Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-07-20 / 29. szám

4 1952. július 20. A kombájnok győzedelmes munkája az érsekújvári EFSz-ben „Elvtársak! Az idén tizenkét nap alatt fejezzük be az aratást és ugyanezen idő alatt legalább' 30 vagon gabonát fogunk beszolgált atni az államnak" — mondotta Morvay Ti­bor, a IV. típusú EFSz agronómusa, amikor a vezetőség a tagság elé terjesztette az ara­tási tervet Az, hogy tizenkét nap alatt elvégzik az aratást, sok tag előtt hihetetlennek hangzott, hiszen mindenki jól emlékezhetett az elmúlt esztendőre, amikoris az aratás bizony jól el­húzódott s igy a szemveszteség is nagy volt. Igaz, a szövetkezet felelős vezetői találtak jó kifogást, hogy „kevés a munkaerő s ezzel szemben sok a föld”. Ha ez részben igaz is volt. de volt itt még más baj is Komoly ba­jok voltak a munkafegyelemmel, a munkaidő betartásával, — ugyanis sokan nem vették tudomásul, hogy főképpen az aratás idején a 8 órás munkaidő a szövetkezeti fejlődés leg­nagyobb ellensége, — azon kívül a munka­egységek elszámolásánál is bajok voltak, mert a jutalmazás nem a normák alapján történt s így természetesen a szocialista ver­seny sem fejlődhetett ki. Ez azonban tavaly volt. Az idén a normák rendezése s a tagsággal való elfogadása le­hetővé tette a munkaverseny kifejlődését, amikor megjavult a munkafegyelem is és az eredmények is szebbek lettek a szövetkezeti gazdálkodásban. Mindennek ellenére azonban sokan felvetették az agronómusnak a kér­dést: „Hogyan akarod elvégezni az aratást két hét alatt, Tibor? Azután, méghozzá ez idő alatt legalább 30 vagon gabonát beszol­gáltatni az államnak? .. A terv szépen ki lett dolgozva, szét lett írva minden táblára, minden mun­kacsoportra és minden egyénre. Mindent fel­ölelt: hány önkötözőgép fog dolgozni, hol és mikor és kivel stb. De bele volt a tervbe fog­lalva még egy dolog, amely bizony felkor­bácsolta a taggyűlés nyugodt légkörét. Nem kellenek nekünk a kombájnok, szétszórják a magot a szántóföldön, azonkívül meg is da­rálják — kiabáltak többen is egyszerre. In­kább több önkötözőgépet adjanak nekünlj és mi majd megcsináljuk a magunkét — forrt a gyűlés hangulata, amikor a jelenlevők megtudták, hogy négy kombájnnak kell dol­gozni az idén a szövetkezet földjein. Ami igaz, az igaz. A reakció Érsekújváron sem alszik; összesuttogott a kombájnokról mindenfélét és bizony akadtak olyan embe­rek, akik az ilyen beszéd hallatára ellenséges szemmel néztek ezekre a nagyszerű gépekre. Mások meg csak azért beszéltek a kombájnok ellen, mert még sohasem látták őket dolgoz­ni s így könnyen elhittek minden badarságot, 'amit az osztályellenség híresztelt. MEGVÁLTOZOTT A HANGULAT. Az első tiltakozási hullámok után a hangulat azon­ban nagyon hamar megváltozott. Különösen pedig akkor, amikor a Traktorállomás ki­küldöttje szépen és világosan megmagyarázta a szövetkezeti tagoknak, milyen nagy segít­séget jelent majd a szövetkezetnek a kom­bájnok munkája az idei termés betakarításá­nál. Ugyáncsak azzal is megismertette a ta­gokat, hogy az idén olyan emberek kerültek ezekre a magasteljesítményű gépekre, akik egy negyed