Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1951-02-18 / 7. szám

Gmbrn(Ш&ттт 1051. február 18. Ahol jól és ahol rosszul állapítják meg a normákat Miért keli а$ vetkezetnek megvitatni a normákat? — Milyen legyen az állandó munkacsoport* Idén valósággal elkerült bennünket a tél. Február első felében már több me­leg — szinte tavaszias — napunk volt. Délszlovákia több helyén a meleg időt marig kihasználták és megkezdték a ta­vaszi munkákat. Még a magasabban fekvő Vágujhejy szövetkezetében is hozzáláttak mór a tavaszi munkákhoz. Igen eseményes napok következnek. A melegehb idő előbbre hozza a tava­szi munkák kezdetét és ugyanakkor folynak szerte a szövetkezeti taggyűlé­sek, melyeket a közgyűlések sora követ majd. Tudjuk, hogy a közgyűlés szá­­motveit az elmúlt évi eredményekkel, de ugyanakkor lerakja az idei munkák alapjait is- Egyik legfontosabb feladata a közgyűlést előkészítő taggyűléseknek és magának a közgyűlésnek, hogy meg­szervezze a munkacsoportokat és meg­állapítsa a munkanormákat. Csak a jól szervezett csoportok és jó normák biz­tosíthatják a küszöbön álló munkák si­keres, gyors és minőségi lebonyolítását. Mint ismeretes, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal valamennyi maga­­sabbfokú szövetkezetünknek megküldte a „mintanormák“ jegyzékét. A cél az volt, hogy a kapott minta szerint az egész szövetkezet közösen tárgyalja meg a normák-kérdését a helyi viszo­nyoknak megfelelően. A minta-normá­kon tehát nemcsak szabadott, hanem egyenesen kellett változtatni, ha a helyi Viszonyok azt megkövetelték. E helyett sok helyen az történt, hogy a küldött minta-normákat egyszerűen átvette a szövetkezet vezetősége és nem gondos­kodott arról, hogy azt a tagok megvi­tassák és a kialakult vita eredménye alapján megváltoztassák. Természetes, hogy a Földművelés­ügyi Megbízotti Hivatal norma-terve­zete eok olyan normamegállapitást tar­talmaz, ami a helyi viszonyoknak is megfelelő és éppen ezért át is vehető. De ha a norma-tervezetet a helyi körül­ményekhez mérten nem változtatjuk meg, akkor sok esetben igen súlyos kö­vetkezményekkel járó hibába esünk. Képzeljünk csak el, hogy a norma­tervezet egyik vagy másik normáját igen könnyen lehet teljesíteni, a nor­mák egy másik részénél pedig rendkí­vüli erőfeszítés szükséges a norma el­éréséhez. Ez egyszerűen igazságtalan lenne és jogosulatlan előnyhöz juttatna egyeseket mások kárára. Vannak olyan szövetkezeteink is — mint például Tany — ahol az idei nor­mák megállapítását a tavaszi munkák idejére próbálják elhalasztani, azzal az indokolással, hogy a gyakorlat alapján változtatnak majd a normákon. Olyan hiba ez, mely mellett nem szabad szó nélkül elmenni. Először is állapítsuk meg, hogy sem­mi szükség sincs a tavaszi munkáik gya­korlati tapasztalataira várni. Szinte majd minden magasabbtípusű szövetke­zetünk már az ősz folyamán is dolgo­zott bizonyos normák szerint, tapaszta­latokat már itt is lehetett szerezni. De ettől függetlenül, meg vagyunk róla győződve, hogy a tavaszi munkák min­den fajtájával ismerős emberek alkot­ják meg a normákat, tudják, hogy az ajánlott normaterv a helyi viszonyok­nak megfelelően hol laza, vagy hói túl erős. Másodszor hogyan lehet jó munka­­ég pénzügyi tervet készíteni akkor, ha a normákat csak később akarjuk ren­dezni? A