Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-05-04 / 18. szám

Az ipolyviski EFSz jól végzett munkával ünnepelte meg május elsejét Csala István a sertésfarm vezetője vállalta, hogy anyánként 16 malacot választ el egy év alatt Az ipolysági járás EFSz-ei Ipolyvi sken járási tanácskozást tartottak. A tanácskozás célja volt, megbeszélni a mezőgazdaságunk fejlesztését szolgáló Párt és kormányhatározatok teljesítését, kicserélni egymás tapasztalatait, ta­nulni azokból az eredményekből, amit az ipolyviski EFSz jó munkájával ért el. Ez alkalommal a járási EFSz-ek ve­zető tagjai személyesen is meggyőződ­tek az ipolyviski EFSz egy év alatt elért munkájának eredményéről. A szövetkezetnek egy évvel ezelőtt 8 lova volt, ma 13 van. Tehene 4 volt, ma 46 van. Borjú 6 volt, ma 52 van. Sertése 33 volt, ma 264 van. Anyasertés 5 volt, ma 29 van. Juhuk 17 volt, ma 368 van. Ezen eredményeket a szövetkezet tagsága kitartó, fáradhatatlan munká­jával és a felmerülő nehézségek elleni állandó harcával érte el. Báli elvtárs a szövetkezet elnöke erről így nyilatko­zik. „Állandóan tanulunk a Szovjet­unió gazdag tapasztalataiból, naponta olvasunk újságot és szakkönyveket. Törekszünk állandóan jobban megszer­vezni a munkát, kiküszöbölni az aka­dályokat és a hiányosságokat, becsüle­tesen dolgozni és mindenkit az elvég­zett munkája után jutalmazni“. Ebből születtek meg a szövetkezet tehenészetében az eddigi és az egyre fokozódó eredmények. Amióta beve­zették a szövetkezet állatkezelőinek és fejőinek, az állatok gondos ápolásával és a tej hozammal összekapcsolt jutal­mazását, a napi tejhozam 80 literről 120 literre, majd pedig 200 literre emelkedett. Természetes, hogy a tej ho­zom napi emelkedésével párhuzamo­san, emelkedik a teljesítmény alapján végzett dolgozók munkájának jutalma­zása is. Ennélfogva ifjú Kádas István jövedelme március hónapban 9.000 ko­ronára emelkedett. A szövetkezet ápri­lis 26-án hozzáfogott a zöldtakarmány etetéséhez, mert idejében gondoskod­tak arról, hogy az állatok számára ko­rán lehessen jó zöldtakarmány, öt hektár őszi lennek az etetése valószi­­nűen hozzájárul majd a szövetkezet napi tejhozamának emelkedéséhez. A szövetkezet vezetőségét és az állatgon­dozókat minden eddigi jómunkájuk el­lenére is el kell ítélnünk azért, hogy egy IV. típusú, példás EFSz tehenésze­tében lemondanak a több tejhozamról és az ezáltal elérhető magasabb jöve­delemről, amit Malinyinová kiváló szovjet fejőnő munkamódszerének be­vezetése jelentene számukra. Ezzel a módszerrel országszerte igen kiváló eredményeket értek el. Volt, ahol egy­­harmaddal, sőt előfordult olyan eset is, ahol felével, s ennél magasabb tejhoza­mot is elértek. Számítsák ki az ipoly­viski EFSz tagjai, hogy ezáltal mennyi károsodás éri a szövetkezet tagságát. A szövetkezet sertéstenyésztőjében is szorgalmas munka folyik. A szövet­kezet sertésállománya ólak hiányában szerteszéjjel, különböző helyeken van elhelyezve, amiáltal nehezebb az állat­­állomány szakszerű gondozása. Ma a szövetkezet minden gondja, hogy ezen az állapoton változtasson és a legrövi­debb időn belül befejezze az épülőfél­ben lévő modem sertésólak építését. Minden hiányosság ellenére is Csala elvtárs, a sertésfarm vezetője, szorgal­mas és gondos munkájával elérte, hogy 7 anyasertésnek, 55 darab egészséges malaca van, ami anyánként 8 darab szaporúlatot jelent. Csala levtárs, Ko­vács elvtárssal együtt nagy hozzáértés-Az alistáli EFSz tagjai az idén jól felkészültek a tavaszi munkálatokra/ mert a múlt év tapasztalatai alapján rájöttek arra/ hogy csak abban at eset­ben érhetnek el jó eredményeket, ha a munkát jól megszervezik és olyan embereket állítanak a munka­­csopart élére/ akik igazán szívvel és