éven át tanulták a gép kezelését s igy megismerték a kezelésével járó munka legapróbb részletét is. A jelenlevők azt is megtudták, hogy egyetlen kombájn mintegy hetven munkaerőt helyettesít, amiáltal nem­­csakhogy meg lehet gyorsítani a betakarítást s így elejét venni szemveszteségnek, de ez egyúttal nagy munkaegység megtakarítást is jeleht, stb. — Rossz rá gondolni is, mit vesztettünk volna az idei betakarításnál, ha nem lenné­nek ezek a kombájnok, — mondja Fabula szövetkezeti tag, miközben kezefejével letörli arcáról az izzadságot. Napégette keskeny ar­ca ragyog a lelkesedéstől, amikor a kombáj­nokra mutat, amelyek éppen befejezték a termés betakarítását a 25 hektáros táblán és egy kis időre leálltak, a motorok lehűtése végett. TÍZ ÓRA ALATT 25 HA ES 5 VAGON GABONA. — Tegnap délután kezdték el a munkát ezen a táblán és ma még dél sin­csen s a munka már kész A gabona le van aratva, ki van csépelve és már be is adtuk a Raktárszövetkezetnek Ez bizony nagy szó, merthiszen mintegy öt vagon gabonáról van szó, amelyet két kombájn 10 óra alatt taka­rított be, — folytatja Fabula elvtárs és még hozzáteszi: — Életemben már sok aratást küzdöttem át, de arról, hogy ilyen jól és ilyen gyorsan s amellett ilyen kevés fáradt­sággal lehet aratni, nem is álmodtam. — No és szétszórják a magot? — kérdez­zük. A jelenlevők elértik a célzást, de nem haragszanak a kérdés miatt. — Ugyan, hogyan is szórnák szét a ma­got. Nézzétek csak meg a tarlót elvtársak. Olyan az, mintha valaki jól felseperte volna. Nincsen azon egy fia szem se, — jegyzi meg Juhász elvtárs, amire az öreg Vízik egészen elérzékenyedik: — Sohasem gondoltam, hogy ilyen örömteli aratást is elérhetek még az életemben, — mondja, majd még hozzáteszi, — az ember csak feláll a kombájnra a szal­magyűjtő szekrény mellé, kicsit eligazgatja a szalmát s mikor a szekrény megtelik, ki­ereszti belőle. Azután jönnek a traktorok s lehúzzák a szalmát a mezőről s utána meg szépen felszántják a tarlót és máris jön a vetőgép... Most megszólal valaki a hátunk mögött: — Várjatok csak elvtársak, ha már ennél a do­lognál vagyunk, ne feledkeznünk meg arról sem, hogy hány ember munkáját végzi el egy kombájn. NÉGY KOMBÁJN VAGY 210 EMBER. — Megnézzük az új felszólalót. Kruzsic elvtárs kapcsolódott bele a beszélgetésbe, kissé fur­csa helyzetben. Egyik lábával a földön tér­delt, míg a másik térdén „íróasztalt” rende­zett be s nagy noteszát kiterítve számolt; — 10 ha lekaszálásához 20 pár kaszásra lenne szükség, ezenkívül marokszedőkre, kévehor­dókra és a cséplőgép személyzetére, ami pe­dig testvérek között is kitesz hetven embert. Ez annyit jelent, hogy a négy kombájn 210 ember munkáját végzi el. Amint ennél a táb­lánál is meggyőződtünk, egy kombájn 10 óra alatt több mint 10 hektárnyi területről képes betakarítani a termést, ami átlag 240 mázsa gabona kicséplését is jelenti Ez pedig sok­kal több. mint amennyit egy 1200-as géppel elérhetnénk, mert hiszen ennek teljesítmé­nye mintegy 160 mázsa naponta Ami pedig a tavalyi cséplési eredményeinket illeti, át­lag alig a felét tudtuk naponta kicsépelni, mint a kombájnok teljesítménye