Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1951-09-09 / 36. szám
1951. szeptember 9. 7 A tartaléklépek megóvása / / Csak nyáron kell méhészkedni ? Nagyon találó feleletet erre a kérdésre, bogy „nyáron a természet gondoskodik a méhekról, télen az ember”. És ebben a megjegyzésben sok igazság van, bár nem elég kifejező abból a szempontból, hogy a második két évszakot nem említi, viszont a méhésznek mind a négy évszakban tevékenykednie kell! Tavasszal az első és a második átvizsgálás után jön a tisztogatás, serkentő-etetés, itatás, egyesítés, anyásítás, tavaszi felerősítés és sok egyéb munka; majd nyáron a rajzás, műrajkészítés, mézpergetés, vándorlás van soron; később, őszkor a betelelés, egyesítés, mézkészlet ellenőrzése következik. A hordás állandó ellenőrzése egyike a legfontosabb méhészteendőknek. A méhész nyári teendői között elsősorban kell említenünk a hordás ellenőrzését. Éber figyelemmel ellenőrizd a családok mézkészletét, mert egy aszályos, hordástalan nyáron az akácból begyűjtött kész let is megcsappanhat (a népes család dolog nélkül fogyasztja a készletet), a fiasítás lecsökken, a családnépe leapad és teleléskor kénytelen a méhész ezeket a családokat egyesíteni. Ezért volt helyes, ha ô—10 kg mézet hagytál a családoknál, még a rajoknak is adtál be külön mézet, mert ha ez el is fogyott, a hordástalan nyáron a család erős maradt, nem kell egyesíteni beteleléskor. Az őszi hordásra ne számíts, mert'az ritka vidéken jár sikerrel. Legtöbb vidéken szeptember végen megszűnik a hordás, ez csak szerencsés méztöbbletet jelentsen, amelyre nem számítottál. Erre való tekintettel a méz elszedésénél óvatos légy, gondolj arra, hogy milyen hosszú "ideig kell (októbertől áprilisig) élelmeznie magát — készletből — a népes családnak. Ezért ne pergess ki lépeket számítás nélkül, hanem vedd figyelembe, hogy a telelésre bennhagyott kereteken felül, minden családnak legalább két keret mézre lesz még tartalékul szüksége. * Télen is éppenúgy kell méheinkkel törődni, mint nyáron. Talán időtartam szempontjából kevesebb fáradsággal jár a téli méhészkedés, mint a tavaszi és nyárik de fontosság szempontjából nem marad el a to^>i évszak munkái mögött. Lássuk azonban előbb, hogy miképpen végezzük méheink betelelését. Mire kell ügyelnünk a betelelésnél? A betelelésnél két körülményt kell figyelemmel kisérni: elég népes-e a család és van-e kellő menynyiségű méze? Az a család, amely hűvösebb időben összehúzódva is betölt hat-hét lépet, már elég népes. Gyengébb családokat egyesíts! Az anyanevelőket nem kell egyesíteni. A mézmennyiség erős családoknál 20 kg legyen. Ha népes és mézben gazdag a család, nem kell aggódni a téli időszak hoszsza miatt! Ha a méhcket télen nem zaklatják, ha nincsenek huzatos, szeles, zajos, nedves helyen, aránylag keveset fogyasztanak. A nagyobb méretű fogyasztás a fiasítás megindulása után kezdődik. Ha alkalmas hely áll rendelkezésre, úgy novem herben, esetleg december elején tedd át a méheket telelés véget zárt helyiségbe, amelynek állandó egyforma hőmérsékletet biztosíts, kellő szellőztetési Ezek nemcsak a kaptárban, hanem a tartalékolt lépekben is nagy kárt okoznak. A kaptárban magában a méhek — ha erős a család — tudnak védekezni a moly ellen, mégpedig a tisztasággal, azonban a gyenge családoknál a moly elhatalmasodik és érzékeny károkat okoz. Gyengébb családoknál tehát a méhésznek fokozottabb mértékben kell a tisztaság megóvásával a moly ellen védekeznie. Emellett a kénezés az, amit rendszeresen el kell végezni a tartaléklépeknél és pedig lehetőség jól záró tápszekrényben, vagy erre a célra használt üres kaptárban, amelynek minden repedését jól el kell tömni. A kénezést a téli tartaléklépeknél mindjárt a kiszedés után, tavasszal a meleg idők beálltával kell végezni. Tanácsos a tavaszi