Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-08-26 / 34. szám

e 1951. augusztus 26. Cadkd főUrnítors MÉHÉSZETÜNK IIIIIIIIIIIIIIIIIIKiHI!IIIIHIIIIIIWIIIIIIIIIIII!ll!llllllllllll|||llllllllllllllll!llllllll!ll!lllllll!llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll 99 Őszi feletetés Mindenesetre laz a legjobb, ha annyi lépesméz van a családoknál, hogy ősz­szel nem kell őket feletetni. Az őszi feletetés legtöbbnyire azért válik szükségessé, mert rossz volt az esztendő. így például, ha elfagy az akácvirág, vagy a rossz, hideg időjárás miatt nem tudták a virágot kihasználni, továbbá, ha utána egész nyáron át ked­vezőtlen időjárás uralkodott, minek kö­vetkeztében a családok nem gyüjthet­­ték be a téli ennivalójukat. Ilyenkor, amint mondani szoktuk: a méheket fel kell etetni. A feletetés azonban abból is származhatik, hogy a méhész az akác­mézet mind elveszi, sőt el is adja, mind­járt a pergetés után, a méhek pedig már nem bimak többet hordani. Ezért a méhésznek mindig legyen tartalékmé­ze. Sohase adja el az összes mézet per­­getés után, hanem, akármennyire is szüksége van a pénzre, mindig hagyjon vissza annyit, hogy ha ősszel szükséges, meglegyen a téli ennivaló. A feletetés nem olyan könnyű, mint ahogy azt gondoljuk, először is azért, mert mindig csak estefelé szabad etetni. Másodszor pedig azért sem, mert nem lehet csak úgy, mint a csirkének a ma­got odaszómi, hanem óvatosan, vigyáz­va kell az etetőket elhelyezni, ha csak olyan etetőink nincsenek, amelyeket csak egyszer kell odahelyezni és másod­szor már csak bele kell önteni a mézet. Az őszi feletetést nem szabad kése őszre hagyni. Különösen akkor, ha cu­korral kell etetni, mert azt a méheknek be is kell érlelniük. De akármivel is etetünk, mindig el kell végezni szep­tember elejétől 15-ig, hogy a feletetett mézet vagy cukrot, még mielőtt beáll­­nának a hűvös napok, be is tudják pe­csételni. Ez azért fontos, mert ha a méz B; sejtekben visszamarad, a tél folyamán pedig a kaptárban keletkező vízpárát a nyitott méz magába veszi, az ilyen méztől, a méhek igen könnyen megkap­ják a vérhast. Az etetéshez, ha csak lehet, mézet használjunk, mert a cukor nem termé­szetes eledele á méhnek. Legjobb az akácméz. Nyers cukrot ősszel a méhek­nek egyáltalán nem szabad adni, mert ettől egész biztosan megkapják a vér­hast, ha nem repülhetnek ki minden 15—20 napban. Nem szabad továbbá a méheket ősszel feletetni holmi gyü­mölcslével sem, mint például besűrített musttal, megfőzött gyümölcsízzel, mert ha néha volt is olyan tél, hogy szeren­csésen kiteleltek tőle, de ez nem mindig sikerül így, mert ezek a gyümölcsféle nedvek, mint a szőlőlé — erjedni szok­tak és vérhast okoznak. Ha a méhésznek magának nincs ete­tési célokra pergetett méze éltévé, ide­gentől, de leginkább üzletből ne ve­gyen, hacsak( biztosan nem tudja, hogy az illető méhészetben nincs betegség. De akkor is forralja fel az idegen mé­zet, mielőtt odaadná, mert a méhészek a ragályos álcarothadást mindig ilyes­mivel hurcolják be a saját méhesükbe. Sokszor pedig az eladó nem is tudja, hogy a méhészetben betegség is van. Ha cukorral történik az őszi feletetés, csak süveg-, kocka-, vagy tisztított kris­tálycukrot szabad használni. Minden kilogramm cukorhoz adunk 6 deci tiszta vizet, de ha homokkal van keverve, ak­kor ettől előbb meg kell tisztítani: a vi­zet kétszer is fel kell forralni, a felol­dott cukrot leszűrjük a homokról. Min­den tíz kilogramm cukorhoz a rendes vízen kívül öntsünk még öt-hat deci vi­zet