Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1952-02-10 / 6. szám
2 1952. február 10. meg kell keresnünk, hogy hol vannak a hizódisznók. Súlyos hibák, visszaélések történnék a vágási engedélyek kiadásánál. Magam is fel tudnék sorolni jó egynéhány gazdát, akik beadási kötelességüknek nem tettek eleget, ellenben maguk 150—200 kg-os disznót vágtak. Az ilyenek részére nem volna szabad kiadni az ölési engedélyt addig, amíg nem teljesítik multévi beszolgáltatásukat. Szövetkezetünk a múlt évben 170 százalékra teljesítette sertéshús beadását és minden lehetőségünk meg van rá, hogy idén is az első félévi beadást is túlteljesítjük. Ezt azért említem föl, sőt eredményeinket ki is hangsúlyozom, hogy megcáfoljam azokat az állításokat, hogy a húsbeadási kötelezettségeket nem lehet teljesíteni, hogy azok túl magasak. Ez nem igaz, ellenben igaz az, hogy aki nem tudja teljesíteni sertéshúzbeadását, az nem is akarja teljesíteni azt. A továbbiakban pedig számolni kell azzal, hogy a beszolgáltatási feladatok fokozódnak, nagyobbak lesznek és erre úgy az egyénileg gazdálkodóknak, mint a szövetkezeteknek fel kell készülni. Ezzel kapcsolatban egyes helyeken már most megmutatkoznak a hibák és hogy ezeknek a hibáknak elejét vegyük, már most meg; kell tennünk minden intézkedést, ho?v a fokozott feladatoknak mind a aertéstenvésztésben, mind pedig a sertéshús beadásban eleget tudjunk tenni. Hiányok mutatkoznak a malacokban. Van olyan falu, ahol egy malac sincs. Hogyan tud majd ez a falu eleget tenni sertéshusbeadási kötelességének? Sok helyen nincs meg a szükséges anyadisznó állomány. Hogyan akarják a sertésutánpotlást biztosítani ezeken a helyeken? Bűnös mulasztás terheli azokat a funkcionáriusokat, akik szemet hunytak afelett, hogy a múlt évben a gazdák az anyadisznókat meg-hizlalták és leöldösték. Most ezek a magángazdálkodók a szövetkezetekből akarják a malacokat kihordani, de a szövetkezetek tagjainak ezt nem szabad megengedni, mert ha a szövetkezetek is nem fektetnek nagyobb súlyf a sertéstenyésztésre, akkor bizony könnyen megtörténhetik majd, hogy ősszel a tagok saját hízóikat adják le a kontingensre. ben napfényre jönnek a hibák. Most előkerülnek azok, akik a szövetkezetben megbújtak,, a dísztagok, akik szövetkezeti tagságnak leple alatt kibújtak a munka és az állam iránti kötelességeik alól. A tőrei szövetkezet szegény emberek, volt urasági cselédek egyesülése és mint ilyen lelkes és jólműködő szövetkezet volt. Tavaly aztán, hogy beléptek a földművesek is, belépett az egész falu, a gazdák között akadt egypár, aki igyekezett megbontani a szövetkezeti fegyelmet és bizony tavaly tavasszal ugyancsak erős kézzel kellett hozzányúlni a dolgokhoz, hogy ezt a kártékony, romboló munkát megakadályozzuk. Például a tagok tavaly még hallani sem akartak arról, hogy a munkákat csoportokban megszervezve végezzük, hogy a földeket az egyes csoportok között állandó megművelésre oszszuk ki. Egyesek akkor még bizalmatlanok voltak a szövetkezeti gazdálkodással szemben, nem voltak tisztában a lényeggel, hogy a szövetkezet gazdálkodásban ki mint doldozik. úgy részesül jutalomban. A Csemadok Központi Bizottságának jánuár 31-én megtartott ülésének egyik főpontja az EFSz-ek megszilárdításával és a termelési és beszolgáltatási feladatok teljesítésével kapcsolatod kérdések voltak. E kérdésekről folyó vitában sok küldött felszólalt. Hozzászólalt a kérdéshez Fleischman Kálmán is, aki a nagyabonyi EFSz-ről beszélt és megállapította, hogy