Annyira belemélyedtünk a kombájnok tel­jesítményeinek vizsgálásába, hogy csaknem megfeledkeztünk magukról a kombájnveze­tőkről, akik tulajdonképpen a szövetkezeti tagok nagy örömszerzői és akik most éppen a gépeik körül forgalódnak. hogy kihasználva minden pillanatot jól átnézzék a bonyolult gépezet minden részét. Szabó elvtárs éppen a kombájn alatt vizs­gálódik, amikor hozzáérünk. IGY ARATTAK AZ IDÉN ÉRSEKÚJVÁRON A hatalmas szovjet kombájn napi 10 —12 ha gabonát arat le és csépel ki naponta A szovjet mérnökök nagy segítség kombájn vezetőinknek Baj van talán, — kérdjük. — Nincsen semmi baj, de éppen azzal, hogy az ilyen szünetekben átvizsgáljuk a gé­pet, megelőzzük a bajt. — feleli mosolyogva, majd kibújva a gép alól talpra áll s most már itt magasodik nyurga alakja előttünk. Szívesen és jókedvűen beszél a munkájáról és főképpen nagyszerű gépéről. — Amikor még traktoron dolgoztam minden vágyam az volt. hogy kombájnt is vezethessek, hogy jó kombáinista váljék belőlem. Ez a vágyam teljesült. Tavaly kombájnnal rizst arattam az ifjúság falujában Ez csak olyan kisérletféle volt. hogyan válik be a kombájn a rizsara­tásnál is és mondhatom a kísérlet jól sike­rült. Ez hozzásegített ahhoz, hogy eljussak a knrnh-invpTptöv három hónapos tanfolyamá­ra, ahonnan már mint kész kombájn-vezető kerültem ki Meg kell azonban mondanom, hogy legnagvohb segítséget a szovjet szakem­berektől kaptuk Egv szovjet mérnök elvtárs munkaközben tanított minket és ellátott jó­tanácsokkal s így hozzásegített ahhoz, hogy zavartalanul és jól tudjuk végezni munkán­kat. Később Sajtos elvtárs, a másik kombájri ve­zetője is belekapcsolódott a beszélgetésbe és bizony ő is bevallja, hogy egy néhány évvel ezelőtt álmodni sem merte, hogy valaha ilyen nagyszerű gépet fog vezetni Nagyon hálás, hogy munkás-osztályunk ilyen értékes gépet adott a kezébe és ezért mindent elkövet, hogy minél nagyobb segítséget nyújthasson a szö­vetkezetek tagjainak, épúgy mint többi kom­bájnvezető társai, akik mindannyian maga­san túlteljesítik a normáikat Nincs is panasz a kombájnvezetőkre. Való­ban kitünően végzik munkájukat Hat hektár a napi normájuk, de ők 10-re vállaltak köte­lezettséget, üzemanyag megtakarítás mellett. Amint az eddigi eredmények mutatják, kö­telezettségvállalásukat nemcsakhogy teljesí­tik, de túl is teljesítik. Eddig napi 2 százalék üzemanyag megtakarítást értek el, ami <\sak emelkedni fog, mivel most már nagyobb táb­lákon fognak dolgozni. Amikor megtelik a tartály, a gabonát a kombájn „ átszorja a teherautóba, amely a szárító helyre viszi A kombájnok újra elindulnak Valósággal éget a nap s mégha az ember mozdulatlanul áll is csak úgy ömlik róla a verejték és bizony mindenki arra gondol, hogy semmiképpen sem irigvlésre méltó do- . log. ha valakinek ilyen időben egész nap a kaszát kell húzni. A kis szünet ideje hamar elillant s a moto­rok ismét felberregtek. Sietni kell, mert eb­ben a hőségben a mag gyorsan érik. A kombájnok méltóságteljesen elindultak s lassan belefúródtak a 100 hektárnyi arahyló búzatengerbe s úgy úsztak benne, mint a ha­jók s út is maradt utánuk, mint a hajók