Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-07-08 / 27. szám

A Csemadok országos közgyűlésén elhangzott felszólalásokból

Kugler János elvtárs mezőgazdaságunk és a Csemadok feladatairól

Kugler János elvtárs, a CSEMADOK alelnöke többek között a következőket mondotta a CSEMADOK második évi országos közgyűlésén:

— Elfogadhatatlan a kultúrtársak olyan állítása, amely szerint náluk faluhelyen nem lehet a lakosság politikai, gazdasági, kulturális ismereteit gyorsabb iramban fejleszteni. Ha megelégednénk olyan negatív állásponttal, amilyen a negvedi, izsai, nagykaposi kultúrtársaké, ezzel gátolnánk hazánkban mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelés fejlődését. A mezőgazdaságban az eddig elért termelési eredmények itt nagyobbak, mint voltak az első csehszlovák kapitalista időben. Parasztságunk életszínvonala az utolsó évhez viszonyítva 19 százalékkal emelkedett. Soha a kapitalista rendszerben dolgozó népünk annyi textilárut nem vásárolt, mint most. Az 1950-es évben lakosságunk kulturális fejlődése is fokozódott, tények bizonyítják ezt, így például soha annyi filmet, színdarabot, kultúrelőadást nem látogatott meg dolgozó népünk. mint most, az utolsó évben. A kis- és középparasztok életszínvonala állandóan javul, több bútort, több rádiót, több lábbelit vásárolnak, mint a múltban bármikor.

Aki azt állítja, hogy parasztságunk nem akar haladni mezőgazdaságunk újjáépítésének útján, az rágalmazza parasztságunkat, az elferdíti a valóságot, mert Szlovákia területén több mint 1500 községben már van EFSz. Ebből 880 második, harmadik és negyedik típusú szövetkezet és ezek a tények bizonyítják, hogy községeikben eredményesen folyik az osztályharc az új életért, a magasabb hektárhozamért, az állattenyésztés terén nagyobb eredmények eléréséért.

A CSEMADOK-nak mindent el kell követnie, hogy hathatós nevelőmunkát végezzen, oda kell hatnia, hogy a kis- és középparasztág teljes egészében kihasználja a rendelkezésére álló mezőgazdasági gépeket. A szovjet mezőgazdaságban bevált agrobiológiai segítségével újfajta termékek meghonosítását hajthatjuk végre, emelhetjük ezáltal a hektárhozamot, meggyorsíthatjuk a föld megművelését, a szovjet mezőgazdaságban már bevált tapasztalatok alapján. Ha hozzáfogunk az újtípusú ember neveléséhez, kiváló géptechnikusokat, mezőgazdákat biztosíthatunk nagyüzemi mezőgazdaságunk számára. Módunkban van a magyar ifjúság széles tömegeit a technikai és mezőgazdasági iskolákban taníttatni, ahol már .szocialista szellemben nevelik a növekvő nemzedéket. Le szeretném szögezni azt, hogy a fokozott üzemi építkezések az iparban, továbbá az egyre szaporodó új lakások, a munkásság és a parasztság vásárlóképességének növekedése, szövetkezeti mezőgazdaságunk eredményei a kisparaszti magángazdálkodással szemben, nem szabad, hogy kihasználatlanul maradjanak. A CSEMADOK e téren feltétlenül nagy munkát végezhet e tények ismertetésével, felvilágosító munkájával. Elérkezett az ideje annak, hogy a CSEMADOK tagságának végre le kell vetnie sértődött magatartását és ennek helyébe harcos építőmunkával segítenie kell az EFSz-be tömörült kis- és középparasztságunkat fejlődési útján. Szép,

hasznos és rendkívül fontos feladat vár most a CSEMADOK-ra.

A CSEMADOK helyi szervezeteinek aktívan be kell kapcsolódniok az esők

miatt elmaradt munkák mielőbbi elvégzésébe munkabrigádok megszervezésével.

