Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1951-06-10 / 23. szám
2 Smhtdfőtíműm 1951. Június 10. Az 1951. évi aratási munkálatok biztosításáról szóló kormányrendelet Az Egységes Földműves Szövetkezetek, a kis- és középföldművesek, az állami birtokok és a traktorállomások alkalmazottai most a tavaszi munkák sikeres megvalósítása után az aratás küszöbén állnak a gottwaldi ötéves terv harmadik évében. Az aratási munkálatok sikeres és gyors megvalósításától nemcsak is- és középföldműveseink életszínvonalának emelkedése függ, hanem EFSz-eink további megszilárdítása és dolgozó népünk gazdagabb élelmiszerellátása is. Hála a munkásság kis- és középföldművesekkel való szövetsége megszilárdításának, dolgozó földmű-Az aratási munkálatok példás és gyors elvégzésével nemcsak megszilárdítják a szövetkezeteket és magas jövedelmet biztosítanak maguknak, hanem egyúttal megmutatják az egyénileg gazdálkodó földműveseknek, hogyan lehet emelni a hektáronkénti földhozamot és ezzel a falu dolgozó népének életszínvonalát. Minden EFSz, minden kis- és középföldműves, minden állami birtok arra törekszik a traktorállomások segítségével, hogy az idei aratást a lehető leggyorsabban elvégezzék és hogy rögtön az aratás után csaknem teljesen egyidejűleg a kaszálással a tarlóhántást és tarlótakarmányok vetését is elvégezzék és hogy emellett mind a cséplést, mind a beszolgáltatandó mennyiség tömeges beadását is elintézzék. Az egész évi munkában, de főleg az aratási munkálatokban szerzett tapasztalatokat felhasználva fogják szövetkezeti tagjaink, valamint kis- és középföldműveseink megkezdeni az őszi munkákat. EFSz-eink még jobban felhasználják az új agrotechnika vívmányait a szovjet példa szerint, hogy a jövő évi termés még gazdagabb legyen. Ezért a Csehszlovák Köztársaság kormánya a következő intézkedéseket tűzi napirendre: Az aratás előkészítése és megvalósítása A gondosan kidolgozott aratási tervek és az alapos előkészület az idei termés gyors és sikeres betakarításának első és legfontosabb feltétele. Különösen azokban az EFSz-ekben kell minden erőt az aratás előkészítésére és gyors elvégzésére összpontosítani, amelyekben a földművesek az idén először fogják közösen betakarítani a termést. Ezért a nemzeti bizottságok, de főleg a járási és helyi nemzeti bizottságok, a földműves szövetség és a mezőgazdasági termelés és felvásárlás bizottsága járási bizalmijaik segítségével biztosítják, hogy az Egységes Földműves Szövetkezetekben épúgy, mint a szövetkezet nélküli községekben gondosan kidolgozzák az aratási munkálatok tervét. Szükség esetén a kis- és középföldműveseknek egyenes segítséget kell nyújtani a terv kidolgozásában. A járási tervek magukba foglalják mindenekelőtt az aratási területekről, a gabona állapotáról, a munkaerők, a fogat és az aratógépek — beleszámítva a traktorállomások gépeit is — szükségletéről szóló adatokat. E. mellett szükség esetén igénybe veszik az 55/47. számú törvényt a fogatok, a gépek és a munkaerők saját forrásokból való biztosítására. A helyi nemzeti bizottságok és az Egységes Földműves Szövetkezetek gondoskodnak arról, hogy a lehtőség szerint egyidejűleg a tarlóhántással elvégezzék azoknak a szántóföldeknek újra megművelését, amelyek még nem voltak megművelve. A járási és helyi nemzeti bizottságok, az EFSz-ek, valamint az összes kis- és középföldművesek gondoskodnak arról, hogy a kulákök semmiképpen se hátráltathassák az idei aratás, cséplés és beszolgáltatás sima és sikeres folyamatát. Gondoskodnak arról, hogy a kulákok rendesen teljesítsék kötelezettségüket