Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)
1950-08-20 / 23. szám
Silózással biztosítjuk takarmányalapunkat Tdat> silótakarmány «=> több állat; több állat — több trágya; több trágya =-= több termés, ami ől Beigazolódott tény, hogy legolcsóbb takarmány a zöldtakarmány. Ezért minden állattartónak arra kell törekedni, hogy az év nagy részében megfelelő mennyiségű és minőségű zöldtakarmány álljon rendelkezésére. A legelőt szintén természetes zöldtakarmányf orr ásnak vehetjük. A szovjet szovhozok és kolhozok éppen ezért állították be vetéstervükbe az úgynevezett „zöld futószalagot“. Ennek lényege az, hogy az állatok zöldtakarmányellátását elkezdik az ősszel vetett takarmánykeverékek etetésével, azt folytatják a lucernával stb. és befejezik novemberben a marhakáposztával. A silózás jelentősége abban áll, hogy a téli zöldtakarmánykiesést ugyanolyan olcsó, magas tápértékű és megfelelő nagytömegű takarmánnyal pótolja, mint amilyen a természetes zöldtakarmány. Az állattartás költségeinek mintegy 85%-át a takarmányra fordított kiadások képezik. A silótakarmány beiktatásával ezeket a kiadásokat felére csökkenthetjük. Mindannyian jól tudjuk, hogy a legjobb állat is leromlik, ha nem biztosítjuk számára a megfelelő takarmányt. Eszel szemben az is beigazolódott, hogy külterjes viszonyok között tartott és gyengén takarmányozott állatoknál is igen szép hozamemelkedést tudunk elérni, ha a takarmány ellátottságát és az egyéb tartási körülményeket kedvelőre fordítjuk. Szarvasmarháknál a tejhozam emelését pl. ne az abraktakarmány menynyiségének növelésével igyekezzünk elérni, hanem a minél nagyobb mennyiségű zöld és egyéb nedvdús takarmányok etetésével, így elsősorban silótakarmányokkal. A silótakarmány etetése nemcsak azért fontos, mert ezáltal önköltségünket csökkentjük, hanem azért is, mert változatosabbá tudjuk vele tenni a takarmányozást. Ha a rendelkezésünkre álló és eddig kellő mértékben fel nem használt szántóföldi melléktermékeket: kukorica és napraforgószárat és tányért, leveles répafejet, zöld burgonyaszárat, stb. besilózzuk, akkor ezzel igen értékes és nagymennyiségű takarmányt nyerünk, ar'dkül, hogy egy négyszögölet is el kellett volna vennünk a rendelkezésünkre álló vetésterületből. Az ilyen silózott takarmánnyal igen jól pótolhatjuk a takarmányrépát, vagy a silókukoricát és csalamádét, az így felszabadult gzántóterületen pedig helyesen tesszük, ha pillangósvirágú takarmánynövényeket termelünk. Dolgozó parasztságunknak arra kell törekednie, hogy számosállatovkint évente legalább 10 m8 silózott takarmány felett rendelkezzen, mert ez egy nyugodt és biztos érzést kölcsönöz akkor, amikor aszályos években téli eltartási gondjai vannak, vagy nyáron, amikor a legelő nem biztosit megfelelő takarmány ellátást. Magát a silózási eljárást inkább ajánljuk, mint a zsombolyázást, mivel a zsombolyázásnál a szükség 55 fok C körüli hőmérséklet a silózott takarmánynál jelentős (30-35%) tápanyagveszteséget idéz elő. A silózás úgynevezett hideg eljárással történő erjesztés, melynél nem szabad, hogy a hőmérséklet 30° C-nál magasabbra emelkedjék. így tehát nemcsak tápanyagokban, de vitaminokban is egészen minimális a veszteség. A silótakarmánnyal etetett teheneknek ezért nemcsak a tejhozamuk magas a téli hónapokban, hanem a tej minősége is gazdagodik a silótakarmányból átvett vitaminokkal. A kukoricaszárat legtöbb helyen egész kévében dobják az állat elé, melynek 30%-át az állat visszahagyja. Ha felszecskázva etetjük, úgy sok esetben előfordulhat, hogy az ú. n. dugóktól az állat megfullad. De számítsuk csak ki azt, hogy milyen nagy energiapocsékolás az állatnak az, amikor ezeket a száraz és rostban gazdag takarmányokat hosszú és keserves rágással tudja csak elfogyasztani. Ha azonban ezeket a takarmányokat besilózzuk, ezzel nemcsak azt érjük el, hogy ezt az állat könnyen és szívesen fogyasztja el, hanem azt is, hogy Ízletessége folytán még más, kevésbbé Í2es takarmányokat a tanulság: építsünk siló ti is feletethetünk vele együtt, mint pl. a