szövetkezet — nagyüzem. Az Üzem rentabilitásától függ a tagok jólé­tének biztosítása. Ezt pedig egyrészt munka- és pénzügyi tervve] segítjük elő, másrészről a belső renddel, igazsá­gos munkaértékeléssel. Ne feledjük: a megelégedés már fél sikert jelenti De vájjon lehet-e megelégedésről beszélni akkor, ha egyes munkáknál játszva le­het teljesíteni a normát és könnyen gyűlnek a munkaegységek, egy másik munkánál pedig a nyolcórás becsületes teljesítmény is kevés norma elérésé­hez? Harmadszor, hogyan mutatkozzék meg az egyéni szorgalom és ambíció, ha a szövetkezeti tag „sötétbe ugrik“, mert munkája kezdetén még nem tudja, mi­lyen lesz annak értékelése? Az egyének Szorgalma, ambíciója nélkül nem bizto­síthatjuk a csoportok, sőt magának a szövetkezetnek a fejlődését sem, Már pedig számos példánk van arra. hogy ott, ahol bevezették a helyes normákat, nagyot lendült előre a szövetkezet ke­reke és szinte általános a megelégedés, nem beszélve arról, hogy maga a szö­vetkezeti tag is növelte — munkatelje­sítményének fokozásával — a maga jö­vedelmét. Negyedszer említsük meg azt is, hogy a tél folyamán a legtöbb szövetkeze­tünk taglétszáma megnövekedett. Sok ú j arc van a szövetkezetben, ezek kö­zött a legtöbb nem dolgozott még közös gazdálkodásban, vagy pláne norma sze­rint. Hogy várhatunk ezektől folyama­tosan jó munkát, he csupa kérdőjellel találják magukat szembe? A normákat előttük tehát ismertetni kell. de koránt se úgy, hogy valamilyen összejövetel keretében felolvassuk azokat nekik Az ilyen normákra azt mondjuk, hogy „pa­piros-normák“, mert a gyakorlatban nem érvényesülnek, vagy rosszul érvé­nyesülnek. Tagadhatatlan, hogy minden embert a legközvetlenebbül érdekel, hogv mun­kájáért milyen jutalmazásban részesül. Az idei tél, de főleg az elmúlt hetek napos időjárása azt mutatja, hogy a ta­vasz rövidesen beköszönt. Hogy a korán jött tavasz ne lepjen meg bennünket és hogy lefektessük a jó termés alapjait, meeg kell gyorsítanunk a tavaszi mun­kákra való előkészületet. A Szlovákiai Földművesek Egységes Szövetsége ezért felhívja az összes szövetkezeti tagokat és földműveseket, valamint a többi ér­dekelt tényezőket, hogy a jó termés biztosítására, azonnal vizsgálják felül, hogyan állnak a tavaszi munkák előké­születeivel, hogy az esetleges hiányokat még idejében kiküszöbölhessék, összpontosítani kell a figyelmet főleg a szántás befejezésére, mert ha még to­vább halogatjuk a szántást, akkor sok nedvességet veszítünk. A száraz vidékeken meg kell szer­vezni a szántóföldek simítását. Ezeken a vidékeken még gyorsabban fel kell készülni a tavaszi munkákra, hogy a talajt megvédjtik a kipárolgástól. Az már természetes, hogy a vetéshez szük­séges műtrágyáról és nemesített vető­magról mindenütt gondoskodtak. Miért fontos, hogy idejében és alapo­san felkészüljünk a tavaszi munkákra? A talaj nedvessége határozza meg a nö­vények fejlődését. Ha a talajnak nincs nedvtartalma, akkor nem képződhet humusz, ott nem fejlődhetnek a növé­nyek. A talaj nedvtartalmától függ a termés. A talajegyenlítéssel meg lehet akadá­lyozni az értékes téli nedvesség kipá­rolgását. Hasonlóképpen a talaj fogaso­lásával is megakadályozhatjuk, hogy a föld alsóbb rétegeiből eltűnjön a ned­vesség. Szövetkezeti tagjaink és a még egyó-A szövetkezet tagjai pedig