Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-08-12 / 32. szám

йшШ9ШтШ

12. augusztus 1951

1 -Miért tartja a szovjetnép a mai angol-amerikai politikusokat egy új

„Morrison úr két csoportra osztja nyilatkozatában kérdéseit. Belpolitikai és külpolitikai jellegű kérdésekre.

Belpolitika

Morrison úr azt állítja, a Szovjetunióban nincsen szólásszabadság, sajtószabadság, sem személyi szabandság. Morrison úr nagyon nagy tévedésben van. A szólásszabadság, sajtószabadság, személyi szabadság, a munkások, földművesek, szellemi dolgozók egyesülési joga, egyetlen egy országban sem olyan szabad, mint éppen a Szovjetunióban. Sehol a világon nincsen annyi munkás- és földműves újság, mint a Szovjetunióban. Sehol a világon a munkásosztály szervezettsége nem ért el olyan magas fokot, mint a Szovjetunióban. Senki számára sem titok, hogy az egész munkásosztály szó szerint a Szovjetunió összes munkásai szakszervezetekben vannak szervezve, ugyanúgy, mint az összes földművesek a szövetkezetekbe.

Tud-e vájjon erről Morrison úr ľ Bizonyára nem. Sőt mi több, tudni sem akar erről és előnyt ad olyan hírforrásoknak, amelynek a volt orosz kapitalistáktól, nagybirtokosoktól származnak, akiket a szovjetnép a Szovjetunióból száműzött.

A Szovjetunióban nincsen szólásszabadság, nincs szabadsajtó, nics gyülekezési jog, a nép ellenségei, a nagybirtokosok, a kapitalisták számára, akiket a forradalom az útból eltávolított. Ugyancsak nincs meg ez a szabadság a javíthatatlan tolvajok, a felforgató ügynökök, terroristák gyilkosok számára, akiket hozzánk az idegen kémszolgálatok küldenek, akik meggyilkolták Wolodarszkit, Urickyt, Kirovót, megmérgezték Maxim Gorkijt és Ujbysevet. Ezek a gyilkosok mind valahányan kezdve a földbirtokosoktól és a kapitalistáktól egész a terroristákig, tolvajokig, gyilkosokig, felforgatókig arra törekszenek, hogy a Szovjetunióban felújítsák a kapitalizmust, hogy újfent felújítsák az embernek ember által való kizsákmányolását, hogy az országot a földművesek és munkások vére öntözze. A börtönök, a munkatáborok ezen urak számára és kizárólag csak az ő számukra léteznek. Vájjon Morrison úr a szólásszabadságot vagy a sajtó és a személyi szabadság jogait ezen urak számára kéri? Azt hiszi tán Morrison úr, hogy a szovjetnép beleegyezne abba, hogy ezen az urak élhessenek a szólásszabadsággal, a sajtó és a személyi szabadsággal, tehát a munkásnép kizsákmányolási szabadságával is ľ

Morrison úr hallgat azonban arról a szabadságról, amelynek mélyebb jelentősége van, mint a szólás-, sajtó és egyéb szabadságoknak. Egyáltalában nem szól pedig az embernek kizsákmányolásától mentes szabadságról, amely mentes a gazdasági válságtól, a munkanélküliségtől és a nyomortól. Ügy látszik Morrison úr nem tudja, hogy ezek a szabadságjogok a Szovjetunióban már régóta léteznek. És éppen ezek a szabadságok képezik alapját valamennyi többi szabadságjognak. Vájjon nem azért hallgatja-e el Morrison úr ezeket az alapszabadságjogokat, mert ezek sajnos Nagy-Britanniában az angol dolgozó nép számára nem léteznek és a brit munkások továbbra is a kapitalista kizsákmápvpjás járma alatt nyögnek, annak ellenére, hogy Nagy-Britanniában már hat éve van kormányon a Labour-párt.

Morrison úr azt állítja, hogy a Labour-kormán*y szocialista kormány és hogy e kormány ellenőrzése alatt szervezett rádióműsorokat a Szovjetuniónak nem volna szabad zavarnia semmi módon sem.

Hát mi, sajnos, Morrison úrnak ezzel az állításával nem érthetünk egyet.