töreket, pelyvát, szecskát. Egyesek kifogásolják azt, hogy a silótakarmány szagát a tej átveszi. Ez csak ott fordul elő, ahol a tej huzamosabb ideig a silótakarmány közelében van, ami természetesen könnyen elkerülhető- A silótakarmány etetése után az istállót kiszellőztetjük, akkor könynyen megoldottuk ezt a kérdést is. Legtöbb helyen a szántóföldi melléktermékek silózáson keresztül való felhasználásával tetemes takarmánytöbblet fog mutatkozni, ami lehetővé teszi azt, hogy több állatot tarthatunk. Több állat: — több trágya! — Több trágya pedig magasabb terméshozamot eredményez kint a szántóföldeken. Jó silótakarmányt természetesen csak jó takarmányokkal érünk el. Ha a kukoricaszárat levélzet, csuhé és címer nélkül novemberben silóznánk be. úgy annak tápértéke silózáson keresztül is csak a szalmával egyenlő. Ezzel szemben, ha a kukoricaszárat teljes levélzetével csőtörés utáni közvetlen napokban silózzuk be, úgy jó közepes minőségű szénával egyenértékű takarmányt kapunk. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy közönséges földbe ásott ároksilókban a takarmányok ugyanolyan jól savanyíthatok be, mint a beton, tégla, vagy kősilókban. Ezért hát nincs szükség arra, hogy drága pénzen betonsilót építsünk, hanem minden dolgozó paraszt meg tudja saját maga ásni 3—4 napi munkával udvarán az állatlétszámának megfelelő földároksilót. Nem mindegy azonban, hogy milyen a formája ennek a földároksiíónak, hogy történik a besavanyítás, miként bontja azt fel és hogyan eteti. Erről gyakorlati tájékoztatót adunk majd olvasóinknak, lapunk legközelebbi számában. Augusztusi teendők a szántóföldem Ebben a hónapban többféle, de rövid ideig tartó munka van, éppen ezért a munkák megszervezésére nagy gondot keli fordítani A gabonaaratás és cséplés, valamint a tarlóhántás befejeztével a mezei munkák első szakasza lezárul. Ez nem jelenti azt, hogy elérkezett a pihenés ideje. Augusztus az a hónap, amiKor olyan alapvető munkákat kell végezni, amelyek a jövőévi termés sikerét biztosítják, másrészt a szántóföldi növények egész sorának betakarítási ideje erre a hónapra, esik-Elsősorban a talajmunkákról kell szólni. A legfontosabb talajmunka ebben a hónapban a trágya széthordása és a leszántása. A laza homoktalajok kivételével a jövő évben termelendő növények alá most kell kihordani és leszálltam a trágyát. A szövetkezet előzőleg állapodjon meg a gépállomással pontos határidőre, hogy a traktor mikor állhat oda az ekével. A trágyaszéthordást és a szétteregetést aztán úgy szervezze meg és olyan erővel végezze, hogy lehetőleg a trágya kihordása és a leszántás között negyed, vagy legfeljebb napnál hosszabb idő ne teljen el. Ellenkező esetben a trágya értékes anyagából igen sok elvész. A hónap végefelé már sor kerül a nyári vetesű növények vetőszántására is. Ha bármi oknál fogva a vetőszántásnál ekére volna szükség, arra kell ügyelni, hogy az eke ráakasztott boronával járjon, hogy a barázda ne ma-A termények magtárt kezelése Kicsépelt terményeink magtárba helyezésével még korántsem fejeződött be munkánk. Bármennyire gondosan végeztük a cséplést, a gabonák és más termények még további tisztítást igényelnek, de gondoskodni kell a termények utószáradásáról is, mert ha látszólag szárazon is hordtuk be azokat, még mindig van bennük annyi nedvességtartalom, ami a tárolást megnehezíti, káros bemelegedést okozhat. Ha a cséplőgépnél nem tettük volna meg, első teendő legyen a magtárba kerülő termények alapos átrostálása egyszerű szelelőrostán s csak az így megtisztított terményt helyezzük el a magtárban. Beszolgáltatási kötelezettségüknek lehetőleg azonnal a cséplőgépből tegyünk eleget. Ezáltal jelentős munkamegtakarítást érünk el, mert nem kell a terményt kétszer zsákolni és fuvarozni. Az azonnali beszolgáltatás még azzal az előnnyel is jár, hogy nem. zsúfoljuk tele a magtárat és így több helyünk marad a magtárba kerülő termények gondos kezelésére. Először ugyanis nem. rakhatjuk a terményeket vastagon, hanem csak vékony rétegben — a gabonákat Ifi—50 cm magasan. De még így is naponkint