Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-11-30 / 48. szám

1952. november 30.

7

A viaszmoly kártételei

A tartaléklépkészlet a jövedelmező méhészet forgótőkéje, meg kell tehát óvnunk minden pusztulástól. Minthogy pedig a viaszmoly ismert két válfaja a tartaléklépkészlet legfőbb kártevője, szükségesnek tartjuk itt is — legalább röviden — megemlíteni a következőket:

1. A kaptárak fenékdeszkái mindenkor tiszták legyenek, mert az idegyült hulladék éppen a molykukacok legalkalmasabb melegágya.

Tudjuk, hogy a népes családok — különösen a fekvőkaptárakban — rendszerint maguk is tisztán tartják a fenékdeszkát, mert a lakást a mennyezettől a fenékik egész magasságban elfoglalva, benépesítve tartják. Ezek tehát ritkán szorulnak a gazda gyámolítására. Ellenben az álló kaptáraknái és a keskeny-magas kasoknál gyakran megtörténik, hogy a család nem fejlődik le a fenékig, vagy legkésőbb — a fogyasztott méz nyomában — eltávolodik attól. Ebben az esetben mi gondoskodunk annak időközönként való tisztántartásáról.

Állókaptárnál eltávolítva az ajtót és az ablakalatti csatornalécet; az így támadt hézagon át betekintünk a kaptárba s ha azt látjuk, hogy a méhek — az okozott háborításra — odagyülekeznek; tereljük el onnan őket füstülővel, nehogy a kaparóvas alá kerüljenek s ha felvonultak, ktorjuk ki az ott lévő hulladékot,

A fekvőkaptáraknál, ha az tele van keretekkel, kivesszük a szélső hat keretet s a kijárónyílás zárólemezével összekotorjuk és kiemeljük az ezek alatt talált hulladékot. Most erre a tiszta területre huzzúk a következő hat keretet s ha ezek alját is kitakarítottuk; hasonlóan idébb húzuiik hat-hat keretet •— nyolcat, tízet is egyszerre — az eredeti helyére s a munka kezdetén kivett hat keretet berakjuk a kaptár innenső végébe. Ha pedig a család talán csak a fél kaptárt lakja, megnyitjuk az elzárt felerészt s a családot az öszszes 12 kerettel ■— egyenként megtágítva a kereteket — ebbe a tiszta, üres részbe toljuk át; mely után, kitakarítva a fenékrészt, viszszatoljuk azt az eredeti helyére. Az üres részben netán ottmaradt néhány méhet pedig egy száll lúdtollal visszatereljük a helyére tolt családhoz s beállítva a választódeszkát s a keretek fölé helyezve a rostaszövetes rámát, lezárjuk a kaptárt.

A hulladékot nem szórjuk szét, hanem ladikéba gyűjtve kirostáljuk, aztán pedig beolvasztjuk.

A gondozott méh telepen ez a munka rendszerint elégséges is a nagyobb válfaj kártételeinek elhárítására, különösen, ha a molylepkéket is irtjuk. Ezek ugyanis, legkivált ti szürköletkor ostromolják a kijárónyílásokat; éjjelre pedig a méhés eressze-, a kaptár fedele alatt, vagy egyéb hézagokban, hasadékokban húzódnak meg, ahol, ha alaposan és gyakran utánanézünk — a korareggeli órákban elpusztíthatjuk azokat.

Ha azonban hiányzik a felügyelet és a munkáskéz, bizony előfordul, hogy a molyok annyira megrontják a gyengébb családok

építményét, hogy a család tönkre megy, vagy

kiköltözik a lakásból.

A nagyobb válfajról tudjuk, hogy ez ellen a népes családok maguk is sikerrel védekeznek; mert ezek csak a méhek által nem borított építményeket támadják meg; de a kisebb válfaj romboló munkáját a legerőteljesebb családok sem fékezhetik meg. Ennek álcái ugyanis a fiaslépek közfalaiba vájják be magukat, ott fúrnak alagútszerű csatornákat, összerombolják a sejtek fenekét, oldalait, anélkül, hogy hozzáférhetnének a méhek; illetve csak akkor vesznek tudomást a molykukacok jelenlétéről, mikor ezek a fúrott csatorna vonalán elpusztították a Hasítást.

Útjukat mindenütt beleszövik finom fonállal mellyel a sejtekben fejlődő bábokat is körülfonják; anélkül azonban, hogy az éretlen, fehér, nedves álcákat lebírnák kötni; míg a fejlettebb korúak, a teljesen kifejlett méhek, melyeket a molyok munkája közvetlenül a kibúvás előtt ért, már hozzátapadnak a fonálhoz s végtagjaik lekötődnek a cellák falaihoz.

