Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-01-06 / 1. szám

1952. január 6. 3 A Szovjetunió gazdag tapasztalatairól és azok felhasználásáról szövetkezeteinkben Résziét M. Culen földművelésügyi megbízott beszédéből Elvtársak! Ilyen alkalmakkor, amikor a Kom­munista Párt érdemei folytán hatalom­ra került dolgozó nép nagy sikereiről szólunk, nem szabad megfeledkeznünk az említett sikerek kezdetéről sem. Ma már a Szovjetunióból szerzett föl sem értékelhető tapasztalatokkal rendelke­zünk, újságaink, könyveink és olyan tu­dományos könyveink vannak, amelye­ket építőmunkánk során nem nélkülöz­hetünk és amelyek a Szovjetunió gaz­dag tapasztalataival foglalkoznak. Lássuk csak, hogyan dolgozott Mi­csurin kezdetben. Sok ember megmo­solyogta, az egyház eretneknek nyilvá­nította és mégis tovább haladt célja felé, amelyet elért. Viljamsz arra tanít, hogy a mindennapi tüneteket, népünk tapasztalatait gyűjtsük össze és vizs­gáljuk meg, a különlegességeket. Micsurin mutatta meg az utat, _hogy gyümölcsfáinkból hogyan lehet 'egész sor új fajtát kitermeszteni. S ahogyan a növényi termelésben, hasonlóképpen az állattenyésztés terén is haladást kell tapasztalnunk. Kísérleti intézeteink te­hát nem dolgozhatnak elszakadva a parasztságtól és az általa művelt talaj­tól. Tartsák szem előtt a micsuríni módszereket, keressék a kapcsolatot a dolgozó parasztsággal, kutassák föl a különleges tüneteket, tehát ne üljenek az asztal mellett, amelynek fiókjában holmi följegyzéseket őrizgetnek. Amikor együtt jártam az orosz kol­hozparasztokkal, azt kérdezték tőlem, hogy mit teszünk a hiányosságok ki­küszöbölése érdekében. Nézzük csak Kámátukrajnát. Hasonlítsuk csak ösz­­sze a régebbi és a jelenlegi hektárho­zamokat. Nagy különbséget látunk. A micsurini tanítás azt mondja, hogy ugyanabban a községben, hasonló kö­rülmények és csapadékviszonyok mel­lett a talaj összetétele eltérő lehet. Leg­helyesebb tehát, ha saját vetőmagot termesztünk ki, ezért van szükség a tu­dományos kutatómunkára. A talajt már Ősszel elő kellett készíteni, végre kel­lett hajtani a m&1«zántást, iómiu-"ségű vetőmagról gondoskodjunk és megfelelő mértékben lássuk el a talajt trágyával, hogy már 1952 ben magasabb termés­hozamokat érjünk el. A Szovjetunió fölnevelte a kolhozok legjobb dolgozóit. A munkások is ellátogatnak a paraszt­sághoz, hogy segítséget nyújtsanak a nagy feladatok teljesítésénél.- A mun­kásságnak az a szerepe, hogy segítse szövetkezeteink tagjait. Szólnunk kell traktorosainkról is. Mélyszántásnál 30 cm helyett csupán 10—15 cm-es szántást végeznek és ezt ők mélyszántásnak nevezik. Hogyan ad­hat azután az ilyen talaj gazdag ter­mést’ Hogyan lehet 10 cm-es szántás­sal elpusztítani a gyomnövényeket? Nézzük a Szovjetunió példáját. Amíg 1937-ben .ha-ként 86 mázsa volt az át­lagos búzatermés, ez az átlag 1939-ben már 100 mázsára emelkedett. Ugyan­csak 1937-ben rozsból 70 mázsa volt az átlag, 1939-ben pedig már 93 mázsa. Mindezt gondos trágyázással, a talaj jó megmunkálsával és öntözéssel érték el. Ugyanez a helyzet a burgonyánál, amelynél a 700 q átlagos hozamból 1939-ben 1.217 mázsa lett. Az „Agro­technika” című új könyvében 1.