és azután 15 percig forraljuk és a tetejére jött habot szűrőkanállal telje­sen leszedjük, s langyos állapotban ad­juk be a méheknek, de ne melegen,.,— különösen amikor hűvös az idő, — mert a melegen beadott cukorszörp párolog benn a kaptárban és a lépek a párától megpenészednek. Természetesen az en­nivalót mindig csak estefelé adjuk a méheknek A cukrosvíz forralása köz­ben a főzőedényről a fedőt vegyük le, mert forralás közben, ha a fedőt raita­­tartjuk, könnyen kiszalad az üstből a főzet. Egy közepes nagyságú családra szá­míthat a méhész 10—12 kg cukrot, ván­­dorfekvőkaptárban levő népes család­ban 16—18 kg-ot A feletetésnél egv és másfél kg-mos adagokban adjuk be esténként, ha azonban az etetőt a keretek fölé tesszük és az idő is hűvösebb, akkor 5—6 kg-ot is beadhatunk egyszerre. Mert ha 10— 15 dkg adagokban kapják, akkor meg­indul náluk a Hasítás és a télire szánt ennivalót elfogyasztják. Az üres mákfejek kötelező beszolgáltatása Akarjuk, hogy kórházainkban, gyógy­szertárainkban legyen gyógyszer? Akarjuk, hogy betegségünkben fáj­dalmaink enyhüljenek? Akarjuk, hogy elveszett egészségünk visszatérjen? Akkor feltétlenül adjuk át az üres mákfejeket, az FRSz-nek, mely alapja gvógyszerkéözítő nyersanyagunknak. Ebben az évben egy mákfejnek sem szabad tönkremennie. Aki az üres mákfejeket bármily ok­ból visszatartja és még eladásra sem kí­nálja fel az FRSz-nek, az illetőt az öt­éves tervünk ellen elkövetett szabotálás bűntettével sújtjuk. A földművesügyi megbízotti hivatal Bratislavában a 248/51 számú rendele­té értelmében, közzétéve, a hivatalos közlönyben minden kerületi, járási és helybeli nemzeti bizottságot felhív, hogy a szlovák szlovák földművesek egységes szövetsége tömegszervezet részvételével és az FRSz részvételével, majd az iskolák igazgatóinak részvéte­lével, szervezzék meg az idei üres mák­fejek gyűjtését. A tervbe vett mák ve­tése, sem a mák átadása nem függ ösz­­sze a mákfejek felvásárlásával. A helybeli nemzeti tanácsok megkap­ták a földművelésügyi megbízotti hiva­tal rendeletét és fölhívását a mákfejek gyűjtésének propagálására. Egyes nemzeti tanácsok nem vették ezeket az intézkedéseket figyelembe és ennek tudható be, hogy termelőink az üres mákfejeket, melyek pótolhatatlan nyersanyagunkhoz tartoznak megsem­misítik. A helybeli nemzeti bizottságok, a JSSR és az L, II., III., fokú iskolák ta­nítói a tanulóifjúsággal karöltve és az FRSz-szel a termelőtől az üres mákfe­jeket minél előbb vásárolják fel és ezt minél előbb a galgóci gyógyszertárnak küldjék el. Minden eddigi elmulasztott hibát azonnal pótoljatok. Nyilvánosságunk ezt az akciót figye­lemmel kíséri, hiszen ettől függ, vájjon mennyi gyógyszert tudunk előállítani. A kirázott üres mákfej ára 1000 ki­logrammonként 200 korona. A viteldí­jat az illetőnek külön megtérítik. Az FRSz-nek legfőbb kötelességük ezeket a mákfejeket felvásárolni, azon­nal kifizetni és törődni az elszállításá­val. Üres zsákokat erre a célra vagy a földműves raktárszövetkezetek, vagi'- a galgóci gógyszergyár kívánatra díjtala­nul küld. Távolítsuk el a golyvás iiszkot a kukoricáról A golyvás üszkök a kukorica legel­terjedtebb betegsége, mely hol a ténye­ző részeket, hol a magképző részeket változtatja át szétporló spórákkal telt üszögös daganatokká. Ez az üszögfé­leség nyáron át fertőz, míg a növényen zsenge osztódó (embrionális) részeket, vagy sebeket talál, pl. jégveréskor. Minden rész fogékony: a szár tövétől a porzós virágokig. Kivételt tesz az egész fiatal és az idős