Ez az oka, hogy a sejtekből való kibúvásra irányuló minden törekvésük eredménytelen marad. Kínos vergődésüket észreveszik a méhek s hozzálátnak a kiszabadításhoz; de mentés közben lerágják a sejtek falaihoz szőtt, vagy hozzátapadt végtagjaikat is. S mire kiszabadítják a behálózott méheket, azok bénán, csonkán jutnak ki a sejtből. Az elhalt álcáktól azonban — bár végeredményben azokat is kidobják — sokkal könnyebben megszabadulnak a méhek, mert azok nem tapadnak a sejt falaihoz.

A molyok pusztításai között megsérült Hasítás fedelei az elhalás után kissé megdudorodnak, esetleg behorpadnak s amint a méhek észreveszik ezt a rendellenes állapotot, felbontják a cellákat, illetve csonkán, bénán kiszabaditott méheket kidobják a lakásból s ezek ott vergődnek tehetetlenül, sokszor szárnyak nélkül, a talajon, figyelmesztetve a méhészt, hogy alaposan vizsgálja át az így megtámadott családot.

Ha a viaszmoly még nem vett erőt a családon, vizsgáljuk át a Hasítást s a viaszmoly útját mutató Hasítást egy horgolótűvel vagy diótszállal vigyázva piszkáljuk ki s ügyelve fogjuk ki és pusztítsuk el a megüresedett cellákban bujkáló molykukacokat.

Ha jobban megvan támadva a család, vegyük el s használjuk fel az anyát más csalódnál. Szóval tegyük anyátlanná. Az anyanevelés ideje alatt kikel minden Hasítás, így megüresednek a cél fák s mire az új anya petézéshez kezd, a megtámadott cellákból a méhek kitisztítják, kipusztítják a molykukacokat.

De ha a molykukacok már nagyon elhatalmasodtak, a megtámadott családot — nehogy kiköltözzék, — haladéktalanul telepítsük át tiszta lakásba lépkezdéses keretekre s ha kell, etetéssel, vagy más családoktól vett vagyonnal tegyük életképessé; a molyos lé-' peket pedig vigyük az olvasztóba; végül a fertőzött lakást forró lúgos síkálással hozzuk ismét használható állapotba.

A méhlegelö

A méhlegelő bőségétől függ, hogy hány családot érdemes tartani és mennyi a termelés. Liptovsky Hrádokon a méhvizsgáló állomás kidolgozott egy térképet az ONV és a KNV jelentése szerint, hogy égy es községekben és járásokban mennyi mézelő növény van tervezve és lesz termesztve, így ki lehet számítani, hogy kedvező időjárás mellett mennyi mézet lehet kitermelni és hány méhcsalád szükséges a községben, hogy a méhlegelő ki legyen használva túlterhelés nélkül. A térképen fel van tüntetve minden község határa szín szerint. A színezés háromféle: sárga, téglapiros és kék, vagyis: jó, közepes és gyenge.

Amint látjuk a szocialista tervgazdálkodás előnye még a méhészkedés terén is megnyilvánul. A nagy táblákon való mézelő növények termesztése csak a szocialista gazdálkodás módszereivel lehetséges. A méhlegelőt a Szovjetunióban 5 csoportba osztják: silány, gyenge, közepes, jó és nagyon jó. A növényeket nektárjuk mennyisége és minősége szerint szintén 5 csoportba osztják: gyenge, majdnem közepes, közepes, jó és nagyon jó.

Koratavasszal a legelső méhlegelőt a fűzfa adja. A fűznek több fajtája és keresztezése van. Virágocskái barkában csoportosulnak. A füzek nektárját nem tanulmányozták eléggé. Virágonként állítólag kevés a nektár, cukortartalma is mérsékelt, de ezt kiegyensúlyozza az, hogy egy barkában sok virág egyesül. A füzméz rezessárga, néha kesernyés. Bőven szolgáltat virágport. A fűz legnagyobb jelentősége az, hogy a családok a korai föhordásra megnépesednek.

A vad és termesztett gyümölcsfák egyaránt fontosak. Korai nektár és virágpor források. A családok fejlődésére és mézkészletének kiegészítésére rendkívül hasznosak. Ez év tavaszán a gyúmolcsfavirágzás mentette meg a méhállományt a legtöbb délszlovákiai járásban, mivel az akác lefagyott, de a gyümölcsfákról olyan szép készletet hordhattak a családok, hogy azon feltartották magukat, amíg a fagy után más legelőt nem találtak.

