Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)

1950-09-03 / 25. szám

Hogyan készítsük elő a talajt az ősziek alá? Az őszi vetés legnagyobb hibája: a laza föld A repce és a bihorhere A repcét kapás-, a biborherét gabona-távolságra kell vetni A repce és a bihorhere aránylag aprómagú növény. Mindkettő jól elké­szített talajt kíván és nem szabad mélyre vetni. Rendszerint gabonatarlóba vetjük. Csak ritka esetben vetjük más, korábban letakarított növények után. A talajelökészítést természetesen a tarlóbuktatással kellett megkezdeni. Aki ezt elmulasztotta, annak most nehezebb lesz a talajelőkészltés és több munkával jár. Legfontosabb, hogy a magvat nedves talajba vessük. Ezt azzal érzük el, ha a vetésig a talajt nem bolygatjuk, hanem mikor elérkezett a vetés ideje, a talajelökészítést a vetést egyszerre, egy napon végezzük. A talajnak így nem adunk időt arra, hogy kiszáradjon. Azt viszont elérjük, hogy a magvak nedves földbe kerülnek és egész biztosan kikelnek. Ha a keverö-szántást elvégeztük, akkor újból nem kétt szántani, hanem tárcsával, kultivátorral, kisebb parcellánál lókapával, amennyiben a talaj nincs összetömődve, fogassal is elkészíthetjük a vetöágyat. Ha rögös, vagy laza a talajunk, akkor vetés előtt járassunk hengert, hogy porhanyó legyen a vető­­ágy és elég tömött ahhoz, hogy a nuig egyenletesen két-három centiméter mélységen jusson a földbe. A repcét kapás sortávolságra vessük. Legmegfelelőbb távolság 30—36 cm. Gyengébb talajon sűrűbbre, erős vagy friss trágyás talajon pedig na­gyobb sortávolságra vessünk. Nem helyes, ha gabona-sortávolságra vetünk, mert ekkor a repce nem bokrosodik, vékony szára lesz és a magvak is fejlet­lenebbek lesznek. Az ilyen repce ősszel hamarabb felnyurgul és könnyebben kipállik a hó alatt, mint az olyan, amelynek levelei a földön szétterülnek. A biborherét gabona-sortávolságba vessük. Vetőmagmennyiség kataszt­­ralis holdanként 12—17 kg. Mind a bihorhere, mind a repce vetése után já­rassunk könnyebb hengert. Ezzel az egyenletesebb és gyorsabb kelést mozdít­juk elő. Különösen fontos a biborkere-vetést lehengerezni, mert ennek magja nek-~»hben csírázik, mint a repcéé. A legtöbb hiba az ftui vetéseknél azál­tal fordul elő, bogy laza földbe vetnek. Az Így vetett növény gyökérzete nem fejlődhetik jól az üregesség miatt Különösen fontos a rozs alá a talajt kellően előkészíteni, mert a tál laza földbe vetett rozs csak sínylődik. A rozs kimondottan tömődött földet kí­ván. Ha bánni oknál fogva a rozs alá való talajelőkészéts és a vetés között rövid az idő, akkor hengerrel kell a megfelelő talajtömődöttséget biztosíta­ni. Ha jól előkészítjük a talajt, nem kell attól tartani, hogy az a vetésig kigazo­­sodik. Ez csak ott fordul elő, ahol el­mulasztották a tarlóhántást, va° datlanul kezelték a földet. Ahol gondos művelés van, ott a földet nyugodtan készíthetjük elő két héttel a vetés előtt. náltuk és ezzel a gazdaságos sertéstar­tás követelményeit is biztosítottuk. Ha azonban a sertéseinket alacso­nyabb súlyban választjuk el, akkor egyrészt a fejlődési energiát nem tud­juk kihasználni, másrészt a sertések súlyrárakását későbbi időpontban kell végrehajtanunk. Az elválasztás utáni időszakban ugyanezt a célt jelentősen több abrakkal és több idővel tudjuk elérni. Sertéseinket tehát magasabb súlyban válasszuk el, mert azzal nemcsak egészséges, tenyésztésre és hizlalásra alkalmasabb sertéseket kapunk, hanem gazdaságosabban is tudunk termelni. N. L. Jövőévi kenyérgabona-term :ünk sikere nagymértékben attól függ, ho­gyan készítjük elő a talajt az őszi ve­tésre. Ennek a munkának egyik legfon­tosabb része a jó porhanyitás. A jo termések másik főfeltétele a vetés ide­jében való elvégzése. Az ősziek alá való talajelőkészítés­hez tárcsát, vagy ekét használunk. Ab­ban az