Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-05-25 / 21. szám

6 1952. május 25. karmány helyes kaszálási idejét még nagyobb körültekintéssel és gonddal kell meghatározni. Miután a késedel­mes kaszálásból eredő kár elsősorban és általánosan ezeken a területeken je­lentkezik, követendő irányelvünk az legyen, hogy inkább valamivel koráb­ban kaszáljunk a kelletténél, minthogy egy kicsit is megkésünk a kaszálással. A felsorolt gyepterületek növényze­tét — túlnyomórészben — pázsitfüvek és pillangósvirágú növények szövetke­zete alkotja. Ezek nem egyszerre, nem egyidőben virágzanak. A kaszálásukat akkor kell elvégezni, amikor a legnagyobb tömeget szolgál-A kukorica ápolási munkálatai Amint a kukorica kikelt és a sorok látsza­nak, meg kell fogasolni a kukoricatáblát. Ezt a munkát gyakorlati tapasztalataink alapján mindig és minden körülmények között he­lyesen kell elvégezni. A kikelt kukoricának keresztben történő megfogasolása feltétlenül indokolt abban az esetben, ha különösen az eső következtében a talajfelszín összetömö­­dött, vagy a nagyfokú gyomosodás megkíván­ja ennek a munkának az elvégzését. Következő feladatunk haladéktalanul meg­kezdeni a fogatos, vagy gépi kapálásokat. En­nél a munkánál alapvető szempont legyen, hogy a kapálásokat minél gyakrabban végezr zük és az, hogy a gyomosodás elleni küzde­lem minél szélesebb kiterjesztésével a száraz­ság ellen védekezzünk. Általában sekélyen kapáljunk. Az első kapálást 8—10 centiméter mélyen kell elvégeznünk, de később már ne kapáljunk 5—6 centiméternél mélyebben. Az első kapálással egyidejűleg el kell vé-A szőlészetben végezzük el vesszőkiválasztást és kötözést Egyszerű módszer a kukorica négyzetes művelésére A kukorica négyzetes művelése közismer­ten számtalan előnnyel jár .A négyzetes mű­velés mégsem terjed eléggé, mert nincs ele­gendő négyzetbe vető gépünk. A soros ve­tést is lehet azonban négyzetesen művelni a következőképpen: A sorba vetett kukorica kikelés után egye­­lés előtt sorvonalazó géppel a sorokat kereszt­­irányban megvonalozzuk olyan távolságra, amilyen a vetés sortávolsága. Az egyelést kézierővel végezzük úgy, hogy a kukoricasorban azt a növényt hagyjuk meg, tató ú. n. főnövény virágzása kezdeti időpontjába ért. Vagyis a réteken és egyéb kaszálókon határozzuk meg a ve­zérnövényt és annak virágzása kezde­tén végezzük el a kaszálást. Ennél ko­rábban kaszálhatunk, ha pl. növendék­állatok számára finomszálú, fehérjében még gazdagabb szénát akarunk készí­teni, vagy ha az időjárás kedvező ala­kulása mellett a sarjútermést kívánjuk a koraibb kaszálással fokozni; de ké­sőbb csak abban az egy esetben szabad kaszálni, ha gyepterületünkről sarjúter­mést (pl. szikes területeken, vagy egé­szen száraz fekvésben) egyáltalában nem remélhetünk. Szénakaszálásra igyekezzünk olyan időt kiválasztani, ‘amikor előrelátha­tóan néhány napig jó időnk lesz a szé­na mielőbbi veszteségmentes megszárí­­tására és behordására. Nagy tömeget adó, gazdagon leveles zöldtakarmányainkat a harmat fel­szállta után kaszáljuk, a ritkább állású, alacsonyabb fejlődésű gyepet, harmat­ban könnyebben vágja a kasza. gezni az egyelést is. Ha a kukorica elérte az 50—60 centiméter magasságot és az oldalhaj­tások mutatkoznak, fattyazni kell. Ezt a mun­kát feltétlenül el kell végezni, mert az oldal­hajtásokon cső úgysem térén# csak feleslege­sen fogyasztják a talaj vízkészletét. Eddigi eredményeink azt mutatják, hogy a fejtrágyázás legcélszerűbb módja, ha a mű­trágyát két részletben adagoljuk. Éspedig egyeléskor és valamelyik korai kapálás előtt azon idő alatt, amikor a műtrágya sorba ada­golása könnyen végrehajtható. Fejtrágyázásra alkalmazható a szuperfoszfátnak és szükség szerint a kálisónak 1 százalékos oldata. Általában fejtrágyázásra kát. holdanként 