Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-07-15 / 28. szám

II. évfolyam 28. szám. A Csehszlovákiai magyar dolgozó parasztok hetilapja Bratislava, július 15. A szovjet kombájnok meggyorsítják az aratást Kurtakeszin az ifjúság zenével ünnepélyesen megnyitotta az aratást Teljes erőnkkel az idei békearatásunk sikeréért Ďuris földművelésügyi miniszter a nagyfödémesi szövetkezeti tagok között A nagyfödémesi szövetkezetben megkezték a nagy békearatást. Az ősziárpa már megérett és hamarosan aratni kezdik a rozsot és a búzát is. A szövetkeze­ti földre négy szövetkezeti munkacsoport ment, nagy részben nők, önkötözők és az új szovjet kombajn, mely az aratás középpontjában áll, amelyre büszkék is a födémesi szövetkezet tagjai. A kombajn munkájával nagyon elégedettek és csodálják teljesítőképessé­gét. Az ifjúság 45 tagú munkacsoportot alakított, az aratás előtt vállalt kötele­zettsége arra mutat, hogy résztvéte az aratási és cséplési munkálatoknál na­gyon eredményes lesz. A Nőszövetség tagjai is részletes tervet dolgoztak ki az aratásban való részvételüket illetően, mert hozzá akarnak járulni a munka gyors eredményes befejezéséhez. A nagyfödémesi szövetkezet földjein dolgo­zók több,,mmt 70e/o-a nő. . Kedden július 10-én délelőtt a nagyfödémesi szövetkézét tagjai egy pilla­natra abbahagyták az aratást, hogy fogadhassák becses vendégüket Duríš Gyula, földművelésügyi minisztert, a Szlovákiai Nemzeti Tanács elnökét Ku­ba č Ferencet, a földművelésügyi megbízottat Dr. F a 1 ť a n-t és a SzFESz (JSSID vezértitkrátá Gábriel elvtársat, a bratislavai Nemzeti Bizottság el­nökét Martonovič elvtársat és másokat. Duríš miniszter elbeszélgetett a szövetkezet tagjaival az aratási előkészü­letekről, az idei gazdag termésről, az aratási és cséplési munkálatok megszer­vezéséről stb. Azután a nagyfödémesi szövetkezetesek összegyűltek a nagy szovjet kombajn mellett és Duríš miniszter a következőket mondotta : Az ezidei aratás dolgozó parasztjaink felelősségteljes munkájának eredmé­nye. A termés az egész Köztársaság ter­mése és mindannyian örülünk a jó ter­mésnek. A városok és falvak dolgozó népe, amely e Köztársaság gazdájává és urává vált, tudja, hogy ez az ő termése, hogy a kenyér és a kalács is az övé, és csakis az övé Az idei gazdag termés egyidejűleg parasztságunk iskolája. Évről-évre fo­kozzuk földjeink hozamát, mert tökéle­tesítjük a termelést. Az EFSz már a kez­det kezdetén bebizonyította túlsúlyát a drága és tökéletlen kisüzemi termelés fölöt. A Szocialista ipar egyre több mű­trágyát és mezőgazdaságunk számára eddig ismeretlen gépet gyárt. A városok és falvak dolgozó népének szövetségét és hatalmát nemcsak Szlovákia ipari felépítése, nemcsak egyre újabb üze­mek építése teszi lehetővé az egész Köztársaságban, hanem nagy összege­ket fektet mezőgazdaságunk átépítésé­be és tökéletesítésébe. Az EFSz-ek, traktorállomások, állami birtokok, ag­rotechnikai kísérletek kezdete, csak a természet nagy változásának alapkövét jelenti, ahhoz, ami következik a Dunán, a Vágón, a Morván, Elbán és a többi fo­lyóinkon végzett vízelárasztó építkezé­sekkel, mint ahogyan ezt láttuk a Szov­­jetúnióban és ahogyan ezt csinálják Magyarországon, Romániában és Bul­gáriában. Parasztságunk az elmxilt hetekben lelkesen hallgatta meg a szovjet kolhoz­­parasztok tanácsait és eredményeit, amelyeket a gazdag hektárhozamokról, a szovjet mezőgazdaság nagy vívmá­nyairól mondottak. A szovjet kolhozpa­rasztok óriási tapasztalatai és ismeretei megmutatták dolgozó parasztságunk­nak, hogy mit adott a szocializmus a dolgozó embernek. Mindez a szocialista rend fölényét bi­zonyítja a kapitalista "rend fölött. Vilá­gosan mutatja, hogy miért van szüksé­ge a szocializmusnak békére, miért har­col városaink és falvaink dolgozó népe a békéért s parasztságunk éppen úgy, mint munkásságunk miért örül a gaz­dag termésnek. A kapitaliszmus idején a paraszt csak nehezen tudott túladni a jó termésen, ő maga saját gyermekei előtt is rejte­gette a kenyeret és a munkás annak, amit ma tud adni családjának, csak kis részét adhatta az asztalra De ez a jó termés nekünk nem ele­gendő. Városaink és falvaink dolgozó népének vásárló ereje és szükségletei olyan mértékben emelkednek, hogy tö­kéletlen mezőgazdasági, kisüzemi ter­melésünk képtelen megfelelő iramban fokozni a termelést. 