esetben, ha korán betakarított terményről van szó, amelynek a talaját időben megbántottuk, vagy ped’" ha keverő szántást is kapott a föld akkor tárcsával jó munkát tudunk végezni. A tárcsa igen jó porhanyitö eszköz, jó magágyat készíthetünk vele. A tárcsa azonban csak akkor végez jó munkát, ha a föld ver- ’ tt el nagyon, mert a tárcsa csak porha­­nyit, de nem fordít. A meetárcsázott földet el kell simítani, hogy adóig ne száradjon feleslegesen, amíg vetésre kerül a sor. Abban az esetben, ha a vetésre váró földön a gyomok kihajtottak, ekét kell használni. Az eke használatánál azon­ban ügyeljünk, hogy ne legyen rögös a szántás. Nem szabad tehát olyan mély­re ereszteni az ekét, hogy az nagy rö­göket fordítson fel. A rögös szántásnak vetés alá való előkészítése aránytala­nul sok munkát igényel és sose lehet olyan tökéletes magágyat csinálni, mint a rögmentes szántással. Az eke után azonnal fogast és simítót jára­tunk, így a talaj elsimítva marad a ve­tés ideiéig. Az ősziek alá való talajelökészítést idejében kell elvégezni. Leghelyesebb, ha a szántás-tárcsázás és a vetés kö­zött legalább 10—14 napos idő telik el. lacok takarmány értékesítése 61.5 szá­zalék. (Hízósertésnél ez 20—22 száza­lék). A keményítő-fehérje arány 1:3.2- hez. Ha tehát a malacokat a szoptatás alatt már kéthetes koruktól kezdve fo­kozatosan hozzászoktatjuk az abrakta­karmányok etetéséhez és a kocatejet megfelelő mennyiségű tehéntejjel, Író­val vagy abrakkeverékkel kiegészítjük, elérjük azt, hogy a feletetett abrak kétszeresen hasznosul a malac szerve­zetének felépítésénél, mint a későbbiek folyamán. Ha tehát magasabb súlyban választjuk el a sertéseket, akkor a ta­­karmányértékesités jobb kihasználása mellett a fejlődési energiát is kihasz-Korán szántsunk Az őszi szántást legkevesebb 25—2b' centiméter mélyen végezzük. A répa alá azonban még mélyebb szántás szükséges, mert csak mélyszántással, fejlődik a répa magas cukortartalma. Az őszi szántás annál fontosabb men­nél kötöttebb a talaj. Ha a kötött talajt tavasszal szántjuk, akkor az nagyon hantos lesz, ami csökkenti a talaj ter­mékenységét. A nehéz talajt tehát a lehető legmélyebben szántjuk, azonban a könnyű talajokat, amelyek nem igé­nyelnek porhanyítást, sekélyebben szánthatjuk. A cukorrépa alá szántási mindig alaposabban kell végezni, mint más veteményekét. A sekély szántásnál, ahogy azt meg­figyelhetjük a földek szélén, a répa ki­csi és nem eléggé fejlett. Az ősz! mély­szántás előnye azonban nemcsak a por­­hanyós talaj képződésében van, hanem, mint ahogy azt bebizonyították, a mélyszántás következtében a talaj job­a cukorrépa alá ban megőrzi a nedvességet. A őszi mélyszántás további előnye az, hogy tavasszal a mélyen szántott fagyos ta­laj könnyebben felenged, mint a seké­lyen szántott. A mélyen szántott talaj gyorsabban felmelegszik. Ez a répater­melők számára nagyon fontos, mert idejében megkezdhetik a vetést, és így a répa hamarabb kicsírázik. Ez különös jelentőséggel bír, főleg a száraz vidé­keken. Sok függ attól is, hogy mikor végzik az őszi szántást. Hosszú éves tapaszta­latok a Szovjetunióban azt mutatják, hogy a késő ősszel végzett cukorrépa alá való mélyszántás következtében 50 —60 mázsával kevesebb termett, hektá­ronként, mint azokon a földeken, ahol a mélyszántást még szeptember elején kivégezték. Ezért fontos, hogy az őszi munkák tervének előkészítésénél számoljunk a cukorrépa alá való szántás korai es '’lapos elvégzésével. Rá k@H fizotfíl az állami birtokokraf Az első '«öatlreasAghan. » rtgl tapifceltotf tteoűaiom uralma, alatt, as a nőset veit gyö’ib­­ret, hogy as állami gazdálkodás passzív gasdli. kodást jelent. Elért csakhamar minden tizemre amelyben az állam gazdálkodott, klvévo a mr­­nopoliumokat, ráfizettek. Az állami bfctokox gazdálkodására Is