Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-07-08 / 27. szám

4 SzűAűdfdtímtoes 195Í. július 8. KOSUT EMLÉKE ÉS ÜZENETE: A proletár nemzetköziség lobogója alatt együtt harcoltunk a kapitalizmus megdöntéséért, együtt harcolunk A SZOCIALIZMUS GYŐZELMÉÉRT Húsz esztendővel ezelőtt azért jöttünk itt össze, — mondotta Kugler József elvtárs, a kosuti események egyik résztvevője, a kultúrház alapkőletételi ün­nepségén, — hogy egy darab kenyérért harcoljunk. Csendőrszázadok álltak velünk szemben, szuronyokkal, lövésre készen, korbáccsal. így tárgyalt a bur­­zsoa-kapitalista kormány a munkással az első köztársaság idején. Ilyen volt a munkás élete a kapitalizmus alatt. Ezért sohasem engedjük meg, hogy ismét visszatérjen ez a rendszer és vele együtt a nyomor és a munkanélküliség. Nem hagyjuk abba a harcot, míg a szocializmus nem győz az egész világon. Ez Kosut üzenete. Ez Kosut tanulsága. A kapitalizmus kíméletlen véres terrorja a kenye­ret követelő munkásosztály és dolgozó parasztság ellen, a csendőrgolyó, a kifo­lyó munkásvér, ez jelzi a kapitalizmus Útját mindenütt a világon, így bánnak ők a dolgozó néppel mindenütt, ahol si kerül uralmukat fenntartani. És még egyre tanít Kosut. Arra, hogy a proletár nemzetköziség az a csodála­tos fegyver, amellyel ellen lehet állni a legvadabb terrornak is és amellyel vé­gül is győz a proletárok igazsága az egész világon. Moszton, a duchcovi via­duktnál éppen úgy folyt a cseh mun­kásság vére, mint Korompán a szlovák munkásságé és mint Kosuton a magyar proletároké. Egyazon célért küzdöttek és egyforma ellenséggel álltak szemben, itt is, ott is és amott is: a vérszopó, ke­gyetlen finánctőkével. A proletár nemzetköziség lobogója alatt Együtt harcoltak a cseh, szlovák és magyar dolgozók a múltban a tőkés rend megdöntéséért és együtt harcolnak ma is vállvetve, kéz a kézben a szocia­lizmus győzelméért. Ezt a gondolatot ápolja és erősíti Kosut emléke, ahol va­sárnap letették a szlovák és magyar dolgozók közös kultúrotthonának alap­követ. Az ünnepségen megjelent Kubacs elvtárs, a Szlovák Nemzeti Tanács elnö­ke, Kusik elvtárs, a Szlovák Szaktanács alelnöke, Martanovics képviselő, a ke­rületi Nemzeti Bizottság elnöke, Major István elvtárs, Csehszlovákia budapesti nagykövete, az összes tömegszervezetek képviselői. megbe lőttek. Zsabka Sándor, Gyevát János és Turzó István holtan maradtak a porban, Kugler és a többiek megsebe­sültek. Börtön és ólom járt akkor ke­nyér helyett. Csak a Kommunista Párt harcolt a dolgozók igazságáért és taní­totta őket arra, hogyan lépjenek a mun­kásosztály győzelmes útjára, minden súlyos áldozat ellenére. Ma jós. elvtárs felszólalása Kubács elvtárs után Major István kö­vet, a kosuti tüntetés résztvevője emel­kedett Szólásra. Gyevát, Zsabka és Tur­zó elvtársak áldozata nem volt hiábava­ló — mondotta — és mindannyiunkat aktív részvételre serkent a a világbéké­ért folyó harcban. A kosuti véres sortűz a szlovákiai munkásmozgalom, a nemzetközi szoli­daritás és a bolsevik áldozatkészség egyik legmeghatóbb szimbólumává lett. Azok, akiknek porai felett mély meg­­indultsággal hajtjuk meg fejünket, elő­­harcosai voltak annak az új szocialista társadalomnak, amelyet annyi odaadás­sal és annyi szeretettel épit a régi és új nemzedék. S le kell, hogy rójuk — hangsúlyozta a továbbiakban Major elvtárs — ez alkalommal a hála és ke­gyelet adóját azokkal a mártírokkal szemben, akik a gyilkos fasiszta uralom