Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-06-01 / 22. szám

1952. június 1. S Új élet a pelsőei hegyek között Az EFSz megalakulásával és a gépek meg­jelenésével új élet kezdődött. A traktor olyan területeket szántott fel, ahol a felszabadulás előtt csak gaz és gyom termett. A szövetkezeti tagok a magasabb típusú gazdálkodásban látták a fejlődést és ezért 1951 őszén 34 taggal áttértek a III. típusú közös gazdálkodásra. Még a nyár folyamán gondoskodtak a III. típusú gazdálkodás alap­­feltételeiről. Legfontosabb dolguk a sertéshiz­lalda felépítése volt, hogy megfelelő helyen helyezhessék köztulajdonba a sertéseket. Ho­gyan vásárolták fel a még hiányzó állatokat? A multévi gazdálkodást több, mint 120 ezer korona tiszta jövedelemmel zárták, amelyet az állatok felvásárlására fordítottak. A be­tervezett szarvasmarha állományuk még nincs meg, azonban az év végére biztosítva lesz. Különösen a fejősteheneknél mutatkoz­nak nehézségek. A szövetkezeti tagok nem tudták teljesíteni tejbeadási kötelezettségüket. Mindez nagy gondot okozott nekik. De csak­hamar megoldották ezt a problémát is. Szer­ződést kötöttek az oldalfalvi EFSz tagokkal, mégpedig úgy, hogy 5000 darab tojásért 5000 liter tejet kapnak cserébe. így győzik le a ne­hézségeket az EFSz tagok, mert teljesíteni akarják Pártunk és Kormányunk határozatát. Ennek elérésére szép tyúkfarmot létesítettek, ahol terven felül madjnem 200 darab törzs­könyvezet tojótyúkot tartanak. A napa to­jáshozam 300 darab tyúknál 250—260 darab. Ennek köszönhető, hogy az egészévi tojásbe­szolgáltatásuknak ezideig 150 százalékban eleget tettek, de az év végéig ez a százalék még megsokszorozódik. A jövő évre is gon­dolnak, mert közellátásunk számára még több tojást akarnak beszolgáltatni. 1500 csibét ne­velnek a tyúkfarm kibővítésére. Mindennél szebb a sertés­állományunk — Húsz darab anyasertésünk van terven felül, azonkívül a sertéshús beszolgáltatást az 1952. évre már teljesítettük. Siroky elvtárs születésnapjára kontingensen felül 10 mázsa sertéshúst szolgáltatunk be — mondják a szö­vetkezeti tagok. A szövetkezet kitűnő sertésgondozója Benko elvtársnő, aki már majdnem egy éve gondozza a szövetkezet állatait. Ügy vigyáz a sertések­re, mint a saját tulajdonára. Hogyan felel ő a februári Párt és kormányhatározatra? — Az újságból olvastam az állatállomány állandó emeléséről szóló Párt és kormányha­tározatot — kezdte Benko elvtársnő. — Mindjárt arra gondoltam, hogy nagy feladat vár ránk állatgondozókra. Harcot kel indí­tanunk a több malacért. „Minden anyadisznó­tól 16 malac” jelszó alatt. Mindezt úgy ér­hetjük el, ha állatainkat jó gondozásban és jó takarmányozásban részesítjük. Beszélgetés közben a sertéskarámok elé ér­kezünk. Benko elvtársnő diadalmas arccal rámutat egy hatalmas anyasertésre. — Ez a sertés 16 malacot ellett. Az ellés­­nél mellette voltam és kosárba szedtem a malacokat, hogy meg ne feküdje őket. Az el­­lés után észrevettem, hogy az anyasertés csak 10 malacot képes táplálni. A 6 malacot tehát elosztottam más anyák alá és szeren­csére mind elfogadták őket. így mind a 16 malac életben maradt és gyönyörűen fejlő­dik.