Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-09-09 / 36. szám

1951. szeptember 9, бэвШЯйШвю,i 3 Virágzó kertészet a naszvadi EFSz-ben A szocialista nagyüzemi gazdálkodás újabb sikerei Hogy az egyénileg gazdálkodók mi­lyen nagy figyelemmel kísérik a szövet­kezetek munkáját, misem bizonyítja jobban, mint a naszvadi kis- és közép­­parasztok érdeklődése, akik személye­sen akarnak meggyőződni a szocialista nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről. Ép­pen ezért a szövetkezet tagjainak arra kell törekedniük, hogy ismerjék meg a szövetkezeti gazdálkodás és a szövetke­zeti élet minden alapvető kérdését és így nyújtsanak segítséget az egyénileg gazdálkodóknak, hogy azok felvilágo­sulva lépjenek a szövetkezeti gazdálko­dás útjára. Ebben az évben megmutatta a nasz­vadi szövetkezet, hogy milyen ered­ményt lehet elérni közös gazdálkodás­sal. Megszólaltattuk a szövetkezetnek azokat a tagjait, akik állandóan részt vettek a munkában és részesei az ered­ményeknek. Z s i p c s á к Mihály, aki­nek nyolc hold földje volt, így beszél a szövetkezetről: — Tavaly még magángazdálkodó vol­tam. Kora reggeltől késő estig dolgoz­tam családommal együtt, csakhogy biz­tosítani tudjam egészévi kenyerünket. Ruházatra sem jutott, pedighát mind­nyájan dolgoztunk. Elhatároztam, hogy belépek a szövetkezetbe. Most mint ko­csis, állandóan dolgozom. Júliusra 4.700 korona előleget kaptam. Ilyen jövedel­met gazdaságomban sohasem értem el. M á t y u s Vince is tagja a szövetke­zetnek. Szorgalmas munkája és kiváló szakértelme folytán a kertészet csoport­­vezetőjévé választották. Nem is csaló­dott benne a szövetkezet, mert munká­ját mindenki megelégedésére a legjob­ban végzi a 18 ha-nyi területen, amely gyönyörű, szinte öröm járni az ültetvé­nyek között. Különösen a paprika szép; a termés mint a csalán csüng a tőről. Mátyus egy évben két termést ér el. A korai káposztát már rég eladták, helyén most karfiol nő. Ha ezt pénzbe számít­juk át, akkor egy kataszteri holdról 60.000 korona hasznot hajtott a szövet­kezetnek. — Minden siker a munka jó megszer­vezésétől függ — mondja Mátyus Vince elvtárs. — Ügyelni kell a kapálásoknál, hogy azok egyidőben történjenek, ne­hogy a gaz elburj ánozžék, vagy vissza­tartsa, vagy pedig elnyomja az ültetvé­nyeiket. A kertészet mellett igen szép a do­hányültetvény is. Csaknem egyméteres hosszúak a dohánylevelek. Joggal mondhatjuk az ógyallai járás legszebb dohányának, amelynek ápolásánál Kállai Mária, S z v o t y i к Erzsébet és Z s ig ó Ferenc olyan odaadással, fá­radságot nem ismerve dolgoztak. A szovjet kolhozparaszt-küldöttség hazánkban tett látogatása igen gazdag tapasztalatokat hagyott szövetkezeteink-A vágvecsei III. típusú EFSz 13 nap alatt végezte el az aratási munkálato­kat. A cséplés 11 napig tartott, s au­gusztus 10-én fejezték be. A szövetke­zet földjein átlgg 16 q búza termett. Ez a többi szövetkezetek terméseredmé­nyeihez hasonlítva igen alacsony. En­nek oka a talajvíz, mely a vetések nagy részét tönkre tette. Annak ellenére a szövetkezet igyeke­zett eleget tenni beszolgáltatási kötele­zettségének. Eddig 232 q rozsot, 245 q búzát és 108 q árpát szolgáltattak be. Beszolgáltatási kötelezettségét így 90 százalékra teljesítette. Még 1 vagon ár­pa elszállítása van hátra, s akkor be­szolgáltatási kötelezettségének teljesen eleget tett. A hátralévő gabonát is beszolgáltat­ták volna már. De a szövetkezetben most javában folyik a dohánytörés, s így nincs elég szállítóeszköze. Ha a ga­bonatermés nem sikerült úgy ahogy tervezték, annál jobban sikerült a. do­hány. Több mint 1,300.000 korona jöve­delmet várnak tőle. Tizenöt hektárnyi területen