és ott, ahol az a veszély áll fenn, hogy a kulák nem tesz eleget kötelességének, rögtön közbelépnek és biztosítják az aratási és a cséplési munkálatok, valamint a beszolgáltatások pontos teljesítését. A járási nemzeti bizottságok gondosveseink és az Egységes Földműves Szövetkezetek egyre több és jobb teljesítményű gépet kapnak szocialista iparunktól. Ez lehetővé teszi az idei aratási munkálatok gyors megvalósítását is. Az aratás jó alkalom, hogy szövetkezteink bebizonyítsák a munka jó megszervezésével és a magas termésekkel a nagy, egyesített táblákon való szövetkezeti gazdálkodás előnyeit és hogy így minden kis- és középföldművesnek mintaképül szolgáljanak. A kis- és középföldművesek többezer szövetkezetben az idén először fogják közösen betakarítani a termést. Ezért gondoskodnak arról, hogy egész évi munkájuknak gyümölcsét sokkal előbb behordják, mint tavaly és hogy így az esetleges tűzveszélyt vagy a kulákok kártevő munkáját megakadályozzák. Arra fognak törekedni, hogy a közös termésből egy kalász gabona se menjen kárba. Minden szem gabonára úgy fognak vigyázni, mint közös vagyonra, hogy minden egyes szövetkezeti tagnak megadhassák a becsületes munkájáért járó részt a termésből. A gabona gyors, lehetőleg rögtön a földeken történő kicséplésével és a beszolgáltatási kötelezettségek gyors és becsületes teljesítésével eleget tesznek hazafias kötelezettségüknek és gondosan biztosítják a vetőmagkészletet a jövő évi vetésre és a takarmányalapot a közös állattenyésztés számára. kodnak arról, hogy a mezőgazdasági termelés és felvásárlás bizottságainak járási bizalmijai szükség szerint hozzájáruljanak beavatkozásukkal az aratási munkálatok sikeres elvégzéséhez. Az aratási tervek, az aratás megszervezésének és előkészítésének elvei 1. A magasabb típusú EFSz-ekkel rendelkező községekben: a) A szövetkezeti tagok elsőrendű feladata az, hogy az aratási munkálatokra jó tervet készítsenek, amely az egész évi tervvel összhangban van és aztán, hogy az aratási munkálatokat tervszerűen előkészítsék és megszervezzék, mégpedig oly módon, hogy az aratás megkezdésének időpontját az időjárásnak megfelelően mennél előbbre tegyék és a csóplést, valamint a beszolgáltatást sikeresen és rövid időn belül megvalósítsák. b) A tervben úgy kell megállapítani az aratási munkálatok megkezdésének és befejezésének időpontját, hogy a terménybetakarítás, a tarlóhántás és a tarlótakarmányok vetése, valamint a cséplés és a beszolgáltatások megvalósítása a legrövidebb időn belül egyidejűleg történjen meg. c) A tervnek magában kell foglalnia az aratógépek, cséplőgépek és szállítási eszközök előkészítéséről és megjavításáról szóló adatokat és a gépek teljes mértékben való kihasználásának lehetőségeit. Hasonlóképpen a ló- és ökörfogatok teljes mértékben való kihasználatára is tervet kell készíteni. A gépek és a traktorok kihasználásának a tervét az állami traktorállomás dolgozóinak segítségével kell kidolgozni, mégpedig olyan módon, hogy traktorállomások segítségével és a saját gépek és fogatok kihasználásával az aratás időtartama mennél rövidebb legyen. Nagy gondot kell fordítani továbbá a vetőmag, a takarmány, a széna és a szalma raktározási helyeinek biztosítására és kitisztítására. d) A tervben továbbá meg kell határozni a tarlótabarmányok vetésére alkalmas területeket, valamint az őszi repce vetési területeit. A repcét legkésőbb augusztus 20-ig el kell vetni. e) Az aratási munkálatok gyors és sikeres megvalósitásának érdekében minden egyes állandó munkacsoport számára meg kell határozni bizonyos