Í00 má­zsás ha-kénti burgonyatermésről is ol­vashatunk. Megtanuljuk a könyvből azokat az ültetési módokat, amelyek révén jóminőségű vetőburgonyához juthatunk. Említsük meg a karajevói gulyát, t ahol 12.000 literesnél. magasabb az át­lagos tejhozam. Nálunk, az egyik álla­mi gazdaságban, egy fiatal munkás kö­telezettséget vállalt, hogy emeli a teje­­lekenységet. Tizenhétliteres átlagered­mény után az ollést követőleg 40 lite­res hozamot ért el. Még ^a csehországi gazdaságokban is 1.480—2.000 liter kö­zött ingadozik az átlagos tejhozam, mi pedig nem tudjuk magunkat fölvere­kedni az 1.500 literre. Itt mutatok rá az említett tényre. Hiszen egyetlen esetből látható, hogy nincs lehetetlen. Az egyik gazdaság sertéstenyészeté­ben az egyik etető gondjaira 50 sertést bíztak. Szombaton és vasárnap egyszer­re kilenc anyakoca ellett. Elképzelhető, hogy mennyire reászakadt a munka, hiszen csak egyedül volt. Sajnos, az is gyakori tünet, hogy az alomból kevés malac marad életben. Pédául ebben az esetben 20 malacból hét maradt meg. Máshová is ellátogattam. Itt egy idő­sebb asszony 60 borjút gondozott. Meg­kérdeztem tőle, hogy hol van fölírva: mennyi darát és egyéb takarmányt kell adagolnia. Azt felelte, hogy ő ezt már kívülről tudja. Nos, ez nem helyes. A hibát a vezetőségben kell keresnünk. Igen is ott kell lennie, hogy a gondozó mennyit adjon a borjúnak vagy tehén­nek, ennek tejtermelése szerint. Olyan eset is előfordul, hogy a dolgozó­nak nincs hol laknia. Ha nem gondos­kodunk az emberről, hogy gondoskod-Tiszteif barátaim, elvtársaim és elv­társnőim! * Az 1952-es újév alkalmából köszönt­­lek Benneteket, Element Gottwald elv­társ, köztársaságunk elnöke, valamint kormányunk nevében. Összegyűltünk itt ma, ezen a nevezetes napon, mindnyájan Osztrava dolgozói, köztársaságunk egész területének kül­döttei Sumavától egészen a Tátráig, hogy Gottwald-bányáink magaskemen­céinek begyújtása alkalmából elvtársi hálánkat fejezzük ki és tisztelettel adózzunk a férfiak és nők, brigádosok, építők és szerelők, fiatalságunk ezrei­nek és tízezreinek áldozatkész és aka­(TPP) A bratislavai kerület somorjai járásában az 1952. évi termelési és be­adási szétírás már elkészült, a bizott­ság jóváhagyta, a helyi Nemzeti Bi­zottságok már le is tárgyalták, úgyhogy visszakerült a községekhez. A tervet a községek is elfogadták. Ki kell emel­nünk, hogy a somorjai járásban a ter­mőterület 94 százalékban szövetkezeti föld. Elkészült a szétírás a dunaszer-^ dahelyi járásban is, s azt december 27- én a járási Nemzeti Bizottság tanácsa jóváhagyta. A községeknek a napokban juttatják vissza a tervet. A szétírás si­ma lefolyását annak kell tulajdoníta­nunk, hogy az ezzel foglalkozó bizott­ság naponta ülésezett és a szétírást minden szempontból irányította. A nagymegyeri járásban is napont^ ülésezik a bizottság és figyelemmel kí­séri a szétírási munka folyamatát. A járási Nemzeti Bizottság tanácsa de­cember 30-án hagyta jóvá a szétírást, s a községek január 2-án kapták vissza a jóváhagyott termelési és beadási ter­vet. Ezzel szemben a galántai járás­ban panasszal találkozunk. Azt kifogá­solják,hogy a kerületi Nemzeti Bizott­ság részéről elégtelen mértékben kap­tak útmutatást. Az a szerv, amelynek feladata szerint segítenie kellett volna, a járási Nemzeti Bizottságon mindősz­­sze kétszer volt látható, de akkor sem hatunk akkor az állatról? Világos te­hát, hogy a különböző Nemzeti Bizott­ságok nem törődnek az üggyel, nem for­dítanak reá kellő figyelmet és ott ülnek hivatalnokaik az asztal mellett, nem