Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-03-30 / 13. szám

4 1952. március 3t>. Hazánk jövő gyümölcsöskertje: az Ipoly völgye Az Ipolyvölgyében szép mezőgazda­­sági termelés folyik, azonban még min­dig nagyon sok az olyan terület, ame­lyet gyümölcsészettel gazdaságosan ki lehetne használni. Szinte meglepő a kertekben és a mezőgazdasági terme­lésre nehezen hsfeználható lejtős terü­leteken a fák erőteljes fejlődése, ame­lyek elhanyagoltságuk ellenére is ha­talmas termést hoznak. Ebből látszik, nogy mind az éghajlat, mindpedig a ta­laj szempontjából minden előfeltétel megvan a jövedelmező gyümölcster­mesztésre. Az Ipolyvölgy könnyen válhatna az ország gyümölcsöskamrájává, ha meg­teremtjük ehhez a szükséges feltétele­ket. Ennek érdekében szükség lenne a Párt és a népi szervek szoros együtt­működésére, valamint az állami erdő­­gazdaságokkal, szakszempontból pedig az ipolyrónyai tudományos kísérleti in­tézettel történő közös munkálkodásra. A faiskolai anyag beszerzése a máso­dik ötéves terv első évében már nem jelentene semmi nehézséget, amennyi­ben a kísérleti intézet két év múlva nagytömegű gyümölcsfát termel ki szocialista mezőgazdaságunk részére. Az intézet kizárólag ennek a vidéknek a helyi, ill. más legmegfelelőbb fajtáit szaporítja a kísérleti faiskolában. A kísérleti állomás, bár működésé­nek csak kezdeti stádiumában van (alig egyéves), igyekszik ezt az egész völgyet a gyümölcsészét szolgálatába állítani. Természetesen más alkalmas területek kiültetése is számításba jön az egész besztercebányai kerület területén. Dol­gozik nemcsak a gyümölcsészet terén, hanem a mezőgazdasági kisérletügy egyéb területén is, kísérleteket végez a kísérleti parcellákon, az üzemi iskolá­ban kiképezi a fiatal népi gyümölcsé­­szeti káderekat. Az Egységes Földmű­ves Szövetkezeteknek segítséget nyújt. Az üzemi iskolában megtanulják a hallgatók a legmodernebb agrotechni­kai eljárásokat. Mindezideig pontos adatokkal nem rendelkezünk, csupán hozzávetőlegesen mondhatjuk, hogy az Ipoly völgye és környéke mezőgazdaságilag intenzíven kihasznált területe mintegy 500—700 ha-ig terjedhet. Ennek a területnek a beültetésével olyan földet állíthatnánk a nép szolgálatába, amely mindezideig kihasználatlanul hevert. Szükségesek lennének a mielőbb létesítendő mester­séges legelők, amelyeken aztán az egész völgy állattenyésztését nagyobbí­­tani lehetne és ezeket a területeket gyümölcsfákkal kellene beültetni. Hymodon nemcsak juhtenyésztésün­ket juttatnánk jóminőségű legelőkhöz, hanem ugyanazon a területen még bő­­ventermő gyümölcsöseink is lennének. Egyben megvalósítanánk azt a sokat hangoztatott jelszót, hogy több gyü­mölcsöt dolgozóink asztalára. Vegyünk példát Micsurintól, akinek eleinte szinte leküzdhetetlen nehézsé­gei voltak, egyrészt a megélhetést ille­tően, másrészt pedig a maradi, cári re­zsim részéről, amely fázott mindenne­mű újítástól mind a politika mind a tu­domány terén. A szorgalmas kísérlete­ző mégis dolgozott és nagy eredménye­ket ért el, olyannyira, hogy ma egész gyümölcstermesztésünk az ő tanítására épül föl. Nálunk nem keü számolni ezekkel a nehézségekkel. Minden előfeltétel meg­van ahhoz, hogy nagyot és szépet al­kothassunk. Rajtunk áll tehát, hogy a közösség érdekében, valamint népi de­mokratikus országunk újjáépítésének érdekében set a nemes célt megvalósít­suk. K.