rengeteg ben, amelyeket Naszvadon is alkalmaz­nak a gyapottermelésnél. Az idén ugyan csak fél ha-on kísérleteznek, de jövőre teljesen hozzálátnak a termeléséhez. Minden szövetkezet akkor virágzó, ha többfajta növényt termel és ha külön­böző különleges növényekkel is foglal­kozik. Például Naszvad határában a szőlő jól bevált. A talaj is minden kö­rülmények között teljesen megfelelő, mert már szerkezeténél fogva homokos, amelyet a szőlő nagyon szeret. Ebben az évben már 6 és fél hektárnyi területen ültettek ki oltványokat, amelyek igen szépek, a várokozáson fölül sikerültek. Az újonnan kiültetett szőlőt T ivarcsi Pál feleségével együtt gondozza. Lát­szik, hogy értenek a szőlőtermeléshez, mert már az oltványok is egytől-egyig beváltak. Ezek azok az eredmények, amelyeket közös gazdálkodás nélkül elérni szinte lehetetlen. Ám az eredmények mellett Az állami birtokok mindenütt nagy gondot fordítanak az állattenyésztésre. Elsősorban az ő feladatuk, hogy a hábo­rú alatt, s a háború után a kulákok spe­kulációja következtében leromlott állat­­állományt megnöveljék és így biztosít­sák dolgozó népünk hússal, tejjel és tej­termékekkel való ellátását. Az állami birtokok dolgozói teljesítik ezt a felada­tot, s így nemcsak a növénytermelés­ben, de az állattenyésztésben is példát mutatnak az EFSz-eknek. A galántai állami birtok gazdaságai­ban is példás állattenyésztés folyik. Év­ről évre növekedik a szarvasmarhaállo­mány, s egy-egy tehén átlagos napi tej­hozama 1946-tól, akkoriban 3.5—4 liter volt, 9.25 literre emelkedett. Az egyes gazdaságok állattenyésztő csoportjai versenyeznek egymással és igen szép eredményeket érnek el. A versenyben a tallósi gazdaság vezet, ahol egy-egy te­hén napi tejhozama egész éven át 10 li­ter volt. Az utolsó három hónapban pe­dig 13.9 literre emelkett. A gazdaságban a tavalyi év folyamán egyetlen borjú sem hullott el. A második helyen Jegenyes helyez­kedett el. Itt egy tehén átlagos napi tej­hozama 12.18 liter. Jegenyes ebben az évben májusig elmaradozott. Az állatte­nyésztő csoport vezetői akkor kötele­zettséget vállaltak, hogy a tehenek feiő­­képességét három literrel emelik. Köte­lezettségvállalásukat túlteljesítették, s a tejhozam azóta nem három, de négy literrel emelkedett. A galántai gazdaságban egy-egy te­dohány termett. Éjjel nappal folyik a szárítás. Az újonnan épült dohányszárí­tóban három váltásra dolgoznak. Amel­lett két szárítóban természetes módon kezelik a dohányt. A műszárítóban a nedvességporzó készülék hiánya hátrál­tatja a munkát. Ha ezt idejében meg­kapnák, úgy három munkaerőt takarí­tanának meg vele, s a munkát is jobban megszervezhetnék. A szövetkezetnek szépen fejlődő ker­tészete van. Főképpen paradicsomot, káposztát és zöldséget termelnek. A kertészet eddig 400.000 korona jövedel­met hozott. A szövetkezetben a cséplés befejezése után azonnal kiosztották a természetbe­ni részesedést. A tagok egy munkaegy­ségre 2.80 kg búzát «és 0.40 kg rozsot kaptak. Ez a körülmény hozzájárult a szövetkezet taglétszámának emeléséhez. Most még szorgalmasabban és lelkeseb­ben dolgozik mindenki, hogy a jövő év­ben jobb termést érjenek el és így be­hozzák azt a károsodást amit a talajvíz okozott. B. T. sikertelenségek is mutatkoznak. Mind­ezek még tavasszal a növényápolási ' munkáknál kezdődtek. Rosszul szervez­ték meg a munkálatokat. Mátyus elv­társ fején találta a szöget, amikor azt mondotta, hogy a siker titka a munka jó megszervezésében van. Ha a szövet­kezet vezetősége jobban utánanézett volna a kapálásoknak, bizonyára nem lenne olyan rossz állapotban a kukorica és a cukorrépa. Nos, de mindezek a si­kertelenségek, mint minden