Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-07-29 / 30. szám

4 &аШЙШwm 1951 júius 29. А „VI LAG A Pamir-hegység — a világ egyik legnagyobb’ és legmagasabb hegysége — joggal viseli ezt a büszke nevet. A turista, aki Pamir hegyeinek lábánál felnéz az betörő csúcsokra, valóban úgy felnéz az égbetörő csúcsokra látja. De nagyon téved az, aki azt hiszi hogy a Pamir többezer méter magas, hóval­­jéggel borított csúcsain nyoma sincs az életnek. Nem — a Pamir nemcsak a vi­lág teteje, hanem a rikító ellentétek vi­déke is. Lent, a magas csúcsok lábánál, néha a távíró-póznák tetejét is eléri a hó, de fent a hegyekben szinte ritkaság­­számba megy a hó és az eső. A Pamir magas hegycsúcsai feltartóztatják a csapadékot hozó szeleket, az eső és a hó a hegyek lábánál hull le. A magas hegyek kopárok. De 2000— 3000—4000 méter magaságban gazdag kolhozok terülnek el, embermagas rozs- ' és árpakalászok ringatóznak a szélben s 2300 metres magasságban egész éven át virágzik a georgia. November 7-én, az Októberi Forradalom ünnepén, illa­tos virágok díszítik az ünnepi gyűlés színhelyét... A Tadzsik Szocialista Szovjet Köztár­saságban, Szovjet-Középázsia. délkeleti szélén húzódik a „világ teteje’’ Keleten Kínával határos, délen pedig Afganisz­tán a szomszédja. Egyes helyeken mindössze 13 kilométer szélességű csíkban ékelődik be az afgán föld. a Pamir-hegység és India közé. A Pamir-hegység több, hatalmas hegyláncból áll. A hegység két legma­gasabb csúcsa a szovjet nép nagy vezé­reinek nevét viseli: a 7127 méter magas csúcsot Leninről, a 7495 méter magas csúcsot pedig Sztálinról nevezték el. Amilyen éles a különbség a Pamir magas hegycsúcsai és a hegyek lábánál elterülő vidék éghajlata között, ugyan­olyan ellentétes képet nvújt a Pamir­­hegvség két nagy része. Nyugat- és Ke­­let-Famir. A nyugati Pamirt mély sza­kadékok szelik át. A keleti Pamir la­pos, völgves vidékén igen ritka a leve­gő. Az alacsony légnyomás következté­ben a víz már jóval 100 fok alatt fel­forr. A Pamiron évtizedekkel ezelőtt csak teveháton lehetet közlekedni. Ma 5.000 —4000 méteres magasságban széles au­tóutak szelik át a heffvséget. A Szovjet­unió különböző részeiből naponta ér­keznek repülőgépek a világ tetejének fővárosába. A repülőgépek csodálatos szépségű vidék fölött szállnak. A piló­táknak nehéz dolguk van, mert hol a magas hegyek fölött, hol pedig a he­gyek közötti szakadékokban kell repül­niük. Az utasok néha szinte úgy érzik, hogy a gép szárnya mentén nekiütődik a szikláknak ... Horog, a főváros, aránylag „alacso­nyan“ fekszik, mindössze 2100 méter­nyire a tenger szintje felett. Az idegen­nek az a benyomása itt, hogy a város egy kút mélyén terül el — az autonóm terület fővárosát többezer méter magas hegyek övezik. A Pamir-hegység egyik nevezetessé­gé a világ leghosszabb hegyi gleccsere, a 80 kilométer hosszú Fedcsenko-glecs­­cser. A gleccser eredeténél 4200 méte­res magasságban tudományos megfi­gyelőállomás épült, amelyben télen­­nyáron dolgoznak a tudós kutatók. A hegység igen gazdag ásványi kincsek­ben, mélyében sok arany, arzén, ón, ólom, olaj, szén és só rejlik. A szovjet tudósok ezeknek a kincseknek a feltárá­sán dolgoznak. Az egykor kietlen, terméketlen