Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1952-11-23 / 47. szám
1952. november 23. 7 A méhészkedésről általában Az álanyás családok rendbehozása A méhcsalád álanyás állapota — mint tudjuk — a sikertelen 'anyanevelés után szokott bekövetkezni. Ilyenkor a család egyes munkásai hozzáfognak a peterakáshoz, ezek. bői azonban herék kelnek ki. Ha nem segítünk e rendellenes állapoton, a munkások folyton fogynak; ellenben a munkássejtekben kelt korcsherék nap-nap után szaporodnak s ennek következtében hamarosan tönkremegy a család. Tapasztalatból tudjuk, hogy az álanyás család csak a baj kezdetleges állapotában s ekkor is ritka esetben nevel új anyát a beadott munkáspetékből;, a zárkában beadott anyát pedig ritka esetben fogadja el. Az álanyás család nem hajlamos az egyesülésre s ha valamely anyás családdal egyesítjük, ez csak ritka esetben vezet eredményre, mert a két nép leöli egymást. Szóval azok a módszerek, melyeket az árva családok maganyasításánál alkalmazni szoktunk, nem vezetnek eredményre, rendbehozásukra tehát más utat kell választanunk. Ha gyenge az álanyás család, feloszlatjuk azt, vagyis lezárva a lakás kijáróját, abból a népet kisöpörjük. így a szétszórt nép eloszlik a szomszéd családoknál. Ha pedig népes az álanyás család s az állományban rendes anyától származó herék is vannak, anyaneveléssel a következő módon hozzuk azt rendbe: Ha elmozdítható a kaptár, vigyük el a kert távolabbi pontjára s állítsunk a helyére egy üres kaptárt s rakjunk abba valamely népes családtól — anya nélkül — 3—4 fias, illetve friss petés és 2 darab takaró ipézes, virágporos keretet a rajtuk lévő méhekkel együtt. A kaptár kijáróját szűkítsük le 3—4 négyzetcentiméternyire, természetesen csak arra az időre, míg a megzavart család nyugalma helyreáll. Azután 1—2 óra múlva bontsuk ki a helyéről elvitt álanyás családot s az összes kereteiből — bokorra vagy a fűre — söpörjük le a méheket. A lakást takarítsuk ki s távolítsuk el, hogy ott a méhek azon vagy akörül ne csoportosulhassanak. A népes családnak napközben is adjunk be keretet. Az elszedett üres kereteket tegyük tartalékba és kénezzük be, hogy a molyok meg ne támadják. A visszamaradt fiaslépet — amennyiben a herefiasítás fölnevelése nem volna megoldható — beolvasztjuk, vagy lekúpolva helyezzük a pergetőbe s szórassuk ki azokból a fiasítást, majd langyos vízben való áztatás és kiszikkadás után — pótlásul — adjuk be annak a családnak, melytől az álanyás család rendbehozásához a fias-mézes kereteket elvettük. Ha pedig nem akarunk vesződni a herefias lépek kitakarításával, lekúpolva, estefelé adjuk be a fentemlített családhoz, nehogy a napközi beadással rablást idézzünk elő. De ha mégis — valamely ok miatt — teljesen be akarjuk végezni a megkezdett munkát, napközben is beadhatjuk a lekúpolt herefias lépeket, de csak egy- egy keretet adjunk egy-egy népes családnak, hogy pár perc alatt elvégezhessék annak kitakarítását. bőr Az álanyás család kisöprött népe hazaszáll '! á nap folyamán és bekéredzkedik a helyére rakott anyátlan műrajhoz, azzal egyesül és egy akarattal neveli az új anyát, melynek rendes viszonyok között eme művelet napjától számított 28. napra már petéznie kell. Helyesen cselekszünk azonban, ha az így rendbehozott családott az egyesülés után 5—6 nap múlva kibontjuk és a már befödött vagy födés alatt álló anyabölcsöt lebontjuk, meghagyván a nyitott anyabölcsőkből a két legszebbet, hogy lehetőleg tökéletesen fejlett