Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1951-03-04 / 9. szám
4 ízabcdfdHmoes 1951. március 4. 63.000 kulak van Magyarországon — állapította meg Rákosi Mátyás a Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusán Vasárnap kezdődött meg Budapesten a Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusa. A kongresszus első napján Rákosi Mátyás tartott hatalmas és nagyjelentőségű beszámolót, melyben foglalkozott a nemzetközi politikai helyzettel és a békeharccal, beszámolója második részében pedig a magyar belpolitika kérdéseit, problémáit sorakoztatta fel. Ezek során részletesen szólott a magyar mezőgazdaság helyzetéről is. Az alábbiakban a beszéd mezőgazdasági részével — kivonatosan — ismertetjük meg olvasóinkat: mennyiségű marhaállománya lenne, ez idejéből jelentős részt venne el, a közös gazdálkodástól elvonná érdekét és egy lábbal a szövetkezetben, eggyel pedig a szövetkezeten kívül állna. A tehenek közös istállózása a szövetkezet jövedelmének és egyben a szövetkezeti tag jövedelmének emelkedését jelenti. A Párt elnöksége helyesen ajánlotta, hogy a tehenek istállózása adaptáció útján történjék, amelyeket maguk a szövetkezeti tagok szerveznek meg és új építkezések csak kivételes esetekben történjenek. A szövetkezeti tagok helyesen értelmezték ezt és nagy találékonyságot mutattak fel alkalmas épületek megkeresésében, az építkezési anyag beszerzésében, az építkezések szervezésében és végrehajtásában. Az adaptálásokat olcsóbbá teszik azzal, ha idegen munkaerők felhasználása nélkül dolgoznak, ha az építkezési anyagot romépületekből szerzik stb. Vannak olyan szövetkezetek, ahol egy f tehén istállózása az adaptált tehénistállóban 800—900 koronába került. Most szükségessé vált, hogy a tervbevett tehénistállók befejezését meggyorsítsuk és hogy azokban elhelyezzék a közös állatállományt. A közös istállóba helyezéssel a szövetkezeti tagoknak a szövetkezetnek a szükséges takarmánymenynyiséget is el kell admok, hogy az elégséges legyen az új betakarításáig. A tehenek közös istállózása a szövetkezeti tagok érdeke, mert munkaerőt takarítanak meg vele, fokozzák a tehenek tejhozamát, a tehenek jobb tartását eredményezi és növeli a szövetkezetesek életszínvonalát. Minden EFSz-ben legyen felelős könyvelő! A továbbiak során a helyes könyvelésről szólok. Az EFSz-ekben már meggyőződnek arról, hogy a könyvelésben való rend nélkül a szövetkezet gazdálkodásában sincs rend. Sok EFSz-ben az ősz folyamán a közös munkák megkéstek. Ennek oka abban rejlik, hogy az aratási munkákról nem volt helyes nyilvántartás, a jutalmak nem voltak rendesen elkönyvelve, kifizetve és a tagoknak nem volt kedvük a mezei munkákhoz látni. Ezért azt ajánljuk az Egységes Földműves Szövetkezeteknek, ne értékeljék le az egyszerű könyvelés bevezetését, amely a szövetkezet vezetőségének és tagjainak lehetővé teszi, hogy figyelemmel kisérhessék és ellenőrizhessék a szövetkezet gazdálkodását, hogy idejében közbeléphessenek minden hiba és nehézség kiküszöbölésére. Ez megköveteli, hogy minden szövetkezetben felelős könyvelő legyen, aki nem holmi irodai írnok, hanem a szövetkezet fontos funkcionáriusa, aki ügyel arra, hogy a költségvetést betartsák, hogy a szövetkezet közös vagyona növekedjék, hogy a szövetkezeti alapot kiegészítsék, hogy a munkáért azt a jutalmat fizessék, ami megállapítást nyert, stb. A könyvelő legyen a szövetkezeti jó gazdálkodás őre. A nagy földegységeket, a nagy szövetkezeti közös gazdálkodást nem lehet helyesen vezetni az egész évre kidolgozott termelési