áldozataivá lettek. A mi drága és felejt­hetetlen Steiner Gáborunk, Július Fu­­csikunk, Kosiik Istvánunk, Ján Oszo­­hánk, Szabó Istvánunk — ezrei és tízez­rei az ismert és névtelen hősöknek, cse­hek, szlovákok, magyarok mintaképei a mai fiatal nemzedédknek. Tőlük tanul az ifjú dolgozó kitartást, forradalmi el­szántságot, áldozatkészséget a harcban és az építő munkában. De egyúttal jogos és indokolt gyűlö­lettel táplál azokkal szemben, akik még ma is a régi világ borzalmait sóvárog­ják vissza. Erre tanítanak minket a kosuti teme­tők nárna sirjai. Ez volt utolsó üzenete annak a millió és millió antifasiszta harcosnak, akik a fasiszta fenevadak ál­dozataivá lettek. A harc tovább folyik, — mondotta végezetül Major elvtárs —, más formában, más körülmények kö­zött. Harc a jobb világért, a szocialista társadalmi rendért és mindezek előfel­tételéért: a világbékéért. Ezt a harcot is győzelmesen fogjuk befejezni, mert olyan emberek állnak a harc élén, mint szeretett köztársasági elnökünk, Gott­­wald elvtárs, legközelebbi munkatársa. Široký elvtárs és a világ dolgozóinak zseniális vezére és nagy tanítómestere, a nagy Sztálin. A kosuti harc résztvevői és az elesett hősök hozzátartozói, Gyevát Mária, Turzó Anna és a többiek, akik ott vol­tak ezen a lélekemelő kosuti ünnepsé­gen, tudatában vannak, hogy a harc és az áldozatok nem voltak hiábavalók és dolgozó népünk szabad és boldog életre talált a szocializmust építő Csehszlovák Köztársaságban. Dolgozó népünk a dévényi béketüntetésen tömeges részvételével juttatja kifejezésre békeakaratát A békeszavazás kiemelkedő pontja a dévényi béketüntetés. A Szlovákiai Bé­ketanács fényes műsort állított össze er­re a nagyjelentőségű napra, amely való­ban méltó kifejezése dolgozó népünk békeakaratának. A műsor fénypontja Alexandrov énekegyüttesének és a Szovjethadsereg „Vörös zászló“ tánc­­együttesének a fellépése. Egyébként a béketüntetés műsora július 7-én a kö­vetkező: 9.30 órakor a résztvevők fogadtatása és a békenyilatkozat. 9.55 órakor Alexandrov énekegyütte­sének és a Szovjethadsereg „Vörös­zászló“ táncegyüttesének fogadtatása. 10.05 órakor Alexandrov énekegyüt­tesépek és a „Vörös zászló“ táncegyüt­tesének fellépése. 12.30 órakor köszönetmondás a fellé­pésért és az ajándékok átadása. DÉLUTÁN: 14.00 az ének-, tánc- és zeneegyütte­sek fellépése (Cymbal, a Bratislavai Munkások Énekkara, „Vzorodev“ ifjúsá­gi énekegyüttes, az államvédelmi ala­kulatok fúvószenekara, a dévényújfalu­­si EFSz fúvószenekara). 18.00 órakor három helyen a vár alatt népmulatság. SPORTMŰSOR a vár alatti térségeken: 8.00 és 9.00 óra között Bratislava— Brno férfiak kosárlabda mérkőzése. 15.30 és 16.00 órakor civil ejtőernyő­sök ugrása. 16.00 és 17.00 óra között Bratislava— Nyitra — nők kosárlabda mőrkézése. 17.00 és 18.30 Bratislava—Gottwal­­dovo — kézilabdamérkőzés. Csehszlovákia dolgozó népe az előké­születek során nagy érdeklődést tanúsí­tott és ma tömeges részvételével juttat­ja kifejezésre békeakaratát. Kubacs elvtárs beszéde Pártunk Központi Bizottságának ne­vében Kubacs elvtárs mondott ünnepi beszédet. Beszédében hangsúlyozta a következőket: A galántai járás Szlovákia egyik leg­termékenyebb járása és ebben a talán leggazdagabb járásban a kapitalizmus idején gyülemlett föl a legtöbb nyomor és éhség. Csak azért történt ez, mert a széles földek, mezők és rétek nem a nép tulajdonában voltak, hanem Kufler bá­ró és a milliomos Guttmann birtokában, akik a cseh finánctőkét, az iparbankot képviselték. Az 1931-es esztendő a kapi­talizmus válságában a legkritikusabb volt. A válságot a tőkések és a nagybir­tokosok a munkásság és a falusi sze­génység még könyörtelenebb kizsákmá­nyolására használták föl. A napszám 5 korona volt az ifjúságnál, 7 korona a felnőtteknél 10—14 órás napi munká­ért. A Kommunista Párt vezetése alatt a galántai járás falusi szegénysége és munkássága harcot vívott a jobb életért. 