Mindenekelőtt biztosítjuk a szükséges vetőmag mennyiséget, amit egyébként minden EFSz-nek, állami birtoknak, kis- és középparasztunknak sajátmagának kellene kitermelnie. Azonban aki nem rendelkezik elegendő vetőmaggal vagy éppen olyan vetőmagja nincsen amilyet vetni akar, forduljon nyomban a Raktárszövetkezetekhez, amelyek sokkal előnyösebb feltételek mellett bocsájtják rendelkezésére a vetőmagot, mint tavaly. így pl. a kukorica, hüvelyesek és a mustár vetőmagját ellenbeszolgáltatás vagy egyéb pótmagok kicserélése révén kaphatja meg. Abban az esetben, ha valamelyik szövetkezet, dolgozó kis- és középparaszt, az igényelt mag ellenében nem tud ellenszolgáltatást nyújtani, a Raktárszövetkezet indokolt • esetben kölcsön formájában is kiadja a vetőmagot. A vetőmaggal kapcsolatos szerződés egyebek között arról is szól, hogy amennyiben a kölcsönvevő fél szeptember 30-ig nem fizeti vissza a kölcsönvett vetőmagot, a Raktárszövetkezet a szabad árak szerint fog elszámolni a kölcsönvevővel. A többi vetőmagok, mint pl. napraforgó, cirok, köles, szudánifű stb. szabadon lesznek kiadva az igénylőknek. Most már csak az a fontos, hogy minden EFSz, kis- és középparasztunk abban az esetben, ha nincs elegendő vetőmagja haladéktalanul igyekezzen ezt bebiztosítani. A másodnövények időbeni vetésének ' A Szevero-ljubinszki szovjet állami gazdaság állattenyésztői tavaly a tervben előirányzott. SlfOO liter helyett J/152 literes fejési átlagot értele el. A legutóbbi három év fejési átlagát ezzel tehenenként 1287 literrel emelték. Az idén már Jf500 literes fejési átlagot és ezzel 3000 liter terven felüli tej fejését vállalták. A szovhoz állatenyésztői kimagasló eredményüket a helyes takarmányozással, az állattartás feltételeinek javításával és jobb munkaszervezéssel érték el. A szovhoz tehenei 1950-ben fejenként 21.2 mázsa szálastakarmányt, llf,7 mázsa keverék- és 56,1 mázsa nedvdús takarmányt kaptak. Tavaly ezzel szemben szálastakarmány-adagjukat 23.8 mázsára, a keveréktakarmányukat 15,6 q-ra, nedvdús takarmány-adagjukat pedig 91.8 mázsára emelték. Az állatok a megfelelő takarmányozás hatására átlag 892 literrel több tejet adtak az előző évinél. Az egyes brigádok tejelési tervet készítenek maguknak. Ez a terv — az egyéni tulajdonságokat figyelembevéve — minden tehénre külön-lcülön meghatározza a takarmányadagot és a tejelést. A főtehenész, a fejőnők és a többebiztosítása érdekében a tarlóhántást úgy kell megszervezni, hogy a traktorosok és maguk a kis- és középföldművesek is éjszakai műszakokkal gyorsítsák a munka elvégzését. Ehhez az is szükséges, hogy az önkötö^őgépek után nyomban keresztbe legyen rakva a gabona, ott pedig, ahol kombájnok dolgoznak a szalmát nyomban kazlakba kell rakni. Amint már említettük, a másodnövények vetésével az őszi időszakra bebiztosítjuk a zöldtakarmányozást. Jó és nedvdús silóanyaghoz jutunk, mely a téli időszakban pótolja majd a zöldtakarmányt. Csakis jó takarmánnyal és helyes takarmányozással tudjuk biztosítani az állatállomány hasznosságának növekedését, úgyszintén állatállományunk nagyobb súlygyarapodását és így megfelelő mennyiségű húst dolgozóink és sajátmagunk számára. Mindent egybevetve tehát a másodnövények vetésével biztosítjuk .