bár a nagyabonyi EFSz a bratislavai kerület egyik legjobb és legrégibb szövetkezete volt, az utóbbi időben kissé visszaesett, a szövetkezet nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A felszólalást követő vitából kiderült, hogy a szövetkezetben súlyos hiá-Nálunk, a tőrei szövetkezetben is van sertéstenyésztés. Teljesen nem tudtuk még mi sem kiküszöbölni a sertéselhullást, de hogyha felütötte a fejét nálunk valamilyen vész, akkor annak még minden esetben s idejében elejét vettük. Ehhez megvannak a lehetőségeink és erre megvan a lehetősége minden szövetkezetnek, a nagyabonyinak is. Nagyon helytelen az a nézet, hogy sertések hullottak el azelőtt is és hullanak el azután is. Ez a nézet megfelel osztályellenségeinknek, a kulákoknak, de bűn az ilyet kimondani egy dolgozó embernek, egy szövetkezeti tagnak. Mi történt nálunk? Az egyik anyadisznónak 7 malaca elpusztult, majd elpusztult egy anyadisznó is. Természetesen mi ebbe nem nyugodtunk bele. hanem keresni kezdtük az okát, hogy miért pusztultak el. Erre is rájöttünk. Nálunk egy új. sertésistálló épült. Az istálló beton padlózató volt és így aztán megtörténhetett, hogy télen a hideg betonon az állatok meghűltek. Ez volt az oka annak is,-hogy az a 7 malac is elpusztult, mert azok már az anyjukban meghűltek. No, mi azonban a dolgon azonnal segítettünk. Az istállót azonnal lepadlóztuk, úgyhogy most már ezzel a meghűlésnek elejét vettük. Múltkoriban az egyik süldő két napig szomorkodott, aztán hirtelen elpusztult. Megnéztük az állatot s látom, hogy a hasa vörös kiütésekkel van tele, világos, hogy járványos betegségről, vörösségről van szó. Azonnal mentem Zselizre kihívtam az állatorvost. Két beteggyomrú disznót találtunk még. Ezeket azonnal elkülönítettük, az istállót rögtön fertőtlenítettük és így megakadályoztuk a járvány további terjedését. Nem pusztult el több, csak az az egy süldő. A dögvész ellen mindig harcolni kel] és ha akarunk, tudunk is harcolni. Nem szabad megengednünk, hogy a kisgazdák, meg a szövetkezeti tagok közé az a tudat ékelje be magát, hogyhát eddig is hullott el sertés, hát ennek most már ezentúl is úgy kell lenni és nem igyekeznének ellene védekezni. Mi lenne nálunk ha mi is így gondolkodnánk? Mi lenne ha a 600 sertésünk közül, amelyből 103 anyadisznó, az gnyadisznók elpusztulnának? Nem lehet tehát úgy gondolkodni,^ hogy pusztultak el disznók azelőtt is és pusztulnak majd ezentúl is. Minden körülmények között meg kell tenni a szükséges óvintézkedéseket. Ha ezt nem teszszük meg, akkor annak az az eredménye. ami például a lévai járásban is, ahol naponta 30—40 az elhullott sertések száma. Ugyanez a helyzet az ipolysági járásban is. A betegség terjedésének a főoka az, hogy a gazdák semmibe sem veszik az óvintézkedéseket.A járvány terjesztésére elég az, ha egy falusi bemegy Lévára húst venni és aztán tudjuk, hogy hogyan van falun, azt a húst mielőtt főzni tennék, megmossák, de ezt a vizet nem öntik ki, mert azt tartják, hogy kár volna azt a zsíros levet kiönteni, hanem beleöntik az állatok moslékába. Azután kész a betegség annál a háznál is. Most, különösen télen az ölések idején a vigyázatlanság következtében nagyon könnyű a betegnyosságok vannak. Lőrincz Gyula elvtárs többek között megkérdezte, hogy mi az oka annak, hogy a nagyabonyi szövetkezetben az utóbbi időben, aránylag egész rövid idő alatt 150 sertés pusztult el. Fleischman Kálmán válaszában beismerte, hogy valóban a nagyabonyi szövetkezetben járvány következtében 