Pamir a sztálini ötéves tervek idején gazdag területté változott. A Magyarországon is járt Pavel Baranov professzor, a ki­váló szovjet micsurinista biológus már évtizedek óta foglalkozik a Pamir-hegy­ség földjének termékennyé tételével. Irányítása alatt a tudósok hosszú esz­tendők kísérletei után felfedezték, hogy milyen növények termesztésére alkal­mas a Pamir. A hegységben 2000-3000, sőt 400 méter magasságban abesszin ár­pafajtát ültettek el. A hegyi nap mele­ge, a tiszta levegő hatására az abesszin árpa kalászai itt magasabbak és dúsab­­bak, mint masában Abesszíniában. A pamiri kolhozokban olyan magas rozs nő, hogy még a tevék sem látszanak ki a rozstáblák közül. A tudósok áldozatos munkája olyan új burgonyafaitát kísér­letezett ki, amelv elviseli a 8—9 fokos hideget is, az árpa a 15—18 fokos, a Da­­raj pedig a 25 fokos hidegben is megte­rem. A Pamir-hegység gazdag kolhozai, nagyszerű bányai, a pamiri városok és lakótelepek kultúrális fejlődése ékesen bizonyítja, hogv a szovjet tudomány. a szovjet ember akarata nem ismer lehe­tetlent. legyőz minden akadályt. lIIlí IÚK, A SZOVJETUNÓBÓL,_ ES A NÉPI DEMOKRÁCIÁKBÓL UHUI.....IIIIINIIMHIIIIIini.....Illír......Illlllllllllllllllll......IIIIIIIMIMIIIMIIII......Illlll.....IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMMI..........11II1111II1111 i 111111111111111ПII111111II11 n i |ТП^^ТшТмТТпТ 11^~ SZOVJETUNIÓ Termésbetakarítás Kubán bau KRASZNODAR. Kubánban a termés betakarítá­sa széles mederben folyik. A kombájnok, amelyek a kolhozok és szovhozok földjein dolgoznak, túl­teljesítik normájukat. Ezen a vidéken a szocialista munka hőse Dimitrij Gontár kombájnvezető, nem egészen 12 munkanap alatt learatott 409 hektárt és kicsépelt 8030 mázsa magot. Gontár kombájnista agregátjának a munkaközössége még 250 hektár be­takarítására vállalkozott. Szachno kombájnvezető, aki a Lenin elnevezésű kolhoz földjein dolgozik, a „Sztálinec-6” kombájnon 491 hektárt takarított be. Napi munkateljesítménye kb. 32. hektár. A kombájnvezetők elsőrangú munkája lehetővé tette, hogy a kolhozok nagy munkaütemben végzik az aratást és rögtön beszolgáltatták a gabonát az államnak. ^ A gabonabegyüjto raktárakban ODESSZA: A gabonabegyűjtő raktárak dolgozói között megkezdődött a szocialista verseny, hogy a gabonát a leggyorsabb ütemben’ a raktárba elhe­lyezhessék és hogy a kolhozok dolgozói, amikor a beszolgáltatott gabonát ünnepélyesen átadják, kul­­túranyaghoz jussanak. A kolhoz részére köny­vek, újságok és más kultúrtermékek vannak elkészít­ve. A jemilovszky gabonagyűjtő állomás dicsőén tel­jesíti kötelezettségvállalását. A megrakott teherau­tók, amelyek ide érkeznek, 15 percnél többet nem állnak és a gabona lehordása egyszerre 25 autóról történik gépek segítségével. Az állomás kommunis­tái Cholod, Vinickij és Sefcsanko elvtársak kitűnő­en megszervezték munkájukat Ezen az állomáson a politikai tömegmunka is jól halad. A kultúrsátrakban friss újság, képeslap várja a kolhozból jövő dolgozókat; a rádió kellemes és tartalmas műsorral szórakoztatja őket. Az agitáto­rok Martinyuk, Cholód, és Koval elvtársak rendsze­resen beszédeket tartanak különböző politikai kér­désekről a kolhoz dolgozóinak, a