1950-ben a bérek és fizetések 1949-es évvel szemben 26 százalékkal nőttek és a parasztok bevé­tele, a piaci bevételeket nem számítva, 19 százalékkal nőtt, míg a mezőgazda­­sági’termelés csupán 5.3 százalékos nö­vekedést ért el. Parasztságunk állandóan javuló élet­­színvonala lehetővé teszi azt, hogy a dolgozó parasztok sajátmaguk számára sokkal több élelmiszert hagyjanak meg, mint amennyit meghagytak a kapitalis­ta rendszer idején. És így minél inkább A idei aratás az aratási munkák töké­letesebb szervezését követeli meg, mint az elmúlt években. Ebben az évben a parasztság, az állami gépállomások, a nemzeti bizottságok, a Földművesek Egységes Szövetsége és a Nemzeti Arc­vonal kell, hogy jóval nagyobb figyel­met szenteljenek az aratás jó és gyors elvégzésének, mint más években. A bizonytalan időjárás megnehezíti az aratás és cséplés gyors elvégzését. A jó termés és a fekvő gabona több mun­kát követel meg. Az időjárás késleltette az aratást és így kevesebb idő jut az őszi munkák előkészítésére és elvégzé­sére. Ezenkívül mezőgazdaságunkban ebben az évben első ízben 2460 szövet­kezetben lesz közös aratás, cséplés és termésbetakarítás. Mindez iobb mun­kaszervezést, nagyobb felelősséget és a kedvező időjárás minden órájának tel­jes kihasználását követeli meg. növekedik dolgozó népünk vásárlóere­je, annál inkább győződünk meg arról, hogy a mezőgazdasági termelés nem képes kellően ellátni a piacot. A sza­badpiacon gyakorta kevesebb termék van, mint amennyit vásárolhat és vásá­rolni akar a dolgozó ember. És ezért az idei aratás valóban dolgo­zó népünk aratása s ezért kell, hogy mindannyian a legnagyobb figyelmet szenteljük annak, hogy az aratást jól és gyorsan végezzük el és ezért parasztsá­gunk a termelés olyan formáját keresse meg, amely a következő években lehe­tővé teszi a termelés növekedését. Ezért parasztságunk, az EFSz-ek, az állami traktorállomások, Nemzeti Bi­zottságok, a Földművesek Egységes Szövetsége, az aratási bizottságok, a Földművesek Egységes Szövetsége, az aratási bizottságok, a járási bizottságok bizalmijai és a körzet titkárok e hetek­ben legyenek a felkészültség és a kez­deményezés mintaképei, mutassák meg, hogyan kell legyőzni a kedvezőtlen idő­járás okozta akadályokat, tárgyalják meg a rossz időjárás idejére teendő in­tézkedéseket, figyelemesen szemléljék a gabona beérését, azonnal kezdjék meg az aratást a vetéseken úgy, ahogy beér­nek, még részletekben is. Különleges fi­gyelmet szenteljenek a fekvő gaboná­nak és kaszálják ezt a legfelelősségtel­­jes ebben. Rossz időjárás esetén bizonyítsuk be, hogy a munkatervet rugalmasan, min­dennap meg fogjuk tudni változtatni az időjárás szerint. Használjuk ki a nap­palokat és éjszakákat, a kedvező időjá­rás minden pillanatát. Lopjuk el a ga­bonát a mezőről eső előtt, hogy a pa­rasztok munkájának gyümölcse ne vesz­­szen kárba. A gabonát minél gyorsab­ban csépeljük ki rakjuk asztagokba és takarjuk le, A kicsépelt gabonát minél jobban szárítsuk meg. Elsősorban a szövetkezetek és a trak­torállomások mutassanak példát arra, hogy. megfelelő időjárás esetén hogyan kell dolgozni nappal és éjjel, hogyan kell megszervezni a két műszakot, hogy a kaszálást, cséplést, tarlószántást és a behordást aszerint osszák szét, milyen munkát lehet végezni szürkület előtt és mit éjszaka. Itt egy nagy hiányról kell említést tennünk, hogy sok községben és szövetkezetben a gabonát az önkötö­zők után nem rakják össze azonnal, a tarlót nem gereblyézik össze és így nem lehet a tarlószántást rögtön megkezde­ni. A tarlószántást azzal is késleltetik, hogy sok községben és szövetkezetben azt hiszik, hogy mindent megcsinál a gépállomás, pedig kell, hogy a parasz­tok és szövetkezeti tagok minden igá­jukkal teljes mértékben résztvegyenek az aratásban. Már előre tegyük lehetetlenné a kulákok izgatását Az idei aratás megköveteli azt, hogy különleges figyelmet szenteljünk azok­nak az egyéneknek, akik nem értik meg azt, hogy a termelési és beszolgáltatási szerződések teljesítése, az aratás és cséplés rendes elvégzése polgári köte­lesség. A Nemzeti Bizottságok, az EFSz-ek vezetősége, a gépállomások vezetői, az állami birtokok felelős gazdái ne en­gedjék meg azt, hogy bárki is mások munkáján élősködjék, megkárosítsa a termést, dolgozó népünk közös munká­jának eredményét. Minden jó gazda tudja, hogy amikor a termésről van szó, akkor nincsen 8 órás munkaidő, s akkor az egész család dolgozik, .gyere­kek és öregek, asszonyok és férfiak pir­kadattól szürkületig. Tudjuk, hogy ezzel szemben télen kevesebb a munka. Sok szövetkezetben, állami birtokon és gépállomáson né­hány egyén elfeledkezik arról, hogy a mezőgazdaságban vannak idénymun­kák, amikor a munkaidőt a növénykul­túrák állapotához és az időjáráshoz kell alkalmazni. Néhány EFSz-ben és álla­mi birtokon az elgazosodott cukorrépa figyelmeztet bennünket arra, mekkora károkat okozna nekünk az, ha az aratás Győzzük fe az idő|árásokozta nehézségeket

Next

/
Thumbnails
Contents