Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-03-30 / 13. szám

1952. március 30. 7 MÉHÉSZETÜNK A méhek tavaszi egyesítése A falu folyamatos és bőséges áruellátásáért J. Marcek mérnök Mint már tudjuk, a rendellenes csa­ládokon való segítésnek — ebben az időszakban — legsikeresebb módja az egyesítés. Itt csak egy hátrányt — ha ugyan annak nevezhető — emlitünk fel: a méhállománynak számbeli apadását; de ez is csak a kezdő méhész szemében tűnhetik fel annak. Mert míg az egye­sítésbe szánt családok magukra hagyva nemcsakhogy hasznot nem adnak, de el is pusztulhatnak a tavasz folyamán; addig a jókor végzett egyesítéssel — bár számbelileg akasztottuk is az állo­mányt — hathatósan fokoztuk a csalá­dok munkaképességét, úgyhogy az egyesített családok, mind tenyésztésre, mindpedig szaporításra alkalmasak. A nagy hordás idejében — ha szándé­kunkban áll a szaporítás — minden­esetre kipótolják a most megejtett Számbeli veszteséget, sőt sok esetben még fölösleget is adnak. Az egyesítésnél az legyen a legfőbb elvünk, hogy az egyesített család jó anyával, kellő népességgel, lép- és éle­lemkészlettel rendelkezzék. Ezekre van szüksége minden tenyésztésre való csa­ládnak. És ezt a szabályt akkor is tart­suk be, ha esetleg 3—4 gyönge család­ból kellene is megalkotni egy erőtelje­set. Az egymással egyesítendő több csa­lád közül csak egy legyen anyás; a többit — ha nem így lenne — az egye­sítés előtt 24—28 órával anyátlanokká kell tennünk. Hogy az egyébként ren­des, jó anyával bíró. de gyenge csalá­dok közül melyiknek az anyját hagy­juk meg, erre nézve mindenkor a fia­­talabbnak s a külsőleg is tetszetősebb, nagyobb anyáknak adjuk az elsőséget. Az egyesítésnél mindenkor az anyás család marad a helyén; akkor is, ha ez volna kevésbbé népes, mert az anyát­lan, elárvult nép bárhol is hailandó megmaradni, csak anyához juthasson. Azt már tudjuk, hogy az egyesítésnél az anyátlan családot kell kimozdítani az otthonából, éppen ezért az anyátlan népet 24—28 óra elmúltával — elfog­lalt építményével együtt — rakjuk át az anyás családhoz. Koratavasszal, miként ősszel is, a családok általában hajlamosak az egye­sülésre, ilyenkor tehát a legtöbb eset­ben elégséges, ha az egyesítendő népe­ket megfüstölve, egyszagúakká téve összerakjuk Ha azonban különös aggo­dalommal volnánk az egyesítendő né­pek viselkedése iránt, rakjuk az anyát­lan népet a kaptár külön szakaszába és a két család közé választóul állítsunk drótszövetes rámát. Ha egyszagúakká váltak. 24 óra múlva veszély nélkül összerakhatjuk azokat. A szlovákiai bortermelői üzemek harmóniai dolgozói versenyre hívták hazánk területén azokat a bortermelő­ket, akik már a szocialista nagyüzem­ben gazdálkodnak A harmóniai dolgo­zók ezzel akarják bizonyítani a szocia­lista gazdálkodás előnyeit a kapitalista gazdálkodással szemben. Most mái nem az a cél, hogy'mennél nagyobb nyereségre tegyünk szert, hanemhogy mennél jobb minőségű bor kerüljön a dolgozók asztalára. Az országos versenyeredményeit 1952 május 31. és június 2. között fogják ki­hirdetni Modor-Harmónia községben, ahol ezalkalommal kiállítást rendez­nek. A kiállításon a legújabb mezőgaz­dasági szakkönyveket is bemutatják, elsősorban is a Szovjetunió és a népi demokratikus országok eredeti és for­dításban megjelent szakkönyveit. A szlovákiai bortermelő üzemek vál­lalati igazgatósága, felmérve a terme­lésben résztvevő dolgozóknak ezt a nagy igyekezetét, ez év február 