Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-06-15 / 24. szám

A békéért a szabadságért és nagyobb darab kényérért harcolnak a francia dolgozók Szerdán megkezdődött a nagy sztrájk Jacques Duclos, André Stil és a többi bebör­tönözött hazaji kiszabadításáért, a békekormány megalakításáért és az élet jeltételek meg­javításáért. 1952. június 15. Gazdag búzatermést várnak Kínában A Kínai Népköztársaságban gazdag búzatermést várnak az idén. Az ország fő gabonatermő vidékein — Sanszi, Hupei, Santung, Senszi, Észak-Kiang­­szu, Észak-Anhvei tartományban — a búza szépen fejlődik, 10 százalékkal magasabb termést Ígér, mint a múlt évben. Egyes területeken a búza olyan magas, amilyen már évtizedek óta nem volt. A jó termést a többi között elősegí­tette a mezőgazdaság gyorsütemű gé­pesítése. Csupán Észak-Kínában egész sor új mezőgazdasági gépgyár épült a felszabadulás óta. Jelenleg két új, kor­szerű mezőgazdasági gépgyár épül, amelyeket meg az év végéig üzembe­helyeznek. Jövőr.e még lendületeseb­ben fejlődik majd a mezőgazdaság gé­pesítése. Csupán Észak-Kínában a terv szerint 1953—1955 között mintegy 170.000 mezőgazdasági gépet gyártanak majd, két éven belül 57.000 mezőgaz­dasági szakembert képeznek ki. Citromtermesztés Albániában Albánia ötéves népgazdasági terve feladatul tűzj ki a citromfélék termesz­tésének növelését. 1947-ben megállapí­tották, hogy az országban több mint 85.000 citrom- és narancsfa van. Ugyanabban az évben faiskolát létesí­tettek Korcsában. Ebben a faiskolában már sokezer citrom- és narancsfacse­metét neveltek fel. Az idén csupán Sa­­randa és Vlora körzetében mintegy 50.000 facsemetét ültettek el. Az ötéves terv során csatornákat lé­tesítenek a citrusültetvények öntözésé­re. Az ötéves terv végéig a citrom- és narancsfák száma 1947-hez képest há­rom és félszeresére emelkedik. Románia és Szovjet-Ukrajna népeinek barátsága A, Román Népköztársaságban most zajlott le az „Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság 10 napja“ — az „ukrán dekád“, amelyen a román dolgozók Szovjet-Ukrajna népeivel való barát­ságukat ünnepelték. Az ünnepségre ukrajnai küldöttség érkezett, köztük A. J Stogarenko, kétszeres Sztálin­­díjas zeneszerző, I. I. Mihejev bánvász, a Szocialista Munka Hőse, E. A. Doli­­nyuk. Tarnopol területi Sztálin kol­hoz csoportvezetőnője, a Szocialista Munka Hőse, A. Malisko Sztálin-díjas költő, M. I. Hmelko kétszeres Sztálin­­díjas festő, M. M. Kruselnyickij, Le­­nin-renddel kitüntetett Sztálin-díjas rendező és E. N. Posztnvikova, az Uk­rán SZSZK kiváló tanitónője. Az ünnepségek során az Ukrán Ál­lami Énekkar több előadást tartott, számos ismertető előadást, kultúrmű­sort rendeztek az egész országban, ukrán filmeket mutattak be. Bukarest­ben megnyilt a „Szovjet-Ukrajna“ cí­mű kiállítás, amely a kommunizmus nagy ukrajnai építkezéseit mutatja be Befejezés előtt a varsói földalatti vasút Befejezéshez közeledik a varsói föld­alatti vasút aknáinak fúrása és július­ban megkezdődik az egyes alagútsza­­kaszok építése. A város különböző he­lyein felállított favázas ideiglenes fú­róberendezések helyébe felszerelték a vasvázas felvonó szerkezeteket, az ak­nákban pedig már