Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-10-28 / 43. szám

1951. október 28. 3 A Német Demokratikus Köztársaság legfőbb képviselője, Wilhelm Pieck elv­társ, kormányküldöttségével elnökünk KI. Gottwald meghívására hazánkba lá­togatott A CsKP Központi Bizottsága elnökségének és a kormány határozata az osztrava-karvini körzet széntermelésének fokozására A CsKP Központi Bizottságának elnöksége és a Csehszlovák köztársaság kormánya 1951 október 15-én és ló-án foglalkozott az osztrava-karvini kör­zet széntermelésével, a munka termelékenységével és ezzel kapcsolatban fontos határozatot hoztak a termelés megszervezésének tökéletesítéséről, fejlesz­téséről, a bányászmunkák gépesítéséről, az osztra- V. : . v ni körzet dolgozol anyagi körülményeinek megjavításáról és a párt- és tömegpolitikai munka megjavításáról. A terv ncmteljesítésének közvetlen oka a mun­kaerők hiánya és nagy hullámzása. A növekvő fel­adatok ellenére 1947 óta az osztrava-karvini kör­zetben a bányamunkások állandó átlaga mintegy 5000 fővel csökkent és ebből az utóbbi év alatt, 1950 augusztustól 1951 augusztusáig, az osztrava­­karvini körzet bányái állandó munkásainak száma mintegy 1500-al, s ‘ezzel egyidőben a polgári brigá­­dosok száma is mintegy 1500 fővel csökkent. A munkaerők hiányának és hullámzásának kö­vetkezményeit ezenkívül súlyosbítják az állandóan növekedő távolmaradások. A bányákban végzett munkák biztonságáról tá­volról nem történik megfelelő mértékben gondos­kodás, de ezért, — jóllehet csak a termelési folya­mat technikájával való legszorosabb kapcsolatban lehet gondoskodni — nem a termelés vezetői, ha­nem a külön szervek felelősek. A műszaki haladás és a munkamegszervezés el­hanyagolása a legszembetűnőbben abban nyilvánult meg, hogy sem a gazdasági, sem a pártvezetés nem gondoskodott a helyes termelési normák megállap: tásáról, amelyek megfelelnének a munkatermelé­kenység igazi állapotának. Az érvényben levő nor mák már régen túlhaladottak, amiről legjobban az tanúskodik, hogy ma a normákat átlagosan 38 százalékkal teljesítik túl. Ezáltal nincs még a kellő mérték annak megítélésére, hogy ki a jó és ki a rossz bányász, és ezzel a legfejletteb bányászok ren­des jutalmazása is szenved. A normák így a munka­termelékenység fejlődésének fékezői^é váltak, ahe­lyett, hogy azt elősegítették volna. A munkás gépesítésének elhanyagolása, a mun­ka helytelen megszervrzése és az elavult normák fenntartása a munkatermelékenység alacsony szín­vonalát okozták, ez a legnyilvánvalóbb bizonyítéka az osztrava-karvini körzetben uralkodó megbocsát­hatatlan viszonyoknak. A kommunisták nagyrészt nem áldottak a szocia­lista munkdverseny élére, nem agitáltak fáradhatat­lanul az új technika és az újító munkamódszerek kifejlesztéséért. A pártszervezetek nem tudták he­lyesen megoldani a munkásoknak a műszakiakhoz való viszonyát. Ahelyett, hogy tudatosították volna, hogy a műszakiakról mindennap gondoskodni, te­kintélyüket támogatni kell, csak általános kritizá­­lásra korlátozták tevékenységüket. Sőt a kommunisták maguk gyakran tétlenül néz­ték a növekvő fogyatékosságokat, gyakran maguk helytelen viselkedésükkel rossz példát mutatnak a többieknek A kommunisták nem tudatosították, hogy a termelésben és a pártmunkában megnyilvá­nuló fogyatékosságok iránti elnézésnek a szervezeti es politikai tevékenység általános meggyöngüléséhez kell vezetnie. Az osztrava-karvini bányák kommunistáinak me^ kell érteniük az adott feladatok fontosságát és bol sevik lendülettel és bolsevik szívóssággal le kell küzdeniük az útjukban álló összes nehézségeket. A Párt Központi Bizottságának, G< ttwald elv­társ céltudatos vezetési alatt véget kell vetni az összes fogyatékosságoknak és hibáknak, a Párt és