22-én Modorban értekezletet tartott, amelyre Az anyátlanná tett gyenge családok fiaslépeit az összerakás alkalmával közvetlenül az anyás család fiaslépei mellé helyezzük, hogy tovább ápolhas­sák azokat. Az egvesítés alkalmával fölöslegesnek mutatkozó mézesléoekel pedig az élelemben szegény családok fölsegítésére fordítjuk. Az egyesítés által megszűnt családok kaptárait távolítsuk el helyükről, ha pedig ez nem lehetséges, zárjuk le a kijárónyílásukat, hogy esetleg a régi megszokott helyükön tévelygő méhek — mielőtt elerőtlenednének — más családokhoz szegödhesenek. Ha az anyás családdal több anyátlant akarunk egyesíteni, ezt ne egy napon végezzük, hanem az első napon egye­sítsük az összes anyátlanokat s 24 óra múlva egyesítjük ezeket az anyás csa­láddal. így biztosan elkerüljük a vias­­kodást, vagy az anya leölését. Ha a két családot az összerakás előtt megfigyeljük — mivel az egyiket anyátlanná tettük s nyílt fiasításától is megfosztottuk — látni fogjuk, hogy az egyesülés a főkijárón azonnal megkez­dődik s megesik, hpgy mire másnap összerakjuk a két családot, már csak a dajkaméhek maradtak az anyátlan csa­ládnál. A méhcsaládok egyesülésének fölté­tele, hogy az a méhek békés szándéká­val, saját elhatározásuk folytán történ­jék meg. Ebben az önkéntes bekérez­­kedésben rejlik a magyarázata a mű­velet biztonságának s minden öldöklés, ellenségeskedés elmaradásának. Ta­pasztalhatjuk, hogy kettős, vagy többes kaptárakban a középfal megreoedése következtében két család szándékunk ellenére is egyesül. Pedig itt az egye­sülést az egyik anya leölésének meg kell előznie s az egyesülés mégis béké­sen történik: mert a méhek akarják azt. Hiszen közismert tapasztalás, hogy két, egymáshoz közel állított, de más­más családból származó raj közül — néhánv nappal a befogás után — az egyik átköltözik a másik lakásába. Mindez azt bizonyítja, hogy a méhek egyesülése mindig békésen megy vég­be, ha a méhek önként, tudatosan és a megfelelő békés, lassú mozgással vég­zik azt. Ezért kell meganyátlanítani az egyesítendő családok egyikét, hogy ön­ként hajlandók legyenek az egyesü­lésre. • Az anyátlan családot előbb — a sza­badban való lesöpréssel — az alanyák­­tól meg kell szabadítanunk. S ha a le­­söprött méhek ennek megtörténte után visszatérnek az eredeti helyükre állí­tott lakásba, mint anyátlanok kerül­hetnek egyesítésre. meghívták az összeg népi szervek meg­bízottait. Az értekezleten megbeszélték azokat a legfontosabb teendőket, ame­lyek a legnagyobb mértékben biztosí­tani fogják a verseny sikerét. A nagy­­jelentőségű verseny biztosítása érdeké­ben bizottságot alakítottak, amelynek elnökévé Matus íková Mária elv­társat választották. Matusíková elvtárs ezalkalommal rövid beszédet mondott, amelyben kihangsúlyozta a verseny fontosságát: rámutatott arra, hogy ez­zel a bortermelés színvonala évről évre emelkedik s így mindig jobb minőségű bor kerül a dolgozók asztalára. A múlt­ban a nagyborkereskedők, sőt nemré­gen még a bortermelő üzemeink is a bort készen vásárolták meg a kister­melőktől. Bizonyos, hogy ezek nem tudtak a rosszul kezelt hordókból jó bort eladni Ma már a helyzet megvál­tozott. Nagy bortermelő üzemeink a kistermelőktől már a szőlőt vásárolják föl és így jobb minőségű bort tudunk belőle előállítani. Ezzel sok fáradságos munkától is megmentjük a kistermelőt. Az EFSz-ek tagjai, valamint a kis- és középparasztok sikeresen teljesítik a tervet a maguk