Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)

1950-12-10 / 39. szám

4 1530. íJecember 10. A Szabad Földműves tanácsot ad Hányszor és mikor nyírjuk juhainkat Szlovákia egész területén eddig be­vett szokás volt, hogy a racka, cigája és hampshir juhok nyirását évente kétszer végezték. A merino juhokat rendszerint csak egyszer nyírták, voltak azonban birtokok, ahol a merinó juhokat is éven­te kétszer nyírták. Az racka, cigája és hampshire juhokat rendszerint március­ban és szeptemberben nyirták, a merinó juhokat decemberben és augusztusban, bár voltak vidékek, ahol a hampshire juhok nyirását is a fent említett időben végezték. Vizsgáljuk meg, helyes-e a juhok nyí­rása az említett időben és milyen elő­nyöket, vagy hátrányokat tudunk ezzel kapcsolatban felsorakoztatni. Az ügy vizsgálásánál elsősorban a textilpar érdekeit, állategészségügyi szempontokat és a juhtenyésztő érde­keit kell szem előtt tartanunk, mivel ez maximális és amellett lehetőleg ál­landó hozamot igyekszik a maga számá­ra biztosítani. A textilipar mindenekelőtt a gyapjú nagy mennyiségben való termelésére he­lyezi a fősulyt. A gyapjú behozatala meglehetősen szűk korlátok között mo­zog. A mezőgazdasági termelés ennek következtében minél nagyobb mennyi­ségű gyapjú termelését tartja szem előtt. Már erre való tekintettel is min­den olyan hibát el kell kerülnünk a juh­tenyésztés terén, amely a lenyírandó gyapjú mennyiségét csökkentheti. Min­denekelőtt azzal kell tisztába lennünk: helyes vagy helytelen-e a juhok évente egyszeri vagy kétszeri nyírása. Nem kétséges, hogy abban az esetben, ha a juhot gyakrabban nyírjuk a gyapjú — mivel a szervezet védekezik a test me­legének felesleges kisugárzása ellen — a nyírás utáni első napokban jóval gyorsabban nő. Ebből azt következhet­nék, hogy az évente kétszer végzett nyí­rásnál több gyapjút nyerünk, mintha a juhokat évente csak egyszer nyírjuk. Nem szabad azonban megfeledkezni ar­ról, hogyha a juhot csak egyszer nyír­juk is évente — még pedig akkor, ami­kor a juh a legkevésbbé érzi meg a gyapjú hiányát, tehát tavsszal — és ha a juh a téli időszakban is minél több időt tölt el a legelőkön és kifutókban, akkor a gyapjú tulajdonképpen egész éven át zavartalanul nő abban az eset­ben is, ha gyapjú hosszabb. A gyapjú ugyanis, ha hosszabb is, a hűvös időszak alatt tovább nő. A juhok évente egyszer történő nyí­rása előnyöket jelent a textiliparra néz­ve is. Egyszeri nyírásnál aránytalanul hosszabb gyapjút kapunk, ami a textil­ipar szempontjából sokkal értékessebb, nem beszélve arról, hogy ennek a gyap­júnak a minősége jóval' tömörebb. En­nek egyik előfeltétele természetesen az, hogy a juhokat hideg akolban tartjuk, már csak azért is, mert a gyapjújától meg nem fosztott juhokat nem szabad meleg akolbán tartani, mivel itt a gyap­jú „megfőne“ és értéktelenebbé válna. A juhot rövid gyapjúban viszont nem lehet téli legelőre kihajtani, mivel ott sokat szenvedne, különösen ha nem ren­delkezünk megfelelő mennyiségű és mi­nőségű takarmánnyal, ami nálunk Szlo­vákiában — sajnos — nem ritka jelen­ség. Azok a juhok, melyeknek megad­juk a lehetőséget, hogy télen bármily szerény helyen megtalálják kis legelő­jüket, sokkal erősebb, rugalmasabb és hullástól mentesebb gyapjút adnak, ami a textilipar szempontjából természete­sen nagy előnyt jelent. Ismétlem, nem feltétlenül biztos, hogy évente egyszer történő