Mikor a Labour-párt hatalomra jutott, az első időben azt lehetett remélni, hogy a munkáskormány a szocializmus útjára lép. Azonban hamarosan bebizonyult, hogy Labour-kormány nagyon kevéssé különbözik bármely más burzsoá-kormánytól amely a kapitalista rendszer fenntartására törekszik és igyekszik a kapitalisták számára tiszteletreméltó hasznokat biztosítani. A kapitalisták profitja Nagy- Britanniában valósággal óráról-órára nő, ugyanakkor pedig a munkabérek be vannak fagyasztva és a Labour-kormány ezt a munkásellenes kizsákmányoló rendszert minden eszközzel védi, még a munkásság üldöztetésével és börtönbevetésével is. Lehetséges ilyenfajta kormányt, szocialista kormánynak nevezni ?

Azt lehetett volna várni, hogy a labouristák hatalomra jutva, likvidálják a kapitalista kizsákmányolást, hogy olyan intézkedések történnek, amelyek a tömeges közszükségleti cikkek árainak állandó csökkentését fogják eredményezni, hogy a dolgozó nép életszínvonala alapjában megjavul. Ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy Nagy-Britanniában a kapitalista hasznok növekvőben vannak, a munkásság béreit befagyasztották, a tömeges közszükségleti árúcikkek ára pedig romamosan nő. Nem, ilyen politikát nem nevezhetünk szocialista politikának.

Ami az angol rádiónak a Szovjetunió számára közvetített adását illeti (a BBC adása) erről ismeretes, hogy ennek az adásnak mindenekelőtt az a célja, hogy a Szovjetunió ellenségeiben a kapitalista kizsákmányolás restaurációjára való törekvést erősítse. Az csak természetes, hogy a szovjetek nem támogathatnak egy ilyen népellenes propagandát, amely mindezeken kívül a Szovjetunió belügyeibe való beavatkozást is jelent.

Morrison úr azt állítja, hogy Szovjetunióban a szovjetkormány monopolista kormány, mivel hogy egy párt kormányát képviseli, a kommunista pártét. Ha megfontolás tárgyává tesszük ezt, akkor arra a megállapításra lehetne jutnunk, hogy Labourkormány is ugyancsak monopol-kormány, mert egy párt kormányát képviseli, a Labour Partyét. De nem erről van szó. Arról, hogy a kommunisták a Szovjetunióban mindenekelőtt nem izolálva végzik munkájukat, de a pártonkivüliekkel egy tömbbe tömörülve, másodszor, hogy a Szovjetunió történelmi fejlődésének folyamán a kommunista párt, mint az egyetlen antikapitalista népi párt mutatkozott meg.

A Szovjetunió népei az elmúlt ötven év folyamán az összes főbb pártokat kipróbálták. A földbirtokosok pártját, a kapitalisták pártját (kadettek), a mensevikiek pártját (jobboldali „szocialisták’'), a

világégés háborús uszítóinai:

к moszkvai Pravda válasza Morrison angol külügy miniszteri! sk

Amint ismeretes Herbert Morrison, Nagy-Britannia külügyminisztere egyik legutóbbi beszédében annak a kívánságnak adott kifejezést, hogy a moszkvai Pravda adna helyet számára egy személyes interjúra. Június 28-án a Pravda bejelentette, hogy készségesen helyet ad Morrison úr megnyilatkozásának, természetesen a kölcsönösség elve alapján. A moszkvai Pravda szerkesztősége — így állapította meg a cikk — bizonyos akart lenni abban, hogy Morrison úr megnyilatkozására a válasz ugyanolyan pontosan, ugyanolyan jelentőségteljes helyen fog a brit sajtóban napvilágot látni.

A moszkvai Pravda e heti, szerdai számában Morrison úr megnyilatkozását főhelyen hozza. Ugyanazon számban a moszkvai Pravda Morrison úr megnyilatkozására is válaszol. A válasz így hangzik:

szociális forradalmi pártot (kulákok védelmezője) és a kommunista pártot. A Szovjetunióban a forradalmi események fejlődési folyamatában hazánk országainak népei elutasították az összes burzsoá pártokat és a kommunista párt mellé álltak, tudatosítva azt, hogy az egyetlen párt, amely földbirtokellenes, kapitalistaellenes párt. Ez a történelmi tény. Csak természetes, hogy a Szovjetunió népei teljes mértékben támogatják a kommunista pártot, amely a harcok idején bevált.