lélekkel kíván­ják ezeket a sikereket. No/ Suchánsky kulák cso­portvezető semmiesetre sem volt az az ember/ aki­ben meg lehetett bízni/ mert tavaly amikor ő ve­zette az egyik csoportot/ lekicsinylőleg legyintett/ amikor a csoport tagjai és a többi tagok is azt han­goztatták/ hogy a szövetkezetnek teljes mértékben bele kell kapcsolódnia a munkaversenybe — Már hogy is tudna az alistáli szövetkezeti tagság verse­nyezni — mondotta Suchánsky. És az alistáli szövet­kezeti tagság az idén bebizonyította, hogy mennyi­re értékeli á munkaverseny nagy jelentőségét/ mert mindjárt a tavaszi munkálatok kezdetén belekapcso­lódott a munkaversenybe és hála a nagy igyekezeté­nek a szövetkezet a második helyet foglalta el a járási versenyben. Természetesen a tagság a munka­versenyt a kulák Suchársky nélkül szervezte meg és hajtotta végre. Most az alistáli szövetkezeti tagság világosan látja/ hogy a kuláknak nem állott érdeké­ben a szövetkezet előmenetele és bizony azt is látják a tagok, hogy a múlt évben a mezei munkálatok tervszerűtlen végrehajtása és munkálatok ellenőrzé­sének hiánya miatt nem érhették el a kívánt sikere­ket. A rendbontó és szabotáló kulák eltávozása után megjavult a munkamenete és így értek el ahhoz/ hogy az idén a szövetkezet három csoportja például sei és kitartó szorgalommal kezeli a szövetkezet tagsága által gondjaikra bízott sertésállományt. Úgy vigyáznak az állatokra, akárcsak a szemük fényé­re. Csala elvtárs elmondja: „Célom, saját munkámban teljesíteni a Párt és kormányhatározatok rám és szövetke­zetünkre vonatkozó részét. Kötelezem magam, hogy egy év alatt anyánként kétszeri malacozást érek el és 16 darab malacszaporulatot, ami 5 malaccal több, mint amit a kormányhatározat elő ír. Csala elvtárs kezelésében többek kö­zött most hízik egy kan, amely már most 362 kg-t nyom. Ennél a hízónál a napi súlygyarapodás 1 kg-t tesz ki. Csala elvtárs szeretné legalább 4 q-ra felhizlalni. így folyik az eredmények­ben gazdag munka az ipolyviski EFSz­­ben a Párt és kormányhatározat meg­valósításáért. A szövetkezet végzett a tavaszi mun­kákkal és az ősziek ápolásával is, és teljesen felkészülve, május elseje har­cos szellemétől áthatva kezdtek a nö­vényápolási munkákhoz, hogy biztosít­sák a bő és gazdag termést. M. S. 91 ha-nyi árpát vetett el/ Rásó Lajos csoportja 84 ha/ Német Lajos csoportja 81 ha-nyi árpát vetett el és ezenkívül minden csoport elvetett még 15-15 ha­­nyi zabot. Ugyancsak a három csoport 45 ha-nyi bükkönyt is elvetett/ Német Lajos csoportjának tag­jai pedig ezenkívül még lencsét is vetettek 10 ha-nyi területen. Ugyancsak ezidő alatt Szászik József cso­portja 5 nap alatt 10.000 szőlővesszőt ültetette el. A szőlővesszőültető csoportnak 7 női és 7 férfi tag­ja* volt. A csoportok tagjai látva azt/ hogy a munka jó megszervezése következtében lényegesen meg­könnyíthették munkájukat és egyben meg is tud­ták gyorsítani/ nagyon szép kötelezettségvállalást ajánlottak fel május elseje tiszteletére. Kötelezték magukat arra/ hogy május 1-ig 20 ha-on cukorrépát, 20 ha-on takarmányrépát vetnek be s ugyancsak el­végzik 85 ha-nyi kukoricaföld bevetését/ 36-t pedig burgonyával fognak beültetni. A legközelebbi napokban a szövetkezeti tagok építkezési csportja megkezdi az új szövetkezeti istálló építését/ amelyet a legrövidebb időn belül kíván vég­rehajtani, hogy ily módon tegye lehetővé az állat­­állomány hasznosságának emelését a szovjet tapasz­talatok alapján. A szövetkezet tagsága az idén bizonyítékát adta annak/ hooy megszabadulva az osztályellenség befo­lyása alól a fejlődés útjára lépett s így méltán so­rakozott föl a szocializmus és a békés építők hatal­mas táborába. Bulla Lajos. Az alistáli EFSz az idén jobb