— Benko elvtársnő szép állatai jó takarmá­nyozást kapnak. A kukoricadara, árpa és egyébb táplisztek mellé már friss zöldtakar­mányt kapnak, ami elősegíti a malacok gyors fejlődését. Benko elvtársnő jó munkájával építi az EFSz-t és hozzájárul Pártunk és Kormányunk határozatának teljesítéséhez. Kitartó munkájának eredménye 10 anyaser­téstől 120 élő malac. Emeli saját életszínvona­lát is. Teljesítménye után a múlt hónapban 3645 koronát kapott, mint előleget, azonkívül mindennap másfél munkaegységet írnak könyvecskéjébe, amelyet ősszel természetbe­ni járandóságban kap meg az EFSz-től. Egy munkaegység értéke természetbeni járandó­ságban: 1.2 kg búza, 0.4 kg rozs, 1 kg árpa, 0.8 kg zab, 1.2 széna, 0.8 kg takarmány, 1.8 kg szalma és 2.4 kg takarmányszalma. A szövetkezeti tagok a juh­állomány kibővítését tervezik Kilencszáz darab juh részére építenek óla­kat, mert tudják, hogy népgazdaságunknak minél több gyapjúra van szüksége. Azonkí­vül a hegyi legelők nagyon kedvezőek a juh­tenyésztésre. Már teljesítették a gyapjúbeadá­si kötelezettségüket az 1952. évre és 228 kg gyapjút szolgáltattak be terven felül. A szö­vetkezeti tagok és az állatgondozók tudják, hogy mindazt amit gyapjúúl beadnak, népi­demokratikus rendszerünktől V pontokban kapják vissza. Ezért állandóan fokozzák a juhállomány számát Ezideig 110 darab anya­juhuk van terven felül. Az állatállomány állandó növelésénél a legfontosabb teendő a takarmány bebiztosí­tása. Ezidén 16 hektár lóherét és lucernát vet­tek be az EFSz tagok a téli takarmányozásra. A lucerna kaszálását a virágzás elején kezdik meg, hogy a takarmányban annyira fontos fehérjetartalom, minél nagyobb százalékban megmaradjon. A szövetkezeti tagok tehát jól felkészülve szárítókkal várják a takarmány­begyűjtés idejét. Az első kaszálás után a lu­cerna talaját azonnal lehengerelik és behin­tik műtrágyával, a tövek megerősödése vé­gett. A szövetkezeti tagok 16 ha jóminőségű kaszálóréttel rendelkeznek, ahol a legkitű­nőbb széna terem és évente háromszor alkal­mas kaszálásra. Ezáltal biztosítva lesz a szö­vetkezet állatállományának jó téli takarmá­nyozása. A szövetkezeti tagok most a gabonane­­műek gyomirtásimunkáját végzik. Igyekeznek minél előbb kiirtani a gyomot, hogy el ne terjedhessen. Örömmel sugárzó arccal nézege­tik az őszi vetést, amely már csaknem 90 cm magas s ami a jó talaj előkészítő munkának is az eredménye. A szövetkezeti tagok az őszi mélyszántás elvégzése után, jól elkészí­tett talajba vetették a magot. A műtrágya rendszeres alkalmazásával és műporzásokkal olyan sikereket értek el az ősziek és tava­sziak fejlődésénél, hogy példaképül szolgál­hat a falu egyénileg gazdálkodó kis- és kö­zépparasztjai számára. A szövetkezeti munkáknál a legjobban ki­tűntek az asszonyok, akik tevékenyen bekap-Persze nem így gondolkodnak a falu ku­­lákjai és spekulánsai. Ök nem féltek a fa­gyás idején, mivel készakarva meg akarják károsítani népgazdaságunkat. Mindent elkö­vetnek, hogy megakadályozzák a falu fejlődé­sét. Azonban íudniok kell, hogy a kulákok basáskodása sem nő az égig. A szövetkezet legnagyobb ellenségei Blat­­ník 102 hektáros, Brezina és Farkas 60 hek­táros zsíros kulákok, akik piszkos terveket szőnek, ahelyett, hogy elvégeznék a vetést. Vagy talán a júliusi melegeket várják a kalá­szosok és kapások elvetésére? Nem, ők nem akarnak vetni sem most, sem később, mert szabotálni akarják dolgozó népünk jobb élel­miszer ellátását. Nemcsak a vetési t érvét nem tartják be, hanem földjükhöz mérten az állatállományuk sincs meg. A rengeteg föld­területen csak egy-két malac és szarvasmar­ha