Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1951-05-13 / 19. szám
I Szűbdfitím&es / Szakszerű növény kezdéssel a főid terméshozamának fokozásáért A mezőgazdasági növények ápolása Amint a kukorica sorolni kezd, meg kell fogasaim. A porhanyított talajban a kukorica gyorsan és jól fejlődik. Amikor már három négy levele van el kell végezni az első kapálást. A kapálást fogatos, vagy gépi kapálással keresztben hosszában, utána pedig a növény körül kézákapálással kell végezni. Mindkét munkánál vigyázni kell arra, hogy a kapálás ne legyen túl mély és ne sértse meg a kukoraci gyökérzetét, amelynek jelentékeny része oldalirányban nő. Az első kapálást 8—10 cm mélyen kell végezni. Azért nagyon fontos az első kapálásnak idejében való elvégzése, s ezáltal a fiatal növények számára fejlődésük kezdeti szakaszában a legkedvezőbb életfeltételek biztosítása, mert a jó kezdeti fejlődés elmaradását később már nem lehet pótolni, illetve behozni. Ha már három-négy leveie van el kell kezdeni a kukorica egyelését. Az egyelésnél mindig a legfejlettebb növényeket hagyjuk meg. A kései egyelés különösen azért kár. mert akkor már a szomszédos növények old0!gyökerei öszszefonódnak és a megkötött növények gyökerei részben elsazakadnak. Az egyelést késleltetéssel csak a drótféreg és a pajor kártétel-veszélye esetén indokolt. Az egyelésnél a gyengébb beteg növényt kell eltávolítani, akkor is. ha ezek a növénytávolság szempontiából jobban megfelelnének. A kezdeti fejődésükben elmaradt növények később is gyengébbek maradnak, gyakran meddők lesznek és a termésben nagy kiesést jelentenek. Ha a kukorica elérte az 50—60 cm-es magasságot és oldalhajtásai jelentkeznek, fattyazni kell. Ezt a munkát kézzel végezzük úgy, hogy a tövet megfogjuk és a hajtásokat jó mélven és oldalt húzva szakítjuk le a tőről. Ezt a munkát nem Szabad halogatni, mert a fattyúhajtások gyengítik a tővet és késleltetik a kukorica érését. A dohánypalánták kiültetése Kiültetés előtt a melegágyat jól meg kell öntözni, hogy a palántákat a gyökerek nagyobb sérülése nélkül ki lehessen szedni. Kiszedés után a palántákat a tűző napfénytől való megóvás céljából és a kiszáradás ellen nedves takaróval fedjük be és így szállítsuk az ültetés színhelyére. Ha leggyakoribb rovarkártevő: tripsz jelentkezik a melegágyban nevelt palántákon, akkor mártsuk ültetés előtt a palántákat (gyökereket, levelet egyaránt) két-ezrelékes nikotin oldatba. A dohánypalánták kiültetésének gyom és rögmentes porhanyós és lég-Í'árható talajba kell történie. A dolánypalánták helyének kijelölöse egyenes sorokba kézzel, vagy géppel végezhető. Kiültetést április végén kell megkezdeni, hogy korai érésük s így a meleg nyári időben még kiszárítható dohányt nyerünk. Amennyiben lehetséges legkésőbb május 20-ig be kell fejezni a kiültetést. Az ültetést kerti dohánynál 50x30, a zölden beváltásra kerülő kerti dohánynál 50x25, a muskotály, hevesi és szabolcsi dohánynál 60x40, egyéb dohányfajtáknál 70x50 cm-re kell végezni, tígy, hogy a sorok iránya északkeleti legyen. A kiültetéskor a talaj nedvességi állapotától függően a palánták helyét előre meg kell öntözni. A száraz földbe palántát ültetni nem szabad. A ki ültetés olvan mélyen történ jék, hogy a föld a szikleveleket is betakarja. Túl mélyen ültetni és a palánta gyökerét elgörbíteni nem szabad. Az ültetés ültetőfával, vagy kézzel történ jék. Az ültetés után meg nem eredt dohánypalánták pótlását késedelem nélkül és mindig az ültetés sorrendjében végezzük el. A palánták pótlását legkésőbb június 15-ig be kell fejezni és a melegágyat július 5-ig meg kell semmisíteni. A dohány kapá lása és ápolása Kiültetés után a megeredt dohány palánták kapálását azonnal meg kell kezdeni. Annyiszor kell kapálni, ahányszor azt a talaj tömődöttsége és gyomossága megkívánja. A sorközök kapálását toló, vagy lókapával