anyához jusson a család. Abban az esetben, ha az álanyás család kaptárját el nem mozdíthatjuk a helyéről, rakjuk ki a családot a keretbakra, söpörjük ki az összes népet s az így kiürített kaptárba helyezzük be az említett anyátlan műrajt. A keretbakra kirakott álanyás családot pedig a fentiek szerint söpörjük le. Hordástalan időben azonban tüstént végezzük el a söprést; vagy ha várnánk vele, árnyas helyen takarjuk be ruhával; nehogy megtámadják a kutató méhek. Ha kasban van az álanyás család, dobjuk ki és oszlassuk fel; lépeit pedig tegyük az olvasztóba. Ha azonban tartalék anyával rendelkezünk s feltéve, hogy az álanyás család egyébként is érdemes a meganyásításra, a következő módon meg is anyásítjuk. Leszűkítjük a kijárót és pedig úgy, hogy a meghagyott nyíláson a füstölő szerszám — smocker — csöve beilleszthető legyen. Ha erre alkalmas kijáró szűkítőnk ne mvolna, lemezpapírból is elkészíthetjük azt. Ezután megtömjük a füstölőt, lehetőleg szárított lótrágyával, begyújtjuk s mikor már jól működik, 10—-12-szer jól befújunk a kijáró szűkített nyílásán s a tartalék anyát ezen a nyíláson nyomban bebocsátjuk. hagyjuk nyugalomban Az anyásított családokat Néhány percnyi várakozás után, mikor úgy véljük, hogy az anya már bement a léputcákba, ismét 10—12 fuvat füstöt bocsátunk a kaptárba s a kijárót 10 percre teljesen lezárjuk; mely idő elmúltával előbb kissé, később teljesen kinyitjuk. 10—11 napig háborítatlanul hagyjuk a családot 9 csak azután vizsgáljuk át, mely alkalommal ott találjuk a petéző anyát a nép között. Érdekes lesz megfigyelni, hogy ekkor már a családnak nemcsak friss petéje, de rendes nyitott hasítása is lesz az álanyáktól származó púpos fiasítás között. Mint a tapasztalat is igazolja ez a módszer — az álanyás családok rendbehozatálánál — majdnem minden esetben sikerrel jár. Egyébként ugyanezt a módszert alkalmazhatjuk minden anyásításnál is. Azt pedig általános szabálynak tekintsük, hogy az anyásított családokat 10—12 napig hagyjuk teljesen nyugalomban. Más vélemény szerint, ha népes az álanyás család, adjunk neki 2 keret fedett fiasítást nép nélkül; ezt egy hét múlva ismételhetjük meg. Ezután 10 nap múlva adjunk be még egy friss petékkel bíró keretet, melyből a korábban beadott 4 keretből kikelt fiatal méhek egészen biztosan megnevelik az anyát. Sőt petés keret helyett termékeny anyát is adhatunk — óvatosan zárkában — a családnak; ezt is biztosan elfogadják. Más tanács szerint pedig rendbehozhatjuk az álanyás családot úgy is, hogy fias lépeit elszedjük, a raj fecskendővel kimossuk és viszszaadjuk s a népet erősen megfüstöljük, ugyanakkor közéjük bocsátjuk a már kezünk ügyében lévő tartalék anyát; biztosan elfogadják. A herék üldözése, pusztítása Az anyát váltott, tehát az új anyát nevelő családok, ha anyjuk már megtermékenyült, hasonlóképpen a petéző anyával bíró utó rajok és azok a családok, melyek felhagytak rajzási szándékukkal, kiűzik, elpusztítják a heréket. Ott, ahol megszűnt a rajzás és a hordás és ennek ellenére is megtűri a család a heréket; baj van. Az ilyen családot haladéktalanul anyásítsuk meg, vagy ha kevésbbé népes, egyesítsük más családdal. Az anyát nevelő családoknál azonban nem elégséges, ha csupán a méhek tűrik meg a heréket; kell, hogy mi is megtűrjük azokat, még ha nagyobb számmal volnának is, hogy idejében észrevehessék a fiatal anyák kivonulását s hogy így minél előbb megtörténhessék a párzás. Ha a hordás megszűntekor megfigyeljük