növény. Legfo­gékonyabb akkor, mikor mintegy 80— 10П cm magas. Legkedvezőbb a 30 C fok hőmérséklet. Sok az üszög, ha a június-július hónapokban meleg és esős szelek fújnak. A jégverések fokozzák az üszög mennyiségét. Légtöbb golyva a csőképzéskor mu­tatkozik. Frissen trágyázott földön a buja fejEdésű tövek nagyon fogéko­nyak.. Az üszög mennyisége évjáraton­ként változó; némely évben az üszög­­százalék nagyon nagy. A növényben a fertőzés kiterjedése korlátolt (lokális). A fertőzött rész golyvásan megdagad. Belsejében a gomba dús fonálzata kocsonyás, mely később teljes egészében fekete üszög­­pórákká alakul át. A daganatot fényes vékony, ezüstös hártya borítja. Külö­nösen nagy daganatok fejlődnek a ku­koricacső fehérjedús szöveteiből. Az üszögpórák nagy elterjedése miatt a vetésforgó és a szárrészek elé­getése nem ad lényeges eredményt. A vetőmaghoz tapadt üszögpóra sem nagy jelentőségük, ezért a csávázás nem biz­tosít üszögfertőzés ellen. A terjedés megakadályozására a golyvás dagana­tokat többszörös bejárással kell távolí­tani és el kell égetni. Az üszög elleni nemesítést a kukorica kölcsönösen ter­mékenyülő természete megnehezíti. Felső Jányokon eltüntetik a barázdákat A felsőjányoki kis- és középföldmű­vesek szakítanak a régi elavult gaz­dasági módszerrel és áttérnek a na­gyobb jövedelmet biztosító III. típusú módszerre Ha azt kérdezzük, mi győzte meg ezeket a földműveseket, akkor a vá­laszt nem lehet megtalálni: Felső jányo­­kon már az elmúlt évben is gazdálkod­tak közösen az árván maradt mintegy száz hektár föld területen, az első tí­pus szerint. A földek sokfelé tagozód­tak és így nem tudták a gépeket kellő­en kihasználni. Ezek megművelése jóval költségesebb volt, ami természetéé, hogy csökkentet­te a tagok jövedelmét. Az első típusú szövetkezetnek még csak 18 tagja volt. de valamennyien olyan jó megértéssel, dolgoztak, hogy szinte karikacsapás mód iára ment a munka. Földjeiket idejében bevetették, jól műtrágyáztak és jó lett a termés is. Búzából 22 má­zsás termést értek el. Beadási kötele­zettségüknek száz százalékon felül tet­tek eleget. De nem maradtak el a kapálással sem. Elvetettek ködösen 5 ha napra­forgót s azt idejében megkapálták, így aztán természetes jó termésük lesz napraforgóból is. A szövetkezeteken kívül álló kis- és középföldművesék látván a tagok eredményes munkáját, elhatározták, hogy ők is belépnek a szövetkezetbe, és földjeiket egyesítik. Ma már két-három gazda kivételével, mindenki tagja a szövetkezetnek. A mérnökök már megkezdték a földek technikai rendezését. A szövetkezet fejlődése szempontjá­ból legfontosabb, hogy a tagok vala­mennyien becsületes kis- és középföld­művesek legyenek. Nem mindegy, hogy kulák vagy spekuláns, csak minél több tagja legyen a szövetkezetnek! Hogy mennyire nem mindegy, azt ma már nagyon sok példa bizonyítja. Ahol megtűrték a kuIákot a szövetkezetben, ott napirenden vannak szabotálások. Több szövetkezetben arra próbálták rábeszélni az EFSz tagjait, hogy csak napi 8 órát dolgozzanak, nem törődtek azzal, hogy így mikor lesznek készen a csépléssel. Nem csinálták helyesen az alsójá­­nyoki szövetkezeti tagok, amikor fel­vették tagjaik sorába Kuchárek Sámu­el 15 ha-os kulákot. Nem csodálkoz­nánk, ha nem ismerték volna, hogy Kuchárek milyen ember. Egész életé­ben egyebet sem tett, mint kupecko­­dott és részegeskedett. A kereskedésre megvásárolt sertések és az állatállo­mány mellé persze, cselédet fogadott. Most aztán szidja a rendszert és nem helyesli a szövetkezeti