Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-10-19 / 42. szám

8

1952. október 19.

Az SzK(b)P Központi Bizottságának beszámolója

a párt XIX. kongresszusa előtt

Folytatás a 7-ik oldalról.

távolítanűnk a rossz, alkalmatlan elmaradott, lelkiismeretlen funkcionáriusokat; minden eszközzel fokoznunk kell a végrehajtás ellenőrzését a vezetés egész rendszerében a legfelsőbb szervtől a legalsóbbig, fokoznunk kell valamennyi szervezet és intézmény vezetőinek egyéni felelősségét a párt- és kormányhatározatok végrehajtásának ellenőrzéséért, a végrehajtás felülről gyakorolt ellenőrzését össze kell kapcsolnunk az alulról, a párttagság és a pártonkívüli tömegek részéről gyakorolt ellenőrzéssel; biztosítanunk kell, hogy a káderek helyes kiválasztása és a végrehajtás ellenőrzése valóban a központi és a helyi párt-, szovjet- és gazdasági szervezetek vezető tevékenységének központi kérdése legyen;

4. véget kell vetnünk az ideológiai munka

lebecsülésének, erélyesen harcolnunk kell az ideológiai hibákkal és ferdítésekkel szemben tanúsított liberalizmus és lazaság ellen, rendszeresen emelnünk és tökéletesítenünk kell kádereink eszmei-politikai képzettségét; az ideológiai nevelés minden eszközét; propagandánkat, agitációnkat, sajtónkat a szovjet emberek kommunista nevelésére kell felhasználnunk; magasabb színvonalra kell emelnünk a szovjet tudományt, a tudományos munkában ki kell fejlesztenünk a bírálatot és a vélemények harcát, szemelőtt tartva, hogy csakis ezen az úton haladva, tudja a szovjet tudomány betölteni küldetését csak így tudja elfoglalni az első helyet a világ tudományában; .

5. mint szemünk világát, továbbra is őriznünk kell a lenini párt egységét, amely pártunk erejének és legyőzhetetlenségének alapja. (Viharos, hosszantartó taps.)

Elvtársak!

Korunkban Marx—Engels—Lenin —Sztálin nagy tanítása világítja meg az egész emberiség számára a világcivilizáció fejlodesenek

útját. ,

Pártunk azért erős, mert egesz munkájaban a marxista-leninista elméletet követi- Politikája a társadalmi fejlődés törvényeinek tudományos ismeretére támaszkodik.

Nagy tanítóink, Lenin és Sztálin történelmi szerepe az, hogy mélyen behatolnak a marxizmus elméleti alapjaiba, tökéletesen elsajátították a dialektikus módszert, s így megőrizték és megvédtek a marxizmust minden ferdítéssel szemben, zseniálisan továbbfejlesztették a marxi tanítást. Lenin es Sztálin minden újabb történelmi fordulatnál összekapcsolták a marxizmust, a kor gyakorlati feladataival, Marx—Engela tamtasanak alkotó alkalmazásával bebizonyították, hogy a marxizmus nem holt dogma, hanem a cselekvés élő vezérfonala.

Sztálin elvtárs állandóan szívén viseli a marxista-leninista elmélet sorsát. Elméleti munkásságának középpontjában az utóbbi időben olyan világtörténelmi jelentőségű problémák kidolgozása áll, mint a szocialista gazdaság fejlesztése, a kommunizmusba való fokozatos átmenet. Sztálin elvtárs a marxistaleninista tudomány gazdagításával és alkotó továbbfejlesztésével eszmeileg felfegyverzi a pártot és a szovjet népet az ügyünk diadaláért vívott harcában.

A marxista-leninista elmélet, egész gyakorlati munkásságunk szempontjából páratlan jelentőségű Sztálin elvtárs nemrég nyilvánosságra hozott műve: „A szocializmus gazdasági problémája a Szovjetunióban.” (Viharos, hoszszantartó taps.)