eredményeket ért el a tavaszi munkálatokban, mint tavaly 5 Az állatállomány felelősségteljes gon­dozásaival, a gazdag szovjet tapasztala­tok alkalmazásával állandóan növel­hetjük az állatállomány hasznosságát Az ípolynyéki EFSz befejezte a tavaszi vetési munkálatokat, mégpe­dig a tervezett 21 nap helyett 5 és fél nap alatt. Ezt úgy érte el, hogy alkal­mazták a Szovjetunió tapasztalatait és a legnagyobb mértékben igénybevették a nagyobb teljesítményeket biztosító agregátokat. Elvetettek összesen 33 ha árpát, 36 ha zabot, 46 ha lend eket, 5 ha cukorré­pát, 6 ha takarmányrépát, 3 ha lent, 2 ha mákot és 35 ha takarmánymagva­kat. x A diószegi állami gazdaság kertészeti csoportja május elseje tisz­teletére minden palánta kiültetését be­fejezte. Ezenfelül átpikíroztak 180 ezer paradicsom palántát és ledolgoztak 400 munkaórát. A kertészeti csoport minden egyes tagja kivette részét a munkála­tokból, sőt a vidéki munk^snők minden elismerést kiérdemelnek, mert kötele­zettségük teljesítése végett egy vasár­napot is ledolgoztak. A pozsonypüspöki EFSz a tavaszi munkálatokat 10 nappal a tervezett idő előtt befejezte. Erről tá­viratban értesítették Július Durist, a megbízottak testületének elnökét. A vágsellyei járás úttörőinek példás munkája A vágsellyei járás nagyon lemaraat a to­jás beszolgáltatás terén. A kis- és közép­parasztok nagyon alacsony százalékban tel­jesítették hazafias kötelességüket és így a járás a nyitrai kerületben az utolsók között kullogott. Mindez nagyon fájt az úttörőknek. Az út­törőszervezetben komolyan megvitatták a dolgot. — Mit csináljunk ? Itt valamit tenni kell, nem engedhetjük, hogy ez továbbra is így menjen — mondották. Végül úgy határoztak, hogy a legjobb út­törőkből kettősöket állítanak össze és meglá­togatnak minden kis- és középparasztot. — Meggyőzzük őket, hogy teljesítsék be­csületbeli ^kötelességüket. Így határoztak az úttörő gyűlésen és azon­nal kiértesítették a falusi csoportokat is. Az akció megkezdése egyszerre történt az egész járásban. Az ezt megelőző taggyűlésen ala­posan megtárgyalták a problémákat. Az utcák megteltek fehéringes úttörő fiúk­kal és leányokkal. Piros nyakkendőjüket meglebegtette a lágy tavaszi szél. Arcukon a boldogság és az izgalom pírja ragyogott. Így indultak el a szocializmus legifjabb épí­tői, hogy segítsenek a szocialista hazának építésében. Büszkén mondhatjuk, hogy ezek a mi úttörőink, velünk éreznek és parányi kezecskéjükkel hatalmas feladatokat oldanak meg a szocializmus építésében. Figyelemmel kísérik munkánkat, mert tudják, hogy éret­tük, az ő szebb jövőjükért dolgozunk. A járás összes úttörőszervezetei közül ki­magasló eredményeket értek el a következő községek úttörői: Zsigárd község, egységes iskola úttörői ösz­­szesen 4596 drb, a vágsellyei magyarnyelvű középiskola úttörői 3006 drb, sókszelőcei kö­zépiskola úttörői 2520 drb, Vághosszún, mint a járás legkisebb községében a magyarnyel­vű nemzeti iskola úttörői 1550 drb, a vág­sellyei nemzeti iskola úttörői 2500 darabot gyűjtöttek össze. Így összesen 18.914 darab tojás beadásáról szóló szerződést nyújtottak át a vágsellyei járás úttörői a Földműves Raktárszövetkezetnek, amit az agitáció s kampány alatt kötöttek dolgozó parasztsá­gunkkal. Az úttörők egyéni versenyben voltak egy­mással. A legjobb agitkettős Modránsky és Morvái úttörők voltak, akik ketten összesen 655 drb tojásra kötöttek szerződést. Kiváló eredményt ért el Szedlák Margit és Hucsko Ilona, akik 580 drb tojást gyűjtöttek össze. Hogyan értek el ilyen gyönyörű eredményt a piros nyakkendős úttörők ? Meggyőző munkával. Aprólékosan megmagyaráztak mindent a kis- és középparasztoknak. El­mondták nekik, hogy a Párt és a Kormány összesített tervet adott