Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1951-02-25 / 8. szám

e Smkai 1951. február 25. A Szabad Földműves tanácsot ad Hogyan kerüljük el a veszteségeket a juhok ellésénél és a fiatal bárányok nevelésénél Minden juhtenyésztő jól tudja, mi­lyen nagy nemzetgazdasági jelentősége vana juhtenyésztésnek. A juhállomány alapvető növeléséről van most szó és ezért a juhtenyésztésben előforduló veszteségeket a lehető legkisebb mér­tékre kell szorítani. Az ellés teljes folyamatban van ezért nem lesz fölösleges, ha megemlitünk néhánv tapasztalatot, melyeket az ed­digi elléseknél szereztünk. Csakis így tudjuk majd a veszteségeknek elejét venni. Az ellés közelségét arról vesszük ész­re, hogy a juhok hasa süllyed, hátulja bemélyed és a méhhüvely megdagad. A juhok tőgye megtelik tejjel. AZ ELLÉS 1—3 ÓRÁT TART Az óvóburok az ellés utáni fájdalmak között 1—-4 óra alatt távozik. Segítség rendszerint teljesen felesleges, az álla­tok mozgása azonban az ellés előtt elő­segíti és megkönnyíti a szülést. Nehe­zebb ellés esetében, ha a bárány normá­lis helyzetben van, úgy lehet segtíeni, hogy ellés közben a bárányt húzzuk. Ha a bárány nincsen normális helyzet­ben a juhanya testében, akkor már szakbeavatkozásra van szükség. A fiatal bárány súlya 2lA—6 kg kö­zött mozog. A kosok valamivel nehe­zebbek, mint a báránykák. Az ikrek könnyebbek, de fejlődésük folyamán ezt a súlykülönbséget behozzák. Az ellés után a báránykák köldökzsi­nórját jódtinktúrával kell fertőtleníte­ni, legjobb azonban lA—1 percre fakát­rányba vagy szeszbe mártani, különben fertőzés állhat be a különböző kórokožó baktériumok behatolásával és különbö­ző komplikációk keletkezhetnek, mint izomzatgyulladás, köldökzsinórgyulla­dás stb., melyek rendszerint a fiatal ál­lat pusztulásához vezetnek. Ha az óvó­burok nem távozik az anyaállat testé­ből, akkor mesterséges beavatkozás szükséges. Tisztaságról, elsősorban szá­raz, nem penészes alomzatról már előre kell gondoskodni. Penészes pelyva, sá­ros répaszeletek mindig veszélyesek és a fertőzések leggvakoribb okozói sőt. az anyaállatoknál tőgygyulladást is okoz­nak. Hogy az anyaállatoknak és az újszü­­lött gyenge bárányoknak megfelelő ké­nyelmet nyújthassunk, külön helyet rendezünk be az ellésre. ahová az anya­állatokat már egy-két nappal az ellés előtt elhelyezzük. Ezekben az elkülöní­tett, világos, tágas és tiszta rekeszek­ben az anyaállatokat a fiatal bárá­nyokkal néhány napig együtt hagyjuk, míg az anyaállatok megszokják bárá^­­nyaikat és amíg ezek nem erősödnek meg. Azután a közös akolba helvezzük őket, ahol az anyaállatok együtt van­nak a bárányokkal. Az első ellésü ju­hok és az ikreket szült juhok hosszabb ideig maradnak a külön rekeszben, mert nagyobb gondosságot igénvelnek. AZ ELLÖSTEJET NEM SZABAD KIFEJNI, hanem a bárányoknak kell hagyni ki­szopni. A gyenge állatoknak az első szo­pásnál segíteni kell, különösen az első piles utáni juhoknál, mert ezek csiklan­dósak. Az ellőstej feladata a belek ki­tisztítása. Ajánlatos azonban mégis az ellőstej első cseppjeinek kifejése, hogy a tisztátlanság eltűnjék. A tőgyet rende­sen meg kell tisztítani, körülnyími, hogy a bárány könnyebben találja meg