ráfizettek. As a mer: ."lö­dé*, hogy a mezőgazdasági termelésben az álla­mi birtokokon feltétlen ráfizetéssel mennek a dolgok és hogy az állam nem jövedelmeid vol. tufcra rá kell, hogy fizesse , általános nvt- Tgyd­­ződéssé és az úgynevezett mezőgazdasági szak­embereinknek szinté vérévé vált. Sokan közü­lük a mai napig is azt bizonyítgatják, hogy a mai he’yzetbeo sem fíic" ’':et ki az állami bir­tokokon a termelés. Ezer és ezer kifogásuk, van, új és új bizonyítékokat hajszolnak állítá­suk alátámasztó 'ra. Ahelyett, hogy a főft. gyelmet arra fordítanák, hogy mit kell tenni i hogyan kell az új mezőgazdasági termelést megszervezni, hogy termelékenyebb és jöve­delmezőbb legyen, folytonosan akadály­­mutatnak rá a hiir.vkat XMBtagat- ogy meggyőzzenek --’-ntte" t arról,: ‘leképp«* ez nem megy. Azt akarják velünk elhitetni, hogyha mezőgazdasági termelésünket az álla­mi blrto’-okon Is jövedelmezővé akarjuk ten­ni, előzőleg száz és ezermilliékat kell hc'*Jük f-SiVAev*- • Százmillión paloták kallónak a Martinoknak-in ellenzem a befektetéseket. Befektetés*, két eszközölünk az iparba és a mezőgazdaság­ba is. De szem előtt kell tartani azt. hogy Ide. gén számlára befektetéseket sem lehet eszkö­zölni! A feltétlenül szükséges befektetésekre saját termelésünkből kell a szükséges tőkét fordítanunk. Ha az Ipari befektetésekre Ipa­ri termelésünknek kell keresnie, mezőgazdasá­gunknak is meg kell keresnie a szttsége* össze­get a saját befektetéséhez. Igen sokan a befektetések túlzásba vitelébe esnek. Ezek főleg a ml mezőgazdasági szakér­tőink és az állami birtokok gazdálkodói, akik mezőgazdasági termelésünk hiányait és elma­radottságát óriási befektetésekkel szeretnék gyógyítani. Ennél helytelenebb és veszedelme­sebb dolog nincs. Hasonló ’ őrletektől a legha­tározottabban óvakodni kell. Ntem is vonakod­tunk határozottan visszautasítani ezeket, ami­kor szinte ragályszerűen szaporodni kezdtek. Mezőgazdaságunknak és az állami birtokok gazdaságainak is szüksége van befektetésekre. Csakhogy megfelelő befektetésekre és arra. hogy a befektetések tervezői mindenekéig' bi­zonyos szerénységet tanuljan Renólem, hogy megtanítjuk őket eras, főleg a ml mezőgazda, sági küldöttségeink, amelyeknek alkalmuk nyí­lik arra, hogy ellátogassanak a Szovjetunióba* ott megtanulják ezt feltétlenül szükséges tulaj­­doságot. Meggyőződhetnek például arról, nogy a sertések jó tenyésztésére és ejtésére elegen­­nők a praktikus takarmányok és nem szüksége* a sertéseknek gigantikus, százmilliós költségek, he kerülő paloMkat építeni. g A lakás fontosabb mint a búza? Állami birtokainknak ma nagyszámú alkal­mazottja, számos igazgatója, könyvelője vaiv Egyáltalában nem nehéz igazgatókat, oktató­kat, sth. találni, nehezebb az igazi gazdák ne­velése. Ezek még sok helyen hiányoznak. Ha mindeütt igazi gazdáink lennének, a buzárk nem íeketedhetne meg a földeken, amint art láttam a jenőii állami hírtől; Az Igazgató úr, amint hallottam, a lakását hozatta rendbe a ezért nem volt ideje a búzára.. Ez csak egy szemléltető példa arra, . 7 a* alkalmazott nem gazda a munkahelyén, bár ss „igazgató” hangzatos címét viseli. Ilyen ga idál J kodás mellett az állami birtokok mezőgazdasá­gunk fejlődésének é3 termelékenysége növelé-4- nek nem szolgálhatnának például. Nekünk azonban szükségünk van arra, ho-jy az állami birtokok a helyes és produktív mező­gazdaság példájául szolgáljanak. Ezeknek a Kr. tokoknak példát kell szolgáltatnak és példát fognak szolgáltatni. Hogy ezt a példát szolgáltathassák, gazdál­kodásukat még sokkal jobban tökéletesíteni és javítani kell. Mindenekelőtt a vezető dolgoz-,'.: munkáját kell tökélatesíteni, javítani és átno­­velnl, valamint a szervezők és tervezők és mel­lettük valamennyi • alkalmazott és dolgozó mun. káját. Ez szükséges a köztársaság, ? boldog és örömteli jövő érdekében, amelynek kiépítését megfogadtuk. Ma nálunk már senki sem tagadhatja és sen­ki sem hunyhat szemet az előtt, hogy milyen gyorsan javulnak a viszonyok minden téren: Az idei aratás gyors befejezése ismét a gyorsa.