Mit tud Morrison úr e történelmi tényekkel szembe állítani? Csak nem gondolja Morrison úr, hogy az ellenzék egy kétes játéka kedvéért a történelem kerekeit visszafelé kellene fordítani és feltámasztani ezeket a régen elhalt pártokat?

Külpolitika

Morrison úr azt állítja, hogy a Labour-kormány a béke megszilárdítása mellett száll síkra, hogy a Szovjetuniót egyáltalán nem veszélyezteti, hogy az Északatlanti paktum védelmi egyezmény és nem bíi támadó jelleggel és hogy amikor Nagy-Britannia a lázas fegyverkezés útjára lépett, ezt azért tette, mert erre rákényszerítették, mivel a Szovjetunió a második világháború után hadseregét nem demobilizálta kellően.

Morrison úrnak mindezen állításaiban egy fikarcnyi igazság sincs.

Ha a Labour-párt valóban a béke megőrzésének ügye mellett száll síkra, akkor miért utasítja viszsza az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötésének ügyét? Miért helyezkedik szembe a nagyhatalmak fegyverkezési korlátozásával kapcsolatos javaslattal? Miért száll szembe az atomfegyver tilalmával? Miért üldözi azokat, akik a béke megvédésének ügyéért harcolnak? Miért nem tiltja be Nagy-Britanniában a háborúra való uszítás hírverését?

Morrison úr azt kívánja, hogy a szavára adjanak. A szovjetnépek azonban senkinek a szavában nem bízhatnak, tetteket kívánnak és nem nyilatkozatokat.

Ugyanilyen mértékben helyt nem álló Morrison úr azon állítása, hogy a Szovjetunió a második világháború után elégtelenül szerelte le hadseregét. A szovjet kormány már hivatalosan kijelentette, hogy 32. évjáratot már leszerelt, hogy hadseregének számbeli átlaga ahhoz az állapothoz közeledik, amely a második világháború előtti békeidőben volt, ezzel szemben az angolok és az amerikaiak hadseregei kétszeresére nőttek a második világháború előtti állományuknak. E ki nem forgatható tényekkel szemben ők üres állításokat hoznak fel.

Vájjon Morrison úr azt kívánná, hogy a Szovjetunió saját védelme biztosítására ne rendelkezzék a szükséges hadsereggel? A hadsereg általánosságban nagy tehertételt jelent az állami költségvetésben és a szovjetnépek bizony nagyon nagy örömmel fogadnák az állandó hadsereg megszüntetését, ha ez mm függne össze kívülről jövő veszedelemmel. Azonban a tapasztalatok 1918—1920-ból, amikor az angolok, amerikaiak és a franciák a (japánokkal együtt) megtámadták a Szovjetuniót és arra törtek, hogy Ukrajnát, Kaukázust, Középázsiát, Távolkeletet, Archangelszk vidékét elszakítsák a Szovjetuniótól és három éven át taposták hazánkat, arra tanítanak, hogy Szovjetuniónak feltétlenül kell rendelkeznie a minimális állandó hadsereggel, hogy meg tudja védeni az imperialista ragadozók ellen hazája függetlenségét. A történelemben nincsen rá példa, hogy az oroszok Anglia területét megtámadták volna. A történelem viszont az esetek egész sorát is-W I I A € И I IP A ID ©

A Fülöp-szigetek és Burma lakossága tiltakozik az amerikaiak jjapáni tervei efien

Az amerikai hírügynökség jelentése szerint Manillában a tizenöttagú elnöki bizottság, amely a békeszerződés felülvizsgálásával volt megbízva, egyhangúlag kijelentette, hogy a Japánnal kötendő békeszerződés terve, amelyet az Északamerikai Egyesült Államok terjesztettek elő a Fülöp-szigetek szempontjából elfogadhatatlanok.