érdekelve őket, hogy mi történik rajtuk kívül. A párt járási vezetősége sem tud sokat a saját járásáról. Az állami gadaságok dolgozóinak ér­dekeltséget kell vállalniok a hektárho­zamokban, a tejtermelésben, az élősúly­­gyarapodásban, ahogyan ez a Szovjet­unióban történik, tgy juthatunk el a munka magasabb termelékenységéhez, s ha a dolgozó többet termel, többet is kap. Föl kell számolnunk a berendezkedé­sünk elleni jelenségeket, s ha következe­tes munkánkkal végrehajtjuk pártunk és a kormány határozatait, mi is elér­hetjük azokat a jövedelmeket, amilye­nek a Szovjetunióban vannak. dályt nem ismerő erőfeszítésének, me­lyei hónapokon keresztül kivételes oda­adással dolgoztak, az ő erős akaratuk­nak és annak a hatalmas műnek, amely az ő szorgalmas erőfeszítésükből. szü­letett meg. lógunk van ma örülni, jogunk van büszkének lenni és jogunk van hinni és remélni a boldogabb jövőben, a béke megóvásában és az összes háborús uszí­tok alávaló terveinek megakadályozásá­ban, mert a béke védelmezőinek arcvo­nala az egész világon és nálunk is évről évre növekszik. A mt^ Gottwald-vasmű ve ink ilyen békeerődítményt jelentenek és ez a ma­segített és nem adott tanácsot. így történt, hogy a szétírásnál sok hiba esett; ezeket most hozzák helyre és a terv egyes részeit most javítják a Föld­­művelési Megbízotti Hivatal dolgozói­nak módosításai szerint. A terv rövi­desen elkészül és azt a községek a kö­zeli napokban veszik át. Noha a szeredi járásban is ugyanan­nak az oktatónak (Petersky elvtárs, a Mezőgazdasági Terményértékesítő Szö­vetkezet kerületi üzemének dolgozójaj kellett volna közreműködnie, mint a galántai járásban, itt se adott tanácsot, itt is csak kétszer mutatkozott meg, a szeredi járásban mégis jól végzik mun­kájukat, főleg ami az állattenyésztés termelési és beadási feladatait illeti. Munkájuk során minden fontos ténye­zőt figyelembe vesznek, terveiket pedig állatállományuk teljesítőképességéhez mérten készítik el. A növényi termelés terén rozsnál és kukoricánál nem tettek különbséget a szövetkezeti kereten be­lül és azon kívül gazdálkodók között, viszont ez a különbség a búzát, árpát és zabot illetőleg fönnáll. A szétírásnál példásan együttműködnek a járási Nemzeti Bizottság IX. és X. ügyosztá­lyával, valamint a Földműves Raktár­szövetkezettel. A példamutató együtt­működés eredménye bizonyára az a gondos tervszétírás lesz, amely különö­sen az állattenyésztés termelési és be­­szolgáltatási feladatainak meghatáro­zásánál máris megmutatkozik. A Szovjetunió egyik traktorosa azt mondja, hogy már 1946. óta dolgozik traktorával minden baj nélkül. Ezzel szemben a mi traktoraink 30% javítás alatt áll, sok traktorunk a kulákok fu­varozásainál segít, a mi munkánk pedig elmarad. Ennek az állapotnak vé­get kell vetnünk. A talajt gondosan meg kell munkálnunk, hogy fokozhassuk te­heneink tejelékenységét. A végtelensé­gig sorolhatnánk föl a különböző ügye­ket. Ügy hiszem, hogy részünkre, kom­munisták számára az a legfontosabb, hogy a szovjet tapasztalatok szerinti nagy előnyöket érvényesíthessük a szö­vetkezetekben és az állami birtokokon mutatkozó hiányosságok kiküszöbölé­sére. Mindezt rövid időn belül a munka gondos megszervezésével és a munkánk iránti felelősséggel végre kell hajta­nunk, így aztán egy éven belül nagy haladást érhetünk el, ha megértjük a szovjet munkamódszerek