koránt sem alkalmazottai a szövetkezetnek, hanem tulajdonosai. A szövetkezetben nincs „főnök úr“, aki kénye-kedve szerinti fizetéssel alkalmazza a kizsákmányolás­ra ítélt munkaerőt. A szövetkezetben minden tagnak egyforma joga és egy­forma kötelessége van. E jog és köteles­ség — már saját egyéni érdekében is — megköveteli, hogy szem előtt tartsa a közös gazdálkodás minden ügyét, részt­­vegyen annak intézésében — a szabá­lyok adta kereteken belül. Vegyünk példát Udvard EFSz-étől. Három taggyűlésen a legélénkebb vitá­ban foglalkoztak a normák megállapí­tásának kérdésével. Tudatában annak, hogy a jó normák képezhetik csak az igazságos jutalmazás alapját, rendkívü­li figyelmet szenteltek a normák kidol­gozásának, Udvard an külön javaslatkidolgozó bi­zottságot neveztek ki. Ez a bizottság alaposan megvitatta valamennyi mező­­gazdasággal és állattenyésztéssel össze­függő munka normáját. A bizottság ma­ga is meghallgatta azokat a szövetkezeti tagokat, akik ezt vagy azt a munkát a multhan már végezték. Szóval kikérte a — szakvéleményeket. Ezek alapján tette meg a maga javaslatát. Ezt követ­te azután három egymásutáni taggyű­lés, melyen az egész szövetkezet bekap­csolódott a vitába. Hozzászólott, össze­hasonlításokat tett és tehetett minden­ki. A taggyűlésen többször hangzott el ellenjavaslat, amely a javasolt normák egyikének-másikának szigorítását, vagy enyhítését kívánta, természetesen ko­moly indoklással alátámasztva. Ebben a nüeg gazdálkodó kis- és középföldmű­­veseink nagyon jpl tudják, hogy aki megkésik a tavaszi vetéssel és nem te­szi meg a szükséges intézkedéseket a téli nedvesség megőrzésére, aki idejé­ben nem szórja szét földjein a műtrá­gyát, az ráfizet aztán könnyelműségére a termés betakarításánál. A jóminősé­­gű telt kalászok helyett sovány, kiszá­radt magvak teremnek. Ezzel szemben az idejében elvégzett tavaszi munkák, a nedvességgel való helyes gazdálko­dás és az idejében elvégzett vetés lehe­tővé teszik a mezőgazdasági termények gyors fejlődését, úgyhogy a szem a for­ró nyári napokban nem ég ki, hanem szépen beérik. Felhívjuk a Földműves Szövetség funkcionáriusait és a többi érdekelt té­nyezőket, hogy azok között a földműve­sek között is tegyék meg a szükséges intézkedéseket a tavaszi munkákra való előkészületekre, akik most még bizal­matlanul néznek a termés fokozásának lehetőségére. Az ilyen földműveseket meg kell győzni arról, hogy a tavaszi munkáknál legalább kísérletezzenek a kormány rendelete szerint és akkor ma­guk is meg fognak győződni arról, hogy a mezőgazdasági termelést igenis lehet fokozni. A Szlovákiai Földművesek Egységes Szövetsége az elkövetkezendő napok­ban az összes kerületekben, járásokban és falvakban munkaértekezleteket tart. Ezeken az értekezleteken megbeszélik az dei tavaszi munkák biztosításáról szóló kormányrendeletet és azt a mód­szert, amellyel a legcélszerűbb az illető községekben elvégezni a tavaszi mun­kákat. termékeny vitában jutott a taggyűl' olyan megegyezésre, amely a normá i szabályozásához vezetett. Az így kikristályosádó normákról magától érthetően minden szövetkezeti tag tudomást szerez. Mindenki előre tudja, hogy milyen munkát kell a nor­ma teljesítésénél elvégeznie, azért hány munkaegység jóváírását kapja meg és mennyivel növelheti munkaegységei­nek számát, ha szorgalmasabban, ügye­sebben dolgozik. A normák megállapitása mellett a munkacsoportok beosztása is nagyie­­lentőségű szövetkezeti ténykedést je­lent. Eddig ugyanis a szövetkezet csak valamilyen soron következő aktuális munkára jelölt ki csoportokat. Ezek el­végezték a szántást, a vetést, a trágya­­hordást, vagy más egyéb munkát. A csoportoknak tehát kifejezetten ideigle­nes jellegük és munkakörük volt. A munka jó megszervezésének érdekében ez a rendszer gyökeresein megváltozik. A szövetkezet állandó munkacsoporto­kat jelöl ki, melyek azután megválaszt­ják a maguk vezetőjét. Ezek a munka­csoportok legkevesebb egy évig marad­nak együtt és külön csoportterv szerint végzik el a nekik kiosztott földterületen az összes mezőgazdasági munkákat. Kü­lön munkacsoportot (esetleg csoporto­kat) képeznek az állattenyésztéssel megbízott szövetkezeti tagok-Felmerül persze a kérdés, hogy hány tagú legyen egy-egy munkacsoport? Er­re határozott választ adni nem lehet, mintahogy arra sem, hogy egy szövetke­zetnek hány munkacsoportja legyen. A csoportok száma ég az egyes csoportok­ba osztott tagok száma elsősorban attól függ, hogy milyen nagy a szövetkezet Úgy taglétszámot, mint földterületet il­letően. Az elv azonban az, hogy egy-egy csoport ne legyen Se túl nagy, se túl ki­csi. A gyakorlat arra tanít, hogy a 30-^ 50 tagú csoportok a legmegfelelőbbek, mert ennyi munkaerő irányítását el tudja végezni a csoportvezető. A szövetkezet a meghatározott mun­kacsoportok között felosztja a szövetke­zeti határt. A munkacsoport a neki ki­osztott területet elvégez minden mun­kát és azért felelősséggel is tartozik. A munkacsoportok között egészséges ver­senyzés indul meg. E versenyzés kiter­jed a munkák időre való — tehát gyors — elvégzésére, de egyben minőségi versenyek is. A csoport külön érdeke — még hozzá anyagi érdeke — fűződik ahhoz, hogy igen komoly termelőmun­kát végezzen. Az a csoport ugyanis, amely komoly felkészültséggel, példás szorgalommal dolgozik és ennek révén túlteljesíti a termelési tervet, a túltel­jesítésért külön jutalomban is részesül. Minden csoportnak tehát elsőrendű ér­deke, hogy minél magasabb termésho­zamot érjen el. A csoporton belül a munka megszer­vezése ugyancsak komoly feladat. A csoport külön osztagokat állít fel bizo­nyos munkák végzésére. Ezek az oszta­gok rendszerint 8—10 embert jelente­nek és az osztag ugyancsak vezetőt vá­laszt. Természetesen az osztag nem je­lent önálló termelő egységet, mert ez­zel a jelleggel csupán az állandó mun­kacsoport rendelkezik. Egyszóval: szervezetten, okos, terv­szerű munkarendszerrel fogjunk a meg­induló munkákhoz. Ennek eredménye nem maradhat el! Ha a csoportok tisz­tán látják a rájuk háruló feladatokat, ismerik a munkájuk után. kijáró jöve­delmet és ugyanezt ismeri és tudia minden szövetkezeti tag is, akkor eltű­nik mindenkiből a bizonytalanság, a kérdőjelek kiegyenesednek és ezután a jelszó után kerülnek felkiáltójelként- Előre! (ni Legfontosabb munkánk: Á SZÁNTÁS BEFEJEZÉSE A Szlovákiai Földművesek Egységes Szövetségének felhívása Ha a lóherét és lucernát Thomas-salakkal és kálisóval trágyázzuk, korábban kaszálhatunk, több és főbb takarmányt nyerünk és könnyebben tehetünk elesel a hús, tel és vaj beszolgáltatás! kötelezettségünknek

Next

/
Thumbnails
Contents