kezdetnél, úgy Naszvadon is előfordultak. Bizo­nyára tanultak a tagok és a vezetőség is ezeken a hibákon, s levonva a következ­ményeket, a jövőben ezeket a hibákat mind gyökerestől kiküszöbölik. Ehlíez azonban szükséges, hogy többet olvas­­süfik, kisérjük figyelemmel a • sajtót, hogy nagyobb eredményeket érjünk el és élő példával mutassunk utat a kívül­álló kis- és középparasztságnak. Szombath hénnél 9.85 literes átlagos napi tejhoza­mot értek el. Itt meg kell jegyezni, hogy az előbbi két gazdaságban, csak férfiak dolgoznak az állatok körül, míg a ga­lántai udvarban a férfiak mellett több­nyire fiatal asszonyok és leányok. A férfiak közül Gonsicsik Péter éri el a legszebb teljesítményeket, aki Frajt elvtársnak, az állattenyésztő csoport vezetőjének véleménye szerint normá­ját 130%-ra teljesíti. Gonsicsik Péter öntudatos, a szocializmust építő mun­kásember. Hét évvel ezelőtt részvett a Szlovák Nemzeti Felkelésben, s egyíz­­ben megsebesült. A múltban fegyverrel harcolt a szocializmusért, a jelenben odaadó áldozatos munkájával. A galántai állami gazdaságban beve­zették a villanyiéiést. Két fiatal asz­­szony, Albertusák Ilona és Sirnala Má­ria naponta 55 tehenet fejnek a villany­­készülékkel. Napi munkateljesítményük ötszáz liter tej. Munkájuk nem okoz ne­hézséget és örömmel végzik, annál is inkább, mert havonta hatezer boronát, sőt annál is többet megkeresnek. A fe­­j és villany osztása az istállókban még nem teljes. Varecha Irén 24 tehenet gondoz és a fejést kézzel végzi. Előbbi két munkatársa mindenben segíti őt. A legfiatalabb a leányok közül a 15 éves Janik Milka. Ö tizenkilenc állatot gon­­goz, munkáját örömmel végzi, s az ál­lattenyésztő csoport vezetője, Frajt elv­társ nagyon elégedett vele. Havonta ő is hatezer koronát kap jutalmul. A galántai állami gazdaságban a dol­gozó asszonyok és fiatal lányok a szo­cialista építő munka úttörői, s példát mutatnak a többi asszonynak és leánv­­nak. Ne higgy, eMárs, a Auláknak! Falvainkban bárhogy is élesedik az osztályharc, a reakció minden módszert felhasznál, hogy bom­lasztó munkája eredményes legyen és hogy szabo­tálja a közellátás szempontjából oly fontos gabona­beszolgáltatást. És nem elégszenek meg azzal, hogy ók maguk nem tesznek eleget a gabonabeszolgálta- . tási kötelezettségüknek, hanem befolyásukkal igye­­keznek megnyerni a kis- és középparasztokat is. Az ilyen esetben a felvásárló szervre nagy feladat há­rul. Naponta érintkezik a faluval, a kis- és közép parasztokkal, neki kell harcot indítania a szabotáló kulákok ellen, le kell leplezni őket és meg kell győznie a kis- és középparasztokat afelől, hogy legádázabb ellensége a kulák, még akkor is, ha bá­ránybőrbe bújik. Ez a felvásárló szerv kötelessége, nem pedig, mint ahogy egyes járásokban észlelhető, a kulák mesterkedése alá kerülni, és elhinni, hogy „hát gyönge volt a termés, vagy hogy van még elég idő a beszolgáltatásra, vagy nincs szállítóesz­köz stb.” Ez a jelenség arról tanúskodik, hogy fel­vásárló közegeink nincsenek kellőleg felvértezve, így például a kassai kerületben lévő Rozhanovce községben a szervező közeg panaszkodik, hogy a földművesek azért nem szolgáltatják be az FRSz­­be a gabonát, mert a faluban minden tehén sántít, vagy pedig, hogy a gabona helyett majd más ter­ményt fognak beadni. Látjuk tehát, hogy Sok függ a felvásárlószerv jár­tasságától és képzettségétől. Ezért szükséges, hogy az FRSz vezetői és helyet­teseik állandóan figyelemmel kisérjék a munkatár­sak hiányosságait és kioktassák őket, hogy eredmé­nyesen tudjanak harcolni a kulák-roesterkedések elr len* Rendet kel! teremteni a balonyi EFSz-ben EFSz-einkben az aratási és