Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1951-12-16 / 50. szám
йтЬийШЫлш 1951. december 16. в Az istállótrágya kezelése télen A korszerű mezőgazdasági termelésben még akkor is kevés lenne az istállótrágya, hogyha a mosta nában termelt mennyiség többszörösét sikerülne előállítanunk. Ilyen hatalmas fejlődésről egyelőre azonban alig lehet szó. Idevágó számítások szerint ötéves tervünk folyamán a több állat és a jobb kezelés eredményeképpen csak mintegy 70 százalékkal fokozhatjuk az istállótrágyatermelést. A meglévő istállótrágyát természetesen annál jobban meg kell becsülnünk. Az istállótrágya megbecsülésére a közelmúltban T. D Liszenko akadémikus is nyomatékosan rámutatott. Hangsúlyozta, hogy az istállótrágyát, mint a talaj szerkezetét javító tartós humusz forrását, nem szabad lekicsinyelnünk. Élesen állást foglalt az ellen/ hogy az istállótrágyát a rendes szántóföldi trágyázás céljaira földessé/ komposztszerűvé érleljék széjjel. Az istállótrágyát általában akkor legcélszerűbb felhasználni/ amikor az erjedésével járó felmelegedése megszűnt/ az istállótrágyánk éppen kihiilt. Korábban nemcsak azért nem célszerű megbontani/ mert olyankor még nem érett meg eléggé/ hanem azért sem/ mert felmelegedett állapotban megbolygatva igen nagy az értékanyagvesztesége. Gondatlan kezelés következtében — a gyűlő istállótrágyát különösen száraz időben éri igen nagy veszteség/ télen sem szabad a kezelést elhanyagolnunk. Ilyenkor is rendszeres, hozzáértő kezelést kíván. Télen is a lefulladás az egyik leggyakaribb hiba. Az istállótrágya téli lefulladása, ai azzal könnyen együttjáró rothadásos bomlás ellen elsősorban az eléggé bőséges almozás a leghatásosabb védekezés. Egyébként is állataink télen bőségesebb almozást kívánnak. szalmát/ kórót megfelelő tépéssel/ zúzással gyakran igen jó alamanyaggá tehetjük. De a gabonaszalmából is jóval értékesebb alom válik/ ha 1—2 arasznyira megszecskázzuk. Az üzem különféle minőségű alomanyagait keverten használjuk. Hadd egyenlítődjék ki a különböző alamanyagok minősége! így nem történhet meg/ hogy idő előtt elfogy a jó alom, az egymagában almozásra alkalmatlan szervesanyag pedig ugyanakkor kárbavész. A helyesen előkészített, összekevert, összedolgozott különféle alomanyagok egymást minőségileg nagyszerűen kiegészítik. Az ilyen vegyesalom sok esetben még a legjobb alomanyag hírében álló tiszta gabonaszalmánál is jobbnak bizonyul. Készítése pedig a korszerű mezőgazdasági üzemekben sévrőlévre fontosabbá válik. A keverékalom készítésének az ideje az őszi munkák szűnésével érkezik el. Később/ amikor ez a munka többesztendős tapasztalat alapján kiépül, akár az egész alomszükségletünket is összedolgozhatjuk. Megfelelő gépek és kellő gyakorlat hiányában egyelőre kezdő próbálkozással kell beérnünk. Akármilyen kicsi készletet is dolgozunk össze/ gondoskodnunk kell az alom legjobb tárolásáról/ kazalozásáról. Hiszen csak a tiszta/ egészséges/ száraz alom felel meg az állattartás követelményeinek. Nagy figyelmet érdemel télen az istállótrágya azért is/ mert ilyenkor sokkal több gyűlik belőle/ mint a többi évszakokban. Az istállótrágya korszerű kezelése igazán megfelelően csak nagy üzemekben lehetséges. A nagyüzemek nagytömegű trágyáját kénytelenek kelletlenek összébb és magasabbra