Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)
1950-12-10 / 39. szám
8 GzúbúdG&dAmm Í950. december 10. ailtlIIIHIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIllllllllllllllllllllllllllllilimillllllMIIIIIIII lllllillMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIMIIIIIIIMIIIIIIIIinllllllimilllMMIIIIKIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIMMIIIMIimillllll 124 millió tonna a Szovjetunió gabonatermése A Szovjetíinió Országos Mezőgazdasági Tudományos Akadémiájának elnökhelyettese rádióbeszédben számolt be a szovjet mezőgazdaság újabb fellendüléséről. Elmondotta, hogy a Szovjetunióban a gabonaneműek összes termése az idén 124 millió tonna, vagyis majdnem 5 millió tonnával több, mint amennyit 1940-ben gyűjtöttek be. A gya^ottermés egészben véve sokkal magasabb a tavalyinál és 40 százalékkal haladja felül az 1940-es termést. A cukorrépatermés 25 millió métermázsával több, mint a háború előtt volt. Burgonyában és más terményben a termést jónak, kielégítőnek lehet mondani. A Kommunista Párt és a kormány óriási segítséget nyújtott a parasztoknak. A háborít után nem egészen öt sv alatt 560.000 traktort és többmillió különböző gépet kapott a mezőgazdaság. Az állam két és félmillió parasztház felépítésére vagy helyreállítására adott segítséget. A PRÁGAI ÄLLAMBIRÖSÄG megállapította, hogy a vád alá fogott egyházi személyik egy része Prágában, másrésze Olomoucban 1945 óta — más bűnösökkel együtt — kísérletet tett a népi demokratikus rendszer megdöntésére, a köztársaság társadalmi és gazdasági rendszerének megsemmisítésére és e célból közvetlen kapcsolatot vettek fel idegen hatalommal. Valamennyi vádlottat elmarasztalták a hazaárulás és közrend felforgatása bűntettében, még pedig rendkívül súlyosbító körülmények között. Az állambiróság a köztársaság nevében Opasek szentbenedekrendi apátot életfogytiglani, Zela püspököt és Mandl igazgatót 25, Jarolimek premontrei apátot és Svec pápai prelátust 20, Boukal érseki titkárt 18, Kulac kanonokot 17, Mrtvy szerzetesrendi papot 15, Cihák prelátust 10 évi szabadságvesztésre ítélte. MEGHALT Dr. SROBÁR. December 6-án reggel fél 4-kor elhunyt dr. Srobár miniszter 83 éves korában. Az elhunyt özvegyének Gottwald elnök és felesége, dr John a nemzetgyűlés elnöke és Zápotocky kormány elnök fejezte ki mély részvétét. Az elhunyt miniszter Liskován, Rózsahegy mellett született. • HÁBORÚS TÁMASZPONTTÁ tették az amerikaiak Triesztet — írja a Novoje Vremja c. szovjet folyóirat. Az Olaszországgal kötött békeszerződésnek durva megsértését jelenti, hogy az amerikaiak — a lakosság tiltakozása ellenére — az egész úgynevezett trieszti szabad területet, de különösen Trieszt városát és kikötőjét katonai támaszponttá tették. Triesztben 270 ezer felnőtt lakos mellett 30.000 megszálló katona van. Minden kilenc lakosra tehát egy fegyveres őr jut. Istállóban lakik 200 ezer francia földműves Most tartotta országos kongresszusát a Francia Mezőgazdasági Munkások Szakszervezete. A kongresszus küldöttei beszámoltak arról, hogy a francia földmunkásság egyre szervezettebben harcol a békéért, mai nyomorúságos életkörülményeinek megváltoztatásáért. Michel Rius, a szakszervezet titkára beszámolójában rámutatott arra, hogy milyen nyomorúságban élnek ma Franciaország mezőgazdasági munkásai. Csaknem kétszázezer azoknak a mezőgazdasági munkásoknak a száma, akik kénytelenek istállóban lakni. A kongresszus határozatai újabb lendületet adnak a harcos francia földmunkásmozgalomnak. A KOREAI NÉPHADSEREG — melyet felszabadító harcában a kínai önkéntesek segítenek — egyre másra aratja sikereit az ellenség felett, melyet állandó visszavonulásra kényszerít. A néphadsereg már visszafoglalta Észak- Kórea fővárosát is. A koreai helyzetet most az amerikaiak az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése elé viszik és szavazó gépeikkel ott akarják megmenteni az amerikai intervenciós csapatok várható kudarcát. • DECEMBER 17-ÉN VÁLASZT a szovjet nép. Kerületek, vállalatok és hivatalok dolgozói jelölő gyűléseket tartottak, ahol a szocialista haza legjobb dolgozóit jelölték az államvezetésbe. A moszkvai 90. számú kerület