Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-04-06 / 14. szám

1952. április 6. s Mit köszönhet felszabadítóinak a magyar dolgozó parasztság? Amikor hét esztendővel ezelőtt» 1945 április 4-én, a diadalmas Szovjet Hadsereg katonái befejezték Magyarország felszabadításáért vívott harcukat» s az ország határain túl folytatták a megvert német fasiszták üldézését. a magyar föld nyugati vidékein is megkezdődött a földreform végrehajtása. Az or­szág keleti fele még 1944 őszén» középső része és a főváros pedig a tél folyamán szabadult fel. A dön­tő politikai tényezővé vált Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére az ideglenes kormány 1945 márciusában elrendelte a földosztást. Ez volt a ma­gyar történelem első igazi földreformja, amely meg­valósulását a szovjet fegyverek győzelmének és a Magyar Kommunista Pártnak köszönhette. A kisdunántúli Decs községben a földmérők ép­pen azon a napon tűzték ki a mezsgyekarókat» ami­kor a fasiszta megszállók utolsó hordáit is kiverték az országból: április 4-én. Érthető» hogy a decsi dolgozó parasztok kétszeres örömmel és lelkesedés­sel készülnek ezekben a napokban a kettős ünnep megünneplésére. Április 4-re díszbe öltözik a kis falu» valósággal újjávarázsolják a házakat» szépíte­nek. csinosítanak kívül-belül minden tanyát, min­den épületet. Az ünnepnapon összesereglik majd a község népe. fellobogózott szekereken ünneplőbe öl­tözött tömegek vonulnak majd fel a piactérre, hogy kifejezést adjanak hálájuknak a felszabadító nagy Szovjetunió és ragaszkodásuknak a népi demokrá­cia iránt. A község népe úgy határozott» hogy április 4-i népgyűlésnek nem lesz ünnepi szónoka. Ehelyett áll­jon fel a szónoki emelvényre néhány dolgozó pa­raszt — öreg és fiatal, férfi és nő vegyesen. — s egyszerű szavaival ki-ki .mondja el. milyen változást hozott életébe a felszabadulás» miért hálás» mit köszönhet a felszabadító szovjet hősöknek, az or­szágot újjáépítő magyar kommunistáknak» a szo­cializmusért és a békéért folyó harc vezetőjének, a Pártnak. . . A decsi dolgozó parasztok közül százan és százan számítgatják. tervezgetik, vájjon lesz-e alkalom» jut-e idő arra. hogy ők is elmondhassák, ami a szi­vükből kikivánkozik. S ha valaki megkérdezi őket. miről akarnak beszélni, mit szándékoznak mondani» piros arccal és csillogó szemmel, készségesen felel­nek. Fodor Pál. a »»Felszabadulás" termelőszövetkezet brigád vezetője: Én csak azt akarom mondani, hogy majdnem 40 esztendőn keresztül cseléd voltam» annyit sem tudtam szerezni, amennyi megtöltsön egy nagyobbacska ládát. Amióta felszabadultunk, megismertem a társas gazdálkodást» s most a ter­melőszövetkezetben legkevesebb 120 mázsa búzát keresek egy évben. Ügy élek. ahogy azelőtt sohasem, minden téíen disznót vágok, tehenem van. jövőre házam is lesz. . . Bognár Mihály» tanító: ».Mindenkitől elhagyott sár- és porfészek volt a falu. a sötétség és az elma­radottság volt benne az út a háború előtt. Ma vil­lany ég itt minden parasztházban» rádiót, mozit kaptunk, emeletes kultúrházat építettünk, s a vilá­gossággal» az új technikával együtt beköltözött hoz­zánk a kultúra» a tanulás, művelődés fénye is. . ." Harmath Fánosné. sokgyermekes parasztasszony»: Kora hajnalban, amikor a nap legelső su garai kezdik szétkergetni a nagy síkság fö­lött terpeszkedő, párás harmatos ködöt, sár­gára festett kis homokfutó gurul végig a kö­­vesúton Nyomában könnyű porfelhő támad s a kocsiban ülők arcát pirosra fújja a csí­pős