gazdálkodást. Miért keT sajnálni, hogyha valakinek 20 hektár földje van? Jelenti ki az el­múlt napokban. Neki nem volt semmi­je, de szerzett, természetesen nem a két keze munkájával. Aki oly részegen megy haza a korcsmából, mint ő a múltkor, az különösen nem tudott sze­rezni a becsületes munkájával. De Kuchárek ahhoz, hogy szerezni tudjon, meg inni is, üzletre volt szük­sége. Be kellett csapnia valakit, sok­szor talán a legbecsületesebb munkás­­onbert. aki két kezével kereste a min­­lennapi kenyerét. Ezt már a szövet­kezetben nem lehet megcsinálni, mert ott mindenkit a becsületesen végzett munkája után értékelnek. Kuchárek most azt propagálja, hogy miért kell a mezőgazdaságban nyolc óránál töb­bet dolgozni. Miért nem lehet az úgy, mint a gyárakban van. Mi azonban megnyugtatjuk őt, hogy ezt bízza a kis- és középföldművesekre, akik tud­ják. mikor lehet majd a mezőgazda­ságban a nyolc órai munkaidőt beve­zetni. Vásárt lehet csapni fél órán be­lül, de egy község gabonáját, nem lehet elcsépelni! Már pedig részünkre leg­fontosabb a gabona betakarítása. Az ilyen eset biztosan nem fpg elő­fordulni Felső Jányok községben, mert ott a szövetkezet tag jai becsületes kis- és középföldművesek, akik már eddig is bebizonyították, hogv hű építői a szocializmusnak. Felső Jányokon nem nyolc órakor kezdték a cséplést, ha­nem hajnalban négy órakor is dolgoz­tak este tízig, sőt még a vasárnapot is felhasználták, hogy a cséplést elvégez­zék, még mielőtt az esőzések beállnak. Azo1 kis- és középföldművesek, akik még a múlt évben önállóan gaz­dálkodtak jó példával járnak elől a be­szolgáltatásban. Cére György hat hek­táros gazda tíz mázsával szolgáltatott be többet. Horváth Gyula három és fél hektáron gazdálkodott, hét mázsá­val többet adott be. Szintén jó példá­val jártak elő. Molnár Gyula, aki nyolc hektáron gazdálkodott, tíz mázsával többet adott be és Udvaros János két és fél hektáron gazdálkodott és kon­tingensen felül beadott 5 mázsa gabo­nát. Ezek a kötelességtudó földműve­sek ma valamennyien tagjai a szövet­kezetnek. A cséplésnél nagy segítséget nyúj­tott a CsISz helyi szervezete. Közülük többen az üzemben dolgoznak és így köznapokon nem tudtak segíteni, azért úgy oldották meg. hogy vasárnapon­ként brigádokat szerveztek és felvál­tották azokat, akik már egész héten át dolgoztak sötéttől sötétig. Az elmúlt vasárnap az ifjúságból összeállított bri­gád csépelt. Nem a legjobb viszony áll fenn a he­lyi tanító és a nép között. Lasálc János, az iskola igazgatóját egyáltalán nem érdekli a nép, nem érdekli a kultúra, sem a közügyek. Állandóan arról pa­naszkodik, hogy nem bír a saját mun­kájával. Még az őt érdeklő gyűléseken sem jelenik meg, hanem a megszokott módon küld egy igazolványt, hogy sok a munkája. A kezdő szövetekezetnek nincs egy adminisztratív munkaereje és ha egy fontos jegyzőkönyvvet kell megírni, akkor a szövetkezeti tagok menjenek el Alsójányokra Farkas taní­tót elhívni, mert a Lasák tanító úrnak nincsen rá ideje. Arról nem is beszé­lünk, hogy a fiatalság teljesen magára van hagyatva, így kell egy szocialista tanítónak viselkednie? Ki fogja akkor a fiatalságot nevelni, ha nem a tani tó? Lasák János példát vehetne má sok fiatal tanítótól. Mindenesetre jól ban tenné, ha nem hivatkozna mindé a munkájára. Mi azt látjuk, hogy a felsőjányo1 kis- és középföldműveseknél megva a jó akarat ahhoz, hogy mielőbb eljus sanak a szocializmus útjára. Ehlir még nagy szükségük van az erkölcs támogatásra. Losonczi. t

Next

/
Thumbnails
Contents