Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1952-11-16 / 46. szám
III. évfolyam 46. szám. Ära 2.- Kcs Bratislava, 1952. november 16. Agronómusaink legfontosabb feladata, hogy gondoskodjanak arról, hogy az őszi vetések befejezése után egyetlen traktor se heverjen kihasználatlanul és mindenegyes ekén ott legyen az előhántó, amely a talaj jóminőségű előkészítésének és a tavaszi vetésű növényeink bő termésének biztosítéka. o^oeíKezeieink új tagjai országszerte nagy igyekezettel összpontosítják állatállományukat. A közös gazdálkodás egyik legfontosabb aga az állattenyésztés. Ettől függ ugyanis a szövetkezet és a tagok jövedelmének állandó emelkedése, közellátásunk pedig több tejhez, húshoz stb. jut. Mezőgazdaságunk kulcsfeladata az állatállomány gyors összpontosítása E hetekben az állatállomány gyors és százszázalékos összpontosítása a közös állattenyésztés számára, az őszi munkálatok befejezése mellen kulcs, vagyis egyik legfontosabb feladata mezőgazdaságunknak. E feladatnak mérhetetlen jelentősége van népgazdaságunk szempontjából, mert teljes mértékben fennáll az a tény, melyet az EFSz-ek további megszilárdításával és továbbfejlesztésével foglalkozó Párt- és kormányhatározat leszögez. A szövetkezet jövedelmének emelését és gazdasági megszilárdítását valamint a szövetkezeti tagság jövedelmének állandó fokozását nem érhetjük el közös állattenyésztés széleskörű kifejlesztése nélkül." Nagyon jól tudjuk, hogy jó szövetkezeteink éppen a jól működő közös állattenyésztésből szerzik jövedelműk jelentős részét. Hogy milyen lehetőségeket nyit meg a szövetkezeti tagság előtt a közös állattenyésztési arról példás bizonyságot tesz a tapolcsányi járásban lévő ludányi szövetkezet, amely már ez év augusztusában 145 százalékra teljesítette egészévi beszolgaltatási kötelezettségét sertéshúsban, míg a marhahús-beszolgáltatást 2.10%-ra, a tejbeszolgáltatást 160 százalékra a tojás-beszolgáltatást pedig 112 százalékra teljesítette a fenti időpontig, Ennek köszönheti a ludányi EFSz, hogy nyugodtan kifizetheti az előleget az új tagoknak anélkül, hogy kölcsönt venne fel, vagy ez a kifizetés a munkaegységek értékének rovására menne. A verebélyi járásban lévő kis-hindi .EFSz hasonlóképpen teljesítette beszolgáltatási kötelezettségét, amit szintén a sikeres közös állattenyésztésnek köszönhet. E szövetkezet egyoen kisegíti a környező szövetkezeteket, melyek az állattenyésztés elhanyagolása következtében elmaradtak. Vagy nézzük meg a nagymihályi járásban lévő pozsdisovcei szövetkezet gazdálkodását, amely a tervezett 320 sertés helyett 473 darab sertést tart s természetesen már eddig 100 százalékon felül teljesítette beszolgáltatási kötelezettségét sertéshúsban és marhahúsban, sót 54 mázsa sertéshússal túl is szárnyalta szerződésbeli kötelezettségét. A szövetkezet tagjai azonban ezzel nemelégszenek meg, mert ez év végéig további 220 mázsa sertéshúst szolgáltatnak be közellátásunk számára. Ilyen körülmények között az említett szövetkezeteknek nincsen gondja a cukorjegyekkel, sem pedig a szappanjegyekkel vagy a ruhajegyekkel. Teljesítik a kötelességüket, tehát megkapnak mindent. Ugyancsak az előlegek fizetésével sincsen gondjuk, mert megvan a jövedelmük ahhoz, hogy tagság jövedelmét biztosítsák és szövetkezetüket egyre gazdagabbá tegyék. Erről van szó tehát az állatállomány összpontosítását illetőleg, minden új szövetkezetben. Ebből láthatjuk, hogy az állatállomány összpontosításának jelentőségét a falusi gazdagok is nagyon jól ismerik és ezért mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák a szövetkezetek megszilárdítását és továbbfejlesztését. A kulákok és azok a kis- és középföldmüvesek, akik a kulákok befolyása alatt állanak, azt beszélik, hogy nem lehet még az állatállományt összpont. sítani, mert nem rendelkeznek elegendő helyiséggel e célra. Létezik egyáltalán ilyen akadály? Végképpen nem! Már most is háromszorannyi férőhelylyel rendelkezünk a közös állatállomány szamára, mint amennyi állatot összpontosítottunk, így tehat már ma, vagy holnap ezerszámra összpontosíthatjuk állatállományunkat, mert van hová. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a meglevő istállohelyiségek felledését és átvizsgálásai a nemzeti bizottságok nem kielégítően és felületesen végezték el. Utólagos vizsgálódás során kitűnt, hogy falvainkon sokkal több a lehetőség az állatállomány összpontosítására, mint amennyit ennek érdekében elvégeztünk. Különösen a rajonos összpontosításnál, mint például, amikor a község egy részében a teheneket a nagyobb istállókba, míg az üszőket, borjúkat, lovakat, juhokat stb. a község más részében csoportosítjuk, vagyis összevonjuk, ilymódon rendkívül sok férőhelyet szerezhetünk, addig, amíg a szövetkezet tagjai jól és olcsón felépítik a nagyobb istállókat. A rajónos összpontosításnak az az előnye, hogy minden fajtájú állatállomány együtt van, egészet alkot és gondozása lényegesen meg van könnyítve, úgyszintén a takarmányozás is, s így az állatállomány hasznossága lényegesen emelhető. A megfelelő helyiségek hiányára való hivatkozás másrészt azért sem helytálló, mert szövetkezeti tagjainak módjukban áll rekordidő alatt olcsó és gyors építkezéseket végrehajtani. Nagyon jó példát mutattak e tekintetben az érsekújván járásban levő szimői szövetkezet tagjai, akik ű nap alatt egyszerű rudakból és szalmából, valamint más saját forrásukból szerzett anyagból 50 sertés számára 17.000 koronás költséggel építettek megfelelő ólat. Ugyancsak az érsekujvári járásban levő kamocsai szövetkezet tagjai 15 nap alatt 250 sertés számára építettek ólat. Az építkezést 9 ember hajtotta végre és a kiadások nem haladták meg a 30.000 koronát. A sellyei járásban lévő farkasdi szövetkezet tagjai döngölt falakkal építettek istállót 50 szarvasmarha számára s egyben három silógódröt is kiástak s a kiadások alig haladták túl a 200.000 koronát. A fentiekhez hasonló példák egész sorát felsorolhatnánk. Ezek a példák is világosan bizonyítják, hogy a megfelelő helyiségek hiányára való hivatkozás semmiesetre sem lehet gátlója az állatállomány gyors összpontosításának. Számos esetben arra a „komoly” okra szeretnek hivatkozni, hogy az összpontosított állatállomány számára nem tudnak elegendő takarmányt biztosítani. Ez a kibeszélés ugyancsak nem helytálló. Már azért sem, mert akik attól tartanak, hogy az állatoknak a közös istállóban nem lesz mit enni adni, ezek a télen át odahaza akarták tartani az állatokat. Mivel akarják tehát etetni az állatokat odahaza. Azzal a takarmánynyal, amely a nyáron termett nekik és amit az állatok számára elraktároztak. Hiszen ismeretes, hogy a szövetkezeti tagok nemcsak az állatokat összpontosítják, de egyben összevonják a megfelelő mennyiségű takarmányt is, amely a jövő termésig az összevont állatállomány számára szükséges Ez teljesen természetes. Meit niszen az összpontosított állatállomány nem fog levegőből élni — mint erre Gottwaid államelnök is Gyorsítsuk meg a cukorrépa szállítását A cukorrépa betakarítása és a cukorgyárakba való szállítása késedelmesen történik. A cukorgyárak zavartalan működése ezáltal