nyírásnál keve­sebb gyapjút kapunk, mint az évente kétszer végzett nyírásnál. Helyes takar­mányozás esetében és helyes akolozás­­nál ennek ellenkezőjét lennék hajlandó állítani. Vizsgáljuk most meg, hogy milyen előnyökhöz jut a juhtenyésztő a juhok évente egyszer történő nyírásával. Első­sorban munkát takarít meg, hiszen meg­­takritja egy nyírás fáradalmait illetőleg költségeit. A juhok nyírásáért általában 10—12 koronát szokás fizetni. A cigája és racka juh évente 1—1.2 kg gyapjút ad, ami körülbelül 50—60 Kcs értéket képvisel, tehát a juhok egyszeri nyírása körülbelül a gyapjú árának 20%-át te­szi ki. Ha a juhokat évente kétszer akarjuk nyírni akkor — mint azt említettük — kora tavasszal, tehát márciusban és ko­ra ősszel, vagyis szeptemberben vagy októberben elején kell nyírnunk. Már­ciusban és áprilisban gyakran még túl­ságosan zord az időjárás ahhoz, hogy a gyapjútól megfosszuk juhainkat. Ha­sonló a helyzet októberben és novem­berben. A juhokat nyugodt lelkiismeret­tel nem hajthatjuk legelőre, rövid gyap­júval különösen ha esős, hófuvásos idő­járás uralkodik, noha legelőinkön ép­pen ebben az időszakban van a legkia­­dósabb és legértékesebb takarmány. Az őszi és téli legeltetés igen sok takarmány megtakarítását jelentheti. A juhok jó kondícióba kerülnek, kellőképpen elő­készítjük őket a tejelési idényre, erős és egészséges utódokat hoznak világra, amelyek kellő mennyiségű vitamint kapnak, nincsenek annyira kitéve istálló betegségeknek és ezenkívül a helyes takarmányozás révén sokkal nagyobb mennyiségű gyapjút is nyújtanak. Már emiatt is állíthatom, hogy az évente egyszer nyírt juhok nem feltétlenül biz­tos, hogy kevesebb gyapjút nyújtanak. A nyitrai kerület szövetkezeteinek tagjai ele­gendő mennyiségű szövetkezeti istállóra alkal­mas épületet és a javítási munkálatokhoz szűk. séges építőanyagot találtak. A nyitrai kerület összes járásaiban kiadták már a nyilvántartási lapokat. Az anyag szállítást úgy végzik, hogy közben a javítási munkálatok is símán folyhas­sanak. A nyitrai járásban az ivánkai< a nagycétényi és a veiké janikovcei EFSzekben kezdték meg eddig a jovítási munkálatokat. Az ógyallai járásban szintén szépen folynak a javítási munkálatok. Ebben a járásban a per. betei szentpéteri, marcellházi. hetényi. imelyi Amint tudjuk, a juh a legelők állata, amely nem bírja jól az akolbantartást, de különösen nem bírja jól az olyan akolt, amlvet juhtenyésztőink általában nyújtanak neki. Nálunk az akol rend­szerint till meleg. Ezt a meleget a le­nyírt juh úgy-ahogy kibírja, mert hide­gebb akolban még rosszabbul érezne magát. Nem szabad azonban megfeled­keznünk arról sem, hogy meleg akolban jobb életfeltételük van a betegségter­jesztő kórokozóknak is, amelyek a félel­metes istállóbetegségeket terjesztik és igen jelentős károkat okoznak a juhál­lományban. Elegendő, ha itt csak a tőgygyulladását, a ragályos körömfá­jást, a köldökgyulladás következtében tömegesen pusztuló utódokat, vagy pe­dig a tüdőgyulladásban elhulló állato­kat említjük meg. Ezeket a betegsége­ket Bulgáriában és Romániában pl. nem is ismerik, mert ott a juhokat ősszel nem nyírják, és egész télen legelőkre hajtják. Objektív akarok azonban maradni. Ha a juhot ellés előtt nyírjuk meg, ez fel­tétlenül nagy előnyt jelent. Az éppen világrahozott utód könnyebben találja meg az emlőtt, nem kénytelen a piszkos gyapjút megfogni és a