Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-01-06 / 1. szám

Hazánk felvirágoztatásáért, népeink boldogságáért!

Klemen! Gottwald köztársasági elnökünk újévi rádióbeszéde

Drága polgártársak, elvtársnők és elvtársak!

Újesztendőben, az 1952. esztendőbe léptünk. Engedjétek meg, hogy nektek és közeli hozzátartozóitoknak szívből minden jót kívánjak az elkövetkezendő újévre, és ugyanilyen szívélyesen köszönetét mondjak minden dolgozónak, aki az elmúlt esztendőben a Köztársaság által reá rótt feladatokat becsületesen teljesítette.

*

1951 küszöbén, egy esztendővel ezelőtt többek között arról is beszéltem, hogy „a következő évben is folyik majd a béke és a háború erői közötti gigantikus küzdelem, amely a további világfejlődés hajtómotorja“. Ez teljes egészében beigazolódott.

Az amerikai imperialisták által vezetett reakciós háborús erők megtettek és megtesznek mindent, hogy új világháborút készítsenek elő. Egyre több és több az általuk leigázott nemzetektől kisajtolt eszközt fordítanak erre. Az Északamerikai Egyesült államok minden tőkés vazalusának nemzetgazdasága ropog a Wahl-Street és Washington telhetetlen háborús uszítóinak igényei által reájuk rótt súlyos terhek alatt, és gazdasági értelemben véve ezek lába alatt is reng már a föld.

Annál inkább így van ez politikai tekintetben

is. Az amerikai imperialista gangsztereket, akik Hitler őrült világuralmi terveit átvették és tovább fejlesztették, a világ hasonlóképpen kezdi gyűlölni, mint náci elődeiket, mert csak a nácikéhoz hasonlítható arcátlansággal tolakodnak úgynevezett szövetségeseik pozicióiba, beleszámítva Nagy-Britanníát is és így magukkal szemben többé-kevésbbé titkolt ellenállást és utálatot keltenek.

De nemcsak ez. A régi gyarmati urak ellen fellázadt gyarmati és félgyarmati nemzetek további 100 milliói a régi urakat sémiképpen sem akarják felcserélni újakkal, az amerikaiakkal. Az amerikai ímperíálizmus a gyászoshírű Truman doktrínával önmagát a világreakció és az új amerikai imperializmus csendőrének nyilvánította ki, amely a régi összeomló imperializmusok helyére lép. Az amerikai imperialista cápáknak most be kell látniok, hogy olyasmit kaptak be, ami számukra túlnagy és amin bizonyos körülmények között meg is fúlhatnak.

Az amerikai imperializmus katonai presztízsét súlyos csapást érte. Az amerikai imperialisták parancsára már 1950 nyarán megkezdett és végrehajtott Észak-Korea elleni bűnös háborús megrohanás egészen máskép ütött ki, mint ahogyan az amerikai urak elképzelték. A koreai nép és a kínai önkéntesek hősiessége beigazolta, hogy az amerikai imperialisták háborús fái sem nőnek az égig.

*

Hogy az amerikai nagyfejüek háborús tervei minden őrülterőfeszítésük ellenére is az elmúlt évben meggátlódtak, az mindenekelőtt a hatalmas Szovjetunió vezette nagy világbékemozgalom érdeme. A világ száz meg százmilliós egyre nagyobb és nagyobb becsületes embertömegeit ragadja magával ez a mozgalom. __ ...

A világuralom után rohanó, falánk amerikai imperializmust, mint háborús uszítót, háborús támadót, az új világháború szervezőjét, a száz meg százmilliók szénié előtt leleplezték, kipellengérezték és ismertté tették. A nemzetek ma újjal mutatnak minden rossznak eme főszerzőjére és el vannak szánva és képesek is rá, hogy a rossznak ellenálljanak és vele szembeszálljanak. A nagy Sztálinnak komoly és egyúttal lelkesítő szavai arról, hogy a Szovjetunió nemzetei készek teljes fegyverzetben fogadni a háborús támadót és hogy például ismerik az atomfegyvert is és az ő nyomatékos megállapítása arról, hogy a világbéke megőrizhető, ha a nemzetek maguk veszik kezükbe a béke ügyét és végig kitartanak mellette: — a fasizmus fölött diadalt aratott hadvezér e szavai az egész világ békemozgalmát hatalmasan megerősítik és arra serkentik a népeket, hogy az elkövetkező esz tendőben még jobban fokozzák a béke megőrzéséért folytatott küzdelmüket és hogy teljes súlyukkal oda álljanak a Szovjetunió által a nemzetközi fórumon újra meg újra felvetett béke- és lefegyverzési javaslatok mellé.

