Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1951-01-14 / 2. szám
4 Cvf'baé G&dmíűtes 1851 január 1 4. Legjobb földművesasszonyaink és szövetkezeti tagnőink Zólyomban tartották első járási munkakonferenciájukat A szövetkezeti állattenyésztés megszervezése és működése Az EFSz taggyűlése állattenyésztési felelőst választ — Az állatok etetésére terv készül -— Az állatok gondozóinál csak rendkívüli esetben történhet változás — A jutalmazás az ápolók gondjára bizott állatok súlya és hasznossága szerint történik Mezőgazdasági termelésünkben mindjobban megmutatkoznak a kistermelés, az egyéni gazdálkodás hátrányai. Ez elsősorban a hozamok, a hasznosság kisebb eredményeiben, valamint a gépek kihasználatlanságában nyilvánul meg. Természetesen az állattenyésztésben is megmutatkoznak az egyéni gazdálkodás hátrányai, ami különösen akkor válik tudatossá, ha elgondoljuk, hogy Szlovákiában eddig a tehénállománynak még mindig mintegy 38n/o-át használják igavonónak. Ez a körülmény természetesen nagy mértékben befolyásolja elsősorban a tejtermelést, másrészt pedig az állatok egészségi állapotát. A fenti, állapot megszüntetésére irányuló törekvésben nagy szerepe van.az EFSz-eknek is; ugyanakkor azonban az EFSz-ek sikeres fejlődését sem lehet elképzelni a közös állattenyésztés bevezetése nélkül. A közös gazdálkodásban, a közösen megművelt földeken sokkal inkább lehet majd elegendő mennyiségű takarmányt termeszteni, mint eddig és a -takarmányalap növelésével illetve biztosításával egyben állattenyésztésünket is biztosítjuk és emeljük annak hasznosságát. Éppen ezért az EFfz-ek egyik főfeladata a közös istállók létesítése, adaptálása, illetve felépítése, hogy azután az állattenyésztést jól megszervezzék, mégpedig tenyésztési farmok létesítésével. Az EFSz közgyűlésén a tagságnak meg kell választania az állattenyésztés vezetőjét, aki működéséért, vagyis a termelési feladatok teljesítéséért felelősséggel tartozik a szövetkezet vezetőségének. HOGYAN TÖRTÉNIK AZ ÁLLATOK ÁTVÉTELE? A közös állattenyésztésbe elsősorban a* igavonó állatokat kell átvenni, továbbá a marhaállományt, a sertéseket és a juhokat. A beteg állatokat nem szabad a közös istállóba bevinni, azokat vagy el kell adni, vagy pedig külön istállóban kell elhelyezni. Ha az állatoknak közös gazdálkodásba való átvételénél kitűnik, hogy az egészséges állatok száma kicsiny, az EFSz faj anyag vásárlásával kiegészíti az állományt. Az állatok átvétele az ügyviteli rendszabályok értelmében és szerint történik. Természetesen, hogy az EFSz-nek gondoskodnia kell a takarmányozás biztosításáról, mert hiszen a helyes etetés a tenyésztés sikerének egyik legfontosabb feltétele. Cservinszkij szovjet tudós írja, hogy a takarmánynak és az etetésnek van a legnagyobb befolyása az állatok szervezetére. Ezért az EFSz-ek elsőrendű kötelessége, hogy intézkedéseket foganatosítsanak a jó széna, takarmány-kapások, sílótakarmány stb. biztosításéra. Minden farmnak külön takarmányfogyasztási tervvel kell rendelkeznie. Ezért 1951-ben minden közös állattenyésztéssel rendelkező EFSz összeállítja az etetési tervét, melyhez segédeszközként a Földművelésügyi Megbizotti Hivatal külön irányelveket ad ki. Az- etetési terv összeállításánál a következőket kell figyelembevenni: a) Minden gazdasági állat számára össze kell állítani a megfelelő etetési adagot úgy a téli, mint a nyári időszakra. b) A termésből azonnal biztosítani kell bizonyos részt