gyapjú egyúttal sokkal kevésbé kócosodik. Igaz viszont, hogy kellő gondossággal és jóakarattal megakadályozhatjuk, hogy az utód kénytelen legyen a piszkos gyapjút és az izsai EFSz-ekben folynak a javítási mun­kálatok. A verébélyi járásban a verebélyi, dicska^ zsitvavajkai. vlkasi, trávnicai. nagymányai, al. sógyuri és a zsitvaúj falusi EFSz.ekben folynak a javítási munkálatok. A komáromi járásban már minden EFSz.ben megkezdték az átalakítási munkálatokat. Jól halad az érsekújvári járás is. ahol eddig a dvory.i, kamocsai, koltai kürti, tardoskeddi és szímői EFSz-ek kapcsolódtak be az istálló­­javítási munkálatokba. A lévai járás eredményei szintén kielégitőek. A zselízi járásban azonban eddig csak három EFSz.ben folynak a javítási munkálatok. megfogni. Ez elkerülhető olymódon, hogy a tőgy körül egyszerűen eltávolít­juk a gyapjút részben kitépéssel, rész­ben pedig nyírással. Ez bevett szokás ég általánosan ismert eljárás mindenütt, ahol a juhok ellése teljes gyapjú idején történik. Itt esetleg felhozhatná valaki azt az ellenvetést, hogy azok a juhok, melyeket ősszel nem nyírunk meg, el­vesztik gyapjúkat. Tudnunk kell azon­ban, hogy az egészséges, jól táplált, be1 ső és külső élősdiektől mentes juh nem veszti el gyapjúját. Emlékezzünk csak arra a régi juhászmondásra, hogy a jó juh és jó juhpásztor sohasem hagyja el bundáját. Franciaországban alkalmam volt látni olyan kísérleti juhokat, ame­lyek hráom éven át nem láttak ollót. Ezek gyapjumintáját még ma is őrzöm. A kísérleti iuhok Rabouilletből szárma­zó rambouilleti típusú merinói fajtából eredtek. A Földművelésügyi Megbízotti Hiva­tal a gyapjútermelés fokozása érdeké­ben — elsősorban pedig a juhok egész­ségügyi állapotának biztosítása — érde­kében a modem agrobiológia szempont­jai alapján úgy javasolja rendezni juh­tenyésztésünk feltételeit, hogy a terme­lés lehető legjobb és legnagyobb lehes­sen, a veszteségek egyidejű csökkentése mellett. A legeltetés időszak meghos’: Szabbitása érdekében javasolható, hogy teljes mértékben használjuk ki a téli legeltetés lehetőségeit is, amennyiben azt az időjárási viszonyok megengedik. A Földművelésügyi Megbízotti Hivatal éppen ezért nem javasolja a juhok őszi és téli nyirását, hanem annak helyébe a tavaszi nyírást óhajtja bevezetni, még pedig abban az időpontban, amikor a juhok a legjobban bírják a gyapjú hiá­nyát tehát május táján. A Földművelésügyi Megbízotti Hiva­tal évente egyszer történő nyírást java­sol mindazoknál a juhfaj fáknál, ame­lyek nálunk tenyésztés szempontjából figyelembe jöhetnek. A juh gyapjúnak hullása ellen csak azt javasolhatjuk, hogy juhainkat az élősdiektől mentesít­sük. A bőr élősdiei ellen legjobb ered­ménnyel jár a Ridex oldatával alkal­mazott hidegfürdő, míg a belső parazi­ták ellen a mételyt megakdályozó gyógyszerek alkalmazása jár jó ered­ménnyel. Tüdőférgek ellen jó ered­ménnyel alkalmazható a vágtornóc. „Krma“ szövetkezet által gyártott és szövetkezeteinkben raktáron lévő nya­lósó. Érdemes az őszi idényben megfigyel­nünk azokat a gazdag legelőket, amiket lépten-nyomon látunk kihasználatlanul. Szenteljünk figyelmet a buja őszi veté­sekre, repcére és a fagytól megcsípett lóherére, amiket egész télen át nagysze­rűen legeltethetünk le száraz fagyok idejében s ugyanakkor számítsuk ki, mennyivel később kellene juhainkat téli akolba zárni, ha a gyapjútól nem fosz­tanánk meg őket. Azt