Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-08-19 / 33. szám

s SmttdíUimu^m A Világifjúsági Találkozó kulturális ünnepségei A VIT-en résztvevő külföldi és nyugatnémetor­­szági küldöttek közül igen sokan az angol-amerikai és a bonni imperialisták üzelmeit leküzdve, késede­lemmel ugyan, de megérkeznek a német fővárosba, ahol a leglelkesebb, legbensőségesebb fogadtatásban van részük. Keddig 25.000 külföldi és 60.000 nyu­gatnémetországi fiatal érkezett Berlinbe. A Német Demokratikus Köztársaság kétmillió küldötte öt egy­mást váltó, 400.000—400.000-es csoportban vesz részt a berlini Ifjúsági Béketalálkozón. A III. VIT keretében a színpadokon, a hangver-A DIVSz küldöttsége megkoszorúzza a szovjet hősök emlékművét senytermekben és a sportstadionokban megkezdődött a nemes vetélkedés az Ifjúsági Béketalálkozón reszt­vevő kulturális és sportdelegációk között. A mostani nemzetközi kulturális versenyen 41 ország küldöttei indulnak, mégpedig 51 népi tánc­csoport, 5 balettegyüttes, 35 magántáncos és tán­cospár, 2 5magánbalett-táncos, 46 énekkar, 9 úttö­rő-énekkar, 104 magánénekes, 40 zongoraművész, 44 vonóshangszeren játszó szólista, 19 nepi hangsze­reken játszó zenekar, 32 népi hangszereken játszó szólista. A kultúrális versenyek ^lbirálásákor minde­nekelőtt azt veszik figyelembe, hogy az ének-, ze­ne- és táncszámok milyen mértékben fejezik ki a békeküzdelem gondolatát. ' A SZOVJET KULTÜRÁLIS VIT-KÜLDÖTTSÉG BEMUTATKOZÁSA A szovjet kultúrális VIT- küldöttség hétfőn este mutatta be műsorát a háromezer nézőt befogadó Friedrichstadt-Palastban. A bemutatón megjelent Wilhelm Pick elvtárs, a Német Demokratikus Köz­társaság kormányának több tagja, a diplomáciai kar, élén Puskin szovjet nagykövettel. A köztársasági elnök páholyában foglalt helyet Enrico Berlinguer, a DIVSz elnöke, Josef Grohman, a Nemzetközi Diák­­szövetség elnöke, Mihajlov, a Komszomol első tit­kára és Erich Honecker, a Szabad Német Ifjúság Központi Tanácsának elnöke. A Szovjetunió himnuszának elhangzása után a 300 tagú szovjet énekkar német nyelven énekelte el a Német Demokratikus Köztársaság himnuszát. A közönség szűnni nem akaró tapsviharral ünnepelte a kiváló szovjet művészeket, akik a Szovjetunió né­peinek legszebb dalait és táncait adták elő. Az egyes számok közötti szünetekben lelkesen éltették a felszabadító Szovjetuniót, a nagy Sztálint, a VIT et és a világbékét. Az uráli népi énekkar, az Ukrán Szovjet Szocia­lista Köztársaság ifjúsági tánccsoportja, a Karél- Finn Szovjet Szocialista Köztársaság állami tánc­­együttese, valamint a Moszkvai Nagyszínház balett­iskolája ketszer-háromszor ismételte számait a vi­lágifjúság képviselőinek viharos tapsa közepette. A NÉMET IFJÚSÁG ÜDVÖZLŐ LEVELE SZTÁLIN ELVTÁRSHOZ A Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat- Németország ifjúsága a VIT alkalmából üdvözlő levelet küld Sztálin elvtársnak. Az aláírásgyűjtő ak­ció széles mederben folyik Berlinben és a Német Demokratikus Köztársaság egész területen. Keddig több mint kétmillió aláírást gyűjtöttek a Sztálin elvtárshoz intézendő üdvözletre. Az Innsbruckban feltartóztatott kétezer francia és angol VIT- küldöttet, akiket az amerikai hatóságok már napok óta megakadályoznak a francia-amerikai demarkációs vonal átlépésében, semmiféle fenyegetés és zaklatás nem félemlíti meg. A CIC amerikai kém­szolgálat ügynökei az osztrák rendőrség segítségével minden módon arra törekednek, hogy a küldötteket hazatérésre bírják. Saalfeldben oly súlyosan bántal­mazták egy húszéves angol lányt, hogy elájult. A fiatalokat azonban nem lehet megtörni. Hétfőn új­ból megkísérelték az átjutást Ausztria szovjet meg­szállási övezetébe. Miután az amerikaiak ezt ismé-A különböző nemzetiségű ifjak a béke­galambot tartják, melyet a szovjet kül­döttség hozott telten megakadályozták, a küldöttségek vezetői eré­lyesen tiltakoztak jogellenes intézkedések miatt. A feltartóztatott- VIT-küldöttek közül több mint száznak sikerüt áttörni a kordont. A zsípi