Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-10-12 / 41. szám

1952. oktőSer T2. 11 A méh fajtái és hasznosága A mézelő méhet változatos külsejű és természetű példányok képviselik. A méh más Csehszlovákiában, mint Afri­ka északi részén, Dél-Afrikában, Cip­­rusz szigetén vagy Európa északi ré­szén. Az olasz és cipruszi méh sárgán tarkázott és potrohának csinos szőrövei annyira különböznek a madagaszkári méh övnélküli fekete páncéljától, az álanyák petéjéből anyát nevelő fokföl­di méh a mi méhünktől, hogy azt hi­hetnénk, nincs köztük közeli rokonság. Pedig valamennyien ugyanannak a faj­nak egymástól elszigetelt, más-más életviszonyok közt kialakult, alkalmaz­kodott ágai. A sokféle mézelő méhet jellegzetes tulajdonságai szerint na­gyobb csoportokba: alfajokba osztjuk. Az alfajokon belül kisebb csoportokat: fajtákat különböztetünk meg. Nemcsak a természet erői alakítják a méhet, selejtezik a viszonyokhoz ke­­vésbbé értéktelent. Az ember is vállal­kozik erre: tenyészt, nemesít és így új fajtákat hoz létre. Ezeket a természet­ben keletkezőktől megkülönböztetve, tény észfaj iáknak, kultúrfajtáknak ne­vezzük. Ha valaki egy kiváló méhcsa­ládot szaporít, utódai ugyanahhoz a törzshöz tartoznak. Európa méhei erő­sen keveredtek. A fajták nemcsak a messzeszálló rajok révén nyomultak be egymás területére, hanem az ember közvetítésével is. A telepesek már réges-régen méhet is vittek magukkal, Később a kereskedelem messzi vidékről ontotta a méhfajtákat. A NEKTÁRTÓL A MÉZIG A hektár gyűjtése, szállítása rend­szerint a 3 hetesnél idősebb méhek feladata. Ha a legelő nagyon bő vagy nincs elég gyüjtőméh, az 1—2 hetes méhek egyrésze is gyűjteni indulhat. A gyüjtőméh a felszívott nektárba váladékot bocsájt, szájába torkoló mi­rigyeiből. A nektár ettől egy kicsit hí­gul. A váladéknak fontos szerepe jut majd a nektár átalakításában. A gyűj­tés és szállítás hihetetlenül nagy mun­ka. Egy kilogramm akácmézhez kb. 50.000, egy kilogramm baltacimmézhez kb. 100.000 méh rakomány szükséges. A méh egyszerre kb. saját súlya felé­nek megfelelő nektárral repül haza. Ez annyi, mintha egy 80 kg-os ember 40 kg-t cipelne óránként 24 km-es sebes­séggel. Az egy kilométerre fekvő aká­cosból gyűjtő méh naponta legalább 20 km-t tesz meg. Egy család gyüjtőmé­­heinek útja együttesen az akácvirágzás egyetlen napján a Föld és Hold közötti távolság háromszorosa. A hang ilyen messzire 6 hét alatt jut el. A hazatért gyűjtők vagy maguk öntik a sejtbe a nektárt vagy az otthonülő méheknek adják át. A méhek a következőképpen érlelnek a kaptárban: a nektárt nyitott szájukba veszik és gyorsan mozgatják, aztán lenyelik és újra szkjukba nyom­ják. Ezt ismételgetik. A nektár eközben, mirígyváladékkal keveredik és levegő­vel érintkezve sűrűsödik. A mirígyvá­­ladék hatására a nádcukor (répacukor) egyrésze átalakul szőlőcukorrá és gyü­mölcscukorrá. Ha a nektár nádcukor­tartalma eredetileg csekély, szőlő- és gyűmölcscukortartalma pedig nagy, nincs szükség jelentős átalakításra. A nektár sűrítése nagy munka, ki­vált hűvös időben, hiszen a méhek minden kg érett mézhez 0.5—3 liter víz elpárologtatása árán jutnak, a nektár sűrűsége szerint. A méznek kb. 4/5 ré­sze