veszélyeztetve van. Minden késedelmes nap úgy a cukorrépa beszállításában, mint feldolgozásába« emeli a veszteségek veszélyét a cukor mennyiségét, valamint a minőségét illetően. A cukorgyárak feladata, hogy az idei cukorrépatermést, minél gyorsabban és minél jobban dolgozzák fel, úgyhogy egy gramm cukor se menjen veszendőbe. Ennek előfeltétele, hogy a cukorrépát a mezőről gyorsan s emellett tervszerűen szállítsuk a cukorgyárakba. A kampány egyenletes és zavartalan menete megköveteli, hogy a gyárakban, a mérlegeken és a vasút mellett nagymennyiségű cukorrépa legyen felhalmozva, éspedig egyes cukorgyárak teljesítőképességéhez mérten. Arra való tekintettel, hogy a diószegi és a terebesi cukorgyárak az alsók között fejezik be a kampányt, a cukorrépa betakarítását és ezeknek a gyárakba való elszállítását legkésőbb november 16.-ig végre kell hajtani. Ugyancsak meg kell gyorsítani a cukorrépa betakarítását és elszállítását a surányi és a nyitrai cukorgyárak körzetében is. November 20.-ig az összes cukorrépa, amely ezekben az üzemekben lesz feldolgozva, — szállítását el kell végezni. A többi cukorgyáraknál is le kell rövidíteni a szállítás tervezett idejét. A cukorrépa szállításának biztosi,usára és a kampány zavartalan lefolyása érdekében teljesíteni kell a földművelésügyi miniszter és az élelmezésügyi minisztérium erre vonatkozó felhívását. Az állami birtokok, traktorállomások dolgozói, szövetkezeteink tagjai, cukorgyári dolgozók, a Nemzeti Bizottságok funkcionáriusai, és üzemi bizottságaink tagjai teljes mértékben kapcsolódjatok be a cukorrépa betakarításába. Nem engedhetjük meg — mint a felhívás mondja — hogy a közös munka eredménye oly nagyfontosságú terméknél, mint a cukorrépa, az utolsó pillanatokban a késedelmes betakarítással veszélyeztetve legyen. Pozsony, 1952. XI. 7-én. Marek Culen s. k., földművelésügyi megbízott. Peter Marusiak, s. k., élelmiszeriparügyi megbízott. A kisújfalusi EFSz a párkányi járásban elsőnek fejezte be az ősziek vetését Tavaly ősszel a kisújfalusi EFSz utolsónak végezte el az őszi munkálatokat a párkányi járásban. Az idén ugyanez a szövetkezet megnyerte az elsőséget. Önként felvetődik a kérdés, hogyan történhetett ilyen nagy változás. A dolog pedig nagyon egyszerű. A kisújfalusi szövetkezet tagjai nem tudtak belenyugodni az elmaradásba és keresték az utat, hogyan lendítsék előre a szövetkezeti közös gazdálkodást. Ebben az igyekezetükben nagy segítséget nyújtott nekik az EFSz-ek megszilárdításáról és továbbfejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat. A szövetkezeti tagok a kormányhatározatból kiindulva megkezdték a tagtoborzást és a falu dolgozó parasztjainak 95°/o-a belekapcsolódott a szövetkezeti gazdálkodásba. A szövetkezet vezetősége pontos őszitervet dolgozott ki, újból átszervezte a munkacsoportokat és igyekezett belekapcsolni az összes új tagokat a munkálatokba. Ennek az lett az eredménye, hogy az egész járásban elsőnek végezték el az ősziek vetését s egyben kötelezettséget vállaltak, hogy Gottwald elvtárs születésnapjáig befejezik az őszi mélyszántást is. Teljesítményük annál inkább is értékes, mivel az öszszes őszieket keresztsorosan vetették el. így a szövetkezet már most az őszszel bebiztosította a magasabb hektárhozamot. Mindenesetre meg kell említenünk azt is, hogy az őszi munkálatokat, főképpen az őszi vetést a szövetkezet tagjai egyrészt azért tudták pontos időben elvégezni, mert idejekorán gondoskodtak az új tagoktól való vetőmag összpontosításáról. A kisújfalusi szövetkezet tagsága saját tapasztalatai