A CSEMADOK helyi csoportjai kövessenek el mindent, hogy a kapásnövények munkálatait minél előbb befejezzék, hogy a szövetkezetek az aratás és cséplés munkálatait példás módon, terv szerint elvégezhessék. Ilymódon eredményes munkánkat siker koronázza s a siker megmutatkozik a szövetkezetek növekedésében és erősödésében.

Szabó Ferenc kultúrtárs a nádszegi EFSz nevében üdvözölte a közgyűlést

— Kedves elvtársak, kultúrtársak, tisztelt közgyűlés!

— A nádszegi Egységes Földműves Szövetkezet munkásai nevében örömmel üdvözöllek benneteket. Azt, hogy mi most itt együtt lehetünk, a dicső Vörös Hadseregnek és a Pártnak köszönhetjük, amelyek felszabadítottak bennünket a kizsákmányolok uralma alól. Erősen bízunk abban, nem ismétlődik többé az 1948 előtti sötét időszak, mikor el voltunk nyomva és elvittek bennünket a cseh vidékekre, földbirtokosokhoz és a zsírosparasztokhoz majdnem ingyenmunkára. Ma már ez nincs többé,

a reakciósok korszaka letűnt, ma a falusi magyar dolgozó megtalálja a maga helyét az Egységes Földműves Szövetkezetekben, ahol a szebb és jobb holnapot építjük.

Mi, a nádszegi Egységes Földműves Szövetkezet munkásai, eddig is teljes odaadással dolgoztunk a közös munka érdekében a reakció minden acsarkodása ellenére. Ezt bebizonyítottuk a tavaszi munkálatoknál, a kerületi versenyben mi nyertünk meg a zászlót és Ígérjük, hogy az aratási munkálatokhoz még nagyobb lendülettel fogunk hozzá és ez lesz a mi feleletünk a nyugati imperialistáknak, a gaz kizsákmányolóknak és még jobban, szervesebben bekapcsolódunk a kultúrmunkába. Dalolva fogunk dolgozni, mert szabadok vagyunk, mert nem érezzük többé, hogy el vagyunk nyomva, mint ahogy azt a kapitalista rendszer alatt éreztük.

Jóleső érzés az itt lenni a magyar dolgozók közgyűlésén, jól esett a szívélyes fogadtatás, jól esett végighallgatni a lelkes, bátor felszólalásokat és mi is úgy érezzük, hogy ezután még nagyobb odaadással fogunk dolgozni a szövetkezetben, hogy jobbat és többet termeljünk és ezáltal valamennyiünk életszínvonalát emeljük. Éljen Gottwald elvtárs!

Állítsuk a zenét a szocialista nevelés szolgálatába

Obenau Tibor, aki megszervezte a pedagógiai gimnázium énekkarát, beszámolójában a következőket mondja a helyi szervezetek zenei működéséről:

— Tudjuk, hogy a zenét az uralkodó osztály eddig kisajátította magának. A zenei művészet a feudalista és kapitalista rendszerben kizárólag csak az uralkodó osztályt szolgálta. A zene élvezéséhez szükséges műveltséget a dolgozók nem sajátíthatták el.

A Szovjetúnió azonban bennünket nemcsak gazdaságilag és politikailag szabadított fel a kapitalista elnyomás alól, hanem szellemileg is. A dolgozók számára ma nyitva áll minden út a művelődéshez és ha valakinek joga van a zene élvezéséhez, akkor elsősorban a dolgozóknak van hozzá joguk. A Nagy Októberi Forradalom meghozta a népek felszabadulását és a munkásosztály vette kezébe az irányítást. A munkásosztály bebizonyította, hogy lehet burzsoázia nélkül élni, sőt szebben és jobban lehet élni.

