Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-12-09 / 49. szám

I Stúbudfkdmim 1951. december 9. Szép eredmények a fiatal bikák gyors hizlalása terén Hogyan tudjuk megoldani a húshiányt a nyári időszakban ? — A fiatal bikák gyors hizlalása előnyös az állami birtokok és EFSz-ek számára B r a ti s 1 a v a (TPP). — A sertés­hús- és zsírtermelés, mégha biológiailag a leggyorsabb és a leggazdaságosabb is, aránytalanul megterheli behozatali ter­vünket, mert a sertéstápanyag össz­­szükségletének körülbelül 30%-a mag, amit részben külföldről hozunk be. Ezért nemzetgazdasági szempontból szüksége mutatkozik annak, hogy saját termelésű takarmányunk növelése után fokozott mértékben nyerjünk húst. Ná­lunk a hústermelésnek ez a módja főleg a marhatenyésztéssel kapcsolatban le­hetséges. Ez a valóság ösztökélte a vigľaši ál­lattenyésztő Kutató intézetet, hogy fog­lalkozzék azoknak a marháknak a ta­­karmányoztatási kérdésével, amelyek a gazdaságos takarmányoztatás következ­tében gyorsan nőnek. Számításba iöttek fiatal bikák, esetleg tinók és üszők. Az üszőkre azonban szükségünk van a te­hénállomány pótlása céljából. A fiatal tinóknál a herélés bizonyos időre gá­tolja a fejlődést és ezzel csökkenti a nö­vekedés lehetőségét. Ezért a gyors hiz­lalás céljaira legalkalmasabbak a fiatal bikák, mert húsuk nagvon jó minőségű és kimérésre nagyon alkalmas. A kísérleti hizlalásra, amely f. évi ja­nuár 11-én vette kezdetét a Petrová Ves-i állami gazdaságban Rolic-birtok, vásárolt állatokat állítottak be. A te­nyésztésből kimustrált, közönséges álla­tok voltak. Az állatok élő súlya 135 és 300 kiló között ingadozott és átlagban 218 kiló volt. 6—8 hónaposak voltak és különféle fejtájuak. A kutatási eredmé­nyek alapján lényeges eltérést a hízás tekintetében nem lehetett észlelni. A kísérleti hizlalásnál ügyeltek arra, hogy leginkább takarmányt kapjanak a gazdaság adott takarmányoztatási lehe­tősége szerint. A fiatal bikák naponként háromszor kaptak eleséget az etetés pontos idejének megtartásával. A kísér­leti bikákat technikai okokból rendsze­rint az etetés előtt tiszta kútvízzel itat­ták meg. A bikák falánksága a hizlalás egész tartama alatt jó volt. Az etetés menete a következő volt: az alapadagul szolgáló takarmány részbeni felfalása után a maradékra a jászolban zabot hin­tettek, majd pedig szénát adtak nekik. A kísérleti hizlalás f. évi október 26-án fejeződött be és 288 napig tartott. A hizlalás végén az átlagos súly 534 kiló volt, ami azt jelenti hogy egy bi­kánál a gyarapodás élő súlyban átlag 316 kiló volt. Átlagos gyarapodás na­ponként egy bikánál 1 kiló 10 deka volt. Némelyik bika a hizlalás téli idősza­kában nagy gyarapodást mutatott. Álta­lában a gyarapodás a téli időszakban nagyobb volt, mint a nyáriban, ami mi­nőségi szempontból véve, a takarmány egyformaságával magyarázható, mig a nyári időszakban ezek a tényezők asze­rint változtak, hogy a zöld takarmány a vegetációnak milyen stádiumában volt, nem számítva a kedvezőtlen nyári hősé­geket. A bikákat a bratislavai vágóhídon vágták le. A kísérleti bikák átlagos ho­zama 61—64% volt, ami nagyobb mint amekkora a vágómarhánál szokott len­ni. Emellett az egész állományból csak három darabnak a hozama volt 60%-on aluli, a többinél megvolt az említett %, 7 kísérleti bikának a hozama pedig na­gyobb volt, mint 63%. A hús minősége megállapításánál a szakemberek, közel­látási dolgozókból és húsfeldolgozókból álló bizottság a kísérleti bikák húsát na­gyon jó minőségűnek állapította meg, kimérésre határozottan alkalmasnak és