sofőröknek és a többi munkásoknak. A pártszervezet javaslatára az állomás kollek­­tivje szocialista segítséget nyújt a szomszédos „En­gels” nevű kolhoznak. Az állomás dolgozói segítenek a kolhoz munká­soknak, kötelezettségüket teljesíteni a gabonaszál- i Di szakaszán. Moldávia kolhozait villanyosítják KISENYEV. Moldávia folyóin min^l nagyobb mé­reteket ölt a vízierőművek építése. A múlt évben a „Maromovka” kolhoz tagjai fel­építettek egv villanvtelepet és sikerrel használlak ki annak villanyerejét a közös gazdaságban. Most épül méa egy villanytelep „Maromonovka-2.” Ez két és félszer erősebb lesz. mint az első villanyte­lep. A vili;»nvtelep energiája a nehéz munkák gépesí­tésére van felhasználva. A Honvédő Háború hefeje- '• zése óta Moldávia kolhozaiban 35 villanytelepet épí­tettek. j MAGYARORSZÁG A MEGYÉK KÖZÖTT folyó szénabegyűjtési ver­senyt Tolna megye parasztsága nyerte. A verseny díját, egy selyemzászlót. Keresztes Mihály a földmű­velésügyi miniszter első helyettese adta át ünepé­­lyes keretek között a megye dolgozó parasztságának. RÉTSÄGON nem készültek jól fel a gabona he­­gyűjtésre. Kevés a magtár s ami van, az sincs kel­lően előkészítve. Ha gyorsan nem javítanak a hiba kon, zavarok lesznek a gabonabegyűjtésben. DEBRECEN Rákostelepi „Petőfi” tszcs háztáji gazdaságai is jól teljesítették baromfi es tojasbeadá­­si kötelezettségüket. A I. félévi begyűjtés utolsó he­tében 126 kg. baromfit adtak be a háztáji gazda1' ■>• dás után. CSÉPLÖ-brigadot alakított a tompái állami gaz­daság is. A brigád vállalta, hogy alkotmányunk űn nejére gyorsan és szemveszteség nélkül elcsépeli a gabonát. BEFEJEZÉSHEZ közeledik az aratás Nyitbogá­­ton is. A DISZ-fiatalok 23 kaszással brigádot alakí­tottak és segítenek az aratásban az özveqv asszonyok­nak és ott, ahol szükség van rájuk. Ahol a kulák halogatja az aratást, ott is levágják a gabonát és a kulákkal fizettetik meg a munkabért. A kunszentmártoni gépállomás dolgozói is alkalmazták azt az újítást, amelynek segítségével az összekúszált, ledőlt gabonát is aratógépekkel vághatják. AZ ARATÄSSAL egyidőben a tarlóhántást is vég­zik a jászfelsőszentgyörgyi III típusú termelőcso­portban. Harmincöt kát. holdon termelnek másod­növényt. Már megkezdték a másodnöványek vetését is. ROMANIA 4700 craiovai munkás arat a rajon kollektiv gazdaságaiban A napokban 4.700 munkás, techniku«, és tisztvi­selő nyújtott segítséqet Craiova rajonban a Segar­­cea, Poiana Mare és Afumati községbeli állami gaz­daságok dolgozóinak, valamint a balacitai verbitai és draghiceni kollektivísktáknak. Csupán az afumati állami gazdaságban több mint 2000 munkás segített a gyapot gondozásában. Hazafias verseny a községek és gazdaságok között A honctői rajon községeinek dolgozó parasztjai mielőtt megkezdték volna az aratást összegyűltek a kultúrotthonukban, hogy megbeszéljék miképpn dol­gozzanak, hogy legrövidebb időn belül befejezhes sék a betakarítási kampányt. A repszegi kultúrott­­honban Crisan loan néptanácsi képviselő szólalt fel a gyűlés kereteben javasolta, hogy az aratási kam­pány sikeréért indítsanak hazafias versenyeket gaz­daságonként Crisan loan javaslatát örömmel fogadták a dolgo­zó parasztok. A szomszédos Barza