alapján ez év őszén meggyőződhetett arról, hogy mit jelent, ha a szövetkezet idejében végzi el az őszi munkálatokat, mert míg számos EFSz vetési munkálatainál nagy akadályt jelent a rósz időjárás, addig Kisújfalun már minden mag a földben van. Természetesen a jó munkaszervezéshez hozzátartozik az is, hogy fölhasználjunk minden fogatot e munkák elvégzése érdekében. Kisújfalun ötven fogatot kapcsoltak bele ezekbe a munkákba. Éppen a jó munkaszervezés s a helyi erőforrás gazdaságos kihasználása járult ahhoz, hogy az őszi munkálatokkal egyidőben összpontosították az állatállományt is az új tagoktól. Az újonnan adaptált istállókba, — melynek javításét ugyancsak ez év őszén végezték el, — 250 darab szarvasmarhát, a sertésólakban pedig 300 darab sertést és 40 anyakocát vontak össze. Itt sem végeztek fél munkát, mert tudatában vannak annak, hogy csak úgy tudják kihasználni a közös állattenyésztés minden előnyét, ha gondoskodnak megfelelő mennyiségű takarmányról az össz, pontosítandó állatállomány számára. Ezért nyomban végrehajtották a megfelelő mennyiségű takarmány összpontosítását minden egyes új tagtól. Hogy a kisújfalusiak milyen komolyan vették a takarmányösszpontosítását azt akkor tudjuk legjobban, ha ismerjük azt a tényt, hogy a párkányi járásban eddig mintegy 2000 mázsa takarmányt összpontosítottak az új tagoktól a járás összes szövetkezetei, aminek felét, 50%-át a kisújfalusiak takarmányösszpontosítása teszi ki. (Sz) figyelmeztetett a CsKP Központi Bizottságának 1951-i ülésén. No, a szövetkezeti tagság bizonyos része éppen a falusi gazdagok rosszindulatú hatása alatt azt gondolja, hogy nem szükséges a közös állattenyésztésbe beadott állattal együtt beadni a megfelelő mennyiségű takarmányt és azt igyekszik meghagyni azon állatok számára, melyeket meghagyott saját háztáji gazdálkodásában, s talán azt hiszi, hogy az összpontosított állatállomány számára majd valaki más, valami idegen gondoskodik a takarmányról, mintha a közös állatállomány nem volna a szövetkezeti tagok saját közös tulajdona. Hát bizony ez teljesen helytelen gondolkodás. Ilyen gondolat csak a kulákok agyában születhetett és fekete lelkűkből fakadhatott. Dolgozó parasztunk az ilyen „filozófiának” felülhet, mert az első pillantásra csábítóan hat a dolog, de csak az első pillanatban és a felületes gondolkodás következtében. A valóságban • ez a „kulák filozófia” azt a célt szolgálja, hogy komoly sebet üssön a szövetkezeti tagokon, hogy megkárosítsa őket. Ilyen a helyzet például a korponai járásban lévő dvornyiki szövetkezetben, mert amíg a szövetkezet vezetősége mindenütt drága pénzen igyekszik felhajtani a takarmányt az állatállomány számára, addig egyes tagoknál annyi takarmány van felhalmozva, mely nemcsak egy, de több darab állat számára egész éven át is elegendő. Természetesen ez nagyon egészségtelen tünet. Ezzel szemben a gyurkói szövetkezet tagjaitól sokat lehet tanulni. A kassai járás e szövetkezetének tagjai minden darab állatra pontosan kiszámított mennyiségű takarmányt összpontosítottak, hogy teljes mértékben biztosíthassák az összpontosított állatállomány hasznosságának emelését. A takarmany-kérdéssel kapcsolatosan meg k°ll még jegyezni, hogy a helyzet az idei gyengébb termés ellenére sem olyan súlyos, hogy a közös állattenyésztésben lévő állatállomány hiányt szenvedjen. Rajtunk áll, hogy felhasználjunk minden ízes növényt siíózásra és nehagyjunk ebből a jó takarmányból semmit sem kárbaveszni. Sajnos azonban, még számos határban kint láthatjuk (Folytatás a második oldalon.)