alkalmazzák a Szov­jetunióból és a Német Demokratikus Köztársaságból érkezett új szivattyú­berendezéseket, földkiemelő gépeket, és légkalapácsokat. Az aknák épitése a geológiai viszonyoktól függően külön­böző módszerekkel történik. Egyes he­lyeken a talaj fagyasztást, másutt a többatmoszférás légnyomást, ismét má­sutt a talajrétegek vegyi megkötését alkalmazzák. Az épitésben nagy segít­séget nyújtanak a lengyel dolgozóknak B szovjet mérnökök és szakemberek Jelenleg is neves szovjet tudósok és b moszkvai Metro építésében gazdag ta­pasztalatokat szerzett mérnökök tar­tózkodnak Varsóban. Csütörtökön Észak-, Dél-, Közép- és Kelet- Franciaorszag vasasai elhatározták, hogy kö­vetik párizsi munkatársaik példáját. A szer­kesztőségek asztalán halomra gyűlnek min­denfelől a sztrájkokat jelző sürgönyök. Amikor szerdán végigjártuk a párizsi és párizskörnyéki üzemeket és gyárakat, érez­tük, hogy a jelszó: „Kivívjuk a nagyobb da­rab kenyeret, a békét és a szabadságot” — egyre inkább minden francia munkás jelsza­vává válik. A Renault Művek 40.000 munkás, valóságos külön város Párizs kapuinál — szerdán leállt. Renault az egész párizsi vasipar „mértékadó” üzeme, ez az üzem, amelyen le lehet mérni a párizsi vasmunkasság hangulatát és amely felé az ország minden vasasa tekint. Az üzem igazgatósága kidolgozza ugyan hadásza­ti tervét, bejelentette, hogy „ezúttal Renault dolgozni fog” — ám a nagyigényű terv már a kapunyitás után felborult. A munkáltatók ügynökei láthatták, hogy a munkások szem­­beszállnak velük és határozottan ajtót mutat­nak nekik: „Gyerünk kifelé! Itt maguknak nincs semmi keresnivalójuk...” Az igazgató­ság fullajtárjai ránéztek a dolgozókra, látták arckifejezésüket — és megértették a felhí­vást. Elmentek. Azok, akik előléptetés, vagy munkaadói dicséret reményében megpróbál­tak tiltakozni, rövid úton távozásra kénysze­rültek. . . Lavalette, a Párizs melletti másik hatalmas üzem már két nap óta sztrájkol. Az akció láza vé­gigfutott az egész gyáron és felhevítette a munkások szivét. Szerdán, amikor a rendőr­ség körülvette a sztrájkőrségeket, egy fiatal ember határozott léptekkel tartott a rendőr­biztos felé és elébe érve, szemébe kiáltotta: „Tudja meg, hogy én gaulleista voltam, a vietnami expediciós hadseregből tértem visz­­sza, miután megsebesültem.: Tudom, mi a ma­guk szennyes háborúja! A gaulleista szak­­szervezet kerített hálójába. Itt van a tagsági könyvem Megnézheti!” Széttépte és a rendő­rök lába elé dobta a kartonpapír szeleteit. A rendőrök elfogtak egy algíri sztrájkolót. A dolgozók azonnal küldöttséget menesztet­tek az igazgatósághoz. Egyszerűen, de hatá-Az „Üj-Kína” hírügynökség különtudósító­­ja írja: A csaknem tizenegy hónapja tartó fegy­verszüneti tárgyalások válságos szakaszba ju­tottak. Csak azért folynak még egyáltalán tárgyalások, mert a világ közvéleménye köve­teli a békét és mert Nam ír tábornok szi­lárdan ragaszkodik az ülések folytatásához, hogy túljussanak az amerikaiak által a hadi­fogolykérdésben előidézett holtponton. Az amerikai küldöttség tagjai most már nem is leplezik, hogy véget akarnak vetni a további tárgyalásoknak. Amikor Harrison ve­zérőrnagy Joy altengernagy