A káposztarepce a legfontosabb korai mehlegélőkhöz tartozik. Az EFSz-ek nagy táblákon termesztik, úgyhogy vándorolni is érdemes rá, mert virágzása két-három hétig tart. Virágzása a gyümölcs és akác közötti hézagot tölti ki. Nektárt és virágport ad. Ha az időjárás kedvező és a családok népesek, néhány kilogramm fölösleget. :s ad családonként. A repceméz színtelen vagy sárga. Enyhe zamatú. Igen gyorsan kristályosodik.

Az akác a legbiztosabb tömeghordást nyújtó mézelőnövényünk. Rövid ideig, 10—12 napig tartó, de Igen bőséges nektárforrás. Vándorlásra is a legfontosabbak közé tartozik. A virágzás idejét ki kell használni, mert az akác korán és rövid ideig virít. A családok sokszor csak az akácvirágzás után érik el fejlettségüket. A hordást fagykár, virágzáskor szeles, hűvös, esős idő is csökkentheti. Az akác legjobban meleg éjjel utáni meleg napon kb. 30 C foknál vagy ennél magasabb hőmérsékletnél mézel. A mézelés feltétele még nincs tisztázva. Legjobb laza homoktalajon. Az akác virágzásának és mézelésének kezdetét a méhészek a virágok és az ág rügyeinek íakadásától hat hétre számítják. Az akác a vidékek szerint más-más időben virágzik. Az akácméz nagyon halvány aranysárga színű, sokszor kissé zöldes árnyalatú, gyenge zamatú. Későre kristályosodik, sokszor csak évek múlva. Kései kristályosodása miatt a méheknek legjobb téli tápláléka.

A lóherefélék közül legfontosabb a méheknek a fehérhere vagy kúszóhere. A vörösherét nálunk kevésbbé látogatják méheink, mivel szipókájukkal nem érik el a nektárt és nem tudják kiszívni.

A Szovjetunióban a vörösherét dreszírozással jól kihasználják és a magtermelést emelik. A vöröshere magterrnése szovjet adatok szerint a méhes közelében háromszorannyl, mint tőle 850 méternyire.

Ami a tisztesfüvet, vagyis a tarlóvirágot illeti, az ma már a múlté. Ez a tarló növénye, már pedig ma kevés a tarló, mert aratás után azonnal szántják. Mivel a tisztesfű kiváló és

Az elárusító sátorok sikeres működése

A „szövetkezeti vásár“ szívesen látott újdonság —- A nők jó munkája az elárúsító sátorok pultjai mellett

A favakon a Fogyasztási Szövetkezetek elsőrendű, főfeladata a tömegpolitikai munka, melynek segítenie és gyorsítania kell a falvak szocialista kiépítését, az EFSz-ek alakítását és megszilárdítását, továbbá meg kell nyernie a szocialista és szövetkezeti közös gazdálkodás számára a kis- és középföldműveseket. Ezen tömegpolitikai munkának különféle formája van, s Fogyasztási Szövetkezeteink számos dolgozója már olyan magas fokon áll, hogy megtalálják a helyi va«v járási viszonyoknak megfelelő módot, amelyben egyesítik a kereskedelmi tevékenységet a tömegpolitikai munka tevékenységével. — Mindenekelőtt tudomásul kell venni annak fontosságát, hogy elárusítóhelyeinknek agitációs központokká és alkalmazottainak úgy a munkahelyen, mint a munkaidőn kívül öntudatos propagátorokká kell válniok. A fogyasztási szövetkezeti munka egyik ilyen hathatós jó formája a szövetkezeti vásárok jól megszervezett sátoros elárusítása is. Bár eddig ezek a szövetkezeti vásárok csak ritkán voltak megszervezve, mégis megállapíthatjuk, hogy beváltak és az itt szerzett tapasztalatokat fel lehet használni a többi EFSz-nél is. Meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen szövetkezeti vásárok megszervezéséhez semmiféle pontosan meghatározott terv vagy menetirány nem áll rendelkezésünkre s ezeket a járások falvaiban élő népek mentalitásának megfelelően kell megszervezni s itt úgy a kereskedelmi, mint a politikai munka sikerének fő előfeltétele a kezdeményezés, rugalmasság és a megfelelő szerencsés rögtönzés (inprovizáció,)