Ebben a műben Sztálin elvtárs részletesen megvizsgálja az anyagi javak társadalmi termelésének és elosztásának a szocialista társadalomban érvényes törvényeit, meghatározza a szocialista gazdaság fejlődésének tudományos alapjait, megmutatja a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet útját. A gazdasági elmélet kérdéseinek kidolgozásával Sztálin elvtárs messze előbbrevitte a marxista-leninista politikai gazdaságtant.

Sztálin elvtárs programmtételekben összefoglalta a kommunizmusba való átmenet előkészítésének alapvető előfeltételeit. Ahhoz, hogy előkészítsük a kommunizmusba való tényleges átmenetet — tanítja Sztálin elytárs.

— legalább három előfeltételt kell biztosítanunk.

„Először is tartósan biztosítani kell az egész társadalmi termelés szakadatlan növekedését

— elsősorban növelve a termelési eszközök termelését. A termelési eszközök termelésének elsősorban történő növelésére nemcsak azért van szükség, mert annak kell felszereléssel ellátnia rfiind saját üzemeit, mindpedig a népgazdaság valamennyi többi ágának üzemeit, hanem azért is, mert nélküle egyáltalában lehetetlen a bővített újratermelés megvalósítása. („J. Sztálin: A szocializmus gazdasági problémái a Szovjetunióban.”)

„Másodszor az szükséges, hogy a kolhozok és következésképpen az egész társadalom számára előnyösen végrehajtott fokozatos átmenetek útján a kolhoztulajdont felemeljük az össznépi tulajdon színvonalára, az áruforgalmat pedig szintén fokozatos átmenetek útján a termékcsere rendszerével váltsuk fel, hogy a központi hatalom vagy valamely más társadalmi — gazdasági központ a társadalom érdekében átfoghassa a társadalmi termelés összes termékét.” (Ugyanott.)

Természetes, az áruforgalmat és a kolhoztulajdont ezidő szerint sikerrel használjuk, fel a szocialista gazdaság fejlesztésére, és ezek kétségtelenül hasznára vannak társadalmunknak. Ezek a közeljövőben is hasznosak lesznek. Szem előtt kell azonban tartanunk fejlődésünk perspektíváit.

„.. Nem érhető el — mutat rá Sztálin elvtárs — sem az a termékbőség, amely a társadalom minden szükségletét képes fedezni, sem pedig az áttérés a „mindenkinek szükségletei szerint” formulára, ha olyan gazdasági tényeket, mint a kolhoz csoporttulajdon, az áruforgalom, stb. érvényben hagyunk.” (Ugyanott.)

Amíg a szocialista gazdaságban megmarad a két fő termelési szektor, az állami és a kolhozszektor, feltétlenül érvényben marad az áruforgalom, „pénzgazdaságával” együtt, mint népgazdasági rendszerünk elengedhetetlen és hasznos eleme. Minthogy a szocializmus megmaradt az árutermelés és az áruforgalom, megmaradt az értéktörvény is, bár ez rendszerünkben már nem tölti be a termelés szabályozójának szerepét.

Az áruforgalom azonban, éppúgy mint az értéktörvény, nem örökkévaló. Amikor a szocialista termelés két fő formája: az össznépi és a kolhoz-termelés helyén létrejön majd egy mindent átfogó termelési szektor, — az áruforgalom, „pénzgazdaságával” együtt, éppúgy, mint az értéktörvény, eltűnik. Szikrányi marxizmus sincs azoknak az embereknek a nézeteiben, akik úgy vélik, hogy az árúforgalom a kommunizmusban is megmaradt. Az áruforgalom összeegyeztethetetlen a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet perspektívájával.

Sztálin elvtárs elméletileg kidolgozta a kolhoztulajdonnak az össznépi tulajdon színvonalára való emelését célzó intézkedések kérdését, az állami ipar és a kolhozok közötti termékcsere rendszerére való fokozatos áttérés kérdését. A termékcsere mostani csírái

— amelyek a gyapot-, len-, cukor-, répatermesztő kolhozok és más kolhozok termékeinek „áruraváltásában” jutnak kifejezésre — széleskörű termékcsere-rendszerré fognak fejlődni.