-án. Ipolyrőnya A becsületes kis- és középföldműveseiuk példája nyomán Terbeléd község is teljesítse hazafias kötelezettségeit Terbeléd kis község. A falu dolgozó parasztjai még nem tértek át a kollek­tív gazdálkodásra. így nem tudják ki­használni a közös gazdálkodás előnyeit a termelés emelésére és jövedelmük gyarapítására. A falu fejlődését nagyban gátolja a bábi és lázi puszta spekulánsai, akik még kevés százalékban sem teljesítik b eszolgálta tási kötelezettségeiket. A hős szovjet hadsereg kivívta dolgozóink számára a szabadságot a fasizmus fö­lött. A fölszabadulás után a nincstelen mezőgazdasági munkások, zsellérek és parasztságunk földet kapott. így jutot­tak földhöz a bábi és lázi puszta mai spekulánsai. Most egyszerre elfelejtet­tek mindent, amit a múlt társadalom­ban átéltek és visszaélnek a kormány és a párthatározat teljesítésével. Nem készülnek kellőképpen a tavaszi mun­kák megkezdésére, nem teljesítik a be­adási kötelezettségüket, nincs meg a betervezett állatállományuk és nem trágyázzák, nem művelik meg kellő­képpen a földet Megkárosítják ezzel úgy magukat, mint népgazdaságunkat. Eltitkolt állatokat tartanak, fekete­vágások folynak és feketepiacra ter­melnek. Jó bevált has-znothajtó üzlet volt a pálinkafőzés is. Az utóbbi idők­ben a spekulánsok istáll óiban és laká­saiban egész sereg eltitkolt sertést ta­láltak, amelyek bizonvára a feketepiac­ra voltak szánva. Csak egy pár speku­láns nevét jegyeztük fel a bábi és lázi pusztai spekulánsok között: Szvoreny József vezetője a díszes társaságnak. Vaculcsák András istállójában két da­rab 75 kilos, egy 55 kilos és egy 15 ki­los eltitkolt sertést találtak. Szuázsik Márton példájukat követve egy darab 120 kilos hízót rejtegetett, azt remélve, hogy szép ezresek vándorolnak majd a zsebébe. Hasonlóképpen cselekedett Vaculcsák Pál is, aki 60 kilos kocát rejtegetett. Voltak olyanok is, akik már a jövő évi haszonra gondoltak és 15— 30 kg súlyig terjedő süldőket rejteget­tek. Például Kubinyec Gregor 9 darab, Uhrín Tamás 8 drb, Malis György 3 drb, Sulek István 3 drb, Kurcsák Ma­­tús 3 drb, Viham Jánbs 3 drb, Karkusz Júlia 2 drb. növendéksertést tartogat­tak eltitkolva. Ez úgy történhetett meg, hogy a NB elnöke Budács Matús mindenről tudott de nem tett ellenük semmit, így maga­tartásával elősegítette ezek mesterke­déseit. így tehát elvesztette dolgozó népünk bizalmát amiért leváltották funkciójából. Amikor ilyen példakép állt a falu dolgozó népe előtt, nem le­het csodálkozni azon, ami Terbeléden történik, mert nem volt aki példát mu­tatott volna, aki meggyőzte volna a fa­lu dolgozó parasztságát, az állampolgá­ri fegyelemről és dolgozóinkkal szem­beni hazafias kötelessége teljesítéséről. —pe— A szövetkezeti dolgozók havi képeslapja: a Szövetkezeti Termelés A Földművelési Megbízotti Hivatal magyar nyel­ven is kiadja a »»Druzstevná vyroba" című mezőgaz­dasági szaklapot» a szövetkezeti parasztok havonta megjelenő képeslapját. A lap magyar nyelven »»Szö­vetkezeti Termelés’' címmel jelenik meg. Harminchat mélynyomásos oldalon» négyoldalas színes borítékkal jelenik meg ez a magasszínvonalú lap» amely nemcsak szórakoztat» hanem tanít és is­lereteket bővít. Beszámol a Szovjetunióban alkalma zott agrotechnika legújabb vívmányairól» amelyeket immár szövetkezeteink és állami birtokaink is nagy sikerrel alkalmaznak. A cikkek egész soraiban közli az élenjáró szövet­kezeti parasztok és mezőgazdasági dolgozók tapasz­talatait» amelyek a növényi és