takarmányozási célokra. c) el kell végezni az öntermelési takarmány felértékelését, vagyis a takarmányzási normák meghatározását. d) Az említett takarmányozási normák és a velük összefüggő etetési adagok szerint meg kell állapítani az egy állatra eső takarmányadagot naponta és évi szükségletre átszámítva az EFSz állatállománya szerint. e) Mérleget kell készíteni, mennyi takarmányra van szükség az év folyamán és mennyit termel a szövetkezet, tehát szükség esetén — ha a saját termelésben hiány mutatkozna — mennyi takarmányt kell a szövetkezetnek vásárolni. az Állatok etetése Az állatoknak takarmányt az etetési normák szerint kell adni. Ezek adatok az állatok szükségleteiről fajtájuk, élősúlyuk és hasznosságuk szerint. Normákkal fejezik ki a száraz takarmány, emészthető fehérjék, keményítő egységek és ásványi anyagok szükségességét. Az etetési adagokat a takarmányozási normák szerint kell összeállítani és azoknak tartalmazniok kell a fentebb említett anyagokat. Az állattenyésztés emelésénél nemcsak a gazdasági állatok számának növeléséről lesz szó, tehát nemcsak a mennyiségről. Éppen ezért nagy fontosságot kell tulajdonítani az állattenyésztési termékek minőségének emelésére is. Az állatok hasznosságát az élősúly, a tejelőképesség és a tej zsírtartalmának növelésével, és különösen a minőségi utódok nevelésével növeljük. A hasznosságot megfelelő alkalmas környezet megteremtésével növeljük a szovjet agrobiologusok ismeretei alapján és itt nagy feladatok várnak micsurinistáinkra. A takarmányadagokat úgy kell elkészíteni, hogy annak minden kilogramja célszerűen használódjék fel. A takarmány elkészítésén például a szalmának etetésre való elkészítését értjük 2%-os sóoldat, forró viz, élesztő, korpa hozzáadásával. Az etetési adagot úgy kell összeállítani, hogy az ízletes legyen és megfelelő mennyiségű vitamint is tartalmazzon. Az etetési adagokat az állattenyésztés vezetője a zootechnikai tanácsadó és a járási zóotechnikus segítségével állítja össze. Az állattenyésztési vezető feladata, hogy a szövetkezet agronomjával egyetértésben biztosítsa a szövetkezet takarmányszükségletét. Ej célból megfelelő vetési eljárást kell választania és gondoskodni kell arról, hogy a vetési tervet betartsák. Különleges figyelmet kell szentelnie a legelők és rétek karbantartásának is. A MUNKA MEGSZERVEZÉSE Az EFSz állattenyésztésében a munkát kezdettől fogva úgy kell megszervezni, hogy az állatokat csoportok szerint meghatározott egyének gondozására bízunk, vagyis etetőknek, fejőknek utaljuk őket, akik felelősek az állatok etetéséért, gondozásáért és fejőséért és ezzel hasznosságuk emeléséért. Az állatok hasznosságának legnagyobb akadálya a gondozó személyzet gyakori változtatása. Ezért a gondozó személyzet változását csak nagyon fontos okból lehet engedélyezni. Hasonlóan nem ajánlatos az emberek cserélése a fogatoknál sem, természetesen csak akkor, ha ott beváltak. A munka megszervezésénél nagyon fontos szerepe van az állatokért és a holt leltárért viselt személyi felelősségnek. Biztosítani kell az állatokat gondozó tagok állandó csoportjait és olyan rendet kell bevezetni, hogy az egyes szövetkezeti tagok gondjaira bízott állatok ne kerüljenek egyik kézből a másikba. Az egyes gazdasági állatok gondozásánál minden tagnak megfelelő specifizálást kell lehetővé tenni és így elősegíteni teljesítményének emelési lehetőségeit és a munka produktivitását. Az állattenyésztésben a munka nem egyforma