és munkaterv nélkül, amely előre látja, hogy mit kell vetni, mennyi gépre mutatkozik szükség és mennyi igára, munkaerőre és végül mennyi takarmányra van szükség. A termelési és munkatervet a bevételek és kiadások költségvetésének kell alátámasztania. Ez áttekintést nyújt a szövetkezeti gazdálkodás előrelátható eredményeiről és lehetővé teszi a munkaegységek értékének megállapítását. A termelési tervet gondosan kell kidolgozni, valamennyi szövetkezeti tag részvételével és figyelemmel kell lenni arra, hogy annak betartását rendszeresen ellenőrizzék. Gottwald elvtárs további feladatul tűzte ki a csoportos munka megszervezésének bevezetését. A szovjet kolhozok hosszú éves tapasztalatai megmutatták, hogy a nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodás munkamegszervezésének egyedüli helyes formája az állandó munkacsoportok létesítése. Szocialista fejlődésünk meggyorsításának legnagyobb féke mezőgazdaságunk helyzete. Mindjárt hozzáteszem, hogy mezőgazdaságunk a háborúokozta szörnyű károk ellenére, a múlt évben lényegében elérte az utolsó békeév termelését, sőt egy sor területen túl is haladta. A tavalyi búza- és rozstermésünk átlaga 9.2 százalékkal volt nagyobb, mint a háborút megelőző tíz békeévben. Ez a körülmény annál is figyelemreméltóbb, mert a háború előtt a nagybirtokon folyó termelés 15—25 százalékkal nagyobb hozamot adott, mint a paraszti birtokoké. Emiatt a földosztás után ellenségeink arra számítottak, hogy a mezőgazdaságban sokkal tovább fog tartani, míg a békeszínvonalat elérjük. Ami az állatállományt illeti, a szarvasmarhák és disznók száma túlhaladta a békebelit, a lovaké még kissé elmaradt. Tekintetbe kell venni, hogy a felszabadulás óta minden évben szárazság volt és különösen rendkívüli volt az aszály tavaly. Ezeknek a tényeknek a fényében meg lehet állapítani, hogy dolgozó parasztságunk nagyban és egészében teljesítette a hozzáfűzött reményeket. Ma már azonban ez nem elég s a mezőgazdaság az eredmények ellenére kezd egész szocialista fejlődésünk gátlójává válni, mert a követelmények sokkal gyorsabban nőnek, mint a mezőgazdaság termelése. Büszkén hivatkozhatunk életnívónk emelkedésére, arra, hogy a város és a falu dolgozói ma jobban élnek, jobban táplálkoznak, jobban ruházkodnak. Életszínvonalunk ezen egészséges megnövekedése a réginél hasonlíthatatlanul fokozottabb követelményeket állít mezőgazdaságunk elé. A népi demokráciában megszűnt a munkanélküliség, három és fél év alatt a munkások és tisztviselők száma 600.000-rel nőtt. A munkabéralap csak a tavalyi év folyamán 3 milliárd forinttal lett nagyobb és ezen összeg jelentékeny részét fokozott éllemiszervásárlásra és hasonló, jórészt a mezőgazdaságból származó árura fordították. De nemcsak a város él jobban, a falu is. Eltűnt a szörnyű nyomor, amely a falut Horthy idejében fojtogatta. A falu jómódú lett és többet fogyaszt a mezőgazdaság termékeiből. Emiatt sokkal több mezőgazdasági termékre van szükségünk, mint azelőtt. A különbséget részben a mezőgazdasági kivitel csökkentésével pótoltuk, de ennek is megvannak a maga határai, mert a külföldről beszerzett gyapotból, gyap-Minden csoport a munka bizonyos szakaszát kapja. Vannak mezei csoportok, állattenyésztő csoportok, szőlészeti, komló-csoportok. Minden egyes mezei csoport hosszabb időre, két-három, sőt több évre egy bizonyos földrészt kap megmunkálásra, megkapja a szükséges leltárt és munkáját a kiosztott földön elért termésből lehet a legjobban elbírálni. A csoportmunkák első tapasztalatai nálunk azt bizonyítják, hogy