az új anyás családok kijárónyílásait, lathatjuk, hogy miként tuszkolta kifelé a munkásméh a nálánál nagyobb herét, mely aztán — ha már nagyon ki van éheztetve — bágyadtan bukik le a földre és ott vész el ében, nyomorultan, valamely fűszálra felkapaszkodva. Ha azonban még erőben van, tiltakozó zúgással repül föl és merészen száll vissza, hogy ismét kidobják. Ha pedig megunta a többszörös kiakolbólítást, szívesebb otthont, melegebb fogadtatást, nagyobb megbecsülést keres és talál is ott, ahol anyátlan a család. Itt gyűlnek össze a kivert gavallérok melegebb napokról, jólétről álmodozva, míg fel nem eszik az anyátlan család élelmét. Ha tehát azt látjuk, hogy a családok legnagyobb része üldözi, egy-kettő pedig szívesen befogadja a heréket a hordástalan időszakban is: bizonyos, hogy ez az 1—2 család anyátlan. Ezeken tehát egyesítéssel vagy tartalékanyák beadásával segítünk. A herék végleges kiűzését, elpusztítását pedig — ha felső kijárónyílással bír a kaptár — bízzuk a munkásméhekre. De ha alsó kijárós lakásokban vannak méheink, akkor arra is ügyelnünk kell, hogy be ne duguljanak a kijárónyílások; ami könnyen megtörténhetik, ha a menekülő, vagy visszatolakodó herék annyira megtorlódnak azokban, hogy kizárván a friss levegőt, megfullad a család. Egy méhész megfigyelte, hogy a méhek ősszel nemcsak a heréket pusztítják, hanem a munkásfiasitást is kihordják a sejtekből. Mint mondja, ez a munka éppen olyan mozanat a méhek életében, mint a herefiasítás kihordása. Megfigyelései szerint ez a jelenet — kisebb-nagyobb mértékben — évenként megismétlődik. A fogyasztási szövetkezetek dolgozóinak új fizetési rendszere A munkabérek, (fizetések) a szocialista társadalomban a munka mennyisége, minősége, valamint a társadalom részére hozott haszon szerint igazodnak. A bér magassága a meghatározott idő alatt elvégzett munka minőségétől és mennyiségétől függ. A nehezebb, összetettebb munka magasabb bérrel van jutalmazva, mint az egyszerűbb mivel ugyanazon idő alatt képesített munkatudással nagyobb értékeket lehet alkotni, mint anélkül s ezért az alapbér vagy fizetés magassaságáról az elvégzett munka minősége határoz. Minden munka minőség szerint osztályokba van osztva, aszerint* hogy milyen követelményeket ró az illető munka végrehajtása a dolgozóra. Minden munkaosztályban adva van az allsér (fizetés), melynek magassága az első osztálynál a legalacsonyabb és fokozatosan osztályról osztályra emelkedik. Ezáltal minden alkalmas dolgozó számára adva van az anyagi buzdítás, hogy saját érdekében minél jobb munkamódszert igyekezzen elsajátítani. A dolgozók munkaosztályokba való beosztására az Állami munkajegyzék szolgál, amely a jellemző munkák leírását, osztályozását és munkaosztályokba való beéorozását tartalmazza. A jutalom magassága, a megállapított idő után, a dolgozó által elvégzett munkamennyiség szerint igazodik. A munkamennyiség mértéke a meghatározott norma vagy piémium, (jutalom). A bér (fizetés) magasságának megállapításához járul az a tény is, hogy az elvégzett munka mennyi hasznot hozott a társadalom javára. A gazdasági fejlődés minden fázisában (szakaszában) vannak bizonyos munkanemek, melyek a tervezett feladatok teljesítése szempontjából döntő fontosságúak. Ezen munkák elvégzése után magasabb bért juttatnak, mint egyéb munkákért. Ezeken az elveken alapszik az új fizetési rendszer, amely szövetkezeteinkbe egyelőre a kereskedelmi-üzemi szakalkalmazottak, majd 1953. január 1-töl az üzemvezetőségi alkalmazottak részére is be lesz vezetve. Az u,i fizetési rendszer jelentős előnyei közül a következőket emeljük ki: 1. a korhatár megszüntetése. Az alapfizetés magassága „egyenlő munka — egyenlő jutalom” elvén alapszik. 