munkaszakaszán. Fal­­vaink arculata az alapoktól kezdve vál­tozik. A falvak és városok dolgozóinak életszínvonala közötti különbség ki­­gyenlítődik. Ma már a falu is hatalmas ütemben halad előre a szebb jövendő, a szocializmus felé. Sorra alakulnak az új EFSz-ek és kiszélesül a tagok szá­ma. Hatalmas nagyparcellák váltják föl a szegényes, szétszórt földrarabká­­kat, s a szövetkezetek közös munkába közben a traktorok örvendetes dala visszhangzik. A falvak szocialista építőmunkájánál széles és átfogó segítséget nyújt a fo­gyasztási szövetkezet, amely kiterjedt hálózata segítségével biztosítja, hogy a falu hozzájusson a szükséges áruhoz és megkapja mindazokat az árucikkeket, amelyekre igényt tart. Eddig a falvak napi szükségleti cikkekkel történő ellá­tása nem volt megfelelő, ezért nyúlunk új intézkedésekhez, amelyek legfőbb célja, hogy jobban ellássuk falusi dol­gozóinkat a mindennapi szükséglet cik­keivel. A járási fogyasztási szövetkezetek küldöttei március 1—2. napjaiban Pri­­vigyén országos értekezletet tartottak és részletesen foglalkoztak a falu ellá­tásának kérdésével. Ebből a szempont­ból az elfogadott határozatok közül kü­lönösen az a fontos, amely a követke­zőket mondja: á) nagy választékkal rendelkező áru­sítóhelyeket kell létesíteni; b) 1952. április 1-ével át kell venni az élelmiszernagykereskedelemtől a nem élelmicikkek árusítását; c) biztosítani kell a falvak folyama­tos áruellátását, esetleg vándorboltok segítségével is. A fogyasztási szövetkezet dolgozói hozzáláttak az elfogadott határozatok végrehajtásához. Szükségesnek látszik, Jjogy szövetkezeti dolgozóink megis­merjék a szövetkezeti szerveknek azt a munkáját, amely a jobb áruellátást cé­lozza. Április 1-ével a járási fogyasztási szövetkezetek az élelmiszernagykeres­kedelem fióküzleteit a következő váro­sokban, illetve községekben veszik át: Pöstyén, Zohor, Somorja, Rózsahegy, Illává, Galgóc, Nagysurány, Rima­szombat, Korpona, Toronya, Va.rannó, Nagykapos és Gálszécs. Ezenkívül át­veszik a zsolnai, zólyomi, bratislavai és tátralomnici elosztóraktárakat is. Ezek­ből a :aktárakból látják el az összes iárási fogyasztási szövetkezeteket és boltjaikat azokkal az árukkal, amelyek nem élei mi cikkek. A járási fogyasztási szövetkezeteket körzetekbe osztják és minden körzet egy-egy említett volt nagykereskedel­mi fióküzemből, illetve raktárból kapja meg az árut. A tervezett árualapokat százalékos kulcs szerint osztották szét a kerületek között, a Kerületi Szövetkezeti Tanács viszont az árualapokat az illetékes rak­tárnak utalja ki, amelyek az árut a kis­kereskedelmi forgalom terve szerint osztják el az egyes járási fogyasztási szövetkezetek között. A járási fogyasz­tási szövetkezetek és boltjaik közvetle­nül ezeknél a különleges fióknál rende­lik meg az árut, mégpedig a számukra meghatározott hányadkeretén belül. Az áruszállítás így történik: a) vasúton az esetben, ha darabáru­ról, vagy vagontételekről van szó és a kerület messzebb esik; ugyanakkor azonban a rendeltetési helynek állo­mással kell rendelkeznie; b) teherautóval, ha más szállítási eszköz nem áll rendelkezésre. Az áruszállítást pontosan az áruel­osztási terv szerint végzik, de legalább kétszer havonta. így biztosítják a nem élelmiszeripari cikkek szállításának rendszerességét, egyidejűleg a különle­ges raktárok fölötti közvetlen ellenőr­zést a Kerületi Szövetkezeti Tanácsok gyakorolják. Azáltal, hogy a fogyasztási