cukor, 1/5 része víz. Hiába oldana azonban valaki cukrot ebben az arány­ban: nem mézet, hanem cukorszörpöt kapna, minthogy a vízből, szeszből és cukorból sem sikerült bort készíteni. A méz jellegét éppen úgy mint a borét, egész sereg különleges anyag szabja meg. Kevés van benne ezekből, de annyi is elég, hogy a mézet ne lehessen utánozni. A virágmézben kevesebb, mézharmatosban több ásványi anyag van. Ezeket hamu néven foglalják ösz­­sze vegy vizsgálatkor. Fehérje kevés van a mézben. Főképpen a méhek mi­­rígyváladékából kerül bele. A méz gyengén savas. Legtöbb az almasav, citromsav, hangyasav vagy semmi vagy elenyészően kevés van benne. Újabb vizsgálatok szerint a mézben olyan ke­vés vitamin van, hogy az ember ét­rendjében alig jelentős. Helyreigazítás Lapunk 1952 augusztus 31.-én meg­jelent számának méhészeti rovatában „Méhészet létesítése az EFSz-ben“ cím alatt közöltük, hogy EFSz-eink költség­­vetésükben méhcsaládonként 500 koro­nát biztosítsanak. Kérjük olvasóinkat, hogy ezt a mon­datot a következőképpen igazítsák helyre: Méhcsaládonként az ehhez járó fel­szereléssel együtt biztosítsunk költség­­vetésünkben 5.000 koronát. Szerkesztőség. A Fogyasztási Szövetkezetek útja az átszervezés után MIT KELL TUDNI A BETELELÉSRÖL lépet eltávolítjuk, hogy a téli fészek csak telelésre kifogástalan lépeken ala­kuljon. Ha a családnak nincs elegendő élelme, mézzel vagy cukorsziruppal etetünk. A sűrű szörp előnye, hogy ke­vesebb litert kell beadni, a méhek könnyebben megérlelik, a sejtekben pedig hamarább lefödik. A híg szörp előnye csak az, hogy könnyebben imer­­tálódik és kristályosodásra kevésbbé hajlamos. Legelőnyösebb, ha a méhész olyan közepes sűrűségű szirupot készít, amely a méheket nem terheli túlságo­san és nem kristályosodik. Az; eddigi tapasztalatokból a legjobb arány 1:lYs, tehát egy liter vízhez egy és fél kiló cukor. A méhek leggyorsabban a meleg szörpöt hordják el az etetőkből és gyor­sabban is átalakítják. De ha valaki nem tudja a szörpöt melegíteni, aggo­dalom nélkül adhatja hidegen is, csak idejében, meleg időben kell etetnie. Melegebb időben azonban a rablás job­ban fenyeget, tehát nagyon kell ügyel­ni. Antal Zoltán Betelelés alatt azokat a munkákat értjük, amelyekkel a családokat tele­lésre véglegesen elrendezzük. A méh­család kedvező körülmények kc\zt ki­fogástalanul készíti téli fészkét. A mé­hésznek csupán annyi a feladata, hogy a méhek munkáját támogassa vagy legalább ne gátolja. Jó esztendőben a méhésznek inkább ellenőrző szerep jut, a családok önmagukat telelik bei Rossz évben vagy kedvezőtlen helyen és al­kalmatlan kaptárban a betelelés körül­tekintő munkát kíván. Nem hiába ter­jedt el az a jelszó, hogy a jó betelelés a méhész remeke. A betelelés ideje a legtöbb helyen szeptember és október eleje. A csalá­dokat ellenőrizzük s állapotukról meg­győződünk. A vizsgálat terjedjen ki a kaptár hibáira, a lépekre, az élelem mennyiségére és elhelyezésére, a méh­család nagyságára, és arra, hogy van-e anya. A fölösleges kereteket eltávolít­juk és a fészket szűkítjük. A fészek belsejéből a félig-meddig kiépített mű­­lépet és Hasításra még nem használt tárain túl. szervei tehát, a közgyűlés, igaz­gatóság