2. A háztartásbeli nők kereskedelembe való toborzásának megkönnyítése, mivel a fizetések a beosztott munka neme szerint vannak meghatározva. 3. Kedvező feltételek létesítése a Fogyasztási Szövetkezetek járási és kerületi szövetségein a rendszeresített üzemvezetőségi munkahelyekre. 4. Szilárd alapot ad a bérek és fizetések tervezésére, a munkatermelékenység, jutalmak és fizetések kialakulására. 5. Anyagi buzdítást teremt a dolgozók magasabb képesítésére. 6. Lehetővé teszi a káderek széthelyezését azok képességei szerűit. Szövetkezeteinkbe az új fizetési rendszer az előmeneteli terv szerint lesz bevezetve. Ez a besztercebányai kerületben már a novemberi fizetési időszakban lesz kísérletileg bevezetve. Az eddigi eredmények máris igazolják a régi fizetési rendszer hiányosságait. Az új fizetési rendszer az elárusítók dolgozóinak jutalmazásában lényeges javulást jelent. A fizetési osztályozás összefoglalása szerint a szakdolgozók összszámánál 80 százalékkal emelkedik az alapfizetés. Egyes szövetkezetek alapfizetéseinek átlagos emelkedése százalékban a következő: JFSz- Besztercebánya 11.7% ” Selmecbánya ' 11.6% ” HnuStya 22 % ” Körmöcbánya 23.7% ” Korpona 11.4% ” Kékkő 12.90,o ” Újbánya 17.8% ” Zólyom 11.5 Emellett azonban nem lépi túl az állami üzletek összátlag fizetését. Még kell azonban jegyeznünk, hogy néhány alkalmazott az új fizetési osztályozás által érintve lesz. Itt elsősorban a sok évi gyakorlattal rendelkező elárusítókról és alkalmazottakról van szó, akiknek magasabb volt az alapfizetésük mint az elárusító vezetőnőjének. Hasonló esetek lesznek a raktári alkalmazottaknál is. Természetesen fizetéscsökkenés történik azon esetekben is, ahol a szövetkezet vezetősége nem tartotta be az érvényes bér és fizetési előírásokat, ma. gas, díjszabáson felüli fizetéseket adott egyes dolgozóknak csupán azért, hogy megtartsa őket. Ezen az esetek nem azonosíthatók az üzem igazságos és felelősségteljes fizetési politikájával. Szükséges, hogy az új fizetési rendszer által érintett dolgozókat felvilágosítsa a vezetőség és meggyőzze az új fizetési rendszer jelentőségéről s a felelősség és az elvégzett munka fontossága szerinti jutalmazás szükségességéről. Az új fizetési rendszer, melynek alapja az állami munkajegyzék — kiemeli a szövetkezet igazgatójának felelősségét a dolgozók helyes munkaosztályba való beosztásánál. A ROH üzemi csoport és az igazgató szoros együttműködése nagyon fontos az alapfizetések és beosztások meghatározásánál. A szövetkezet igazgatójának alkalma van már az alapfizetés meghatározásánál megjutalmazni a dolgozó szorgalmas és becsületes munkáját, éspedig 15 százalék terjedelemben az illetékes osztály kézdő és maximális díjszabása között. Az irányelvek megkívánják, hogy az új fizetési rendszernek minden egyes alkalmazott — akire ez vonatkozik — megismerkedjék. A^ új fizetési rendszer bevezetését 1953. márftus 31.