konyhai használatra a legjobbnak talál­ta. Pénzügyi-gazdasági szempontból is a hizlalás kedvező volt mert a hizlalással járó kiadások kisebbek voltak, mint a vásárolt bikák piaci ára. Az elért kisérleti eredmények alapján meg lehet állapítani, hogy a bikák hiz­lalása az állami birtokok és az EFSz-ek szempontjából előnyös. Ezért gazdasá­gukban be kellene vezetniük minél előbb a bikák, illetőleg a fiatal ökrök gyors hizlalását. Minthogy a télj idő­szakban nagy a gyarapodás kívánatos, hogy a gyakorlatban 150—200 kilós fia­tal bikákat kezdjenek hizlalni, am! a tél elején 6—8 hónapos kornak felel meg. Ezzel nemcsak nagy gyarapodási képes­ségüket használjuk ki a hizlalás téli idő­szakában. hanem elősegítjük, hogy a hizlalt bikákat a nyári időszakban vág­ják le. amikor legnagyobb szokott lenni a húshiány. Mesterséges termékenyítés segítségével fokozhatjuk állatállományunk hasznosítását Egyes járásokban már eddig is biztató eredményeket értek el (TPP) — Az elmúlt esztendőben Szlo­vákia területén a szarvasmarha- tenyész­tési munkájában új módszert vezettünk be, mégpedig a mesterséges terméke­nyítést. Kiépítettük a megtermékenyítő állomások hálózatát; ezek az állomások a mesterséges termékenyítést szakkép­zett személyzet segítségével végzik. A tehenek mesterséges megterméke­nyítését Szlovákiában tulajdonképpen csak az elmúlt esztendő második felében kezdték meg. Ha az azóta eltelt idő aránylag rövid is, hogy pontos helyzet­képet kapjunk mégis már ma is a mes­terséges termékenyítés terén szerzett értékes tapasztalatokról beszélhetünk. Említsük meg például a dunaivánkai ilyirányú tenyésztési munka tapasztala­tait. Ebben a községben 1950. szeptem­ber 1. óta alkalmazzák a szarvasmarha mesterséges megtermékenyítését. A község állatállományának fejőstehenei között igen sok volt. amely méhgvulla­­dásban, sőt gennyes méhgyulladásban szenvedett. A betegség következtében a község 127 fejőstehene 1949-ben mind­össze csupán 35 borjút ellett, ami 27.6 %-os termékenységi arányszámol mutat. Az elmúlt évben 115 fejőstehén­től 48 borjú született, ami 41.7%-os ter­mékenységet jelent. Az idén október végéig 108 tehén összesen 48 borjút el­lett. vagyis pontosan annyi az újszülött boriak száma, mint 1950-ben volt. A mesterséges termékenyítés következté­ben, amint a vizsgálat megállapította, még 23 tehén van olyan vemhességi fo­kon, hogy még 1951. végéig megborja­zik, Végeredményben tehát 71-re emel­kedik az újszülött boriak száma, ami 65.1 %-os termékenységnek felel meg. Kétségtelen, hogy az elért eredményt rendkívül megnyugtatónak minősíthet­jük, hiszen a tehenek termékenységé­nek 23.4%-os emelkedése egy esztendőn belül a mesterséges • termékenyítésnek köszönhető. Hasonló szép eredményt ér­tünk el a kassai kerületben fekvő gál­­szécsi járásban is, ahol a megterméke­nyítő állomások munkaközösségének lelkiismeretes kötelességtudása követ­keztében 94.3 %-os termékenységi arányt értek el. A zsolnai kerületben rajeci járásában a termékenységi arány Hogyan szerezhetünk be gyümölcsfacsemetéket? Mivel gyümölcstermelő magyar elv­­társaink gyakran fordulnak. Kisérleti Intézetünk gyümölcsészeti osztályához azzal a kérdéssel, hogy hol és hogyan szerezhetnek be gyümölcsfákat, érdek­lődésükre ezen az úton adom meg a vá­laszt. Gyümölcsfaiskoláink kizárólag a Föld­műves Raktárszövetkezet (RSD) útján adhatják el gyümölcsfacsemetéiket Aki tehát gyümölcsfát akar vásárolni, for­duljon a legközelebbi Földműves Rak­társzövetkezethez, ahol nyomtatványt kap. ezt kitölti és visszaadja a Földmű­ves