tavaszeleji szél... Hárman ülnek a kocsiban: Lovas Lajos, a „Vörös Csillag” termelőszövetkezet elnöke, Bernáth Lajos párttitkár és Szilágyi Sándor­­né, a fiatal parasztlányból lett okleveles me­zőgazdász, a szövetkezet agronómusa, aki a múlt év őszén tanulmányúton volt a Szov­jetunióban s egész sereg tapasztalattal, él­ménnyel, hasznos új tudnivalókkal tért haza, Mindhárman többször is kitüntetett dolgo­zók Lovas Lajosnak és Szilágyinénak a Kos­­suthdíj, Bernáth Lajosnak a Munkaérdem­rend arany fokozata díszíti mellét, ök hár­man együtt az alföldi Turkevének,. az első magyar szövetkezeti városnak példát muta­tó büszkeséggel, az ország egyik legerősebb és nagyszerű eredményeket elért termelőszö­vetkezetének vezetői. Gurul a homokfutó, a két sötétszürke ló játékosan hányja jobbra-balra a fejét. Sok­szor végig poroszkáltak már ezen az úton. ismerős nekik minden kanyarulat, minden út­­széli akácfa. Jó nagy darab föld a „Vörös Csillag termelőszövetkezet birtoka. 4.200 hek­tár szántóföld, meg 600 hektár legelő egy tagban, szép szabályos táblákra osztva, sor­ban egymás mellett ■ ■ négyszögalakban. Aki gyalogszerrel akarná körüljárni, annak 28 kilométert kellene gyalogolnia. Az egyik dűlőút bejáratánál, ahol legmagasabb a szelíden emelkedő domb háta, megáll a kocsi és Lovasék leszállnak. Innét be lehel látni a „Vörös Csillag” egész birtokát. A meddig a tekintet elér, szépen, egyenletesen megszántva, hengerelve, boro­náivá minden darabka föld. Mintha zsinórral húzták volna, úgy választja el egymástól a táblákat egy-egy szélesebb barázda. A por­hanyóra munkált barna rögök közül ilt-ott már dugdossa fejét egy-egy kis zöld szál, az idei termés, az új kenyér első hirdetője. Lovas Lajos most 37 éves. Itt született Túr kévén, ahol az apja évtizedeken keresztül cse­­lédkedett, míg egy napon az uraság cséplő­gépe mindkét lábára nyomorékká tette. Ak­kor deresedő fejjel úgy ahogy, megtanult va­lamit a szabómesterségből s azzal tartotta el az asszonyát, meg nyolc gyerekét, hogy var­»»Az én gyermekeim sajnos még a sárban és piszok­ban nőttek fel. Nekem kenyeret kellett keresni rá­juk. nem tudtam gondjukat viselni, más meg nem törődött velük. De az unokáimra már vigyáz az ál­lamunk. Két napközi otthon van a faluban, még egy bölcsőde. A két lányomnak, meg a két menyem­nek. amikor munkába mennek, nem kell attól ret­tegniük. hogy a gyermekek magukra gyújtják a há­zat. vagy agyontapossa őket a jószág. . " Kocsis József, egyénileg gazdálkodó paraszt: ».Há­ború előtt is meg volt az a földem, ami most van. mégsem tudtam boldogulni. Nyúzott a bank. az adó­hivatal. meg a rossz termés. A felszabadulás után megismertem a Szovjetunió új termelési módszereit, a fészektrágyázást» a négyzetes vetést, a pótbepor­zást» meg a többit. Gépállomást kapott a falu. ez műveli meg földjeinket. Azelőtt 12 mázsa búzám termett hektáronként, most 18 terem. Kukoricából jó volt. ha 14 mázsát törtem, most 20 mázsát taka­rítok be hektáronként." Szabó Gáspárt, nyugdíjas vasútas: .»Az öreg em­bernek. aki kivénhedt a munkából, nyomorúság. Az 1951 őszén Magyarországon járt szovjet me­zőgazdasági küldöttség tanácsai és útmutatásai alap­ján ezídén korábban készültek el az állami gazdasá­gok, termelőszövetkezetek és gépállomások termelé­si tervei s ezeket a terveket idejekorán felbontották a brigádok és munkacsapatok között. Minden bri­gád és munkacsoport számára jókor kijelölték azt a területet, amelyen egész évben dolgozni fog $ min­den egyes dolgozó minden g|p és igaerő számára pontosan meghatározták az elvégzendő munka mi­nőségét és mennyiségét. A gépállomások és a ter­melőszövetkezetek munkaszerződéseket kötöttek egymással, ezekben a szerződésekben pontosan meg­szabták az egyes munkafolyamatok elvégzésének vég­ső határidejét. A gépállomás dolgozói, a traktor- és kombájnkezelők beléptek a munkaterületükön mű­ködő termelőszövetkezetek tagjai sorába s a most megindult atvaszi munkák során már munkaegység­ben. a végzett munka arányában, számolják el tel­jesítményüket. Minthogy így a munkagépkezelök anyagilag rs közvetlenül érdekeltté váltak a terméseredmények emelésében, meg fog javulni a tavaszi gépi munkák rogatott, foltozgatott a városszéli szegénynép­nek. Sok kenyér nem került az asztalra a munkájából, a nyolc gyerek közül hármat idő előtt el is vitt a nyomorúság, és ami ezzel együttjár, a betegség. Lajosra rámosolygott a véletlen szerencse. Testvérei közül egyik sem végezhetett egy­két elemi iskolai osztálynál többet, neki si­került kijárnia hatot. De ezt is csak úgy, hogy az apja egész éven át Ingyen foltozgat­ta a tanító úr, meg családja ruháit, Lajos pe­dig tavasztól őszig ingyen őrizte a tanítóék libáit. Mikor aztán 13 éves lett, már nem lehetett tovább ilyen „fényűzően” élni. 13 éves gye­rek „elég nagy”, az ne őrizzén libát, hanem dolgozzon. Lajos hát elment dolgozni. Előbb kanász, majd kisbéres, végtére belső cseléd lett az 30—60 hektáros kuláktanyán, a Győr­­ffy, Kenéz, Karmaszin és Osváth családok­nál, ahol gazdauramék „nagyságos úrnak” ti­­tuláltatták magukat, de étel és fizetség he­lyett pofonnal meg szidalmakkal traktálták a bérest istállóban, ökrök között hálatták és nagyritkán egy ronggyá szakadt gúnyát dob­tak oda neki „ünneplőnek". Két báttya nem akart cselédnek állni. Napssámoskodiak, kubikosok voltak, az ég­világon mindent megpróbáltak ,hogy fenn­tarthassak magukat. Nem ment sehogysem. Ha volt munka, alacsonyra szabták a napszá­mot. Csakhogy nem mindig volt, „Agrár" Magyarországon abban az időben aratáskor is 80—100 ezer mezőgazdasági munkás csel­lengett munka nélkül. Egy évtizeden belül több, mint egy millió magyar vándorolt ki a „lejjei-mézzel folyó Kánaánból". — Köztük Lovas Lajos két bátyja is... Mennyi szenvedést, mennyi nyomorúságot látott már ez a földi Mennyi verejtéket ivott be, azoknak a verejtékét, akik éhesen és ron­gyosan túrták másnak, de maguknak semmi közük sem volt hozzá Itt Turkevén, ez az egész határ, mind a 20.000 hektár 3—400 „nagyságos úr” meg dölyfösködö kulák ke­zén volt s 6.000 családnak nem jutott egy ka­­pavágásnyi föld ... *** A háború nem sokat pusztított ezen a vi­déken, A szovjetseregek úgy törtek előre, mint a villám és a csapások, amelyeket osz­örökös betegség volt a sorsa. A legközelebbi orvos 14 kilométernyire lakott innét, a patikába 6 kilo­métert kellett gyalogolni oda és ugyanannyit visz­­sza. Most van külön körzeti orvosi rendelőnk, gyógy­szertár is épült a községben. A nyúgdíjam csakneem duplája annak, ami régen volt. . . " Szőllősi Julianna: »»Apám. anyám, idősebb testvé­reim. minden nemzetségem világéletében földettúró paraszt volt. két-három évnél tovább egyik sem járt iskolába soha- Én a pécsi egyetem negyedéves orvostanhallgatója vagyok. Bálint öcsém pedig ren­dőrfőhadnagy. Azt hiszem fölösleges többet monda nőm arról, mit jelent a mi számunkra a felszabadó lás. . ." Oldalakon keresztül lehetne még tovább folytat­ni. Van. aki arról