életszínvonalunk emelkedését. .Brisuda, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal dolgozója bi állattenyésztő részvételével havonta kétszer megbeszélést tart. Ezen a megbeszélésen 15 napra előre megállapítják az állatok fejadagját. A tehenek nagyon szívesen fogyasztják a keveréktakarmányokat, ennélfogva jobban is tejelnek tőlük. Leginkább az árpa- és zablisztet kedvelik korpával és olajpogácsával keverve. Aszályos években a nedvdús takarmányok mellett többször etetnek szalmakeveréket is. A szalmát apróra vágják, majd 2.5 méter hosszú, 2 méter széles és 1.6 méter magas bádoggal bélelt faládában párolják. A gőzt 2.5 centi vastag csövek nyílásain fújják a ládába. Egyórai párolás után sóoldattal és gabonaliszttel beszórják, majd egyenletesen összekeverik. Az így nyert takarmányt is szívesen fogyasztják a tehenek. A tejtermelés emelésében nagy szerepe van a napirend pontos betartásáénak és az itatásnak is. 1950-ben a szovhoz átlagos tejtermelése 3260 liter volt. A legelmaradottabb állattenyésztő részleg ugyanekkor tehenenként csak 296if liter tejet fejt. A hibák kijavításával és az önitatóberendezés felállításával a következő évben ez a részleg 1800 literrel emelte átlagát és így a szovhoz 1952. július 20. Jól harma'ozott len, nagyobb bevétett és főbb „L“ pontot jelent A len helyes harmatosításának nagy jelentősége van, mert helytelen eljárással könnyen megkárosíthatjuk vagy teljesen megsemmisíthetjük a termelő egészévi munkáját. A len rostjainak harmatosítását csak a mag eltávolítása után végezhetjük. Szövetkezeti tagjaink, kis- és középföldműveseink abban az esetben, ha olyan lenrostokat terítenek szét, amelyekről nincs eltávolítva a mag, csökkentik saját bevételüket, mert a megnedvesített mag veszít vetőmagértékéből. A magtól mentesített rostokat lekaszált rétekre kell szétteríteni, esetleg legelőkre vagy tarlókra, mindig csak egy réteg magasságába s azt is olyanformán, hogy a talaj áttetsződjön a réteken. Az ilyen szétterítésnél nem szükséges a rostok forgatása, mert úgy is elérjük az egyenlő harmatosításukat. Abban az esetben, ha helyszűke miatt vastagabb rétegben rakjuk szét a lenrostokat, nem szükséges harmatosítás után a rétek felső részét az alsó réteg érdekében megfordítani. A harmatosítás kedvező idő esetén (meleg eső vagy harmat) befejezést nyerhet hárgm héten belül. Más esetben pedig négy hétnél is tovább tarthat. A lentermelőknek nagy gondot kell fordítaniok a harmatosítás rendes fokára. Az át nem harmatosított len nem egységes színezetű, és a rostok csak nehezen választódnak el a fás részektől. A túlharmatosított len pedig sötétebb színt kap és a rostszálak nehezen választódnak el a fás részektől s ennek következtében a rostok állandóan szakadnak. Éppen azért tudnunk kell, ho^v az elégtelenül s ugyanúgy a túlharmatosított len minősége kevesebbet ér. Természetesen a termelő is kevesebb pénzt kap érte. A len termelőinek elsőrendű érdeke, hogy a termést helyesen har. matosítsák. A harmatosított lent minőség és hosszúság szerint kell osztályozni. Kedvezőtlen eső esetén a harmatosított lenszálak szérűkben vagy egyéb1 fedett helven helyezendők el, mégpedig úgy, hogy ne keverődjenek össze a szalmával. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a len időbeni betakarítása és harmatosítása igen fontos feladat, ettől függ a rostok használhatósága és minősége es így természetesen teljes értéke is. Ezért minden termelőnek szem előtt kell tartania azt a tényt, hogy a jóminőségö és jól harmatosított lenért több pénzt és több L pontot kaphat s a len helytelen kezelésével, azaz harmatosításával, rosszabb minőségű rostmennyiséget ér el. (TPP). legelső részlege lett. A magas tejtermelést nagyban elősegíti a friss zöldtakarmányozás. 