községből érkezett Teodor Susan, Lescuti Teodor és Petru Matcau dolgozó pa­rasztok községeik nevében hazafias versenyre hívták Honctő dolcjpzó parasztjait. A kultúrotthonban összegyűlt repszegi dolgozó parasztok lelkesen fogadták a felhívást és elhatároz­ták, hogy Repszeg és Borossebes község dolgozQ parasztjait is bevonják a versenybe. így terjedt ki a hazafias verseny, a rajon összes községeire. A hazafias verseny eredményeként, az aratást első­nek Repszeg, Barza, Borossebes, Körös és más köz­ségek dolgozó parasztjai fejezték be és most arra törekszenek, hogy minél hamarabb kicsépeljék a le­aratott gabonát. SZABÓ pAt.: A járás termelési osztály titkára egy mostanában generálozott Skodával igyekszik az igen messze lévő falu felé. ahol az „Ady” termelőcsoport vezetősége várja, mégpedig tíz órára. De már háromnegyed tíz, s ahogy az útmenti kilométerköveket saccolja, még lehet a falu úgy húsz vagy huszonkét kilomé­ternyire. — Siessünk, elvtárs! — veti hirtelen a sofőrre a szemét, mivel mellette ül — Nem lehet elvtárs, mert még nincs benne, csak C7erhétszázhúsz! — mondja a sofőr és szeme se rebben Az első generálig százharminckétezerig vitte el ő ezt a kocsit, generál után is eT akarja vinni ad­dig, ha nem tovább, ő aztán hű marad elvéhez, ter­véhez, kocsijához. Ö abból nem enged. Csak nem hoz szégyent a kis Skodára? —Ügy szaporodik, elvtárs, ha sietünk I Menné! hamarabb érkezünk,. annál jobban fogynak a kilo­méterek1 — próbál érvelni a titkár s közben az óráját nézi. Nagy dologidő van, szénakaszálás, gyűj­tés, hordás, kapálás, a búzatáblák is kezdenek sár­gulni. mint valami aranytenger, s az emberek ácso­­rognak, várakoznak . .De hiába. Ha a sofőrnek is meg van a maga terve! Ismeri jól, sokat járt már vele vid-éken. Tudja a százharminckétezer kilómé­tert. tudja, hogy evvel a generállal még többet akar megtenni. - . hát mit leheti itt csinálni? Terv szerint dolgozik a sofőr, az ,Ady” termelőcsoport, a járási termelési osztály, minden és mindenki aki él! Ezek a tervek úgy sikeresek, úgy hasznosak, ha egymás mellett, vagy egymásba futnak, de baj van hamarosan, ha összegabalyodnak, ha nem ott ke­resztezik egymást, ahol kellene. Tíz órára telefo­nálta, hogy kint lesz, de nem lesz ott. A vezetőség várakozik, ácsoroy. . . Az auto kicsit oldalt rándul. Azután olyan furcsán szalad, mintha nem bírná a hátulját, s végül megáll. — Mi baj, elvtárs? — kérdezi a sofőrt riadozva. — Semmi, csak. . . azt hiszem, hogy megint fel­szedtünk egy szeget. — Pillanatig meredten bámul az országúira, aztán kilép a kocsiból, a hátsó ke­rékhez megyen, lehajlik, majd sapkáját megemeli, kopasz fejét tapogatja, mintha haja volna és most borzolná, aztán minden további nélkül kezdi fel gyűrni karján az inget. ‘A titkár elkeseredve nézte hol az óráját, hol a verejtékező sofőrt, hol a mellettük elvágtató vagy elvánszorgó szekereket és arra gondolt, hogy ime, elmegyen az úton pár ócska szekér, széjjelhullatja magából a szeget, mint a rossz malac a koszt és nyo­mában hiba csúszik be a tervekbe, időbe és számí­tásokba. jMe/oeo új kasza Az „Ady” termelőcsoport vezetőségének szőkébb tagjai már kilenc óra után kezdtek szállingózni az irodába, egyrészt, nem