Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-06-01 / 22. szám

1952. június 1. 7 Anyaiievelésre válasszuk ki a legjobb családokat Szabad időmben nagy előszeretettel látogatom méhész barátaimat a kör­nyéken. Ilyen látogatások alkalmával sok érdekes problémát megvitatunk a méhészet fejlődése és általában a méhek körül. Gyakran találkoztam olyan méhészekkel., akik kiválóan méhészkednek, de méheikhez kellő előkészület nélkül közeledni egyszerűen veszélyes. Amint az ember méhest megközelíti, azonnal fullánkrohammal fogadják. Gazdáik büszkén nézik őket, mert úgy vélik, hogy csakis a csípős méh lehet jó mézelő. Valóban vannak közöttük kiválóan dolgozó családok. A hiba csak az, hogy gazdájuk nem akarja elis­merni,/hogy vannak olyanméhek is, amelyek kiváló tulajdonságokkal rendel­keznek, nem vadak és mégis jól mézelnek. Legjobb tagtoborzóink a nvitrai kerületben Nem is kell messzire menni, mert hiszen nálunk Szlovákiában eléggé el­terjedt tiszta faj a szlovák méh (Elen­ka), amely kiváló tulajdonságokkal rendelkezik. Ennek tulajdonságai az éveken át tartó kísérletek során kivá­lóan beváltak. Mint ismeretes, nálunk minden éghajlat számára létesítettek’ kisérleti anyaneveidét, ahol az éghajla­ti viszonyoknak megfelelő fajokat te­nyésztettek ki. Ezektől minden mé­hésztársam megrendelheti a tisztavérü méhanyákat. Az ,,Elenka“ méh békés természetű, nagyon jól mézel, keveset rajzik s az anya szépen petézik, (elipszis formában, nem pedig szétszórtan). A petézést kel­lő időben kezdi, a családok szépen, ke­vés méhveszteséggel telelnek. Vannak olyan méhészek is, akik a méhek érté­két a rajzótulajdonság alapján Ítélik meg. A jó méhész viszont tudja, hogy ha a családok elég erősek, akkor annyi műrajt csinál, amennyire éppen szük­sége van. A műrajok minden szem­pontból sokkal gazdaságosabbak, mint a természetesek. Amint tudjuk, rajzás előtt a méhek hosszú ideig nem dolgoz­nak, ami különösen főhordás idején nem éppen kívánatos jelenség. A raj­zásnak kétségkívül megvan a maga élettani jelentősége, de ez nem ér fel azzal a kárral, amit a méhek rajzás al­kalmával okoznak nem beszélve a raj­zás körüli munkákról, fáramászásról és egyéb romantikus élményekről. A jó méhész a bevált, jótulajdonságú anyák nevelésével mindezeket kiküszöböli Csaknem minden méhésznek van egy méhcsaládja, amely a többihez viszo­nyítva nagyobb teljesítménnyel d- Idő­zik és kiváló tulajdonságokkal rendel­kezik Ha nincs módja anyát hozatni, neveljen ezekből a családokból A te­nyésztésre kiválasztott család minden tulajdonságát figyelembe kell venni. Ezért a családot hosszabb időn át meg­figyelés alatt kell tartani. A nálunk tenyésztett ,.Elenka“ méh hosszú testalkatú, a szám vain és pot­­rohgyűrűjén levő szőrszálak világosak Figyelembe kell vennünk ezenkívül a méhek öröklődési törvényeit is, melvet Micsurin és Liszenko szovjet tudósok új alapokra helyeztek. Méhésztársain, ha jól akarnak mé­­hészkedni, csakis a szovjet tudomány elsajátításával haladhatnak, mert a szovjet méhészek kiváló eredményei példát mutatnak nekünk, szlovákiai méhészeknek is. Ludík András Dunaszerdahely A Fogyasztási Szövetkezetekbe való tagtoborzási verseny helyes politikai értelmezése abban rejlik, hogy megért­sük a falu dolgozói összefogásának fon­tos szerepét hazánk szocialista építésé­ben. A Fogyasztási Szövetkezeteknek a falu szocialista építésében szintén meg van a küldetése. Hogy a rájuk váró feladatokat teljesíthessék, a szövetke­zet minden dolgozójának be kell kap­csolódnia a szervező munkába. A Járá­si Fogyasztási Szövetkezetek