A brit rádió e hírt komentálva bejelentette, hogy a Fülöp-szigetek képvis^lőházának elnöke nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy az ország népe a békeszerződésnek ezt a formáját nem hajlandó aláírni. A Fülöp-szigetek Japánnal továbbra is háborús állapotban maradnak, visszarendelik képviseleti hivatalaikat és elutasítják a Japánnal való kereskedelmi szerződés aláírását.

A Reuter-iroda jelentése szerint a burmai korrruány ugyancsak elutasító magatartást foglalt el az amerikaiak által kidolgozott japán békeszerződés kérdésében. A burmai kormány az amerikai kormánynak küldött válaszában bejelentette, hogy továbbra is kitart a reparációk kérdésében elfoglalt eredeti álláspontja mellett és nem fogadhat el olyan békeszerződést, amely Japánnak olyan lehetőségeket ad, hogy a háborús károkat ne kelljen megfizetnie. Az amerikai kormánynak megküldött burmai jegyzék hangsúlyozza, hogy japáni megszállás három éve 900 1 millió fontsterling kárt okozott Burmában.

A Pravda a köxelkeSeti amerikai-angol ellentétekről

Moszkva, július 30. (TASZSZ)

Marinyin, a Pravda külpolitikai szemleírója foglalkozik az angol imperialisták tervével, hogy „Nagy- Sziria” fogalma alatt Szíria, Irak, Transzjordánia, Libanon és Palesztina egy részét egyesítsék. Az anqol imperialisták ezzel meg akarják gátolni, hogy az USA kiszorítsa őket a Közel-Keletről.

Ezzel kapcsolatban Marinyin rámutat, hogy Abdullah meggyilkolása előtt néhány nappal ölték meg Riad Szolh volt libanoni miniszterelnököt. Idézi az Al-Hajet című libanoni lap jelentését, amely szerint sziriai politikai körök egyöntetűen azt tartják: Abdullah király meggyilkolása „az arab országokban való befolyásért vívott angol-amerikai harc következménye.” A lap kiemeli, hogy ez a helyzet „még váratlanabb összeesküvéseket idézhet elő a Közel- Kelet országaiban.” Ezzel beismerik —1 írja befejezésül Marinyin —, hogy az USA és Anglia közötti Közelkeleti ellentétek a hevesebb harc szakaszába lépnek, amely csak elmélyítheti az Atlanti Tömböt marcangoló ellentéteket.

A vietnami néphadsereg fé! év alatt 25 ellenséges zászlóaljat semmisített meg Észak-Vietnamban

A vietnami néphadsereg ez év első felében Észak- Vietnam arcvonalain 25 ellenséges zászlóaljat semmisített meg és ezáltal magához ragadta a harcok kezdeményezését.

Ezekről a tényekről Pham Van Dong miniszterelnökhelyetes számolt be a vietnami minisztertanács legutóbbi ülésén, melyen Ho Si Minh elvtárs elnökölt.

A vietnami nép ellenállása az egész világra kiterjedő, a békéért és a demokráciáért vívott harc egyik része — mondotta Pham Van Dong és rámutatott: az utóbbi hónapokban a kormány különös figyelmet szentelt annak, hogy mennél jobban fejleszsze és megerősítse a hosszú időszakra kiterjedő ellenállás alapjait és ezáltal előkészítse a mielőbbi általános ellentámadást.

52 gyermeket és 15 óvónőt mérgezett meg Olaszországban az amerikaiak „ajándéka“

Ganzirri olasz falucska melletti „C. R. Orsi” nevű tengerparti nyaralótelepen — mint az Unita, 1951. július 17-i száma írja — az amerikaiak által romlottan szállított tej súlyosan megmérgezett 52 gyermeket és 15 óvónőt. A lap megállapítja, hogy ha már a többi nyári tábor is működésben lett volna, több mint 3000 gyermek esett volna áldozatul az amerikai „ajándéknak”.