lézeng. A beszolgáltatási kötelezettségüknek semi-Az idei növényápolási munkálatok legna­gyobb időszaka a csúcsponthoz érkezett. A multheti hideg időjárás után bekövetkezett esőzések nagyon kedvező hatásúak a kuko­rica és a burgonya fejlődésére s így megka­­pálásuk szükségszerűvé vált. A múlt héten a cukorrépa egyelésben le­maradtak a dunapüspöki EFSz-ben. A 60 hektár cukorrépához két állandó munkacso­port kevésnek bizonyult s azért a szövetke­zet vezetősége, — hogy a késést behozzák, — a munkálatokat úgy szervezte meg, hogy az első kapálás, illetve sarabolás után mégegy­­szer megkapálták lovaskapával és utána kezdték az egyelést. A múlt szombaton 8 lo­vaskapával indult meg a munka s hogy itt is takarékoskodjanak a munkaerővel, minden kocsis maga hajtotta a lovát. így a lovak ve­zetésénél legkevesebb négy munkaerő sza­badult fel. Racher József csoportvezető a kapálás után minden tagnak kimérte a reáeső parcel­lát, amelyen egész éven át elvégzi a növény­ápolási munkálatokat. A csoport női tagjai ki-ki a maga parcelláján megkezdte az egye­lést. A növényápoló csoport tagjainak azonban először fel kellett venni a harcot a kártevő répabolhák ellen, amelyek igen elszaporodtak, s aztán kezdhették meg az egyelést. A répa­földet beporozták Dynocid porral, s így más­napra a bolhák elpusztultak. A nagymagyari EFSz tagjai az idén foglal­koznak elsőízben dohánytermeléssel. Kez­detben nagyon sok nehézségük volt úgjr a palánta nevelésnél, mint a kiültetésnél. A ta­gok még nem ismerték a termelés módját s így eleinte nehezen ment a munka. Mikor aztán egy kicsit belegyakorolták magukat s már lassan mindenki biztos volt a munkájá­ban, a két munkacsoport között megindult a csolódnak minden munkába. A dolgozó asz­­szonyok tudják, hogy a saját s gyermekeik jövőjét építik. Ók megismerték a nyomort és nélkülözést a múlt rendszerben, átéltek két világháborút. Becsületes odaadó munkával fe­lelnek az amerikai imperialistáknak, akik egy újabb világégést akarnak kirobbantani. Felemelt fejjel küzdenek a fagy által oko­zott károk elhárításánál. A múlt hetekben a besztercebányai kerületben egy héten át, ke­mény fagyhullám áramlat jött a Tátra felől. A szövetkezeti dolgozók hatalmas tüzeket rak­tak, hogy megvédjék a növényeket a fagyás következményeitől. Munkájuk egyes növé­nyeknél sikeres volt. A szövetkezeti tagok utólagos vetéssel pótolják a fagy ás által tönkretett növényeket. Azonnal gondoskodtak palánta vetésről is, hogy minél előbb újból kiültethessék a növényeket. A pelsőcardói EFSz tagok a hó késői olva­dása miatt későbben vetették el a kapásnövé­nyeket. így a fagyás nem okozott károkat a kukorica és burgonyánál, mert csak most búj­nak ki a földből. A szövetkezeti tagok lelke­sedése határtalan. Még nagyobb munkakedv­vel kezdenek a növényápolási munkákhoz, hogy ebben az évben minden eddiginél több terményt takaríthassanak be. lyen téren nem tesznek eleget, még a legala­csonyabb százalékban sem. Ahelyett, hogy hozzáfognának a munkához, abban a remény­ben ringatják magukat, hogy visszajön a „ré­gi jó világ” és akkor ismét ők irányítják majd a falu vezetését és kényük kedvük szerint ki­zsákmányolhatják a falu kis- és középpa­rasztjait, úgy mint a multb an. Minden mes­terkedésük arra irányul, hogy visszafordít­sák a szövetkezeti tagokat a közös gazdálko­dástól. Rémhírek terjesztésével próbálják alá­aknázni