közül már sokan megértették ennek a fontossá­gát, de leghelyesebben a nvitrai kerü­letben fogták fel. ahol a verseny ered­ményeinek kiértékelése nagyon szép eredménnyel zárult. A nyitraj kerületben az elért ered­mények elsősorban is a jó politikai és kultúrmunka megszervezésének tulaj­doníthatók Nagyon jó munkát feitett ki ezen a téren Vr§ecky elvtárs. a Ke­rületi Szövetkezeti Tanács kultúm fe­­rense, aki a siker érdekében célszerűen irányította a verseny menetét és taná­csokat adott nemcsak a Járási Fogyasz­tási Szövetkezet dolgozóinak, hanem a vidéki szövetkezetek vezetőinek is. A kerületben a legjobb eredménye­ket Palka Ferenc és Párkányi-M’kula Mátyás érték el. Mindketten a zselízi JFSz-nél dolgoznak. Palka elvtárs, mint politikai referens, Párkányi-Mi­­kula elvtárs pedig, mint ellenőr és je­lenleg felvásárló referens is. Palka elvtárs 90 új tagot szerzett a legutóbbi napokban Palka elvtárs elhatározta, hogy Kvetna községbe megy tagtoborzásra, mert itt merültek fel eddig a legna­gyobb nehézségek. Megállapította, hogy a kis- középföldművesek szívesen láto­gatják a gyűléseket és eredményt még­sem tudtak elérni. Gyűlést hívott ösz­­sze, amelyen igen szép számmal meg­jelentek. Palka elvtárs ismertette a fo­gyasztási szövetkezetek küldetését fő­ként a falvakon. Előadását a megjelen­tek nagy figyelemmel hallgatták Majd utána megindult a vita. Kis- és közép­földműveseink, akik még nem voltak tudatában annak, miért fontos, úiogy a fogyasztási szövetkezet tagjaivá válja­nak és nem ismerték a szervezeti sza­bályokat, olyan vitába ereszkedtek, hogy az értekezlet egész éjfélig elhú­zódott. Az eredmény azonban nem ma­radt el. Másnap 90 tag töltötte kj a be­lépési nyilatkozatot. Kubányovon Kubányi-Mikula elvtárs 167 új tagot szerzett Kubányovon eddig még senkinek sem sikerült a tagtoborzás. Hiába volt gyűlés, hiába minden felvilágosítás, a kis- és középföldműveseknek nem volt bizalmuk. S mindez azért volt, mert a szövetkezet tagjainak nem volt rend­ben a tagsági könyve, vagy egyáltalán nem volt könyvük. Kubányi-Mikula elvtárs egy vasárnapon már kora reg­gel kint volt a községben és személyes agitációval igyekezett meggyőzni min­denkit. Este 10 órakor már volt olyan is, akj az ágyban írta alá a belépési nyilatkozatot Az eredmény várakozá­son felüli lett. Egy nap alatt 167 új ta­got szervezett be a fogyasztási szövet­kezetbe. A tagtoborzásban jelentős részt vesz­nek a gékocsivezetők is. Kásák József a galgóci JFSz gépkocsivezetője csupán egy nap alatt 20 új tagot szerzett. Szol­gáljon ez követendő példaként azoknak a gépkocsivezetőknek, akik a Járási Fogyasztási Szövetkezetek alkalmazott­jai. Nagyobb mennyiségű viasz-termelés Az első szlovák szövetkezéből A viasz-termelés nagyon fontos a modern méhészetben. Nekünk, méhé­szeknek a viasz a legértékesebb termé­künk. Idáig nálunk a méhészek ennek nem nagy fontosságot tulajdonítottak, mivel viaszhiányukat az állam behoza­tal útján pótolta. — Viaszhiányunkat még ma is behozatal útján pótoljuk. —­­Köztársaságunk ezért a fontos termék­ért értékes iparcikkekkel fizet. Ezeket az iparcikkeket, melyeket külföldre viaszért adunk itthon is hasznosítani tudnánk S ezért nekünk, méhészeknek arra kell törekednünk, hogv egyenlőre legalább viaszból önellátók legyünk A viasz önellátást könnyen és kevés mun­kával elérhetjük. A viaszt a méhek viaszmirígyeik ál­tal termelik. Ezt a fiatal, dolgozó mé­hek csak 13 napos koruktól 20 napos korukig termelik, rendszeresen a túl­­táplálkozás idején, vagyis a főhordás alatt. A viaszmirigyek a dolgozó méhek