rakni/ mint ahogyan az az egyéni parasztigazdaságok trágyadombjain henteregni szokott. Gazdaságosan almozzunk Minél több az állat, minél változatosabb növénytermelésünk és minél kevesebb gabonaszalma jut .emiatt almozásra, annál fontosabb/ hogy nemcsak az eddig általánosan használt almokkal/ az őszigabónák szalmájával almozzunk. Almozásra hasznosítsuk az összes/ arra alkalmas és — megfelelő előkészítéssel — almozásra alakalmassá tehető/ eddig nagyrészt elkallódott egyéb szalma- és kórófélét. Terrríészetesen az idevágó növényvédelmi intézkedéseket azért sohasem tévesszük szemünk elől. Különösen a vizelet felszívatásra tőzegalmot használjunk. A természetes állapotban almozásra alkalmatlan \ A nagyüzemi trágyakezelés irányelvei Hazai nagyüzemek trágyakezelésére egyelőre még csak irányító útbaigazítótokat adhatunk. De ezeknek az útbaigazításoknak a hasznosításával is már sokat javíthatunk az országszelte e tekintetben immár végleg tarthatatlan állapoton, A munka során pedig mezőgazdaságunk leleményes dolgozói nyilván hamarosan megtalálják a legcélszerűbb megoldást. Vagy legalábbis átmenetien/ addig javítanak a tarthatatlan helyzeten, amíg kiváló x agrokémikusaink — akik a legutóbbi időben nagy lelkesedéssel magukévá tették a trágyázási kérdések megoldását — legalább olyan jó eljárást dolgoznak ki nagyüzemeink számára, amilyennek a lelkiismeretesen helyesen alkalmazott keszthelyi fedőlapos kezelés bizonyult a kisüzemekben. A jó trágyakezeiéihez trágyatelepre nincsen szükség. Nagyüzemekben az istállótrágyát legjobb,naponta kihordani és az istállótrágyázásra kijelölt táblákon szabályszerűen épülő kazalba kell rakni. így történik a Szovjetunió élenjáró kolhozaiban, szovhozaiban is. A trágyatelep pedig csak arra való/ hogy rendkívüli munkatorlódás, szélsőséges rossz időjárás vagy egyéb/ hasonló akadály esetén legyen hova hordani a napitrágyát/ nehogy kazalbarakás előtt bemelegedjék. A trágyát a telepen is szakszerűen kazalozni kell. Hordhatjuk a trágyát a major mellett is puszta földre. Az istállótrágya érésének egész idejére gondoskodjunk a szükséges nedvességtartalmáról és kellő tömöttségéről. Az istállótrágyát a gyűjtés és kezelés közben a legkevesebb veszteség így éri. De ezt kívánja a lehetőleg 50 fokosnál nem nagyobb/ vagy legalábbis néni sokkal nagyobb felm^eqedéssel járó/ egészséges trágyaerjedés/ érés is. A nedvességveszteség elkerülésére a trágyakazlat a tetején kell védeni. j A kazla zás Télen a friss trágyát elég nagy rétegben — 45—■ crn vastagon — rakjuk a kazalba. Csak akkora darabon szabad a napi trágyát elhelyezni a kazal kijelölt szakaszán/ amekkorán ilyen vastag rétegben rakható. Erre a rétegre csak akkor rakhatunk újabb 40—50 cm-es réteget/ ha a legutóbbi réteg is már kellően bemelegedett Nyáron a kazalra frissen felrakott trágyát megtiporhatjuk, télen csak a széleket szabad tipornunk, paskolnunk. Viszont a trágya alapos összekeverése tökéletes széjjelrázása felrakás előtt és tökéletes egyenletes — rázogatva, hintve történő — felrakása télen-nyáron egyformán alapvetően fontos. A trágyát ülepedett állapotban két méternél magasabbra nem rakjuk, mert nemcsak a további felrakás válik nehezebbé/ hanem a magasabbra rakott trágya az alsó tömegekre akkora súllyal nehezkedik, hogy szalonnás