Meghosszabitják a munkanapot az angol gépiparban

London. (Agerpres) A „News Chronicle” című angol lap jelenti, hogy az országos ipari tanács — , amelyben képviselve vannak a vállalatok tulajdonosai és a többi ipari szakszervezetek — július 26-i ülésén megvizsgálta azt a javaslatot, hogy a vállalatokban bevezetik a háborúalatti munkaidőt, vagyis meghosszabbítják a munkanapot. Ez az intézkedés 8 millió munkást érint. Különösen a gépiparban akarják meghosszabbítani a munkanapot.

Budapesten menedékjogot kért egy Jugoszláv hajó kapitánya

Budapest. (Agerpres). — Szabó László a „Hercegovina’ jugoszláv hajó kapitánya a hajó Budapestre való érkezésékor menedékjogot kért a magyar hatóságoktól. Kijelentette, hogy nem akar visszamenni Jugoszláviába, ahol kétségbeejtő a helyzet és napról-napra fokozódik a terror.

meri, amikor a britek az orosz földet megtámadtak, és az uralmat magukhoz ragadták.

Morrison úr azt állítja, hogy az oroszok a német kérdésben, Európa megújhodásának kérdésében elutasították a britekkel való együttmunkalkodást. Ez teljes mértékben hazug állítás. Morrison úr sajátmaga aligha hisz ebben az állításában. A valóság, amint ismeretes is, az, hogy nem az oroszok utasították el az együttmunkálkodást, hanem a britek és az amerikaiak, mert igenis tudatában voltak annak, hogy az oroszok nem egyeznek abba bele, hogy Németországban felújítsák a fasizmust, hogy nem járulnak hozzá ahhoz, hogy a Nyugat-Németországból egy agresszió bázisát építsék ki.

Ami az Európa gazdasági megújításával kapcsolatos együttmunkálkodást illeti, a Szovjetunió az ilyen együttmunkálkodást nemcsak, hogy nem utasította el, hanem ellenkezőleg, maga javasolta ennek megvalósítását az egyenjogúság alapján, az európai országok függetlenségének tiszteletbentartása mellett, minden idegen diktátumtól mentesen, az Északamerikai Egyesült Államok diktátuma nélkül, anélkül, hogy az európai államokat az USA gyarmatokká tehetné.

Helytelen Morrison úrnak az az állítása is, hogy a népi demokratikus országokban a kommunisták erőszak útján jutottak hatalomra, hogy a kominform az erőszak politikáját űzi. Csak olyan emberek, akik a kommunisták rágalmazását tűzték ki céljukul, alacsonyodhatnak le ilyen állítások megtételére. A tény ezzel szemben, — amint általánosan ismeretes, — ez: a kommunisták általános választások útján jutottak hatalomra, ezen országok népei természetesen elutasították a külföldi kémügynökségek szolgálatában álló kizsákmányolókat és ügynököket. Ez azonban már a nép akarata volt. A nép szava — Isten szava.

Ami a kominformról mondottakat illeti, ilyesmiket csak olyan emberek állíthatnak, akik elvesztették minden érzéküket az arányosság iránt. A kominform irodalma napvilágot lát, megjelenik. Általánosan ismert, hogy a kommunistákról költött rágalmazó kijelentéseket megcáfolja.

Összefoglalva meg kell állapítanunk, hogy az erőszak és az erőszakos tettek módszere nem a kommunisták módszere. Ellenkezőleg. A történelem arról tanúskodik, hogy éppen a kommunizmus ellenségei, a különféle külföldi kémszolgálatok ügynökei használják az erőszak és az erőszakos tettek módszerét. Példákért nem kellene messze menni. Nemrégen röviddel egymásután meggyilkolták Irán miniszterelnökét, Libanon miniszterelnökét és Abdullah királyt. Ezeket a gyilkosságokat azért követték el, hogy céljuk teljesüljön: erőszakos úton rendszerváltozást előidézni a kérdéses országokban. Ki gyilkolta ezeket meg? Vájjon talán a kommunisták, a kominform hívei? Nem. Nevetséges, még csak feltenni is ezt a kérdést. És valószínű, hogy Morrison úr, aki e kérdésről jobban van informálva, ezt jobban is meg tudná világítani.

Morrison úr arról biztosít, hogy az Északatlanti Paktum védelmi jellegű egyezmény, amelynek nincsen támodó jellegű célja, sőt ellenkezőleg: ez a paktum az agresszió ellen van irányítva.