után szokott a tengeren. A szalma-kezelők vígan integettek felénk, amikor a hatalmas tábla túlsó vége felé távolodtak. Több kiváncsi em­ber nyomban a tarlóra megy s nézi, nem szóródnak-e a szemek. Morvay agronóm elv­társ, aki közben motorbiciklin a helyszínre érkezett, mosolyogva mondja: — Kereshet­nek, ameddig akarnak s bizony jól kinézhe­tik a szemüket, ha egy elveszett magot is akarnak találni. Hiszen a jó kombájnnal alig egy százalék mag hull el, míg a kézi kaszá­lás következtében gyakran 20 százaléknál is több vész kárba. — Hát én sem hittem volna, hogy egy gép arasson és csépeljen is egyben, anélkül, hogy ne hullajtsa el a magot — ismeri be Macák elvtárs, a II. munkacsoport vezetője, aki már a learatott mezőn keresztül érkezett hozzánk. Bizony ő is ellene volt a kombájnnak és be­ismerése ezért értékesebb. Arról azonban, hogy Macák elvtárs miért változtatta meg a véleményét, már fölösleges beszélni, hiszen ezt már elmondta Fabula, Vízik. Juhász elv­társ és a többiek, akiket lenyűgözött^ kom­bájnok nagyszerű teljesítménye és munkája. Hallgassuk csak most mit mond Macák elv­társ? — Jövőre már csakis kombájnokkal szeret­nénk betakarítani a termést. — jelenti ki és az agronómus elégedetten mosolyog arre a ki­jelentésre. Lám, a jó munka hogy megvál­toztatja az embereket. Mikor az első kom­bájn újra hozzánk került. Fabula elvtárs le­ugrott róla s hozzánk sietett. NEGYVEN SZÁZALÉK MUNKAEGYSÉG­­MEGTAKARÍTÁS. — Ne feledd megírni elv­társ, hogy mi, akik látjuk mit jelentenek szá­munkra a kombájnok, nagyon hálásak va­gyunk a nagy Szovjetuniónak ezekért a jó gépekért, amelyek gyorsabbá és könnyebbé teszik munkánkat s szebbé teszik életünket — mondotta, majd újra felkapaszkodott a kombájnra. Ez bizony igaz. A kombájnok meggyorsít­ják és megkönnyítik a munkát s a minőségét is megjavítják s ftündam ellett rengeteg mun­kaerőt takarítanak meg. Erre pedig az ér­sekújvári EFSz-nek nagy szüksége van. — Ugyancsak nagy dolgot jelent az is, hogy az a szövetkezet, amely tavaly több munkaegy­séget merített ki, mint amennyi tervben elő volt írva, most az aratásnál a kombájn se­gítségével több mint 40 százalék munkaegy­séget takarított meg. Ez azonban nem min­den. A kombájnok segítségével teljes négy nappal rövidítették le az aratás idejét s va­lóban, e hó 15-ig 30 vagon gabonát szolgál­tattak be. Az önkötözőgépek is befejezték munkájukat s a levágott gabona rövidesen kazlakba kerül, majd cséplés után a Raktár­szövetkezet és az EFSz raktáraiba. A kombájnokkal kicsépelt gabonát a Tóth­utca betonján szárítják, mintegy háromszáz méternyi hosszúságban, melyet azután ki is tisztítanak és minden idegen magtól mente­sen szolgáltatják be az államnak. Az arrajá­­rók érdeklődéssel vizsgálják a kövér gabona­szemeket. s a hitetlenkedők megszégyenülten, azok pedig, akik nem hallgattak a hazug pro­paganda meséire, megelégedetten mennek to­vább. Örömük csak fokozódik, mikor a ga­bonával telt autók sorát látják robogni a szá­rítóhely felé, mert hiszen ezek a telt teher­autók arról tanúskodnak, hogy a szövetkezet hatalmas tábláin sikeresen folyik a harc min­den szemért, a