„Ez a rendszer — mutat rá Sztálin elvtárs

— a város által a falu rendelkezésére bocsátott termékek óriási növelését követeli, ezért különösebb sietség nélkül, a városi termékek felhalmozódása arányában kell bevezetni. De következetesen ingadozás nélkül be kell vezetni, lépésrfl-lépésre szűkítve az áruforgalom hatókörét és bővítve a termékcsere hatókörét.

Ez a rendszer, azáltal, hogy szűkíti az áruforgalom hatókörét, megkönnyíti az áttérést a szocializmusról a kommunizmusra. Azonkívül lehetővé teszi, hogy a kolhozok alaptulajdonát, a kolhoztermelés termékeit bekapcsoljuk az össznépi tervezés általános rendszerébe.

Ez lesz a reális és döntő eszköze annak, hogy jelenlegi viszonyaink között a kolhoztulajdont az össznépi tulajdon színvonalára emeljük.” (Ugyanott.)

A termékcsere-rendszer feltétlenül előnyös a kolhozparasztság számára, mert a kolhozparasztság az államtól sokkal több terméket fog kapni, még pedig olcsóbb áron, mint az áruforgalom mellett. Azok a kolhozok, amelyek már most felhasználják a termékcsererendszer csíráját jelentő „áruváltást”, érzik e rendszer óriási előnyeit és hasznát. Ismeretes, hogy a kolhozok között különösen sok a gazdag kolhoz.

Ahhoz, hogy előkészítsük a kommunizmusra való áttérés alapvető előfeltételéit, mint Sztálin elvtárs rámutat: „Harmadszor, szükséges, hogy elérjük a társadalom olyan kulturális fejlődését, amely biztosítja a társadalom minden tagjának fizikai és szellemi képességeit minden oldalú fejlesztését, hogy a társadalom tagjai olyan képzettséget szerezhessenek, amely elegendő ahhoz, hogy a társadalmi fejlődés aktív tényezőivé váljanak, hogy szabadon választhassanak foglalkozást, s ne legyenek a fennálló munkamegosztás miatt egész életűimé egy bizonyos foglalkozáshoz láncolva”. (Ugyanott.)

„Ehhez mindenekelőtt legalábbis hat, majd öt órára kell csökkenteni a munkanapot. Erre azért van szükség, hogy a társadalom tagjai megkapják a mindenoldalú képzettség megszervezéséhez szükséges elegendő szabad időt. E célból továbbá, be kell vezetni az általános és kötelező politechnikai oktatást, amely elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a társadalom tagjai szabadon választhassák meg foglalkozásukat és ne legyenek egész életükre egy bizonyos foglalkozáshoz láncolva. Szükséges továbbá ehhez a lakásviszonyok gyökeres megjavítása, a munkások és alkalmazottak reálbérének felemelése legalább kétszeresére, ha nem még nagyobbarányú emelése, mind a pénzbeli fizetés közvetlen emelése, mind pedig — különösen — a közszükségleti cikkek árának további rendszeres csökkentése útján.” (Ugyanott.)

Csupán mindezeknek az előfeltételeknek teljesítése után — tanít bennünket Sztálin elvtárs — lehet remélni, hogy a munka a társadalom tagjainak számára teherből — ami a kapitalizmusban volt, — a legfőbb létszükségletté válik, a társadalmi tulajdont pedig a társadalom minden tagja a társadalom léte megingathatatlan és sérthetetlen alapjának fogja tekinteni. Csupán együttvéve mindezeknek az előfeltételeknek teljesítése után lehet áttérni a „mindenkitől képességei szerint, mindenkinek munkája szerint” szocialista formuláról a „mindenkitől képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint” kommunista formulára.