szeretne beszélni, hogy a hajdani csendőr-rendőr uralom helyett maga a dolgozó nép intézi sorsát a helyi népi Tanácsokon keresztül. So kan arról akarnak beszélni, hoqv az osztálvbírósá­­gok méltoságos és nagyságos urai helyett ma a munkás és a dolgozó parasztbírák őrzik az újtár­sadalom rendjét. Ismét mások azzal büszkélkedné­nek. hogy hányán kerültek már el a községből fon tos» magas állásokba, hogy ahonnét hajdanában csak zsellérnek és cselédnek juthatott el a szegény paraszt, ma ministériumi tisztviselő, képviselő, ka­tonatiszt is akad a dencseiek között. Mint egy csepp a víz a végtelen óceánban, úgy tükröződik a kis Decs község életében a felszaba dúlt Magyarország, az egész dolgozó magyar nép. a szabad munkások és parasztok millióinak megvál­tozott, új, boldog élete. . . minősége, növekszik a terméshozam s ez év végéin emelkedik a szövetkezeti tagok és velük együtt a traktoristák — jövedelme. Az állami termeltető vállalatok, mint például a Gyapottermelő vagy Magtermelő vállalat, megkezd­ték a termelési szerződések megkötését a szövetke­zetek és az egyénileg gazdálkodó parasztokkal. Már oius elején már minden járás és község helyi Taná­csa pontosan tudta, hogy határában mennyi gyapo­tot, lent, ricinust, napraforgót, vagy más egyéb szer ződéses növényt kell termelnie. Hasonlóképpen meg­kötötték szerződéseiket az állattartásra, tenyésztésre vagy hizlalásra' vállalkozó szövetkezetek és egyéni gazdák is. A tavaszi mezőgazdasági munkák előkészítése már az ország egész területén befejeződött. A mun kagépeket, traktorokat, mezőgazdasági szerszámokat mindenütt kijavították, használatra kész állapotba helyezték. A Szovjetunióban szerzett tapasztalatok alapján» az ország számos mégyejében. áttértek a vetőmagvak előcsíráztatására, az úgynevezett jaro­­vizációs módszerre. Ahól a tél folyamán építkeztek» mindenütt igyekeznek az épületeket tető alá hozni, a megkezdett építkezéseket befejezni. fogattak, azok is olyanok voltak, mint az istennyila. Szabad lett a turkevei határ, az egész ország, minden talpalattnyi magyar föld. Lovas Lajos az izgalomtól lángbdborult arccal olvasta, hogy Rákosi Mátyás beszédet mondott Debrecenben: szét kell osztani a föl­det a parasztok között! Ma is megforrósodik a szíve, ha erre visszagondol. A kommunis­ták adtak először földet a magyar paraszt­nak ... Lovas Lajos is kapott 4 hektárt. Egyebe nem volt hozzá, csak a saját, meg a felesé­ge két keze. Valamelyik kuláktól szerzett kölcsönbe egy rossz lovat meg egy ekét, s ne­kiesett. a földnek, túrta, hasogatta. Előző té­len tele lett a keze fagyási sebekkel, sehogy­sem ment a szántás. Két szovjet katona sie­tett a segítségére, azok fogták meg felváltva az eke szarvát s hasították egyik barázdát a másik után, akárcsak odahaza, Ukrajnában, azelőtt vagy tizenöt esztendővel. .. Vetőmag­ja nem volt, azt is ők adtak neki. Csaknem 2 millió hektárt osztottak szét a magyar •kommunisták, több, mint 600.000 nincstelen, szegényparaszt jutott földhöz. Ez volt az új élet hajnala... Aztán hajnalból fényes napsütés lett. Lovas Lajos maga is ott állt a kecskeméti piactéren, ahol Rákosi Má­tyás beszélt a néphez: a felemelkedés útja a társas, szövetkezti gazdálkodás. Még azon az őszön megalakult a „Vörös Csillag" Lovas Lajos hetekig gyötrődött, ví­vódott magában: belépjen-e? Egyedül nem megy semmire, azt tudta, jószágja nincs, a gép meg se tud fordulni azon a 4 hektáron. Ügy érezte, ha beviszi a csoportba, akkor már többé nem az