1929- ben nagy földmunkássztrájk volt. 30.000 földmunkás sztrájkolt ekkor. 1930— 31-ben a nagybirtokosok tovább szállították le a béreket és ezért 1931- ben úiabb harc indult. A munkásság haragja napról napra növekedett s a ga­lántai járásban 2000 földmunkás kezdte meg a sztrájkot. Követelték, hogv 90 filléres órabérüket emeljék fel 1-30 ko­ronára. A sztrájk győzelmesen befeje­ződött. azonban ez nem tetszett a bur­­zsoa államgépezetnek és az agrár kor­mány bosszút szervezett. Amikor a Kommunista Párt máius 24—25-én a galántai járás különféle községeiben, többek között Kosuton is gyűléseket rendezett, ezeket a gyűléseket a iárasi hivatal betiltotta. A kosuti gyűlést, nmei ven Major elvtársnak kellett volna beszélnie, az utolsó pillanatban tiltották be. amikor a községeket már nem lehe­tett értesíteni a betiltó parancsról. így Kosuton sokszáz ember jött össze, akik hallani akarták kétségbeesett életük okainak igazságát. Amikor a munkanél­küli mezőgazdasági munkások és kispa­­rasztok összegyűltek a községháza előtt, csendőrkordon állt velük szemben. Ma­jor elvtársat Jánosik főhadnagy karddal sújtotta a földre. Erre a csendőrök a tö­A szovjet kolhozok példájára bátran előre a szocializmus felépítéséhez a falvakon A kassai kerületben őszinte lelkesedés és csodálat kiséri mindenütt kedves vendégeinket, a szovjet kolhozparasztok küldöttségének tagjait. A magas hek­­tárhozamok mesterei és a béke legjobb harcosai új erőt öntöttek dolgozó né­pünkbe és megmutatták a helyes utat, mely falvainkon a szocializmushoz ve­zet. Főkép a szövetkezetek tagjai az álla­mi birtokok és traktorállomások dolgo­zói, de a szövetkezeten kívül álló kis- és közópparasztok is mindnyájan figyel­mesen hallgatják a szocialista munka hőseinek magyarázatait, hogy megtud­ják, hogyan rrvdták felül az elavult munkamódszereket, hogyan értek el vi­lágraszóló teljesítményeket a növény­­termelésben és az állattenyésztésben. Bár ismerjük a haladó mezőgazdaság úttörőinek neve’t Micsurin. Lvszenko és VUjamsz nevét —, bár ismerjük a szovjet mezőgazdaság hatalmas eredmé­nyeit rendkívül értékeljük az élő szót, a régi elmaradt világ feletti győzelem harcosainak tapasztalatait. Sok csehszlovákiai kis- és középpa-Szélesedik a versenymozgalom Loksa efvtárs felhívására A nemesócsüi gépállomás 4-es számú alistáli brigádja, melynek vezetője Am brus György elfogadták Loksa László versenykihívását és annak minden pontját. A versenykihívást ugyancsak elfo­gadták az alábbi brigádok is: A galántai gépállomás- Deák brigádja. Az ógyallai gépállomás: Bakulár László brigádja. A sáróá gépállomás: Füri András bri­­gádja. A moldövai gépállomás: Babincsák József brigádja. A vágsellyei gépállomás: Kender Já­nos brigádja. A hóm ormai gépállomás: Loda elvtárs brigádja és a sabini gépjavító szövetség tagjai. raszt, szövetkezeteink sok tagja, az álla­mi birtokok, s az állami traktorállomá­sok dolgozói a Szovjetunióban a saját szemükkel győződtek meg a közös gaz­dálkodás, a