Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1951-02-04 / 5. szám

195Í. féhrulr 4. SzcJk/díötdmíáfes s 1950 mezőgazdasági mérlege az Állami Tervhivatal összefoglaló tervteljesítési jelentésében Az Állami Tervhivatal az elmúlt na­pokban jelentette meg az ötéves terv második évének mérlegét. Ebben a mérlegben foglalkozik a mezőgazdasá­gi termelés 1950. évi eredményeivel is és ennek során — többek között — a következőket állapítja meg: Az összmezőgazdasági termelés 19í9-cel szemben 5 százelékos emelke­­lést mutat. A szocialista, tehát szövet­kezeti szektor az ország egész szántási terület 22 százaléka. A kenyérgabona tervezett eredmé­­ayét az elmúlt évben sikerült elérni. A terv kedvező teljesítését jelentik az árpa, burgonya és komló termésered­ményei, de még ezeknél is jobb volt a cukorrépa termési eredménye, mivel ezen a téren JjO százalékos emelkedés következett be az előző évvel szemben. Ezzel szemben nem érte el mezőgazda­ságunk a tervben megállapított ter­mést a kukoricánál, az olajos magvak­nál, de főleg a lennél és kendernél, mi­vel nem valósult meg a szükséges agro­technikai gondoskodás és a korai ve­tés. A tavaszi és aratási munkák gyor­sabb lefolyásúak voltak, mint 1949- ben. Ezt részben az EFSz-ek munka­megszervezése, részben pedig az állami gépállomások támogatása segítette elő. Az állami gépállomások mezőgaz­dasági munkateljesítménye — az 1949- es évvel szemben — jelentősen megnö­vekedett. Az aratási munkálatok sike­res lefolyása jelentősen hozzájárult a szövetkezetek gyors fejlődéséhez, a magasabbfokú gazdálkodásra való át téréshez és a gazdaságtechnikai rende­zések megvalósításához. Az őszi vetéstervet rozsnál és árpá­nál sikerült elérni. Búzánál némi lema­radás mutatkozik és ezért itt tavasszal kell a hiányt pótolni. A jiemesííett vetőmagok használa­ta főleg az Egységes Földműves Szö­vetkezeteknél emelkedett. De emelke­dést mutat a műtrágyának, a nitrogén­­íek és a kálisónak alkalmazása is. A mezőgazdasági temékek felvásár­lása 19If9-cel szemben több mint Уз-dal növekedett meg. A felvásárlási idő lé­nyegesen megrövidült elsősorban a ga­­bonaneműeknél. Ezt a közös cséplés, a manifesztációs beszolgáltatás, a szo­cialista munkaverseny és az EFSz-ek békekötelezettségei tették lehetővé. Ezzel szemben nem szenteltek elegen­dő figylmet a len, kender és olajos magvak felvásárlásának. Sikerült teljesíteni a tervet a mező­­gazdasági állatok számát illetően és túlteljesítette a mezőgazdaság az elő­írt tervet 3 százalékkal a teheneknél és 4 százalékkal a juhoknál. Ezzel szem­ben nem értük el a sertések és anya­sertések tervszámát. A húsfelvásárlásnál a marha- és ser­téshús terén valamivel túlteljesítettük az 1950. évi tervet, általában pedig a hústermelés 191f9-hez viszonyítva 50 százelékos emelkedést mutat. Országos viszonylatban a tejtermelés 12 száza­lékkal túllépte a tervben megállapított előírásokat. Az állami birtokok 2.288, az EFSz-ek 1.825 literes tejtermést ér­tek el, szemben az egyéni gazdálkodók tejtermésével, amely 1606 literes átla­got mutat. Sikeres volt a tojás terme­lési eredménye is, mely téren 15 száza­lékos túlteljesítést sikerült elérni. 