földterületet, amelyen az összes aratási munkálatokat elvégzi. Gondoskodni kell továbbá arról, hogy a munkacsoportok és osztagok tagjai tisztában legyenek konkrét feladataikkal. f) Az igazságos jutalmazást az aratási munkások normalizálásával kell biztosítani. Az eddigi normákat felül kell vizsgálni és szükség esetén megjavítani. A szövetkezeti tagoknak meg kell magyarázni a normák és a munkaegységek nagy jelentőségét az igazságos ujtalmazásra és a munka teljesítményének emelésére. A szövetkezeti tagoknak továbbá meg kell magyarázni azt, hogy a ledolgozott órák szerinti jutalmazás sem a szövetkezet, sem az ő maga számára nem megfelelő, mert nem veszi figyelembe a teljesítményeket. Az aratás alatt a munkacsoportok tagjai minden nap rendszeresen értekezletet tartanak, amelyen megbeszélik a másnapi teendőket. Igen nagy gondot kell fordítani továbbá a munkakimutatások és a könyvelési feljegyzések rendes vezetésére is. g) Az Egységes Földműves Szövetkezetek előkészítik, megtárgyalják és biztosítják az egyes munkacsoportok között, valamint a szomszédos EFSz-ek között az aratási munkálatok leggyorsabb és legjobb megvalósításáért folyó szocialista munkaversenyt . 2. Az alacsonyabb típusú munkamódszerekkel rendelkező községekben: a) Mint a magasabb típusú EFSz-ekben hasonlóképpen az alacsonyabb típusú szövetkezetekben is ki kell dolgozni az aratási munkálatok tervét. Itt is meg kell határozni az állandó munkacsoportok számára a munkaterületet. A tarlóhántást az alacsonyabb típusú EFSz-ekben is rögtön a kaszálás után kell elvégezni. A tarlótakarmányok és az őszi repce vetéséről is gondoskodni kell. A traktorállamásokkal karöltve alacsonyabb típusú EFSz-eink is tervet készítenek saját gépeik és fogataik teljes mértékben való kihasználására, valamint szerződést kötnek a traktorállomásoktól szükségelt gépekre. A szocialista munkaverseny megszervezéséről sem szabad megfeledkezni. b) A szövetkezetek vezetőségeinek ajánljuk, hogy a közös aratási munkálatok megszervezését a kis- és középföldművesek jelenlétében tárgyalják le, hogy mennél több dolgozó földművest lehessen a közös munkákba bekapcsolni. c) A munka igazságos jutalmazását az alacsonyabb típusú EFSz-ek is a normák bevezetésével és pénzértékbe való átszámolásával biztosítsák. Minden egyes munkáról pontos feljegyzést kell készíteni és e feljegyzések szerint idejében és lelkiismeretesen elszámolni. A gépekkel és fogatokkal dolgozó tagok munkáját nem szabad magasabban értékelni, mint a kézzel dolgozó szövetkezeti tagokét. A példásan megvalósított közös aratási munkálatok nemcsak a szövetkezeti tagokra jelentenek nagy előnyt, hanem megmutatják az egyénileg gazdálkodó kis- és középföldműveseknek azt, hogy miben van az Egységes Földműves Szövetkezetek jelentősége és hogy ők is milyen magas terméseket érhetnének el, ha közösen dolgoznának nagy, egyesített táblákon. Ezzel megteremtik a lehetőséget új EFSz-ek keletkezésére, illetve a meglévő szövetkezetek taglétszámának emelésére és a magasabb típusú munkamódszerekre való áttérésre. ' 3. EFSz-nélküli községekben: a) A szövetkezet nélküli községekben a helyi nemzeti bizottságok a földműves Szövetséggel való szoros együttműködéssel a kis- és középföldművesek soraiból aratási bizottságokat alakítanak, amelyek kidolgozzák a közös aratási munkálatok tervét és biztosítják az aratás gyors és sikeres megvalósítását. b) A bizottságok a lehetőség szerint minden kis- és középföldművest megnyernek a közös munkálatokra és gondoskodnak a munkaerők, a gépek és a fogatok teljes mértékben való kihasználásáról. A