150 sertés elpusztult, habár a járvány ellen védekezni próbáltak, „de“ — mint mondotta — „ez olyan dolog, hogy pusztultak el sertések azelőtt is pusztulnak el ma is és pusztulni fognak el ezentúl is“. Fleischman Kálmán felszólalására Furinda Rudolf elvtárs, a tőrei EFSz elnöke válaszolt, aki a következőket mondotta: •szövetkezetnek, de munkájukkal nem járulnak hozzá a szövetkezet érdekeihez, az ilyen tagok ne lépjenek fel követelésekkel sem a szövetkezet, sem az állammal szemben és ha úgy érzik, hogy valamiben megvannak rövidítve, ezért csak sajátmagukat okolhatják. Tőre egészen kicsi, 70 házból álló község és szövetkezetünk ehhez viszonyítva nagy f^-.lterületet, 1070 hektárt művel meg. Bizony nem egyszer nehézségeink voltak, különösen nehéz volt tavaly a répa s a kukoricatermelés, mert járásunkban a vezető tényezők maguk sem láttáK, mi a helyzet, mi is teendő. Például a járás vezetősége, 6 családnak engedélyezte, hogy elhagyhatja a falut, amikor ott minden munkáskézre a legnagyobb szükség lett volna. Nagy hiba nálunk a helyi pártszervezet gyengesége is. A párttagság nem az élcsapat, amely a tömeget magával tudná ragadni s így aztán el vannak fásulva és minden nehézségtől visszariadnak. A párttagság maga is csüggedő, a feladatok nagyok, a munka sok, mert hiszen nem csak a magunk határát kell megművelnünk, hanem még a szomszéd határból is 90 hektárt. Nem lehet az ilyen jelenségek mellett elmenni Vannak azonban más bajok is. Érdemes foglalkozni a kerületi hivatalokkal, vezetőségekkel. Mi történik Nyitrán? Például a szövetkezet istállójában, amely már decemberben el volt látva víztartállyal is, nem kapcsolták be a vülanyt, pedig csak alig néhány száz méterről kellett volna bevezetni. A szövetkezet vezetősége hiába járt Nyitrára, Bratislavába, nem vezetett eredményre. A Stavokombinát nem kapcsolta be, hogy nincs transzformátor. Utóbb azonban kiderült, hogy volt nekik, mert amikor jelezték, hogy a szovjet delegáció hozzánk is jön látogatóba, akkor két nap alatt meg volt a villanyvilágítás. A víztartálynál pedig az volt a baj, hogy nagyon hosszú ideig nem kaptunk szerelőt, aki a tartályt bekapcsolta volna és így 110 tehén részére vödrökben kellett a vizet hordani. Azt mondták, hogy valami alkatrész hiányzik és azt seholse lehet beszerezni. Mikor jobban utána néztünk a dolognak, akkor kiderült, hogy ez az alkatrész Nyitrán nemcsak, hogy van raktáron, hanem annyi van, — mint megtudtuk — hogy máshova is eladtak belőle. Sajnos ilyen jelenségek másutt is, és másféle dologban is előadódnak. Ugyanez a helyzet, ami nálunk volt az istállóval, van most a nagysarlói szövetkezetben, ahol,már hónapok óta kész az új istálló az önitatóval, a víztartállyal, de azoknak is lajtokban és vödrökben kell a faluból hordani a vizet az állatok itatására, mert náluk sem kapcsolják be a villanyt, pedig ott is csak néhányszáz méterről volna szó. Nem lehet az ilyen jelenségek mellett szótlanul elmenni és ki kell vizsgálni és meg kell állapítani, hogy kik azok, szándékosan akadályokat gördítenek fejlődésünk elé. Kit terhel a felelősség azért, hogy 50 traktor 10 hétig hasz* navehetetlen állapotban volt ? Beszélhetünk a traktorállomásokról is, azokon is van hiba éppen elég. A váradi traktorállomáson a legnagyobb munkák idején azért állnak a traktorok, mert hiányzik egy kis alkatrész belőlük, amit a nyitrai kerület nem hajlandó kiadni, pedig van neki százszámba elég. A traktorállomáson olyan súlyos hibák vannak, hogy egyszerre 