helyébe lépett, első ténykedésként azt kérte, hogy az ülése­ket három napra halasszák el. Harrison az el­múlt tíz nap alatt naponta kérte az ülések meg nem határozott időre való elnapolását. Sőt, hangsúlyozta: „Nem látszik célszerűnek, hogy naponta tartsunk üléseket” Nuckols tá­bornok — Harrison szóvivője — is kijelentet­te: „Alig van értelme a mindennapi ülések­nek”. Az amerikaiak nyilvánvalóan arra szá­mítanak, hogy az ülések végtelenbe nyúló el­napolásával felszámolhatják a fegyverszüneti tárgyalásokat. Harrison mindennapi tevékenysége abból áll, hogy előre elkészített nyilatkozatokat ol­vas fel a „végleges és visszavonhatatlan” amerikai javaslatról és a hadifoglyok „újbóli rostálásáról” fecseg. Közben azonban nagyon jól tudja, hogy a koreai-kínai küldöttség szá­mára mindez elfogadhatatlan. Fütyörészik, ásítozik, közömbösen tekintget órájára. Az „Üj Kína” hirügynökség tudósítója ez­után felsorolja, hogy milyen eszközökkel akarják meghiúsítani az amerikaiak a fegy­verszüneti tárgyalásokat. Folytatják véres ke­gyetlenkedéseiket az őrizetükben lévő hadi­rozottan kijelentették: „Vagy elmennek ki­szabadítani a rendőrök kezei közül elvtársu­kat, vagy pedig . . . látják az utcasarkon azokat a rendőröket? Nem felelünk értük!” A tárgyalások eltartottak egy ideig — vé­gül az egyik főnök autóba szállt és elment az északafrikai dolgozóért. A Lavalette-gyár sztrájkolói gyűlést tartottak. Több munkás felszólalt. Kijelentették: „Tegnap a sztrájk ellen szavaztam. Ma itt vagyok, együtt har­colok a többiekkel a békéért és a szabadsá­gért”. A Lavalette-gyár vasasai csütörtökön megkezdték elszánt sztrájkjuk második nap­ját. Az üzem főkapuján hatalmas felírat lát­ható: „Demokratikus kormányért harcolunk!” A Párizstól északra elterülő piszkos, füstös, nyomorúságos peremvárosok egyikében van a Somua-gépgyár, ahol a dol­gozók szintén második napja sztrájkolnak. Elmentem hozzájuk. Mosolygó, bizakodó mun­­munkások fogadtak. Fiatal dolgozók, akik­nek minden öntudata a háború idején kez­dett kialakulni. Most tudják, hogy új meg­szállás fenyegeti hazájukat, sőt új háború! Ezért kiáltják: „Ridgway, go home!” Semmi sem olyan megható, mint a sztráj­koló dolgozók néma kézszorítása. Tudják, hogy rohamrendőrökkel megrakott teherau­tók járják a várost, látják a gépfegyvercső­­vektől tüskés tankokat. Hallják, olvassák, hogy a rádió, a sajtó szégyenérzés nélkül hir­deti: „Teljes kudarccal végződött a sztrájk. .” És az iránt sincs semmi kétségük, hogy a kor­mány kész a megtorló gépezet megindítására. Tudják, milyen a nyakszirtre sújtó rendőrbot. Ismerik a hajnali törvénytelen letartóztatá­sokat. De minden rendőri és karhatalmi moz­gósítás ellenére a dolgozók karbatett kézzel­­mozdulatlanul állnak gépeik mellett, szerszá­maik a földön hevernek. Nemet kiáltanak a fasizmusnak! Szerte Franciaországban száz és ezer üzem­ben hangzanak fel ugyanakkor a szavak s egyre több munkás visszhangozza őket: „Nem hagyjuk a demokratikus szabadságjogokat eltiporni, amelyet apáink vére, saját vérünk, verítékünk vívott ki. Kiszabadítjuk Duclos elvtársat, Stil elvtársat és a többi bebörtön­­zöttet!” foglyok ellen. Legutóbb Kocsedo szigetén