20—50 (cg műtrágyát kell számításba venni. A szuperfoszfátot és a kálisót az esedékes kapálások előtt adagoljuk, mert csakis ebben az esetben fejthet ki termésfokozó hatást a műtrágya, ha a növényzet gyökeréhez közel kerül bemunkálásra. amely a keresztezéshez legközelebb esik. Az Így kiegyelt kukorica vetés irányában és keresztirányban is fogattal és géppel is ka­pálható, A vetés irányában végzett kapálás szélesebb, a keresztirányú kapálás keske­nyebb földpásztát művel meg azért, mert az egyelésnél nem pontosan a sorol? és sorvona­­lozás találkozásánál vannak a növények, ha­nem jobbra-balra 10—10 cm. távolságban le­hetnek. Ezzel az eljárással igen sok kézi munkaerőt takaríthatunk meg. A megkésve végzett kaszálás nem­csak azt eredményezi, hogy az elvénült állapotban kaszált takarmány szénája 2—4 százalék emészthető fehérjével kevesebbet tartalmaz, mintha azt kellő időben kaszálták volna, hanem ízletes­sége, emészthetősége tekintetében is sokat veszít értékéből és takarmányo­zása során a jószág sok ,,izéket“ hagy, ami a veszteségeket még növeli De a megkésve végzett kaszálás következté­ben a sarjú is nehezebben, erőtleneb­ből fakad, gyengébben fejlődik és ki­sebb termést ad, vagyis továbbj meny­­nyiségi veszteségekkel kell számol­nunk. Hogy az állattenyésztés és takar­mánytermelés fejlesztéséről szóló Párt­ós kormányhatározatban foglaltaknak eleget tegyünk és hogy annak célkitű­zéseit maradéktalanul megvalósíthas­suk — sőt túlteljesíthessük — az aláb­biak szerint járjunk el: A lucernánál Zöldtakarmányozásra állandóan zsen­ge lucernát kaszáljunk a sertések szá­mára, A szarvasmarha inkább a fiatal lucernát szereti, ezért szarvasmarhák­kal —; még a bimbózás előtt megkezdve a kaszálását — legfeljebb a virágzás kezdetéig etessük, addig, mfg jóízűen maradéktalanul elfogyasztják. A lovak kissé ronogósabban szeretik a lucernát Bár ióízűen fogyasztják fiatalabb korá­ban is — a gazdaságos felhasználás ér­dekében —, lovakkal az etetését a vi­rágzás elején kezdjük. Szénának a másodéves, vagy annál idősebb lucernát, a virágzás k°zdeti időpontjában kell lekaszálni. Ettől a szabálytól csak *abban az esetben kell eltérnünk, ha a második kaszálásról magot akarunk termeszteni, vagy ha azt vennők észre, hogy sűrű állomá­nyú. dús fejlődésű lucernák alsó leve­lei sárgulni, hullani kezdenek, vagy a csapadékos időjárás következtében a gazdag növényállomány esetleg megro­gyott, vagy megdőlt Ily esetekben nem szabad megvárni a virágzás kezdeti időpontját, hanem előbb, a bimbózás kezdetén, illetőleg azonnal kell kaszál­nunk, mihelyt a bajt észrevettük. Az új vetésű lucernák első kaszálását — hogy a lucernatövek minél jobban megerősödjenek — az állomány java­­virágzásában kell elvégezni. Ezzel a lucernás hosszabb élettartamát és a köve+kező évek nagyobb termését biz­tosíthatjuk. A vörösherénél Zöld takarmány ozásra rendszerint a bimbózás kezdetén kell megkezdeni a vörösboré kaszálását. Bár nem vénül, nem fásul oly gyorsan, mint a lucerna és ígv teljes virágzásában is gazdaságo­san takarmányozhatő. azért nem taná­csos bevárni kaszálásával a virágzás időszakát mert csapadékos körülmé­nyek között sokkal könnyebben megro­gyik megdől mint a lucerna és az eb­ből származó kár is rendszerint na­gyobb Szénának is javavirágzásában kelle­ne kaszálni, és ha nem rogyott, nem dőlt meg, igyekezzünk ezt a szabályt betartani Ha azonban ez bekövetkezik, vagy alsó levelei sárgulni kezdenek, késedelem nélkül, azonnal kaszáljuk, hopv a veszteségeket elkerülhessük. Azokon a területeken, amelyeket mag­­fogásra jelöltünk ki, ugyancsak koráb­ban a bimbózás idején kell a vöröshe­rét lekaszálni, hogy magtermesünk biz­tosabb és nagyobb legyen. A réteken és egyéb kaszálókon A réteken, legeltetésre nem került