végezzük mindaddig, amíg az ültetvénybe könnyen be lehet menni, A dohány kapálásnál általában a következőket kell szem előtt tartani: A sor és növény közökfet egyenletesen, simára, kell kapálni. A rögöket fel kell aprózni és a repedéseket be kell húzni. Töltögetni nem szabad. Nedves, sáros talajt nem szabad kapálni. Gondosan vigyáznunk kell arra, hogy a dohány leveleket földdel ne szórjuk be és a már megkapált talajt újból ne tapossuk le. A dohány termesztésnél a termés mennyiség és a minőség javítása érdekében egyes dohány fajtáknál bugázni és kacsozni kell. A bugázást a táblán nem egyszerre, hanem folyamatosan az egyes tővek kifejlődésének sorrendjében kell végezni. Idejét mindenkor úgy választjuk meg, hogy az a teljes virágzás időpontjában történiék. Az ezt megelőzően végzett bugázás korainak, ha pedig már hervadt szirom, sőt kialakuló magtok is felismerhető, az már késeinek minősül. A kerti dohány kvételével valamenynyí dohányfajtát bugázva kell termeszteni. A kerti dohánynál a bugázás csak igen gyenge fejlődésű ültetvényeken engedhető meg olyan mértékben, hogy a főbuga megmarad és csupán az oldalágak távolíthatók el. Ipari magtermelés esetén bugázást nem kell végezni. A bu»ázást általában a napnak abban az időszakában kll végezni, amikor a levelek hervadtak. A buga eltávolítását késsel, vagy metszőollóval közvetlenül a meghagyandó levél felett végezzük. A bugázás végrehajtásánál gondoskodni kell arról, hogy azt megfelelő magasságban végezzük. A bugázás történhetik méllven, közepesen és magasan, az szerint, hogy a bugák 4—6, 3—4, 1—2 levéllel vágják ki. A jól fejlődő ültetvényt magasan kell bugázni, ha tápanyag hiány, kedvezőtlen időjárás, vagy kései ültetés következtében az ültetvény gyenge fejlődésű, közepesen, a korán virágba szökött pótlásokat pedig mélven kell bugázni. A bugázáson kívül a legfontosabb munka a dohány termesztésnél a kacsozás-végrehajtása. Amint a leggyengébben fejlődő növényeken az oldal hajtások annyira megnőnek, hogy kézzel megfoghatók, azokat ki kell csípni. A kacsozást mindannyiszor meg kell ismételni, ahányszor azok kifejlődnek A kacsozást olyankor végezzük, amikor a levelek kissé fonnyadtak. Fejlett növényeken buja fejlődésnél á kacs hajtásokat fejlettebb állapotban kell eltávolítani. Talajművelés a A jó talajművelésnek a gyümölcsösben a fák fejlődése szempontjából rendkívül nagy jelentősége van. A talaj gyakori fellazításával elősegítjük a levegő behatolását a talajba, felmelegedését és egyúttal a tápanyagok feltárodását. A talaj nedvességtartalmának szabályozását is leggazdaságosabban talajműveléssel oldhatjuk meg. A talajmunka azonban a tőle várható kedvező hatást csak abban az esetben biztosítja, ha megfelelő időben és módon végezzük. Különösen középkötőtt és kötött talajoknál fontos azt az időpontot kiválasztani, amikor a talaj kissé szikkadt állapotban van, vagyis amikor a talajművelő eszközök munkája nyomán széjjel omlik; a morzsalékos talajszerkezet így érhető el. A kötött talajban pedig csak a morzsalékos állapotban mennek végbe azok a változások, melyek között a növényzet jól fejlődik. A gyümölcs talajmunkával kapcsolatban fontos kérdés a művelés mélységének megállapítása. A gyümölcsfák gyökérzetének egy része ugyanis a talaj felső 15-25 cm-es rétegében helyezkedik el. Különösen a tápanyagfelszívó hajszálgyökerek és gyökérszőrök hatolnak a felső termékenyebb talajréteg felé, ezért a mély talajművelés semmi körülmények között sem lehet indokolt. Gyakorlati megfigyelések szerint termő gyümölcsösökben 12-15 cm mélységű ta lajmunka a legmegfelelőbb. Ezt a mélységet be kell tartani a fiatal fáknál is, mivel kezdetben helyesebb a gyökérzet fejlődését a mélyebb réteg felé terelni. Különsen ha gyakran öntözzük a fiatal fákat, ügyeljünk, nehogy a gyökérzet csak a felső nedvesebb rétegben helyezkedjen