lángszórókkal felszerelt harckocsik támadtak a fegyvertelen hadifoglyokra. Az egyik ha­difoglyot azért lőtték agyon, mert énekelt, négyet pedig azért semmisítettek meg az amerikai őrök, mert a táborrészleget körül­vevő tüskésdrótokra akasztották szárítani ki­mosott fehérneműjüket. Nyilvánvaló: az amerikaiak — a hadifog­lyok terrorizálásával és mészárlásával — ál­landó csapásokat akarnak mérni a fegyver­szüneti tárgyalásokra, hogy fokozhassák a há­borús feszültséget és folytathassák a háborút. Sztrájkok megbénították az amerikai acéltermelést A „Reuter“ jelentése szerint az ame­rikai kormány csütörtökön elrendelte, hogy a csatlós országokba irányuló, ha­difelszereléshez szükséges anyagokon kívül tilos mindennemű acéláru kivite­le. A „Reuter“ megjegyzi, hogy erre az intézkedésre azért volt szükség, mert az acélipari munkások sztrájkja meg­bénította az Egyesült Államok acélter­melését. E rendelkezést megelőzően már megtiltották, hogy a fogyasztási cikkeket termelő üzemeknek a raktá­ron lévő készletből acélt adjanak el. 3 Az angolok elcsapták az amerikabarát Iranszjordaniai királyt A jeruzsálemi rádió jelentése szerint június 4-én a transzjordániai kormány „ideiglenesen“ elmozdította a hatalom­ból I. Talal transzjordániai királyt és kormányzótanácsot nevezett ki az or­szág kormányzására. A kormány azzal indokolta ezt a lépését, hogy a király „egészségi állapota“ az utóbbi időben állítólag rendkívül leromlott. Tájékozott körökben rámutatnak, hogy az angolok akarják eltávolítani Talal királyt, Amerika-barát beállított­sága miatt. A libanoni sajtó kiemeli, hogy az említett okból egyrészt az an­golok és a transzjordániai kormány, másrészt Talal király között több kér­désben éles ellentétek vannak. Az „An-Nida“ című libanoni lap sze­rint Anglia Talal király utódjául Naif emirt, „ király öccsét szemelte ki. Naif emirt Abdullah királv 1951 július 20- án történt meggyilkolása után angol utasításra régenssé nevezték ki. A trón másik valószínű jelöltje Talal király Husszein nevű, 16 éves fia, aki ezidő­­szerint Angliában tartózkodik. Rossz sora van Amerika csatlósainak A „New York Times“ beszámolót kö­zöl az úgynevezett „Európai Tanács“ legutóbbi strasbourgi közgyűléséről. Az amerikai lap beismeri, hogy a nyu­gateurópai csatlósok részéről panaszos támadások hangzottak el az Egyesült Államok politikája ellen. „Egyrészt azért — írja az amerikai lap —, mert az Egyesült Államok aránytalanul nagy részesedést kényszerít rá a nyu­gateurópai államokra a védelmi (értsd: támadó) költségek tekintetében, más­részt pedig amiatt, hogy védővámokkal nehezíti meg a nyugateurópai áruk be­vitelét Amerikába. Kifogásolták azt is, hogy Amerika korlátozza a Kelet és Nyugat közötti kereskedelmet“. A továbbiakban megírja a „New York Times“, hogy Robert Botthby, angol konzervatív képviselő, a közgyű­lésen kijelentette, hogy Nvugat-Európa máris „egy elmélyülő gazdasági válság közepén van“. Mérges gázt használnak az amerihai acreszorok Koreában Koreai sajtójelentések szerint az amerikai agresszorok továbbra is mér­gező anyaggal töltött lőszereket és bombákat alkalmaznak Koreában. Május elsején az amerikaiak 57 mér­gező gázzal töltött