legelőszakaszokon, utak, mesgyék szé­lén. árokpartokon, töltéseken, erdei tisztásokon, nyiladékokon termett ta­A szőlő metszésével alapot adtunk a tőke nyári fejlődésének Szabályoztuk a folyó évi terméshozamot és egyúttal ugarcsapok meghagyásával alapot adtunk a következő évi termőcsapok és ugarcsapok képzésére is.i.A tenyészeti idő alatt azonban nemcsak azokból a rügyekből nyerünk hajtásokat, amelyeket metszéskor a csapokon meg­hagytunk, hanem a tőke törzsének külön­böző részén levő rejtett rügyekből is törnek elő hajtások, amelyek közül egyesekre szükségünk lehet, másokra nem Előfordul azonban az is, hogy a meghagyott rügyek nem mindegyike hajt ki. Hajtások mejgválogafása A metszés munkáját tehát a tenyészeti idő alatt kiegészítjük az előretört hajtások megválogatásával. A válogatás (zöldváloga­tás, zöldmetszés) célja, hogy a tőkét a fö­lösleges hajtásoktól megszabadítsuk. Ezzel tápanyagot takarítunk meg a fürtök és a meghagyott szükséges hajtások részére. Azok jobb fejlődését, növekedését és beéré­­sét biztosítjuk. A tőkét szellősebbé, egészsé­gesebbé tesszük s a felesleges lomb eltávo­lításával a permetezőanyagban is megtaka­rítást érünk el. Megkönnyítjük és csök­kentjük a kötözések és a hónaljhajtások eltávolításának, valamint a következő évi metszések munkáját. A válogatást legjobb akkor végezni, ami­kor a hajtások mintegy 15—20 cm. hosszú­ságot eltértek. Ilyenkor a későbben fakadó rügyek is előretörtek s a hajtások még jól áttekinthetők és könnyen eltávolíthatók. Elsősorban eltávolítjuk a tőke törzsének a közepéből előtört hajtásokat, azután a nyakhajtásokat, a termőcsapokon termést nem hozó hajtásokat, ha azokra a követke­ző évben szükségünk nincs, valamint a szálvesszőkön az összes terméketlen hajtá­sokat. Végül eltávolítjük a tőke törzséből előtört mindazokat a hajtásokat (fattyúhaj­tásokat), melyekre a művelés és metszés­módnak megfelelően a következő évben biztosító- és ugarcsapok képzése vagy tő­kealakítás szempontjából szükségünk nincs. Nyakhajtást (esetleg gyökérhajtást) csak abban az esetben hagyjuk meg ha a tőke törzse pusztulóban van vagy elpusztult. Ilyenkor a nyakhajtást új törzs (tőke) kép­zése céljából hagyjuk meg. A kötözés A válogatás után meghagyott hajtásokat fejlődésük, növekedésük alatt egész nyá­ron át gondozni és irányítani kell. Amint a hajtások növekednek, azokat a műve­lésmódnak megfelelően kötöznünk kell. A I válogatást követő zöldmunka a szőlő első kötözése, az aggatás. Ének ideje akkor kö­vetkezik be, amikor a hajtások hossza el­éri a 35—40 cm-t. Célja a kötözésnek, hogy a hajtások növekedését irányítsuk, hogy a szél le ne törje azokat, továbbá, hogy a tő­kék között a munkánkat ne akadályozzák. A hajtások növekedését általában, egyes kivételektől eltekintve, felfelé irányítjuk, Gyorií’suk meg a növényápofási munkák ütemét A kedvező időjárás következtében mezőgazdasági növényeink rohamo­san fejlődésnek indultak. Ennek kö­vetkeztében a növényápolási munká­latokat is a szokottnál jóval nagyobb ütemben kell elvégezni. Azokban a szövetkezetekben, ahol a cukorrépát idejében elvetették, a kedvező időjárás következtében a ré­pa gyorsan fejlődésnek indult és szükségessé vált az egyelés mielőbbi befejezése. Szövetkezeti tagjaink minden erejüket az egyelésre össz­pontosították, mivel tapasztalatból tudják, hogy ha a répa egyelését ide­jében elvégzik, nagyban növelik a hektárhozamot. Példának kell megemlítenünk a hi­dasi, nagyabonyi, tanyj és a csilíz­­radványi .szövetkezeteket, ahol a nö­vényápolásra vonatkozó kormányha­­rozat alapján már a sarabolásnál fel­osztották a répaföldeket állandó meg­munkálásra, amely nagy mértékben segíti elő a nővénvápolási munkák időben való elvégzését. A bő termés biztosításának igen fontos feltétele, kapásnövényeink idejében való