Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-10-12 / 41. szám

III. évfolyam 41. szám. Ara 2.- Kcs Bratislava, 1952. október 12. Éljen az SzK(b)P XIX. kongresszusa V. M. Molotov megnyitó beszéde Az SzK(b)P XIX. kongresszusának ülése MOSZKVA okt. 6. (TASZSZ) órakor Moszkvában a Kreml nagytermében megnyílt a J unió Kommunista (bolsevik) Pártjának XIX. kongresszusa, ták áll orl®r^sszuson nagyszámú vendég jelent meg: munkások, sztahanovis­­’ , . arT1 ®ríl£|k, tudósok művészek, úgyszintén a külföldi kommunista és munkáspártok képviselői. l A ^nngresszusi küldöttek perceken át tartó viharos, örömteli lelkesedés­­, . °®a .• Y- Sztálint és közvetlen harcostársiait — a Politikai Iroda ÄltökTT me^e^en^e^ az emelvényen. A küldöttek helyükről felállva A kongresszust V. M. Molotov nyitotta meg. Ezután megválasztották a ongresszus 16 tagú elnökségét. Az elnökségbe beválasztották J. V. Sztálint, v. m. Molotovot, G. M. Malenkovot, L. P. Beriját, K. J. Vorosilovot, N. A. U n^b"ln^ Kaganoviesot, N. Sz. Hruscsevet és másokat. , ongresszus ezután megválasztotta a titkárságot, a szerkesztőbizottsá­­rend^ét* mandátum^^ bizottságot és jóváhagyta a kongresszus napi-A kongresszus ezután meghallgatta az SzK(b)P Központi Bizottságának beszámoló jelentését. A beszámolót G. M. Malenkov, az SzK(b)P Központi Bizottságának titkára tartotta Okóber 5-én a Kreml nagytermében megkezdődött az SzK(b)P XIX. kon­gresszusa. Az ülésteremben összejöttek a kongresszus kiküldöttei és számos vendég, a szovjet főváros dolgozóinak képviselői, munkások, állami és párt­tényezők, a tudomány és a művészet képviselői, valamint a kommunista és munkáspártok kiküldöttei. Este 7 óra. Az emelvényre fellép Sztálin elvtárs és hű munkatársai, Molotov, Malenkov, Vorosilov, Bulganyin, Beria, Kagano­­vics, Hruscsev, Andrejev, Mikojan és Koszigin elvtársak. A kiküldöttek hosz­­szantartó tapssal üdvözlik őket. Mind­nyájan felállnak, a terem visszhangzik a viharos éljenzéstől: „Sztálin elvtárs­­nak, hurrá!“, „A nagy Sztálinnak, hur­rá!“, „Éljen Sztálin elvtárs!“, „Szeretett Sztálinunknak, hurrá!“ Ez az éljenzés a Szovjetunió és a vi­lág különféle nemzeteinek ajkáról és nyelvén hangzik el. "E meleg éltetésben kifejezésre jut a Kommunista Párt, a szovjet nép és a haladó emberiség lángeszű vezére, Joszif Visszarionovics Sztálin iránti határtalan szeretet és ra­gaszkodás. A Kommunista Párt Központi Bi­zottságának megbízásából V. M. Molo­tov elvtárs nyitja meg bevezető beszé­dével a kongresszust. Sztálin elvtárs cikke a „Bolsevik“ című folyóirat legújabb számában Elvtársak, a párt Központi Bizottságának nevé­ben üdvözlöm a párt XIX. kongresszu­sának kiküldötteit, valamint drága ven­dégeinket, akik a külföldi kommunista pártokat és a munkásosztály más test­vérpártjait képviselik itt. (Zajos, hosz­­szas taps.) Első szavunk legyen ma azoké, akik a német és más támadók ellen folytatott háború éveiben hősie­sen védelmezték szovjet hazánkat és igazságos ügyünkért életüket áldozták. Felállással rójuk le tiszteletünket azok emléke előtt, akik e háborúban elestek és életüket áldozták a Szovjetunió sza­badságáért és függetlenségéért a fasiz­mus ellen folytatott küzdelemben (mindnyájan felállnak). Nincs ma köztünk pártunk néhány kiváló tényezője. Meghalt Alexander Szergejevics Cservakov, aki a hadse­regbeli politikai munkát vezette a há­ború nehéz éveiben és akit a párt főleg mint a moszkvai pártszervezet kiváló vezetőjét ismert. Nincs köztünk Michai] Ivanovics Kalinyin, akit oly jól ismert az egész ország és akit oly nagyon sze­retett pártunk. Elhúnyt Andrej Ale­­xandrovics Zsdanov, a párt sztálini ve­zető magvának egyik kiváló képviselő­je. Emlékezetünkben vannak többi el­húnyt barátaink és elvtársaik nevei, akiknek élete elválaszthatatlanul egy­beforrt a párttal. Mély megbecsülésünk jeléül rójuk le tiszteletünket emlékük előtt (mindnyájan felállnak). Pártunk előző kongresszusát 1939- ben tartotta meg. Az elmúlt időszak alatt nagy történelmi jelentőségű ese­mények következtek