rothadást idéz elő. De nem tanácsos a kazlakat két-három méternél szélesebbre sem készíteni/ mert a szélesebb trágyatömeg belseje szintén szalonnásan rothad. Mih^lvt a kazal valamelyik szakasza elérte a teljes magasságot/ azonnal földeljük el. A cukorgyári takarmányok helyes felha«*n*lása Dolgozó parasztjaink, szövetkezeteink, állami gazdaságaink, beszállított cukorrépa terméseik után jelentős mennyiségű értékes takarmányokat kapnak viszsza cukorgyárainktól. Ezek a takarmányok, mint a nedves, a szárított répaszelet, melasz, azonban csak akkor jelentenek valójában igazi értékes takarmányt, ha helyesen, gazdaságosan használjuk fel. A cukorgyári répaszelet nedvdús, romlékony takarmány, ezért az 1—2 napon belül etetésre nem kerülő menynyiségét silózással tartósítsuk. A répaszelet silózható egymagában is, de sokkal jobb eredménnyel sílózhatjuk a répaszeletet, ha leveles cukorrépafejjel, vagy pedig felszecskázott knkoricaszárral keverjük. Ezeknek a takarmányoknak a cukortartalma ugyanis elegendő ahhoz, hogy a silóban a tartósításhoz a legkedvezőbb erjedés menjen végbe. A cukorból képződő tejsav a takarmányt konzerválja. Leveles répafej, illetve kukoricaszár hiányában, vagy ha ezek egyikét vagy másikat silóztuk, a répaszelet egymagában is kerülhet a.silóba. Mielőtt a silóba raknánk a répaszeletet, a siló fenekére legalább 50—60 cm mélységig pelvvát szórjunk. Ez azéit szükséges, mert különben a siló aljára tiílságosan sok lé szivárogna le a répaszeletből és ott a lé bemelegedést okozna. Ügy emiatt az ok miatt a répaszeletet csak 1—15 cm-es, legfeljebb 20 cm vastagságú földtakaróval borítsuk. Ennél vastagabb földrétegek olyan súllyal nehezednének a szeletre, hogy annak levét túlságosan kisajtolnák. A cukorgyári répaszelet eredeti friss állapotában, valamint silózottan, elsősorban a szarvasmarha takarmányozására való. Megfelelő napi fejadagjai a következők: tehén 20—30 kg igásökör 15—20 kg hízómarha 30—50 kg növendéküsző és tinó éves kortól 15—25 1ц? A friss és savanyított répaszelet a sertéstartásnál is felhasználható, kiváltképpen a hizlalásnál, Hízósüldők, illetve hízósertések napi fejadagja a következő lehet: 40— 50 kg-os süldő 50— 60 kg-os süldő 60— 80 kg-os süldő —100 kg-as sertés 2—2.5 kg 2— 3 kg 3— 4 kg 4— 6 кg A répaszelet juhok takarmányozásánál szintén felhasználható. Kifejlődött juhoknak napont# és fejenkint 1—1.5 kg, toklyóknak pedig ugyancsak naponta és fejenként 0.5—1 kg számítható belőle. Nedves répaszeletet melegvérű lónak nem célszerű adni, legfeljebb a hidegvérűnek, de annak is csak 10 kg-ot meg nem haladó napi fejadagokban. 10 kg átlagos takarmányrépát körülbelül 12 kg friss répaszelet, vagy 11 kg šilózott szelet pótol. A sertések etetésével kapcsolatban jó tudnunk, hogy 12.5 kg szelet 1 kg átlagos darával egyező keményítőértékű. Eszerint tehát 1 kg répaszelet 80 gramm darával ér fel. Amennyiben a répaszelet leveles répafejjel, vagy pedig kukoricaszárral került a silóba, a silózott keverékből az előbbiekben feltüntetett adagokhoz képest kevesebbet etessünk, mivel ezek a keverékek nem annyira lédúsak. A répaszeletnek kukoricaszárral való keverékét a. szarvas marha számára si lózzuk. A nedves szeletet sem eredeti friss állapotában, sem pedig silózottan az erősen vemhes, a szoptató és a