a munkának ezt a szervezést gyorsított ütemben vezessük be az összes Egységes Földműves Szövetkezeteknél. Említettem már, hogy azokban a községekben, ahol magasabb típusú Egységes Földműves Szövetkezetek vannak, a kis- és középparasztok egvharmada még a szövetkezeten kívül áll. A mi feladatunk, hogy valamennyi kis- és középparasztot megnyerjünk a szövetkezet számára. Sokan a szövetkezet tagjai közül nem akariák a szövetkezetbe felvenni azokat, akik az EFSz megalapításánál kinevették őket, stb. Az EFSz-ek tagjai most azt mondják: júból, bőrből, gumiból, szines fémekből készült árukat a falun fokozott mértékben követelik. A falu tudvalevőleg nemcsak élelmiszert, hanem az ipar nyersanyagának egyrészét is termeli; gondoljunk csak az ipari növényekre. Ez a rendkívül megnőtt kereslet parancsolóan előírja, hogy sokkal többet termeljünk, mint a Horthy-időben és hogy emeljük minden téren termésátlagainkat, melyek rendkívül alacsonyak. Amikor ősszel itt voltak Szovjet- Ukrajnából a magyar kolhozisták, egyik legnagyobb meglepetésük ami mezőgazdaságunk alacsony terméshozama volt. A terméshozamot csak úgy lehet emelni, ha a magyar mezőgazdaság is rátér a modern nagyüzemi gazdálkodásra a nagy mezőgazdasági gépek használatára. Ezt a parasztság is kezdi felismerni s ezért vesz irányt a termelőszövetkezetekre. A mezőgazdaságban a fejlődést a következő számok mutatják. A falun jelenleg több mint 1 millió 100 ezer körüli gazdaságot tartanak számon, ebből 200 ezer tulajdonos mezőgazdasággal nem élethivatásszerűen foglalkozik és 63.000 kulák. Ha szembeállítjuk az 1941-es számlálás adatait az 1949-es népszámlálással, a következő változások képét kapjuk. A teljesen nincstelen, bérmunkából élők (napszámosok, állandó munkások és mezőgazdasági alkalmazottak) százalékaránya a mezőgazdasági népességből 45.9 százalék volt, szóval a földműves lakosságnak majdnem a fele: ez 1949-re leesett 17.1 százalékra az 1—25 holdig terjedő birtokok 1941-ben 47 százalékát alkották, 1949-ben ez a földosztás eredményeképpen 78.6 százalékra nőtt. Ez a parasztság sem a régi már. A népi demokrácia megszüntette a kapitabsta kizsákmányolás annyi parasztnyúzó formáját; megszűnt a bankuzsora és a kiszipolyozás száz más módja. A dolgozó parasztság előtt megnyílt mmclen pálya amelyből azelőtt az uralkodó osztály őket is minden módon támogatja. A nagybirtok felosztása óta legfontosabb változás a falu életében az. hogy megkezdődött a mezőgazdaságban a szocializmus építése. A szocialista szektor a mezőgazdaságban már több mint egynegyedmillió dolgozót ölel fel és gyorsan növekszik. Érdemes figyelemmel kísérne a mezőgazdasági proletáriátus és a kulákság fejlődését az utolsó két esztendőben. A mezőgazdasági proletáriátus fele az „Most, hogy már túl vagyunk a legrosszabbon, nincs már szükségünk rájuk“. A Szovjetúnióban is hasonló jelenségek voltak és Sztálin elvtárs egyik beszédében figyelmeztette a kolhoztagokat, hogy rossz az a vezető aki nem tudja elfelejteni a sértéseket és aki az érzéseit a szövetkezet érdekei fölé helyezi. / Sztálin elvtársnak ezt a bölcs tanácsát megfogadják a mi szövetkezeteinkben is. Nem fogjuk az EFSz-ek számára természetesen a falusi gazdagokat megnyerni, de azon leszünk, hogy minden becsületes kis- és középföldművest megnyerjünk. Valamennyi szövetkezeti tag taníttatása és iskoláztatása szükséges, főként a szövetkezeti funkcionáriusoké Politikai szakiskoláztatásuk fontos, mert ez kulcskérdést jelent a szövetkezet gyorsabb fejlődéséhez. Természetesen biztosítani