potrohában vannak elhelyezve, a 2., 3., 4. és 5. hasgvürűk elején ötszögalakú polcocskákban, úgynevezett viasztük­rökben A fiatal dolgozó méhek a viasz polcocskákból a harmadik pár lábuk segítségével szedik ki a viaszpikkelye­ket és rágószervükkel építik ki belőle a sejteket (épitményüket). A viaszképződés idejét a méhésznek a főhordás alatt ki kell használnia, mi­vel ilyenkor kapják a fiatal dolgozók a legjobb és legtöbb táplálékot A viasz­termelés egyáltalán nem hat ki a méz­hozamra. A fiatal dolgozóknak, ha nem is termelnek viaszt táplálkoznak egy­formán kell. Hogyan használjuk ki a főhordást viasz-termelésre Méhcsaládjainknál a tenyészcsaládo­­kon kívül, lehetetlenné tesszük a he­rék tenyésztését. Ezt a munkát úgy vé­gezzük, hogy a költőtérbe, a szélsó ke­retek után a második keretet elvesszük és helyére csak felső keret lécét helye­zünk el, 1 cm hozzáragasztott műlép kezdéssel Az üres keret helyét a fiatal méhek rohamszerűen betöltik és neki­kezdenek az építésnek. A keretlécen, melyet viasztermelő keretnek nevez­zük, az -építmény csakis hereséjtre lesz építve, mivel az öreg családok a főhor­dás ideje alatt ösztönüknél fogva csakis heresejteket húznak abban az esetben, ha nincs a keretbe egész műlép helyez­ve. Az anya ösztöne által már az épít­kezésnél, a heresejtet fokozatosan az építés haladása szerint, a lépet herepe­tékkel befiasítja. Amikor a méhek a viasztermelő sejtet a már teljesen ki­építették, ezt kés segítségével levágjuk a lécről és helyére új kezdéssel ellátott lécét teszünk a családnak. Ezt a műve­letet a főhordás alatt 3—4-szer megis­mételhetjük. A kivágott építményt azonnal a napolvasztóba helyezzük. Egy családhoz, a méhcsalád erejéhez képest egy, vagy két viasztermelő lécét helyezünk. Ezzel a művelettel nagyrészben csök­kentettük a család rajzási ösztönét is, mivel kihasználtuk a fiatal méhek pempő (tápnyál) képződését, a herelár­vák etetéséhez. Továbbá családunk nem rágja le a dolgozó méhsejtet, de azt átépíti heresejtre s így nem kell feleslegesen túlsók herét etetnie, me­lyekre csakis a tenyészcsaládoknál van nagy szükségünk Legyünk óvatosak még a viasz kiol­vasztásánál is. Ne elégedjünk meg a napolvasztó munkájával, hanem a sala­­got a napolvasztó után még a gőzviasz­­főzőben is főzzük át és préseljük ki. A salagot a gőzfőzés után ne dobjuk el, hanem helyezzük gondosan száraz helyre. A salagot évente szolgáltassuk be a járási Méhész Egyesületünknek. A salagból a viaszt mi, méhészek semmiféle úton nem tudjuk teljesen kipréselni. A salagból a legjobb olvasz­tás és préselés után is marad még 22% Az első szlovák szövetkezet 1845 február 9én keletkezett a nyugatszlovákiai Sobotiste községben. Hitelszövetkezet s a neve Gazdov­­sky spolok, azaz gazdasági egyesület volt. Hatéves időtartalomra alakult és nem is működött tovább. Megszűnésének okát az 1948/49-es évek forradalmi harcaiban és az utána bekövetkezett Bach korszak elnyomó politikájában kell keresnünk. Az első szlovák szövetkezetről a szakiro­dalom aránylag keveset tud, pedig jelentősége igen nagy volt és máig is az. Ha fontolóra vesszük, hogy az első fogyasztási szövetkezet az angliai Rochdalban 1844 december 21-én keletkezett, akkor megállapíthatjuk, hogy a két szövetkezet között csak 50 nap időkü­lönbség van. Lehetetlen, hogy ezalatt az idő alatt a szövetkezeti gondolat Angliából átszi­várgóit volna ebbe az eldugott, kis szlovák faluba. Márcsak azért is valószínűtlen, mert hisz akkor Szlovákiában is olyan fogyasztási szövetkezet létesült volna, amilyent a rochda­­ii takácsok létesítettek. Ezzel