és a felügyelő bizottság a falu hatá­rain belül gondoskodott a szövetkezet veze. téséről és a falu élelmiszerekkel való ellátá­sáról. A kapitalizmus idején kétségkívül volt bizonyos szociális jelentőségük a magánkeres­kedelem uzsorájával szemben, azonban igaz­gatóságaikba lassan és biztosan belopták ma­gukat a kulákok és falusi fogyasztási szövetkezet a kulákság fellegvárává vált. A szövetkezet alapszabályai ugyan fennhangon hirdették a szövetkezeti vagyon osztathatat­­lanságát, a valóságban azonban a módos gaz­da nagyon is megtalálta az utat, hogy ebből a szövetkezetből különböző előnyöket fö­lözhessen le magának. Maguk a szövetkeze­tek is szerettek minél hamarabb nagyobb va­gyonhoz jutni s teljesen megfeledkeztek ar­ról, hogy a szövetkezet főcélja nem a vagyon­szerzés, hanem a fogyasztók kielégítése. Az, hogy egy faluban rendszerint csak egy szö­vetkezet volt gyakran vezetett ahhoz, hogy az árú egyenlőtlenül volt felvásárolva, azaz az egyik faluban volt bizonyos áru, a másikban nem vagy kevesebb. A falusi fogyasztási szö­vetkezetek központja a Központi Szövetség (Üstredné druzstvo) volt, később a Szlovákiai Szövetkezeti Tanács, amelynek hatáskörébe tartozott minden egyébb szövetkezet. Az 1945 — 47-es időkben magyar vi­dékeken ezeket a szövetkezeteket elkobozták azzal az indoklással, hogy a szövetkezet tár­gyalási nyelve magyar és ezeket a konfiskä­­tumokat az akkori VDP kezelte tovább. Nemreg zajlott le Nyitrán, Bazinban és és Zsolnán a Fogyasztáli Szövetkezetek kerü­leti kongresszusa, amelyen a szövetkezet dolgozói alaposan megtárgyalták az átszer­vezéssel kapcsolatos összes kérdéseket és el­határozták, hogy a szovjet Fogyasztási Szö­vetkezetek mintájára nálunk is megvalósítjuk azt a célt, hogy a szövetkezeti elárusítást va­lóban a nép szolgálatába állítjuk. Az üdvözlő táviratok, amelyeket dolgozó népünk a kerületi kongresszus alkalmából a szövetkezet dolgozóinak küldött, valóban nem túlzottak, mert az átszervezés nagy forduló­pontot jelent a Fogyastási Szövetkezetek éle­tében. Ez alkalommal rá kell mutatnunk azokra az eseményekre, amelyek az átszerve­zés után történek. Fontosnak tartjuk, hogy rámutassunk az átszervezés gazdasági és po­litikai jelentőségére, amelyen keresztül olva­sóink megismerhetik azokat a célokat, ame­lyek előttünk állanak. Szlovákiában a Fogyasztási Szövetkezetek fejlődését általában három, fázisba osztjuk. Az első fázis az autonóm falusi szövetkeze­tek, a második a „Jednoták” a harmadik az új fázis a falusi szövetkezetek útja. A fogyasztási szövetkezeti élet az u. n. au­tonóm falusi Fogyastási Szövetkezetek léte­sítésével indult (potravné druzstvo). Az első ilyen fogyasztási szövetkezet Szlovákiában Nagyrőcén (Vefká Revúca, Gemer) létesült, még a múlt század derekán, ezek a szövetke­zetek aztán gombamódra elszaporodtak. Ha­táskörük rendszerint nem terjedt a falu ha-A Fogyasztási Szövetkezetek második fejlődési fázisa Jednota egy egesz járás, sót kivételes esetek­ben és ha azt a helyzet megkövetelte, több já­rás. A Jednoták székhelye rendszerint a já­rási székhely volt, számozott fiókjaik részint a városokban voltak (az állami üzlet Zdroj mellett) részint, sőt