választási bizottságának ülése ünnepélyesen jelölte I. V. Sztálint, a Szovjetúnió minisztertanácsának elnökét, a Moszkvai Városi Szovjet tagjául. • A FÖLDDEL EGYENLŐVÉ TETTEK az amerikaiak egy északkóreai falut. A Daily Compass koreai haditudósítója jelentette ezt a hirt lapjának. Az amerikai tankok, repülőgépek és tüzérség teljesen lerombolták Tuomni falut az amerikai parancsnokság utasítására. A parancsot november 9-én hajtották végre. A koreai Lidice-ben kő kövön nem maradt. A MAGYAR NEMZETGYŰLÉS — hosszabb szünet után — múlt héten újra összeült, hogy megtárgyalja az 1951. évi költségvetést. A nemzetgyűlésen Olt Károly pénzügyminiszter nyújtott be a költségvetést, amely az 1950. évit 9-5 milliárd forinttal haladja túl és közel 30 milliárdos. Ebből a hatalmas összegből az állam 11.7 milliárdot fordít beruházásra. A miniszter beszámolójából kiderült, hogy az idei költségvetés több mint 180 millió forint felesleggel zárul. • ROMÁNIA NÉPE nagy lelkesedéssel választotta meg az elmúlt vasárnap a népi tanácsokat. A választások napján az egész fővárost zászlóerdő borította, de nagy volt a lelkesedés és az ünnepélyesség mindenütt szerte az országban. • GROTEWOHL, a Német Demokratikus miniszterelnöke december 1-én táviratot juttatott el Adenauer nyugatnémetországi szövetségi kancellárhoz, melyben javaslatot tesz arra, hogy kezdjen tárgyalásokat a két német kormány össznémet alkotmányozó tanács alakításáról, hogy ezzel megteremtsék a békeszerződés megkötésére irányuló tárgyalások feltételeit. A javaslat szerint mind a két kormány 6—6 képviselőt küldene ezen tárgyalásokra. Egy lengyel paraszt nagyjelentőségű találmánya Henrik Garbacz lengyel dolgozó paraszt, cukorrépaszedő áészüléket szerkesztett. Találmányát megvizsgálták és elkészítették az első mintadarabot. A fémből készített modellel négy óra alatt annyi cukorrépát szedtek fel, amihez kézierővel tizennégy napi munkára lett volna szükség. Minthogy Lengyelország 260 ezer hektárnyi cukorrépát termel, a készülék alkalmazásával az új pénz szerint számítva, évente 46 millió 800 ezer zlotyt és 3 millió munkanapot lehet megtakarítani. CSAVAROS SÓGOR:----■G-h meg az egyéniek No, ezt hallgassák meg, ha van idejük. A minap levelet kaptam egyik komámtól, aki azt írta többek között, hogy egyik-másik jól működő szövetkezetnél, ahol a tagok már elég szép összeghez jutottak, kezdik feledni, hogy ők is voltak napszámosok vagy kisparasztok és ők sem léptek be máról holnapra a szövetkezetbe. Akadtam már olyan szövetkezeti tagra is — írta a komám —, aki úgy emlegette az egyénileg dolgozó parasztokat, hogy „kis kulákok“. Ezt írta komám. Kati kíváncsian nézte a levelet és csóválgatta a fejét. — Furcsa emberek vannak arrafelé — mondta. Mifelénk biztosan nem így gondolkoznak a szövetkezeti tagok! Tovább nem beszélgettünk, mert valami dolgom akadt, hanem három nap múlva megint eszembe jutott ez a beszélgetésünk. A szomszéd faluban jártunk a sógorasszonynál és elmentünk a falu III. fokú szövetkezete előtt. — Most meglátjuk, hogy vannak-e mifelénk is furcsa emberek — mondtam Katinak. — Gyere utánam, ne csudálkozz semmin, csak mondd mindenre, azt: Úgy is van! — Úgy is van? — csudálkozott Kati. — Úgy is van. Avval bementem a szövetkezetbe. Megszólítottam az első szembejövő tagot. — Cs. Avaros János hatholdas gazda vagyok — mondtam. — Szeretnék kicsit széjielnézni, ha lehetne. — Úgy is van — mondta Kati, ámbár látszott az arcán, hogy nem érti, mér mondom, hogy egyéni gazda vagyok. — Az nem tartozik énrám — sodorta meg a bajuszát az ember. — Ott van a brigádvezetőm, beszéljen avval. Csakugyan ott állt pár lépésnyire a brigádvezető. — Kik maguk? kérdezte. — Hatholdas gazda vagyok és érdekelne a csoport... — Egyéni? — Az. — Hát az a maga baja. — De én érdeklődni szeretnék ... — Én nem nyilatkozók — vont vállat. — Próbálja meg az intézőbizottsági tagoknál. No, félóra múlva találtunk egy intézőbizottsági tagot. Apró emberke volt, de gondoltunk, az is több a semminél. — Engedelmet a zavarásért — mondtam. — Hatholdas gazda vagyok, oszt érdeklődnék a társasgazdálkodás iránt... — Olvasson könyveket — ajánlotta. — De éngem ez a szövetkezet