-ig minden alkalmazott részére foganatosítani kell. A besztercebányai kerület után a nyitrai következik, ahol egyelőre szintén csak a szakképzett alkalmazottak részére lesz bevezetve. Ez év .december havában bevezetik a bratislavai kerületben is az új fizetési rendszert, éspedig az összes alkalmazottaknál és üzemvezetőségi alkalmazottaknál a fentemlített két kerületben is. A szövetkezet igazgatójának kötelessége, az új fizetési rendszer helyes érvényesítése, hogy a ROH üzemi c^3. portjával egyhangúan meghatározza és rendezze az elárusító jutalmi feltételeit. Az elért forgalom anyányában, a jutalmazási szabályokban feltüntetett útmutatások szerint. Helytelen, ha a szövetkezet vezetősége az elárusítóhely számára, amely 200 ezer koronán felüli forgalmat ér el 80 ezerig menő jutalom előfeltételt szab meg és ezen fogyatkozást a figyelmeztetés után sem igyekszik eltávolítani. Tudomásul kell venni, hogy az ilyen eljárás zavarja a kereskedelmi- üzemi alkalmazottak jutalmazásának előírásait és a béralapok kimerítését. Az új fizetési rendszer csak akkor teljesítheti feladatát, ha alapelvei tudatosan, teljes felelősséggel megvalósulnak s ha tudjuk, hogy a gyakorlatban csak ennek a segítségével valósul meg a szocialista jelszó „az elvégzett munka mennyisége és minősége szerint jutalmazunk.” Az új fizetési rendszer összetétele a következő: számú hirdetményt. A regi jutalmazási mód és az új fizetési rendszer közötti elvi különbség az, hogy itt a jutalomnyújtás alapját nem az alkalmazott személyi tulajdonságai képezi, hanem elvégzett munkájának minősége. A régi fizetési díjszabásban az alapfizetés megszabásánál az volt a mérvadó, hogy az alkalmazott a képzett vagy pedig a segéd dolgozókhoz tartozik-e. Az alapfizetések magasságának megszabásánál, továbbá az életkor es a hivatásban eltöltött évek száma határoz. Ez a korhatár a nőknek a kereskedelembe való toborzásánál nagy akadálynak számít, mivel a jutalmazás nem a fontosság és felelős, ség szerint történik, hanem csupán az eltöltött évek után. Számos esetben előfordul, hogy az elárusítónőnek egyharmadával magasabb az alapfizetése, mint az elárusító vezetőnőjének, éspedig csupán azon oknál fogva, mivel az elárusítónő idősebb és többévi gyakorlattal rendelkezik. Másrészről pedig a fiatalkorú vezetőnőket lehetelen volt megfelelő módon jutalmazni, mert a korhatár azt nem engedélyezte. A fizetésekre vonatkozó hirdetmény tehát nem felelt meg a jutalmazás szocialista elvének és eddigi fennállását azzal magyarázhatjuk, hogy az új fizetési rendszer megteremtéséhez bizonyos időre volt szükség, államosított gazdaságunk fokozatos fejlődése szerint. 1. Az állami munkajegyzék. 2. az fizetési rendszer gyakorlati felhasználásának irányelvei. 3. a kereskedelmi-üzemi dolgozók, elárusítóhely vezetőinek, üzemvezetőségi alkalmazottak jutalmazásának irányvonala. 4. a szakmány díjszabás, továbbá a kereskedeimi-üzemi és üzemvezetőségi alkalmazottak díjszabása. Az új fizetési rendszer megalakításánál sokat merítettek a Szovjetunió bér- és fizetési politikájának fejlődéséből és gazdag tapasztalataiból. A bérek és fizetések átszervezése, a szocialista elveken alapuló munkajutalmazás, a Szovjetunióban a sztálini ötéves tervek sikeres teljesítésének eszközévé váltak. A Szovjetunió példája és tapasztalatai alapján bíráltuk el, milyen bérdijszabási módszerek alkalmasak arra, hogy következetesen tegyék lehetővé a_ társadalmi , termékek fogyasztásra szánt' részeinek szocialista elosztását s miképpen lehet a dolgozókat minél tökéletesebben érdekeltekké tenni saját munkájuknak jobb eredményeiben. Az úz fizetési rendszer helyettesíti az öszszes fizetésekre vonatkozó hirdetményeket, amelyeket eddig a Munka és népjóléti Megbízotti hivatal kiadott, főleg a H. k. 1174.46