Sztálin elv társ óva int a meggondolatlan előreszaladástól és magasabbrendű gazdasági formákra való átmenettől, az átmenet elengedhetetlen előfeltételeinek előzetes megteremtése nélkül.

Sztálin elvtárs tudományosan megoldott oly nagy társadalmi problémákat és a kommunizmus olyan programmkérdéseit, mint a város és a falu, a fizikai és a szellemi munka közötti ellentét megszüntetése, kidolgozta a marxista tudomány új kérdését, az ezek között fennálló és a szocialista társadalomban még megmaradt lényeges különbségek felszámolásáról szóló kérdést.

Ilymódon a párt jövőre vonatkozó tervei, — amelyek meghatározzák előrehaladásunk távlatait és útját — a gazdasági törvények ismeretére, a kommunista társadalom építéséről szóló, Sztálin elvtárs által kidolgozott tudományra támaszkodnak. (Viharos, hoszszantartó taps.)

Óriási és elvi jelentőségű a gazdasági törvények objektív jellegének megalapozása Sztálin elvtárs által, Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy a gazdasági fejlődés törvényei, a politikai gazdaságtan törvényei, akár a kapitalizmusról, akár a szocializmusról legyen szó, egyformán objektív törvények, amelyek az emberek akaratából függetlenül végbemenő gazdasági fejlődési folyamatot tükrözik. Az emberes felfedezhetik ezeket a törvényeket, megismerhetik, felhasználhatják a társadalom érdekében, de nem semmisíthetik meg a régi gazdasági törvényeket. A gazdasági törvényeket nem emberi akarattal teremtik, hanem ezek új gazdasági feltételek alapján keletkeznek.

Mélységesen tévesek azok a nézetek, amelyek feltételezik, hogy lehet megteremteni, vagy megsemmisíteni a gazdasági fejlődés törvényeit, hogy — tekintettel arra a különleges szerepre, amely a történelemben a szovjet államnak jutott — a szovjet állam érvénytelenítheti a fennálló politikai- gazdaáágtani törvényeket, „formálhat” újakat vagy „átalakíthatja” azokat. Káoszhoz és a véletlenek uralmához vezetne annak tagadása, hogy a szocializmus gazdasági életében, objektív törvényszerűségek vannak. Az ilyen tagadás oda vezetne, hogy a politikai gazdaságtant mint tudományt felszámolnák, mert a tudomány nem élhet és fejlődhet az objektív törvényszerűségek elismerése, e törvényszerűségek tanulmányozása nélkül. A gazdasági törvények objektív jellegének tagadása a kalandorság, a teljes önkény eszmei alapját jelenti a gazdasági irányításának gyakorlatában.

Rendkívül nagy hozzájárulás a marxista politikai gazdaságtanhoz a mai kapitalizmus alapvető gazdasági törvényének és a szocializmus alapvető gazdaság törvényének Sztálin által történt feltárása. Az alapvető gazdasági törvény meghatározza az adott termelési mód lényegét, fejlődésének minden fontos oldalát és fő folyamatát,, kulcsot ad az adott gazdasági rendszer minden törvényszerűségének megértéséhez és megmagyarázásához.

Sztálin elvtárs bebizonyította, hogy a mai kapitalizmus alapvető, gazdasági törvényének fő vonásai és követelményei a „maximális tőkés profit biztosítása az adott ország lakossága többségének kizsákmányolása, tönkretétele és nyomorbadöntése útján, más országok, különösen az elmaradt országok népeinek leigázása és rendszeres kifosztása útján, végül pedig háborúk és nemzetgazdaság militarizálása útján, amelyeket a maximális profit biztosítására használnak fel.”

Ez a törvény feltárja és megmagyarázza a kapitalizmus kiáltó ellentéteit, feltárja a kapitalizmus államok agresszív rablópolitikájának gyökereit. E törvény hatása a kapitalizmus általános válságának elmélyülésére, a kapitalista társadalom összes ellentmondásának elkerülhetetlen növekedésére és kirobbanására vezet.