érvényesítésé­nek kiemelkedő jelentőségét, ha lelep­lezzük a falusi gazdagokat, ha osztály­harcot folytatunk jólétünk és a szocia­lista építőmunka előrehaladása érdeké­ben. gaskemence, melyet ma begyújtunk, be­fejezett védelmibástyát jelent a béké­ért folyó harcunkban. A magaskemence begyújtásával kö­zeledünk e hatalmas építkezés első ré­szének befejezéséhez. A művet még nem fejeztük be. Ma­ga az a tény azonban, hogy az első magaskemencét ez év január 1-vel be­gyújtottuk és az acél termelése megin­dult, úgy, ahogy tervezve volt, nagy jelentőséggel bír számunkra. Feleletet ad a kétkedők és rosszhiszemííek, a hi­hetetlen Tamások bizalmatlanságára, akik gyengeségükben nem hitték, hogy ezt a művet betudjuk fejezni. Egyúttal feleletet ad. összes nyílt és burkolt el­lenségeinknek, akik felbújtatásaikkal és cselszövéseikkel meg akarták akadá­lyozni ennek a nagy műnek a megte­remtését. De az ő alávaló kívánságaik és remé­nyeik nem váltak valóra. A cseh és szlovák dolgozók szilárdan haladnak a szocializmus építése felé. Nincsen az a hatalom á világon, amely népünket er­ről az útról letérítené. Ezen az úton fo­gunk haladni, szemünk előtt tartva a Szovjetunió népei szocialista építésé­­nekpéldáját, a Szovjetunió élmunkásai­nak, sztahanovistáinak és újítóinak di­cső példáit. Ezen az úton támogat ben­nünket a Szovjetuniónak, a világbéke­­tábora vezető országának segítsége, ba­rátsága és szövetsége, felszabadítónk és barátunk Sztálin generalisszimusz, a világbéke geniális vezérének már oly sokszor adott tanácsai és folytonos se­­gétsége. Mindnyájatoknak, akik ezen az épít­kezésen dolgoztok és azoknak, akik majd idejönnek, sikeres építőmunkát kívánok. Tudom, hogy egyet értetek velem, ha a májusi ünnepségek, a munka ünnepe és felszabadításunk megünneplése al­kalmából érdemes munkásaitok közül köztársaságunk elnökének, Klement Gottwaldnak, az érdemeseket felter­jesztjük a munkarenddel való kitünte­­té céljából. A gottwaldi vasművekben nemcsak hatalmas építkezést látunk, — dolgo­zóink tízezreinek lelkes és áldozatkész munkásságát — hanem egy hatalmas munkadalt, hatalmas költői művet, ha- ' talmas történelmi emléket, amely örökké fogja hirdetni dolgozóink mun­kalelkesedését, amire a kapitalista tár­sadalomban még nem volt példa. Antonín Zápotocky kormányelnök beszédét egy költeményből való idézet­tel fejezte be és végszóul a következő­ket mondotta: Elvtársnők és elvtársak! Előre a további munkába, a szocializ­mus további építésére, mert a jövő a bátraké és az elszántaké és a szocializ­mus jelenti a jövő világot. Az 1952. évi termelési és beadási feladatok szétírása a bratislavai •kerületben Az újév küszöbén indult el a munka Klemeflt Gottwaldról elnevezett új kohóműben, amelynek magaskemencéjéböl sustorogva ömlik a vas. Ez a nagy kohómű újabb bizonyítéka nehéziparunk fejlődésének, amely jelentős mértékben járul hozzá mezőgazdaságunk további gépesítéséhez. A hatalmas mű építői lelkes munkájuk időelőtti befejezésével bebizonyították, hogy mél­tán viseli a mű elnökünk, Gottwald elvtárs nevét. Az ünnepségen a munká­sok körében kormányunk képviselői is megjelentek Zápotocky. elvtárs­­sgl az élen, aki az üzem megnyitása alkalmából többek között ezeket mon­dotta: Szocialista építésünk sikere: a Klement Gottwald-kohómű január 2-án megkezdte működését

Next

/
Thumbnails
Contents