1950-ben az Egységes Földműves Szövetkezetek száma jelentősen meg­növekedett. Az EFSz-ek száma — bele­éretve az Előkészítő Bizottságokat is —- 1950-ben megkétszereződött, úgy 1-oqv ma már átlag minden második séghen áttértek a kis- és középföld­­wi •"■vesék a magasabb termelési formá­ra. Az EFSz-ek száma főleg a tavaszi ,-fAsi őszi munkák során növeke­­meg. Több mint 3.200 szövetkezet f0tta fel 1950-ben a mesgyéket és több, mint egy millió hektár földön gazdálkodnak már közösen. Általában az Egységes Földműves Szövetkezetek jobban teljesítették a termelési tervet, mint az egyéni gazdálkodók. örvendetesen emelkedett a mezőgaz­daság gépesítése is 1950 során. A trak­torok száma 8, az önkötöző gépek szá­ma 6, a kombájnok száma pedig 21 százalékkal emelkedett. A Párt Köz­ponti Bizottsága Elnökségének 1950 december 18.-án hozott határozata rá­mutatott az állami gépállomások mun­kájának 1950-ben tapasztalt hiányossá­gaira. A tavaszi munkatervet az állami gépállomások 104, az aratási munka­tervet 98, az őszi munkatervet azon­ban csak 76 százalékra teljesítették. A munka helyes megszervezésének hiá­nya és a gépek kismértékű kihaszná­lása okozta a gépállomások lemaradá­sát. Annak ellenére, hogy az önkötöző gépek száma megnégyszereződött, az állami gépállomások a gabona learatá­­sánál alig érték el a háromszoros tel­jesítményt. Az állami birtokok 1950-ben tovább fejlődtek és jelenleg az egész mezőgaz­dasági terület több mint 7 százalékán gazdálkodnak. A tervezett vetési terü­leteket az állami birtokokon betartot­ták, de nem érték el a tervezett hektár­hozamokat a fontos termények egész soránál. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy a falusi gazdagoktól kimerült ta­lajú földeket vettek át, másrészt nem használták ki gépberendezéseiket, nem érvényesítették elég következetesen a szocialista szervezés és agrotechnika elveit minden mezőgazdasági üzemben. Az állami birtokok állattenyésztése túlhaladta az előirányzott tervet a marhaállománynál 9, a sertésállo­mánynál 22 és a juhállománynál 9 szá­zalékkal. Természetesen túlhaladták a terv teljesítését a húsbeszolgáltatás te­rén is. Az állami birtokokon új mun­kamódszereket vezettek be és ezzel kapcsolatban az alkalmazottaknak mintegy a fele bekapcsolAdvtt a szo­cialista munkaversenybe. Azok a mun­kacsoportok, amelyekre meghatározott munkafeladatokat bíztak, már elérték a 7.000-es számot. Az erdőgazdaságban a fakitermelés 9 százalékos tervtúlteljesítést ért el, ezzel szemben a fa leszállításának ter­ve teljesítettlen maradt. Az erdőmeg­újítási terv 13 százalékos, míg a védő­sávok építése 7 százalékos tervtúltel­­jesítést ért el 1950-ben. Mi Szlovákia első IV. típusú szövetkezete a Párt helyi szervezetének további támogatásával indul az újabb sikerek felé helyzet Csécsénypatonyban, ahol hat kulák kivételével — az egész község tagja a szövetkezetnek Csécsénypatony a legelső községek közé tartozott, ahol Egységes Földműves Szö­vetkezetei létesítettek. Az itteni EFSz ezenkívül Szlovákiában elsőnek fogadta el a IV. típusú üzemi szabályzatot. Ma — a ku Iákokon kívül — tagja a szövetkezetnek a község valamenyi kis és középföldművese. A szövetkezet komoly sikereket tud tehát már felmutatni és ezt elsősorban annak a párttámogatásnak köszönheti, mely­ben a szövetkezetnek kezdettől fogva rész e van. Nem volt könnyű a szövetkezet útja а IV. típusú gazdálkodás bevezetéséig. A falusi gazdagok elkövettek mindent, hogy akadályozzák a szövetkezet kiépítését. Nem mondható, hogy ezeknek a falusi gazdagoknak a száma valami túl nagy lenne, hiszen mindössze hatan vannak, de befolyásuk a kis- és középföldművesekre mégis erősen érezhető volt. Ma a csécsénypalon yi kulákok már háttérbe szorultak, nyil­vánosan nem is merészelnek fellépni a sző vetkezet ellen, de aknamunkájuk — vál­toztatott taktikai módszerekkel — tovább folyik. A falusi gazdagok között vannak ma­gyar nemzetiségűek is, akik „nemzeti el nyomatás"-nak igyekeznek beállítani azt az osztályharcot, melyet ellenük — mint ka­pitalisták ellen — folytatnak. Ezek a fa­lusi gazdagok a maguk úgynevezett „nem­zeti elnyomatásukat" el szeretnék hitetni a község magyar kis- és középföldműve­seivel is. Már pedig az a harc, mely a fa­lusi gazdagok ellen folyik, osztályharc és *я Ünnepélyesen átadták a fíileki gyár dolgozói a galsai EFSz megsegítésére felajánlott 15 tehenet A galsai EFSz — mint azt már lapunk közölte — az elmúlt év őszén át­tért а II. típusú gazdálkodásra és egyben elhatározta, hogy állatállományát is egyesíti. Még az elmúlt évben megkezdték a galsaiak egy istálló adaptálá­sát, amelyet — az ipolynyéki EFSz versenykihívására — a kitűzött időre el is végeztek. Az EFSz tagjainak — mivel ezek legnagyobb része kisparaszt — oly cse­kély volt a marhaállománya, hogy a tagok szükségesnek látták az állomány­növelését. Elhatározták tehát, hogy állami kölcsönnel teheneket vásárolnak tenyésztés céljából. Az EFSz fölött védnökséget vállalt füleki fémipari és fafeldolgozó üzem dolgozói látva, hogy a szövetkezeti tagok milyen nagy akarással és munka­­kedvvel építik szövetkezetüket, elhatározták, hogy ebben a nagy törekvé­sünkben segítő kezet nyújtanak. Mivel a szövetkezetnek inkább anyagi támo­gatásra volt szüksége, úgy határoztak, hogy a napi munkaidejük után túlóráz­ni fognak, amelynek jövedelmét felajánlják a galsai EFSz-nek 15 drb tehén megvételére. Az üzemben szinte versenyszerűen folytak a kötelezettségválla­lások a munkások között, hogy ki mennyi órát dolgozik le az EFSz megsegí­tésére indított akcióban. Ennél példásabb kötelezettségvállalást még kevés üzemi patronátus mutatott, bizonyította együttérzését a falusi dolgozókkal. Az üzemi termelést jelentősen előrevitték a vállalt kötelezettségek, ugyanakkor pedig gondoltak a falu kis- és középparasztjainak megsegítésére is. Magának a többtermelésnek egyébként is az a célja, hogy minél több gépet és közszük­ségleti cikket gyártsunk és az ipari munkásság és dolgozó parasztság egymást segítve vigye megvalósulás felé a szocializmus nagy ügyét. Ipari dolgozóink nagyon jól tudják, hogy a falu szocialista felemelkedésével emelkedni fog az általános életszínvonal is, mert a nagyüzemi gazdálkodással kis- és közép­parasztjaink jóval többet fognak termelni és így több jut majd az ő asztaluk­ra is. Az öntudatos dolgozóink szorgalmas munkájának meg lett az eredménye. A 15 fejőstehenet, amely közül már 5 le is borjazott, január 14-én, vasárnap, ünnepélyes keretek között adták át a galsai EFSz-nek Malata. Virág és Soly­­mosi elvtársak, mint az üzemi bizottság küldöttei. Az ünnepélyen — a kedvezőtlen idő ellenére is — igen sokan gyűltek ösz­­sze, hogy szemtanúi legyenek a nagyjelentőségű ajándék átadásának. A Ke­rületi Nemzeti Bizottság képviseletében megjelent Tóth Bence János is és a környező falvak EFSz-i valamennyien képviseltették magukat az ünnepélyen. Az ünnepség emeléséhez hozzájárult a füleki CsISz ifjúsági szervezet is, amely igen szép előadásokkal gazdagította az ünnepséget. Az EFSz nevében Búj tár szövetkezeti elnök meleg szavakban köszönte meg a füleki dolgo­zóknak ezt a nem várt ajándékát és biztosította az ipari dolgozókat, hogy a szövetkezet fejlődését a jövőben még jobban előre viszik és a legnagyobb oda­adással fognak dolgozni az EFSz kiszélesítésének érdekében. Antal Gyula tanító, aki a szövetkezet építésében szintén fáradhatatla­nul dolgozik, ígéretet tett, hogy a szövetkezeti mozgalom fejlesztésében to­vábbra is segítségére lesz a tagoknak és az ifjúság megszervezésével olyan ge­nerációt nevel, amely nagyban hozzájárul maid e cél megvalósításához Bence nem nemzetiségi harc, mert a szövetkezet­nek, a kis- és középföldműveseknek egy­aránt ellensége a falusi gazdag, legyen az akár szlovák, akár magyar nemzetiségű. Van azonban — ha már erről van szó — a csécsénypatonyi szövetkezetnek egy kis fogyatékossága, ami abban nyilvánul meg, hogy a szövetkezet vezetőségének nincs egyetlen magyar nemzetiségű vezető tagja sem. Ezt a hibát érzi a szövetkezet vezetősége is, azonban azt eddig azzal ma­gyarázták, hogy a magyar nemzetiségű kis- és közép- földművesek akkor léptek be a szövetkezetbe, amikor a szövetkezet már megválasztotta a vezetőségét és az új ve­zetőség választására — az alapszabály sze­rint — csak három év eltelte után kerül­het sor. Az alapszabály valóban így intéz­kedik, azonban a Párt helyi szervezete megtalálja az utat, hogy ne a holt para­grafusok érvényesüljenek, hanem a vegyes lakosságú közös érdeke kerüljön előtérbe. A helyi pártszervezet komoly sikernek könyvelheti el az első szlovákiai IV. tí­pusú szövetkezet megalapítását és most azt a feladatot tűzte maga elé, hogy a szö­vetkezetei fejlődésében megerősíti. A part támogatásnak egyik legutóbbi példája, hogy amikor az állatállományt az új szö­vetkezeti istállóba helyezték, megoldották azoknak a szövetkezeti tagoknak a lakás­kérdését is, akiket az állatállomány keze­lésével bíztak meg. Lehetővé tették, hogy munkahelyük közvetlen közelébe költöz­hessenek és így jobban, alaposabban fon­­dozhassák a rájok bízott állatállományt. A Párt helyi szervezetének munkáját azonban feltétlenül továbbra is fokozni kell a szövetkezet támogatása, illetve meg­erősítése terén, mivel egyelőre nem mond­ható még el, hogy Csécsénypatony szövet­kezetének tagjai valamenyien eljutottak volna már az öntudat oly magas fokára, hogy a szövetkezetei olyan közös tulaj­donnak tekintsék, melyért az egyén és a köz érdekében minden fáradsággat és ál­dozatot meg kell hozni. Vannak még a szövetkezetnek olyan tagjai, akik sokkal szorgosabban dolgoznak a házkörüli gaz­­dákodásra meghagyott kis földjükön, mint a szövetkezet birtokán. Ezek a szövetke­zeti tagok még megkülönböztetést tesz­nek az „ő földjük" és a „szövetkezeti föld" közöttj Nem tudasították tehát még elég­gé, hogy az egész szövetkezeti föld és állatállomány az övék, hogy a szövetke­zetben végzett munkát elsősorban a ma­guk és a saját jólétük érdekében végzik. Ügy a szövetkezet vezetősége, mint a Párt helyi szervezete közetkezetes felvilágosító munkájával el kell tüntetni a helytelen és előítéletekből fakadó gondolkozást, meg kell győzni a szövetkezet valamenyi tagját, hogy a nagyüzemi szövetkezeti gazdálko­dással és ennek révén a magasabb termés­­eredményekkel maguk a szövetkezeti ta­gok járnak legjobban. A Párt helvi szer­vezete tudatában van e feledatok fontos­ságának és éppen ezért remél helő hogy Csécsénvpatonv szövetkezete további ko­moly előrehaladást mutat ebben az évben is és növeli az eddigi jelentős sikereit.

Next

/
Thumbnails
Contents