*

Mi Csehszlovákiában a béketábor egyik előretolt vártáján állunk. Ezért érthető, hogy minden, ami

körülöttünk történik, befolyással van belső helyzetünkre. Ma a béke ügyéért a magunk szakaszán azzal harcolunk, hogy építjük és megszilárdítjuk népi demokratikus köztársaságunkat, annak politikai és gazdasági erejét és ellenállóképességét, hogy új szocialista társadalmat építünk és mindenekelőtt annak gazdasági alapjait.

Kétségtelen, hogy ez irányban az elmúlt év folyamán bizonyos haladást jegyezhetünk fel. Az 1951. esztendőben Csehszlovákiában előzetes számítások szerint az ipari össztermelés 12.7%-kal emelkedett az 1950-es évvel szemben és körülbelül hétharmad résszel nagyobb volt, mint 1937-ben. Szlovákiában az

1951. évben az ipari össztermelés 19.2°/o-kal nőtt az

1950-es évvel szemben és körülbelül három és félszer nagyobb volt, mint 1937-ben. A csehszlovák termelés 1951-ben az ipar egyes ágazatai szerint, a nehéziparban 14.3#/«-kal a könnyű iparban 6%-kal és az élelmezési iparban 18.6%-kal emelkedett az

1950- es évhez képest. Ugyanezen idő alatt Szlovákiában a nehézipar termelése 36.4°/o-os, a könnyűipar 12.8% -os és a élelmezési ipar 7%-os emelkedést mutat. Az 1937-'es árakban számolt nemzeti jövedelem

1951- ben az elmúlt évvel szemben 10%-kal és az 1937-es évvel szemben 33%-kal növekedett. 1951-ben a beruházások tekintélyes összeget, 105 milliárd koronát értek el.

Az elmúlt évben elért említett ipari termelésnövekedés azonban a fokozódó fogyasztás kielégítésére nem volt elegendő, ami megnyilvánult a lakosság személyi szükségleti tárgyainak fokozódó keresletében, a lakosság szociális, egészségügyi és kulturális szolgálatát fedező fokozott kiad ásókba*" új beruhások igénylésében, az ország védelmének szükségleteiben, stb. Egyszóval: múlt évben nem termeltünk annyit, amennyit akartunk és tudtunk volna befektetni, illetőleg fogyasztani. Ez a főoka azon más nehézségnek is, amelyek a múlt évben főleg a széleskörű fogyasztó piacon felmerültek és amelyek főleg gazdasszonnyainknak sok utánjárást okoztak.

*

Sokat beszéltünk már erről, de a jövő évben sokkal többet kell tennünk a társadalmi termelés növekedése meg a személyi és társadalmi fogyasztás emelkedése közötti aránytalanságok megszüntetésére. Ebben a rövid beszédben figyelmüket egyetlen körülményre szeretném irányítani, amely sokmindenre fényt vet. Az élelmiszerek termelése és fogyasztása közötti arányról van szó. Csehszlovákiában

1951-ben az ipari termelés körülbelül kétharmadával nagyobb, mint 1937-ben volt. A mezőgazdasági termelés azonban még mindig csupán a háború előtti színvonalon mozgott. Kétségtelen azonban, hogy az élelmezési cikkek fogyasztása lényegesen emelkedett. Ez a fogyasztás emelkedett a vidéken is, amely a nem fokozódó termelés következtében a piacra lényegesen kevesebb élelmiszert ad, mint a háborít előtt. A különbséget azután behozatallal kell pótolni, íme néhány szemléltető adat: az 1937-es esztendőben az élelmiszerbehozatal egész behozatalunk nem egész 13°/*- át tette ki, míg az 1951-es évben már összbehozatalunk 29%-ára ugrott. így pl. az 1951-es évben körülbelül tízszer annyi kenyérgabonát hoztunk be, mint 1937-ben, vajat huszonhatszor annyit és húsból, amit 1937-ben úgyszólván egyáltalán nem hoztunk be, 1951-ben több mint 41.000 tonna behozatalra szorultunk. Annál inkább kell fokoznunk ipari termékeink kivitelét, főleg a gépipar és különösen a nehézgépipar termékeit.

Ez válaszunk egy része azoknak az okoskodóknak is, akik úgy tesznek, mintha nem értenék a nehézipar fejlesztésének jelentőségét és arról beszélnek, hogy a nehézipar felépítésnek és fejlesztésének semmi köze a lakosság életszínvonalának növeléséhez. Ez azonban csak az érem egyik oldala, a másik oldala kétségtelenül az, hogy a lakosság ellátásában mutatkozó nehézségek tartós leküzdése szempontjából lényegesen fokozni kell a mezőgazdasági termelést és ez csupán és egyedül a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés alapján, a falu szocializálása alapján történhetik. Mezőgazdaságunk így és csakis így érheti utol iparunkat és így válhat annak egyenrangú társává. A földműves szövetkezetek az állami gépállomások és az állami birtokok megszilárdítása és fejlesztése az idevezető út.