be. Mint ismeretes, népünk békés mun­káját megszakította a német fasizmus­nak a Szovjetunió ellen történt hitsze­gő támadása. Kénytelenek voltuk meg­szakítani munkánkat a harmadik öt­éves terv feladatainak teljesítésében. A háború szükségleteihez kellett szabnunk tevékenységünket és mindent alá kel­lett vetnünk a területünkre betört el­lenség megsemmisítése céljának. A világháború a többnemzetű fiatal szovjet állam mérhetetlen nagy próbája volt s egyúttal pártpolitikánk helyessé­gének általános felülvizsgálata is. A háború éveiben a szovjet nép nehéz napokat élt át és nagy áldozatokat ho­zott. Ezen események tűzében azonban a Szovjetunió nem gyöngült és nem ingott meg, hanem pártunk vezetésével még jobban megacélosodott és megszi­lárdult mint szocialista állam, még erő­sebben bízott erejében és nagy ügye legyőzhetetlenségében. A második világháború a fasiszta tá­madók vereségével végződött, ami több irányban felszabadította az európai és ázsiai népi felszabadító mozgalom erőit. Az újonnan létrejött körülmények kö­zött, főleg azért, mert a Szovjetunió döntő szerepet játszott ebben a hábo­rúban, lehetővé vált a háborúutáni időszakban az országok egész sorának a fejlődés kapitalista útjáról új útra, a népi demokratikus államok alakításá­nak és fejlesztésének útjára való átté­rése. Ezzel új folyamat kezdődött a nem­zetközi szocializmus fejlődésében. Mindez megmagyarázza, miért növe­kedett jelenleg annyira pártunk vezető eszmei befolyása az ország életének minden oldalára és miért oly nagy né­pünk szeretete a párt, Lenin és Sztálin pártja iránt (hosszantartó taps.) E* magyarázza meg azt is, miért oly nagy most nemzetközi tekintélye és miért olyan nagy más országok dolgo­zóinak bizalma és tisztelete pártunk és sztálini vezetése iránt (hosszantartó, viharos taps). A háborúutáni idő körülményei kö­zött a Szovjetunió erejét a népgazdaság megújításának és továbbfejlesztésének feladataira, valamint a nemzetek közti béke megőrzésének és megszilárdításá­nak feladataira összpontosította. E kongresszuson meg kell tárgyal­nunk a Szovjetunió fejlődésének ötödik ötéves tervére vonatkozó irányelveket. Az elmúlt év eredményei éppúgy, mint az idei gazdasági sikerek, arról tanús­kodnak, hogy országunk dolgozói már jelentős sikereket értek el az ötödik öt­éves terv nagyszerű feladatainak telje­sítésében. Hogy biztosan haladhassunk előre, még határozottabban kell küzdenünk a munkánkban még felmerülő hiányossá­gok ellen, küzdenünk azért, hogy le­­küzdjük az önelégedettség és a büro­kratikus öntetszelgés hangulatát, bár­hol is forduljon az elő, emlékezetben tartva emellett, hogy a bírálat és az ön­bírálat a kommunistának harcos és fel­tétlenül szükséges fegyvere és hogy ez a mi szovjet módszerünk a tömegek kezdeményező tevékenységének fokozá­sára. A kongresszus határozatai a pártot és az egész szovjet népet nemcsak az új ötéves terv teljesítésére, hanem an» k túllépésére is lelkesítik. Ez a szovjet állam erejének további általános meg­szilárdulását és a nép — a munkásosz­tály, a kolhozparasztság, a szovjet ér­telmiség — anyagi és kulturális színvo­nalának további jelentős emelkedését fogja jelenteni. Az ötéves terv megva­lósításával a szovjet nép így új jelentős sikereket ér el a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átme­net útján (viharos taps). Természetesen ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Szovjetunió „államok rendszerében“ él, hogy imperialista tá­bor létezik, amely hódító kalandor ter­veket sző, egyre jobban fegyverkezik, minden erejével szítja a háborús hisz­tériát és előkészíti az új világháborút. Ennek a támadó, antidemokratikus tá­bornak élén az Amerikai Egyesült Ál­lamok reakciós kormánykörei állnak, akik teljesítik a kapitalista monopóliu­mok akaratát, melyek nyereségeik nö­velése iránti telhetetlen hajszájukban erőszakkal igyekeznek megvalósítani világuralmi vágyaikat. Éppen az USA kormánykörei viselik elsősorban a fele­lősséget a koreai háborúért, Tajvan kí­nai sziget elfoglalásáért, Nyugat-Né­­metországnak