állattenyésztési ter­melés vonalán szereztek. Ismerteti a micsurinisták kísérleteit és eredményeit» ugyanakkor tanácsokkal szolgál a szocialista mezőgazdaság fiatal építőinek. Sok tanulságot nyújt a könyvelési rovat is. Változatos» gazdag képanyag tarkítja a lapot» amelynek hasábjain az olvasók levelei és hozzászó­lásai is helyet kapnak. Ezenkívül színes elbeszélések szórakoztatják az ol­vasót» aki ugyancsak a lap hasábjairól értesülhet a mezőgazdasági szakirodalom legújabb műveiről. A »»Szövetkezeti Termelés»» minden hónap 15-én jelenik meg. Megrendelhető az »»Orác" kiadóválla latnál. A megrendelést így címezzük: »»Orác”» redak cia »»Szövetkezeti Termelés”» Bratislava Krízková 7. II. 73. A lap előfizetési ára mindössze 100.- Kcs. évente. A közős gazdaság a kolhoz vezetőereje írta: P. Pozorov, a Szocialista Munka Hőse, a Kirov-területi „Vörös Október” kolhoz elnöke. . Huszonhét évvel ezelőtt a falusi kommu­nisták a komszomolcok kezdeményzésére megszervezték az egykori szegényparasztokat és béreseket egyesítő „Vörös Október” kol­hozt. Az egyénileg dolgozó parasztgazdaságok tengerében kis sziget volt a mi kolhozunk. De mindannyian megértettük jól, hogy csak a gazdaság kollektív intézése nyitja meg az utat az új élet virágzásához, a szabad és örömteljes munkához. A kolhoz fennállásának első napjaitól fog­va fölvetődött a közös alapok létesítésének kérdése, összeadtuk mindenünket, amink volt. Sokat segített az állam. így kezdett ki­alakulni, fölhalmozódni közös vagyonunk. Fokozatosan megszerveztük a gazdaság irá­nyításához szükséges tapasztalatokat is. Szövetkezetünk első jelentős sikerei a me­zőgazdaság teljes kollektivizálásának idősza­kára nyúlnak vissza. Számunkra, miként az egész kolhozparasztság számára, a közös ter­melés fejlődésének és megszilárdításának pro­gramijává váltak azok a szavak, amelyeket Sztálin elvtárs az élenjáró kolhozjjarasztok Első Összövetségi Kongresszusán mondott. — Tőletek csak egyet várunk el — mon­dotta Sztálin elvíárs a kolhozparasztoknak — azt, hogy becsületesen dolgozzatok, a kol­hoz jövedelmét a végzett munka arányában osszátok szét, kíméljétek a kolhoz tulajdonát, kíméljétek a traktorokat és a gépeket, gon­dozzátok, ahogy illik, lovaitokat; teljesítsétek azokat a feladatokat, amelyeket munkás- és parasztállamotok elétek kitűz, erősítsétek a kolhozokat... Mi, a Párt és a kormány iránymutatásai­nak követésével s a kolhozélet alaptörvényé­nek: a mezőgazdasági termelőszövetkezetek alapszabályzatának szigorú betartásának alap­ján évről évre növeljük közös vagyonúnkat, s megszilárdítjuk és tovább fejlesztjük a szö­vetkezet gazdaságát. A kolhozrendszer ere­jének és szilárdságának, valamint fejlődé­sünknek legfőbb forrása: a föld. A kolhoz­parasztok a földművelést, miként az egész gazdasági munkát is, az élenjáró tudomány és a legújabb technika alapján végzik. 1-932-ben bevezettük a füves vetésforgót. Ezt megelőzőleg részletesen tanulmányoztuk a talajt, talajtérképet állítottunk össze táb­láinkról. Most 17—25 mázsát gyűjtünk be át­lagban hektáronként az egész vetésterüle­ten. A gépek széleskörű alkalmazása, az élenjá­ró agronómia eredményeinek és újítok ta­pasztalatainak bevezetése lehetővé teszi, hogy rendszeresen jó termésünk legyen, nemcsak gabonafélékből, hanem az összes többi ter­ményekből is. Több mint négyszeresére emel­kedett a burgonyatermés. A kolhoz közös gaz­dasagában megnőttek és a termelés