A jól megszervezett és sikeres vásárok egyike volt Zselizen a JFSz „Jednotájának” szövetkezeti vására is, Zselízen a hat napig tartó sikeresen végződött szövetkezeti vásár eredményei figyelemre méltóak,

Először is a vásár politikai szempontból teljesítette küldetését. A jól előkészített és megfelelő mennyiségű árúval ellátott sátrat a környező falvakból, főleg a szövetkezetesek, kis- és középföldművesek soraiból, több mint

12.000 fogyasztó látogatta meg! Ez a hat nap alatt elért szám minden bizonnyal a szövetkezeti vásár jó nevéről tanúskodik. A zselizi JFSz dolgozói, Párkányi elvtárs igazgató vezetésével a mezőgazdasági kiállítás ideje alatt annak rendezőivel együttműködve szervezték meg ezt a vásárt, A megfelelő határidőt kölcsönös megállapodás után határozták meg, mindkét akció propagálását közösen végezték s az eredmény a látogatók és vásárlók számában nyert kifejezést. A JFSz részéről azonban nem lett volna elégséges ez a munka, ha nem egyesítették volna a szövetkezeti fogyasztók toborzásának akciójával. Ez nagyon jó alkalom volt, mivel a fogyasztók 90 százaléka, akik a sátorelárúsítókban vásároltak a környékbeli falvak asszonyai voltak. S mivel a sátorelárúsítókat nők vezették, az üzemi munkaiskola látogatói, jól ment a munka. Fél nyolc és i/217 óra között nyolc elvtársnő váltotta fel egymást, munkájukat nemcsak az üzletben, hanem a tömegpolitikai munka terén is jól végezték Nem kellett nagy meggyőzés, rábeszélés, elég volt néhány elszórt találó megjegyzés a fogyasztási szövetkezeti tagságról, a toborzással megbízott elvtársnő kiegészítésével, s mivel a JFSz a

sátorelárúsító szervezésével is bebizonyította, hogy valóban jól gondoskodik a fogyasztók jó ellátásáról, a földmüvesasszonyok látták, hogy ez a segítség az ő számukra töirténlk s az eredmény a fogyasztási szövetkezetek tagjainak soraiba való belépési nyilatkozatok aláírásában nyilvánult meg. Némely fogyasztónő a bejelentőlapot mindjárt a sátorban kitöltötte, míg mások Ígéretet tettek, hogy otthon, falujukban jelentkeznek. így történt, hogy ezen akció keretében 97 további tag jelentkezett a szövetkezetbe. Ez szép eredmény, mivel a zselizi járás összlakosságának 23,5%-ka mér szövetkezeti tag. Ezt az eredményt fogyasztási szövetkezeteinkben dolgozó asszonyaink érték el, akik az iskolázás mellett ezt a munkát is elvégezték. Ezek Bélák", Kondács, Berényi, Fillo Jansik. Kristóf, Bencsik és Csuday elvtársnők. Hat napig doldoztak itt és terjesztették a szövetkezeti gondolatot. Ez nekik is jó iskola volt mert közülük sokan a szövetkezeti vendéglőkben dolgoznak és a földműves asszonyokkal nem érintkeznek olyan gyakran, mint a többiek. Ily értelemben jegyezte meg Bencsik elvtársnö is. „Gazdag tapasztalatokat gyűjtöttünk itt s alkalmunk nyílt közelebb jutni a néphez, főleg pedig a falu dolgozó asszonyaihoz. Láttuk mire van szükségük, mit keresnek és mit várnak a szövetkezeti kereskedéstől.”

Ezzel összefüggésben van a sátorelárúsító kereskedelmi sikere is, mert itt hat nap alatt annyi árúval szolgáltak a fogyasztóknak, mint egy jól menő elárúsítóhelyen agy hónapig. A siker okozói voltak az egyidejűleg iskolázott elárúsítónők is, akik nemcsak az árút állították ki ízlésesen, de azt hibátlanul tudták kínálni is. Arról volt szó, hogy a fogyasztók olyan árúhoz Is jussanak, amely eddig különböző okok miatt nem jutott hozzájuk. Ezekre az árúkra megfelelő elhelyezés által felhívták a vásárló közönség figyelmét, alkalomadtán felkínálták s így történt, hogy a falusi asszonyok pl. több mint 20 nagy villany gyorsíorralót, aránytalanul nagy százalék kis villany forralót, sok függönyrudat, bizsutériát és más ipari árút vásároltak. Ezeket az elárúsítóhelyeken csak igen gyéren vagy egyáltalán nem vásárolták, melyek pedig a földműves háztartásokat mégis szebbé és kellemesebbé teszik. Ez a tény, — hála a kézségért, amely a fogyasztási szövetkezetek tagbelépési nyilatkozataiban nyilvánult — az az elismerés, amelyek Zselízen a „Szövetkezeti vásár” számlájára lehet elkönyvelni.