és Japánnak függő álla­mokká változtatásáért, valamint táma­dó katonai szövetségek létrehozásáért nyugaton és keleten, amilyen a béke­szerető államok — a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a népi demo­kratikus államok ellen irányuló Észak­atlanti tömb. Semmi sem tudja azonban elkendőz­ni a kapitalista világrendszer komoly meggyöngülését, amely a legutóbbi években következett be, főleg azután, hogy a háborúutáni időszakban az álla­mok egész sorát elvesztette 600 millió összlakossággal együtt. Semmi sem tud­ja elkendőzni a kapitalista államok te­hetetlenségét sem, hogy felszámoljanak az új gazdasági válság és a tömeges munkanélküliség újabb emelkedésének növekvő veszedelmével, ami egyben ezen államok közti ellentétek és súrló­dások erős büdöséhez és ezen ország ok -A „Bolsevik” című folyóirat 18*. száma közli J. V. Sztálin elvtárs: „A szocializ­mus gazdasági problémái a Szovjetunió­ban. Megjegyzések az 1951 novemberi vi­tával kapcsolatos gazdasági kérdésekhez. — Válasz Alekszandr Iljics Notkin elvtárs­nak — L. D. Jerosenko elvtárs tévedései­ről. — Válasz A. V. Szanyina és V. G. Venzser elvtársaknak” című cikkét. A „Pravda” vezércikkében Sztálin mű­vét a marxizmus-leninizmus tanításához való nagy hozzájárulásként értékeli. Ez az elméletre és gyakorlatra mérhetet­lenül fontos tudományos munka óriási nemzetközi jelentőséggel bír — írja a Pravda. „A szocializmus gazdasági prob­lémái a Szovjetunióban” című cikkében Sztálin elvtárs általánosan kidolgozta a szocializmus politikai gazdaságtanának alapkérdését, a marxista irodalomban első ízben elemezte a szocializmus gazdasági törvényének jellegét, meghatározta a szo­bán az osztályharc elkerülhetetlen ki­éleződéséhez vezet. Semmiféle erőlködése a háborús uszí­­tóknak és újságíró szolgahaduknak, akik a békeszeretet álarcába igyekez­nek burkolódzni és igyekeznek a bur­­zsoa sajtó olvasóit a Szovjetunió táma­dó voltáról szórt rágalmakkal becsapni, nem képes eltakarni azt a tényt, hogy éppen az imperialista tábor támadó köreiből indulnak ki új meg új fenye­getések a nemzetek szabadsága és nem­zeti függetlensége ellen és egyre új fe­nyegetések a béke és a nemzetközi biz­tonság megzavarására. Minél jobban lelepleződik a jelenlegi kapitalizmus további távlatának inga­dozása, bizonytalansága és belső gyön­­gesége, az általános válság és a fasisz­ta rezsimbe való gyors lecsúszás stádiu­cializmus gazdasági alaptörvényét és meg­határozta a szocializmusból a kommuniz­musba való fokozatos átmenet alapelveit Sztálin elvtárs alkotó módon fejlesztette Marx:, Engels és Lenin tanítását és meg­cáfolta a különféle marxellenes nézeteket kritikának vetette alá egyes gazdaságtu­dósok téves állításait. Sztálin elvtárs műve, — áll a cikkben — magasabb folyamatot jelent a marxista­­leninista politikai gazdaságtan fejlődésé­ben. E mű kiadása a párt és a szovjet nép ideológiai életének legnagyobb eseménye és valóban történelmi jelentőséggel bír. Sztálin elvtárs műve óriási hatást gyako­rol a haladó szovjet tudomány fejlődésére, segítséget nyújt kádereinknek mélyebben behatolni a társadalmi fejlődés történetébe és nagy feladata lesz a külföldi kommu­nista- és munkáspártok ideológiai felvér­­tezésében. mában van, annál támadóbban lépnek fel az imperialista tábort vezető nagy­hatalmak és az új háború általuk hir­detett rabló propagandája. A reakció és az agresszió táborával szemben áll a másik tábor — a béke és a demokrácia védelmének nemzet­közi tábora. E békeszerető, demokrati­kus tábor élén méltán áll a Szovjetunió és rendületlenül védelmezi a nemzetek közti béke megőrzésének és megszilár­dításának politikáját (hosszas taps). Ezzel kapcsolatban lehetetlen fel nem említeni, hogy a második világháború legeslegszámottevőbb eredménye az a történelmi tény, hogy a Szovjetunió véglegesen kikerül a nemzetközi elszi­geteltség helyzetéből. A béke és a de­mokrácia ügyét most a Szovjetunióval Folytatás a, másodja oldalon. A kongresszus első ülése

Next

/
Thumbnails
Contents