fiatal állatoknak ne adjuk, mert ártalmukra lehet. Minthogy a nedves szelet a takarmányrépánál nagyobb víztartalmú, ezért kissé több pelyvát, töreket, vagy szalmaszecskát keverjünk hozzá, mint Időszerű munkák Ha körülnézünk a lombjától megvált gyümölcsfák koronáiban, ott találjuk az egyesével vagy többesével csomóban függő ú. n.' „gyümölcsmúmiák-at, amelyek moniliabetegségtől elrothadt gyümölcsöknek összezsugorodott, ráncos felületűvé vált, és többnyire csak magból és bőrszerűen megkeményedett héjbői álló alakjai. Ezek a gyümölcsmúmiák tavasszal, megfelelő nedves és meleg időjárás esetén, felületükön aranysárga vagy galambszürke penészvánkosokat fejlesztenek, amelyekből igen nagy számú szaporító sejtek, spórák válnak szabaddá, mégpedig akkor, amikor a gyümölcsfák virágzásban vannak. A spórák a virágokat megfertőzik, aminek következtében a virágcsomók és a hajtásvégek 2—3 arasznyi része leszárad. Hogy a monilia pusztítását a jövő évben meggátoljuk, a fán csüngő minden gyümölesmúmiát a tartóágig 1—2 arasznyi amennyit a felaprított takarmányrépához szoktunk adni. Az egyideiüleg etetésre kerülő széna és szalmaféle, valamint a kukoricaszár kissé több legyen, mint amennyi a répaetetéssel járna. A szárított répaszelet * A cukorgyári szárított répaszelet tulajdonképpen száritott répakonzerv, amelyből vízben való áztatás útján takarmányrépát készíthetünk. Valóban répakonzervnek monHhatiuk. mert száraz. levegős helyen korlátlanul, akár évekig is romlás nélkül eltartható. A kifogástalan szárított rém szelet a'vízben akár csak 4 óráig ázott, akkor is jól megduzzad mert ezalatt négyszer annvi vizet szív masába, mmt amennvi a súlya. Éppen ezért nem etetjük szárazon, hanem vízben való áztatás után Kiflimben az állatok gyomrában duzzadna meg és ezzel étrend: zavarokat okozna. Igen lényeges, hogy a répaszeletet ne közvetlenül az etetés előtt áztassuk be, hanem legalább minden etetés alkalmával készítsük így elő a következőhöz való adagot. A szelet különben egyik napról a másikig is ázhat. a gvümö’csösben részével együtt vágjuk le és a földről összeszedettekkel együtt égessük el. Másik kártevőnk az almamoly, amely a moniliával együtt a legnagyobb részt követeli magának az alma- és körtetermésből. Az almamolv férgesíti meg a diótermés nagy részét is. Ha a férges gyümölcs igen sok, az azzal magyarázható, hogy a gyümölcseinkben többnyire csak permetezgetnek és a többi erőművi munkát amelyre a legnagyobb súlyt kellene helyezni, nem végzik el Hogy a kéregrepedésekben a bábozódás ne történhessen meg és a bábokból' a molypillék tavasszal ne kelhessenek ki, még ősszel, de legkésőbb a tél folyamán minden fa törzsét és vastagabb ágait a repedezett, elhalt kéregtől és egyéb búvóhelyektől drótkefével, vagy kemény súrolókefével, szükség esetén pedig kéregkaparó vassal is alaposan megtisztítjuk. A bogyósgyümölcsűek őszi ápolása és szaporítása A bpgyósgyümölcsű bokrok, ú. m. a ribiszke, köszméte és málna csak akkor teremnek bőségesen és rendszeresen, ha évről évre gondoskodunk arról, hogy a bokrok állandóan új, életerős, termőképes vesszőket neveljenek. Ezt csak úgy tudjuk elérni, ha minden bokrot a lombhullás után rendszeres ritkításban részesítünk. A ritkítás abttfl áll, hogy tőben kivágjuk először az elöregedett részeket, amelyeken