A rothadó kapitalizmussal homlokegyenest ellenkező a felfelé haladó és virágzó szocialista rendszer. A szocializmus alapvető gazdasági törvényének — amelyet Sztálin elvtárs tárt fel — lényeges vonása és követelménye a következő: „Az egész társadalom

állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása a szocialista termelés szüntelen fejlesztése és tökéletesítése útján, a legfejlettebb technika alapján. Sztálin elvtárs kimutatta, hogy a szocialista termelési mód célja nem a profit, hanem az ember és szükségletei, az ember anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítése. Az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása a szocialista termelés célja, a szocialista termelés szüntelen növelése és. tökéletesítése pedig a legfejlettebb technika alapján: a cél elérésének eszköze. E törvény hatása a társadalom termelőerőinek fellendülésére, a társadalom felvirágzására, a dolgozók anyagi jólétének és kulturális színvonalának szakadatlan emelkedésére vezet. (Taps.)

A mai kapitalizmus gazdasági alaptörvényének és a szocializmus gazdasági alaptörvényének felfedezése Sztálin elvtárs által megsemmisítő csapás a kapitalizmus minden szószólójára. Ezek a gazdasági alaptörvények arról tanúskodnak, hogy míg a kapitalista társadalomban az embert a lehető legnagyobb profit kisajtolását célzó könyörtelen törvénynek rendelik alá és ennek érdekében az embereket súlyos szenvedésekre, nélkülözésekre, munkanélküliségre és véres háborúkra kárhoztatják, addig a szocialista társadalomban az egész termelést az embernek, az ember > állandóan növekvő szükségleteinek rendelik alá. Ebben rejlik az új, a kapitalizmusnál magasabb társadalmi rend, a kommunizmus döntő fölénye. (Taps.)

A kommunizmus a milliós dolgozó tömegek öntudatos építő munkájának eredményeként jön létre. Az ösztönösség elmélete teljesen idegen a szocializmus egész gazdasági rendszerétől. A kapitalista gazdaságot a konkurrenciának és a termelés anarchiájának törvénye következtében — a legélesebb ellentmondások marcangolják. Sztálin elvtárs kimutatta, hogy a termelési eszközök társadalmasításának alapján, a konkurrencia és a termelési anarchia törvényeinek ellensúlyaként országunkban létrejött a népgazdaság tervszerű (arányos) fejlődésének törvénye.

A népgazdaság tervszerű fejlődésének törvénye nem a szocializmus gazdasági alaptörvénye és gyakorlati tervezésünk nem járhat a kellő eredményekkel, ha nem veszi figyelembe a szocialista termelés fő feladatát, nem támaszkodik a szocializmus gazdasági alaptörvényére. Hogy biztosítsuk az egész társadalmi termelés szüntelen növekedését és hogy országunkban megteremtsük a termékek bőségét, ahhoz az szükséges, hogy teljes egészében bánni tudjunk az anyagi pénzügyi és munka-erőforrások tervszerű és észszerű felhasználásának művészetével, kiindulva a népgazdaság tervszerű fejlődésére vonatkozó törvény követelményeiből és minden tekintetben számolva a szocializmus gazdasági alaptörvényének követelményeivel.

Azokban a munkáiban, amelyekben a szocializmus szovjetunióbeli problémáival foglalkozik, Sztálin elvtárs megmutatta azoknak a feladatoknak egész bonyolultságát, amelyeket meg kell oldani a nehézségek elleni küzdelemben, leküzdve a kommunizmus építése során felmerülő ellentmondásokat.