a szövetkezetei. Persze ezt nem vég­zik egyedül. Gaztetteikre fölhasználják a még tétovázó, egyénileg gazdálkodó kis- és közép­parasztokat. Tele sugdossák füleiket, és raj­tuk keresztül akarnak hatni rágalmaikkal, a szövetkezeti tagokra és a szövetkezet elnöké­re. Azok a kis- és középparasztok pedig, akik még hisznek nekik, előbb utóbb felismerik bennük dolgozó népünk legveszélyesebb el­lenségeit. munkaverseny. Az első csoport, melynek ve­zetője Puc János, versenyre hívta ki Lengyel Ferenc csoportját. A versenyt mind a két cso­port rendszeresen ellenőrizte és szombaton mindig kiértékelték a verseny eredményét. Mivelhogy a csoportok tagjai egyforma erős­nek bizonyultak, így egyik csoport sem bírta legyőzni a másikat. Az eredmény azonban így sem maradt el, mert az ültetést a kitű­zött időnél előbb befejezték. A verseny idő­tartalma alatt egy tag 2000 palántát ültetett el naponta, így napi normájukat 150 százalék­ra teljesítették. A nagymagyari EFSz-ben jól haladnak a növényápolási munkálatok is. A kukorica el­ső kapálásánál a két csoport szintén verseny­ben volt és ennek eredményeként a 20 hek­tár kukoricát 2 nap alatt bekapálták. A tagok versenyre hívták ki a járás vala­mennyi szövetkezetét, melynek pontjait az alábbiakban határozták meg: 1. a legmagasabb hektárhozam elérése, 2. a beadási kötelezettség pontos teljesítése. 3. a munkaegységekkel való takarékosság, 4. az állatok hasznosságának fokozása, 5. a tavaszi, valamint a nyári munkálatok példás elvégzése. A nagymagyari EFSz tagjai pontosan be­tartják ezeket a feltételeket, csak az a hiba, hogy az olyan verseny, amelyet kölcsönösen nem ellenőriznek, nem jár kellő eredmény­nyel. A nagymagyari szövetkezet tagjainak, a csúzi és az udvardi EFSz-ek példájára, egy hozzájuk hasonló szövetkezetét kellett volna felhívniok és nem az egész járást, mert így ellenőrizhették volna, hogy a verseny feltéte­leit ki hogyan teljesíti. Annyit azonban el kell ismernünk, hogy a nagymagyari szövetkezet a beszolgáltatásban az első helyen áll a járásban. A második ne­gyedévi beadásukat már 100 százalékban tel­jesítették. Lavrík Mihály. A falu építőinek életéből A tanyi EFSz cukorrépa-területének egyik részén büszke tábla hirdeti, hogy Husek Paulina szövetkezeti tag, 720 c cukorrépatermés elérésére vállalt köte­lezettséget a proszenicei mozgalom ré­vén. A lucerna kaszálása előtt Fitos Ferdi­nand csoportvezető megbeszélést tart a csoport tagjaival. A hidaskürti EFSz tagjai minden esz­közzel egyekeznek időben elvégezni a lucerna kaszálását. Hat nap helyett két nap alatt végezték el a répaegyelés munkáit a bee sei EFSz tagjai A besei EFSz tagjai minden erejüket latbavetették, csakhogy időben végez­hessenek a cukorrépa egyelésével. Szorgalmas munkájuk igen szép ered­ményekben mutatkozik, mert a szövet­kezet 10 hektárnyi cukorrépáját a ter­vezett 6 nap helyett, két nap alatt el­végezték. Mindezt a munkák jó meg­szervezése révén érték el, mert a ta­gok munkacsoportokban, a répaföld több részre való elosztásával végezték munkájukat. Az, hogy a tagok egy­más között felosztották a területet, nagyban feljavította a munkaerköl­csöt, ami abban mutatkozik, hogy a tagok felelősséget éreznék elvégzett munkájukért. Az egyénileg gazdálkodók között azonban vannak olyanok is Besén, akik nem tartják fontosnak a cukorrépa időben való kiegyelését, vagy talán in­kább