'Ebből a célból a brigádok felosztják egymás közt a legelőket és saját területüket 8 pásztára hasítják. A legelőpásztákat egymásután legeltetik s mire visszatérnek az elsőre — ismét friss fű fogadja a jószágokat. Emellett minden csorda számára 50—60 hold egyéves füvet vetnek, takarmánykáposztát, lóbabot és gyökértakarmányt ültetnek. Az állatokat naponta nyolcszor itatják. Á szovhoz fejőnői két váltásban dolgoznak. Két-két fejőnő 18—22 tehenet kap gondozásra, attól függően, milyen tejelők a tehenek. Az első fejdnő reggel lf órától, délután 2 áráig, a másik pedig délután kettőtől éjfélig dolgozik. Ezalatt mindegyik két alkalommal fej és kétórás étkezési szünetet tart. Ez a beosztás hetenként változik. A szovhoz állattenyésztői már eddig is igen szép eredményeket értek el, de még ezeket se tartják véglegesnek. A brigádok, a fejőnők, a tehenészek állandó versenyben állanak. Az eredményeket rendszeresen figyelemmel kisérik és gyűléseken tárgyalják meg. A legjobb brigádokat vándorzászlóval tüntetik ki. A szovhoz élenjáró brigádjai most az évi 5000 literes fejési átlagért versenyeznek! A szövetkezeti tagok és a traktorosok együttműködése nagy sikerhez segítette a tarlósi EFSz-t az aratásban Élénk munkaverseny folyik a tarlósi határban. A traktorbrigád tagjai munkaversenyben állanak a Deák-brigáddal és kemény elhatározásuk, hogy meg is nyerik a munkaversenyt A szövetkezeti tagok munkacsoportjai szintén heves versenyt folytatnak egymással az elsőbbségért. A traktorbrigád vezetője Hamar elvtárs és az EFSz munkacsoport vezetője Levánszky elvtárs gyakian vitatkoznak egymással az aratás ideje alatt. — Nem vágtok le annyit, hogy a két munkacsoport, 32 tag, ne győzné utánatok a keresztrakóst, — mondja Levánszky a traktorbrigád vezetőjének. — Ha én nem szólnék neked hogy mikor kezd a brigád aratni, nem győznétek a munkát, — válaszol Hamar traktorbrigádvezető. — Hát nem én járok hozzátok hajnalban két órakor, hogy kezdjük meg az aratást? — kérdezi Levánszky. Ilyen beszélgetések folynak le a brigádvezetők között. A célnál azonban, összetalálkoznak, — amikor kielégítő eredménnyel zárják a napot. Ilyenkor, Levánszky elvtárs' átszalad a traktorbrigédhoz és csillogó szemekkel mondja: — Hát azért, ha néha egy kicsit össze is koccanunk, meg vagyok elégedve veletek. Derekasan megálljátok a helyeteket. Aztán ha vitatkozunk is, egy célból tesszük. Mi is, ti is első helyen akartok állni a járásban, aztán izgalmunkban egymást hajtjuk a munkába. De így van ez jó gyerekek. Szocialista munkaversennyel, a dolgozó nép jobb ellátásáért és az új kenyér megteremtéséért harcolunk, — fejezi be. Már miért is haragudnának a traktorosok azért, hogy a szövetkezeti tagok ilyen odaadással harcolnak a gabonanemű betakarításáért. Ez csak munkakedvre serkenti őket a további munkában, mert bizony meg kell fogni a volánt a traktorosoknak, ha teljesíteni akarják mindazt, amit célul tűztek ki. 450 ha kalászos várt aratásra a szövetkezetben, amit a Hamar brigád 6 ónkötözőgép segítségével egy hét alatt szándékszik elvégezni. Ez pedig azt jelenti, hogy az eddig elért 7—8 ha-os átlagos napi teljesítményt 11 hektárra kell emelni. A traktorosok két csoportban dolgoznak. Három önkötözőgép dolgozik egymásután és este háromfelé elosztják az elért eredményeket. Még jobb eredményt érhetnének el, ha nem csoportban-dolgoznának, hanem egyénekre mérnék fel a területet, hogy minden traktoros munkaminősége, teljesítménye áttekinthető lenne, igy lehetőség adódna, hogy egyes traktorosok kiváljanak munkateljesítményükkel. Az aratógépek után szaporán nőnek a keresztek. A szövetkezeti tagok két csoportban dolgoznak 18—18 taggal. Mindkét csoport az elsőbbségért küzd. Az első napon a Levánszky munkacsoport került az első helyre. A csoport tagjai hajnali 2 órától este 10 óráig 60 hektáron végezték el a munkát. A szövetkezeti tagok ebben az évben az agrotechnikai munkák pontos betartásával a múlt évhez viszonyítva 10 mázsa hektárhozam emelkedést várnak. így tehát a 18 métermázsa átlagos hektárhozamot 28 mázsára emelték. Már most gondolnak a jövőévi termésre, amelytől még többet várnak, mert azt tapasztalták, hogy az agrotechnikai munkr- idejében való elvégzése az alapja a gazdag termésnek, ezért most már az aratás után megkezdték a tarlóhántást, -pe-Évi 5000 liter tejért egy tehéntől * 6