Raktárszövetkezetnek, amely a kí­vánt gyümölcsfacsemetéket kiadja Min denki annyi gyümölcsfát rendelhet, amennyire szüksége van, sőt még azt is kikötheti, hogy melyik faiskolából küld­jék el számára a fáeskákat. Közlöm azt is, hogy ha valaki bizo­nyos gyümölcs pomológiai nevét meg akarja állapíttatni, küldje el a kérdéses gyümölcsöt intézetünk gyümölcsészeti osztályára, amely ezt a munkát ingyen és készségesen elvégzi. Fontos azonban, hogy a termelő az előtte ismeretlen gyümölcsből három példányt küldjön, mégpedig egy legnagyobbat, egy közép­­nagyságút és a legkisebbet, hogy itt az intézetben pontosan megállapíthassuk a gyümölcs fajtáját és pomológiai nevét. Igen célszerű, ha a gyümölcs beküldője leírja a gyümölcsfa tulajdonságait, mim például: bujanövésű vagy gyöngenövé­sű, lomboságazatú, ágai lelógnak stb. Az ilyen leírás sokat segit a gyümölcs po­­mológiai származásának megállapításá­nál. Ajánlatos azt is megemlíteni, hogy a fa egészséges-e, ellenálló-e a betegsé­gekkel szemben stb. Ezeknek az adatok­nak a birtokában intézetünk gyorsan és könnyen eleget tehet az érdeklődők kí­vánságának. s a választ rövid időn belül megküldjük. Végül azt is tudatom, magyar elvtár­sainkkal, hogy a Kísérleti Intézet gyü­mölcsészeti osztály ez esztendő március 1. óta Vágborin (Borovce), Pöstyén mel­lett működik, az érdeklődők tehát erre a címre írjanak: Výskumný ústav pre výrobu rastlinnú, pobočka; Borovce, (okr. Piešťany); pošta: Veselie. , Senkár József • gyümölcsészeti előadó 89.3%-ot tesz ki és így ez a járás is a köztársaság legjobbjai közé sorakozik föl. Az újirányú tenyésztési munka szép sikereket ért el a malackai, kékkői és nagymihályí járásban is. úgyhogy nyu­godtan állithatjuk: a mesterséges ter­mékenyítés révén tényleg komoly mér­tékben fokozhatjuk állatállományunk hasznosítását. Tagadhatatlan, hogy az új tenyésztési munkában akadnak még hiányosságok, mégpedig mind az állattenyésztőknél, mind a termékenyítő állomások dolgo­zóinál. Ezeket a hiányosságokat azonban kiküszöböljük, részint a felelőtlen káde­rek kicserélésével részint a terméke­nyítő állomások dolgozóinak továbbkép­zésével. Gondot fordítunk azonban a te­­nyészmunka pontos megszervezésére is s azt a tenyésztők kívánságaihoz alkal­mazzuk. A tenyésztők viszont szentelje­nek figyelmet az egész mozgalomnak és felelősségük teljes tudatában vegyék ki részüket a nagyjelentőségű munkából. Ha helyesen fogjuk föl a mesterséges termékenyítés jelentőségét, joggal re­mélhetjük, hogv az állattenyésztés új iránya betölti küldetését, amelynek cél­ja: állatállományunk egyészségének ja­vítása, a tehenek vemhességének és hasznosításának fokozása, a hús- és tej­termelés magasabb hozamainak biztosí­tása. Állattenyésztési termelésünk így segíti elő hazánk dolgozó népe életszín­vonalának emelését. Hogyan takarmányozzuk teheneinket a tél elölt? A legelőről beszoruló tehenek teiho­­zama jelentős mértékben csökken, ha a zöldtakarmányozásról minden átmenet nélkül száraz, úgynevezett téli takarmá­nyozásra fogjuk őket. De nemcsak a tej­­hozam csökkenését eredményezi a hir­telen átmenet, hanem emésztési zavaro­kat is okoz. Ezért kell a legelőről beszorult szar­vasmarhákat átmeneti takarmányozásra fogni, azaz nedvdús takarmánnyal etet­ni. A legjobb nedvdús takarmányok közé tartozik a leveles répafej, amelyet fokozatosan emelt napi adagok­ban etessünk. Leveles répafejből az első napokban 4—5 kilót adjunk teheneink­nek. Ezt az adagot lassan felemelhetjük húsz kilóra. Ügyeljünk, hogy a leveles répafej ne kerüljön sárosán, földesen