Éppen ezért hozzá szeretnék szólni az énekkarok eddigi munkájához, valamint

Molnár kultúrtárs felszólalása és beszámolója a gútai helyicsoport tevékenységéről

Kedves elvtársak! É<n május elseje óta vagyok a CSEMADOK oktatója. Azóta járom a komáromi járás falvait, de sajnos, meg kell állapítanom, hogy vannak közöttünk jó munkáskáderek, vannak azonban rosszak is. Vannak olyan falvak, ahol a CSEMADOK-ot a magyar nemzeti párt módjára kezdték átalakítani. Az ilyen helyeken elfelejtették a kultúrtársak, hogy a CSEMÁDOK csak formájában nemzeti, tartalmában azonban szocialista. Ennek a magatartásnak aztán hamarosan meg is mutatkoztak káros hatásai. Mert az ilyen helyeken mindenütt béna a CSEMADOK helyi szervezete. Ez azt jelenti, hogy nekünk, népnevelőknek megfeszített munkára van szükségünk, hogy ezeket a szervezeteket helyes mederbe tereljük.

Könnyebb az olyan községben nevelőmunkát végezni, ahol a CSEMADOK csak most alakul meg, mint olyan helyen, ahol kultúrszervezetünket káros elemek elrontották.

De az említett hibákon kívül még más akadályokkal is meg kell küzdeni. Például nálunk, Gútán, a kultúrházat fel akarják használni gabonaraktámak s ezt aztán csak vaJamdfcor novemberben ürítenék ki. Kultúrotthon nélkül pedig nem sokat végezhetünk. Holott ezt a gútai problémát igen könnyen meg lehetne oldani, éspedig olyképpen, hogy a korcsmaépületet lehetne gabonaraktámak felhasználni. Mert, valljuk be, a kultúrotthon mégis csak előbbre való, mint holmi korcsma. Hozzá kell tennem, ha azt akarjuk, hogy munkánk sikerrel járjon, feltétlenül szükséges, hogy a kultúrmunkába bekapcsoljuk a munkástanítókat, mert hiszen ők mégis csak fejlettebbek nálunk és az ő segítségükkel komoly sikereket érhetünk el. Minden erőnkkel elsősorban oda kell hatnunk, hogy a dolgozó nép minél szélesebb rétegeibe bevigyük a szocialista öntudatot. Mindent el kell követnünk, hogy a falvak népét jó politikai könyvekkel lássuk el. Politikai felkészültség nélkül nincsen sikeres osztályharc.

Kedves elvtársak! Akármerre nézünk is a világban, mindenütt azt látjuk, hogy a munkásosztály elszántan vívja a maga harcát a tőkével. Százezrek pusztulnak el azért a szabadságért, amely nekünk már megvan. Éljen a béketábor hatalmas vezére, Sztálin elvtárs, éljen a mi szeretett vezérünk, Gottwald elvtárs!

fel szeretném vázolni a zene- és énekegyüttesek további feladatait. Há figyelemmel kísérjük a CSEMADOK helyi szervezeteinek munkáját, láthatjuk, hogy még sok helyen nincs énekkar. Sok helyen nincs, aki vezesse, sok helyen idegenkednek ettől az idősebbek és többnyire csak a fiatalok énekelnek. Ám sok helyen az énekkarok igenis működnek, de rosszul működnek. Felmerül a kérdés, hogy miért? Nos, a felelet a következő: Ki vezeti tulajdonképpen az énekkart? Szakemberek: zenész vagy kántortanító, hivatásos zenész, karmester, aki ugyancsak szakember. Ezek a szakemberek azt képzelik, hogy énekkaruknak feltétlenül négyszólamú kórusművet kell betanulnia. Hisz a régi nagy mesterek sok szép négyszólamú kardalt írtak, így hát a „szakemberek“ csak nem ereszkednek le, hogy rövidke, egy-két szólamú tömegdalt vagy népdalt tanítsanak be. Ez rendkívül rontaná az énekkar művészi színvonalát. Természetesen a vezetőség is észreveszi ezt. Szóvá is teszik ezt a „szakembernek“. A „szakember“ pedig azt válaszolja, hogy ha éppen muszáj, akkor én ezt is be tudom tanítani. Be is tanítja, csakhogy abban aztán nincs semmi köszönet. Az aztán minden, csak nem mozgalmi dal. Hiányzik belőle a lendület, az átérzés, az odaadás, a lelkesedés. De hogy énekeljenek a tagok lelkesedéssel, ha a

„szakember“ is teljesen közömbös a dallal szemben, ha teljes érdektelenséggel figyeli a dolgozó tömegek építő munkáját.