kultúrjá­­ja terén fejlődtek a legfőbb ágazatok. Ennek alapjan a kolhoz jelntős eredményeket ért el az árútermelésben; 12—13 mázsa áruga­bonát, sőt még többet is termel a gabonafé­lék vetésterületének minden hektárán s ez­zel biztosítja, hogy kellőméretű magtartalé­kot, biztonsági és takarmányalapot tud létesí­teni és jól megfizeti a kolhozparasztok mun­kaegységeit. A kolhoz évente kb. 200.000 liter tejet szállít a beadóállomásokra és közel 180.00 litert oszt szét a munkaegységek alap­ján. A kolhoz pontosan teljesíti minden kö­telességét az álammal szemben. Mindennél előbbrevalónak tartjuk az állam érdekeit. Kol­hozunk évről évre határidő előtt beadja az államnak az előírt gabona-, tej-, hús-, gyap­jú-, tojásmennyiséget és az egyéb terménye­ket. A gazdaság összes ágazatai több mint másfélmillió rubel pénz jövedelmet hoznak évente a kolhoznak. A kolhoz legfőbb ereje: a közös gazdaság. Mennél többet fordítunk a közös alapra, annál szilárdabb a kolhoz, an­nál jobban, tehetősebben élnek a kolhozpa­rasztok. A kolhoznak megvan a saját jól fel­szerelt gépész- és kovácsműhelye, amely biz­tosítja a gépek és szerszámok idejében és kitűnően végzett javítását. Gazdaságunkban villamosítottuk a legnehezebb munkát igény­lő folyamatokat. Teljesen villanyenergiával végezzük a gabona cséplését, kiválogatását és néhány más munkát. A kommunisták és komszomolcok haladnak a közös gazdaság megszilárdításáért és a szo­cialista földművelés kultúrájának fejleszté­séért vívott harc első soraiban, ök irányít­ják a termelésnek csaknem minden döntő te­rületét. A vezetőség tanulmányutakra küldi a brigádvezetőket és élenjáró dolgozókat; az ország legjobb gazdaságaiba, a tudományos kutatóintézetekbe és a főiskolára küldik őket. A közös gazdaság sikeres fejlődése minden előfeltételt megteremtett a kulturált és jó­módú élethez. Kolhozparasztjainknak bő fi­zetség jut a munkaegységekre. Ilyen hatal­mas a fejlett közösségi termelő munka ereje. Ez a munka teljesen biztosítja a kolhozpa­rasztok gabona-, burgonya-, zöldség-, tej-, hús- és egyéb élelmiszerszükségletét. A kolhozépítés sztálini politikájának való­­raváltásával, a mezőgazdaság anyagi és mű­szaki alapjának szakadatlan kiterjesztésével, a dolgozók szaktudásának fejlődésével meg­teremtünk minden előfeltételt a kolhozok kö­zös gazdaságának hatalmas föllendüléséhez és további megszilárdulásához. Talajjavítás Magyarországon Az 1950. január 1-én megindult ötéves terv egyik főfeladata, hogy tovább fejlessze a ma­gyar mezőgazdaságot, belterjessé és korsze­rűvé tegye a gazdálkodást, növelje a földek terméshozamát. A nagyarányú gépesítési Pro­gramm, a milliárdos beruházások, az új agro­technikai eljárások bevezetése, az öntözéses gazdálkodás és új kultúrák meghonosítása mellett ezeknek a céloknak szolgálatában áll a talajjavítás is. Magyarországon a múlt gazdasági rendszer egyoldalú volt, a földet kiuzsorázó növény­­termelés következtében fokozatosan romlott a talaj termőképessége. Emellett jelentős mennyiségű sekély termőrétegű, savanyú-, szikes-, agyagos és tőzeges terület, futóho­mokot tartottak nyilván, amelyek egyáltalán nem, vagy csak kevéssé voltak hasznosítha­tók, s ezek megjavítására, a termelés számá­ra való meghódításukra, még csak kísérletet sem tettek. Az ötéves terv intézkedései ezen a terüle­ten is sok-sok évtized mulasztását pótolják. 