Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)

1950-08-20 / 23. szám

MIT LÁTTAM ÉS A SZOVJETUNIÓBAN? Irta: Keszely Lajos, a vágsellyoi traktorállomás dolgozója Amtet Csapon átléptük a határt, sze­műik gyönyörködve pihent meg a vég­telen szovjet föld búzatábláin, ahol a szorgalmas ukrán nép megfeszített er 'jvel dolgozott az idei termés betaka­rításán. Azonnal megállapíthattuk az ottani mezőgazdaság nagy előrehala­dását, fejlettségét, mert a legmoder­nebb gépek, önkötözők és kombájnok segítették az ottani kolchozparasztsá­­got a munkájában. Láttuk azt is, hogy nekünk még sokat kell fejlődnünk, hogy nyomon tudjuk követni nagy ta­nítómesterünket, a szovjet népet., a szo­cializmus útján. Utunkat Ukrajnán keresztül Kiev fe­lé folytattuk, ahol fájó szívvel láttuk a háború borzalmas, pusztításait, de egyúttal tapasztaltuk az ottani nép tö­retlen akaraterejét is, mert a sok há­borús szenvedés után új erővel fogott neki az újjáépítés nagy munkájának. Vonatunk tovább robogott Moszkva felé, végle' erdőségek mellett halad­tunk el és n. denütt tapasztalhattuk a szovjet föld kiapadhatatlan gazdasá­gát. Moszkvába való érkezésünk napján hivatalosak voltunk a földművelésügyi minisztériumba, ahol Benedikov elvtárs, földművelésügyi miniszter hi­vatalosan üdvözölt bennünket. Előadá­sában ismertette velünk a szovjet me­zőgazdaság terveit, módszereit. Szavai nyomán még világosabban láttuk, hogy a szocializmus tökéletesítése felé vezető út szorosan össze van kapcsolva a mezőgazdaság gépesítésével. Mert mi könnyítheti meg dolgozó parasztságunk .ehéz munkáját? Csakis a gépek, a traktorok, amelyek gyorsabbá teszik a munkát, az aratást, a szántást, lehető­vé teszik, hogy minden munkát időben végezhessünk el és így biztosítsuk a jobb és több termést. A stovjet munkás munka közben Kirándulást tettünk a nagy moszk­vai mezőgazdasági üzemekbe, gyárak­ba, köztük a „Libereci“ mezőgazdasági gépgyárba is, ahol a szovjet munkás­ságot munka közben figyelhettük meg. Vidáman és szorgalmasan dolgoznak, megelégedettek, mert tudják hogy a termelt javak a nép boldogulását segí­tik elő. Szocialista munkaversenyben dolgosnak, amelyet az üzem minden al­kalmazottja aláírt, de az egymás közti versennyel is iparkodnak fokozni a ter­melést. Ennek az üzemnek saját gyer­­rr kotthona is van, ahol a dolgozó nők gyermekei gondos felügyelet alatt áll­nak és hivatásos ápolónők vezetése, út­mutatása mellett őrködnek a kisgyer­mekek egészségére. Csak természetes, hogy ilyen környezetben a nők, a csa­ládanyák is örömmel kapcsolódnak be­le a szocialista munkaversenybe. Újabb élményekkel gazdagodtunk a charkovi traktor-gyárban. Ezt az üze­met a háború alatt a német nácik vad hordái lerombolták, de a győzelmes háború után a szovjet nép töretlen akaraterővel újjászervezte és ma már — a haladó szocialista irányvonalnak megfelelően — futószalag rendszerben dolgoznak a munkások. Napi 8 órai munkidő alatt ilyen módszerrel napon­ta 70 új traktort készítenek el. Ezeket a traktorokat azonnal tovább irányít­ják, hogy mielőbb bekapcsolódhassa­nak a termelő munkába. Az üzemnek saját vasútja van, a teher­vonatok befutnak a gyártelepre és így az elszállítás is rúinden