Több ilyen siker szükséges," több és mindenütt, Az ilyen jó munka dolgozó földműveseinket szolgálja és ezért fontos, hogy JFSzeink Szlovákia egész területén rendezzenek ilyen „Szövetkezeti vásárokat” vagy alkalmi elárúsító sátorokat, mert ez a fogyasztási szövetkezetek fő tevékenységének az a része, amely a szocializmus építését segíti a falvakon ~ s a tömegpolitikai munka része is, amely nélkül elérhetetlenek azok az eredmények, amelyeket elvárunk.

Mateicska J.

A zselizi EFSz üdvözlő levele

a járási Fogyasztási Szövetkezet dolgozóinak a helyszínén tartott elárusításért

A mi Egységes Földműves Szövetkezetünk tagjai es dolgozóinak közös elhatározásából ezúton tolmácsoljuk hálánkat és elismerésünket Zselízről, hogy járásunkban lehetőséget nyújtottak arra, hogy a mi JFSz-ünk „Jednotá"-ja nagy vásári elárusító sátrat, illetve vásárt rendezzen, ahol dolgozóink különféle és mindenfajta árút vásárolhattak, ami őszinte örömet szerzett nekik. Ez az elárúsító sátor Zselízen a téren volt felállítva s ez a vásár a mezőgazdasági kiálitással volt összekapcsolva, amely a zselizi járásban volt folyamatban.

Amint értesülünk, ezen vásár kezdeményezője Párkányi Mátyás, a JFSz Jednota igazgatója volt, aki a pártszervezetgyűlésén a kultúr propaganda osztály nevében azonnali érvénnyel kérte, hogy az elárúsító sátrat felállíthassák, ezután az árúért Surányba utazott s másnap már vígan árusítottak a sátorban. Ez a vásár 1952. november 17.-ig tartott, ahol alkalma nyílt a dolgozóknak mindenféle értékes árút beszerezni.

Mi, a zselizi EFSz tagjai ezúttal is köszönjük kormányunknak és népi demokratikus rendszerünknek, hogy így gondoskodik rólunk, hogy a napi szükségeletünknek megfelelő, valóban kiváló árút vásárolhattunk szövetkezeti sátrainkban.

Azért Önöket kérjük, hogy ez a munka továbbterjedjen s hogy a jelszó „A falut közelebb hozni a városhoz” tényleg megvalósuljon.

Még egyszer köszönjük úgy önöknek, mint a zselizi JFSz' Jednota összes dolgozójának, akik ebbe a munkába aktívan bekapcsolódtak. Megfigyelésünk szerint ezen munkából Párkányi elvtárs, igazgató, Csabák Lajos elvtárs, a kereskedelmi osztály vezetője és Bélák Ernesztína elvtársnő, aki jelenleg az üzemi munkaiskola hallgatója, vették ki a legnagyobb részt. Megtudtuk, hogy az elárúsító sátrakat nők vezették, akik a napokban fejezik be az üzemi munkaiskolát.

Egységes Földműves Szövetkezet, Zselíz

sok nektártadó növény, sokféle kísérletet tettek a megmentésére. Kísérleteznek nemesítésévei, hogy kitenyésszék vetésre, mint mézelönövényt és takarmáyt. A jövőben nagy remény van arra hogy a szövetkezeti gazdálkodás fejlődésével nagyobb táblákon fogják termeszteni és így megvan a remény arra, hogy a méhlegelő kérdése kedvezően megoldódik.

A méhlegelö javifasa a méhészek érdeke. Erre legalkalmasabb az erdősítés, mert nagy területen

képződik jó méhlegelő. Hasznos legelőjavító a hars, fűz, juhar. A Szovjetunióban a következő jó mézelő vagy virágporos fák és bokrok szerepelnek erdősávokban: szil, hárs, kőris, juhar, fehérakác. lepényfa, magyoró, kökény és gyümölcsfák. Mi, méhészek vegyünk példát a szovjet méhészekről és igyekezzünk minél több gyümölcs és virágportadó fákat ültetni, így hamarosan meg lesz oldva a méhlegelö kérdése. Antal Zoltán.

&afad!R%cUitBite3