ki, amely magában foglalja minden dolgozó építő feladatát. A ‘érv törvény, amelyet teljesíteni kell, mert ha nem teszünk eleget hazafias kötelessé­günknek, akkor gátoljuk a szocializmus épí­tését, ami azt jelenti, hogy megcsaljuk saját magunkat és dolgozó népünket. Hogyan győzte meg Szedlák Margit és Hucsko Ilona a kis- és középparasztokat ha­zafias kötelességeik teljesítéséről ? Az egyik háznál visszautasították a két út­törőt. Azt mondták nekik, hogy jön a húsvét és nekik nincsen elegendő tojásuk. Bármeny­nyire meggyőzően beszéltek, a gazdasszony hajlíthatatlan maradt. Amikor kimentek az utcára, nagyon nyugtalanította őket a tudat, hogy eredmény nélkül térnek vissza. — Te, — mondja az egyik — mindenről beszéltünk, csak éppen Koreáról nem. — Menjünk vissza — feleli a másik. Ügy is volt. Visszatértek és elmondták, hogy mi­lyen borzalmas háború folyik Koreában, az amerikai imperialisták ragályos betegségeket terjesztő, mérgezett rovarokat szórnak a la­kosságra. Mi pedig szabadon élünk, építjük a hazát. Nem fenyeget halál és mégsem tel­jesítjük k"'-1 ességünket. Ha add a békéért, add ! Ezek a szavak meggyőzték a gazdasz­­szonyt, úgy hogy 40 darab tojásra aláírta a szerződést. Mi késztette Szedlák Margitot és Hucsko Ilonkát erre a szilárd határo­zottságra ? A hazaszeretet. Úttörőink szeretik a szocialista hazát és áldozato­kat hoznak érte. Van kitől tanulniok. A világ minden nemzetének gyermekei előtt példaképül állanak a szovjet úttö­rők, akik félelmet nem ismerve, kivet­ték részüket a II. honvédelmi háború­ból. Olyan feladatokat hajtottak végre, amilyenre sok esetben felnőtt ember sem lett volna képes. Az ő hőstetteikből ta­núinak a mi és a népi demokráciák út­törői is. Ki tudott volna ellenállni az úttörőknek, amikor úgy beszéltek, mint a csicsergő ma­dárkák ? Ki lett volna olyan, hogy nemmel felel a szőke fiúcskának, amikor azt mondta: „Bányászaink és ipari dolgozóink értünk dolgoznak, hogy több ruhánk és cipőnk le­gyen.” Nekünk pedig emberi kötelességünk őket ellátni mezőgazdasági cikkekkel. Voltak családok, ahol már teljesítették a tojásbe­szolgáltatást, de nem engedték úgy el a diá­kokat, hogy terven felül ne ajánlottak volna fel többet a közellátásnak. Mindezekből láthatjuk, hogy a növek­vő új generáció, akiket új szellemben szocialista hazafiságra nevelünk, már most is a munka hőseivé válnak és mél­tók arra, hogy a lenini zászló színét vi­seljék magukon. A vágsellyei járás úttörői példaképül szolgálnak az ország összes úttörőinek. Hogyan feleltek ti erre Nyitra, Kassa, Besztercebánya környéki úttörők ? Ve­gyetek példát a vágsellyei járás úttörői­től, akik szívükön viselik a járás ügyét. Nézzük csak mit kaptak a vágsellyei út­törők a népi demokratikus államtól. Szinte azt érezzük, hogy újjászülettünk, ha elhagyjuk a város szívét és befordulunk, a most épülő, pormentes, fákkal szegélyezett utcácskákba. Már messziről meglátjuk a fák lombjai közűi kimagasló, hatalmas épületet. Hatszáz diák második otthona, amelyet dolgozó népünk alig pár hónappal ez­előtt adott át a vágsellyei diákoknak. Az iskola főbejáratánál hatalmas betűkkel ez áll: „Köszönjük dolgozó népünknek”. A falusi gyermekek százai olyan iskolát kaptak, amely a múltban csak nagyvárosok­ban volt, ahol a kiváltságos osztály gyerme­kei l dúlhattak. Az iskola belseje, a folyo­sók, a torna-, rajz-, ének-, étkező-termek gazdagon vannak díszítve, amelyek szorgal­mas kezek munkájára vallanak. Megérkeznünk idején éppen énekóra van. Boldogság járja át szívünket, amikor végig­nézünk a sok pirosnyakkendős diákon, akik csillogó szemmel, szívükből jövő boldogság­gal énekelnek az építőmunkáról és a békéről Proksz Eta. 1952. május 4.

Next

/
Thumbnails
Contents