megkapálása, hogy azok el ne gyomosodjanak A korai burgo­nyát már a legtöbb szövetkezetben megkapálták és az elkövetkezendő napokban már meg lehet kezdeni a töltögetést. Nem szabad megeléged­nünk azzal sem, hogy a burgonyát egyszer megtöltöttük. Ha azt látjuk, hogy az első töltögetés után gyomo­­sodni kezd, mévegvszer megtöltöget­­jük. A gyom nemesek a nedvességet szívja el a növénytől, hanem a táp­anyagot is. ami kihatással van a jövő évi termésre is. Az őszi burgonya első ápolási mun­kálata a bnronálás Amint a burgo­nya kibújik a földből, nyomban meg­­boronáljuk. Úgyszintén a kukoricát is. Ennek értéke felér az egyszeri megkapálással. Nagy gondot kell fordítanunk a jó takarmányalap biztosítására is Azért a szövetkezet vezetőinek gondosan út kell tanulmányozniok az erre vonat­kozó kormányhatározatot, főképpen 'annak egyes pontjait, hogy ennek alapján megtegyék a szükséges elő­készületeket, a széna idejében való betakarítására. Ezt tartsa szem előtt mezőgazdasá­gunk minden dolgozója hogy a jő minőségű takarmánnyá^ állatállomá­nyunk súlvszanorulatát minél na­gyobb mértékben növelhessük és tel­jesítsük az ötéves tervünk felemelt tervének erre vonatkozó feladatait. hogy minél szellősebben álljanak s a nap­fény minél jobban érje a levelekét. Füg­gélyes helyzetben kevesebb hónaljhajtás fejlődik, eső és harmat hamarább szárad fel s így a peronoszpóra fertőzésnek ke­­vésbbé vannak kitéve. A karó mellett ne­velt, valamint a gyalogművelésű szőlők el­ső kötözését aggatását úgy hajtjuk végre, hogy a hajtásokat a fürtök fölött a kötöző­­annyaggal átfogjuk s mintegy 30 cm átmé­rőjű körben átkötjük. Ezt a kötözést óva­tosan kell végezni, mert a fiatal hajtások elég merevek s könnyen kitörnek. Az agga­­táskor kiegészítjük a válogatás munkáját, ha időközben újabb felesleges hajtások törtek volna elő. A hajtások növekedtével, amikor azok mintegy 100—120 cm (gyalog­szőlőknél 60—70 cm) hosszúságot elértek, végrehajtjuk a második kötözést. Ilyenkor már szorosan kötjük össze a hajtásokat, így azok dongaszerű állást kapnak. 140 cm, vagy annál magasabbra nevelt hajtásokat harmadik, esetleg negyedik kötözésben is részesítjük. A harmadik kötözésnél (gyalog­szőlőknél a második kötözésnél) fehlasznál­­hatjuk az aggatásra használt kötözőanya­got, Az első kötelék felbontásával a hajtá­sok dongaszerű állását még jobban bizto­sítjuk. A kötözésnél ügyeljünk arra, hogy sem a leveleidet, sem a fürtöket ne kös­sük át, hanem a hajtásokat és leveleket eligazítva, a kötéseket mindig a levelek kö­zött adjuk. Huzalos támasz mellett a hajtá­sokat egyenként kell a huzalhoz kötni, mégpedig szorosan és úgy, hogy a kötöző­anyag két szárát a hajtás és a huzal között egymással keresztezve vezetjük. így elejét vesszük annak, hogy a huzal a zsenge haj­tást kidörzsölje. Ha huzalos támaszberen­dezésünk huzalpárokkal van felszerelje, akkor a kötözés elmaradhat, mert a hajtá­sokat a huzalpárok közé helyezve, azok elégséges támaszt kapnak. Mikor kaszáljuk a takarmánynövényeket Állatállományunk egyre jobb takarmány ellátása érdekében folytatott harc döntő kérdése, mikor kell kaszálni különféle takarmánynövényeinket, hogy mind mennyiségben, mind minőségben a legjobb eredményt érhessük el. Még legértékesebb pillangósvirágú takarmánynövényeink kaszálása esetén is előfordul, hogy a termés mennyiségi növelése érdekében, egyik-másik ter­melő „elszalasztja“ a helyes kaszálási időt, nem törődve azzal, hogy a csekély mennyiségi gyarapodás, jelentős minőségi veszteséggel jár. Sokkal általáno­sabb ez a hiba a rétek és egyéb gyepterületek kaszálása tekintetében. Szinte országszerte megkésve történik kaszálásuk, aminek következtében tetemes kár éri állattenyésztésünket és azon keresztül egész népgazdaságunkat.

Next

/
Thumbnails
Contents