Minden feltörekvő, fejlődő társadalmi rendnek meg voltak a maga tömegdalai, Figyeljük meg, hogy a parasztlázadásoknál épúgy, mint a 48-as szabadságharcoknak meg voltak a maga tömegdalai. Mindig szükség volt arra, hogy a közös nagy társadalmi megmozdulások, bátorságot és lelkesedést igénylő kollektív mozgalmak sikerét dallal támasztotta alá a dolgozó nép. Ezt sok karvezető, úgynevezett „szakember“ nem akarja megérteni. Hát, elvtársak, ilyen szakemberekre nekünk nincs szükségünk. Nem kell nekünk négy-nyolcszólamú régi mestermű, van nekünk sajátunk is. Ott van a sok szép népdalfeldolgozás. Vannak négyszólamú mozgalmi dalaink is. Énekeljünk szovjet kórusműveket. A jó karvezetőnek nemcsak az a feladata, hogy a dalokat betanítsa, hanem meg kell tanítania a kórustagokat kottát olvasni,át kell adnia tudását, meg kell szerettetni a zenét a tagakkal, egyszóval elő kell készítenie a tagakat a komoly zene élvezésére.

Ha ezt elérjük, egyúttal elérjük azt is, hogy nem lesz a zene s általában a művészetek fejlődésében visszaesés, mert a művészetekben is a dolgozó nép veszi kezébe az irányítást.

Kucsik Pál Bodrogszerdahelyről a következőket mondja:

Nincs olyan megmozdulás községünkben, amelyre a CSEMADOK-ot meg ne hívnák közreműködésre. Kultúrelőadásainkat minden esetben megválogatjuk, hogy megfeleljenek a mai kor szellemének és főleg arra törekszünk, hogy III. típusú szövetkezetünk megerősítését sikeresen szolgálhassuk. Ebben az esztendőben négyszer rendeztünk önálló kultúrestet és jelenleg „Mélyek a gyökerek“ című háromfelvonásos színművet próbáljuk, amellyel országos versenyen akarunk résztvenni.

Tagjaink között ott van a község elöljáróságának legtöbb tagja, így természetesen a legmesszebbmenő támogatásban részesülünk és ennek révén elértük azt, hogy kultúregyesületünk komoly tekintélynek örvend községünkben. Tagjaink közül tizennyolcán aktív tagjai a helyi EFSz-nek. Az Egységes Földműves Szövetkezetnek, amikor erre szükség van, brigádmunkánkkal segítünk hogy a sürgős munkálatokat eredményesen be tudja fejezni. A közös munka propagálására felhasználjuk a helyi hangszórót, amelyen keresztül vasárnap délutánonként kultúrműsort adunk.

Községünkben a békeszavazatok aláírása a legnagyobb rendben, ünnepi légkörben ment végbe a múlt hó 27-én. Nincs nálunk egyetlen ember sem, aki meg ne értette volna ennek az akciónak világraszóló fontosságát és jelentőségét. Mindenki, aki aláírta a békeszavazatot, pontosan tudta, hogy a közös munka erősítésével harcol a tartós béke nagy ügyéért. Mi, a bodrogszerdahelyi CSEMADOK tagjai, jól tudjuk, hogy a béke táborát csakis közös munkánkkal, Sztálin és Gottwald elvtársak vezetésével tudjuk megszilárdítani. Éljen Sztálm! (A küldöttek egy emberként álltak fel és ütemes tapssal éljenezték Sztálin, Gottweld és Síroky elvtársaikat.)