érdekelne. — Én nem nyilatkozók ásított. — Beszéljen az elnökkel. — Hogy találom meg az elnököt? — Ha keresi. Jól van, megfogadtuk a tanácsot, elkezdtük keresni az elnököt. Vagy egy óra múlva meg is találtuk. Hatalmas szál ember volt az elnök, úgy meredt az égnek a bajsza, mint a vasvilla. — Vencsellői Benjámin vagyok — mutatkozott be. — Én meg Cs. Avaros János hatholdas gazda vagyok — mondtam. — Úgy is van — mondta Kati. — Oszt érdeklődnék, hogymint van a szövetkezetnél, mert... — Nincs nekünk időnk ilyesmire! — dörrent rám Vencsellői. — Hát maguknak nincs semmi kapcsolatuk az egyéniekkel? — csudálkoztam. — Miféle kapcsolatunk lenne velük? — nézett rám mérgesen Vencsellői. — Mit csináljunk az egyéniekkel? Észt nem adhatok nekik a magamébul! — Úgy is van — helyeselt Kati. — Ha nem foglalkozik velük, akkor úgylátszik, magának is kevés van belőle! — Tessék? — nézett rá Vencsellői. — Mondom, igaza van az elnök szaktársnak — vonult vissza Kati. — Fenét van igaza — mondtam. —■ A szövetkezeti tagoknak az a kötelességük, hogy neveljék és a helyes útra vezessék az egyénieket! Nem igazi csoporttag az, aki elhanyagolja az egyénieket! — Úgy is van — mondta Kati. Vencsellői előbb falfehér lett, aztán zöld, aztán sárga, aztán lila. — Mit? — rántotta meg a vasvillabajuszát. — Éngem akar maga kioktatni?! Éngem, Vencsellői Benjámint, a szövetkezet elnökét? — Úgy is van — mondta Kati. — Ráfér. Egy gyerek rúgtatott oda Vencsellőihez. — Béni bácsi! Béni bácsi! — lihegte. — Itt van a Csavaros sógor! Édesapám ismeri, ő mondta! — Hű, a mindenit! — mérgelődött Béni bácsi. — Én meg ezekkel tőtöm itt az időt! Hun van Csavaros sógor? — Itt — mutatott rám a gyerek. — Ez a kajlabajuszú ... Vencsellőinek füléig szaladt a szája. — Énnye, hát engem is meg akart tréfálni, Csavaros sógor? Hát mért nem mondta, hogy maga az? Egy jó szivart, Csavaros sógor? De jó, hogy itt van! Meg is írhatja mingyárt: Viszonyunk a falu egyénileg dolgozó parasztjaihoz kielégítő és ... — Hiszen szóba se akart velem állni! — Az csak tréfa volt! Úgy híjnak éngem itt a csoportba, hogy a huncut Béni bácsi! Mindig valami viccen töröm a fejem! Nálunk osztán rendesen megy a dolog, megírhatja! Ehun jön Kovács Jani, az oktató, ő tartja a kapcsolatot az egyéniekkel! Ismeri minden problémájukat! De kár, hogy nem találkozott vele! — Dehogynem találkoztam! Aszondta, hogy nem tartozik őrá, beszéljek a brigádvezetővel. — Ja! Mert az az igazi szakértő, | brigádvezető! Hajaj, annak a kisujjában van az egyéniek nevelése! Annak is aszonta, hogy egyéni? — Biztosan viccelt. Nagy huncut ám az is! — De én is nagy huncut vagyok ám, oszt megírom az egészet. Vencsellői Béni, Kovács Jani meg a brigádvezető összenézett. — Ne tegyen csúffá bennünket, Csavaros sógor — kérlelt Lészai. — Van egy ember itt a szövetkezetben, a szemin tudja kiereszteni a p:pafüstöt, csudajó pofa, inkább arrul írjon — kérlelt Kovács Jani. — Nem a — mondtam. — Az lesz a címe, hogy én meg az egyének és a maguk szövetkezetéről fog szólni! — Jól van — lénett elő Vencsellői. Hiszen igaza van, nagyon helytelenül csináltuk a dolgot. De a mindenit magának, Csavaros sógor, ha már kiszerkeszt bennünket, tegye oda a végire: Eztán egészen másképp lesz, nyomban felvesszük a kapcsolatot az egyéniekkel. Vencsellői Béni mondta, az elnök, az pedig nem hazug ember! — Majd elválik — mondtam. Egy gyerek rugtatott megint Vencsellőihez, valamit súgott a fülibe. — Ne haragudjon, Csavaros sógor — mondta Vencsellői —, de mennem kell. Egy egyéni gazda van itt a faluból érdeklődni. Tisztelem-becsülöm magát, Csavaros sógor, de az fontosabb, mint maga... — Úgy is van — mondta Kati. Szabad Földműves a Szlovákiai Egységes Földműves Szövetség és a Szlovákiai Szövetkezeti Tanács hetilapja — Szerkesztőség kiad -hivatal és expedíció: Bratislava Stúrova 6— telefonm-03 — Felelős szerkesztő Kugler János—Kiadja az „Orác” lap és könyvkiadó vállalat. Nyomja: Concordia nyomda' Bratislava, Nár. povstania 41. _ irányító postahivatal Bratislava 2. — Előfizetés egy évre 100 — Kcs. félévre 50 —Kcs. — A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig. Eng. sz.1750 OPű.Ba 2.1950/Sí. *