Sztálin elvtárs felfedezte azt az objektív gazdasági törvényt, hogy a termelési viszonyoknak meg kell felelniök a termelőerők jellegének és kifejtette a törvény óriási erejét a megismerés számára és óriási átalakító erejét. A gazdaságunkban végbemenő folyamatok világos feltárásával Sztálin elvtárs kimutatta, milyen mélységesen hibásak azok a nézetek, mintha a szocializmusban nem volna semmiféle ellentmondás á társadalom termelési viszonyai és termelőerői között. Ellentmondások feltétlenül vannak és lesznek is, mert a termelési viszonyok fejlődése elmarad és továbbra is el fog maradni a termelőerők fejlődésétől. Természetesen a szocialista társadalomban a dolog rendszerint nem jut el odáig, hogy konfliktus törne ki a termelési viszonyok és termelőerők között, de veszedelmes dolog volna nem észrevenni, hogy vannak közöttük ellentmondások és lehetnek is. Kötelességünk, hogy idejében észrevegyük ezeket az ellentmondásokat és helyes politikával még idejében kiküszöböljük ezeket, hogy a termelési viszonyok teljesíthessék annak a fő és döntő erőnek szerepét, amely meghatározza a termelőerők hatalmas fejlődését. i m

Előrehaladásunk feladatai arra kötelezik ni párt funkcionáriusait, a társadalomtudományok dolgozóit és elsősorban a közgazdászokat, hogy Sztálin elvtárs programmerejű útmutatásait követve minden oldalról kidolgozzák a marxista-leninista elmélet kérdéseit, elválaszthatatlan kapcsolatban a gyakorlati építőmunkával.

Sztálin 'elvtárs munkái ékes bizonyítékai annak, milyen kiemelkedő jelentőségeket tulajdonít pártunk az elméletnek. A forradalmi elmélet volt és maradt az, aki nem alvó fáklya, amely megvilágítja pártunk és népünk előrehaladásának útját a kommunizmus teljes diadala felé. (Viharos taps.)

Sztálin elvtárs lankadatlanul viszi előre a marxista elméletet. „Marxizmus és nyelvtudomány” című klasszikus művében Sztálin elvtárs újabb, magasabb fokra emelte a marxizmus elméletének a társadalmi fejlődés törvényszerűségére vonatkozó alapvető tételeit, minden oldalról megvilágította a társadalom gazdasági alapjának és felépítményének, a termelőerőknek és a termelési viszonyoknak kérdéseit. Tovább fejlesztette a dialektikus és történelmi materializmus tanítását, mint a kommunizmus elméleti alapját. Sztálin elvtárs feltárta a nyelvnek, mint a társadalmi fejlődés eszközének szerepét, rámutatott a nemzeti kultúrák és nyelvek további fejlődésének távlataira. Ebben a munkájában Sztálin elvtárs újabb tételekkel gazdagította a marxista-leninista tudományt és ezzel új távlatokat tárt fel minden tudományág haladása előtt.

Sztálin elvtársnak a gazdasági kérdésekkel és a nyelvtudományi kérdésekkel foglalkozó munkái új szakaszt jelentenek a marxizmus fejlődésében. Nágyszerű példái annak, hogyan kell alkotó szellemben alkalmazni Marx-Engels-Lenin tanítását. Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy az elmélet bármiféle dogmatikus kezelése megengedhetetlen és nagy kárt okozhat a tömegek politikai nevelése szempontjából.

Sztálin elvtárs elméleti felfedezései világtörténelmi jelentőségűek, minden népet felvérteznek annak ismereteivel, hogy melyek a társadalom forradalmi átalakításának útjai, felfegyverzi á népeket azokkal az igen gazdag tapasztalatokkal, amelyeket pártunk a kommunizmusért vívott harcban szerzett. — (Viharos, hosszantartó taps.)

Sztálin elvtárs elméleti műveinek óriási jelentősége abban rejlik, hogy megóvjíak a jelenségek felületes szemléletétől, behatolnak a jelenségek mélyére, a társadalmi fejlődés folyamatainak lényegébe, arra tanítanak, hogyc csíráiban meglássuk azokat a jelenségeket, amelyek meghatározzák majd az események menetét. Ez lehetőséget nyújt a marxista előrelátásra.

Marx-Engels-Lenin-Sztálin tanítása legyőzhetetlen erőt ad pártunknak ahhoz, hogy új

Folytatás a 9-ik oldalon.