Iparunk a maga részéről kell, hogy sokkal gyorsabb ütemben sajátítsa el a munka szovjet szocialista módszereit, a gazdaságosság és a káderek nevelésének megszervezését. Az utóbbi hónapokban a szénfejtés, a kohászat, az energiatermelés, á vegyi- és gyapotipar terén tett néhány részintézkedés kezdi meghozni áldásos gyümölcsét. Minden nehézség és hiány ellenére láthatjuk, hogy a Szovjetunió hatékony segítségével országunk ipari és műszaki színvonala emelkedik. ' Új meg új ipari nagyüzemeinkben egyre több új és bonyolult gépet és géprendszert gyártunk. A háború előtti ipari és műszaki normák már régen elévültek. Előttünk, országunk minden dolgozója előtt soha nem látott távlatok nyílnak iparj és műszaki irányban is. Az országunk ellen az amerikai monopoltőkések parancsára életbeléptetett megkülönböztetés és részleges blokád bizonyára okoz nekünk különféle kellemetlenségeket, azonban ennek, hogy ellenállóbbá tesz bennünket, arra kényszerít bennünket, hogy a magunk lábán álljunk és tanuljunk és megtanuljunk sokmindent, amihez azelőtt nem értettünk. Ez irányban mindig támaszkodhatunk szovjet barátaink önzetlen segítségére, amelyről az iparban dolgozó embereink nem egyszer saját tapasztalatukból meggyőződtek. Szovjet barátaink e jóakaratát megbecsülni, felismerni és elismerni azt, hogy közülünk mindenki sokat tanulhat tőlünk: — ez az iparban és a mezőgazdaságban minden dolgozó ügye\ és főleg fiatalabb és idősebb műszaki értelmiségünk dolga.

És tanulni a baráttól — ez egyáltalán nem anynyit jelent, hogy elveszítsük önbizalmunkat, önbecsülésünket és öntudatunkat, ez egyáltalán nem anyn.yit jelent, hogy a belénk oltogatott „cseh emberke“ mentalitásába essünk, amely köp arra, ami sajátja és fejet hajt minden idegen előtt. Tanulni kell a baráttól és az ellenségtől is, hogy az adott szakmában mesterek lehessünk és a legkiválóbb szakemberek közé emelkedjünk: ez ' felel meg a cseh és szlovák

természetnek. íme. ez a lehetőség áll egész műszaki értelmiségünk előtt.

Országunk ipari színvonala növekedése jelképének tekinthetjük azt, hogy ma, 1952 újévén gyújtjuk meg a kuncsicei új vasművek első magaskemencéjét. Ez a rekordidő alatt felállított, nagy vas- és acélkombinát első magaskemencéje. Ezután gyorsan újabb és Újabb magaskemencék következnek annak bizonyítékául, mire képes a felszabadult dolgozó nép. Engedjétek meg nekem, hogy mindannyiotok nevében üdvözletemet és köszönetemet küldjem a munkások és munkásnők ezreinek, akik érdemeket szereztek önfeláldozó munkájukkal abban, hogy a kuncsicei új vasművek első magaskemencéjét a megállapított határidőben meggyujtbattuk. Köszönet, tisztelet és dicsőség illeti meg őket.

*

Elvtársnők és elvtársak, befejezem.

Multévi közös munkánk nem volt sikerek nélkül, de akadályok és nehézségek nélkül sem. Amit magunk elé tűztünk, abból sokat elértünk, de távolról sem értünk el mindent. Sok munka vár ránk a jövőben. Kívánjuk egymásnak, hogy ebben az évben is a világ többi népeivel együtt megvédjük a békét és a békés építés lehetőségét! Kívánjuk, hogy népi demokratikus országunk a Szovjetunióval és a többi népi demokráciával szoros szövetségben erősödjék és virágozzék. Kívánjuk, hogy gazdasági életünk megerősödjön ipari és mezőgazdasági termelésünk gyorsabban emelkedjék és ezért mindegyikünk fogjon még jobban a munkához! Kívánjuk és dolgozzunk érte szorgalmasan, hogy családjaink, gyermekeink, nőink és anyáink élete ebben az évben még boldogabb és vidámabb legyen! Ez áz én kívánságom Nektek is mindannyiotoknak az 1952-es év küszöbén.

A csehszlovákiai magyar dolgozó parasztok hetilapig

III. évfolyam 1. szám. Ara 2‘- Kcs Bratislava, 1952. jan. 6.