50 traktor állt hasznavehetetlen állapotban és így hagyták 10 hétig állni. Ebben része van a traktorállomás vezetőségének is, amely protekcióval lett öszszeválogatva és vannak köztük olyan elemek, akiknek kinevezése ellen a járás vezetősége tiltakozott, de eredménytelenül, mert a kerület ránk kényszerítette. Ezeket a dolgokat hiába jelentettük akárhova is, azokban intézkedés nem történt. Én azért is mondom el itt mindent, hogy a legnagyobb nyilvánosság is tudomást szerezzen róla, hogy feltárjuk az összes hiányossá— Csak az ellenségeink beszélhetnek úgy, hogy pusztult el sertés azelőtt is és pusztul el ezután is séget terjeszteni. Ha egy falusi ember disznót öl, visz abból kóstolót még a falu másik végén lakó ismerősének is és ha mindenütt csak úgy tartják be az óvintézkedéseket, mint ahogy az előbb említettem, akkor egy-két nap alatt meg lehet fertőzni az egész falut, az egész járást. Tudjuk jól, hogy az emberek között is van megbetegedés, kiüt egy-egv járvány, de ha egy-két eset előfordul, akkor az orvos rögtön ott van a beteget kórházba szállítják, elkülönítik megteszik a szükséges óvintézkedéseket és így elejét veszik a baj további, terjedésének. így kell tenni az állatoknál is és akkor elejét tudjuk venni az állatok tömeges pusztulásának. Súlyos visszaélések történnek a vágási engedélyek kiadásánál Persze ez az álláspont, hogy sertések pusztultak el azelőtt is és pusztulnak el ezután is. meglátszik a sertéshús beadás teljesítésén is. A zselizi járás a múlt évben csak 17 százalékra teljesítette a kontingenst. Ezzel az eredménynyel pedig a városi és az ipari munkásság nem lehet megelégedve. Ezzel a kérdéssel elvtársak, hogy a gazdák miért nem teljesítik beadási kötelességüket, nagyon komolyan kell foglalkozni. Hogyan beszélhetünk tervgazdálkodásról, ha a tervet nem teljesítjük és ha egyesek nem is akarják, teljesíteni. Meg kell keresni az okait, hogy miért állunk így a terv teljesítésével és Fokozottabb figyelmet fordítani az állami fegyelemre Több szó esett itt a szövetkezeti tagok munkafegyelméről. Nagyon fontos kérdés ez, de ha a fegyelemről beszélünk, akkor foglalkoznunk kell az állami fegyelemmel. Több felszólaló beszélt itt az új jegyellátási intézkedésekről, de csak arról beszéltek, hogy mi jár a földműveseknek, ellenben nem szóltak az állami fegyelem kérdéséről, arról, hogy a államtól is csak az várjon valamit, aki az állam iránti kötelességeinek is eleget tesz. Ez az alapja a jelenlegi kormányintézkedésének és ez az intézkedés nagyon helyes és egészséges: aki igyekszik és dolgozik és betartja az állami fegyelmet, eleget tesz állampolgári kötelességeinek, az olcsón hozzájuthat mindenhez, aki pedig nem veszi ki részét a társadalmi termelésből, nem tesz eleget állam iránti kötelességeinek. az ne is várjon az államtól semmit sem, az nem kap a kötött piacon cikkeket, ipari árut. Helyes ez az intézkedés a szövetke-, zetek tagjaira is, hogy a szövetkezetek tagjai önellátók és hogy a tagok csak akkor kapják meg ruhajegyeiket ha a szövetkezet eleget tett beadási kötelességeinek. Ezáltal most sok szövetkezetjogait csak az követelje, aki kötelességemé' is eleget tesz Igaza van annak a szövetkezeti tagnak, aki követeli jogait akkor, amikor január 1-től egész éven át december 31-ig becsületesen dolgozik a szövetkezet érdekében, mig az úgynevezett dísztagok, akik csak névleg tagjai a A_CSEMADOK egyik legfőbb feladata: segíteni az EFSz-eket munkájukban Elmondta: Furinda Rudolf, a tőru EFSz elnöke