állami birtok legjobb dolgozói között Szombaton este, mire Zsípbe ér­tünk, messziről hallottuk a zeneszót. Aratóbál volt. Az állami birtok dolgo­zói az aratási munkálatok korai befe­jezésére ünnepséget és táncmulatságot rendeztek. Barnabőrű fiatal asszonyok, fiatal emberek élénk zenére sürögtek­­forogtak a kastély parkjában. Ez a ka­stély Farkas földbirtokosé volt; ma a munkásoké, akik az állami birtokon dolgoznak. Mikor a helyszínre értünk, mindjárt észrevettük a nagy életked­vet, amely az aratók fiataljait táncra buzdította. Valamennyien boldogok, hisz a felszabadulás előtt, amikor a földbirtokosnál dolgoztak a parkot, va­Idősebb Csík Fejes Zoltán lamint a kastélyt csak kívülről láthat­ták, most pedig benne élnek, az övék, A népi demokrácia gyökerében letisz­tította azt az évszázados mocskot, amelyet a múlt rendszer harácsolói rá­kentek becsületes dolgozóinkra. Föl­emelte munkásainkat embertelen hely­zetükből. Kommunista Pártunk vezeti ezt a harcot az új élet felé. Az állami birtok dolgozóinak a szeméből ki le­hetett olvasni, hogy életüket is képe­sek lennének odaadni, ha arról lenne szó, hogy az imperialista csatlósok visszaállítanák a múlt rendszert. Ezek a dolgozók undorodnak a múlt szótól, mert eszükbe jut a munkanélküliség, az éhezés. Csík Fejes Zoltán csoportvezető ott állt egy fa tövében. Onnan nézte a fia­talok jókedvét. Bizonyára gondolta ma­gában, hogy az ő fiatalkora csak ro­bot volt. semmi több. Ma pedig fiatal­jaink duzzadnak az életkedvtől. Oda­mentünk Csík Fejes csoportvezetőhöz. Megkérdeztük, hogy különbözik-e az állami birtokon végzett aratási mun­kája a bátkai zsíros gazdáknál ledol­gozott munkájától. Csík Fejes elvtárs így válás zott: „Hat gyermekes apa va­gyok. A felszabadulás előtt magam is a gyermekeim is a külákok használt gúnyáit húztuk magunkra. Ma pedig családom olyan ruhában jár, mint bárki más a faluban. Itt dolgozom az állami birtokon, csoportvezető vagyok. A múltban a kulákok termését takarítót-' tam be, mert rá voltam kényszerítve. Élelmet nem adtak, csupán a tizedet. Ha egy szál kalász elmaradt utánam, a kulák dühödten rám kiabált, vagy el­kergetett. Boldog vagyok, hogy az ál­lami birtokon dolgozhatom. A tized mellett olyan az élelemellátás, hogy vígan arathattunk. Szorítottuk a mun­kát' Dőlt volt a termés, de annak elle­nébe, a száz hektárnál is több álló ter­mést három hét alatt befejeztük. Ne­ki állottunk a búza-tengernek, a fiam is a csoportomban volt. Velünk szemben az aratógép. Nagyon megszerettük a gépeket. Segítségünkre vannak. Soha­sem mentünk gyalog a földekre. Trak­tor vitt és ezzel is mennyi időt meg­takarítottunk. Népi demokráciánk, mint több gyermekes apát, keresete­men kívül minden negyed évben 4.750 koronával támogat. Csak annyit mond­hatok, — fejezte be mondanivalóját Csík Fejes elvtárs. — hogy hazánk fel­­szabadulása nékem felejthetetlen em­lék azokért, amiket felsoroltam.“ Szabó Kálmán arató jött közénk. Tő­le ezeket kallottuk: ,,Én is itt dolgozom a birtokon. Munkám után kapom a fi­zetést. Akinek nem elég, az nem tudom, hova rakja a pénzét. Ez ellátás olyan, amilyent Farkasnál és más hasonszőrű földbirtokosnál sohasem értük el. Ebédlőbe jártunk ebédelni aratás köz­ben. Tálcán hozták a finom ételeket. A birtok vezetője, Huszár elvtárs meg­kérdezte tőlünk, hogy kinek van szük­sége árpára, akinek kellett, az kapott. Hol volt ez a múltban. Vak ember az, aki nem látja, hogy napról napra emel­kedik a jólétünk. Azt akarom, hogy fo­­kozottab munkámmal erősítsem népi demokratikus államunkat, — fejezte be Szabó elvtárs. Szabó József elvtárssal is beszélget­tünk, aki a bátkai CsISz alapszerveze­tének a kultúrfelelőse. Ö ezeket mon­dotta: ,,Azért dolgoztam lendületeseb­ben, hogy hamarább befejezzük az ara­tási munkálatokat. Öntudatom hajtott a munkában. Mindig árra gondoltam, hogy minden kalász, amit betakarítunk, népünk életszínvonalát emeli, — fejez­te be a fiatal Szabó — majd mosoly­gós arccal eltűnt a táncoló párok kö­zött. Míg