az egész év folyamán. Télen több, nyáron kevesebb a munka, ezért a nyári hónapok alkalmával az állattenyésztés körül foglalkoztatott szövetkezeti tagok kisegíthetnek más munkáknál is, mint például a szénabehordásnál, a takarmányok sílózásánál, a farmok közelében lévő földek megmunkálásánál és más hasonló munkáknál. MILYEN A MUNKA SZERVEZÉSE A MARHATENYÉSZTÉSI FARMON? Ezen a farmon a fejőnők, etetők, borjugondozók, pásztorok, növendékállat gondozók és az éjjeli őr képeznek csoportokat. Szükség szerint a tejkezelésre is lehetnek kirendelt munkaerők, továbbá a takarmányszállításra is, ámbár a takarmányszállítást a szövetkezet vezetőségének rendelkezései szerint a mezei csoportoknak kellene végezniük. Minden fejőnőnek vagy fejőnek bizonyos számú tehéncsoportot utalnak ki. A tehenek kicserélését a fejőnők között lehetőleg nem szabad megengedni. A teheneket úgy kell csoportosítani, hogy az állatok tejelőképességük, koruk és élősúlyuk szerint egyenértékűek legyenek. A legjobb és leghasznosabb tenyészteheneket kiváló tejelőképességgel rendszerint a legjobb fejőnőknek a gondjára kell bízni. Nagy jelentőségű az is, hogy mikor bízzák a fejőnő gondozására az elsőellésü teheneket. Az ilyen tehénnek tejelőképessége, valamint az utódok minősége nagyban függ attól, hogy miként volt a tehén elkészítve az ellésre. Hogy a tehén jól legyen az ellésre előkészítve, a tehenet legalább négy hónappal az ellés előtt át kell adni a fejőnőknek, mert hiszen ők fognak róla gondoskodni a V '''Ken. A MUNKACSOPORTOK ÖSSZETÉTELE Felvetődik tehát a kérdés, milyen legyen egy munkacsoport összeállítása? A Földművelésügyi Megbizotti Hivatal irányelveket adott ki erre vonatkozólag is és ezek szerint egy munkacsoport 6 személyből áll, ezekből öten fogják gondozni a teheneket, elvégzik a fejest, elkészítik a takarmányt és etetni fogják a teheneket, egy dolgozó pedig a bikát és ökröket kezeli. A borjukat az elválasztásig a fejőnők gondozzák és az elválasztás után külön meghatározott prémiákat kapnak. Az említett munkacsoport összeállítása olyan farmra vonatkozik, melyben hozzávetőlegesen 50 fejőstehén, 1 bika, 2 pár ökör és 10 szopósborjú van. A fentvázoltakat természetesen minden EFSz-ben külön meg kell trágya ini és a taggyűlésen kell elhatározni a munkanormákat is. A munkacsoportokat csak a már megtárgyalt és elfogadott munkanormák után állítsák össze. A MUNKA JUTALMAZÁSA A munka helyes megszervezésének talán legfontosabb feladata az egyenlő jutalmazás kiküszöbölése. Az állattenyésztésben az elért eredmények alapján való jutalmazást kell bevezetni, vagyis a tejelőképesség, az elért élősúly és az állatok általános állapota szerint. Ez annyit jelent, hogy némely mezőgazdasági ágazattól eltérően igyekezni kell, hogy az állattenyésztési dolgozókat ne az egyes munkákért (gondozás, etetés, stb.) járó munkaegységek szerint jutalmazzák, hanem munkájukat aszerint kell értékelni, hogy milyen - s mennyi terméket értek el, tehát menynyit fejtek tehenei, mennyi a súlygyarapodás, milyen a juhok gyapjúja, ;n - lyen a tyúkok tojáshozama, stb. Ezért rendkívül fontos, hogy pontos jegyzéket vezessenek a gondozott állatok számáról, a tejelőképességről, súlygyarapodásról, az utódokról, stb. Hogy az állattenyésztési dolgozók érdekeltségét m g jobban fokozzuk és ezzel mindjobb-n javítsák munkájukat, mindjobb eredményeket érjenek el, a prényás jutalmazást kell tehát bevezetni a túlteljesített feladatok után.