visszahelyezésnél a lépeket újból megkénezni. Természetesen csak jól befejezett lépeket szabad a kén gőzének kitenni. A rakodókaptárak feltétfiókjaiban a kénezés egyszerű, mert lehetőségekkel. A helyiség legyen száraz, sötét, csendes, jól zárható és huzatmentes, egértől, patkánytól védett. Zárt helyiség híján bátran teleltess szabadban. A kaptárak repedéseit tömd el; hótól, esőtől, szélvihartól védett helyre állítsd, ahol a méhek nincsenek zaklatásnak kitéve. Ne feledd, hogy csak erős család képes a tartós hidegnek ellenállni; gyenge család télen szabadban elpusztul, mert nem képes a fészek 12 C° hőjét fenntartani. Akár zárt helyen, akár szabadban teleltetsz, gyakran nézd meg a méheket és vizsgáld meg, nincs-e baj a családban? a leszedett fiókok egymásra rakása után egyszerre több kaptár és keret kénezhető. A frissen kénezett lépeket pár óráig szellőztetni- kell. A penész a méhek által télen el nem foglalt lépeken szokott megjelenni, kivált ha szűk a kijáró és ha az idő megenyhül. A penészt a kaptárban képződő pára lecsapódása ^okozza és ha ez ékszer a lépeken megjelent, a lép megsértése nélkül nem lehet eltávolítani. Sokszor maguk a méhek rágják le a penészes lépeket és újra építik. Ez azonban igen nagy munkát jelent a méheknek és veszteséget a méhésznek, mert a rágott hulladékkal sok viasz megy kárba. Ezt a hulladékot igyekezzünk minél gyakrabban eltávolítani. A penészedés ellen közvetve azzal kell védekezni, hogy csak annyi lépet hagyunk meg a kaptárban, amennyit a család elfoglal és amennyivel biztosíthatjuk téli élelmét. A többit szedjük ki és tartaléklép gyanánt kezeljük, kénezzük és megfelelő helyen tároljuk. Tapasztalatból tudjuk, hogy a tartaléklépeket — különösen szélmentes, meleg helyen — a molykukacok hamarosan elpusztítják. A védekezés két módja ismeretes. 1. Rábízzuk a méhekre, hogy miként a százados fa odvábán, éppúgy a keretes kaptárban is, ők maguk tartsák tisztán a tartaléklépeket akkor is, ha nem borítanák sűrűn a tömegükkel. A kísérletek ugyanis megmutatták, hogy ha a tartaléklépeket nem az álló kaptárfészek fölötti mézkamrában a legmelegebb helyen, hanem a fekvő kaptárfészek melletti részben, az el nem különített mézkamrában helyezzük el, az erőteljes, népes méhcsaládok, ha nem is borítják folytonosan, mégis tisztán tartják azokat. A tartaléklépeket — amint Dzierzon mondja — nyáron át sehol sem lehet biztosabban eltartani, mint a kaptárnak a méhek által megközelíthető szomszédos osztályában. Ha már lenne is bennük molyfészek, a méhek kitisztítják és kitatarozzák. 2. A méhektől elszedett tartaléklépeket jól záródó szekrényben helyezzük el és nyáron hetenként, ősz és tavasz folyamán kéthetenként, télen pedig havonként egyszer kénszalagot égetünk el a szekrényben, amelynek füstje minden életet megöl. De ha rendelkezünk árnyékos, hűvös és igen erősen léghuzatos helyiséggel, s ott függesztjük föl ritkásan a tartaléklépeket, úgyis megóvhatjuk azokat a molyok kártevéseitől. A lép két nagy kártevője: a moly és a penész ............................................................................................... llllllllirilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllUIIIII takarmánykeverékek vetése Az eszi A szocialista gazdálkodás megköveteli a mezőgazdasági termelés emelését. Ezt úgy érhetjük el, ha minden alkalmat kihasználunk a termelékenység fokozására s így biztosítjuk dolgozó népünk napi szükségleteinek kielégítését. A takarmányfélék közül egyik legfontosabb az őszi rozskeverék. A takarmánytermelésen az őszi rozskeverék vetéssel tavaszra elégséges mennyiségű zöldtakarmányt biztosítottunk állatállományunk számára, s így a téli időszakban sok szénát és herét takaríthatunk meg. Ez azt jelenti, hogy tartalékot kell tárolnunk és így kisebb termés esetén is az egész évre