lövedéket lőttek a koreai csapatok állásaira. Május 10-én reggel 6 órakor egy amerikai repülő­gépről a Csemoncsonri falutól nyugat­ra eső térségre, úgyszintén a nyugati arcvonalon lévő Kucseszlio falutól dél­nyugatra 39 bombát dobtak le, köztük mérgesgázokkal töltött bombákat. Május 14-én reggel 6 órakor az el­lenség három, foitógázt tartalmazó lö­vedéket lőtt a Mancsunri falutól nyu­gatra lévő magaslatra. Május 15-én az amerikai csapatok tüzeltek a Csorvon térségében lévő Temgri falura. Néhány lövedék fojtógázt tartalmazott. Máius 17-én este 19 órakor az ellenség a Han­­csan-folyó felső folyásától keletre mér­gesgázt tartalmazó lövedékekkel lőtte Szvenam járás egyik magaslatát. A berlini rádió dolgozóinak üzenete a brit katonai rendőrség gyűrűiéből A Német Demokratikus Köztársaság Nyugat-Berlin területén lévő rádiójá­nak dolgozói, akik a brit katonai rend­őrség gyűrűjében, drótsövénnyel kö­rülzárt munkahelyükön három nap óta leváltás nélkül dolgoznak, rádió útián közzétett nyilatkozatukban élesen til­takoznak a brit megszálló hatóságok terrorintézkedései ellen. Nyilatkozatukban nagy szeretettel köszöntik Wilhelm Pieck elvtársat, a Német Demokratikus Köztársaság el­nökét és megfogadják, mindvégig ki­tartanak helyükön, lankadatlan erővel sugározzák világgá a német nép jogos követeléseit: „Le az imperialists kü­lönszerződéssel! Éljen az egész Német' országgal kötendő békeszerződés!“ A német munkásság elszántan harcol Adenauer áruló politikája ellen Nyugatnémetország dolgozó népe a legnagyobb felháborodással fogadta azt a hírt, hogy Christian Fette, a nyugatnémet szakszervezeti szövetség munkásáruló elnöke június 15-én Bonnban megbeszélést tart Adenauer bábkan celárral a háborús különszerződés és a reak­ciós üzemi szabályzat elleni tömegakciók leszereléséről, valamint a sztrájkellenes tör­vénytervezet kidolgozásáról. Nyugat-Németország munkássága újabb ha­talmas tömegsztrájkokkal válaszol Aden­auer és Fette népellenes terveire. Csütörtökön délután 2 órakor Bréma 40.000 dolgozója ab­bahagyta a munkát és kétórás figyelmeztető sztrájka lépett. A sztrájkoló munkások a belvárosba vo­nultak és nagygyűlésen tiltakoztak a Bonn­ban és Párizsban aláirt millitarista egyezmé­nyek ratifikálása ellen. A nagygyűlésen résztvettek a környékbeli üzemek dolgozói is. A tiltakozó gyűlésen megjelent Christian Fet­te, a szakszervezeti szövetség elnöké is, hogy megpróbálja „lecsillapítani” a jogos haragtól izzó tömeget. A sztrájkoló dolgozók azonban lehurrogták a munkásárulót és harci elszánt­sággal tüntettek Adenauer és zsoldosai hábo­rús politikája ellen. Csütörtökön Solingenben 15.000, Hammban 8000 dolgozó tartott figyelmeztető sztrájkot. A hamburgi Fluegger vegyészeti gyár munkásai elszántan folytatják három hét óta tartó sztrájkjukat. A munkálatok minden megfélemlítési kísérlete kudarcot vallott. A sztrájkoló vegyipari munkások szerdán sztrájkgyűlést tartottak, amelyen kimondot­ták, hogy mindaddig folytatják bérharcukat amíg nem teljesítik óránkénti 15 Pfenniges béremelési követelésüket. Az amerikaiak fokozni akarják a háborús feszültséget Hadifoglyok mészárlásával a háború folytatásáért

Next

/
Thumbnails
Contents