az állami, birtok dolgozói már az aratás befejezése után mulatnak, ad-Sz&bó Kálmán dig a bátkai földeken még sok helyen kalászokat lenget a szél. Még az ara­tást sem fejezték be. Vájjon miért?... Talán azért, mert a bátkai határ na­gyobb, mint az állami birtok?... Nem, nem azért. Azért, mert a bátkai kulá­kok elvesztették Csik Fejes Zoltánt, Szabó Kálmánt és a többieket is. Azért, mert még mindig egyénenként dolgoz­­nak. Mig az állami birtokon a tarló­hántás a befejezéséhez közeledik, ad­dig a bátkai kulákok most kapkodnak. Pedig még a kora tavaszon is azt mon­dották, hogy az állami birtok pusztu­lásra van ítélve. Nos, amint a fentiek­ből is látni, tévedtek, mert mind az aratási munkálatok befejezésében, mind a termés milyenségében is az állami birtok vezet. 55. Щйра&Ш Re késleltessük a csépfés! Szlovákia egész területén jvában fo­lyik a cséplés. Öntudatos földműve­seink kétszeres erővel dolgoznak az idei bő termés mielőbbi betakarítás ér­dekében. De nem kapcsolódtak be ebbe a ver­senybe a Komárovce község kis- és kö­zépföldművesei úgy, ahogyan kellett volna. A község vezetősége igen súlyos hibát követett el, mivel nem gondos­kodott arról, hogy a községben idejé­ben ott legyen a cséplőgép. Az aratás már befejeződött és a földművesek már megkezdték a gabona összehordását. Amint az első asztagot összehordták, máris lehetett volna kezdeni a cséplést. Igen ám, csakhogy a község vezetői még be sem jelentették a gépállomás­nak,' hogy mennyi cséplőgépre lesz szükségük és most a gépállomás nem tud részükre gépet biztosítani. De ha már a helyi Nemzeti Bizottságnak nem terjedt ki erre a figyelme, akkor le­galább a gépállomásnak kellett volna tudni, hogy Komárovcén nincs gép. Hibák vannak a moldavai gépállo­máson is, mert a vezetők elmulasztot­ták ellenőrizni, hogy rendben vannak-e a gépek, mielőtt kimennek csépelni. Ha megnézték volna, akkor egész biztos, nem fordult volna elő, hogy némely géppel nem tudtak csépeleni, mert nem javították ki rendesen. Komárovce község vezetői pedig példát vehetnének Drienyovce község vezetőitől, akik négy cséplőgépet biz­tosítottak községük részére s amint az első asztagot összehordták, máris meg­kezdték a cséplést. A drienýovcei kis- és középföldművesek ezenkívül jó pél­dával jártak elől a tarlószántásban is, sőt már a trágyahordást is megkezd­ték. Magyar József, járási Csemadok népnevelő. Nazim Hikmet és Pabló Neruda nyilatkozatai a VIT jelentőségéről Augusztus 9-én, csütörtökön délután egy berlini sajtókonferencián a III. Vi­lágifjúsági Találkozó jelentőségéről két kiváló békeharoos, Nazim Hikmet török költő és Pablo Neruda chilei költő tar­tottak előadást. A békéért folytatott harc életharc — mondotta Nazim Hikmet és rámutatott arra, hogy az ember nem élhet igazán, ha nemzetének kultúrszánvonala nem emelkedik. A kultúrszínvonal emelésé­re széleskörű nemzetközi kultúrális kapcsolatok szükségesek .A III. Világ­ifjúsági Találkozó e nemzetközi kultúr­­kapcsolatok kiépítéséhez kiváló mér­tékben járul hozzá. A nyugati reakciós sajtó azt állítja — mondotta továbbá Nazim Hikmet —, hogy a Szovjetúnió ügynökei vagyunk. Mily nevetséges állítás ez! Az ember lehet az imperialisták, amerikaiak, vagy britek ügynöke, azonban nem lehet a Szovjetúnió ügynöke. A Szovjetúnió­­nak csak barátja lehet. Nazim Hikmet ezután rámutatott ar­ra, hogyan értelmezik az amerikaiak a szadaságot és hogy azért, mert népe kenyeréért és függetlenségéért harcolt, 12 évet kellett börtönben töltenie. Pablo Neruda nagyhírű csilei költő, hangsúlyozta, hogy a német nép a Vi­lágifjúsági Találkozón számos barátot nyert. Sokan talán még nem bíztak önökben — mondotta Pablo Neruda — azonban azután, amit ä Német Demo­kratikus Köztársaságban és a Világifjú­sági Találkozón tapasztaltak, megszeret­ték önöket. Ez egyik oka annak, amiért a béke ellenségei meg akarják akadá- IvoTTji я'világfesztivált. A rimaszombati EFSz ünnepélyesen beszállította a gabonát a FRSz-be

Next

/
Thumbnails
Contents