szemben a kis Szenica melletti községben hitelszövetkezet lé­tesült elsőnek. A szövetkezeti gondolat tehát itt egész függetlenül sarjadt ki s itt akkor lé­tesült már szövetkezet, amikor Középeurópá­­ban még híre-hamva sem volt a szövetkezet­nek, mert hiszen Raiffesen és Schultze-De­­litsch németországi szövetkezetei, vagy tíz év­re rá alakultak. Ez a szövetkezet tehát azon­kívül, hogy Középeurópa első szövetkezete, egyúttal a világ első hitelszövetkezete is. Megérdemli tehát, hogy foglalkozzunk vele. Tévedés volna feltételeznünk, hogy valami zavaros, fejlődő, vagy átmeneti formáról van szó, mint például, amilyenek dr. King fo­gyasztási egyesületei voltak Angliában. Ez a szövetkezet hasonló a mai értelemben vett szövetkezetekhez. Rendszeres alapszabályok­kal alakult meg, melyek lényegében feltalál­hatok a mai szövetkezetek szervei, a közgyű­lés, igazgatóság és felügyelő bizottság. (A fel­ügyelő bizottság három ellenőr változatában viasz. Ezt a viaszt vegyészeti úton le­het a salagból kiválasztani. Vegyészeti úton előállított viasz méhészeti célokra már nem megfelelő, ezt csakis ipari cé­lokra lehet felhasználni. Az állam az ilyen beszolgáltatott salagért a méhé­szeknek bizonyos százalék műlépet ad. Ezzel a beszolgáltatással viasz szükség­letünket már 20%-ban pótolhatjuk, található fel). A tagok tagsági könyvecskét kaptak. A szövetkezeti részjegy 30 ezástkraj­­cár volt. A szövetkezet célja olcsó és gyors hitel nyújtása volt, a kölcsön kamatlábat az alapszabályok 6 százalékban állapították meg. A tagok köteléssek voltak hetenként 3 kraj­cár betétet fizetni, s aki ezt 4 héten át két­szeri figyelmeztetés ellenére sem tette meg, az elvesztette tagságát. A tagok arra is kö­teleztél^ magukat, hogy a betéteket 6 évig nem veszik ki. Minden tagnak csak egy sza­vazati joga volt, s a tag is kaphatott kölcsönt. A szövetkezet szervei és minden tagja, min­den ellenszolgáltatás nélkül dolgoztak. A gaz­dasági célokon kívül, a szövetkezet igen fon­tos kultúrmissziót is vállalt. A tagok szigorú erkölcsös életre kötelezték magukat és harcot vállaltak az alkoholizmus, éjszakai csavargás és a kártyaszenvedély ellen. Az alapítók szá­ma 12, az első tagok száma 28 volt. (A rochda­­li szövetkezet első tagjainak száma 30 volt). A szövetkezet alapszabályait Jurkovics Sámu­el sobotiítei tanító és jegyző foglalta írásba. A tagok kötelezték magukat, hogy a szövet­kezet alapításának emlékére egy-egy hárs­fát ültetnek, amelyeknek maguk adnak ne­vet. Valóban, ez a szövetkezet is • úgy nőtt fel, mint a hársfa a földből. A gazdasági helyzet­re vonatkozó történelmi materializmus sza­bályosságával. A szövetkezetnek ugyanis osz­tályjellege volt. A kisiparosok és kisparasz­­tok védelme volt ez a kezdődő kapitalizmus uzsorájával szemben. A szlovák burzsoá szö­vetkezeti irodalom ezt a szövetkezetei úgy állította be, mint a szlovák nép önvédelmi harci eszközét az elnyomó magyar uralom­mal szemben. A magyar feudalizmus valóban kegyetlenül elnyomta a szlovák népet, úgy nemzeti, mint gazdasági téren egyaránt, de a gazdasági elnyomáshoz gyorsan csatlako­zott a már fejlődő szlovák kapitalizmus is. A szlovák kis- és középparasztság az első szövetkezet megalakításával mind a kettő el­len egyformán védekezett. Mártonvölgyi László, Nyitra. mert az iparcikkek gyártásához nem kell méhviaszt használni, hanem ezt ki lehet cserélni. A fentiek figyelembevételével min­den méhész rövid időn belül önellátó lehet viaszból, sőt idővel túltermelő 's Sinkovics Béla. méhészeti szaktanító Ipolynyék

Next

/
Thumbnails
Contents