a becöt és ne a piszkos gyapjút kap- 111111111111111111Ш11Ш1111111111111111!11111111111111111111111No1ШПШ11ит1Ш1ШШ1Ш kódja, ahogy ez gyakran történik, mert a tisztátalanság következtében kóroko­zó csirák jutnak a testbe, ezek azután a bárány megbetegedését és pusztulását okozzák. Az elárvult bárányokat vagy az ikre­ket olyan anyajuhok alá adjuk szopni, melyeknek báránya elhullt, vagy olya­nok alá, melyek képesek két bárányt zavartalanul felnevelni. Hogy az anyajuhok könnyebben fogadják az idegen bárányokat, ajánlatos az anyaál­lat és az idegen esetleg a saját bárány orrát is bekenni erősen átható szagú dologgal, mint például fokhagymával vagy szesszel, stb. A BETEG TÖGYÜ JUHOKAT gyakran kell kifejni és az állatorvos tanácsa szerint kezelni és minden eset­re el kell különíteni a többi egészséges állattól, hogy a fertőzés, a betegség ne terjedjen. A beteg juhok bárányai a „Emberi beavatkozással — írta L V. Micsurin — minden állat- vagy nö­vényfajtát kényszeríth etünk arra, gyorsabban változzék, méghozzá az ember számára kívánatos irányban“. A szovjet állattenyésztő tudósok a kolhozok és szovhozok gyakorlati szakembereivel együttműködve a ha­ladó micsurini tudomány alapján az utóbbi években sok új, nagyhozamú állatfajtát tenyésztettek ki. Többek között a kosztromai és lebegyini szar­vasmarhát, a tyerszki és bugyonovsz­­ki lovat és ríj, finomgyapjas juhfaj­­tákat. A szovjet állattenyésztők ered­ményei megcáfolják a reakciós bioló­gusok tanításait, mely szerint a ter­­szetben a környezet hatásától függet­len, öröklődő tulajdonságok léteznek. Mint Micsurin és követői, — élükön Liszenko akadémikussal — megálla­pították, a kömvezet hatása alatt a szervezet fejlődésekor keletkezett je­gyek és tulajdonságok öröklődéssel a következő nemzedékre átvihetők. Az állati szervezet fejlődésének szakértő irányításával, előre kitűzött terv sze­rint új fajtákat tenyészthetünk ki. Az állattenyésztésben ezeket a ha­ladó, szelekciós elveket legteljeseb­ben és legsokrétűbben elsőnek Iva­nov akadémikus fejlesztette ki és al­kalmazta a gyakorlatban. Az új ál­latfajták kitenyésztésének tudomá­nyosan megalapozott módszertana lehetővé tette, hogy Ivanov akadémi­kus kitenyéssze a felülmúlhatatlan hozamú „aszkánai finomgyapjas“ juh­­fajtát és a helyi - feltételekhez kitű­nően alkalmazkodó bőhozamú „ukraj­nai fehér sztyeppe-sertért“. Az állattenyésztésben a micsurini módszerek sikeres alkalmazásának eredményeit szemléltetően mutatja a „Karavajevo“ tenyészgazdaság pél­dája. Az állattenyésztési dolgozók a gazdaság vegyes, de jól kiválogatott állományát aránylag rövid idő alatt először jó szovhoztenyészállománnyá, majd pedig a bőhozamú kiosztromai szarvasmarhafajta jó tenyészmagvá­­vá változtatták. A kosztromai fajta kialakulásában döntő szerepet ját­szott az állatok fokozott, intenzív ta­karmányozása, növekedésük minden időszakában; a tehenek fokozott fejő­se; a növendékállatok irányított ne­velése és tenyésztése; a kedvező gon­legkönnyebben terjesztik a betegsége­ket, azért a bárányokat is külön kell el­helyezni. Az idősebb bárányokat is kü­lön kell tenni, mert ezek nagyon gyak­ran megtanulják a tej lopást és ezzel is elősegítik