övé. Végül mégis csak az esze győzött, Csatlakozott a többiekhez. Egy évvel később elküldték elemi iskolára, Kiváló mi­nősítéssel, dicsérettel jött haza s a tagság egyhangúan bízta rá a csoport vezetését. Ennek most már harmadik éve. Sokat, na­gyon sokat változott közben a „Vörös Csil­lag” élete, a turkevei határ, az egész ország képe. Minden tavasztól-őszig és ősztől tava­szig gyarapodtak, szaporodtak. A gépállomás magára vállalta a munka nehezét. A szov­jet tudósoktól és a kolhozparasztoktól meg­tanulták, hogyan kell gazdaságosan vetni, ébren tartani a talaj termőerejét, okosan cél­szerűen ápolni, ami szárba, kalászba szökik. A diadalmas verseny A mezőgazdasági termelés» élenjáró dolgozónóinek járási kongresszusán kisebb termetű, fiatalabb lány lépett az emelvényre. Először szerepelt ilyen nagy nyilvánosság előtt és érthető, hogy beszámolóját lámpaláztól fátyolozott hangon kezdte meg. A kez­deti idegességet hamarosan leküzdötte, s a hallgató­ság egyre fokozódó érdeklődéssel figyelte a beszá­molót. A fiatal lány elmondotta, hogy miképpen erte el a gondjaira bízott tehenek magas tejelékeny­­ségét. A nagy tetszéssel kisért előadás utolsó mon­data után felzúgott a viharos taps. így mutatkozott be Galina Ljaskova, a moszkvai terület »»Jemely ja­­novka" szovhozának fiatal fejőnője, a Komszomol tagja. Két évvel ezelőtt került a szovhozra. Eleinte a mezőn dolgozott. Galina Ljaskovát azonban az ál­latfarm munkája jobban érdekelte, fejőnő akart len­ni. A szovhoz igazgatósága minden segítséget meg­adott aszándék megvalósításához. Az elsőt ellő te­henek csoportjának gondozását bízták reá. A fiatal fejőnő nagy igyekezettel kezdte meg az új. előtte eddig ismeretlen munkát. Elénk érdeklődéssel és a tanulás vágyától áthatva figyelte az idősebb fejőnők tevékenységét. A reábízott teheneket szeretettel gon­dozta. Azidőtájt. új munkakörének elején tehenen­ként és évente átlagban 3.700 litert fejt ki. A? első sikerek további lelkes munkára ösztönöz­ték a fiatal leányt. Tudatosította, hogy a tehenek tejelékenységét csupán akkor fokozhatja, ha állan­dóan bővíti ismereteit és jobban megtanulja a fe­­jési technikát. Az agrotechnikai és zootechnikai tanfolyamokon Galina Ljaskova a haladószellemű mezőgzdasági tu­domány útmutatásait igyekszik elsajátítani, vala­mint megismerkedik az élenjáró, idősebb fejőnők tapasztalataival. Galina Ljaskova komoly céltudatossággal értékesí­ti a gyakorlatban szerzett tapasztalatokat. Ponto­san betartja a takarmányozás és az állatgondozás megállapított szabályait, külön súlyt helyez az állat­farm napi munkarendjének legaprólékosabb követé­sére. A fejőnők napi munkarendjének alapvető te­endői: négyszeri fejés. amelyet a tőgymaszírozás kö­telező végrehajtása egészít ki, a tehenek és az istál­ló reggeli, valamint esti tisztogatása, a tehenek ki­hajtása a kifutóba. A fiatal fejőnő gondos munkájának következtében a tehenek hamarosan elérték a napi 28—33 literes tejhozamot. de Galina Ljaskova még ezzel sem elé­gedett meg és a tavalyi munkaversenyben megsze­rezte az első helyet. Ekkor már 5.400 liter volt a gondjaira bízott tehenek napi átlaghozama. A ver­seny hatalmas mértékben fokozta a szovhoz termelé­sét. hiszen a többi fejőnő is túlszárnyalta megelőző eredményeit. Hála a fejőnők lelkiismeretes igyeke­zetének, a tehenészetben végzett munka termelé­kenysége lényegesen fokozódott. A szovhoz fejőste­heneinek 4.666 liter lett az évi átlagos tejhozama» holott a terv csupán 