nehézség nél­kül, könnyen és nagy munkamegtaka­rítással történik. Ez az üzem gyönyörű úttörő-táborral is rendelkezik, ahol a nagyobb iskolaköteles gyermekek nyer­nek elhelyezést, oktatást és a megfele­lő politikai kiképzést. Ismét tapasztal­hattuk, hogy a szovjet hatóságok mily nagy gondot fordítanak az ifjúság ne­velésére. Remekül felszerelt tanter­mek, sportpályák állnak rendelkezésre. Az innen kikerülő ifjúság mindenben hasznos élharcosa lesz a kommunizmus építésének. Sugárzott róluk a boldog megelége­dés, mert tudják, hogy a saját jövőjü­ket, a szocializmust és kommunizmust segítik építeni, fejleszteni. A ! emn-renddeS kitüntetett traktoristanő Itt Charkovban ismerkedtünk meg Passe Angelina elvtársnővel, aki pálya­futásét az egyik kolhozban kezdte, mint mvmkásnö, fejő asszony. De érez­te, hogy inkább a gépek Séfé vonzódat, ahol talán még többet tudna dolgozni és ezért jelentkezett traktorista nőnek. Itt hamarosan kitűnt pontos és szor­galmas munkájával, mire megbízást kapott az egyik traktoristabrigád ve­zetésére. Most a legjobb eredményeket éri el a munkaversenyben és jutalmul megkapta a Lenin-rend legnagyobb ki­tüntetését. Munkamódszereit iparkod­tunk elsajátítani és azt hasznosítani fogjuk. Példaképül állíthatjuk Pássá Angelinát leányaink és asszonyaink elé! Utunk további szakaszán Biele Cir­­kevbe értünk, ahol az autójavító mű­helyt tekintettük meg. Itt javítják a traktorállomások traktorait és a kol­hozok autóit. Elbeszélgettünk az ottani munkássággal és emlékezetünkbe idéz­tük a múltat, amikor a nagy honvédő háború alatt csehszlovák csapatok har­coltak itt Svoboda generális vezetése alatt. Az itt elesett csehszlovák harco­sok sirját ünnepélyesen megkoszorúz­tuk. Fontos volt számunkra a traktorállo­­más megtekintése is, ahol már belépé­sünkkor megfigyelhettük a munka­­módszerekben rejlő nagy különbséget. Itt ugyanis a munkaidő alatt egyetlen traktor sem állt kihasználatlanul az udvaron, hanem mind bekapcsolódott a napi munka elvégzésébe. A traktor-A felszabadulással változás állott be a román parasztság sorsában. A földreform, amelyet 1945 tavaszán hajtottak végre, földhöz jutta­tott milliónyi nincstelen parasztot. A nagybir­tok felszámolása volt az első hatalmas lépés azon az úton, amelyet a román dolgozó paraszt­ság az utóbbi öt évben megtett. Ahhoz azonban, hogy a romániai parasztság kizsákmányolása megszűnjék, egyre élesebben fel kellett venni a küzdelmet a killátokkal szemben is. A földreformot követő két kegyet­len, aszályos esztendőben a zsírosparasztok mo­hon rávetették magukat a földvásárlásra. Ma­rék kukoricáért, szakajtókosár dohos máiéért holdszámra kezdték összeharácsolni a földet. A kormány megtiltotta a föld adás-vételét és kö­telezte a kulákokat az 1948/47-ben ilyenmódon vásárolt föld visszaadására. Közel két millió gazdaság eke nélkül A kulák-uzsora egy másik formájával azon. ban hasztalan kínlódott a szegényparasstság. 1,800.000 paraszt-gazdaságnak még ekéje sem volt. A termelőeszközökért, az igásállatokért még mindig súlyos robotot követelt a kulák a rászorulótól. A román falusi lakosság 57 száza­léka három hektárnál is kevesebb földterület­tel rendelkezett _ oly kevéssel, hogy még a legszőkösebb mindennapira sem tellett belőle. A népi demokratikus állam a falusi dolgozók segítségére sietett és sorra láttak napvilágot a parasztmilliók támogatására kiadott intézkedő sek. A Párt kezdeményezésére a kormány olcsó biteteket folyósított a dolgozó parasztoknak. Vetőmagvakkal telt vagonok ezreit küldték r aszály sújtotta falvakba. Sazbályozták a mező­gazdasági bérmunkát és megszabták annak bé. rét. 1,079.900 paraszt-gazdaságot, az összes gaz­daságok 35.6 százalékát mentesítették az adó­fizetéstől. a többi szegény- és középparaszt adó­terheit pedig átlagosan a felére csökkentették. Az ipari termékek árát. állandóan csökkentet­ték, egyre több és olosóbb mezőgazdasági gépet brigád külön telepen van elszállásolva, ahol a brigád tagjai teljes ellátásban részesülnek, lakások állnak rendelke­zésükre, kitűnő élelmezést kapnak és a főzésről külön szakácsnő gondoskodik. Ezek a traktoristák lehetnek a mi példaképeink is. Szemükből srgárzik a bolsevista öntudat, tudják, hogy mit vár tőlük a nép és azt iparkodnak is teljesíteni. A rájuk bízott gépekre fél­tő gonddal vigyáznak, hiszen a saját­jukat kímélik. Nagy szakemberek, csak a legritkább esetben történik valami géphiba, de azt is a legrövidebb idő alatt helyrehozzák, hogy semmi fenn­akadás ne legyen az előírt tervek meg­valósításában. A traktorista kolhoz-tag is A traktoristajelöltek kiképzése foko­zatosan történik. Kezdetben csak kise­gítő segédmunkát végeznek, ami tanul­mányi előmenetelük szerint 1—2 évig tart. Ha ezt a próbaidőt sikeresen ki­állták, akkor tehetnek csak vizsgát és ha mindenben megfeleltek, megkapják a traktort, ami ezek között a fiatal traktoristák között mindig nagy örö­met okoz. Iparkodnak is meghálálni a beléjük helyezett bizalmat, mert nagy kedvvel dolgoznak, tudják, hogy az ál­lammal szemben mi a kötelességük. A és szerszámot juttattak a falunak- A Párt kéz. deményezésére megjelentek a falun az állami traktorok, fokozatosan egyre több .egény- és középparasztot szabadítva meg a kulákok foj­togató igauzsorájától. Szerződés a nyomor ellen A Párt ugyanakkor rámutatott, hogy a pa­rasztság felemelkedésének egyetlen útja van. a közös gazdálkodás. A kulákok elleni k óny osztályharc tűsében megkezdődött az első kol­lektív gazdaságok megszervezése. 1948-ben 57 kollektív gazdaság alakult meg. Sokszáz paraszt írta alá a belépési Ivet: szerződését a nyomor ellen. Egész népvándorlás indult meg az új, közösen gazdálkodó szövetkezetek felé. Min­denki látni akarta, hogyan élnek, hogyan dől­­goznak. Ezeknek a látogatásoknak, a Párt fel­világosító munkájának óriási hatása volt TJol­­gozó parasztok tízezrei határozták el ebben az esztendőben, hogy ők is rátérnek az új, boldog "et útjára. Ma már 547 kollektív gazdaság van Romániában, Július hónap utolsó vasárnapján például 59 új kollektiv gazdaság alakiüt meg ünnepélyesen. Itt is, ott is — az egész országban láthatjuk a szocialista gazdálkodás sikereit. A román és magyar parasztok testvéri barátságban indul­tak harcba, hogy megvívják a béke ütközetét, az aratást, hogy begyüjtsék a termést amely az idén kétszerarmyit fizetett, mint a mellette le vő egyénileg gazdálkodó parasztok földjén. Az újonnan alakult gazdaságokat gyárak ... ronálják. Ez a védnökségi mozgalom a falujá­rásból fejlődött ki. Ma, azok a munkások, akik vasáraaponkint ellátogatnak ..falujukba“, ^kol­lektiv gazdaságukba , a szerszámjavitástól a kultúnnunkáíg mindenben segítik az övéiket. Néhol már a falvak képe is mutatja a válto­zást. A határban elszórtan fekvő ^nadrágszí}“­­földek sokhelyütt már egy tagba forrtak össze dübörgő traktorok szántják a barázdát, hatal­mas kombájnok aratják 1# az aranyló búzát. traktort mindig tisztán és rendből tartják és féltő gonddal őrzik. Minden traktorista egyúttal kolhoz tag is. A traktoristák fizetése az elért ered­mény után történik; készpénzt és ter­mészetbeni járandóságot is kap. Ha egy traktorista az előirt munkát a terve» zett időben elvégzi és a gépe is hibát­lan, még külön jutalomban is részesül, íme az újabb példa, amelyet nekünk is követnünk kell! Nagy tapasztalatot szereztünk a kol­hozgazdaság megtekintésével is. A föl­deket közösen művelik és az elszámo­lás után mindenki megkapja a maga jutalmát. Férfiak és nők, öregek és fiatalok együttes erővel dolgoznak, vi­dám kedvvel végzik a rájuk bízott fel­adatot és bizony sokat tanulhatunk tő­lük. Az itt nyert értékes felvilágosításo­kat hasznosítani fogjuk. Meggyőződ­hettünk újból, hogy a közös munka, a jól kidolgozott terv a haladó szocializ­mus alapja. így tehát nálunk is az Egységes Földműves Szövetkezetek ki­­terjesztésével és fejlesztésével, falvaink szocializálásával fakadhat ki az a ha­talmas erő, amely biztosítja a haladó szocializmus és a dolgozó nép győzel­mét! Minden erőnkkel azon leszünk tehát, hogy a tanulmányutunkon tapasztalta­kat és a szocializmus nagy vívmányait itthon is megvalósíthassuk és dolgozó népünk javára hasznosíthassuk, hogy így a szocializmus felé vezető úton kö­vetni tudjuk nagy tanítómesterünket, a szovjet népet! Ebben az esztendőben soha nem látott mérete­ket öltött az aratási, begyűjtési és beadási ver­seny, amelyben az állami gazdaságokkal és a szövetkezetekkel együtt, az egyénileg gazdál­kodó parasztok milliói is résztvettek. A román parasztok hat év alatt megtett politikai fejlő­­dését mutatja az az odaadó lelkesedés, amellyel versenyeztek: ki teszi le az első zsák búzát a gyűjtőhelyre. Székely Gergely, egyénileg gaz­dálkodó kolozsmegyei szegényparaszt megkapó szavakkal írja le a ..Scanteiáhan ’ megjelent le­velében, miért teljesített« szívvel-lélekkel be­adási kötelezettségét. ,,Tudom — írja —, hogy az a búza, amit én beadtam kenyérré válik a ml munkástestvéreink számára, akik minden évben több traktort és gépet küldenek, hogy bőségesen arathassak kicsiny földemen“. A havasi esztenákon (legelőkön) azelőtt azo­­ké volt a hatalom, akik az esztena-bírókat ki­nevezték. A sajtnak, túrónak, gyapjúnak nagy­részét elvitték az urak, a szegény pásztor fizet­hette a legelőpénzt, meg a pásztorbért. A múlt évben megalakult az első szövetkezeti esztena is, a Kötend-havason. Az esztena 150 fejősjuh­­hal kezdte működését, ma már 260 juhuk legel a kötendi havason. A szép eredményt látva kezdeményezésüknek nem egy követője akad a hatalmas hegyek szótlad havasi pásztorai kö­zött. Több mint 10 ezer kultúrotthon A tőkés-feudális világ urai az elnyomás év­százados eszközein kívül a falvak népének el­maradottságára alapozták kizsákmányoló ha­talmukat. Légmentesen zárták el a parasztokat az irodalom és tudomány megismerésétől. A felszabadulás előtt volt Romániában egy „ki­rályi kultúrotthon alapítvány". Ez az alapít­vány tevékenyen elősítette a fajgyűlölet, a miszticizmus, a sovinizmus és a butítás terjesz­tését a falun. A felszabadulás után tömegesen építettek és létesítettek újszellemü, valódi kul­­túrotthonokat. Itt töltik a falu dolgozói szabad­idejüket, itt tanulnak, olvasnak és szórakoz­nak. Ma Romániában 10.400 kultúrotthon van, tanfolyamokkal tánccsoportokkal, kórusokkal, olvasókörökkel és 500.000 aktívával. 1949-ben 260.540 előadást tartottak, amelyeknek 35 mil­lió látogatója volt. Ilyen hatalmas tömegmoz­­gósító erő a jólszervezett kultúrmunka! A román falu ma már olvas és tanul, évszá­zadok mulasztását hozza be. Parasztok százez­rei tanulnak meg írni-olvasni a téli alfabetizá­­ló tanfolyamokon. Egészen kis falvakban is van már könyvtár és állandóan mozgó könyves­boltok járják az országot a legújabb kiadvá­nyokkal, A kultúrotthonokban megismerkedik a dolgozó parasztság a filmekkel, könyvekkel, zenével. A fekete reakciónak és a kalikóknak ezt a döntő támaszát: a babonát és a sötétsé­get is elsöpri a munkáshatalom. öreg, nemrég írástudatlan parasztok, akik iiár semmi jót nem vártak az élettől, katona­­iszt, orvos, szakmunkás, mémökfiaik és leá­­yaiak levelét olvassák. Parasztnénikék. akik nir leélték az életüket reszketős kezükben tartva a ceruzát, nevüket elsőizben békeívre írják. Parasztfiúk és parasztlányok, akik szép, szabad tekintetükben jövőt hordozzák, mar­­xlzmust.leninízmust tanulnak, A román paraszt» ság új utakon jár, B—a. A „Tartós békéért népi demokráciáért“ A TE LAPOD! Olvasd és terjeszd ■ Hat évvel ezelőtt szabadította fel a Szovjet Hadsereg Romániát Döntő változás a román parasztság sorsában Szörnyű betegség tizedelte a múltban a kizárólag kukoricával táplálkozott falusi lakosságot Évszázadok mulasztását hozzák ba a romániai falvak Nem ts olyan aok esztendeje, számos tudós Romániában tanulmányozott egy szörnyű be­tegséget, a pellagrát. A lexikon leírja a pellagra pokoli tüneteit: a bőr felbomlását, a fellépő gyengeséget, az iszonyú fájdalmakat, súlyos idegbajt, hallueinácciós rohamokat, elkerülheted len haláltr; leírja a kór okát: a kukoricával való kizárólagos táplálkozást; leírja, mi az egyet­len gyógymód, amely a betegség kezdetén sikerrel kecseget: a beteg sürgős eltávolítása tar. tózkcdásl helyéről és a bőséges táplálék. Azóta a népi demokrácia gyakorlatban bizonyította be, hogy a lexikon gyógymódja nem egészen helytálló. Nem a beteget kell tartózkodási helyéről eltávolítani, hanem a kórokozót — az élősdi burzsoáziát, Romániában ennek a kórokozónak az eltávolítása, hat esztendővel ezelőtt vált lehetővé 1944 augusztus 23-án a Szovjet Hadsereg hősi harcokban felszabadította Romániát, elkerget­te a fasisztákat és megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a román munkásosztály, a Párt vezetésével, végkép Összetörje a feudális- burzsoá államgépezetet. I

Next

/
Thumbnails
Contents