kell, hogy a hosszú időtartamú tanfolyamokra a legjobb és legalkalmasabb embereket válasszák ki, akik viszutolsó két esztendő alatt elhelyezkedett az állami gazdaságokban, gépállomásokon, vagy belépett a termelőszövetkezetekbe. Több mint egynegyede, kereken 90-000 fő, az iparba, bányászatba és építkezéshez ment át. A mezőgazdaságban a szocialista szektoron kívül kereső munkások száma ma már csak valamivel haladja meg a 60.000-et. A kulákok száma két évvel ezelőtt 63.000 volt, ez a szám csak azokat foglalja magában, akiknek több mint 25 hold földjük van, vagy több mint 350 kataszteri aranykorona után fizetnek adót. Majdnem kétmillió hold földterülettel rendelkeztek, s ebből 1949 július 1-e óta 22.000 kulák felajánlott az államnak 662.500 hold földet; a felajánlásból már 17.000 kuláktól át is vettek 340.000 hold szántót. A kulákok kezén maradt ez év elején a szántóterület kb. 13 százaléka. a 13 százalék adja a begvű'tö't gabonaneműek 15 százalékát. Ezek a számok azt mutatják, hogy a kulákokat korlátozó intézkedéseknek vannak eredményei, hogy a kulák már nem a régi, hogy defenzívába szorítottuk. A kulákok ereje jelentékenyen nagyobb annál, mint amit a puszta számok mutatnak. A mi kulákstatisztikánkban például nem szerepelnek azok a kulákek, akiknek 15—25 hold földjük és ugyanakkor kocsmájuk, kereskedésük, cséplőgépük, traktoruk, vavy egyéb vállalatuk van, kupeckednek, spekulálnak stb. Ezeknek a száma tízezrekre rúg s a kimutatott kulákokkal együtt biztosan több, mint százezer család. Kézenfekvő, hogy a kulák gazdasági ereje és mindjárt hozzátehetjük, politikai befolyása, ma is sokkal nagyobb, mint ahogy számaránya vagy szántóterülete után gondolnék. Ami a megmaradt kapitalista elemeket illeti, nálunk is vonatkozik rájuk az, amit Lenin mondott: „A kizsákmányolok, a földesurak es kapitalisták osztálya nem tűnt el és nem is tűnhet el egyszerre a proletárdiktatúra alatt. A kizsákmányolok szét vannak verve, de nincsenek megsemmisítve. Megmaradt nemzetközi bázisuk, megmaradt, a nemzetközi tőke, melynek ők maguk is egy részét alkotják. Kezükben maradt a termelőeszközök egy bizonyos része, megmaradt a pénzük. megmaradtak hatalmas társadalmi összeköttetéseik Ellenállásuk ereje éppen vereségük következtében százszorosán és ezerszeresen megnövekedett. Az állami, katonai, gazdasági igazgatásban való jártasság igen-igen nagy túlsúlyt biztosít számukra, úgyhogy jelentőségük hasonlíthatatlanul nagyobb, mint amekkora arányszámuk az egész lakosságon belül. A megdöntött kizsákmányolok osztályharca a kizsákmányoltak győzelmes élcsapata, azaz a proletariátus ellen, sokkal elkeseredetebbé válik“. szatértünk után valóban jól fognak érvényesülni. Idén tavasszal az EFSz-ek felszántott mesgyékkel komoly vizsgán esnek át, amelyek eredményétől nagy mértékben függ a magas terméshozam elérése. Az Egységes Földműves Szövetkezeteknek jól fel kell készülniük a tavaszi munkákra, mert — mint ismeretes — a gyorsan végrehajtott tavaszi munka a nagy termés előfeltétele. Ezért az EFSz-ek mozgósítsák valamennyi tagjukat annak érdekében, hogy a gépeket rendbehozzák, a takarmányt előkészítsék, szervezzenek munkacsoportokat, hogy a téli talajnedvesség megmaradjon, hogy a földek előkészítését és bevetését a leggyorsabban és leggondosabban hajtsák végre. Ezek azok az intézkedések, amelyek hozzásegítenek, hogy legfontosabb feladatunkat teljesíthessük, amelyeket Gottwald elvtárs kitűzött számunkra, hogy Egységes Földműves Szövetkezeteinket gazdaságilag és szervezetileg megszilárdítsuk.