kis- és középföldművesek érdekeit szem előtt tartva főleg a kulákok gépeit és fogatait kapcsolják be a lehető legjobban a közös aratási munkálatokba és ezért szükség esetén igénybe veszik az 55/47 számú törvényt. Az aratási bizottságok biztosítják az aratási munkálatok igazságos és idejében való elszámolását és kifizetését, mégpedig olyan módon, hogy meg ne történhesseen az, hogy a kulák többet keressen a kis- és középföldművesek rovására. c) Az aratási bizottságok gondoskodnak az aratás gyors és jó elvégzéséről, biztosítják a tarlóhántást, valamint a tarlótakarmányok és az őszi repce elvetését, meggyorsítják a csóplést és gondoskodnak a beszolgáltatandó gabona rögtön a cséplőgéptől való elszállításáról. A vető- és az ültetőmag biztosítása A jóminőségű vető- és ültetőmag igen nagy szerepet játszik a magas termés elérésében. Ezért az Egységes Földműves Szövetkezetek, az állami birtokok, valamint a Ms- és középföldművesek, a gazdasági szövetkezetek és a Nemzeti Bizottságok minden figyelmüket összpontosítják: a) A vetőmag betakarítására, Mcséplésére_és beszolgáltatására a magtermelési területekről. Különösen arról kell gondoskodni, hogy a cséplésnél, vagy a beszolgáltatásnál össze ne keveredjék a vetőmag a közönséges gabonával. Hasonlóképpen a here és a többi takarmány cséplésénél is nagy gondot kell fordítani arra, hogy a vetőmagnak szánt rész össze ne keveredjék a többi alacsonyabb minőségű maggal. b) A gazdasági szöretkezetek a Vetőmagot gyorsan felvásárolják, tisztítják és elraktározzák az egyes fajták Szerint. Emellett ügyelnek arra, hogy a vetőmag valamilyen ok miatt ne veszítsen minőségéből. Az EFSz-ekből és az állami birtokokból beszállított vetőmagot külön kell elraktározni. c) Az Egységes Földműves Szövetkezetek magtermelési földjeikről a lehető leghamarabb és a lehető leggyorsabban betakarítják a vetőmagot és külön kicsépelik, nehogy valamilyen keveredés következzék be. EFSz-eink az érvényben lévő munkamódszer Szerint biztosítják saját vetőmag-alapjukat. Hasonlóan járnak el azok a kis- és középföldművesek is, aMk elhatározták, hogy az ősszel már közösen fogják megművelni a talajt. d) Hasonlóképpen az egyénileg gazdálkodó földművesek is meghagynak annyi vetőmagot, amennyi a tervezett területek bevetésére elég. A len betakarítása Textiliparunknak, tekintettel dolgozó népünk egyre fokozódó szükségleeteire, sok nyersanyagra van szüksége. Ezért az idén kiszélesítettük a lentermelési területet. Most fel kell készülni a len gyors és idejében való betakarítására, a lenmag elválasztására és a lenszár törésére, hogy kiküszöbölhessük az elmiílt évben előforduló hibákat, amikor ugyanis a betakarítás elhanyagolása miatt a len nagy károkat szenvedett mind a szárak, mind a mag minőségében. A len idejében való és gondos betakarításának érdekében a földművelésügyi minisztérium, a kerületi, járási és helyi Nemzeti Bizottságok, az Egységes Földműves Szövetkezetek, az állami birtokok, valamint a Ms- és a középföldművesek a traktorállamások és a földműves szövetség segítségével gondoskodnak arról, hogy: 1. a betakarított lenből legkésőbb október 15-én kicsépeljék a magot és hogv a lenszámak legalább a 70 százalékán legkésőbb szeptember 15-ig elvégezzek a törést; 2. idejében megjavítják a lenmüvelö gépeket és hogy ezek a gépek telies mértékben használhatók legyenek-3. M legyenek szemelve azok в legelők, illetve rétek, ahol a lent törés coljából kiterítik. 4. végül gondoskodnak elegendő mennyiségű munkaerőről, főleg az álbmi birtokok számára. (A következő számunkban folytatjuk)