a betegség terjesztését. Mint minden más háziállatnak, nagy figyelmet kell szentelni a fiatal bárá­nyoknak is. Amit a fejlődés első hetei­ben elmulasztunk, azt a későbbi időben nem lehet behozni. A bárány az első 2—3 hétben csupán anya tej jel táplál­kozik, ezért az anyaállatoknak lehető­­séget 'kell adni, hogy tejkiválasztó ké­pességeiket minél jobban kifejlesszék és érvényesítsék. Ezt elsősorban fehér­jékben gazdag takarmánnyal érjük el. A bárányok növekedése attól függ, mennyi tejet kapnak ebben a fejlődési időszakban. Ha az elválasztás idejében elérik anyjuk testsúlyát és kiadós lege­lőre jutnak, akkor őszig 35—45 kilo­gram súlyt érnek el. dozási és tartási feltételek megszer­vezése; a tenyészpárok céltudatos ki­választása. A kosztromai tehenek át­lagos tejhozama 1950-ben tehenen­ként 6400 kg-ot tett ki, de van olyan tehén is, amelynek évi tejtermelése eléri a 10—14, sőt a több, mint 16 ezer kilót is. Óriási jelentősége van az állatok takarmányozásának és megfelelő tar­tásának, az állatok hozamának növe­lésében. A „Karavajevo“-szovhoz dolgozói meghosszabbították a re­kord-tejelő tehenek gazdasági kihasz­nálásának az idejét és jelenleg van­nak olyan 12 évnél idősebb tehenek is, amelyek egy tejelési időszak alatt 5—10 ezer kilogramm tejet adnak. Ezzel megcáfolták a burzsoá állatte­nyésztési tudománynak azt az állítá­sát, hogy a tehenek tejtermelésének végső határa a 7—8 éves kor. A „Karavajevo“-szovhozban a té­len született borjakat fűtetlen helyi­ségben nevelik, hogy a fiatal szerve­zet könnyebben alkalmazkodjon. A hidegben való neveléssel a fiatal ál­lat szervezete alkalmasabbá válik a magasabb termelékenységre, hisz a hideg fokozza az anyagcserét, edzi az emésztőberendezést, a szívet és vér­keringést és elősegíti az egész szer­vezet erősödését. Az élenjáró fejőnők általában a te­henek fejését a borjázás után 2—3 hét múlva kezdik és a takarmányo­zást addig növelik, míg az állat tej­hozama fokozódik. A tejtermelésnél nagy jelentősége van annak, hogy hányszor etetünk és fejünk. A „Vö­röshajnal“ kolhozának fejőnője, J. D. Nartova, bevezette a négyszeri fejest és ezzel a tehenek tejtermelését egy­szeriben naponta 2—3 literrel növel­te. Ezt a tapasztalatot a Szovjetúnió többi fejőnői is átveszik. A szocialista államban megterem­tették a haladó tudomány gyarapodá­sának és fejlődésének lehető legked­vezőbb feltételeit és a szovjet tudó­sok, szakemberek gondosan tanulmá­nyozzák és értékelik a gyakorlat em­bereinek az állattenyésztés micsuri­­nistáinak tapasztalatait. A haladó mi­csurini tanítást, a szovjet emberek kezében a növényi és állati természet átalakításának hathatós eszköze, a mezőgazdasági termékek bőségéért folyó harc hatalmas fegyvere. A HARMADIK HÉT ELTELTÉVEL a bárányok nyalogatni kezdik a szénát. Ebben az időben a bárányoknak lehe­tővé kell tenni, hogy hozzájuthassanak a legfinomabb szénához, hogy így azu­tán megszokják a durvább táplálékot is. Ezt a finom |jzénát naponta kétszer kell cserélni, hogy ne legyen istállószága. A friss széna ugyanis a bárányt jobban ingerli az evésre. A bárányoktól lenya­logatott szénát az anyaállatokkal lehet feletetni. , A 4—5 héttől kezdve a