az osztályellenségre hallgatnak, ahelyett, hogy saját érdekükben, a jó termés bebiztosítása céljából minél előbb hozzálátnának a répa megmun­kálásához. Ezenkívül az állami beadások telje­sítésében is messze maradnák a szö­vetkezettől, mint a hús, tej, stb. pon­tos beszolgáltatásában. Mindenesetre kívánatos, hogy a Helyi Nemzeti Bi­zottság odahasson, hogy a fennálló hiányosságok minél előbb megszűnje­nek s ekkor bizonyára a becsületes földművesek, akiknek minden lehetőt biztosít rendszerünk a magasabb ter­més elérésére, nem maradnának alul a kötelezettségek teljesítésében, sem a növényápolási munkálatok elvégzésé­nél. Vojtek Gizella. A kulákok a saját módszerükhöz ragaszkodnak — a szabotáló8 A dunapüspöki EFSz tagjai jól szervezett munkával akarják helyrehozni a cukorrépa egyeiésénél beállott késést Peisőcardón az EFSz tagjai a munka jobb termelékenységével építik a békét, míg a kulákok szabotálnak Pelsőcardó azon községek közé tartozott, amelyek a múlt rendszerben el voltak zarva minden fejlődési lehetőségtől. A kis- és középparasztok látástól-vakulásig gürcöltek a hegyekben, hogy kitermeljék a jövőévi vetőmagot, vagy a betévő falatot. Különösen so­kat nélkülöztek azok a kis- és középparasztok, akik nem rendelkeztek igavonó állattal és a kulákok „segítségére” voltak utalva. Mi történt a szatíráénál'! nak, akik az ő szekerüket tolják. Éspedig a falu vezetésébe befurakodott elemek: Polák Lajos, az NB elnöke, Szabari Sándor, mező­­gazdasági előadó és Kupec Lajos az Akciós Bizottság elnöke, akik tetteikkel bebizonyítot­ták, hogy ellenségei a szövetkezetnek. Ezek a vezetők teljesen a kulákok karmai között vannak, mélyen megsértik népidemokratikus rendszerünket és visszaélnek a munkásosz­tálytól kapott bizalommal. A szövetkezeti tagok világosan látják a ku­lákok és pártfogóik aknamunkáját, amely a kis-, középgazdák és dolgozó népünk ellen irányul, s a tagok éppen ezért azon vannak, hogy jó munkájukkal előbbre vigyék a szö­vetkezetét a fejlődés útján. A tornaijai Járási Nemzeti Bizottság a legrövidebb időn belül vizsgálja ki a helyze­tet Peisőcardón, azonnal váltassa le az elhaj­lott vezetőket és helyükbe öntudatos egyéne­ket állítson, akik segédkezet nyújtanak az EFSz-nek és helyes irányba vezetik a töme­get a falu szocialista fejlődése feló. Proksz Eta. A kontingenst szétíró bizottság tagjai, nem a legjobban voltak összeállítva. Olyan elemek kerültek a bizottságba, akik a kulákok párt­jára álltak és megsajnálták a kulákokat. Sőt ami még annál is több, nem osztályellensé­get láttak bennük, hanem felebarátot és ké­pesek lettek volna a kulákok kontingensét a kis- és középparasztokra kivetni. Arra nem is gondoltak, hogy a kulákok készakarva nem akarnak eleget tenni kötele­zettségüknek. A bizottság tagjai láthatnák a kulákok ugaron hagyott földjeit, és az istál­lóban lézengő egy-két sovány állatot. Miért van ma csak két-három állatuk, amikor a múltban egész nyájravalót tartottak. Az ak­kori földterületet s,enki sem vette el tőlük. Persze ma saját magának kell megművelni, ha élni akar, mert a dolgozók társadalmában megváltoztak a munkaviszonyok. Nem az ve­szi fel a kitermelt javakat, akinek semmi kö­ze sem volt a munkával, hanem az, aki meg­dolgozott érte. Tehát mindenki a végzett munkája után kapja a kitermelt javakat. Persze más támogatójuk is van a kulákok-

Next

/
Thumbnails
Contents