nagyobbrészt a falvakon. Gazdasági jelentőségük az volt, hogy megosz­tották a kissé nehézkes nagy szövetkezeteket, fúzió útján magukba olvasztották a falusi fo­gyasztási szövetkezeteket, egyenlővé tették a , kózélelmezést, merthiszen az árut a jednota járási szövetkezet rendelte és az árut az egyes falukba úgy osztotta el, ahogyan azt az ob­jektív szükséglet megkívánta. Azáltal, hogy magába olvasztotta a falusi fogyasztási szö­vetkezeteket, kizárta az új járási vezetésből a kulák és a kapitalista elemeket, a járási igazgatóság és a járási felügyelő bizottság már rpunkás elemekből állott, így tehát a Jednotáknak a falusi osztályharcban jelentős részük volt. A falvakon az egyes elárusító­­helyek felett a munkás és kisparasztokból ál­ló Helyi Ellenőrző Bizottság létesült (miestny dozorny vybor), amely a falvakon részben ellenőrizte az élelmezést, részben hivatott volt a szocialista kultúra terjesztésére. A Já­rási Fogyasztási Szövetkezetek, vagyis Jed­noták, éppúgy tagjai voltak a Szlovákiai Szö­vetkezeti Tanácsnak, mint minden más szö­vetkezet. A Szlovákián Szövetkezeti Tanács­nak azonban ellenőrző és irányító szerepe volt, beleértve kerületi titkárságait is, míg az üzleti ténykedést maga a Jednota folytatta. A februári győzelem és az új alkotmány el­fogadása után megindult a Fogyasztási Szö­vetkezet második fejlődési fázisa. Az új al­kotmány megvalósította a népi szövetkezet fogalmát, tehát az olyan szövetkezetét, amely­nek a célja nem a legmagasabb haszon, ha­nem a dolgozók igényeinek legszélesebb ki­elégítése. Ebben a szellemben kezdtek kiala­kulni az új szövetkezeti típusok, a Járási Fo­gyasztási Szövetkezetek, melyek közös neve az egész köztársaságban „Jednota” azaz „Egy­ség” volt azért mert ez a szövetkezet egységes fogyasztási szövetkezeti típust vezetett be a Cseh és Szlovák országrészekben, másfefől itt Szlovákiában is egyesítette a különböző szö­vetkezeti típusokat. Cseh- és Morvaországban ugyanis úgynevezett nagyszövetkezetek vol­tak, azaz egy szövetkezeti központ, melynek fiókjai igen nagy számban s igen széles terü­leten voltak. Szlovákiában ilyen szövetkezet kevés volt, talán legerősebb volt köztük a zsolnai „Budúcnosí.” Annál több volt azonban az önálló falu­si szövetkezet. A Jednoták részint a volt fa­lusi fogyasztási szövetkezetekből alakultak, részint magánkereskedőkből, akik átadták üzlethelyiségeiket a Jednotának, részint pe­dig a nagyszövetkezetek egy-egy járásbeli fi­ókjából. Magyar vidékeken a Jednota átvette a konfiskátumokat és a szövetkezeti tagokat jogaikba visszahelyezte Míg a falusi fogyasz­tási szövetkezetek hatásköre egy falu volt, a A Fogyasztási Szövetkezetek jövő feladatai sával és végrehajtják a földművestermékek állami bevásárlását is. Az újjászervezés alap­elemei ezek: A szövetkezeti alapegység, akár a Szovjet­unióban a Szelpo, a Falusi Fogyasztási Szö­vetkezet lesz, amely általában 2—3.000 fo­gyasztót fog ellátni. A jövőben és a gyakor­latban ez annyit jelent, hogy a Jednoták he­lyébe az újjászervezés befejezésével új típus jön létre, azaz a Jednoták, ott, ahol ennek meglesznek az alapfeltételei, falusi szövetke­zetekké alakulnak. Ezek fogják felvásárolni a kontingensen