fogjuk látni, hogy rengeteg takarmányt takaríthatunk meg nemcsak juhaink részére, hanem a töb­bi háziállatunk részére, ha a legeltetés időszakát kellőképpen sikerül bővíte­nünk. Érdemes a dolog felett gondol­kozni. Ezzel elsősorban juhaink egészségi állapotát javítjuk fel. Másodsorban az áttelelési takarmány terén jelentős meg­takarításokat érünk el. Nem kisebb fi­gyelmet érdemel a harmadik szempont, amely szerint a juhok egyszeri nyírása révén igen nagy költségeket takarítunk meg. Ugyanúgy nem feledkezhetünk meg a negyedik szempontról sem, amely szerint a hosszú gyapjúban meghagyott juhokat egész primitív, könnyű s ennek következtében olcsó akolban tudjuk át­teleltetni, ami rendkívül nagy jelentő­ségű különösen most, amikor az Egysé­ges Földműves Szövetkezetek és az ál­lami birtokok a juhtenyészetekre is óriási súlyt helyeznek. Ötödik szem­pontként azt a tényt hozhatjuk fel, hogy a fentiek alapján textiiliparunk részére hosszabb s ennek következtében értéke­sebb gyapjút tudunk biztosítani. Ezzel a ténnyel s a fentiekkel szoros össze­függésben áll a hatodik s egyben nem utolsó szempont, hogy a juhtenyésztés ilyen módon való fejlesztése dolgozóink életszínvonalának emelését vonja maga után. Alulírott ezennel megrendelem a „SZABAD FÖL“ c. hetilapot az 1951-es évre. Egyidejűleg átutalok a kiadóhivatal részére (Bratislava, Stúrova ulica 6) 100.— korona évi előfizetési dijat. Egyben kérem, hogy a lap kiadóhivatala egyéves előfizetési dijam be­érkezte után küldje meg alábbi címemre az előfizetők részére felajánlott 200 oldalas, illusztrált földműves naptár egy példányát. A „Szabad Földműves“ új előfizetőjeként jelentkezem, a száz koronás egyéves előfizetési dijam egyidejű beküldésével azonban ugyanolyan előnyben részesülök, mint a lap régi előfizetői, akik az 1951-es előfizetési dijat átutalják. A kiadóhivatal tehát vállalja a „Szabad Föld­műves“ rendszeres megküldése mellett a lap szerkesztésében megjelenő földműves naptár ajándékként való megküldését Vezeték és keresztnév: ______________________________ ________ Pontos cím ................................................................................................................................................................ A megrendelés napja A megrendelő aláírása Hol folynak isfállójavitások a nyitrai kerületben? Dr. Ing. Kovács Béla Búcs a párkányi járás mintaszövetkezete lesz Búcson a föld gazdaságtechnikai rendezése után úgy a szövetkezeti tagok, mint a szövet­kezeteken kívül álló földművesek közös munkát végeztek. Természetesen a szövetkezeti tagok külön csoportban dolgoztak de az egyéni gazdál­kodók összefogása is komoly sikereket eredmé­nyezett. Ez a magyarázata annak, hogy az őszi vetést Búcs egész határában október 21-re be­fejezték. A mélyszántás hetében Búcs befejezte a mélyszántást is. Az ötéves terv keretében út épül Búcs és Kar, va között. Az útépítési munkában részt vesznek Búcs község dolgozói is, ha nem mutatkoznak technikai akadályok az úttal már el is készültek volna. A szövetkezeti istálló beépítése után ez a szö­vetkezet a legpéldásabb szövetkezete lesz a párkányi járásnak. Valkan István elnök és Pál Ferenc szövetkezeti gazda komoly munkát vé­gezve irányítják a szövetkezet munkáját. A ta­gok öt munkacsoportban dolgoznak és a munka­­csoportok versenyeredményei kitűnőeknek mond­hatók.

Next

/
Thumbnails
Contents