tökéletes technika és a me­zőgazdaság gépesítésének előnyeiről, vendégeink közvetlen segítsége és köz­vetlen tanácsa itt a mi szövetkezeteink­ben, állami gazdaságainkban, a mi fel­tételeink közt a szocialista m.unka hő­seinek részéről mindenki számára ele­ven bizonyságul szolgál, mindenki szá­mára további bíztatást jelent az újabb sikerek felé vezető munkához. Mindenki, akinek alkalma van rá kö­zülünk, megtiszteltetésnek tekinti, ha tanulhat a szocialista munka hőseitől, a nagy honvédelmi háborúban is sokszor kitüntetett elvtársaktól és elvtársnőktől, akik hősiesen védelmezték a termékeny kolhozföldeket a fasiszta betolakodók ellen és a háború után még nagyobb szeretettel és odaadással dolgoztak. A szovjet kolhozok küldöttei baráti megbeszéléseken eleven vitákban a leg­nagyobb szeretettel megosztják felbe­csülhetetlen, gazdag tapasztalataikat A kassai kerületből a következők je­lentkeztek: A királyhelmeci gépállomásról össze­sen hat brigád, Sepesi elvtárs, Berta, Bogya, Mátyás, Kenda, és Bagos. A szepesváraljai gépállomásról Ole­­csák brigádja. Rozsnyóról 5 brigád: Znamet, Szeren­csés, Vajnár, Pázmán és Zajda elvtár sak. A poprádi gépállomásról ugyancsak két brigád Sasora és Králik elvtársak vezetésével. Rimaszécs 1 brigáddal Habura elvtárs vezetésével. "Pőketerebes 1 brigáddal Dohányai elvtárs vezetésével. Az eperjesi kerületből a nagymihályi gépállomás 1 brigáddal, Szabinov 1, Eperjes 1 és Vranov 1 brigáddal. szövetkezeteink tagjaival a traktoristák­kal és mezőgazdaságunk minden ágaza­tának dolgozóival. Ez tükröződik a szov­jet delegáció vezetőjének, P i c s u g i n N. P, szavaiban, ki Poprádon az üdvöz­lésre adott feleletében kijelentette, hogy a delegáció tagjai a szovjet népek leg­forróbb üdvözletét hozzák, s hogy min­den igyekezetükkel arra törekednek majd, hogy gazdag tapasztalataikkal se­gítsenek bennük. Kifejezést adott meg­győződésének, hogy a szovjet kolhozpa­rasztok küldöttségének ittléte még in­kább megerősíti a Szovjetúnió és Cseh­szlovákia népének barátságát. Dolgozó parasztságunk számára ilyen ajándékot, s ilyen hozzájárulást a szo­cializmus felépítéséhez hazánkban és a békemegtartásának ügyéhez, csak test­véri szeretettel áthatott emberek, csak tartós békét akaró, csak az egész világ számára új életet előkészítő emberek hozhatnak. Az ő látogatásuk nem hiva­talos jellegű. Szövetkezeteink tagjaival együtt fölébehajolnak az aratási tervek­nek, vejük együtt vizsgálják és javitják a munka megszervezését a csoportokon belül. Lépten nyomon, minden esetben tanácsot adnak, azért nem titkoljuk előttük hibáinkat, felfedjük hiányossá­gunkat, mert az ő leghőbb kívánságuk, hogy tanácsot adjanak, segítsenek kikü­szöbölni azokat, hogy mezőgazdaságunk minél előbb a Szovjetúnióban elért si­kerekhez hasonló eredményeket mutas­son fel. A szovjet kolhozok tagjai segí­tenek felszabadítani falvainkat az év­százados robot és rabság alól. A győze­delmeskedő szovjet föld testvéri üdvöz­letét hozták nekünk és a kizsákmányo­lástól megszabadított szovjet nép har­mincéves szabad munkájának tapaszta­latait. Szövetkezeteink tagjai, mezőgaz­daságunk dolgozói már megtették az el­ső lépéseket a szocialista nagyüzemű termelés felé. most pedig tanulnak maid a szovjet kolhozparasztok tapasztalatai­ból, s velük együtt örülnek a békeharc­ban elért sikereknek és új bizalmat me­rítenek a szebb örömteljesebb jövő fel­építéséhez a faluban. H*

Next

/
Thumbnails
Contents