gazdasági szervek munkáját radikálisan meg kell javítani, rendszeri esen érvényesíteni kell a szovjet tapasztalatokat, hogy aztután az osztravai bányá­szok fokozhassák a széntermelést és a munka ter­melékenységét. A CsKP Központi Bizottságának elnöksége ezért a Csehszlovák Köztársaság kormányának a követ­kező intézkedés meghozását ajánlja. Az osztrava karvím körzetben a termelés meg­szervezésének tökéletesítésére a bányászmunkák gépesítésének kifejlesztésére és a dolgozók anyagi feltételeinek megjavítására szolgáló intézkedéseket a kormány 1951 október 16-i ülésén hagyta jóvá. Jelentés Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának üléséről Pénteken 1951 október 19-én ülésezett a Szlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottsága. Az ülést Karol Bacílek elvtárs vezette le. A Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottsága szeptemberi ülé­sén elfogadott határozat teljesítéséről beszélt Viliam Široký elvtárs, akit a Központi Bizottság szívélyesen üdvözölt. Široký elvtárs, a Szlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottsága elnök­ségének nevében megindokolta és előterjesztette a következő javaslatokat: 1. összhangban a Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak intézkedésével, amelyek a Párt vezető szervei munkájának javítására vo­natkoznak, Viliam Široký elvtárs a Szlovákiai Kommunista Párt elnöke átveszi azon kötelességek teljesítését, melyek a központi titkár funkciójából erednek. 2. Megszűnik a központi titkár helyetteseinek rendszere. A Központi Bi­zottságnak négy választott titkára lesz. 3. A Központi Bizottság titkáraiul a következő elvtársakat választották meg: Štefan Bašfovansky, Ján Pull, Koloman Moško és Miloš Gosiorovsky elvtársak. 4. A Központi Bizottság titkárai élükön a Szlovákiai Kommunista Párt el­nökével alkotják a Központi Bizottság titkárságát. A vita során 27 elvtárs szólalt fel, akik mind helyeselték a javasolt intéz­kedéseket. Široký elvtárs zárószavai után, a Központi Bizottság tagjai lelkesen éltették Sztálin elvtársat, Gottwald elv társat és Široký elvtársat. A Központi Bizottság ülésének záró részében a Široký elvtárs által előter­jesztett javaslatot a Központi Bizottság egyhangúlag elfogadta és nagy lelke­sedéssel jóváhagyta távirat küldését Klement Gottwald elvtársnak. A Szlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának ülése az Intema­­cionálé eléneklésével ért véget. Bányászaink örömmel fogadiák Pártunk határozafát Csütörtökön Ostravában egybegyült a bányászok kerületi bizottsága, amely Václav Nősek bel­ügyminiszter jelenlétében foglalkozott a kormány és Pártunk határozatával az ostrava-karvini körzet széntermelésének fokozására és a munka termelékenység emelésére szolgáló intézkedésekkel. Az egybe gyülteket Drahomír Večera és Bohumil Motlok az Evžen-bánya kombájnvezetői üdvözölték, akik közvetlenül szovjet kombájnuktól jöttek el, hogy kifejezzék hálájukat Pártunknak és kormányunknak. Köszöntjük barátainkat! Klement Gottwald köztársasági elnök meghívására október 23-án köztársasá­gunk fővárosába, Prágába érkezett Wil­helm Pieck elnök, a Német Demokrati­kus Köztársaság legmagasabb képvise­lője, együtt a német demokratikus kor­mány több képviselőjével, valamint a dolgozók legkiválóbbjaival. A baráti, demokratikus Németország képviselői látogatásának nagy a jelen­tősége a Csehszlovákia és Német Demo­kratikus Köztársaság nemzetei között fönnálló baráti, valamint szomszédi kapcsolatok további fejlődése és elmé­lyítése szempontjából. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásától kezdve már sokszor meg győződhettünk arról, hogy Németország keleti részében olyan állam alakult, amely ezt a jelmondatot választotta: egység, demokrácia és béke; ennek az államnak a politikája mind hazai, mind külföldi vonalon kizárólag a jelmondat szellemében kitűzött célok elérésére irányul. A Német Demokratikus Köz­társaság fokozatosan fölszámolta mind­azokat az elemeket, akik lelkiismeretét a második világháború kirobbantása terheli, fölszámolta a fasisztákat, gyáro­sokat, nagybirtokosokat és a hozzájuk hasonlókat, majd döntéseivel lerakta azokat az egészséges alapokat, amelyek­re a tartós világbéke biztosítása, továb­bá az a baráti együttműködés énül föl, amely a világ minden hasonlóan gon­dolkozó nemzetét, elsősorban pedig a szomszédnemzeteket egymás mellé ál­lítja. A nép és képviselőinek álláspontja főleg a Szovjetunióval, Csehszlovákiá­val és Lengyelországgal szemben válto­zott meg alapjaitól kezdve; ezekkel aíz államokkal a Német Demokratikus Köz­társaság baráti kapcsolatokat létesített és velük együtt lépett a világbéke biz­tosításának útjára. Csehszlovákia és a Német Demokrati­kus Köztársaság között egyre inkább ki­­szélesednek a baráti kapcsolatok. A dol­gozók megtalálták a megértés útját. So­kasodnak kapcsolataink a gazdasági, ke­reskedelmi, tudományos, technikai, kul­túr- és sportélet terén, ugyanakkor je­lentős mértékben nyilvánul meg a fia­talság kezdeményező ereje. Tudjuk és sok bizonyítékunk van ar­ra, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság népe egyszersmindenkorra le­számolt a múlttal és a helyes útra lé­pett. A Német Demokratikus Köztársa­ság az imperialisták terveivel szemben­­forduló elsővonalbeli harcossá lett, elő­retolt őrhelyén a béke bástyája a^ nyu­gati agresszív tervekkel szemben. Á Né­metország egységéért folytatott harc és ama küzdelem révén, hogy ez az ország békeszeretővé váljon, a demokratikus németek állama jelentős harcosai lett a háborús veszedelem elhárításának mind Európában, mind az egész világon. Večera elvtárs felszólalásában ezeket mondotta: „Mi, az Evžen-aikna kombájnvezetői üdvözöljük a bányászok kerületi bizottságának értekezletét és az üzemi tanácsok elnökeit, üdvözöljük egyúttal körükben az ostravavidék; kormányfelihatalmazottat. Václav Nősek belügymiimistert és kérjük őt, hogy nevünkben köszönje meg szülő Kommunista Pár­tunknak, a munkásoszt ilynak és a köztársasági elnöknek, Klement Gottwald elvtársnak, azokat az intézkedéseket, amelyek bányászainkat a szo­cializmus építéséért folyó harcban az első helyre állították. Mi élmunkások, ígérjük és. kötelezett­séget vállalunk, hogy legjobb feleletként teljesít­jük tervezett feladatainkat." A gyűlést ezután üdvözölte a Peter Bezruč-bánya háromtagú küldöttsége, amely bejelentette, hogy a bánya vájárjai örömmel fogadták a szénkitermelés emelésével foglalkozó párt- és kormányhatározatot. A küldöttség bejelentette, hogy az ő bányáikban a Mozgalmunk nagy feladat előtt áll, a Nemzeti Front tömegszervezeteivel együttműködve elő kell készítenünk és sikeresen meg kell szerveznünk a „Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónap­ját“. Miért rendezzük meg a „Barátsági Hónapot“ és mit akarunk vele elérni? Ezzel a nagy akcióval hangsúlyozni akarjuk, hogy a Szovjetunió iránti ba­rátságunk mindennapi életünk szerves részévé kell. hogy váljon. Az akció fel­adata megérteni minden dolgozóval, mit jelent számunkra a Szovjetunió, milyen jelentősége van a szovjet barátságnak országunk szabadsága és önállósága, a szocializmus felépítése, a b“ke megőr­zése és boldog jövőnk biztosítása szem­pontjából. műnk ásók elégedettek ezzel a határozattal, mert a kormány és a Párt által nyújtott segítő kezet látják benne. AHlubina-bánya küldöttsége, amely közvet­len munkahelyéről jött, bejelentette, hogy dolgozói hálásaik PáTtuniknak és kormányunknak az új in­tézkedésekért. A vita során a felszólalók arról