el. Éppen ezért, öntözzük ritkábban és nagyobb mennyiségű vizet adjunk. A gyökérzet elhelyezkedését és hajszálgyökereknek a felső talajréteg felé törekvését figyelembe vé-Különös gondot kell fordítani a beteg, főkép mozaikos tővek külön kezelésére Az ilyen tövekről elátvolított bugákat és kacsokat a dohányföldről kä kell hordani és mélyen el kell ásni. A dohány szántóföldi betegségeinél az előforduló rozsda betegségek, vagy levél foltosság ellen a beteg levelek eltávolításával, azok megsemmisítésével, a betegség kiirtásával kell védekezni. A leggyakoribb rovar kártevő, a tripsz ellen kétezrelékes m'kotínoldat permetezéssel kell védekezni. A répa eeveTése Amikor a növény három négy levélben van, azonnal egyelni kell. Az egyelés a cukorrépának az egyik legfontosabb munkáia. Ha ezt a munkát rosszul végezzük, minden előző munkánk eredménvét tönkretesszük. A minél korábbi egyelés kívánatos, mert a korábban kiegýelt répa gyorsabban fejlődik. Azonban túl korán sem célszerű egyelni, mert ilyen esetben a még fiatal palántákat a rovarkártevők könnyen elpusztítják. Elkésni azért nem szabad, mert a későn egvelt réo^ sokkal gyengébben fejlődik és jóval kevesebbet terem. Az egyelés munkáját is végezhetjük gépierő segítségével. A gép lehetővé teszi a munka gyors és könnyebb elvégzését. Gépi erővel úgy egyelünk, hogy a vetéssorokban keresztbe járó megfelelő távolságra beáú’tott kanáló géppel átvágjuk a sorokat. Ezt a munkát azonban. csak olvan répavetésekben lehet végezni, amelynek sorai nem hézagosak. A hiányosan beállott, vagy rovarok által megritkított répavetést azonban, alul egvenesfokú rövidnyelű széles rénakapákkal kell átvágni. Az átvágásnál vigyázzunk arra, hogy a kapákkal ne vágjunk gödröt a 'sorkÖ7ökb=»n, hanem a kapát oldalra húzva a sorközök talajsíma felülettel maradjanak vissza. Az egyelőkapák megfelelő távolságban pásztáson kivágják a fölös növényeket, de még mindig több répát hagynak meg a szükségesnél. Azért a megmaradt csomókat kézierővel, úgynevezett kapirccsal úgy kell kiegyelni, hogy mindig a legerősebb palánták maradjanak meg. Az eltávolítandó növényeket gyökerestől tépjük ki a földből. Egyelés után, amint a növények ismét lábra kapnak, azonnal meg kell a répát kapálni. Ez alkalommal is nemcsak a sorközöket lazítjuk fel porhanyóra, hanem a sorokat is. A véletlenül megmaradt kettős töveket el kell távolítani, a meghagyott répát pedig körül kell kaparni. gyümölcsösben ve, olyan talajművelő eszközök alkalmazása előnyös, amelyek nem rendelkeznek erős vágóéllel. Nyári talajmunkára éppen ezért legjobban megfelel a tárcsa, rúgosfogú kultivátor és a borona, őszi talajmunkáknál, melyet rendszerint a trágya bemunkálásával kapcsolunk össze, azonban mégis ekét alkalmazzunk, egyrészt a trágya jó aláforgatása végett, másrészt pedig mert évente egyszer a hajszálgyökerek bekurtítása a .gyökérzet újabb elágazodására való serkentése végett előnyös is. Nem helyes azonban, nyár folyamán is állandóan bolygatni a gyökérzetet. Gazdaságosság szempontjából arra törekedjünk, hogy úgy az őszi, mint a nyári talajmunkát termő gyümölcsösben is nagyobbrészben motoros, vagy fogatos erővel végezzük. A fák ágainak kímélése és a fokozottan szélesebb sáv gépi vagy fogatos erővel való elvégzése miatt, készítsünk egyszerű vonószerkezetet és utána kössük a tárcsát vagy boronát. Tavasszal az első talajmunkát a metszés és rügyfakadás utáni első permetezést követően végezzük, a továbbiakat pedig szükség szerint, a gyomosodás illetve kiadósabb esők alapján. Általában ötszöri nyári sekély talaj munka elegendőnek bizonyul. Egy-egy nagyobb eső után azonban ajánlatos soron kívül is a nedvesség megőrzése véget a talaj felső rétegét megbolygatni. Erre a célra tökéletesen megfelel a borona is, amelynek használata igen gazdaságos. Már több éven át tisztántartott homoki gyümölcsösben, ahol