3.900 litert írt elő. így történt, hogy Galina Ljaskovát a szovhoz legjobb fejőnőjének büszke cfmével tüntették ki. Ebben az esztendőben a fiatal Komszomol-tag már legalább 6.000 literes évi átlagos tejhozamot akar elérni tehenenként. Megtanulták az új növényekkel bánni, új­félekép etetni és hizlalni az állatokat, új mó­don építkezni. A nép állama kölcsönt adott nekik és szerződött velük gyapot-termelésre, állattartásra. A Párt segítette, oktatta, taní­totta őket, megnövelte öntudatukat és meg­nyitotta előttük az érvényesülés, a felemel­kedés útját. Lám, az ő útja is hogy felfelé vitt. Esztendőről esztendőre nagyobb részesedést fizetett a „Vörös Csillag”. Legutóbb a szil­veszteri számadáskor, neki magának több ju­tott 16.000 forintnál. 16.000 forint! 200 mázsa búza ára! Környéki szegényparaszt még csak nem is látott ennyit egy rakáson, nem hogy keresett volna. Két esztendővel ezelőtt már házat is épí­tettek Lovasék. Hitelbe, az igaz, de, ha így megy tovább, jövőre az utolsó részletet is visszafizetik. Ha így megy tovább ,.. Hát hogy ne menne, még ennél jobban is ... Ezen a tavaszon már 600 hektár, gyapotot termel a „Vörös Csillag”, 1.200 süldőt hizlal, csak­nem másfélszer annyi tehenet tart. Tavaly 24 mázsa búzájuk és 44 mázsa kukoricájuk termett egy hektáron, azóta tanultak a Szov­jetunióból ellátogatott mezőgazdászoktól s az idén biztosan elérik a 26 mázsás búza- és a 48 mázsás kukoricaátlagot. Szaporodik majd a munkaegység, még több lesz a része­sedés. Egyre emberibb életet él a paraszt, közelebb kerül egymáshoz a falu meg a vá­ros. Amit Rákosi Mátyás mondott Kecske­méten: betű szerint beteljesedett... Nemcsak itt, Turkevén, hanem másutt is, az egész magyar földön. Amelynek már 25 százaléka szocialista nagyüzem. A termelő­­szövetkezetek száma meghaladja a 4.700-at. És mindez nem lenne így, ha hét esztendővel ezelőtt ide nem jönnek a szovjet haza hős fiai és ha Debrecenben meg Kecskeméten nem beszél Rákosi... Szilágyiné hangja riasztja fel Lovas Lajost gondolataiból: — Április 4-re kibújik ez a vetés, — mond­ja. Lovas Lajos hirtelen letörli szeméről az árulkodó könycseppet és nagy boldog, felsza­badult sóhajjal mondja: — Persze, hiszen április 4 a kikelet ünne­­pe... * Megemlékezés Magyarország felszabadulásénak évfordulója olkalmából. Megkezdődtek a tavaszi munkák a magyar mezőgazdaságban Magyarország legtöbb megyéjében hozzáfogtak a tavaszi szántáshoz* az ősszel felszántott földek hengereléséhez és sok helyütt már a vetéshez is. A minisztertanács határozata értelmében március 31- ig el kellett vetni a tavaszi búzát és árpát* a borsó féléket* mákot* len-növényeket. Április 30-ig pedig a földben kell lennie a napraforgó* a cukor és takarmányrépa* kender* lucerna és a szálastakarmá­nyok magjának. A KIKELET ÜNNEPÉN* Magyarország történelmének legnagyobb ünnepéi ünnepelte április 4-én. Hét esz­tendeje immár, hogy a diadalmas Szovjet Hadsereg fegyverei elűzték a grófokat és a tőkéseket bitorolt földjeikről, kizsákmányolással szeretett gyáraikból s elűzték d dolgozó nép feje fölül a nyomort, megaláztatást, szolgaságot. Addig, háromszor hét esztendő alatt mi sem változott ebben az országban: csak a verejték lett még sósabb, az elnyomás még gyötröbb, a tudatlanság még sötétebb A felszabadulás óta eltelt hét év alatt egy egész ósdi népnyúzó társadalom dőlt romba és felépűlőben van egy boldog uj világ: a szocializmus világa.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents