Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)
1950-08-27 / 24. szám
k jó silótakarnány készítésének „titka“ Évtizedokon át eltüzeltük a kukorica- és napraforgószárat, vagy még novemberben is kinthagytuk a földeken, pedig Ízletes takarmányt készíthetünk belőle állatainknak Hogyan kell jól megépíteni! megtölteni, kezelni és felbontani a silót? 80 ms-cs földúrobslló 5 méter mély talslvls emiu.90 mi fe-őtöH takte». 90 »*-« főldárobsfló, 3 méter mély ta!a|vto esetta, feea talajon Hogyan tüntetjük el legelőinkről a gyomokat A gyomok elleni védekezés nem alkalmi feladat, hanem állandó, következetes, hosszú munka. A gyomok irt? csak úgy eredményes, hogyha azt inden évben többször és pontosan végrehajtjuk- A legtökéletesebb gyomirtást akkor végezzük, ha a gyomnövények magképződését megakadályozzuk. Ezt pedig úgy érhe' ~l, ha állandóan és rendszeresen, éven. te több alkalommal virágzás előtt lekaszáljuk a gyomokat, vagy kiszurkáljuk esetleg Aeé, vagy kapa segítségével kivágjuk. Csökkenthetjtik a gyomok életképességét az*.’’ ogy a legelőt trágyázzuk, a gyepet megfogasoljuk. tapostatjuk-Az egy- ée kétéves gyomok, mint a sserbtóvíz, farkaefog, bogáncs, bojtorján irtása aránylag könnyű, mert ezek csaknem kizár $ ~ghullás útján szaporodnak. Ezeknél a növények, né' csupán a magképződést kell megakadályoznunk, ezt pedig úgy érhetjük el a legkönnyebben. ha a legelőn évenként többször, virágzás előtt lekaszáljuk és a még friss, zöld lekaszált gyomokat lehordjuk a legelőről, ' a legelő szólén megszáritjuk, majd pedig elégeljük. Az évelő gyomok irtása már sokkal nehezebb. A tövises lglice az iringó »ás- és \i6'' a- -t nemcsak mag ú' hanem ta. rack, gumó hagyma képzés útján i • ■>porodnak. Rendszerint erős gyökerük vau 'a a sarjadzó képességük -s igen jó, úgyhogy az irtásuk meglehetősen sok műnké,vr’ jár. Kaszával, szurkáló vassal, vagy ásóval irthatjuk legcélszerűbben. A sas- és a kákaféléket a nedves területeknek lecsapolásával egész egyszerű módon irthatjuk ki. Ezek a nővér sk ug; j. is csak vadvizes területeken érzik jól magukat és amint a felesleges vizet eltávolítottuk, életképességük megszűnik és magától elpusztulnak. A csé. munkálatok befejezése után szakítsunk magunknak egy- két r-oot és ka 1- ju!r c még a magkötés élt ezeket a gyomokat. A kaszálás után azonban sem®' '» hagyjuk a legelőn szétszórtan a gyomokat, hanem azonnal gyűjtsük össze, szárítsuk meg és égessük el. Ha a lekaszált gyomokat kint hagynánk a legelőn, a magvak kényszeréinél sk, kíVUkA nak és a következő évben ismét fertőznék a területet. Tehát gyomirtás! célunkat osak kis részben érnénk el. A gyomnövényeket évente négyszer- ötször kapálóvassal, acatclóval vágjuk ki. Ezáltal folytonos sarjad2ásra késztetjük a töveket, * virágzásukat megakadályozzuk. A folytonos sarjadzás következtében a tövek lassan ©Igyong' ek és a növények elpusztulnak. Lapunk múlt heti számában ismertettük olvasóinkkal a silózás jelentőségét, rámutatva, hogy az állatállományunk növekedésének egyik alapja, hogy minél több silótakarmánnyal rendelkezzünk, ugyanakkor pedig több állat több trágyát, több trágya több termést is jelent. Nem mindegy azonban, hogy miként készítjük el a silót és ezért most megismertetjük elvágóinkkal a leggyakoribb és legkönnyebben előállítható jó siló „titkát Kezdjük mindjárt a siló helyének kijelölésé. ve] Itt ügyeljünk arra, hogy ne legyen távol az istállótól- Előnyös, ha a talaj kötött, vagy közápkötött, de homoktalajon Is lehet építeni, csak Itt a beomlis veszélyére kel) vigyázni, lehetőleg kissé magasabb helyen legyen, hogy ne érjünk hamar talajvizet. Ha kukorica, vagy laprafor^ószárat silózunk és nem áll rendelkezésünkre kellő mennyiségű lédös takarmány: répafej, répaszalet, takannánytök, stb., akkor a szükséges nedi esség pótlása miatt ne legyen messze a kitté!. Esős Időben is jól raegWfeeiithető legyen. A silófenék 50 cm-rel legyen a talajvíz felett. Az oldalfal .rézsűt legyen. A méreteknél figyelemmel kell lenni még arra, hogy a silót, ha megbontjuk, naponta legalább 5—10 cm-es réteget kell feletetnünk, hogy a takarmány állandóan friss maradjon és a felületi rész ne indulhasson káros erjedésnek. A SILÓ BELSŐ TORMÁJA Az éleket, sarkokat a földároksiló belsejében mindenütt le kell kerekíteni, mert a szögletekből különben nem tudnánk a levegőt teljesen kiszorítani A falaknak simának kell lenniök, repedéstől, lyuktól mentesnek. A kitermelt földet felhasználhatjuk oldalfal magasítás! célra is, de hogy ez ne omoljon be, art jól nedvesítsük meg és döngöljük le. Az árok alsó részéből kitermelt föld, miután jó nedves, felhasználható erre a célra. Az ásás jnunkáját tanácsos esős Időben végezni, mert egyrészt könnyebb a földmunka, másrészt simább falat nyerünk. A SILÓ MEGTÖLTÉSE A csőtörés után közvetlen behordott kukorl. caszárat 1—IV« cm-es darabokra felszeeskázznk. vagy feltépetjük. Ugyanígy Járunk el a napraforgósainál és tányérral, silókukoricával, kukorlcacsalamádéval, cirokcsalamádéval is. A neclvdús takarmányok közül a tököt, répát, burgonyát kis darabokra kell felszeletelni, míg a répafejet, zöld here és ffiféléket, nedves szeletet nesi aprítjuk tovább. A szükséges erjedés, hoz megfelelő víztartalom kell. Ha a kukorica vagy napraforgószárat felefele arányban rétegenkint az előbb említett nedvdús takarmányokkal együtt silózzuk, ügy biztosítottuk kellő nedvességet Ha a kukoiicaszár már olyan száraz, hogy zörög és nem All rendelkezésünkre megfelelő zöldtakarmány, ügy jó eredményt érünk el akkor is, ha ezeknek a száraz takarmányoknak minden mázsáját legalább 100 liter vízzel egyenletesen jól belocsoljuk. A locsolást rózsás öntözőkannával végezzü' Ilyen esetben a silótöltést közvetlen megelőzően a fölflároksiló oldalfalait Is jól át kell nedvesíteni, hogy az minél kevesebb hasznos sejtnedvet vonjon el a silóból. Ha keverten silózunk, akkor a betöltött ta. Sármányokat rétegekbe rakjuk be. Legfelülre mindig a lében gazdag takarmány kerül, mert ezáltal az abból kiszorított nedvesség a siló alján levő szárazabb takarmányokat jól át fogja járni. Ifs gyón ügyeljünk arra. hogy a kukoricaszár ne legyen penészes vagy romlott és a répalevél, burgonva. stb, ne legyen földes. A répalevelet mielőtt, besllózzuk. szárazon háromszor legalább rázzuk át, hogy a rátapadt földtől megtisztuljon. Nyomatékosan kell figyelmeztetnünk minden ollózással foglalkozó gazdát, hogy a legkisebb penészes takarmány vagy földdel szennye z répafej káros bomlást idéz elő a silóbxn, ami é.ltaJ az egész takarmány tönkremegy és a munka kárbaveszett, Egy másik igen fontos szempont az, hogy a silóból a levegőt minél nagyobb mértékben kiszorítsuk ezért az egész művelet alatt a sllóta. karmárvt taposni és döngölni kell. A nagyobb rtlókná’ körbe lehet Járatni az állatokat. Különösen vigyázzunk arra, hogy a silók oldalfalai é'> a szögletek mellett a takarmányt jól letapossuk. A silótöltés munkáját nem szabad félbeszakítani és ba lehet, éjjel-nappal dolgozzunk, hogy minél előbb befedhessük azt. Amennyiben valamilyen rajtunk kívül álló okból kifolyólag kénytelenek lennénk néhány napra megszakítani, úgy erre az időre fedjük azt be félméter vastagságban nedves szalmaré tevgel, amit azután eltávolítunk, akkor, amikor a töltést folytatjuk A SILÓ BEFEDÉSE Akkor, amikor a silótöltés a végéhez közeledik, azt a föld feletti részien rakjuk olyan domborúra, hogy közepén 1 méterrel emelkedjen ki. A földréteg ránehezedő nyomása folytán ugyanis ez besüllyed és ezáltal még mindig lehetővé válik az. hogy az domború formáját megőrizze Erre azért vau szükség, hogy az eső- vagy hóié ne álljon meg rajta A megtöltött silórí felhordunk kb 50 m földréteget, melyet felrakásnál állandóan locsokink, taposunk, vagy döngölünk. Kísérjük állandó figyelemmel az ülepedést és minden rést. ami ennek folytán bekövetkezik, a következő napokban vagy hetekben gondosan tömítsünk. mert az egész eljárás sikerét kockáztat, ja az. ha kívülről «kér levegő, akár víz hatol a silóba, Amikor as ülepedés megállapodott, hordjunk ri ismét 20—SO cm vastagságban apróbb szemcséjű agyagréteget, hogy eszel a súllyal Is minél Jobban biztosítsuk a tökéletes levegőklssorltást. Ez a munka is taposással és állandó nedvesítéssel történjék Végül gondoskodjunk a víz lefolyásáról és elvezetéséről. *0 ips-cs hengeralahú földsiló 4'J méter mély talajvíz esetén, bözépbötött talajén A SILÓ FELBONTÁSA A siló felbontására 4—6 hét múlva már sor kerülhet, de ha nincs rá szükségünk, ügy az felbontatlanul akár 1—2 éven át is eláll. Azonban akkor, ha s silót megkezdtük, gondoskodnunk kell a silótakannány naponta történő folytatólagos íeltakannányozásáról. A földárok, silót _ tehát a hosszúkás alakú silót — úgy bontjuk meg, mint a szénakazlat. A takarmányt élesre reszelt lapáttal vágjuk le, amint a közvetlen szélét földtől megtisztítottuk, A hengeralakú föld-, vagy betonsilónál a teljes felületet tisztítjuk le a földtől és a takarmányt is a teljes felületről szedjük le rétegesen. A siló megbontásánál a boritóréteg alatt és az oldalfalak miellett találunk majd 5—15 cm vastag penészes réteget, amit félre kell dobni, mert az állatra káros. Mint korábban említettük, naponta 5—10 cm.es réteget kell feletetni. Abban az ecetben, ha valamilyen okból kifolyólag a silótakarmányozást előreláthatólag hosszabb időre megszfintjük. úgy a felbontott részt földeljük le ajznnos módon, mint ahogy azt, eredetileg tettük. A felbontott részt másnapig borítsuk be szalmaréteggel. hogy ne érje a fagy, eső, vagy hó- Vigyázzunk arra. hogy hóié. vagy eS6 a megkezdés után sem hatolhasson á silógödörbe. A Jő sllótskarraány kellemes aromája, Mvanvkás szagú és az állatok szívesen, Jóízűen fogyasztják. A rossz silótakannány szaga bűzös, dohos és ha ujjaink között szétmorzsoljuk, ügy szaga a hertugbe fog emlékeztetni. Mint minden új takarmányra való áttérésnél úgy ennél is feltétlen szükségéé, hogy biztosit suk a kellő átmenetet és a takarmányozás kéz detén figyelitik meg az állatok étvágyát és a takarmány étrendi hatását. Szarvasmarhánál pl. napi 5 kg-mal kezdjük az etetést és mindennap 5 kg-mal emeljük mindaddig, amíg azt az állat jóízűen elfogyasztja. A maradékot gondosan takarítsuk ki a jászolból, mert az könnyen erjedésnek indul és káros kihatással lehet az állat szervezetére. Fia* és szoptatós állatokkal etessünk silótakarmányt, mert az a tejképződést nemcsak a szarvasmarhánál befolyásolja előnyösen, hanem a lónál, sertésnél, juhnál is. Vemhes állatokkal óvatosan etessük a sil.útakartnányt. Az állatok sílótakannányfejadagja naponta és darabonként a következő lehet: Tehén, ökör hízóökör SO—SO kg növendévezarveemafh* 1 éve® felül 3—19 kg hidegvérű ló, bika 8—12 kg juh, rideg sertés, fi as koca 2—6 kg baromfi 50 gr. ökör napi takarmányszükséglete könnyebb munka esetén: SO kg silótakarmány, 3 kg réti széna. 4 kg pelyva. Tehén napi takarmányszükséglete 500—550 kg élősúlynál, életfenntartásra és 6—7 kg tej termelésére: 20 kg silótakarmány, 0.50 kg kukoricadara, 0.20 kg korpa, 0.20 kg olajosmagdara, S kg lucernaszéna, 4 kg réti széna, 3 kg tavaszi szalma. Hlzóökör napi takarmányszükséglete a hizlalás első két hónapjában: 30 kg silótakannány, 3 kg kukoncadara, 1 kg olajosmagdara, 1 kg melasz. 4 kg réti széna. 4 kg takarmányszalma, 2 kg pelyva. A naponta etetendő silótakarmányt etetésig télen fagymentes helyen tároljuk egyesomóban. A silótakarmányok etetésénél legyünk figyelemmel arra, hogy azok takarmánymészben szegények. esett tehát adjunk az állatoknak naponta a szarvasmarháknak egy-egy csapott evőkanállal. a többi állatoknak egy-egy kávéskanállal. • Reméljük, hogy e rövid ismertetés után igen Bokán a dolgozó parasztok közül rá fognvk döbbenni arra, hogy milyen mérhetetlen károkat okoztak évtizedeken át sajátmaguknak akkor, amikor a takarmányozási célra oly jól felhasználható kukorica- és napraforgószárat eltüzelték, vagy hagyták, hogy az még november hónapban is kinn a földeken az esőtől kilúgozód. jék. Biztosak vagyunk abban, hogy egyszeri kísérlet elegendő bizonyíték lesz azoknak, akik még ennek ellenére is e sorok igazságában kételkednek. Népgazdaságunknak az állattenyésztéssel szemben felállított követeléseit. —. mely az általános életszínvonal felemelkedését kell, hogy biztosítsa az ötéves terv keretén belül — csak úgy tudjuk maradéktalanul végrehajtani, ha mezőgazdaságunk minden vonalán szakítunk az elavult felfogásokkal és dolgozó parasztságunk körében is bevezetjük a legújabb és legjobb agrotechnikai módszereket. A baromfiak hizlalása Megfelelő minőségű árút csakis hizlalás útján tudunk előállítani. A hizlalt áru mindig magasabb áron értékesül, mint a sovány, eltekintve a súlygyarapodástól is. Helyesen járunk el tehát akkor, ha az értékesíteni szánt baromfit az értékesítés előtt hizlaljuk. A hizlalás kétféle módon történhetik: önhizlalás és tömés útján. A tyúkféléknél inkább az önhizlalás a szokásob, amikoris megfelelő takarmányokkal, amelyek főképpen gabonadarákból állanak, a ketrecbe zárt állatokat 10- 14 napon keresztül hizlaljuk. Ilymódon súlygyarapodást és az áru minőségének javulását idézzük elő-Megkülönböztetjük a növendékek hizlalását, amikoris fiatal, sütnivaló árut hizlalunk és kifejlett tyúkok, levestyúkok feljavításét. A növendékek hizlalásánál a hizlalás ketrecben történik, takarmányuk pedig főképpen tengeri darából, ennek hiányában más szemes gabonamagvakból, mint árpából álljon amit lágyan, morzsalékos állapotban, tejjel Összekeverve adunk az állatok részére. A takarmányok minőségére nagyon kell vigyázni, nehogy az romlott legyen, s az állatok részére nyújtott vályúkban megsavanyodjon. Ilyen esetben ugyanis egész eredményüket leronthatni?, mert az állatok megbetegedhetne]?. A tyúkok hizlalása feljavítás céljából történik és 10-14napi hizlalással egy 2 kg-os tyúknál 30—40 deka súlygyarapodást tudunk elérni. A tyúkok hizlalásánál tekintettel kell lennünk az edd’só takarmányozásukra és fokozatosan kell őket rászoktatnunk a hízó takarmányozásra. A kacsák és ludak hizlalása tömés útján történik, tengerivel. Ezeknél az állatoknál a hizlalás időtartama 3—4 hétig tart, amely idő alatt a kacsáknál 10—15 kg takarmányt, a ludaknál pedig 15—20 kg takarmányt fogyasztatunk el. A hizlalásnál a tengerit előzőleg egy 24 órára be kell áztatni és ilymódon kell az állatokba tömni. A tömés nem könnyű dolog és megfelelő gyakorlatot igényel. Ügyelni kell arra, nehogy az állat túl legyen tömve és nehogy félretömjék, mert könnyen fulladás állhat elő. A hízó állatok elhelyezésénél gondot kell fordítanunk arra, hogy lehetőleg megfelelő hűvös helyiségbe kerüljenek és állandó itatásukról megfelelő módon gondoskodni kell. A bélfertőtlenítés céljából kívánatos még faszéndarának a keverékbe való helyezése, vagy pedig külön való etetése. A faszéndara ugyanis bélfertőtlenítő hatású és ez biztosítja, hogy az áliatok megfelelő egészségi állapotban ki fogják bírni a hizlalást. A hizlalás útján megfelelő minőségű árut állítunk elő, azonkívül a tyúk és liba hizlalásánál az áru értéi?ét is nagymértékben emeljük, mert a hizlalással zsírt termelünk és ilymódon nagymértékben hozzájárulunk ahhoz, hogy zsírellátásunk megfelelően fedezve legyen. A fentiek figyelembevételével a hizlalással foglalkozni minden körülmények között kifizetődő s népgazdasági szempontból is előnyös. k. r.