legalább kétszer ellenőrizzük a garmadákat, vájjon belsejükben nem észlelünk-e bemelegedést. Ha ezt tapasztaljuk, azonml át kell lapátolni az egész garmadát. Lapátolásra bemelegedés nélkül is szükség van, de csak ritkább időközökben. A gabona átlapátolásához természetesen helyre van szükség, tehát már a termények magtárt elhelyezésénél gondoskodjunk arról, hogy legalább eyg garmadára, való hely üresen maradjon, ahol az átlapátolást megkezdhetjük. Átlapátolásnál az a fontos, hogy a termény, minél több levegővel érintkezzék, amit úgy érünk el, hogy a terményt magasról és a lapátról szétszórva hányjuk át. „Mitől víg a szemed, Jancsi, Mért ragyog az orcád?“ ,flogyne lennék víg, amikor Ránktekint az ország!“ Jlyen büszkén fiatalnak Nem láttalak régen“. „Versenyzünk most, a falunkat Nem érheti szégyent „Fújd ki magad előbb, Jancsi, A munka csak megvár“. Ne mondhassa, hogy pihentü Párkány, Érsekújvár!“ „így csinálja a határban Minden ember, látod!“ „Várj csak, Jancsi, besegítem Taligán a zsákod!“ K rajon nyitva. A jövőévi termés érdekében elvégzendő munkákhoz tartozik az is, hogy idejében kell gondoskodni az őszi vetésű gabonafélék és takarmánymagvak tisztításáról. A repce s az őszi árpa vetésére a hónap utolsó napjaiban kerül sor. A repce finomra munkált földet kíván, majd csak így biztosítható gyors és egyenletes kelése. Könnyen előfordulhat, hogy a repce földje a tárcsa után túl laza és ilyenkor hengert kell járatni a vetőgép előtt, hogy a repce magja 2 cm-nél mélyebbre ne kerüljön. A rozs vetésére csak szeptemberben kerül sor, mégis célszerű már augusztus vége felé megkezdeni a szántást, mert a rozs ülepedett talajt kíván. Szántóföldi növényeinknek egész sora kerül augusztusban betakarításra. A napraforgó betakarítása sok munkát kíván és ezért azt kellően meg kell szervezni. A leg' hb helyen nem áll elegendő pajta \ / félszer rendelkezésre, hogy a levágott napraforgó fejeket szárítani lehessen. Ezért a legcélszerűbb lesz az, ha a napraforgóíujeket a táblán a levágás után rátűzzük a ferdén levágott szárra. A feltűzött napraforgófejek — az időjárástól függően — néhány nap alatt megszáradnak és azokból a magot géppel ki lehet csépelni. A kicsépelt magot vékonyan teregetve kell raktározni, mert könnyen belülledhet, penészedhez A kicsépelt fejeket pedig be lehet silózni és így a téli takarmánykészlet szaporodik. A maglucerna és maghere betakarításánál ügyelni kell arra, hogy azok a földön jól beszáradjanak. A jól megszáradt magherét bekazlazva, tetejét szalmával berakjuk, hogy addig is, amíg a cséplőgép odaér, károsodás ne érje. Ha be van kazlazva, a cséplést olyankor lehet elvégezni, amikor más sürgősebb mezei munka nincsen. A rost- és magkender betakarítása is erre a hónapra esik. A rostkendert néhány napon át marokban kell szárítani, mégpedig úgy, hogy keresztezve a következő markot mindig az előzőre tesszük fel. Így elérhető, hogy minden maroksoron csak a kezdésnél a sormarok fekszik teljesen a földön, a többi fel van támasztva, s így gyorsabban szárad. A magkendert vágás után átrakjuk és kúpokba állítjuk utánérésre. Az utánérett magkendert kézzel szoktuk kiverni. Ezután lehetőleg át kell rostálni, hogy a magtárba tiszta vetőmagot vigyünk be. A dohánytermelőknél nagy munkát jelent a dohánytörés. Ezt a munkát úgy kell megszervezni, hogy a törés után szükséges füllesztés befejeztével azonnal felfűzésre kerüljön a dohány, mert a túlfüllesztés nagyon rontja a dohány minőségét. A lucerna harmadik, illetve negyedik, a lóhere második kaszálása erre a hónapra esik. Az augusztusi időjárás mellett aránylag könnyen készíthetünk jó szénát. Itt arra kell ügyelni, hogy a fonnvadás után minél hamarabb rakjuk össze a villahegyekbe a lekaszált takarmányt és ne hagyjuk azt renden. Augusztus hónap folyamán a munkák megszervezése nagyobb gondot jelent, mint pl. a kapálások idején. Ilyenkor többféle és rövidebb ideig tartó munkákról van szó, s éppen ezért a munkák megszervezésére sokkal nagyobb gondot kell fordítani, hogy munkat^-ió^ás: ne álljon elő-