* előrehaladó fejlődés szemléltető példája. Fon­tos azonban, hogy ez a fejlődés még sokkal gyorsabb legyen és gyorsabb lehetne, ha sok he­lyien nem öznéuk megnemértésbe, könayel­­míiségke és felelőtlenségbe. Ezeket ki kell kü­szöbölnünk és a helyzetet meg kell javítanunk Minél nagyobb mértékben keletkeznek majd az állami birtokok mellett nagy mezőgazdasá­gi egységek, az EESz-ek képében, annál na­gyobb szükségünk lesz alkalmas, gondos és be­csületes gazdákra és szervezőkre az új merő­gazdasági nagytennelésben. Részletek Zftpotocky miniszterelnök egy aratási ünnepen mondott bírálatából Miért válasszuk el magasabb súlyban a sertéseket? A sertést két cél érdekében tartjuk: tovabbszaporitásra vagy hiz’alásra. Ezt a célt már a malac megszületése előtt is szem előtt tartjuk azzal, hogy jól takarmányozzuk a vemhes kocákat, •— de még inkább a malac megszületé­se után, azok felnevelése folyamán. Akár továbbtenyésztésre, akár hizla­lásra neveljük fel sertéseinket, kivána­­to3, hogy a sertéseket magasabb súly­ban válasszuk el. A magasabb súlyban való elválasz­tásnál a sertések erőteljesebb szerveze­tet mutatnak. Nagyobb reményt lehet fűzni, ahhoz, hogy süldőkorukban erő­teljesebben fognak növekedni és a be­tegségekkel szemben ellenállóbbak lesz­nek. \ választás a malac életében fordu­lt pontot jelent. Ekkor szűnik meg szá­­n .re az anyatej adagolása. A malacok választás után gyakran leromlanak, ét­vágytalanok lesznek, könnyen megbe­tegednek. A választás utáni időszakban könnyen megkapják a malacbet.egsége­­ket és elhullás is előfordulhat. Hogy ezexet a kiesesre adó okokat kiküszö­böljük, szükséges az, hogy a malacot már az anyja alatt fokozatosan táplál­juk és erős, egészséges szervezettel a betegségekkel szemben is ellenállóbbá tegyük. A malacok magasabb súlyban való elválasztása nemcsak a továbbtartás és az egészséges szervezet kiépítése szem­pontjából előnyös, hanem a takar­mányértékesítés szempontjából is Gya­korlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a malacok a szoptatási időszak alatt a feletetett takarmányt sokkal jobban értékesítik, mint a szoptatási id szak után. Ha például a malacok 28 napos ko­ruktól 70 napos korukig átlagban na­ponta és darabonként Ó.52 kg abrak­keveréket fogyasztanak, ez a 42 nap alatt összesen 22 kg abrakkeveréket és mondjuk 3 kg borsót jelent. Ha felszá­mítjuk a 42 nap alatt elfogyasztott ko­catejet, valamint a mellékesen adagolt napi egy liter sovány tejet, vagy írót, akkor megállapíthatjuk azt, hogy a 20.5 kg-mal leválasztott 70 napos ma­irlékesiiheto » üuilEadék-gyümöics is az idén a nagy szárazság . >ei­­keztében és a különböző gyümölcs­­betegségek elterjedése miatt a gyü­mölcs idő előtt lehullik és elrothad a fa alatt. Ez nemzetgazdasági kár, mert a hulladék-gyümölcsből is ér­tékes termékeket lehet ipari úton előállítani. Ezenkívül a gyümölcs rothadása megfertőzheti a jövő évi gyümölcstermést is. A Helyi Nemzeti Bizottságoknak ezért gondoskodniok kell arról, hogy a gyümölcstermelők a földrehüllott gyümölcsöt mindennap összegyűjtsék és beszolgáltassák az EFSz-be. Az EFSz-ben mindenfajta gyümölcsöt felvásárolnak bármilyen mennyiség­ben, hivatalosan megállapított árak­ért. Fontos, hogy ebbe az akcióba az összes tömegszervezetek, de főleg az ifjúsáa bekapcsolódjék. A hulladék­­gyümölcs összegyűjtését a kerületi növény-orvosok szigonían ellenőrzik. A gyümölcsfa-tulajdonosok továb­bá kötelesek a kártevő rovarokat ir­tani és így megvédeni a gyümölcs­fákat a különféle betegségek ellen.

Next

/
Thumbnails
Contents