nyáron a felső réteg kiszáradása miatt a gyomosodás gyenge, általában elegendő .a nyári talajmunkát csak boronával végezni. Gyakori boronálás egyébként gyomirtásra is megfelel és ily módon a nedvességet rendkívül jól megőrizhetjük. B. L. A bárányok szállítása és legeltetése A legtöbb EFSz-ben és állami gazdaságokban most rendezkednek be a juhtenyésztésre. Meg lehet, hogy még nem mindenütt vannak úgynevezett zootechnikusok (állatszakkezelők), azért Szeretném egyes dolgokra felhívni a juhtenyésztők figyelmét. Amíg a felvásárolt bárányok az EFSz-be, vagy az állami birtokra kerülnek, nagy megpróbáltatáson mennek keresztül. Ezeket ugyanis az e célra rendezett felvásárlási napon, a raktárszövetkezeteknél szerzik be. A bárányok ezen a napon már korán reggel elkerülnek a tanyáról és sok nehézségnek vannak kitéve. Éjjel, vagy korán reggel ettek utoljára. Felrakják őket a kocsira és amíg a rendeltetési helyre nem érkeznek, a kocsin rázkódnak. A felvásárlásnál rendszerint várni kell, amig lemázsál és átveszik, majd ismét teherautóra és utána vagonba kerülnek. A bárányok út közben megszomjaznak. Ritka eset, hogy ha út közben megitatják őket, de még akkor sem biztos, hogy az illető, aki a bárányokat kezeli ügyel e arra, hogy minden bárány hozzáférjen a vízhez. Sok esetben a bárányok nagy része szomjan marad. Ami az etetését illeti, a bárányok legnagyobb része éppen a választás után van, tehát a legrosszabb stádiumban. Szállításuk már ebből a szempontból sem a legkedvezőbb. A bárányok sokszor két három napig is éheznek, azért, mert a felvásárló szövetkezetek, amelyek felelősek a szállításért legtöbb esetben nem rendelkeznek jóminőségű szénával. A fentiekben csak rá akartam mutatni azokra a napokra, amelyeket a bárányoknak a szállítás idején át kell élniük. Az elgyengült bárányok az ilyen megpróbáltatás után megkívánják a gondozást. Hogy olyan hibát ne kövessünk el, amelynek aztán szomorú következményei lehetnek, tudni kell, hogy a bárányok szomjasak megérkezésük után. Azért ezeket legjobb még a kirakás előtt megitatni. Vigyáznunk kell arra, hogy ne adjunk nekik túl hideg vizet. A bárányok a hosszú út után szomjasak és sok vizet szívnak magukba, ami könnyen megbetegedést okozhat. Az itatás után engedjük ki őket a vagonból és tereljük őket össze olyan helyre, ahol legalább ideiglenesen meg tudjuk őket etetni jó minőségű szénával, lucernával, vagy lóherével. Aztán hagyjuk legalább egy órát kinn és csak azután hajtsuk az előre elkészített akolba. Az ilyen hosszú út után a bárányok nagyon összetörődöttek és könnyen kaphatnak tüdőgyulladást. Ajánlatos, hogy ha egy pár napig hagyjuk őket p;henni és utána fokozatosan szoktassuk a legelőre. Az akolt egészségügyi szempontból szárazon és szalmával megaljazva kell tisztán tartani. A legeltetésnél kezdettől ajánljuk a legeltetési rendet betartani. A bárányokat nem szabad korán reggel a harmatba kihajtani. A kosaras legeltetésnél is csak a harmat felszállása után engedjük ki azokat. A kihajtás előtt mindig jó, ha egy kis száraz szénát, vagy egészséges szalmát adunk nekik. Ez különösen fontos ha a legelőn gyenge a fű, melytől a bárány könnyen hasmenést kap. A harmatos legelő rendszerint sok fehérjét tartalmaz, amely mérgezést idézhet elő. Ezt a veszélvt elkerülhetjük, ha a szalmát reggelenként rendszeresen etetjük. Mivel ez évben kevés volt a takarmány és lehet, hogy már szalma sem igen van, ez esetben adjunk nekik szemestakarmányt. A bárányokat a kihajtás előtt itassuk meg, mert ehetséges, hogy azok éjjel megszomjaztak. Az itatóvályú körül a talajt tartsuk rendbe, nehogy a bárányok a sárban járjanak a vízre, mert ezáltal a bárány könnyen kap körömbeteséget, ami az állatnak nagyon fájdalmas. A szép és egészséges bárányokkal öröm lesz a kezelőnek is dolgozni. Dr. Ing. Kovács ____________________1951. május 13.