a cséplési idényben jelentősen emelkedett a tagok létszáma. Ott, ahol a szövetkezet tagjai és a vezetőségi tagok jó példával jártak elől, nem volt nehéz meggyőzni a még szövetkezeten kívül álló kis- és közép­­földműveseket. Balóny községben nem sikerült egy, tagot sem meggyőzni, mert sem a szö­vetkezeti tagok, sem a vezetőség nem mutattak jó példát. S ha a hibákat nap­fényre akarjuk hozni, akkor talán kezd­hetjük mindiárt a helyi Nemzeti Bizott­ság elnökénél. A helyi Nemzeti Bizottság elnöke, Dúsa Imre 70 holdas kulák, aki a Hor­­thy-rendszerben 20 ha vitézség! birto­kot is kapott, mivel az apja vitéz volt. Dúsa Imre annakidején a legnagyobb propagandát fejtette ki a szövetkezet megalakítása érdekében, mert érdeke volt, hogy a 70 hold földjét legyen kivel müveltetnie. Amikor megtudta, hogy a szövetkezet áttér а III. típusra, igyeke­zett állatállományát eladni, nehogy á szövetkezet tulajdonává váljon. A 70 hold földből 8 holdat meghagyott magá­nak, amelyen ma is önállóan gazdálko­dik, a többit pedig a szövetkezet rendel­kezésére bocsátja. Azt gondolta, hogy ezzel eléri célját, vagyis nem tekintik kuláknak. A szövetkezetben nem tesz keresztbe szalmaszálat sem, de fizeté­sét, mint zootechnikus rendesen felve­szi. A szövetkezet állatállományát alig látja havonta egyszer. Elképzelhető tehát, hogy mindezek tudatában hogyan vélekednek a szövet­kezeten kívül álló kis- és középföldmű­vesek. A szövetkezetben kevés a munkaerő és ezért répájuk nagy részét nem tud­ták megkapálni. Természetes, hogy most aztán erre rámutatnak a szövetke­zeten kívül állók és nem csoda, ha azt mondják, hogy ők ilyen szövetkezetbe nem lépnek. De ugyanakkor mit mondanak a szö­vetkezeti tagok: — Mi kapáljuk be a Dúsa Imre be­adott földjeit, ő pedig húzza a hasznot a szövetkezetből, közben nem csinál semmit? És valóban vizsgáljuk meg csak ezt a dolgot közelebbről, állapítsuk meg, hogy nincs-e igazuk ezeknek a tagok­nak? A becsületes kis- és középparasz­tok a szövetkezetben képesek éjt nap­pallá tenni, hogy a szövetkezet vagyo­nát gyarapítsák és ugyanakkor ilyen személyek valósággal fosztogatják a szövetkezetét. A vezetőségnek már rég el kellett volna távolítania Dúsa Imrét a szövet­kezetből és földjeit vissza kellett volna adni. hadd művelje meg magának. Re­méljük, hogy a vezetőség rövidesen tag­gyűlést hív össze és Dúsa Imrét kizár­ják a szövetkezetből. A járási szervek­nek pedig szintén gondoskodniok kell arról, hogy a helyi Nemzeti Bizottság élére olyan ember kerüljön, aki a nép érdekeit fogja szolgálni, nempedig be­csapja a népet. A helyi Pártszervezet sem végez va­lami kitűnő munkát, mert különben ezt nem nézte volna tétlenül. Mindenesetre addig nem lehet várni a helyzet javu­lását, amíg a vezetőség sógorságból és rokonságból áll A szövetkezet vezető­sége nem cselekszik helyesen, hogy a tagok előzetes jóváhagyása nélkül le­szállítja a munkaegységeket, csupán azért, mert túlhaladnák a tervezett mennyiséget. Az ilyen ügyet a tagokkal mindig közösen kell megtárgyalni. És ha a kiadást akarják csökkenteni, akkor nem a munkaegységeket kell leszállíta­ni, hanem ügyelni kell arra, hogy ne fizessenek ki felesleges pénzeket, mint Dúsa Imre esetében. Biztosak vagyunk benne, hogy ha a szövetkezet vezetősége rendet csinál a házatáján, nem lesz Balonyban egyptlen dolgozó kis- és középparaszt sem, aki ne lenne tagja a szövetkezetnek. Losonci Ä vágvecsei III. típusú EFSz 1,300.000 korona jövedelmet vár a dohánytermésből A kertészet eddig 400.000 korona jövedelmet hozow A galántai Állami birtokon a fiatal leányok és asszonyok úttörő munkád végeznek az állat­tenyésztésben

Next

/
Thumbnails
Contents