békéért. Miklya János. A szárítónál zsákokba kerül a kitisztí­tott gabona és utána nyomban a Rak­tár Szövetkezetbe. A h daskürti EFSz-ben jól bevált a keresztsoros vetés alkalmazása 35 mázsás hektárhozamot várnak a szövetkezeti tagok A hidaskürti szövetkezet agrono­­musa gyönyörködve néz a hullám­zó buzatengerre, miközben ezeket mondja: — Már ebben az évben nagyobb gondot fordítottunk az agrotechnikai előírások pontos betartására, azonban állandóan bőviteni kell mezőgazdasá­gi szaktudásunkat a szovjet agro­technikából, hogy minden mezőgaz­dasági munkát szakszerűen elvégez­hessünk. Ebben az évben nálunk is nagy változás történt. Az agrotech­nika helyes alkalmazásával hektár­hozam emelkedést értünk el. A múlt évben ha-ként 18 q gabonát arat­tunk, ami ebben az évben 25 mázsá­ra emelkedett. Kísérleteztünk ke­resztsoros vetéssel. 15 hektárt vetet­tünk keresztsorosan, azzal a céllal, hogyha ebben az évben beválik a jö­vőévben nagy területeken alkalmaz­zuk ezt az új termelési módszert. Örömmel állapítjuk meg, hogy a Szovjetuniótól átvett módszerek jól beválnak hazánkban is és keresztso­ros vetésünkről hektáronként 35 má­zsa gabonát várunk. Persze ez csak a kezdet. Ezt minden évben fokozhat­juk a haladó szovjet agrotechnika meghonosításával — fejezi be a szö­vetkezet agronomusa. A hidaskürti szövetkezeti tagok az aratási és cséplési munkák elvégzé­sénél három 9 tagból álló munkacso­portot alakítottak. A csoportok kö­zött nem fejlődhetett ki teljes mér­tékben a szocialista munkaverseny, mert. a traktorosok az önkötöző gé­pekkel egy csoportban dolgoztak. Ennek következtében a traktorosok között sem volt megadva a lehetőség arra, hogy egyes traktorosok munka­teljesítményeikkel kiváljanak, sőt üzemzavar idején gátolva volt a munka menete. A szövetkezeti tagok tehát egy munkacsoportban dolgoz­tak, mégpedig úgy, hogy minden cso­port elfogott 9 sor kévét. A munka­nap leteltével a csoportvezetők ösz­­sz^adták az eredményt. így kitudó­dott, hogy a három csoport együttvé­ve, tehát 27 tag, csak napi 20 hektár teljesítményt ért el. A szövetkezeti tagok látták azt, hogy újonnan át kel] szervezni a munkát, mert ilyen alapon napi teljesítménnyel legalább 25 napig tartana az aratás. Már pe­dig az EFSz-nek 504 hektár kalászos várt aratásra, amit 6 nap alatt szán­dékoznak elvégezni. Végül elhatá­rozták, hogy máskép szervezik meg a munkát. A traktorosokkal együtt ar­ra a megállapodásra jutottak, hogy minden traktorista számára felmér­nek 10 ha területet és ugyanígy fel­osztják a munkát a csoportok számá­ra is. így mind a három munkacso­port teljesítménye már napközben áttekinthető és könnyebb ellenőrizni a munka menetét. Ennél a munka­megszervezésnél a traktorosoknak is lehetőség nyílik, hogy a gépek teljes kihasználásával fokozzák napi telje­sítményüket. A brigád legjobb trak­torosa Kiszela Gyula elvtárs, aki ■ Juhász István önkötöző gépkezelő EFSz taggal 8 óra alatt kitűnő mun­kaminőséggel learat 10 ha búzát. Az aratógépek után azonnal megjelen­nek a traktorok és megkezdik a tar­lóhántást, amely már a jövőévi ter­més előkészítője. -pe-

Next

/
Thumbnails
Contents