elég takarmányt biztosíthatunk magunknak. Ezt csak az őspi rozskeverék vetéstervének elkészítésével érhetjük el Ha azt akarjuk, hogy tavasszal az etetés ideje alatt állandóan zöldtakarmány álljon rendelkezésünkre, nem vethetünk csak egyféle rozskeveréket. Például rozsot bükkönnvel. Ez a keverék nem biztosíthatja számunkra annak az elvnek a betartását, hogy csak friss, el ném öregedett takarmánnyal etessünk, mert a rozs korán elfásul és veszít tápértékéből. Az őszi rotókeverék vetéstervét úgv kell elkészíteni, hogy utána ugyanabba a földbe más növényeket is ültethessünk, például: burgonyát, kukoricát, olajos növényeket, stb. A rozskeverék vetéstervét a következőképpen készítsük el: 1. Tarlórépa, esetleg tarlórépa rozszsal. Repce vagy tiszta rozs a korai tavaszi etetés céljára (körülbelül április végéig). 2. Rozs- és bükkönykeverék, mely az előbbi keverék után érik. 3. Búza- és bükkönykeverék, melvlyel a rozskeverék után etethetünk. 4. Szudáni-fűkeverék, esetleg változatai (landsbergi keverék), mellyel legutoljára etetünk és kétszer kaszálhatjuk. Az őszi takarmánykeverék vetéstervének elkészítésénél csak olyan területet veszünk tekintetbe, melyet a zöldtakarmánnyal való etetés céljaira jól kihasználhatunk, mert a száraz takarmánykeverékek a landsbergi keveréken kívül sokat veszítenek tápértékükből. A terület nagyságát egy állat napi szükségleteinek, az egész állatállomány létszámának és a föld hektáronkénti terméshozamának adataival számítjuk ki. Egy fejlett szarvasmarhára 60 kg-t számítunk naponta. A tarlórépa hektáronkénti terméshozama 150 mázsa. A későbbi takarmánykeverékeknél kétszáz mázsánál is több. A terv elkészítésénél meg kell állapítanunk mennyi vetőmag áll rendelkezésünkre és ha szükség lenne rá a hiányzó mennyiséget rendeljük meg a FRSz-ben. Természetesen nincs felesleges vetőmagkészletünk s azért csak a valóságos szükségletekkel kell számolnunk és ki kell használni teljesen saját kéczleteinket. Az őszi takarmány-A keverőszántást, amelyet nyárvégi, vagy őszi vetésre irányoztunk elő, tekintsük az őszi vetőágy alapjának. A keverőszántás gyakori elmunkálásán fordul meg a haladó nyári talajművelés és a korai őszi vetés sikere. Ez a további kezelés abból áll, hogy időnként, főleg csapadékok után, a keverőszántást ismételten megfogasoljuk, kigyomosodás után pedig megtárcsázzuk. Ezáltal a gyommentesség mellett a kiváló talajszerkezetnek, a talajéletnek és a jó beérettségnek olyan magas fokát érjük el. amelv sok esetben még a vetőszántást is fölöslegessé teszi, de függetlenül az időjárástól biztosítja, hogy a tápanyakeverékek vetéstervének teljesítése érdekében, a vetőmag zavartalan biztosítása mellett, fontos a talaj gondos, időben való elkészítése. A vetésnél elsősorban saját fogatainkat kell igénybe venni. Ahol a szövetkezetek, a kis- és középföldművesek saját fogataikkal nem győzik a munkát, ott forduljanak a traktorállomáshoz. Az őszi takarmánykeverékek fejlődése érclekében trágyáznunk kell. A műtrágyák közül szuperfoszfátot, kénsavas ammóniákot és kálisót használunk. ístállótrágyát csak ott használhatunk, ahol az őszi takarmánykeverékek után fő veteménynek kapásnövénv kerül. Stúpala János gokban gazdag talajba korán végezhetjük el a vetést. Általában mennél gondosabban kezeltük az elővetemények talaját a tenyészidő alatt, mennél nagyobb súlyt helyeztünk a talaj állandó porhanyós, morzsalékos szerkezetének és gyommentességének fönntartására, s az elővetemény betakarítása után a tarlóhántást is gyorsan elvégeztük és megfelelően kezeltük, annál nagyobb esélyünk van arra, hogy az őszi kalászosok alá való nyári talajelőkészítésben az eke munkáját korlátozhatjuk, esetleg fejlettebb viszonyok között teljesen ki is kapcsolhatjuk. Mire ügyeljünk a fűszerpaprika szedésénél? Érik a fűszerpaprika, itt az ideje, hogy elkezdjük a szedését. A fűszerpaprika Szüretelése augusztus közepétől az őszi fagyok beáltáig tart. Nagyon fontos, hogy a paprikát gondosan kiválogassuk, tehát csak a jól beérett haragospiros színűeket szedjük. Amint piros csőveket találunk, azonnal kezdjük meg a szedést, mert így a következő csővek érését siettetjük. A zölden szedést csak külön felszólításra, fagyveszély esetén végezhetjük, mert az ilyen szedésből csak III.