teheneink elé, mert a földes répafej erős hasmenést okoz. Ha nem voltunk elég elővigyázatosak s a tehenek hasmenést kaptak a földes takarmánytól, adjunk nekik porrátört faszenet. A faszenet kukoricacsutka vagy puhafa pörkölésével magunk is előállíthatjuk. Faszénből naponta 100 grammot hintsünk egy-egy tehén takar­mányába. Az átmeneti etetésnél igen jó nedv­dús takarmány a nedves cukorrépasze­let. A nedves szeletet is fokozatosan fel­emelt adagokban etessük, mert ha min­den átmenet nélkül napi 20—?5 kiló nedves répaszeletet adunk egy-egy te­hénnek, a tej zsírtartalmát rontjuk és az állat étvágyát is veszélyeztetjük. A nedvdús takarmányokat etetés előtt pácoljuk, A pácolást úgy végezzük el, hogy a ré­paszeletet . polyvával vagy szecskával keverjük s azt vízben hígított melasszal locsoljuk meg. A pácolt takarmány könnyebben emészthető és szívesebben fogyaszt! ák az állatok. Másodvetésű takarmánynövényekből is nagymennyiségű nedvdús takarmányt lehet a szarvasmarháknak biztosítani. A másodvetésű csalamádét ha nem silóz­­tuk le. szecskázva, pácolva etessük. A pácolást legalább 24 órával az etetés előtt végezzük el. A másodvetésű köles, pohánka ugyanígy etethető. Ezek mellett a takarmányok mellett adjunk teheneinknek szénát is. Az át­meneti etetésnél fokozatosan növeljük a száraz széna adagolását éspedig olyan mértékben, ahogy csök­ken a legeltetéssel biztosítható és a má­sodvetésből származó zöldtakarmány. Az őszi takarmányozásnál először a viszonylag gyengébb minőségű széna etetését kezdiiik meg. A silót csak a ké­sőbbi hónapokban bontsuk fel, amikor már sem leveles répafejet, sem nyers répaszeletet, sem egyéb nedvdús tömeg­­takarmányt az őszi termésből nem tu­dunk az állatok számára biztosítani. Ne feledkezzünk meg a takarmánysó és a tápmész adagolásáról sem. Takar­mánysóból egy számosállatra naponta két-három dekát, takarmánymészből 1—2 dekát adjunk. A növendékállatok­nak pedig egv-két deka takarmánysó mellett 4—5 deka tápmészt keverjünk a takarmányba. A kassai kerületben 118.88°|0-ban ol"offák be a baromfit (TPP) — A kassai kerületben a szárnyasállatok H-vakcinávaJ való be­oltása baromfivész ellen kielégítően folyt le. Az akció megszervezését jól előkészítették. Az előzetes megbeszé­léseken, a CsISz tagjain kívül, minden szervezet megjelent. Az akcióba leg­tevékenyebben az iskolaif júság kap­csolódott be az összes községben. A já­rási és helyi Nemzeti Bizottság tagjai nem vettek részt az akció propagálá­sában, vagy csak nagyon kis mérték­ben. Hogy az akció jó eredménnyel végződött, ez annak tulajdonítható, hogy a baromfitenyésztők az állator­vosokat mindenben támogatták. Az egész kassai kerületben 118.88 százalék szárnyasállat volt beoltva, az­az 18.88 százalékkal több, mint a be­vallott baromfiak száma. Oltás utáni reakcióként osak négy esetben jelentkezett kolera és baromfi gümőkor. Amint már a baromfivész elleni ol­tás kezdetén említettük úgy most is újból hangsúlyozzuk a baromfite­nyésztők megnyugtatására, hogy né­mely baromfinál az oltás utáni napok­ban étvágytalanság, bágyadtság mu­tatkozik és ez idő alatt a tojáshozam is csökken, de ez az állapot csak átmene­ti jellegű. A tapasztalatok mutatják, hogy a tojáshozam átmeneti csökke­nését a későbbi tojáshozamemelkedés pótolja a beoltott tyúkoknál. Ezért a baromfitenyésztők működ­jenek együtt az oltási akció végreha j­tószerveivel, mert ez az akció rend­kívüli jelentőségű a baromfitenyész­tés terén, a tenyésztők részére pedig jövedelmeik tartós növekedését fogja eredményezni.

Next

/
Thumbnails
Contents