bárányokat magvas takarmánnyal kell etetni, na­ponta háromszor. Ez a magvas takar­mány legyen bő fehérjetartalmú. Minél több magvas takarmányt esznek a bárá­nyok, annál gyorsabb a fejlődésük, am* bizonyos megtakarítást jelent. Ásványi anyagokról aránylag nagyon korán kell gondoskodni. Már az első napokban sót és meszet nyalatunk з bárányokkal. Tiszta, de nem túlhütött, víznek sohasem szabad hiánnyoznia. A tenyésztésre kiválasztott állatok­nál arra kell ügyelni, milyen a fejlődés, a származás, a gyapjú minősége, finom­sága, kiegyenlítőtődöttsége, sűrűsége a bőrfelület benövése. A gyapjú minősé­gét már ebben az időben nagyon jól le­het megállapítani. Fontos tudni, hogy a nagycsontéi állatból nagy állatot ka­punk. A ráncos bőr a gyapjú egyenet­len növését okozza, azonban meg kell jegyezni, hogy az egyenetlenségek idő­vel eltűnnek. Itt kell megemlíteni, hogy a tenyészállatok kiválasztásánál az ikres bárányoknak előnyük van. A TENYÉSZTÉSRE ALKALMATLAN Állatok farkát meghagyjuk, a kosokat 2—3 hét­tel az elválasztás előtt kiheréljük, hogy jobban kihasználják a legelőt és jobb minőségű húst adjanak. Fejlett állatte­­nyésztésü országokban a her élést vérte­­len módszerrel végzik, aminek előnye abban van, hogy fertőző, kórokozó bak­tériumok nem kerülhetnek az állat tes­tébe. A farok megrövidítése nálunk régi szokás. A rövidebb farkú állatok hátsó része szélesebb, ősszel a farok nem piszkolódik be és az anyaállatoknál megkönnyíti a megtermékenyítést. . Ha a juhtenyésztő a farok megrövidí­tésére szánja el magát, akkor ezt tisztán kell végezni, hogy ne álljanak be bo­nyodalmak. Hogy a sebek gyógyulásá­nál se keletkezzenek komplikációk, ajánlatos a farokból három csigolyát meghagyni, hogy a végbélnyílás és az anyaállat nemi szerve takarva legyen. Ellenkező esetben legyek nyugtalanít­ják az állatokat és azok nem tudnak vé­dekezni. A legyek a juhok méhnyilásá­­ba és a bőr redőibe tojásokat raknak, a kikelt lárvák viszketegséget, sebeket és fájdalmakat okoznak. ■ A farok megrövidítése bármikor tör­ténhetik. Enyhe időben és fiatal korban a sebek könnyebben gyógyulnak. Mint a többi állatnál, a juhoknál is FIGYELMESEN KELL VÉGEZNI AZ ELVÁLASZTÁST. Mint a borjaknál, úgy a bárányoknál sincsen a gyomorberendezés az első he­tekben teljesen kifejlődve, csupán an­nak tejféldolgozó hátsó része. Á jól és idejében elválasztott bárány nem vészit súlyából és fejlődésében nem állanak be zavarok. Áz 5.—8. hétben történő elválasztás bűnös dolog. A bárányokat a 12. hétben kellene elválasztani. A te­nyésztésre kiszemelt hímállatokat és a gyengébb testalkatú bárányokat hosz­­szabb ideig hagyjuk szopni. A helyesen összeállított magvas ta­karmánykeverék, bő fehérjetartalom­mal, megkönnyíti a bárányok elválasz­tását. Az ellenőrzött állományokban a bárányokat rendszerint három hónap elteltével választjuk el. Nemek szerint a bárányokat 5—6 hónapos korukban osztályozzuk. Ing. dr. Kovács Micsurini módszerek alkalmazása _____az állattenyésztésben______ Irta: PJOTR VOLOSZOV PROFESSZOR EFSz-ek, készen áll már a tavaszi munkátokhoz szükséges nemesített vetőmag, ültetvény, műtrágya, csávázó- és permetezési szer?

Next

/
Thumbnails
Contents