felüli feldolgozható terméke­ket, vendéglőket, cukrászdákat létesítenek, módjukban lesz nem alkoholikus italok (ször­pök) készítése s feldolgozhatják a gyümölcs ■ vagy zöldségárút. Egyes helyeken a Falusi Fogyasztási Szövetkezetek, — tehát amelyek' a jövőben általában a Jednoták helyébe lép­nek, — fogják elvégezni az állami felvásárlást is. A tagok előnyben részesülnek és részt kap­nak a haszonból is. A Falusi Fogyasztási Szö­vetkezet élén választmány áll. Ezek az egyes Falusi Fogyasztási Szövetkezetek u. n. járási szövetségbe tömörülve (okresny sväz spotreb­­nych druzstiev) A harmadik fejlődési fázisban a Szlová­kiai Szövetkezeti Tanács égisze alatt két nagy szövetség létesül, a fogyasztási és kisiparos szövetkezetek szövetsége. Mai cikkünkben csak a Fogyasztási Szövetkezetekkel foglal­kozunk s így a kisiparos szövetséggel, amely a nyitrai kerületben október 23-án alakul meg. csak később fogunk majd foglalkozni. A prágai Központi Szövetkezeti Tanács ) (Üstredná rada druzstiev) 1952 augusztus 1- én ülést tartott, amelyen elfogadták a komu­­nista szülőpártunknak a szövetkezeti élet fe­lett gyakorolt bírálatát s a szövetkezeti élet újjászervezése mellett döntöttek, ugyancsak meghatározták a Fogyasztási Szövetkezetek főbb feladatait, azaz a falunak (nem pedig a városnak) élelmiszerekkel történő ellátását, a szövetkezeti boltok tehát a városokban át­mennek az állami üzlet kezébe, viszont a falu­si állami üzlet, illetve elárusítóhely átmegy a fogyasztási szövetkezet kezébe. A szövetke­zetek tömegpolitikai munkáját fokozottabb mértékben összpontosítják az EFSz támoga­tására emelik a falvakon a kontigensen fe­lüli termékek felvásárlását, termelőtevékeny­ségeket folytatnak a falun a pékségek fokozá-A szövetségek nagykereskedői ténykedést fognak folytatni tekbe, úgyhogy a szövetkezeti életet maga a nép vette át s a Fogyasztási Szövetkezeteknél a földművesség. A kisebb egységek mindig rugalmasabbak s így az új Fogyasztási Szö­vetkezettől gyorsabb ütemű élelmiszerellátást lehet elvárni. Igen jelentősen emelkedik a a szövetkezetek feladata a mezőgazdasági termékek felvásárlásában. Mindezeken túl azonban azáltal, hogy a Fogyastási Szövetke­zetek súlypontja a falvakra helyeződött, a Fo­gyasztási Szövetkezetek az EFSz-ekkel új, mélyebb munkaközösségben nagyobb részt vállaltak a falu szocializálásában mint eddig és ez az átszervezés egyik legfontosabb poli­tikai jelentősége. Mártonvölgyi László. ** A fogyasztási szövetkezeti élet újjászerve­zése tehát valóban nagy horderejű esemény, amely mindannyiunkat érinti, merthiszen élelmiszerellátásunk senki számára sem kö­­zönbös. Elsősorban mindez a kis- és közép­földműveseket érdekli, mert a Fogyasztási Szövetkezetek súlypontja az ujjászervézés után kizárólag a falu vagy a mezőváros. Az újjászervezés jelentőségét sok szempontból lehet értékelni. Azáltal, hogy a Jednoták, azaz járási szövetkezetek idővel kisebb egységekre. Falusi Fogyasztási Szövetkezetekre, a szövet­kezeti élet még jobban demokratizálódik, meri még több népi elem jut be a szövetkezeti ve­zetőségbe. Ugyancsak sok kis- és középpa­raszt jut be a járási és a kerületi szövetkeze-

Next

/
Thumbnails
Contents