beszéltek, hogy üzemükben hogyan készülnek biztosítani a Párt és a kormány határozatát. Megmutatkozott, hogy a bányászok ezt a határozatot örömmel és lelke­sedéssel fogadták. A vita után Václav Nősek belügyminiszter, Ostra­­vidék kormányfelhatalmazottja szólalt fel. A bányászat kerületi bizottságának gyűlésén egy­hangúlag határozatot fogadtak el, amely magában foglal minden lépést, amelyet meg kell tenni, hogy az ostravai bányakörzetben teljesítsék a párt és a kormány nagyjelentőségű határozatát. Az imperialisták sohasem bíznak népünkben, részükre megbízhatatlan „Huszita le­származottak“ és oroszbarátok voltunk. Ezek után David elvtárs a nyugati imperialisták céljairól beszélt, amelye­ket a második világháborúban hazánk­ban megvalósítani törekednek. Lefestet­te, hogy milyen sorsa lett volna hazánk­nak, hogyha a háború még hosszabb ideig tart. A fasiszta Németország győ­zelme esetén, a nemzeti megsemmisülés réme is fenyegetett, hogyha országun­kat pedig az amerikai imperialisták hadsegere szállta volna meg, a vazallus államok alárendelt sorsa várt volna reánk. A Szovjetunió azonban, amely leti­porta a hitleri fasiszta hadsereget, fel­szabadította hazánkat és újjáépítésün­ket mindenképpen támogatta. A Nagy Októberi Szoc alista Forradalom 34. évfordulója előtt A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 34-ik évfordulójának küszöbén ál­lunk. A szovjet dolgozók évről-évre újabb és újabb sikerekkel gazdagítva szocialista hazájukat, — mely ma már a kommunizmus felé halad — ünnepük meg november 7-ét. Az üzemek, bányák és a földek dolgozói versenyeznek, hogy az 1951. év gazdasági tervét mennél előbb sikerrel fejezhessék be. A Nagy Októberi Forradalomban alakult szovjet rendszer Lenin-Sztálin Bolsevik Pártjának vezetésével olyan erőt öntött a felszabadult népbe, hogy nincs olyan erő a világon, mely legyőzhetné és pél­dát mutat a világ dolgozóinak, hogyan kell építeni egy újabb világot, melyben megszűnik az ember ember által való kizsákmányolása. Tanul is a világ min­den dolgozó népe a szovjet dolgozók si­kereiből és példaként áll a szocializmus útján haladó demokratikus országok né­pei előtt. A mi népünk is végtelenül büszke ar­ra, hogy a szovjet nép, Sztálin elvtárs vezetésével, fölszabadítónk és igazi ba­rátunk, Népünk tudja és sohasem fogja elfelejteni, hogy a fasiszta megszállás dühöngő tébolyából, a dicső Szovjet Hadsereg fasisztákon aratott győzelme szabadított meg bennünket és így ha­ladhatunk erős Pártunkkal, Gottwald elvtárssal az élén, a népi demokrácia útján a szocializmusba. Meg kell ismerkedni parasztságunk­nak a micsurini agrobiológiával és tech­nikával, amelv részükre sokkal maga­sabb hozamokat és könnyebb életet biz­tosít. Békés alkotómunkára van szüksé­ge a szovjet embernek. E napokban mil­liók írják alá a Szovjetunióban az öt hatalom közötti békeegyezményt köve­telő felhívási Újból bizonyítják a szov­jet emberek ezzel, hogy elszánt akarat­tal mindvégig kitartanak a béke nagy ügye mellett. A Szovjetunió szövetsége. barátsága és segítsége országunkat erős­sé teszi, míg az úgynevezett „marshalli­­zált országoknak nyújtott segély“ az or­szágokat a kizsákmányolás tehetetlen vazallus-áldozataivá alacsonyítja. Ezek után David elvtárs arról beszélt hogy a Szovjetunió győzelme lehetővé tette népünknek, hogy leszámoljon a burzsoáziával, az árulókkal és hozzáfog­jon a szocializmus megvalósításához. Majd így folytatta: A Szovjetunió nem avatkozott be bel­­ügyeinkbe. A népünket szerető szovjet­nép élénk rokonszenvv«l figyelte né­pünk hatalmának megs*flárdulá«át és építésünk haladását, örflh sikereinknek és önzetlenül segített és «épít nekünk. Hűségünk a Szovjetunióhoz - csehszlovák hazafiasságunk próbaköve

Next

/
Thumbnails
Contents