termőrész már alig, vagy egyáltalán nincsen. A továbbiakban tőből eltávolítunk valamennyi gyengenövésü vesszőt, végül pedig az erősfejlődésűek közül azokat, amelyek túlközel állanak egymáshoz. Minden körülmény között vágjuk ki valamennyi beteg, csúcsszáradásban szenvedő, vagy levéltetű kártételtől csavarodott vesszőt és idősebb részt. A ritkításnál arra törekedjünk, hogy a bokrok erősségüknek megfelelően 8— 12 jól fejlett, egymástól egyenlő távolságban álló, termőrügyekkel bőven megrakott vesszőből, illetőleg ágakból álljanak. Helyes, ha a bokornak mintegy egyharmadrésze egyéves vesszőből áll, hogy ilymódon folyamatosan cseréljük a kiöregedő,már letermett részeket. Szaporítási anyag A ritkítás alkalmával a bokrokból sok olyan egyéves vessző kerül ki, amely erőteljes fejlődése és egészséges növekedése folytán szaporítási célokra alkalmas. A levágoft éves vesszőket azért szedjük külön és válogassuk át, mert a dugványok készítésére csak a teljesen egészséges és jól fejlődő vesszők használhatók fel. A válogatott vesszőket 15—25 cm hosszú darabokra vágjuk. A dugványokat közvetlenül az alsó rügy alatt éles késsel ferdén metszük le, a dugvány felső részén a legutolsó rügy felett 1—2 cm csonkot hagyunk. A ribiszke, és köszmétebokrok szaporításához már a nyár folyamán jelöljük ki a legjobban fejlődő, rendszeresen és bőven termő, minden tekintetben kifogástalan bokrokat, hogy csak ezekről történjen a továbbszaporítás. Különösen fontos ez azért, mert a bókrok ismerete és megfigyelése nélkül éppen a legkevésbbé termékeny bokrokról szednénk dugványokat, miután ezek hajlamosak leginkább az erőteljes, szép vesszők nevelésére. A leszedett vesszőket, illetve megvágott dugványokat 50 vagy 100 darabból álló kötegekbe kötjük és a szabadban vagy pincében homokba elvermeljük A dugványok gyökereztetcse Tavasszal, március hó folyamán, amint az időjárás megengedi, az áttelelt dugványokat állandó helyre vagy dugványnevelő iskolába helyezzük ki, gyökereztetés végett. A dugványnevelő iskolában g vesszőket 40—60 cm-es sorokba helyezzük el úgy, hogv a vesszők egymástól legalább 5—6 cm távolságra kerüljenek. A dugványoknak legfelső, a talajból kiemelkedő 1—2 rügyes részét földdel felcsirkézzük, hogy a meggyökeresedésig és a felső rügyek növekedésének megindulásáig az időjárás viszontagságaitól megvédjük. A málna az egyéves vesszőkön terem, ritkításánál tehát arra törekedjünk, hogy egymástól minél távolabb álljanak. Egyenletesen elosztott, 6—8, esetleg 10 egyéves, erős, egészséges vesszőt hagyjunk meg. A már letermett kétéves részeket, valamint a felesleges vagy gyengén fejlődő egyéveseket tőből vágjuk ki. A málnát szaporíthatjuk a már előbb ismertetett dugványozással. Elterjedtebb és célszerűbb szaporítási mód azonban a gyökeres vesszőknek erre a célra való felhasználása. Ilyen esetben leghelyesebb, ha már az előzőleg kijelölt tövekről a terméshozam szempontjából felesleges egyéves vesszőket gyökerükkel együtt felszedjük és állandó helyükre telepítjük. Mind a ribiszke és köszméte, mind pedig a málna levágott részeit a ritkítás befejezése után gereblyézzük össze és a tavaszi rügyfakadás megindulásáig távolítsuk el vagy tüzeljük el, nehogy a rajtuk esetleg áttelelő különböző kártevők az egészséges bokrokat megfertőzzék.