1945-ig 185.000 hektárral növekedik az öntö­zött terület, 325.000 hektáron erdősítenek, s a termőföld talajerejének pótlására szánt műtrágyamennyiséget hektáronként 128 kiló­ra emlik. Több mint 1,700.000 hektár kiterje­désű területen végeznek talajjavítási munká­kat: meszezést, digózást, sáncolást, homokkö­tést, stb. és ezen belül mintegy 17.000 ha szi­kes, valamint 40.000 hektár savanyú talajt tesznek dús termőfölddé. Ezeknek a munkálatoknak túlnyomó részét a kifejezetten erre a célra alapított Talajja­vító Vállalat végzi. A vállalatnak az ország különböző vidékein kirendeltségei és talaj­­vizsgáló laboratóriumai vannak. Egy-egy ki­rendeltséghez több megye tartozik, az egyes megyékben a helyi tanácsok mellett talaj­­vizsgáló körzeti előadók működnek. Ez az egész apparátus egy, az ország minden részére kiterjedő és hosszabb időre szóló talajjavítá­si terv alapján dolgozik. A terv egyik része, a javításra szoruló ta­lajok fölkutatása és föltérképezése, már meg­valósult. 1951. végére készült el a Magyar Mezőgazdasági Tervezési Intézet kiadásában az ország l:zü0.000 léptékű részletes mező­gazdasági talajtérképe. A talaj javítási munkát minden esetben ta­lajvizsgálat előzi meg. Talajvegyészek száll­nak ki a helyszínre és megállapítják a javí­tás módozatait. A Talajjavító Vállalat előzetes szerződést köt az állami gazdaságokkal, termelőszövet­kezetekkel, vagy egyénileg gazdálkodó pa­rasztokkal. A termelőszövetkezeti mozgalom rendkívül kedvezőn befolyásolja az országos talajjavítási tervek végrehajtását, mert a saövetkezetek nagyobb és összefüggőbb terü­leteinek javítása kevesebb költséggel jár, a kiadások arányosan megoszlanak a tagok kö­zött s a tagok maguk is hozzájárulhatnak munkájukkal a terv végrehajtásához. Egyéb­ként a magyarországi termelőszövetkezetek a javítási munkák költségeinek fedezésére 12 év alatt törleszthető kölcsönt kapnak az ál­lamtól, évi 1 százalékos kamat mellett. A föijavított szikes, vagy savanyú tala­jok terméseredménye már a következő évben búzából 4—5, cukorrépából 50—70 mázsával lesz nagyobb hektáronként. A talajjavításra fordított költségek magából a terméstöbblet­ből 2—3 év alatt visszatérülnek. Ugyancsak a Talajjavító Vállalat végzi a sáncolás és ho­mokkötés munkálatait. Hogy a szél a laza talajokat el ne hordja, a tavaszi hóolvadás, vagy nyári zápor el ne mossa, 15—20 méteres távolságokra 6—7 méter széles és fél méter magas földhullámokat emelnek. A Magyarországon folyó talajjavító mun­kálatok során kiválló eredményekkel hasz­nálták föl as zovjet tapasztalatokat, elsősor­ban azt, hogy a vegyi anyagokkal, műtrágyá­val, öntözéssel, stb. történő talajjavító eljá­rásokat össze kell kapcsolni a természetáta­lakító tudományos eljárásokkal, így a mező­védő erdősávok, füves vetésforgók, stb. al­kalmazásával. A gyakorlati tapasztalatok át­adása mellett, nagy segítséget nyújtottak a Szovjetunió új talajmunkáló gépei: a talaj­­gyaluk, árokásók, földterítő gépek, stb. Magyarországon a tervszerűen végzett ta­lajjavítás egyik fontos eszköze a mezőgazda­ság korszerűsítésének; növeli a terméshoza­mot és ezzel együtt magasabb életszínvonalat biztosít az ország lakosságának. MAGYAR FÖLDMŰVES! Érten dolpnzik lapunk. nekeP írja minden sorát. Egy hét minden mezőgazdasággal összefüggő hírét megtalálod lapunkban Kiváló szakemberek adnak minden héten aktuális tanácsoké Évi 100 — koronáért minden héten bekopogtat hozzád a J&a&ad fr.óí(?cLmui/.eJ

Next

/
Thumbnails
Contents