szövetke­zetek átvették az élelmiszernagykeres­kedelem üzleti tevékenységét, föltéte­lezhető, hogy minden szövetkezeti dol­gozó érdekének fogja tekinteni a vidé­ki lakosság ellátásának folyamatossá­gát. Tartsuk fontosnak, hogy a falusi lakosság elégedett legyen és ne veszte­gesse fölöslegesen idejét a városokban végzett kisebb bevásárlásokkal. Bizonyos mértékig . kiszélesültek az árufajták is, úgyhogy raktáraink a já­rási fogyasztási szövetkezetek boltjait a legkülönbözőbb arukkal, kultúrcélo­­kat szolgáló árucikkekkel is elláthat­ják, amelyek iránt a falusi fogyasztó egyre nagyobb érdeklődést tanúsít. Belkereskedelmünk újjászervezésé­ből következik az is, hogy átvesszük a különleges árusítóhelyeket azokban a községekben, amelyek 1 000-nél keve­sebb lakossal rendelkeznek. Ennek alapján a járási fogyasztási szövetke­zetek Szlovákiában közel 40 ilyen bol­tot vesznek át, amelyek főleg textil­cikkek, lábbeli, üvegáru stb. árusításá­val foglalkoznak. A különleges árusí­tóhelyek végleges átvételének 1952. áp­rilis 1-ig föltétlenül meg kell történnie. Ezzel kapcsolatban fölhívjuk a fi­gyelmet arra, hogy ezeket a különleges árusítóhelyeket igen sok községben egyetlen nagy boltban lehet egyesíteni, amely bőséges áruválasztékkal rendel­kezik. így megjavul a dolgozók kiszol­gálása, fokozódik a szövetkezeti keres­kedelem kultúr jelen tősége, emelkedik a munka termelékenysége és megtaka­rítások érhetők el a munkaerők terén. Fontos szerepet kaptunk az által, hogy reánk bízták a vidéki dolgozók ellátását. A vándorboltok gazdasági és politikai jelentőségét nem is kell külön hangsúlyozni. Ezek célja, hogy elhoz­zák a jóminőségű árut az EFSz-ek pél­dás dolgozóihoz; a vándorboltok áruit ugyanis azok a dolgozók kapják, akik példásan teljesítsék feladataikat. A já­rási fogyasztási szövetkezetnek azok a dolgozói, akik tevékenységüket ván­dorboltokban fejtik ki, tudatosítsák po­litikai küldetésüket, népszerűsítsék az EFSz-ek alapításának és kiszélesítésé­nek fontosságát. Szemléltetőn és példa­mutatón kell bebizonyítaniok, hogy a kereskedelem terén tevékenykedő szö­vetkezeti dolgozó segíti azt a szövetke­zeti dolgozót, aki a mezőkön teljesíti tervezett feladatait. Eddig különösen a bratislavai és nyitrai ,„Jednota“ ván­dorboltjai mutattak föl sikeres tevé­kenységet. A zsolnai, kassai és eperjesi kerületek vándorboltjainak munkája azonban lemarad. Fontos tehát, hogy a titkár elvtársak tudatosítsák a vándor­boltok küldetésének jelentőségét és azonnal tegyenek meg mindent, hogy a nemzeti vállalatok adják át vándor­boltjaikat. A szövetkezeti mozgalom hivatása, hogy a szocialista falu építésének bás­tyája legyen. Ezt vegyék tudomásul a fogyasztási szövetkezetek dolgozói és felelős feladatukhoz mérten javítsák meg munkájukat. Elsősorban Kerületi Szövetkezeti Tanácsaink keressék meg a munka új módszereit és tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a fogyasztási szövetkezetek megelégedés­re teljesítsék a falu ellátásával kapcso­latban reájuk háruló feladatokat. A modor-harmóniai bortermelők versenyfelhívása FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZET lllllllllllllllllilllllllll!lllllll!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIINIIIIIIIII1ll!llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!IIKIIIIIIIIIIIIII!llllllllllllllllllllllllll!llllllllll!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIHI

Next

/
Thumbnails
Contents