tanulták még meg, hogyan éljenek pontosan az idővel, másreszt, ha az ember tudja, hogy tíz órakor kint lesz a járási termelési osztály, az ember már reggel úgy se tud hozzá kez­deni a dologhoz, mint máskor. Az emberbe belefész­­kelődik egy kis izgalom. Nem azért, mintha nem lenne tisztában a helyzettel, de mégis. (Ki tudja, honnan örökölték ezek az emberek ezt a szoron­gást ?) De tíz óra. . . negyed tizenegy. . . . féltizenegy. .. — A fene ezt is megette mán! — mondja ponto­san tizenegy órakor az elnök, nincs már semmi baj, még ha lenne se. A titkár késik és aki késik, annak pedig soha sincsen egészen igaza! Hohó! Rendben van minden. Az aratás úgy elő van készítve, hogv abba még az irigység sem lelne hibát. Ámbár még a reggeli órákban ,ezt egészen másként látta. . . — Ezt meg — mondja a brigádvezető szinte ví­gan. Mert hiszen. . . Miről is van szó? Hogyan ké­szültek el az aratásra? Hát úgy, ahogy kell. Még abba is bele akar már a járás szólni? Kint, az iroda udvarán ácsorogtak már ekkor né­gyen, öten, de pár perc múlva nem maradt ott sen­ki, csak a növénytermelési brigád vezetője. Az na­gyot sóhajtott, aztán leült az alsó betonlépcsőre, s nézte, hogy csizmájáról a térdére, onnan pedig las­san egyre feljebb mászott a nap. Felállt, hogy fel­jebb üli egy lépcsővel, de ekkor bekanyarodott a Skoda a néptelen udvarra. 3 Az aratási tervbe nincs semmi hiba, olyan szé­pen ki van az dolgozva az irodában a falon. Be van rajzolva minden parcella, s beírva, hogy ezt a táblát így és így, ekkor és ekkor aratják, mind­össze egy százhuszannégyholdas búzatábla van be­írva egyszerűen, hogy: „Hetven darab új kasza.” — Milyen új kasza? — kérdezi a titkár bizalmat, lanul, gyanakodva. — Hetven darab új kaszát vettünk. . .— rebegi a könyvelő, egy igen csinos fiatal leány, s néz ár­tatlanul a titkárra, s közben az acélvonalzó sarká­val látatlanba a körmét piszkálta. — Hol van? Nézzük csak? — riadozik a titkár. Itt vannak. . . — lép ki az asztal mellől a köny­velőnő készséggel, s megyen a sarokba. Ahol is a hetven új kasza, két csomagba, zsák vászonba van csomagolva. A brigádvezető és aratási felelős szo­rongva lép egyik lábáról a másikra, sejti, hogy va­lami nem pászól, valami nem jól van, de érdekes. Csak most kezdi ezt érezni hogy a járás itt van, eddig nem érezte, nem sejtette. — Jó, jó, ezt már látom, de. . . a hetven kaszás, akik learatják a táblát, azt miért nem írták be a tervbe? — Nem írhattuk be név szerint, mert még. nem is ismerjük őket — rebegi a könyvelőnő és csudála­tosán szép szemeivel olyan ártatlanul néz a titkár­ra. hogy az pillanatra azt sem tudja, hogy fiu-e vagy lány. — Hogy-hogy nem ismerik? — Hát úgy gondoltuk, hogy . . . Sok a földünk, nagy.an nagy a termés, aztán. . . ebbe a táblába már nem jutott kaszás, aztán. . . kérünk majd katoná­kat aratni. A titkár elképedt. Szólni sem tud hamarosan. Csak nézi egyszer egyiket, aztán a másikat. (A köny­velőnőt sokkal jobb nézni, tagadhatatlan.) De most mit csináljon? Haragudjon, vagy jó képet vágjon az egészhez? — Nem így lesz, elvársak! — mondja igen nyá­jasan. — Hát, ha nem így lesz, akkor én az aratásért nem felelek. Vagy kombájn, vagy hetven katona. Hiszen azt olvastam, hogy . . . egy kombájn hetven ember munkáját végzi el egy nap1 — Ami kombájnunk még ma van, az máshova kell. A katonáknak is egész más a dolguk, egy ara­tógépet kapnak traktorvontatásra. . . — Azt be is vettük a tervbe! — Látom, de nézzük még csak egyszer ezt a ter­vet! Most a tervvázlathoz mennek mindhárman. Mit s mennyit arat le az aratógép, mint s mennyit arat­nak le a kézikaszák, megnézik még egyszer. De a hetven kasza kacag rájuk tovább is gúnyosan, mit kell itt csinálni? • — Mennyi munkaórát számítanak naponta elv­társak ? — Itt van Meg van. Hattól hatig. Tizenkét óra. Ezt csak azért, mert teherautóval hozzuk és visszük. az aratókat. . . Igen nagy a határ es kiváltképpen a kalászosok vannak messze. Hét-nyolc kilométer­nyire! A termelési titkár maga is parasztember, ha nem is ebből a faluból való. de tudja jól, miről van itt szó. A régi, régi keserves aratásokról, az egy óra­kor való felkelésekről, kínlódásokról, veszekedések­ről. . . hogyan magyarázza meg. hogy most miről van szó? — Nszze csak elvtárs. Az, hogy egyéb munkával az bérek hazajárnak esténként, rendben van. Utóvégre, ezért kínlódtunk, ezért sztrájkoltunk, ezért veret­tük magunkat a csendőrrel, hogy aratáskor is em­berek legyünk és ne igavonó barmok. Elértük. De nem tudnánk felfüggeszteni az autózás kényelmét éppen csak az aratás idejére? Hogy ne jöjjenek ha­za, hanem háljanak kint a tarlón és hajrá, ahogy csak szusszal bírják? Itt van ez a csudálatosán nagy termés, hát micsoda vétek most azt nézni, hogy ennyi, vagy annyi órát dolgozunk az aratáson? Csönd van, a brigád vezető nyilván a múltjába hallgatózik, a könyvelőnő még igen fiatal, ő nem te­het mást, minthogy a puszta létezésével szeretne segíteni, ő nem ismeri a múltat. Csak hall róla amit hall. De itt már mindenki a jelenről beszél. Még a jövendőről se. csak a jelenről — Miért nem válaszol elvtárs? — mondja a titkár szemrehányóan. — Mingyá, csak . . . hadd gondolkozzak. . .. Jobb lenne úgy, tagadhatatlan, hiszen . . . mink is beszéltünk erről magunk között, de . az emberek nagyon megszokták a teherautót. Reggel dalolva mennek, este dalolva jönnek. . . — Aratás után megint csinálhatják a munkát úgy. De most nem lehet. Kint hálni a tarlón és aratni, vágni, kötni! — Nem, nem megyen. Az emberek nem értik meg. — Ohm. (De ez inkább nyögés, mint szó.) Hát akkor várjunk csak. (Erősen gondolkozik.) Nem szo­kott ez a teherautó elromlani? — Elromlani? Nem i.negtreMdr.ö — Elromlani? Nem igen. Mert a sofőr verseny­ben van, aztán nagyon vigyáz rá. A titkár hirtelen járkálni kezd, a padlót nézi, mintha elvesztett volna valamit. — Az istenit abba a sofőrbe, nem az ő foglalko­zásán dől jobbra, vagy balra a világ, hanem az aratáson! Hol az a sofőr? Gyerünk csak, nézzük azt a sofőrt! — lármázik a titkár szinte lázasán, de meg érte. . . Mert ez történt, hogy a teherautó­nak „baj lett”, nyomban széjjel kellett szedni és az emberek kint hálnak immár a tarlón, vágják, kő tik, keresztelik, s néha rágondolnak arra. hogy majd, ha vége lesz az aratásnak, akkor az autó is ió les? milyen jó lesz majd száguldozni vele a határba, ki a határból, énekszóval, vidáman, vígan

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents