Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-21 / 3. szám

I

о

'195í, Janulr ’ft

1Udám

HOGY LEHET AZ?

— Hogy lehet az, hogyha fejjel lefelé állok, akkor a fejembe bele folyik a vér, de a lábamba mégsem folyik bele? — kérdi egy kuláklegény a komájától.

— Azt azért van, mert a fejed üres.

MILYEN TÁJON?-— Szúró fájdalmakat érzek a testemben, doktor úr!

— Milyen tájon kezdte először érezni a fájdalmakat?

— íígy Érsekújvár táján.

Az már más

A negyvenholdas nagyhasú Derelye Gáspár betántorog я kocsmába. i

— Adjon két deci törkölyt — mondja sűrű csuklások közepette.

— Dehiszen maga olyan részeg, hogy nem szolgálhatjuk ki — feleli a kocsmárcs.

— Hát nem is nekem kell, hanem a komámnak.

— Hol a komája?

— Ott fekszik a kocsma előtt a sárban.

PISTIKE MEG A POR

Pistikét megvizsgálja az orvos és porokat rendel neki Másnap amikor eljön hozzájuk megint az. orvos, látja ám, hogy Pistike bent állt a patakban.

— Hát te mit csinálsz ott, kisfiam? — kérdi tőle.

— Veszem be az orvossága — feleli Pistike. — Mert azt tets* ft mondani, hogy vízben szedjem be a porokat...

Mi a különbség?

— Mi a hörcsög meg a kulák közt?

— Na mi7

— Semmi. Mind a kettő eldugja a búzát.

MENYKO HULL AZ ÉGBŐL

Az égből hulló meteort nevezték az őskorban ménnykőnek. A magyar nép hullócsillagnak hívta és^ a hajdankorban az éjszakákon egy pillanatig fénycsíkhoz hasonló pályáját összezavarták a villámfénnyel. Később már elsősorban a villámot képzelték mennykőnek. melynek kő mivolta mellett itt-ott talált és valójában az ősembertől szármaгр kölándzsahegyeket tekintették bizonyítéknak. Azt hitték, hogy az istenek ilyen lándzsamennykővel sújtják azt, akire haragszanak.

Igazi „mennykő“: a főleg augusztusi éjszakákon hulló meteor évente átlag 650 tonna mennyiségben zuhan a világűrből a földre. Két fajtája van. Az egyik csupán estében figyelhető meg. mert a levegő súrlódása1 szétporlasztja, még mielőtt a földre ér. Ez a fajta a földhöz vonzott, bomlásban levő üstökösökből ered. A másik fajtát a naprendszerünkön kivüleső világűrből érkező vasbuckák képezik.

A Szovjet Tudományos Akadémia moszkvai ásványtani múzeumában egymás mellett sorakoznak a hatalmas meteorok, régi néven menny kövek. Üveg alatt látható az a két mázsa súlyú meteorkő, amelyet а XVIII. században találtak a szibériai Jeniszej - folyó medrében. Mellette azok a meteorok állnak, amelyeket a szovjet tudósok találtak meg a Szovjetunió távoli területem. Láthatók itt képek is, melyek a meteorütötte óriási tölcséreket ábrázolják.

Az ilyen „mennyköveken“ kívül másféle kővek is vannak a múzeumban.

A világ haladószellemű nemzetei a stockholmi határozat megjelenése óta újult erővel indultak harcba a béke megteremtéséért, biztosításáért. Nemcsak a népi demokratikus országokban, de a nyugati imperialista - kapitalista államokban is a haladószellemű polgárok, a dolgozók százezrei és milliói csatlakoztak a stockholmi határozathoz. Az USA- han megjelenő Magyar Hírnök „Még egy háború?“ címmel közöl cikket, amelyben a számok beszélnek és amely számok megdöbbentő szószólói a Béke Hívei mozgalmának. Ezek a számok a Genfben megjelenő „Diplomáciai és politikai tudomány nemzetközi szemléje“ c. lapból valók. A Magyar Hírnök cikkét itt közöljük:

„Mi pusztult el?

A frontokon 21 millió fiatal ember halt meg,

15—20 millió Öreg,

Egy kis oszlopon

óriási rög nyugszik, csillogó, tükörsima szemcsékkel. Azt lehetne hinni, hogy nagy türelemmel esiszolgálták simára a füstszinű ко felületét. Odébb égy kis asztalt mintha hó borítana.

MI PUSZTULT EL

c

gyermek és nő pusztult el a légitámadások következtében.

29 és fél millió ember rokkant meg vagy lett teljesen munkaképtelen,

21 és negyed millió ember veszítette ei a légitámadások során otthonát és lakásberendezését.

4.5 millió embert deportáltak, internáltak vagy mozdítottak ki lakhelyéről.

35 millió otthont tett a háború a földdel egyenlővé.

150 millió ember maradt hajlék nélkül.

Mibe került?

1945-ig a második világháború háromszor annyiba került, mint az első. Ebből a pénzből jutott volna: egy 27.500 dolláros lakóház (1,375.000 Kčs), 10.000 dollár értékű bútor (500.000 Kčs), 50.000 dollár készpénzajándék (2 és fél millió Kčs) mindenn egyes családnak Amerikában, Kanadában, Ausztráliában, Angliában, Írországban, Franciaországban, Németországban, Szovjetunióban és Belgiumban. Ezenfelül minden 200.000-t meghaladó város a következő hatalmas adományt kaphatta volna: 62,500.000 dollárt könyvtárakra, 62,500:000 dollárt iskolákra, 62,500.000 dollárt kórházakra.

Elképesztők ezek a számok, bármelyik csoportot is nézzük. A második csoport „Mibe került a hábarú" megmutatja, mit kaphatott volna a dolgozó emberiség abból, amit háborúra költöttek el, olyan javakból, amiket ő maga állít elő. E helyett a dolgozó embertől elvették ezeket, soraiból tízmilliókat lemészároltak, dollárbilliókat érő munkáskezek által előállított javakat megsemmisítettek. S ez a tengernyi vér és pusztulás csak egy maroknyi embernek használt, a kapitalista fegyver gyárosoknak.

A felületen ragyogó „hópihék“ nem egyebek, mint a hydroborax nevű ásvány kristályai, melyeket egy kazahsztáni tó fenekéről emeltek ki.

A múzeum látogatói megtudják, hogy miért van ilyen vagy olyan* színe az ásványnak, miből áll a föld kérge és hogyan viselkednek a természetben a különféle ásványok.

Itt van példuál a jól ismert kén. Egyszer tömör, sárga tömeg formájában, más. szór apró, aranyosan csillogó kristályok alakjában. Látható itt egy másfél méter magas oszlop is, melynek anyaga közönséges konyhasó. Van a szivárvány minden színében csillogó gyémánt vagy vízcsepp tisztaságú akvamarín is.

Mintegy 10 ezer kőzetet állítottak ki ebben a csodás múzeumban. Ez a menynyiség azonban csak parányi része a múzeum egész anyagának, A Szovjetűnió Tudományos Akadémiája ásványtani mú zeuma a világ leggaz dagabb ilyennemü gyűjteménye. Tudósok, mérnökök és földtani kutatók egymást követő nemzedékei járultak hozzá a párját ritkító gyűjtemény gazdagítása Koz.

•И«Ж#Н111НИ!Ж!ННИ!Н1Н!!!!1!!!!!!!Ш1!!!!!1!!!1!!!!И!!!!!!Н!И!!!!!!!!!*И!!Н1!!!!!!!!ЯЖ!Ш!!И!!!!!!*!1!Ж!!!!!!!!!!М!!!!!*!!!Н!!Н1(!!!!!!!!!!!!!!!!!1!!!!Н1ПН1111 !!!l!!!!!!!!!ü! 0!t!!!!!!!!!!!!!!il!!!l!M!!!IOi!!!1lllj!t!ia!M!!!l!M!!H!!M!f!!!!M!fM!!M!!l!M!!!(!!0!!!!!!!!'0!!!!l!MrH!;!!M!!M!!!!!!lfl!t!IH!!!H!!!!!!!n!l!!!!M!!!!!!!0!!M!!in!!MH!*IM!!!M!!!!M!M!?!inO!!!!M!M!f!!!!f!ni!!!!!f!!!!!!!!!!!!!!!!!H!!n!!!!!!!!!!Mtt!!!!!!n!n!tn'.

Közben oda jött az asszony is hozzájuk. Jó, dolgos asszony volt, gondoskodott a háztartásról, ahogy csak tudott, a nehéz munka és a nélkülözés — amely fojtogatta őket —ez ő fiatal arcán is súlyos nyomokat hagyottt.

— Talán jó lenne, ha haza mennénk, mert apa biztosan éhes és pihenni is szeretne a hosszú út után. A krumpliért majd később vissza térünk — mondotta az asszony gondoskodóan.

A férj bólintott, majd oda kiáltott a kis fiúnak, hogy 6 is induljon haza. A fiatal asszony kezébe vette a kisgyermeket, a férfi meg vállára emelte a bölcsöt s azután mindnyájan hazaindultak. Az öregnek azonban nem volt maradása. Gyorsan közeledett az autóbusz indulási ideje. Nem lehetett őt visszatartani.

A városban nyomban felkereste az ügyvédet, aki igyekezett az öreg embert emberségesen fogadni.

— No mi az Piroska bácsi, mi hozta magát hozzám?

Az Öreg szó nélkül átnyújtotta a levelet az ügyvédnek, aki színlelte az olvasást, holott erre semmi szüksége nem volt, mert az egész ügyet nagyon jól ismerte.

— No és mit kíván most tenni? — kérdezte az öreg embertől.

— Az ügyvéd úr okosabb, mint én vagyok s bizonyára tud valami jó tanácsot adni.

Az ügyvéd komolyan válaszolt. — Sajnos, Piroska bácsi, itt nem tehetünk semmit. Fizetni kell.

— Hogy fizetni kell, azt magam is kiolvastam a levélből, de hogyan fizessünk, amikor sem nekem, sem a fiamnak nincs pénze. Várni kellene, amíg a viszonyok megjavulnak egy kicsit.

Az ügyvéd elnevette magát — A banknak nincs türelme. A bank vissza akarja kapni a pénzét, melyet kölcsönadott. A bank nem tehet arról, hogy a maga fia rosszul gazdálkodik.

Piroska bácsi elöntötte a méreg és akkorát ütött az ügyvéd asztalára, hogy azon még a tinta tartó is táncra perdült. — Hogy az én fiam nem gazdálkodik jól? Hiszen majd megszakad a munkában, sőt nem. csak ő, hanem a felesége is. Tehetnek ők arról, hogy nem tudják eladni terményeiket? Ezt a banknak is be kellene látnia.

Az ügyvéd szigorúan rászólt Piroska bácsira.

— Nálam ne csináljon lármát. Akkor kellett volna erre gondolni, amikor a váltót aláírta. Fizetni fog, vagy dobra kerül a háza.

Ezek az utolsó szavak szivén találták Piroska bácsit. Egészen letört. Nehézkesen eresztette le magát a székre. Előbbi haragjának már nyoma sem volt. Alig könyörgött, amikor újból megszólalt.

— Ügyvéd úr, csináljon valamit. Én már Öreg ember vagyok és nem szeretném, hogy a tetőt eladják a fejem felül.

Az ügyvéd is megváltozott hangnemben igyekezett emberségesebbnek mutatkozni.

•— Nézze Piroska bácsi, én magának csak azt tudom tanácsolni, hogy adja el a házat szabad kézből. Én majd elintézem a bankban, hogy ezt megtehesse. Tegyük fel, adnék magának erre három napot. Ha akarja, még vevőt is küldök.

— És ki volna az a vevő?

— Gömböc József,

— A gazdag Gömböc? Hiszen az már

összevásárolt egy csomó parcellát és házat. Most még az enyémre is éhes?

Az ügyvéd tovább igyekezett rábeszélni az öreget.

— Nézze Piroska bácsi, nincsen más kiút, a faluba senkinek nincs pénze, csak Gömböcnek. Senki sé tudná a házát és a kertjét megvenni és senki se adna érte annyit, mint Gömböc. Ha árverésre kerülne a dolog, alig kapnánk érte annyit, hogy fedezze a banktartozást és magának, meg a fiának nem maradna egy koronája sem. Gömböc viszont annyit fizetne a házért és a kertért, hogy maga szépszerivel kifizethetné a bankot és még magának is maradna pár koronája, amivel elmehetne a fiához, aki azért a pénzért eltarthatná élete végéig.

Piroska bácsi nem válaszolt mindjárt. Csöndesen ült a széken és gondolkodásában az ügyvéd se zavarta, mert már látta, hogy nyert ügye van. Lassan emelkedett fel az öreg a székről és megadóan mondotta:

— Küldje el hat, ügyvéd úr, azt a vevőt, azt a Gombö-cöt.. .

Másnap Gömböc — az ügyvéd társaságában — felkereste Piroska bácsit. Gömböc magas, erős ember volt. Látszott rajta, hogy a ház. az udvar és a kert is nagyon tetszik neki. Nagyon elégedett volt, hogy olcsón hozzájuthat. Arra azonban nem gondolt, hogy mi esz tovább Piroska bácsival.

— Engedje meg nekem, hogy még - három napig itt maradhassak ebbe a házba, hadd szedjem ki a krumplit a földből. Aztán elmegyek ... — kérlelte Gömböcöt az öreg.

Gömböc vissza akarta utasítani az öreget, de az ügyvéd közbeszólt.

— Jó, jó, hagyja csak Gömböc bará tóm, hadd szedje ki az öreg a krumpli ját, no de minél hamarább, hiszen arra nem kell három nap.

Amikor az ügyvéd és Gömböc távoztak, mind a ketten meg voltak elégedve az üzlettel. Piroska bácsi viszont egészen letört. Elszállt belőle minden életkedv. Alig tudott bevánszorogni a szobába, Egész világ omlott össze benne

Odacsoszogott az asztalhoz. Fáradtan ereszkedett le az asztal melletti padra- Az asztalon levő naptárból kiszakított egy tiszta lapot, zsebéből apró ceruzát kotort elő, azután reszkető kézzel írni kezdett: Az én végrendeletem , . .

Kelemen szomszéd — rendes szokása szerint — másnap reggel betekintettt a kerítésen Piroska bácsi udvarába Mindig így szokta üdvözölni az öreget, aki ilyenkor már kint motoszkált az udva ron, Csodálkozva látta, hogy az udvar üres s az öreget nem látni sehol. Átjött Piroska bácsihoz. Amikor benyitott a szobába, megdöbbenten állt meg. Az Öreg ember arcraborulva feküdt az asztalon. Előtte fehérlett a végrendelete <‘s a pénz, ami még megmaradt a banktar tozás levonása után. A végrendeletbe csak ennyi állott: Mindenem, ami meg maradt, a fiamé és hiszem, hogy ő még megéli a jobb időket.

Kelemen szomszéd látta, hogy itt mar nincs segítség, mégis szaladt az orvosért Amikor az orvos felületesen megvizsgálta az öreget, közömbös hangén mondotta:

— Nagyon öreg volt már. Senki sem élhet örökké.

Kelemen nagyon jól tudta, hog\ Piroska bácsi még vígan élhetett volna tovább.

Szabad Földműves a Szír válnál Egységes Földműves Szövetség és a Szlovákiai Szövetkezeti Tanács hetilapja — Szerkesztőség ki- vatal és expedíció Bratislava Stürova be>ie< ..*) Г4 03 — Felelős szerkesztő Kugler János _ Kiadja az „Óráé" lap és könyvkiadó vállalat. Nyomja: Concordia nyomda Bratislava. Nár. jovstania 41. rányít, postahivatal Bi»tisi".-a z — Előfizetés egy évre 100 — Kčs. félévre 50 —Kčs. — A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig. Eng. sz 1750 OPJ B? 2 1950/81.