—IV. osztályú őrlemény készíthető. Szeptember közepén célszerű a csípmentes, sűrű paprikalombokat az előretörő hajtásoktól, a fejletlen paprikától megszabadítani. így jobban éri a nap a paprikalombokat, könnyebben beérik a termés. Mikor törjük a dohányleveleket? A virágzattal termesztett kerti dohányféleségek és az ipari magnyerés céljából ültetett dohányok levelének gyakorlatilag megállapítható érési jele a levelek zöld színének elhalaványodása és az egész levélnek a vízszintes sík felé hajlása. A levelek ipari érettsége a fejlődő magtokró! könnyen megállapítható. Elvként alkalmazható, hogy ha a magotok már kialakulóban vannak és a főbuga tövében álló első magtokok hamuinak, a tövön már csak az utolsó öt hegylevélnek van helye. A többit már ezt megelőzően a virágzás alatt, aljleveleket pedig még a virágzás előtt érésük megállapítása utári kell törni.. A bugázva termesztett dohány Bagylevelű dohányfajtáinak levelei akkor érettek, mikor a leveleken babosodás jelei mutatkoznak, a főér és a levelek szinte elhalaványulnak. Általában a dohánylevelek érettségének legbiztosabb jele, ha töréskor az érett levél pattanó hangot ad és bajusz nélkül válik le a tőről. A dohány leveleit nem egyszerre, hanem több részletben, a levelek érési sorrendjében kell törni. A beérés sorrendje szerint először az alj, azután egy két' alkalommal az anya,- végül a hegyleveleket kell letörni. Az iparilag érett dohányleveleket lehetőleg a reggeli órákban törjük. A törést a dohánytermelő brigádok úgy szervezzék meg, hogy az haladjon elől és a legfelső érett leveleket az törje le, aki legjobban meg tudja állapítani a levelek érettségi állapotát. Az utána következők már az alatta lévő leveleket nyugodtan törhetik, mert azok már érettek. A fejlődésükben visszamaradt tövek fejletlen leveleit elkülönítve törjük, továbbá a beteg, erősen sérült leveleket ugyancsak külön kell tömi és külön is kell kezelni. A törés alkalmával a dohánysorok között óvatosan járjunk, hogy az éretlen leveleket meg ne sértsük és le ne törjük^ A géppel végzett munka előnyei A gépesített nagyüzemi nyári talajművelésben az eke helyett a fordítás nélküli porhanyító — trak torkúi ti vátor, traktortárcsa — ismételt alkalmazása jó, gyommentes elővetemények után valóban jobb, haladóbb és termelékenyebb munkát végezhet az őszi kalászosok talajelőkészítésében, mint az eke és ismételt alkalmazása sem teszi úgy tönkre a talajéletet. Sőt okszerűen alkalmazva a talajélet kifejlesztését előmozdítja. De ezt a módszert ma még csak ott lehet sikeresen rendszeresíteni, ahol alkalmazásának előfeltételei: a gyommentes, jó kultúrállapotú talaj, kedvező elővetemények, gazdag gépi felszerelés és a kellő szakmai felkészültség rendelkezésére állanak. Ilyen fejlett viszonyok között bátran feladhatjuk régi gazdáink „ahány szántás, annyi kenyér“ elvét, mert gyakorlatilag beigazolódott, hogy az őszi kalászosok nyári talajelőkészítésében a fordítás nélküli porhanyítók termelékenyen pótolhatják a második és harmadik, megfelelő adottságok mellett pedig mind a három szántást. Éberen ügyeljünk azonban arra, hogy az ismételt és lehetőleg váltott irányú kultivátorozások, vagy tárcsázások oda ne fajuljanak, hogy a talaj morzsalékos szerkezetét porossá változtatják, mert ez a talaj szerkezetének teljes elrontását vonja maga után. К. M. A keverőszántás efmunkálása