Ha ez igaz, akkor miért nem javasolták a paktum kezdeményezői, hogy a Szovjetunió is vegyen részt ebben ay egyezményben? Miért emeltek gátat, amely elválasztja őket a Szovjetuniótól. Ezt az egyezményt miért kötötték titokban a Szovjetunió háta mögött? Vájjon nem bizonyította be a Szovjetunió, hogy akar és tud is harcolni az agresszió ellen, nem mutatta ezt meg a hitleri, vagy akár a japáni agresszió elleni harcok során? Vájjon a Szovjetunió kevésbbé jól harcolt az agresszió ellen, mint pl. Norvégia, amely ennek az egyezménynek tagja? Vájjon hogyan világítsunk rá erre az elképesztő képtelenségre, hogy ne használjunk erőteljesebb kifejezést?

Ha az Északi Paktum védelmi jellegű egyezmény, akkor az angolok és az amerikaiak miért nem azonosították magukat a szovjetkormány javaslatával, hogy ezen egyezménynek tényleges célját a külügyminiszterek tanácsának ülésén megvitassák? Hisz, mint ismeretes, a Szovjetunió kormánya azt javasolta, hogy a külügyminiszterek tanácsában vizsgálják meg az összes egyezményeket, amelyeket más államok egymás között kötöttek. Vájjon az angolok és az amerikaiak miért félnek az igazságot megmondani erről az egyezményről és miért utasították el azt, hogy az Északatlanti Paktumot vizsgálat tárgyává tegyék? Vájjon nem volt-e ez azért, mert az Északatlanti Egyezmény a Szovjetunió elleni agresszióra vonatkozó pontokat tartalmaz, és hogy ez egyezmény kezdeményezői mindezt a közvélemény előtt el akarják titkolni. Vájjon nem volt-e ez azért, mert a Labour-kormány hozzájárult ahhoz, hogy Nagy-Británnia és Északamerikai - Egyesült Államok hatalmas légitámaszpontja legyen egy a Szovjetunió ellen indítandó támadás esetében?

Éppen ezért állítják a Szovjetunió népei az Északatlanti Paktumról, hogy támadó jellegű egyezmény, amely a Szovjetunió ellen irányul.

És ez különösképpen meggyőző erővel igazolódik be azon támadó tettekből, amelyeket az angolamerikai körök Koreában elkövetnek. Már több, mint egy esztendeje, hogy az angol-amerikai egységek a szabadságszerető, békés koreai nép országát tiporják, s megsemmisítve a falvakat, a városokat, asszonyokat, gyermekeket és öregeket gyilkolnak. Vájjon az angol-amerikai katonaságnak ezeket a véres tetteit lehet-e egyáltalában védelemnek mondani? Ki állíthatja azt, hogy az angol hadsereg Koreában Angliát védi a koreaiak ellen? Nem lesz sokkal becsületesebb, ha ezekét a tetteket katonai támadásnak minősítik?

Mutasson Morrison úr, csak egyetlenegy szovjetkatonát, aki fegyverét bármely szabad népre rászögezte volna! Adjon magyarázatot Morrison úr, világos magyarázatot, hogy Koreában a brit katonák miért gyilkolják a békés lakosságot? És maga az angol katona is, miért hal meg távol hazájától, idegen földön? Mindezekért a szovjetnép a mai angolamerikai politikusokat egy új világháború háborús uszítóinak tartja.

Szabad Földműves a Szlovákiai Egységes Földműves Szövetség és a Szlovákiai Szövetkezeti Tanács hetilapja. — Kiadóhivatal és expedíció: Bratislava. Stúrová" 6. _ Telefon: 274-03. _ Szerkesztőség:

Bratislava, Križková 7. — Telefon: 321-46. Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja az „Óráé” lap és könyvkiadó vállalat. - Nyomja; Concordia nyomda, Bratislava, Ul. Nár. povstanie 41. _

Irányító postahivatal Bratislava 2. — Előfizetés egv évre 100.— Kčs. félévre 50.— Kčs. — A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig. Eng. sz. 1750 OPÜ Ba 2. 1950/Si.